Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-19 / 75. szám
A cukorrépa-betakarítógépek munkájának szervezése Csakhamar hozzálátunk a cukorrépa betakarításához. A szövetkezetek és az állami gazdaságok gépesítői már többnyire átvették az új gépeket, s most azon gondolkoznak, hogyan kapcsolják össze a rendelkezésükre álló cukorrépa-betakarítógépek munkáját, hogy minél kevesebb kézi erőre legyen szükségük. Munkájuk megkönnyítésére közöljük a szakemberek által kidolgozott és a meglévő gépek teljes kihasználását célzó négy betakarítási technológiát. Minden gépesítő a technológiában feltüntetett gépek alapján választja ki a mezőgazdasági üzem számára legalkalmasabb betakarítási módszert. KÉTMENETES BETAKARÍTÁS Gépek A munkálatok neme —---------------------tt-Tipus db 1. A cukorrépa betakarítása a fordulókon Z—25 K 1 és a mezsgyék mentén VRN —3 1 2. A cukorrépa fejelése és a cukorrépafej RS —09 1 rakodása 2 —OCN. 1' 3. A cukorrépafej elszállítása traktorra Z — 25 — 35 3 kapcsolt pótkocsival T—3,5 S 3 4. A cukorrépatest kiszántása, Z—3012 1 tisztítása és rakodása 2—VCZ 1 5. A cukorrépatest szállítása traktorral Z —50 3 vontatott pótkocsival P —5 —P 3 KOMBÄJNOS BETAKARÍTÁS I. Gépek A munkálatok neme — Típus db 1. A cukorrépa betakarítása a fordulókon Z — 25 K 1 és a mezsgyék mentén VRN —3 1 2. Az E — 710-esr-kombájnnal végzett betakarítás a cukorrépatest és a cukor- Z — 35 1 répafej sorokba történő lerakásával E—710 1 3. A cukorrépatest rakodása kombinált RS —09 1 rakodóval T —272 1 4. A cukorrépatest szállítása traktorral Z —50 K 3 vontatott pótkocsival T—5 —P 3 5. A cukorrépafej rakodása kombinált RS—09 1 rakodóval T —272 1 6. A cukorrépafej szállítása traktorral Z —25—30 3 vontatott pótkocsival T —3,5 3 KOMBÄJNOS BETAKARÍTÁS II. , Gépek A munkálatok neme —----------------------TT Típus db 1. A cukorrépa betakarítása a fordulókon Z — 25 K 1 és a mezsgyék mentén VRN —3 1 2. Az SCZ—es kombájnnal végzett beta- Z —25 K 1 karítás és a cukorrépatest, valamint a SCZ —1 1 cukorrépafej halmokba történő lerakása Z—3011 1 3. A cukorrépatest rakodása NR —120 1 a) szállítószalagos rakodóval Z —25 K 1 b) darus rakodóval NuNJ —100 markolókanállal 4. A cukorrépatest szállítása traktorral Z —50 —K 3 vontatott pótkocsival T—5—P 3 5. A cukorrépafej rakodása darus rakodó- Z-*25 K 1 val NuNJ-100 1 6. A cukorrépafej szállítása traktorral Z —25 K 2 vontatott pótkocsival T — 3,5 S 2 BETAKARÍTÁS KISZÁNTÓGÉPPEL Gépek A munkálatok neme 1. A cukorrépa kiszántása Z —25 K 1 VRN —3 1 2. A cukorrépa halmokba gyűjtése, tisz- Kézzel ' títása és fejelése 3. A cukorrépatest rakodása a) szállítószalagos rakodóval Z—25 K 1 NuNJ-100 1 markolókanállal b) szilonhálókkal NuNJ —100 100 szilonhálóval 1 4. A cukorrépatest szállítása traktorral Z —50 3 vontatott pótkocsival T —5 —P 3 5. A cukorrépafej rakodása darus rakodó- Z —25 K 1 val NuNJ-100 1 6. A cukorrépafej szállítása traktorral Z —25—30 2 vontatott pótkocsival T —3,5 S 2 Ä cukorrépa-betakarítógépek alkalmázása lényegesen csökkenti az emberi munkaszükségletet és csökkenti a termelési költségeket. A VRN —3-es traktorral vontatott cukorrépakiszántógéppel végzett betakarítás átlagban 226 órai kézzel végzett munkát és 1342 korona költséget kíván hektáronként. A kombájnos betakarítás ezt a munkaszükségletet és a költségeket lényegesen csökkenti: 1 ha