Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)
1962-09-02 / 70. szám
— Gooól!... Kerekes Misi olyan lelkesedéssel kiáltja azt, mintha az elsőt, nem pedig a harmincadikat rúgnák az aloégi csapat kapujába. Már vagy hat órája tart a küzdelem. Ezzel a góllal döntetlenre áll a találkozó. Pedig ezen a mérkőzésen el kell dőlnie, hogy az alvég, avagy a felvég csapata e jobb a faluban. Holnaptól kezdve úgy is vége a félnapos csatározásoknak. Be kell ülni az iskolapadba. Csak a „futball" kitartson. A délután folyamán már négy cementes zsákból összekötött papírcsomó mondta fel a szolgálatot. Áz ötödik is nagyon kezd foszladozni. Misi ijedten nézi a feléje guruló „labdát". — Megette a fene - mérgelődik magában — nincs párja a harisnyaszárba gyömöszölt rongy-futballnak. Harisnyaszár — sóhajt — már több mint két hete nem tudtak szerezni. Még jó, hogy építik a csendőrlaktanyát, így legalább papírzsák akad. Misi rövideket szöktetve indul a kapu felé. Malos megtámadja. Összecsattannak a mezítlen bokák. Gurulnak mint a vadkörte. Misi gyorsan talpra ugrik. Már csak a kapussal áll szemben. Hatalmasat rúg a „labdába". De az nem a kapuban köt ki, hanem szétmálik, darabokra szakad. Pillanatok alatt ott termett mindkét csapat. Tanácstalanul nézegetik a papírcafatokat. Így ért véget a „nagy" találkozó. Döntetlenül. Szótlanul bandukoltak hazafelé, míg a boltos piszeorrú fia Erid ki nem jelentette, hogy a felvégieknek csak az a szerencséjük, hogy szétszakadt a „futball", különben kaptak volna még vagy öt dugót. Ez a kijelentés kegyetlenül felpaprikázta Misi csapatát. A vitatkozás lassanként dulakodássá fajult. Már-már úgy nézett ki, hogy ököljog dönti el az elsőséget, amikor Gál Jani felkiáltott: — nézzétek, alma!... Az éhes gyermekszemek egyszeriben a pap kertjében pirosló almákon legeltek. Letelepedtek az árok partján. S ki tudja már hányadszor, éhesen méregették a magas drótkerítést. Lassan szürkülni kezdett. — Nem megyünk még? — kászálódott fel Pista, a kurátor fia. — Menj, ki tart vissza, — bíztatta Jani. — Tőled senki sem kérdezte. Ki tart velem fiúk? Néhány gazdagyerek szedelózködött. Legtöbbjük félt az elnáspángolástól, mivel lekési a vacsorát. Az ott maradtak legtöbbje lekéshette a szegényes vacsorát, a szülök nem haragudtak érte. Volt otthon még elég éhes száj a paprikáskrumplira. „Csendet kérek! — toldja meg csengetését Malypetr elnök, dühös pillantást vetve a szélsőbal felé. ......Jánosík főhadnagy — folytatja a miniszter úr — parancsot adott a csendőrség készenléti osztagának, hogy felsorakozzon a községháza előtt, ahol mintegy 25 lépésre a tüntetők álltak. Jánosík főhadnagy a törvény nevében háromszor is felhívta őket szlovák és magyar nyelven, hogy távozzanak, és miután az emberek e felszólításnak nem tettek eleget, fegyveres beavatkozással fenyegette meg őket. A tömeg vezetőjét, akiről később kitűnt, hogy Major képviselő .. A miniszter további szavai belevesztek a kommunista képviselők zajos tiltakozásába. Az elnök (csenget): „Csendet kérek!“ Dr. Slávik: „...igazolásra szólították fel, aki ezt megtagadta és nem nagyon igyekezett a csendőrtiszt támogatására a tömeg felosztása érdekében ...“ Újabb kiáltások a balszárnyon, melyek közül a legérthetőbbek Stetka képviselő szavai: „Hazugság! Ne szégyeljék megmondani az igazat!“ „Ne legyen gyilkosok fiskálisa!“ „Ne idézzen itt vallomásokból, azt szeretnénk hallani, mit láttak a kosűtiak.“ „Stetka képviselő úr, rendre utasítom!“ - mondja szigorú hangon Malypetr. ......Ellenkezőleg, Major Jánosík főhadnagy ismételt felszólítására hangos „előre“ parancsszóval a csendőrökre uszította az embereket“ — igyekszik a miniszter kitartóan a * csendőr jelentések hitelességének súlyt adni. - „A tömeg erre nagy zajjal arra bíztatta az asszonyokat és gyerekeket, hogy előre menjenek, nyilván azzal számoltak, hogy . , .