Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-14 / 91. szám
Amilyen a munka, olyan a termés Tíz hektáron 96,7 mázsás hektárhozam kukoricából • 46 mázsás hektárhozam szénából • 50 hektár rétet trágyáznak • 48,6 mázsa csúcshozam búzából • Élesztősített takarmányozással öt literről 6 literre emelik a tehenek napi átlagos tejhozamát. A velykétyerjakovcei szövetkezet három faluból egyesült és 1745 hektáron gazdálkodik. Ebből 1060 hektár szántó, a Rima partján pedig 260 hektár rét terül el. Ilyen nagy gazdaságban sokoldalúan kibontakozhat a nagyüzemi termelés. Nem véletlenül kerültünk ebbe a szövetkezetbe. A járási nemzeti bizottságon Mistrík elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője elmondotta, hogy Velykétyerjakovcén soha nem látott hektárhozamot értek el kukoricából. Kiderült, hogy a szövetkezet általában jól áll a takarmányalappal is és még többlet is mutatkozik. — Meglehet a takarmányt termelni az állatállomány számára — mondotta magabiztosan Ladislav Tkác mérnök-agronómus. — Persze nem kell várni a sültgalambot. Minden lehetőséget fel kell használni. Talán el sem hiszik, hogy az idei szárazság ellenére 20 vagonnal több szálastakarmányt termeltünk, mint a múlt évben. — Milyen módon teremtették meg ezt a többletet? — A késő tavaszi és nyári hónapokban az állatállományt a zöld futószalagról tartottuk. Elég sok herefélét szántottunk ki, ezért igen nagy gondot fordítottunk a rétek és legelők gondozására. A réteket trágyáztuk és így az első kaszálás hektáronként 35 mázsát, a második kaszálás pedig 11 mázsát adott. Szálastakarmányunk tehát van elég. Persze most sem ülünk karbatett kézzel, ötven hektár rétet trágyázunk, >ogy megteremtsük a jövő évi termés alapját. Határjárás közben eljutunk a híres kukoricatáblához. A négyzetek még most is jó láthatók. Keresztbe-hoszszába szépen megművelhették. A 10 hektáros területen a Rimavszkászobotai Mezőgazdasági Gépesítő Iskola tanulóinak segítségével 96,75 mázsás hektárhozamot értek el szemesen 33,5 % nedvességtartalommal. — Milyen módszert alkalmaztak a termelésnél? Az agronómus elmosolyodik, majd megfontoltan mondja: — A mezőgazdaságban nincsenek varászszerek és valami csodás módszerek. A növénynek meg kell adni a tápanyagot és ha valami rendkívüli rossz időjárás nincs, termésnek lenni kell. Ezeket a hektárhozamokat, amelyeket ma elérünk, már előbb is megtermeltük. Természetesen a módszer is segít vagy a növényápolásban, vagy a munkák megkönnyítésénél. Az előre tervezett 100 mázsás hozamnak megfelelően a 10 hektáros területre 300 mázsa istállőtrágyát hordtunk hektáronként, majd kiegészítettük 1,5 mázsa szuperfoszfáttal, 2,40 mázsa kénsavas ammóniummal 1,70 mázsa kálisóval és 1,20 mázsa nitrogénfélével. Vetés előtt kétszer kultivátoroztunk és kétszer fogasoltunk. Mivel a négyzetek jól kialakultak, keresztbe-hosszába saraboltunk. Ezután már csak a termést vártuk. A magas hektárhozam segítségével számításom szerint 50 vagonnal több silótakarmányunk és 15 vagonnal több szemeskukoricánk lesz. Szemesfélékből összesen 30 vagon többletet könyvelhetünk el a múlt évvel szemben. Persze, a szövetkezet vezetősége nem ül a babérokon és minden lehetőséget megragad a takarmányalap bővítésére. Az utolsó kukoricakórót is lesilózzák. Mivel a hatalmas menynyiségü kukoricakőró számára már nem volt elég gödör, a szecskázott kukoricakórót kazalfélébe rakják, trágyarakóval leföldelik, oldalaira pedig pelyvát raknak. A gazdasági helyzetről elbeszélgetünk Juraj Cabannal, a szövetkezet elnökével. Elégedett a gazdasági eredményekkel. Nem