betaka- össz-szlovákiai megrítására takarítás a terv teljefordított sítése esetén A betakarítás technológiája ,is S ha óra Kcs Cíw ü v E S js S S> Kétmenetes betakarítás, 2 —OCN 1, — 2-VCZ 61 592 1740 287100 1305 000 SCZ —1-es kombájn + T —272 rakodó 74 792 3900 592 800 2145 000 SCZ —1-es kombájn + VR —120-as vagy NuNJ-100-as rakodó 90 950 950 372 400 Megtakarítás a cukorrépa-kiszántógéppel végzett betakarítással szemben 6590 1 009 100 3 822 400 A költségeket további 309 000 koronával, az emberi munkaszükségletet pedig körülbelül további 100 000 órával csökkenthetjük, ha a többi NR-120-as rakodót és NuNJ-120-as adaptért, valamint a rendelkezésünkre álló szilonhálókat is foglalkoztatjuk a cukorrépa betakarításában. Így a gépesítés körülbelül 4000—4200 munkaerőt szabadít fel a cukorrépa betakarításának idején. Bartos Milos, a Trnavai Egyesült Cukorgyárak n. v. dolgozója Nyolc óra alatt két hektár a teljesítőképessége az NDK-ból behozott E 710 jelzésű háromsoros répakombájnnak. A répafejgyűjtő kasból vagy sorba, vagy pedig kupacokba rakhatjuk e gép segítségével az anyagot. -ku-A malacok tejtáplálása és szopóskori takarmányozása A malacok fejlődése szempontjából kétségtelen, hogy a minél hosszabb ideig tartó szoptatás a kedvező. A malacok nevelése során azonban egyre jobban előtérbe kerül az a törekvés, hogy a táplálkozásukat mielőbb függetlenítsük a kocatejtől. A népes almok nagy növekedési erélyű malacainak táplálóanyagigényét az életkor előrehaladásával ugyanis egyre nehezebben lehet a koca korlátozott tejtermelése útján kielégíteni. Minthogy a bőven tejelő koca takarmányfelvevő képessége nincs arányban tejtermelésével, ezért, amennyiben a malacok tápanyag-szükségletét másképpen nem elégítjük ki, a koca kénytelen izomállományát feláldozni azért, hogy malacait tejjel ellása. A szopósmalacok tejtáplálásának kezdetén jó szolgálatot tesz az ellőketrec, mert megakadályozza a még gyenge kismalacok agyonnyomását az anyakoca által. Az ilyen tejtermelés azonban több szempontból hátrányos. Egyrészt a leromlott koca választás utáni búgatása rendszerint halasztást szenved, ami végeredményben az egynapos malac előállítását drágítja. Másrészt a koca izomállományának feláldozása a tejtermelés érdekében azt jelenti, hogy a kocatejet a malac többszörös transzformáció után kapja. A koca ugyanis a neki juttatott takarmányt előbb izomállományának kifejlesztésére, majd a malac testsúlyának nevelésére, tejjé, végül pedig elveszett izomállományának újbóli felépítésére fordítja. Minthogy minden transzformáció táplálóanyag-veszteséggel jár, nyilvánvaló, hogy az a takarmány hasznosul a legkedvezőbben, amelyet 'S malac közvetlenül fordít súlyának növelésére. Az anyatej jelentőségét még a szoptatási idő lerövidítése sem csökkenti, sőt ez számos problémát vet fel. Ezek között figyelemre méltó egyrészt a kocák tejtermelésének alakulása a szoptatás egyes időszakaiban, másrészt a tej összetétele és annak változása. Ügy gondolom, érdeklődésre tarthat számot, ha ebben az irányban végzett egyik kísérletünk ide vonatkozó néhány eredményét ismertetem. 