* A kommunista képviselők zajongá| - RÉGI TÖRTÉNET - | A nyápic Erid fantáziáját legjobban a drótkerítés izgatta. — Fogadjunk, hogy átmászom'. — hencegett Erid. — Hiszi a pici — húzta ót Misi. — Szóval nem hiszed? — ugrott fel Erid, és máris mászott. A drótkerítés inogott, mozgott. Már csak a kerítés felett kihúzott három száll szögesdrót volt az akadály. Erid ezt is legyőzte. Mindössze a nadrágja akadt bele. Ez visszarántotta Eriéit, aki elvesztve egyensúlyát úgy lógott nadrágján, mint egy felakasztott sonka. Még „szerencse", hogy a nadrág engedett... Erid mint a zsák bepottyant a kertbe. A kerítés tövénél könnyeivel küzködve nézegette elszakadt nadrágját, végigkarcolt lábát. — Dobj ki néhány almát! — bíztatták kintről. Erid nem mozdult. — Mondtam én, hogy gyáva nyúl — gúnyolódott Jani. — Nyúl, nyúl - kiabálták a gyerekek. Frici végre nekidurálta magát és néhány hullott almát dobott át a kerítésen. A gyerekek farkasétvágygyal haraptak a finom borízű almába. Amíg habzsoltak, Erid megpróbált visszamászni, de mindúntalan visszacsúszott a földre. Közben a „tiltott fák gyümölcse" elfogyott. Viszont evés közben jött meg az étvágy. Kérlelni kezdték Fricit, hogy dobáljon még az almából. Erid azonban annyira megszeppent a sikertelen kísérletezéstől, hogy egyre csak a segítségért nyöszörgőit, könyörgött. Megkondult az estéli harangszó. A falu íratlan törvénye: minden gyereknek otthon a helye. A gyerekek ijedten összenéztek. — Nem hagyhatjuk itt — szól Misi. — Ki akar bemenni érte? — £n, én én —' jelentkezett mindenki. A gyerekek egymásután ugráltak át a kerítésen. Eeltuszkolták Eriéit a kerítés tetejére, aki nagyot huppanva esett az árokba. Aztán az almafák alá futottak. A fák alját ellepte a hullott alma. A sötétben félig rothadt almákkal telt meg az ingderék. — Mintha beszédet hallanék — súgta öccsének Misi. A beszédfoszlány egyre közelebbről hallatszott. — Huhu — figyelmeztette Misi bagolyhuhogással társait. A gyerekek villámgyorsan felkúsztak egy-egy fára. — Mintha valami zajt hallottam volna - szól kisváratva egy izgatott női hang. — Ugyan, kis csacsikám. Képzelődik. — Atyaúristen, az esperes úr! — rémüldözött Misi. sa borzasztóan idegesíti a Nemzetgyűlés elnökét. — „Csendet kérek! Csend legyen! — harsogja. A miniszter újra szóhoz jut: ...... hogy a csendőrök asszonyokkal és gyermekekkel szemben fegyverüket nem használják.“ Kiáltások: „Pedig a maga csendőrsége bizony képes volt rá!“ „önvédelemből lőttek a tömegbe — annyira féltek az asszonyoktól és a gyerekektől. Nevetséges!“ Az elnök kitartóan rázza a csengőt és nyugalomra inti a képviselőket. „A tüntetők“ — mondja nagy hangon a szűnni nem akaró zajban a miniszter úr — „olyan közel jutottak a csendőrosztaghoz, hogy egyesek már körülvették Jánosík főhadnagyot és a kezéből cibálni kezdték kivont kardját...“ „önből a gyilkos csendőrök beszélnek!“ „Jánosík a kardjával nyakon vágta Majort! A csendőrök pedig rávetették magukat és addig püfölték, míg eszméletet nem vesztette!“ Az elnök újra közbeavatkozik és csendet kér. A miniszter folytatja: „Ebben a pillanatban a tüntetők tömegéből lövés dördült a csendőrök felé." A kommunista képviselők zajongása még fokozódik. „A köveket hajigáló, feldühödött tömeg erre nekirohant a csendőröknek ... Jánosík főhadnagy ebben a kritikus pillanatban, más megoldás hiányában, lövésre adott parancsot, amire tizennégy csendőr tüzelt, még pedig azok ...