Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-16 / 74. szám

VUÁZNAK-BÍRÁLNAK-JAVASOLNAK

<Xer^XST:crr<g€g:<r:<E:cirg^gerg^cg:cg:^rr.r!r-rg-f^^<x:<^rr^Trc^r^r:<rrc^rr-cvrtrzriTrcrrce--er- er-e rr^erire-nirerrjrrrs^r^crcrrfrtrrTrrri ggr refryrgrfrtr«

Dolgozóink

a dokumentumról

Országszerte, valamennyi városban, községben, üzemben és gyárban tárgyalják dolgozóink a CSKP által vitára bocsátott* dokumentumot, amely népgazdaságunk továbbfejlődésének távlatait öleli fel. Tekintsük meg, hogy a komárnoi járásban hogyan szervezték meg e nagyszabású feladat teljesítését, s ez ideig milyen méreteket öltött a vita.

— Elsősorban, az elmúlt hónap második felében — mondotta HUDEC Gusztáv elvtárs, a járási pártbizottság szervező titkára — szemináriumot tartottunk aktivistáink és a pártszervezetek elnökei számára arról, hogyan szervezzék meg az egyes üzemekben, gyárakban és falvakban a dokumetumról szóló vitákat.

Ezenkívül az aktivisták és propagandisták részére egyhetes iskoláztatást is rendeztek a Duna melletti Kravany községben. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy azok az emberek, akik a komárnoi járásban vezetik a vitákat, megelőzőleg tüzetesen áttanulmányozták az anyagot és felvértezve indultak el az egyes községekbe, üzemekbe. Az említett előkészületen kívül a járásban két főbizottság működik 79 taggal. Ezek feladata, hogy népgazdaságunk különböző ágazataiban — ipar, mezőgazdaság, egészségügy, építészet, kultúra stb. — irányítsák a vitát és dolgozzák fel a dolgozók által tett javaslatokat, megjegyzéseket. A főbizottságok mellett 12 albizottság tevékenykedik 109 taggal, s ezek az egyes részlegekért felelnek. A járásban összesen 300 aktivistát szerveztek be erre a célra.

— Minden egyes vita-gyűlésre — folytatta Hudec elvtárs — az aktivistán kívül egy nemzeti bizottsági funkcionáriust is kiküldünk. Ennél az akciónál is kell, hogy megmutatkozzoit a nép képviselőinek szoros együttműködése dolgozóinkkal, hiszen közös jövőnk, életünk továbbfejlődéséről van szó.

Eddig a járásban a párt és a Nemzeti Front összes szervezeteinek közös vezetőségi ülésén megtárgyalták a vitaanyagot és megbeszélték, hogy egyes helységekben hogyan vezetik le a vitát. Sőt, az elmúlt hét végéig csaknem 90 gyűlést tartottak meg, amelyeken több mint 1200 ember vett részt. A 320 felszólalóból több mint 120 tettek konkrét javaslatot és kb. 170-nek volt megjegyzése a vitaanyag egyes fejezeteihez.

Ragadjunk ki két példát a sok közül, s nézzük meg, hogyan tárgyalnak dolgozóink erről a fontos dokumentumról.

A HAJÖGYÄR

valamennyi műhelyében és egyéb munkaszakaszokon heves vita folyt. A dolgozók, a dokumentum szellemében leginkább a gyár termelésében előforduló hiányosságokat, a terv nemteljesítésének fő okozóit, valamint a rossz munkaszervezést bírálták. Duriska elvtárs, a hajógyár dolgozója felszólalásában a következőket mondotta:

— Az egyik oldalon nem biztosítjuk be a szükséges nyersanyagok folyamatos szállítását, ami egyik fő okozója a terv >>nemteljesítésének, a másik oldalon viszont több millió korona értékben hevernek raktárainkban a terven felüli készletek, olyan fontos anyagok, amelyekre bizonyára nagy szüksége lenne több gyárnak.