Í6 csoda, hisz az egyesült szövetkezet az első lépéseket igen nehezen tette meg. Most jutottak rendes kerékvágásba és minden* lehetőségük megvan arra, hogy a termelést lényegesen föllendítsék. Az agronómussal együtt számolgatják a takarmányszükségletet és a meglévő mennyiséget. — Ha számolunk a veszteségekkel, akkor is 10 vagonnal több takarmányunk van — állapítja meg az elnök. — Hát ez nagyon szép, de valahogy a takarmányalappal nem állnak arányban az állattenyésztési eredmények. — Épp ezt akarjuk megoldani. A növénytermesztésre nem lehet panasz. Tkác elvtárs vezetésével jól dolgoznak a szövetkezetesek. Erősen dombos határunkban búzából 30, árpából 28, rozsból 26, zabból pedig 28 mázsás hektárhozamot értünk el. A csúcseredmény búzából 48,6 mázsa, árpából 35 mázsa, rozsból 38 mázsa, zabból pedig 30 mázsa volt. Nem is beszélve a kukoricáról. A tojáseladás tervét túlteljesítjük, a húson esik némi csorba és a tejeladásnál 10 000 liter hiány mutatkozik. Szégyen volna szövetkezetünkre, ha a sok takarmány mellett az adósság rajtunk száradna. Ezért mindent megteszünk, hogy az év végére tisztázzuk számlánkat. A napokban elkészülnek a katlanok és általában a berendezés az élesztősített takarmányhoz. Most az átlagos tejhozam tehenenként naponta 5 liter, de amint megindul az élesztösített takarmányozás, 6 literen felülire akarjuk emelni. Erre megvan minden lehetőségünk és remélem, hogy egy liter tejjel sem maradunk adósak. A sertéseknél 60 — 65 dekás, a szarvasmarhánál pedig 75 dekás súlygyarapodást érünk el, úgyhogy a hústermelést is lényegesen emeljük. A pártkongresszus előtt alaposan meghánytuk-vetettük a szövetkezet továbbfejlődésének útját. Teljes erőnkkel rátérünk az állattenyészjtés fellendítésére. Nagy fordulat gazdaságunkban, hogy az év elejétől, mivel van elég szemes és tömegtakarmányunk, rendszeresen teljesítjük majd minden állati termékből az eladási tervet. Beszélgetés közben sok szó esett a munkafegyelemről, a munkához való viszonyról. Tkáé agronómus szerint is nagyon sok függ a lelkiismeretesen és idejében végzett munkától. Például hiába trágyázzák meg a kukoricát, ha a gyom kiszívja a tápanyagot. Az idejében végzett munka szintén kedvezően hat a termésre. Néha egy-két nap kihagyás az időjárás-változás miatt, két-háromhetes eltolódást is eredményezhet. A rimavszkászobotai járásban a velykétyerjakovcei szövetkezet a legnagyobbak közé tartozik. Ennek ellenére jól gazdálkodnak, mert a növénytermesztést szakképzett agronómus irányítja és rövidesen megoldják az állattenyésztésben előforduló problémákat is'. Példájuk bizonyítja, hogy lehet elég takarmányt termelni, mert minden lehetőséget kihasználnak a takarmányfélék hektárhozamának emelésére. A szövetkezet agronómusával és elnökével folytatott vitából is kitűnik, hogy elsősorban minden a szövetkezetesektől függ. Amilyen a munka, olyan a termés! Baila József LEVELEKÉI • Követésre méltó. A rapovcei szövetkezet nemcsak teljesítette már a tojáseladási tervét — 175 ezer darabot —, hanem túl is haladta. Az eddigiek szerint már kbzel jár a 200 ezerhez. Ugyancsak 100 százalékra teljesíti év végéig a húseladási tervét is. (slá) • Kiváló eredmények. A galántai járás szelicei szövetkezetében csaknem 600 hektáron termesztettek kukoricát. Ennek betakarításához felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a kukoricakombájnok. Így vált lehetővé, hogy nem egészen két hét alatt fedél alá került a kukorica, szára pedig a silőgödrökbe. A legjobb teljesítményt Kun Kálmán kombájnos érte el, aki KP —2 kukoricakombájnnal 83 