1. Kísérletünkben többek között adatokat kívántunk kapni a magyar fehér hússertés fajtájú kocák termelésére, valamint a kocatej összetételére és annak alakulására a laktáció folyamán. A vizsgálatba vont kocák, amelyek 10,9 malacot ellettek é 10,7 malacot neveltek fel, 60 napon át tartó laktációjukban naponta átlag 5,8 kg tejet termeltek, s így egy malacra naponta 540 g kocatej jutott. A kocák a legnagyobb napi tejtermelésüket —, amely kb. 6,7 kg volt —, a laktációnak 20. napján érték el. A fehér hússertés kocák tejében a laktáció átlagában 19,06 % szárazanyagot, 6,73 % zsírt és 5,2 % fehérjét találunk, 1 kg kocatejnek 273 g volt a keményítőértéke és benne 52 g volt az emészthető fehérje. Kísérletünkben választ akartunk kapni a szopósmalacok fehérjeigényére is. A malacok 1 — 20 napos korig csupán kocatejet fogyasztottak. Ezen időszak alatt a malacok a kocatejben naponta átlag 27 g emészthető fehérjéhez jutottak. Később minden alomból 20 napos kor után két szopós csoportot képeztünk, amelyeket egymástól csak az etetések alkalmával különítettünk el. Az egyik csoportba tartozó malacok a szokásos abrakkeverékeket, míg a másik csoport ezen felül étvágy szerinti menynyiségben még fölözött tejet is kapott. Megjegyezzük, hogy 21 — 30 napos korhatár között az anyatejen kívül fogyasztott abrakkeverékben lévő fehérje menynyisége a napi fehérjeadagjuknak csak 4%-a, ezzel szemben az abrakkeveréket és fölözött tejet is fogyasztóknak 22 %-a volt. A 30 napos kortól kezdve a malacok takarmányfogyasztása már rohamosan növekedett. A takarmányban felvett emészthető^ fehérje mennyisége a napi fehérjeadagnak a kizárólag abrakkeverékeket fogyasztó csoport 31 — 40 napos korhatárában 21 °/o-a, a fölözött tejet is fogyasztó csoportéban pedig 58 % volt. Ez az arány az 51 — 60 napos korhatárhoz, az abrakkeveréket fogyasztó malacok esetében 62 %-ra, a fölözött tejet is fogyasztó malacok esetében pedig 79 %-ra emelkedett. A kor előrehaladtával a szopósmalacok takarmányozásában a kocatej jelentősége oly mértékben csökken, hogy amíg a 21 — 30 napos fehér hússertés malacok fehérjeadagjának 78 — 95 %-a még kocatej-fehérje volt, addig ez áz arány fokozatos csökkenés után 57 — 60 napos korban már csak 21 — 38%. Azok a malacok, amelyek fölözött tejet is kapnak, a többletfehérjét gyorsabb növekedési ütemmel hálálják meg, s végeredményben 17,5 %-kal nagyobb választási súlyt értek el. Ezek az adatok számszerűleg is alátámasztják azt az ismert tényt, hogy a viszonylag bőven tejelő fehér hússertés koca malacainak ebben a korban megnyilvánuló növekedési erélyének kifejtéséhez szükséges fehérjeigényét a kocatejben és a gabonamagvakban juttatott fehérjével sem mennyiségileg, sem minőségi vonatkozásban nem tudjuk kielégíteni. 2. A gyakorlati megfigyelés szerint a sertés, de különösen a malac, a rostban dús takarmányok fogyasztásától idegenkedik. Az egyik külföldi szerző a szopósmalac takarmányában 3 %-nál több nyersrostot nem ajánl, de van olyan közlés is, amely 5 — 6 %-ot ír elő. A malacok takarmányozására felhasznált gabonák darájának nyersrost-tartalma lehetővé teszi olyan keverék öszszeállítását, amely a 4,13 % nyersrostot nem haladja meg. A fehérje- és karotinszükséglet fedezésére, valamint a fehérje aminosavgarnitúrájának komplettírozására, a keverékben olykor 5 — 10 % lucernaliszt is szerepel, ebben az esetben viszont a nyersrost-tartalomnak 5,13 — 6,23% fölé történő emelkedésével kell számolni. A nyersrost mennyiségének a hatása a sertésállományokban összevontan jelentkezik. Egyrészt a takarmány ízletességén keresztül az elfogyasztott napi