Duriska elvtárs feltette a kérdést, vajon miért nem adja el a gyár ezeket a cikkeket más szocialista üzemnek? Miért fekszenek ezek holt tőkeként a raktárban, s ugyanakkor iparunk más ágazatában levő üzemek tervteljesitése a náluk heverő nyersanyagoktól is függenek. Ezt élesen bírálja a dokumentum is, s hangsúlyozza, hogy a leggyorsabb időn belül fel kell számolnunk az ilyen eseteket. Továbbá nagyon helyesen mutatott rá Duriska elvtárs a munkaidő és a gépi berendezések nem eléggé intenzív kihasználására.

— A harmadik műszakot nem használjuk ki - jelentette ki a gyűlésen —, mert nem egyszer fordult elő, hogy az emberek az éjjeli műszak alatt az öltözőkben alszanak. Ezt részben a laza munkafegyelem, részben pedig a rossz munkaszervezés okozza.

Igen, erre a dokumentum is fel-6 fmMc

1962. szeptember 16.

hívja a figyelmet, hogy sok helyütt a gyárainkban extenzív gazdálkodást folytatunk, nem használjuk ki eléggé gépeink termelőképességét, ami álta. alacsony a munkatermelékenység, — azaz drágán termelünk. S ezen is sürgősen változtatni kell, mert ez a tény is nagyban hátráltatja népgazdaságunk még rohamosabb fejlődését, életszínvonalunk további emelését.

Ebben a szellemben tárgyalnak a munkások! íme a másik példa,

HOGYAN VITATKOZNAK FÖLDMŰVESEINK

A Sokolec község gyűlésén Radzó Frantisek, a dohánygyár igazgatója, a járás aktivistája vett részt.

— A vitázók leginkább a mezőgazdaság jelenlegi termelésére, és továbbfejlődésére összpontosították figyelmüket — tájékoztatott Radzó elvtárs. — Összegezve a vitafelszólalásokat és értékelve az egész gyűlés menetét megállapíthatjuk, hogy a résztvevők nagyon alaposan vitatták meg a dokumentum egyes fejezeteit és nagy érdeklődést tanúsítottak iránta.

Miről is tárgyaltak Szokolcében? Elsősorban bírálták, hogy a járási szervek kissé mereven állapítják meg a termelési terv egyes mutatóit. Nem eléggé rugalmasan írják szét a központi tervszámokat járási méretekre a föld értéke és termőképessége szerint. így történt, hogy a szövetkezetét kötelezték 40 hektár repce elvetésére annak ellenére, hogy figyelmeztették a járást, hogy e kényes növény számára nem kedvező a talaj, inkább napraforgót termesztenének. Mi lett az eredmény? Tönkrement csaknem az egész vetés, s lényegében ez á talaj tulajdonképpen parlagon hevert. E bírálat mellett a szokoleciek megtették javaslatukat is, amelyet a jelenlevők nevében Öllős elvtárs, a helyi pártszervezet elnöke tolmácsolt.

— Javasoljuk — mondotta —, a tervek végleges jóváhagyása előtt hívják össze járási méretekben a szövetkezetek elnökeit és agronómusait, szóval azokkal vitassák meg a tervet, akik elsősorban felelősek teljesítéséért. így érjük el — hangsúlyozta továbbá — ezek realizálását, kiküszöböljük az említett hiányosságokat, s még jobban érdekeltté tesszük szövetkezeteinket az állammal szembeni kötelességek teljesítésére.

A gyűlésen továbbá rámutattak a rejtett tartalékokra, melyek leginkább a munkaszervezésben találhatók, s úgyszintén élesen bírálták a gépek gyakori veszteglési idejét és a meliorációs munkálatok elhanyagolását. Határukat két éve nem érte eső, ami csak a takarmánynál 30 százalékos veszteséget jelent. E kérdés megoldását legfőképpen a halastóval kapcsolatban látják. Erre hívták fel a szövetkezet és a falu vezetőségének figyelmét.

A gyűlés második felét a kötelezettségvállalások töltötték be. A szövetkezet tagjai vállalták, hogy pártunk XII. kongresszusának megnyitásáig teljesítik az egészévi marhahús- és tojás eladási tervét. Tehát a kongresszus után az év végéig eladott termékeket terven felül nyújtják a közellátásnak. Ügyszintén a kongresszus tiszteletére megalakítják a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívát az állattenyésztésben.