hektárról takarította be a termést, valamint a szárat is. Hasonló eredményt ért el a vlcsani szövetkezetben Szőcs kombájnos — 81 hektárnyi kukoricát takarított be kombájnjával. (vjg) • A kongresszust köszöntik. A Velykékapusani Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulói a pártkongressszus tiszteletére vállalták, hogy a helybeli szövetkezetben 2000 órát dolgoznak le társadalmi munka keretében. Vállalásukat becsülettel teljesítették, sőt, további 1000 órával megtoldottak: ennek ledolgozására a „Z“ akció keretében került sor, valamint a helyi téglagyárban. (KP) A cukorrépa szállítása egyes szövetkezetekből lassan megy. A munka meggyorsítására használjuk fel a gépesítés minden előnyét. A pldstovcet szövetkezet, már régen leszállította a répát, mert az ésszerű emelőszerkezet a megrakott pótkocsikból percek alatt a szállítószalagba öntötte a répát. Képünkön az emelöhíd munka közben. —b— Egy millióval növekedett a bevétel A paliéi szövetkezetben mindig nagy gondot okozott a takarmány. Különösem az abraktaikarmányban mutatkozott hiány minden évben. Idén azonban a szükséget a bőség váltotta fel. De kezdjük csak elölről. A szövetkezet 13 évvel ezelőtt alakult. Határa kiváló. Televényes földjeiben az égvilágon minden megterem, de a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tapasztalat, szakképzettség és főiképpen a munkaerőhiány miatt nem sokra vitte a szövetkezet. Az utóbbi években azonban fejlődésnek indult a közös, az idei siker pedig rekordnak számít. A szövetkezet 1163 hektáron gazdálkodik s 535 szarvasmarhával és 867 sertéssel rendelkezik. Növénytermesztésből idén 138 000 korona bevételt terveztek, állattenyésztésből pedig 1 633 000 koronát. Ezzel szemben az idén állattenyésztésből csak 964 000 koronát vételeztek be, de a növénytermesztés már 2 518 000 koronával gyarapította a közös kasszát. A szárazság ellenére ez olyan eredmény, amelyre még nem volt példa a szövetkezet életében. Olcsvári Miklós mechanizátor és Vircsík András agronómus a komplexbrigád megalakulásában, az új T)égl vágya teljesült az ötvenes •**' évek elején. Szakmát tanult. S all a t Géza Zselízen szerezte meg a traktoros és szerelői képesítést. A gépállomáson. Harminc esztendős volt akkor. Szemernyi akaraterő sem hiányzott belőle ahhoz, hogy mezőgazdasági üzembe menjen, s ott hasznosítsa tudományát. Csakhogy az apja hallani sem akart róla, hogy a sárosi szövetkezetbe kerüljön. Fia szándékát a végtelenségig . ellenezte. — Oda mész, ahová én akarom ...! — kardoskodott az apa. — Azt gondolja, hogy városon jobb lesz? — Ott ember lesz belőled, nem földtúró. — Ember leszek én ott is, ahová a szívem húz. lövője van máma a fiatalnak a mezőgazdaságban is... nem úgy, mint hajdanában. — Százszor mondtam már, hogy oda mész, ahová ... — De, édesapám! Minek utazgassak a munkába, mikor otthon is dolgozhatok? — Né, ti széjogadatlanja. Majd megtanítalak én kesztyűbe dudálni. Fölneveltelek, most meg nekem dirigálsz. Nekem ne dirigálj... vedd tudomásul, mert elűzlek még a háztól is, aztán mehetsz a nagyvilágba — pulykásodott meg az öreg. Géza nem vette jónéven apja makacsságát. Végül mégis engedett a követelőzésnek. TT'ülönféle vállalatokhoz szerződött. Utazott a munkahelyére, meg vissza. Végezte a dolgát. Majd beleunt a sok utazgatásba. Kedveszegetten járt-kelt. Nem találta helyét. Gyakran látogatott be abba a helyiségbe, ahol pohárral harangoznak. Az apjával történő szüntelen hadakozás, meg az italozás eldurvította. A számkivetettség érzése kerítette ha-. talmába. Ügy érezte, hogy öles hullámok közt