Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-12 / 73. szám

A Közös Piac és a

Commonwealth

A brnói árumintavásáron sok mezőgazdasági újdonsággal is találkozunk. Az „Z“ pavilion mellett elhelyezett mezőgazdasági részlegen a hazai kiállitőkon kívül a Szovjetunió, NDR, a Magyar Népköztársaság, Lengyelország és Bulgária is sok mezőgazdasági újdonsággal jelentkezett. Ezen a részlegen is tanúi lehetünk a szocialista államok közti együttműködésnek. Több olyan mezőgazdasági újdonsággal is találkozunk, amelyek gyártására a KGST keretében az egyes tagállamok specializálják magukat.

A mezőgazdasági kiállítási részleg egyik hazai újdonsága a 2 OCN jelzésű, kétsoros cukorrépa fejelő és a 2 VCZ jelzésű kétsoros cukorrépa kiemelő. A nagy teljesítményükön kívül előnyük még, hogy nem nagy a súlyuk s így puha talajon is mozoghatnak.

BRNOI HÍREK

Brno képekben

Az NDK-beli E 675 típusú burgonyaszedö-kombájn . rendkívül nagy gazdaságos- W ságára vall, hogy a nehéz fizikai munka megszűnteiésén kívül munkaerőként 70 «tik %-os munkaóra-megtakarttást jelent. és*

Az előző burgonyakombájnnal szemben kevesebb W munkaerőt igényel és a leg- ’ ■ kisebb veszteséggel dolgozik.

vásár dolgozói a kiállító vállalatok megrendelésére kidolgoznak és valóra váltanak minden tervezett elképzelést. A technikai munkák elvégzésén kívül az egyes pavilonok virágdíszéről és esztétikus elrendezéséről sem feledkeztek meg,

• Az árumintavásár szervezői az eddigi tapasztalatok alapján sokkal jobban gondoskodtak a Brnóba tóduló érdeklődők ellátásáról. Az éttermek az árumintavásár alatt naponta mintegy 50 000 ebédet és vacsorát szolgálnak fel. Meggyarapodott a száma a frissítőkkel szolgáló elárusítóhelyek -íek is, amelyekből jelenleg 89 áll a látogatók rendelkezésére. A mintavásár területén azonkívül egy hatalmas sátorszerű építményben naponta 15 000 ember étkezhet.

• Idén az árumintavásár alatt a forgalmat Brnóba a nagyszámú CSAD-autóbuszon és a menetrendszerű vonatokon kívül 124 cseh- és morvaországi, valamint 98 szlovákiai különvonat is tehermentesíti. A repülőgépek Prága és Brno között minden órában úton vannak és más városokból is repülőjáratokat indítottak Brnö felé.

• A mintavásár igazgatósága hat tervezöcsoportot bízott meg a kiállítási terep további kibővítésének megtervezésével. Ojabb kiállítási csarno• Tavaly 71 országból több mint 25 000 külföldi látogatója volt az árumintavásárnak. Idén sokkal több külföldi vendéggel számolunk. Az első külföldiek csoportját 21 országnak közel 400 tudósa és szakembere képezte, akik csehszlovákiai szaktársaikkal együtt Brnóban a CHISA

I. nemzetközi kongresszusára gyűltek össze.

• Kellemes meglepetést keltett a mintavásár terepén a Z-pavilon közelében megnyílt új alkoholmentes kávéház, könnyű, műanyagokból összeállított üde berendezésével, dús virágdísszel és színhatásokkal működő szökőkútjával.

• Nagyon javultak tavaly óta Brnóban a külföldi kiállítók részére nyújtott szolgálatok Az árumint*A CSF kukoricafosztó gép az egyenletesen adagolt kukoricacsöveket 6 pár gumival bevont henger segítségével megfosztja.

A gép adatai: súlya 1450 kg, hossza 1410 mm, szélessége 2570 mm, magassága 2220 mm, teljesítménye 10 q óránként, a motor fordulatszáma 960 percenként.

kok építésén és szabad területek kibővítésén kívül az építészek egyéb újítások létesítésével is foglalkoznak, így pl. tervbe vették egy drótkötélpálya építését, • amely összekötné a kiállítási terepet az „Erdészlak“ nevezetű kirándulóhellyel, továbbá egy légi kikötőt is terveznek helikopterek részére.