takarmányadag táplálóanyagainak hasznosulásában. Ennek a kérdésnek a tisztázására kísérleteket végeztünk. Vizsgálatainkban arra a kérdésre kívántunk választ kapni, hogy az abrakkeverékben a nyersrost tartalomnak eltérő százaléka azonos keményítőérték és emészthető fehérje etetése esetén, mennyire befolyásolja a malacok napi súlygyarapodását és takarmányhasznosítását. A kísérleti adatokból kitűnt, hogy a napi adagjukban azonos keményítőértéket és emészthető fehérjét, de eltérő mennyiségű (2,6 —4,1 —5,3 %) nyersrostot fogyasztó malacok közül 37 — 60 napos korhatárban a legkevesebb, 2,6 % nyersrostot fogyasztó malacok átlagos napi súlygyarapodása 40 g-mal (16 %-kal) nagyobb volt, mint a legtöbb nyersrostot (5,3%) fogyasztó malacoké. Idősebb korban, 60 — 80 napos korhatárban a nagyobb 5,3 %-os nyersrost-tartalmú takarmány etetése nem mutatkozott hátrányosnak. Végeredményben a malacok súlygyarapodásában és takarmányhasznosításában — 80 napos korig — a különbségek olyan csekélyek voltak, ugyanakkor a korhoz viszonyított súly- és takarmányhasznosítás pedig annyira megfelelő volt, hogy ez nem zárja ki szükség esetén például lucernaliszt etetésekor, kezdettől fogva a kísérletben adott nagyobb mértékű (5,3 %-os) nyersrost etetését. 3. A bőven tejelő kocák malacai 30 napos kor előtt alig fogyasztanak mérhető mennyiségű takarmányt. A malacok etetését ennek ellenére már a második hetes korban kezdjük el. A minél korábban történő takarmányra szoktatásnak számos ismert előnye van. A malacok az eléjük helyezett vályúból a takarmányt kíváncsiságból kóstolgatják, ezáltal hamarább rászoknak az evésre. így elejét vehetjük annak a káros következménynek, ami az alomszalma, de méginkább a trágya túrásából, illetve fogyasztásából adódik. A korai takarmányra szoktatás különösen előnyös a gyengébben tejelő kocák malacai számára, mert ezáltal jobban fejlődnek és közülük kevesebb lesz csökött, vagy hullik el. A bőven tejelő kocák malacai rendszerint későbben, idősebb korban kezdik el a takarmányfogyasztást, mint a kevésbé jó tejelőké. A bőséges tejtáplálás hatására, a malacok gyorsan fejlődnek, a takarmányigényük azonban később éppen ennek következtében gyorsan nő. A koca tejtermelése a laktáció 30. napjától kezdve már rohamosan csökken, ezért ha a malacokat nem szoktattuk a szilárd takarmányok fogyasztására, ebben az esetben a fejlődésükben rendszerint visszaesés következik be. Sok tenyészetben abból az elgondolásból kiindulva, hogy a malacok csak 30 napos kor után fogyasztanak takarmányt, elkésve, idősebb korban kezdik el az etetést. A malacok azonban esetenkint azért nem fogyasztják a szilárd takarmányt, mert a koca alatt kevés a malac és a csekély számú alom elég kocatejhez jut. Sok, nagy növekedési' erélyű malacot azonban 30 nap után még a jól tejelő koca sem tud a fejlődésükhöz szükséges kocatejjel ellátni. A szopóskori takarmányozás döntő jelentőségű a malacok további fejlődésére, növekedésére, sőt gyakran befolyásolja későbbi hasznosításuk (tenyésztés, hizlalás) irányát is. Ezeket szem előtt tartva, nem lehet kétséges, hogy a malacok takarmányozásában az igények optimális kielégítésére kell törekedni, mert ez nagy mértékben hozzájárul az egész sertéstenyésztés színvonalának és ezzel jövedelmezőségének növeléséhez. Dr. Berek Géza, Állattenyésztési Kutató Intézet 1962. szeptember 19. 139