vergődik. Hazavetődött a falujába. Napjában az utcát rótta, céltalanul őgyelgett. Legtöbbet a kocsmában lebzselt, ahonnét késő éjszaka botorkált a szülői házba. Mámoros fejjel. Ilyenkor méginkább lázongott a bennsője. Az álom is, mintha összeesküdött volna ellene, nem ült bágyatag szemére. — Mit forgolódsz annyit? Aludj...! — mordult rá az idős S allai borgőzös fiára. — !? — Megjöhetne már végre a józan eszed — egyre ágált az apa. — Ne mérgesítsen! Ez így sokáig_ már úgyse mehet... — csikorgatott. Csikorgatásba fojtva indulatait, kerülte a további összezördülést. Semmi jót nem nézett ki az öregből, aki tüzzel-vassal ellenezte, hogy a közösben nézzen kereset után. Már-már azt hitte, hogy végképpen kicsúszik alóla a föld. Élete mécsese kialszik apja halthatatlansága miatt. De, mégse így történt! T7 életlenül összetalálkozott ez év ' nyarán a szövetkezet agronómusával Gézával, s szóba elegyedett vele. — Jó szakembernek ismerlek, szükségünk lenne rád a szövetkezetben — nyúlt Géza hóna alá Koncz Károly, az agronómus. — Hát, bízik bennem, Karcsi bácsi? — tört jel Gézából a hitetlenkedéssel párosult öröm,' amely igen jólesöen megbizsergette a szíve tájékát. — Hogyne bíznánk benned! Menj Gáloshoz, az elnökhöz, az majd útbaigazít, mit is kell tenned, hogy közénkállhass. Ettől még többet is mondott neki az agronómus. — Nézz körül, mit gyarapodtak az emberek, amióta a szövetkezetben dolgoznak. Csaknem minden háznál megtalálod a mosógépet, porszívót, hűtőszekrényt, az új bútort. Azt is láthatod, mint nőnek ki az új családi házak a földből, három tagnak meg már személyautója is van. Ez nem a pénztelenségre vall. — Jól tudom én azt Karcsi bácsi, hogy munkám után vígan megélhetek a szövetkezetben, csakhát, az apám...! — Ha nem iszod el a pénzedet, úgy élhetsz, mint „Marci Hevesen“, sőt, még a bankba is juthat belőle. Ez év júliusában Géza élete fordulópontjához ért. Nem teketóriázott. Nyakonragadta a kínálkozó alkalmat, nem hallgatott többé apja tiltó szavára ... Beállt azok közé, akik a hóna alá nyúltak, s kiemelték őt az „öles hullámok“ közül. Szótfogadott a megmentéinek. Már nem részegeskedik. Nem hányja el a pénzt, pedig telne a havi 2400—2500 koronából, hogy néha amúgy istenigazában „kirúgjon a hámból , de nem teszt. Hazatalált. Meleg otthonra lelt a közösben, ahol megbecsülik ót, TIT o standban megint a késő éjszaka veti haza. De... de nem a kocsmából, hanem a barázda hasításból. Lánctalpas traktorát — amellyel hetente 50—60 hektárnyi földet is megszánt — példásan rendbentartja, nagyon, de nagyon szereti. S ki tudja, tavasszal már nem-e ülteti be maga mellé egy-egy fordulóra az asszonynakvalót? Hiszen, a szólás-mondás is azt tartja: Májusban még a juhászbot is kivirágzik. Nádszegi Kovács István Vfrcstk András agronómus örömmel mutatja a szép kukoricát módszerek bevezetésében és a nagy termöképességű gabonafajták termesztésében látják sikerük titkát. A komplexbrigád munkája nyomán nagyra nőtt a kukorica, a nitratáció folytán Jől fizet a gabona. — Nemcsak magas, de sűrű Is a kukoricánk — magyarázza az agronómus. — Hektáronként 45 ezer egyedet hagytunk. Ennek köszönhető, hogy a már betakarított 5 hektár kukorica 108 mázsa szemtermést adott hektáronként. összesen 98 hektáron termesztettünk kukoricát, de a többi sem sokkal alábbvaló. Látogatásunkkor Síkra és Haszara mérnökök, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudomápyi Akadémia dolgozói is ott Jártak és számításuk szerint az egész területen 80 q szemtermés várható átlagosan. A 68 hektáron termesztett silókukoricából