■ a

Ülésezett a CSEMAD0K Központi Bizottsága

Szombaton délután és vasárnap délelőtt ülésezett a CSEMADOK Központi Bizottsága. A megnyitó és a napi•rend jóváhagyása után Lőrincz Gyula nemzetgyűlési képviselő, a CSEMADOK országos elnöke tartott beszámolót Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusára készülünk címmel. Előadásában Lőrincz elvtárs foglalkozott azokkal az eredményekkel, amelyeket nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolatainak a megszilárdításában a XI. kongresszus óta elértünk. Továbbá a Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló pártdokumentumot ismertette részletesebben kitérve a CSEMADOK ezzel kapcsolatos feladataira. Utána A CSEMADOK munkájának értékelése és az előttünk álló időszak feladatainak meghatározása címmel Varga János, a CSEMADOK Központi Bizottságának a titkára számolt be a szervezet munkájáról, amelyet a CSEMADOK Vili. országos közgyűlése óta elvégzett. A beszámolókat napjaink legaktuálisabb kérdéseit érintő vita követte. A részvevők egyetértettek a párt dokumentumával s elhatározták, hogy kulturális tevékenységüket jobban szocialista társadalmunk továbbfejlesztésére irányítják. A CSEMADOK Központi Bizottsága egyhangúlag elfogadta a szervezet őszi és téli időszakára vonatkozó munkatervet. A kétnapos ülés résztvevői meleghangú levélben köszöntötték Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságát.

X3

Elemi csapások

Minden dolgozó ember igyekszik, hogy a társadalom és saját érdekében értékeket teremtsen. Munkájának gyümölcsét azonban gyakran fenyegetik különféle veszélyek, amelyekkel bár számolunk, de mégsem tudhatjuk, mikor és mekkora terjedelemben támadnak ránk. A legkomolyabb veszélyek az elemi csapások, tehát a tűzvész, villámcsapás, robbanás, árvizek és áradások, jégverés, •szélvész, aszály, fagy vagy állati kártevők, baktériumok stb. okozta károk. Ezek az elemi csapások egyaránt fenyegetik az épületeket, ingóságokat, készleteket, a termést, a terményeket kint a földeken, a gazdasági állatokat és az aprójószágot, a gépeket és egyéb anyagi javakat.

Az ember adott lehetőségei szerint védekezik a csapások keletkezése és hatása ellen, kármegelőző intézkedéseket tesz, újabb és újabb biztonságitechnikai felszereléseket hoz üzembe, de még a technika mai fejlettsége mellett sem képes bizonyos elemi csapások ellen védekezni.

Egyike azoknak az elemi károknak, amely ellen már preventív intézkedésekkel is hatásosan védekezhetünk, a tűzvész. A tűzvész még mindig állandó átka falvainknak és városainknak. A városban jobban szervezett tűzoltóságok és a hozzáférhetőbb vízforrások segítségével gyorsabban és hatásosabban védekezhetünk a tüzekkel szemben és a városokban keletkezett tűzkárok ma már alig öltenek nagyobb arányokat. Értékes megelőző tevékenységet végez e tekintetben a Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség is,

melynek szervei a házak pincéiben és a padlásokon végzett ellenőrzésekkel nem csekély mértékben járulnak hozzá a tűzesetek lehetőségének csökkentéséhez.

Sokkal rosszabb ezzel szemben a helyzet vidéken, különösen a mezőgazdasági termelésben. Az állattenyésztés összpontosítása a már meglévő nagyobb épületekben, vagy növényi termények tárolása meg nem felelő térségekben egyaránt fokozzák a tűzvészek lehetőségé^ eltekintve attól, hogy ezek az épületek gyakran távol is esnek vízforrásoktól, vagy esetleg túlzsúfoltak. A régi épületek technikai felszerelése elhasználódott vagy karbantartásuk nem felel meg a követelményeknek s ezáltal az esetleges korszerű tűzbiztonsági berendezések is hatástalanná válnak. Mindezen felül a mezőgazdasági termelés növelésének érdekében új, nagyobb építmények váltak szükségessé, amelyek, sajnos, elég gyakran még gyakorlatilag be nem vált tervek alap • ján épültek, s amelyekben a tűzvédelem felszereléseiben is hiányosságok mutatkoztak. Sok esetben az is előfordult, hogy az EFSZ-ek ilyen épületeket saját elgondolásuk szerint más célokra építettek át és ezzel megbolygatták az eredeti célokat szolgáló tűzvédelmi felszerelést, azaz több lehetőséget nyitottak tűz keletkezésére. Hangsúlyoznunk sem kell, hogy az ilyen helytelen átalakítások következtében sok helyen támadt tűz az utóbbi évek folyamán, súlyos károkat okozva készleteken, anyagban, sőt élő állatokban is. Kit terhel mindezért a felelősség ?

