Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-11-14 / 91. szám
ASZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE Ízesítéssel növeljük a takarmányok táplálóértékét r \ TARTA LOM TAKARMÁNYOZÁS Blaho Rudolf mérnök: ízesítéssel növeljük a takarmányok táplálóértékét ..........................165 ÜZEMSZERVEZÉS Dr. Cséfalvay Gábor mérnök: A komplexbrigádok működésének néhány üzemtani tapasztalata.......................... . 166 NÖVÉNYVÉDELEM V a n e k Gáspár mérnök: A gyümölcsfák gondozásának és védelmének időszerű kérdései . 168 V______________________J Az idei éghajlati viszonyok kedvezőtlenül hatottak a takarmánynövények fejlődésére. Ennek következtében sok mezőgazdasági üzemben nem érik el a takarmányfélék tervezett hektárhozamait, s így természetesen nem tudják biztosítani a télire tervezett szárított és silózott takarmányokat. Ez annyit jelent, hogy a takarmányadagok sem lesznek tápérték és lédússág szempontjából megfelelőek, s ezért számolnunk kell, főként a kevésbé ízletes és tápláló takarmányfélék takarmányértékének javításával. A takarmányelőkészítés legmegfelelőbb módja, amely növeli az egyhangú téli takarmányadagok ízességét és tápértékét, az élesztösítés. A terimés takarmányok előkészítése és ízesítése Élesztősíteni olyan kukoricakórót, gabona- és hüvelyes szalmát és pelyvát lehet, amely nincsen tisztátalansággal vagy más módon elértéktelenitve. Továbbá erre a célra a zab, az árpa, a rozs és a búza szalmája is megfelelő, valamint a lóbab, takarmányborsó, lencse szalmája, amennyiben nem penészes nagyobb mértékben vagy nem támadta meg a rozsda. A lóbab, a borsó és a lencse szalmáját az élesztősített takarmány egyharmadának megfelelő menynyiségben adagolhatjuk. Élesztősítésre megfelelnek azok a hulladékok is, amelyeket a magrépa cséplésekor nyerünk, továbbá a herefélék szalmája, amenynyiben nem keveredett bele túlságosan sok mérgező gyomnövény és földanyag. A szalmát élesztősítéskor 4 — 6 cm nagyságúra szecskázzuk. Az élesztősített takarmányt a takarmány-előkészítőben állítjuk elő, amelyet erre a célra megfelelően berendezünk. Az élesztősített takarmány készítésére nagyon jól megfelelnek a beépített tartályok, amelyeket a takarmány-előkészítőkben találunk. Amennyiben nincsen takarmánykonyhánk, elegendő, ha a takarmány pácolására a takarmányelőkészítő sarkában 1,5 méteres válaszfallal megfelelő területet választunk el. Tíz számosállat részére 1 nv aiapterület elegendő. a) A szalma halmokban történő élesztősít.ése Az előkészített dézsába 4 — 5 liter 70 C fok hőmérsékletű vizet öntünk, ebbe 1,5 dkg szuperfoszfátot, 1,5- dkg ammóniumszulfátot (ismertebb régi nevén kénsavas ammóniát) és 0,5 kg melaszt keverünk. Ez a pácmennyiség az átlagos 5 — 8 kg szalma és szénaadag esetében egy fejőstehén napi szükségletét fedezi. Az így előkészített és jól összekevert folyadékot az 1 — 1,5 m magasan rétegezett szalma pácolására használjuk. A szalmát vagy szénát fokozatosan rétegezzük, nedvesítjük és tömítjük. Ha nincsen megfelelő tartályunk, a takarmányt tiszta, egyenes padlón halomba rétegezzük. Ha a halom megfelelő magasságú, fóliával légmentesen letakarjuk és kőnehezéket helyezünk rá. A takarmányhalmot 4 — 8 órán át érintetlenül hagyjuk. Amikor a pácolási folyamat befejeződik, elkészítjük a kovászt. Egy fejőstehénre és egy napra 15 dkg friss élesztőt, 4,5 liter 28 — 30 C fok meleg vizet, 50 dkg melaszt, 1,5 dkg amraóniumszulfátot és 1,5 dkg szuperfoszfátot számítunk. A kovászt tiszta dézsában készítjük el. Az említett keveréket alaposan összekeverjük, majd fölhasználjuk a pácolt takarmány nedvesítésére. A kovász hőmérséklete a dézsában nem haladhatja meg a 30 C fokot és nem csökkenhet 24 C fok alá. Ha a hőmérséklete a dézsában 30 C fok fölé emelkedne, hideg víz hozzáadásával lehűtjük. Ha pedig 28 C fok alá süllyed, akkor meleg vizet öntünk belé. Hat óra elteltével a kovászt fölhasználhatjuk a pácolt takarmány öntözésére. Abban az esetben, ha nincsen melaszunk, akkor a kovász előkészítésére melasz helyett más szénhidrát (keményítő, cukor) tartalmú takarmányt is fölhasználhatunk. Ilyen például a füllesztett burgonya, valamint a gabonadara. Eny számosállatra 2,5 kg burgonyát vagy 1,0 kg darát számítunk. Az említett takarmányok fullesztésére 2 — 3 liter meleg vizet használunk. Ásványi sókból, szuperfoszfátból és ammóniumszulfátból csak feles adagokat haszná(Folytatás a 167. oldalon) Háromkerekű eszközhordozó Az új, magasabbfokú munkaszervezés a gépelöállítást jó irányban befolyásolja. Olyan háromkerekű, önmeghajtású, univerzális alváz gyártását kezdték meg PkUS — 45 jelzéssel, amely üzemeltetésének lehetősége néhány hónapos, s így a befektetés gyors megtérülése igen előnyösen csökkenti a terményelöállítás önköltségét. Ezidáig a KB-2-H jelű kukorica-betakarítógép, a K — 441 „Pressmeister“ megnevezésű szalmaprés és a képünkön is látható E-679 jelzésű burgonyakombájn alvázra szerelhető változatának gyártását kezdték meg. (ku-) VI. ÉVFOLYAM • 33. SZÁM. 1962. november 14.