A járásban megtartott csaknem 90 gyűlésből kettőt ragadtunk ki, hogy bemutassuk, milyen nagy fontosságú a kongresszus előtti országos vita. Dolgozóink vitáznak, javasolnak, bírálnak, ami biztosítéka annak, hogy népgazdaságunk továbbfejlődésének távlati terve szilárd alapokon áll majd, mert az egész nép bölcsességéből, tapasztalataiból növekszik és ölt végleges formát. bsg

Teljesítették

vállalásaikat

A lucsenyeci Klement Gottwald Építészeti Középiskola CSISZ tagjai a XII. kongresszus tiszteletére vállalták, hogy Podrecsaniban felépítik a kétoszíályos iskolát a tanítói lakásokkal együtt. Immár büszkén jelenthetik, hogy kötelezettségvállalásukat teljesítették s az iskolát időben adták át rendeltetésének. A diákok valóban becsületes, minőségi munkát végeztek. Legnagyobb érdemüknek tekinthetjük, hogy az iskola átadásánál egyetlen hibát sem talált az épületen az átvevő bizottság. (sm)

Katonáink

a dokumentum jegyében

Egy morvaországi katonai alakulat katonái is megvitatták népgazdaságunk továbbfejlődése távlati tervének javaslatát. Figyelmüket elsősorban a mezőgazdaságra összpontosították.

Simkó szakaszvezető, aki egyben a CSISZ-szervezet elnöke is javaslatot tett, hogy a katonák szabad idejükben, azaz a szombatokon és vasárnapokon társadalmi munkával segítsék a környező szövetkezeteket. Javaslatát a jelenlevők egyhangúan elfogadták és ez idáig már több mint 200 brigádórát dolgoztak le. Nezbeda közkatona pedig nemrégiben az említett két nap alatt 14 hektár területről takarította be a termést az egyik közelben levő EFSZ-ben. Katonáink az elindult úton nem állottak meg, mert pl. a jarosovi és a starémestói EFSZ-ben naponta 10 brigádos segítkezik a szövetkezetben. Nagy Árpád, közkatona

Fokozottabb ideológiai munka:

fejlődésünk záloga

Pártunk dokumentuma vitára sarkalja az ország népét. A felvetett problémák napi beszélgetéseink tárgyát képezik s a nyilvános viták során ugyancsak értékes javaslatok születnek meg. Szocialista építésünk távlatait latolgatjuk; a legrövidebb, legcélszerűbb s a legbiztonságosabb utat akarjuk megtalálni.

Ha távlatokról beszélünk, ha az elkövetkező évek feladatait vázoljuk fel szükségszerűen az adott helyzetből, a jelenlegi eredményekből kell kiindulnunk. Őszintén, maradéktalanul kell rámutatni a fogyatékosságokra, hiszen ezek kiküszöbölése teszi csak lehetővé majd, hogy elinduljunk a magunkszabta úton.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az elkövetkező időszakban még intenzívebb politikai nevelőmunkára lesz szükségünk. Ezen a téren senkire sem hárulhat nagyobb feladat, mint tömegszervezeteinkre.

Marcelováról már többízben írtunk lapunk hasábjain. A múltban is és most is azt .tapasztaltuk, hogy biz a tömegszervezetek munkája egy helyben topog, ha a tétlenkedést egyáltalán lehet egyhelyben-topogásnak nevezni. Ez természetesen viszszatükröződik a falu kulturális életében. Bár felépült az új művelődési otthon, mit sem segített a helyzeten. A fiatalok számára' klubot nyitottak, de esténként mégis tele a kocsma, s ugyanúgy mint annakelőtte az ifjúság kártyázással, ivással tölti el szabad idejét. Még jobbik eset, mesélik el a falu tanítói, ha éppen csak csellengenek órákhosszat az utcán.