pedig a tervezett 500 mázsával szemben 700 mázsa zöldanyagot takarítottak be hektáronként. Ezen mennyiséghez, ha a kórót is lesilózzák, több mint 100 mázsa siló jut egy számosállatra, míg a járási terv csak 50 mázsát feltételez. Már ez a néhány számadat is igazolja, hogy bőséges lesz a takarmányalap. — A kukoricán kívül még melyik növény növelte a növénytermesztés bevételét? — vetjük fel az újabb kérdést ez egronómusnak. A búza jól sikerült. A 235 hektáros területre 23 mázsás átlaghozamot terveztünk, viszont a jó agrotechnika — elsősorban a nitratáció — segítségével 37 mázsát értünk el. Azt talán, mondanom sem kell, hogy nagy termőképességű fajtákat vetettünk. Olyan jól beváltak, hogy alig tudunk közülük választani. Idén is vetettünk Diana, Kasticei, Hadmerslebener és Kosűtl búzát, viszont végleg búcsút mondtunk a Szlovák 22-esnak. Az eredményeket taglalva az agronómus nem győzi dicsérni a komplexbrigád munkáját. Megemlíti Olcsvári Miklós mechanizátort, Balogh Vince és Ede, Szakár Mihály és András, valamint Gyurovcsin János és Hornyúk Mihály traktorosokat, akiknek munkája nyomán gyökeresen megváltozott a szövetkezet gazdálkodása. A maguk' részéről további sikert kívánunk munkájukhoz, s reméljük, hogy a növénytermesztés fellendülése folytán az állattenyésztők is kitesznek magukért. Mihalöin FrantiSek (Koäice) Sanyi tűi/á&S KÉT ESZTENDŐVEL EZELŐTT lépte át először a Lontói Mezőgazdasági Szaktanintézet küszöbét. Félszegen, bátortalanul, a tizenhatéves kamaszok bizonytalanságával. Az idegen környezet, az ismeretlen táj az elhagyatottság érzését váltotta ki belőle. De az első napok feszültsége hamar fölengedett, s otthonosan kezdett mozogni a régi kastély falai között. Amikor először találkoztunk az iskola udvarán, úgy járt-kelt már új otthonában, mintha örökké itt élt volna.Tanitói, nevelői dícsérőleg nyilatkoztaik róla. Fegyelmezett, jó tanuló, iparkodik elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek új hivatásához feltétlenül szükségesek. A növénytermesztés titkai feltárultak előtte, s ö szomjasan Itta magába e csodálatos világ gazdagon buzogó forrását. Sanyi az elméleti oktatás Ideje alatt sokat gondolt arra az időre, amikor „két keze által ültetett mag fává terebélyesedve gyümölcsöt érlel“ ... Észrevétlenül elszaladt a két esztendő. Fájó szívvel búcsúzkodott a pajtásoktól, az Iskola tanítóitól s nevelőitől, mindattól, ami széppé, tartalmassá tette életét. A NYÁRI SZÜNIDŐ ALATT a Zseliezovcei Állami Gazdaság kertészetében dolgozott. Figyelte a magból palántává sarjadt növény fejlődését, a fejesedő káposztát, amelyet pillangók szálladostak körül. Az öntözőpisztolyok szívárványszínében a saját boldogabb jövőjét látta. Itt érlelődött meg benne az a gondolat, hogy tovább tanul. S ehhez az állami gazdaság igazgatósága lehetőséget is adott neki. Egy ködös novemberi nap reggelén Sanyi útrakelt. Otthagyta a falut, a csörgedező Sári-patakot, a káposzták birodalmát, hogy ismét beüljön az iskolapadba. Az Ipolybéli Mezőgazdasági Mesteriskola tanulója lesz két éven át. Tudja mit akar: tanulni, tanulni! Ám ez életének csak második állomása, mert ő többet akar. Sokkal többet! A mesteriskola elvégzése után dolgozik majd, s tévúton akarja tovébbképezni magát. S ezt oly határozottsággal mondja, hogy szavai igazságában egy percig sem kételkedem. KOSÁRIK SANYI újabb tájakat, újabb embereket ismer meg, s jó mezőgazdasági szakemberré akar válni. Ez a gondolat fűti, hajtja őt. £z a vágya- Kívánjuk, hogy teljesedjékl And risk in József (Komárno ) főiM/tuí/ir i 1962, november 14.