Mindenekelőtt a szövetkezetek tagjait, akik bár elismerésre méltó kezdeményezéssel a rendelkezésükre álló anyagokból építettek újjá régibb vagy újabb tehén- és borjúistállókat, sertésólakat, raktárakat, magtárakat, vagy gépszíneket, de nem gondoskodtak megfelelő mődoh a tűzvédelmi berendezésekről, illetve az építés vagy átépítés biztonságos elvégzéséről. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tüzek főként fogyatékosán felszerelt villanyvezetékek és fűtőberendezések következtében, a készletek öngyulladást kizáró ellenintézkedéseinek elhanyagolása, a gépek rossz karbantartása és az ezáltal keletkező felhevülés és szikrázás által keletkeztek.

Természetesen a tűzkárok annál végzetesebbek, minél kevesebb és kisebb vészkijáratokkal épültek az istállók, ha a szín nehezen hozzáférhető vagy a legközelebbi vízforrás túl messze van, esetleg a tűzoltó szerszámok állapota nem kielégítő, nincsenek megtöltve a kézi oltók és az őrszolgálat sem jelenti a tűzesetet idejében. A szalma, széna és más szálastakarmányok kazalozásával kapcsolatos fogyatékosságokról több oldalas nagy tanulmányt írhatnánk.

Ahogy látjuk tehát, nagy a száma azoknak a tűzzel fenyegető veszélyforrásoknak, amelyeket rendszerint figyelmetlenség, de gyakran az emberek gondtalansága és a nemzeti vagyon hanyag kezelése okoznak.

Gyakran viszont a mezőgazdasági dolgozók ki nem elégítő technikai felkészültsége bírálható joggal. így például ma már el sem képzelhetjük, hogy egy szövetkezet munkabiztonsági technikusa ne értsen építészeti kérdéseken kívül az elektrotechnikához is.

De megrovást érdemelnek azok az építővállalatok is, amelyek az épületek átadása kapcsán eltitkolják az építkezési és biztonsági fogyatékosságokat, azaz visszaélnek a szövetkezeti dolgozók műszaki tapasztalatlanságával, csak azért, hogy mielőbb átadják a kész épületet és aláírassák az erre vonatkozó jegyzőkönyvet. Azzal számolnak ugyanis, hogy a kollaudáció után jogi szempontokból anyagi felelősség többé nem terheli őket.

A káreseteket pénzügyi szempontból nem tekinthetjük azzal elintézetteknek, hogy a szövetkezet kártérítést kap az Állami Biztosítótól, Szigorúan kellene eljárnunk az olyan személyek ellen, akik a hibás épületekért és azok átadásáért felelősek voltak. Mert ezek a károk nemcsak a szövetkezeteket sújtják, hanem mindenkit, aki mezőgazdaságunk fellendítésén munkálkodik és szívén viseli dolgozó népünk életszínvonalának növekedését.

V. Melka,

az Állami Biztosító dolgozója

Hétfőn, szeptember 10-én kezdődött meg Londonban a Brit Nemzetközösség (Commonwealth) tagállamai miniszterelnökeinek értekezlete. A megbeszélések középpontjában álló legfontosabb kérdés az, hogy Anglia csatlakozzék-e az Európai Közös Piachoz, s ha igen, milyen feltételek mellett.

Mielőtt megvizsgálnánk a Brit Nemzetközösség országainak álláspontját, érdemes rávilágítani két tényezőre, amely igen megnehezíti Macmillan angol miniszterelnök helyzetét az értekezleten.