Módunkban állt bepillantani a művelődési otthon munkatervébe. Nos, a terv valóban szép, mint terv ellen semmi kifogásunk sem lehet vele

szemben, ellenben őszintén be kell vallanunk: nem bízunk sikeres teljesítésében.

Érdekes megfigyelni, hogy Marcelovában, mindannak ellenére, hogy nem beszélhetünk sikeres kulturális tevékenységről, mégis aránylag elegendő fiatal tagja van a szövetkezetnek. Sőt tapasztaltuk, hogy a fiatalok mintha szívesen mennének a szövetkezetbe dolgozni. Oly annyira, hogy még iskolai kötelezettségeiket is elhanyagolják e miatt. Megtörtént ugyanis, hogy a szövetkezet iskolaköteles fiatalokat alkalmazott. Ennek az lett az eredménye, hogy a múlt iskolai évben öt kilencedik osztályt végző tanuló nem kaphatott bizonyítványt. Mondanunk sem kell, mennyire helytelen eljárás az ilyesmi a szövetkezet vezetősége részéről. S ügy véljük, hogy a HNB sem lépett elég erélyesen közbe. Ugyanezeket a fiatalokat talán könnyen megnyerhették volna, hogy a kilencedik osztály elvégzése után iratkozzanak be valamilyen mezőgazdasági szakiskolába. Persze ez nemcsak a tanítók munkája. Itt, ezen a téren kellett volna nagy aktivitást kifejteniük a falu funkcionáriusainak, a tömegszervezeteknek egyaránt.

A faluban ezekben a napokban vitatják meg a pártdokumentumot. Nos, ez jó alkalom arra, hogy rámutassanak — maguk a dolgozók is — a fogyatékosságokra. Mert hogy csak az előbbi példát említsük. A szülők vajon nem hibásak abban, hogy az iskola helyett dolgozni küldik gyermekeiket? De nemcsak ez az egyetlen eset hat zavarólag a falu életében. A fiatal pedagógusok elkedvetlenedtek, úgy érzik nem bírnak megbirkózni feladataikkal. Színjátszócsoportot szerveztek: szétesett. Gyűléseket hívtak össze: nem jött el csak egy-két fiatal. Mi azonban azt tanácsoljuk, hogy ne veszítsék el a kedvüket. Ha a dokumentumot megvitató gyűléseket együttesen a falu vezetőivel jól megszervezik, elérik azt, hogy e vitákon mindenki őszintén hozzászóljon a problémákhoz, ha megfogadják az elhangzott javaslatokat, hamarosan megváltoztathatjuk a dolgok menetét Marcelovában. Hisz a lehetőségek adva vannak. Szerintünk csupán a jó együttműködésen alapul az eredményes munka.

A falu vezetőinek van sok-sok terve a jövőre vonatkozóan. De nemcsak a vezetőknek, hanem a falu lakosságának is van minden féle-fajta elképzelése. Most, a dokumentum megvitatásának a napjaiban arra van szükség, hogy mindenki bátran kimondja elképzelését. Pártunk is így szeretné ezt s valóban csak így van értelme.

Végezetül az a véleményünk, hogy a csaknem négyezer lakost számláló Marcelovában — ha eredményeket akarunk elérni — új alapokra kell fektetni, s megkétszerezni a politikai meggyőző munkát. Ezt az elvet különben a dokumentum is nyomatékosan hangsúlyozna. így aztán, hogy csak egy példát említsünk, nem kerülhet sor olyan CSISZ gyűlésre, melyen csak a tagság tíz százaléka vesz részt. (pi)

Kubac képviselő aztán a véres esemény lefolyásáról beszél. Elmondja milyen megdöbbenést és elkeseredést váltott ki az emberekben, amint látták, hogyan verik és ütik le Major képviselőt. — „Néhányan az elől állók közül — közöttük Zsabka Sándor is — Major segítségére akartak sietni. Ezt nevezi dr. Slávik belügyminiszter úr „a csendőrök megtámadásának“ és ezt használták a csendőrök ürügynek, hogy tüzeljenek. Az emberek alig tettek néhány lépést, már el is dördült az első sortűz... A vérontásnál jelen volt tüntetők közül, az öt sebesültön kívül legkevesebb tízzel beszéltünk, de egyik sem hallotta azt a felhívást, hogy oszoljanak ép az említett pisztolylövést sem a tüntetők sorából.

... A trnavai kórházban ápolt öt sebesült közül négyet hátulról érte a sérülés. Már ez a tény is világosan utal arra, kényszerítve volt-e a csendőrség fegyverhasználatra, vagy

nem. ...Jónéhány a könnyebben sérültek közül még mindig fél és inkább titokban, otthon gyógyítja magát ... A belügyminiszter úr említést tett itt arról is, hogy hat csendőr kődobás, egy pedig kés által sérült

meg. Dr. Ján Ponicannak volt alkalma megállapítani a csendőröket kezelő dr. Török járási orvosnál, hogyan is állunk ezekkel a sérülésekkel. Az orvos ugyanis kijelentette, hogy csak egészen könnyű természetű bántalmazásokról tud. Amikor mi kedden a csendőrparancsnokságon érdeklődtünk a sérültek hogylétéről, azt mondták nekünk, hogy öten már szolgálatban is vannak, kettő pedig néhány órán belül belép ... Hogy miként jutottak sérülésükhöz a csendőrök, azt csak ők tudnák elmondani. Minden esetre azonban igen nagy buzgalmat fejtettek ki sebesülésük érdekében és bizony még a hivatalos orvos sem adhatott ki részükre nagyon meggyőző igazolásokat...

Ha valahol, Szlovákia bármely részében feszültebbé válik a helyzet, az exponált cseh hivatalnokok csendőregyenruhákkal és fegyverekkel látják el magukat. Ismeretes például, hogy a galántai pénzügyőrség hivatalnokai csendőruniformisban, fegyveres készenlétben várták be a szeredi munkanélküliek tüntetésének lefolyását. Ugyanezt tették Trnavában is a cseh szokolok az ottani tüntetések alatt.

„Mi okozta a vérontást Kosúton — veti fel a kérdést Zápotocky elvtárs, a következő szónok. — A kormánytámogató pártok és a belügyminiszter úr szerint a kommunista izgatás. Milyen viszonyok uralkodnak azonban Galántán? Egy családfő 90, ?gy aszszony 80 és a fiatalok 60 fillért kapnak egy órára. Ide figyeljenek! A

belügyminiszter urat szeretném látni, ahogy 90 filléres órabérért a földet műveli és aztán kíváncsi vagyok, szüksége lenne-e még arra, hogy valaki felizgassa őt az ilyen állapotok ellen! Igenis, a kommunista párt és a Vörös Szakszervezetek Galántán és egész Szlovákiában szerveztek sztrájkokat. Ezt nyíltan be is valljuk. De joggal követeljük, vallja be a Belügyminiszter úr is, mit követett el ő maga, hivatalnokai és gyilkos csendőrei!

A munkások jól tudják, hogy ez a kommunista izgatás az ő érdeküket szolgálja. Sztrájkba léptek, harcot indítottak a kizsákmányolok ellen és ezt a harcot meg is nyerték. Félő volt, hogy példájuk nyomán máshol is sztrájkok törnek ki. Ezért gondolták az urak, hogy véget kell vetni ennek a folyamatnak. Felszámolni a kommunista izgatást, lehetetlenné tenni a munkásság egységfrontjának kiépítését a kizsákmányolás ellen. Ezért tiltották be a beszédeket, ezért nem engedélyezték a gyűlést Kosúton, amelyen a munkásság értesült volna a sztrájk eredményeiről és amelyen — megmondom itt nyíltan — azt akartuk megmagyarázni a szlovákiai mezőgazdasági dolgozók tömegeinek, hogy a kosúti példa szerint kell küzdeniük helyzetük javulásáért kizsákmányolóik és hajcsáraik ellen. Azt mondjátok: a kommunisták a bűnösök, mivel a betiltás ellenére is megakarták rendezni gyűlésüket. Erre