Az első tényező a nemrég lezajlott Macmillan —Adenauer levélváltás, amelyben előzőleg a szigetország miniszterelnöke igen udvarias hangon köszönetét mondott a bonni kormánynak a „hatok“ brüsszeli tanácskozásán Anglia irányában tanúsított jóindulatáért. A diplomáciai szokásokkal ellentétben a jóval később érkezett Adenauer-válasz azonban rendkívül hűvös hangú volt. A kancellár közölte, hogy a nemzetközösségi országok kereskedelmi kapcsolatait alá kell rendelni a Közös Piac érdekeinek, amennyiben Anglia belép a hatok csoportjába

A másik tényező az, hogy Adenauer válasza az azóta már be is fejeződött de Gaulle nyugat-németországi látogatásának gondos lélektani előkészítését is szolgálta, hiszen a tábornok fülének mi sem kedvesebb az Anglia belépését ellenző Adenaueri nótánál. Ezzel kapcsolatban igen találó a jobboldali Aurore című francia lap megjegyzése, amely amiatt aggódik, hogy de Gaulle a „németek kezére játsza Nyugat-Európát", hiszen elidegeníti magától az angolszász világot s egyúttal magáévá teszi a bonni militaristák területi követeléseit.

De nézzük csak közelebbről a londoni nemzetközösségi konferencia gordiuszi csomóját. Mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy Anglia tulajdonképpen kétszínű játékot folytat a Közös Piac körüli huzavonában. Az egyik oldalról ugyanis arról akarja meggyőzni a Commonwealth országokat, hogy az anyaország csatlakozásával semmi bántódásuk nem esik kereskedelmi hálózatukban. A másik oldalon viszont éppen ezeknek az államoknak a rovására akar messzemenő áldozatokat hozni a teljesen nyugat-német —francia vezetés alatt álló Közös Piac oltárán.

Nos, mindezt jól látják a Brit Nemzetközösség országai is. Menzies ausztráliai miniszterelnök londoni utazása előtt többek között óva intette Angliát a csatlakozást követő veszélytől. A miniszterelnök leplezetlenül a szigetországba irányuló nagymennyiségű mezőgazdasági termékre célzott. Ausztrália ugyanis Kanada után Anglia legnagyobb exportáló állama a mezőgazdasági termékek terén. Hasonló nemben nyilatkozott Üj-Zéland miniszterelnöke is. Pakisztán és India pedig joggal féltik fiatal, erősödő iparukat a Közös Piac gazdaságpolitikájától.

Nagyon jelentős nyilatkozatot tett Nehru indiai miniszterelnök, aki a Brit Nemzetközösség tagállamai között az egyik legnagyobb gazdasági szakértői tekintélynek örvend. Kijelentette: nem ajánlja Anglia csatlakozását a Közös Piachoz, mert, ez a szervezet egyre jobban a NATO gazdasági alappillérévé fejlődik és ez végzetessé válhat a Commonwealth országok gazdasági életére.

Tehát amíg Macmillant egyrészről bizonyos remények kecsegtetik a „hatokkal“ való szervezkedés esetén, addig a Commonwealth politikusai határozott nemet kiáltanak!

A kérdés az, melyik oldalra hallgat a mindig konzervatív Anglia. Hiszen „az elől víz hátul tűz“ jegyében az érem másik oldala sem kecsegtető. De Gaulle tábornok majdnem egyhetes nyugat-németországi látogatásának legszembetűnőbb eredménye ugyanis az, hogy a két konok öregember egy francia —nyugat-német politikai unió tervén munkálkodik arra az esetre, ha Anglia nem fogadná el Bonn és Párizs feltételeit. Erre vall a közleménynek az a mondata is, hogy „Európa felépítése megszilárdításának szellemében kell megoldani a Közös Piac gondolatát".

Nehéz lenne eldönteni, hogy pillanatnyilag a Commonwealth szétesése vagy a Bonn és Párizs által fenyegetett politikai unió megteremtés jelent-e nagyobb veszélyt Anglia számára. Egy biztos: a vezető nyugat-európai kapitalista országok közti ádáz versengés egy újabb szakaszhoz érkezett, amelyben a brit oroszlán egyre veszélyesebb döféseket kap.

ta