“ „Ez hazugság, miniszter úr! — kiáltják a képviselők. — A tömeg nem támadt! Az összevert Major segítségére sietett. — Majdnem az összes csendőr tüzelt! — Akik nem lőttek, puskatussa! és szuronnyal támadtak az emberekre. — Arról a tömegből leadott lövésről csak a csendőrök tudnak! (Folytatjuk.) — Az én kertemben — folytatta az esperes — nincs más élőlény, mint a szerelmesen összehúzódozó madarak — szorította magához a karcsú alakot s csókolgatta arcát. — János, maga egy nagy csacsi — csicsergett a 'nő, s szabadulni igyekezett a forró ölelésből. — Egyetlen Malvinkám, drága szerelmem ... — remegett a pap hangja. — A jegyzőné — villant át Misi agyán. — Holnap után már visszajön — színtelenedéit el az asszony hangja. — 1 Én pedig nem tudok nélküled élni egy napig sem, gyönyörűségem...- és újból csókokkal borította el az asszony ajkát, nyakát. — De ha megtudják — suttogta az asszony csók közben. — Rajtam és az ottragyogó esthajnal csillagon kívül senki nem tudhat a mi nagy szerelmünkről. Élesen reccsent a fa ága. Misi nagyot nyekkenve huppant a földre. A pap és a szépasszony „kővémeredve" hagyták abba a csókolódzást. Ez a pillanat elég volt Misinek. Uccu neki, vesd el magad! A mázsás pap is feleszmélt és ugyancsak szedte a lábát Misi után. — Állj meg te csirkefogó, mert keresztül lőlek — ordította. — Huhu — hangzott valamelyik fáról a jelzés. A gyerekek egymásután ugrálták le a fáról. Misi öccse a közelben álló jegyzőné mellett ugrott le. Az szörnyén megijedhetett, mert égtelen sikoltozásba kezdett. Misinek ez volt a szerencséje. Az eséstől alaposan megrándult bokájával csak sántikálva tudott szaladni. S iQV egyre közelebb érezte a fekete csuha szuszogó viselőjét. A sikoltozásra hirtelen megtorpant az esperes úr. Egy pillanatig tétovázott, majd elindult az asszony felé. Misi pedig amilyen gyorsan tudta, vonszolta fájós lábát. Kínosan felhúzta magát a kerítés tetejére. A másik oldalon már pajtásai segítették. Még ki sem fújták magukat, amikor kegyetlen kutyacsaholás és a pap szitkolódzása verte fel a falu csendjét. — JCüt pottak ttok • ft madarak, akik tegnap bemásztak az esperes űr kertjébe almát lopni? Néma csend. Még a légy zúgását is hallani lehetet. A tettesek összenéztek. Frici vörös lett, mint a paprika. — Szóval senki... — folytatta a tanító fenyegetően. — Kerekes Mihály, te hol voltál tegnap este? - Misi szemlesütve hallgat. — Állj fel, ha hozzád beszélek, mert szíjat hasítok a hátadból, te kommunista fattyú! Kerekes Laci, Tóth Jani, Kovács Pista — nektek talán kérvényt kell benyújtani? — Ki árulhatott be? — töri a fejét Misi — és miért csak négyen? Amikor velünk volt a törvénybíró Józsi és a községi pénztárnok fia is, a Péter. — Gyertek csak ide, jómadarak! — Misi utolsóként sántikál. A pap szeme haragosan villan. Ez volt hát az a jómadár — szemével int a tanítónak. Nemesházy megragadta Misi fülét és kegyetlenül csavarta. Misinek kicsordultak a könnyei, de összeszorított szájjal hallgatott. Aztán a pofonok csattannak. De az ajkak némák maradnak. — Pista, — hívta a kurátor fiát Nemesházy —, ugorj csak ki és vágj egy jő görcsös vesszőt! — Pista elrohant. A „pofozógép" tovább dolgozott. Az esperes mint egy fekete varjú terpeszkedett a karosszékben és párnás fehér kezével idegesen csapkodta az asztalt. Pista, a máskor lomha gyerek, gyorsan hozta a vesszőt. — Maradj itt Pista! Schmük Frici, Nagy Péter, Sebes József — olvasta az előtte lévő noteszból — azonnal gyertek ide! Frici alig talált ki a pádból. Péter és Józsi összerezzentek. Már-már azt hitték, hogy szárazon megússzák. És most... — Adj nekik egy-egy vesszőt Pista. — A három gyerek ijedten tartotta a kezébe nyomott vesszőt. — Le a nadrágot, semmirekellők! — ordított Nemesházy. A gyerekek kétségbeesetten összenéztek. De egyik sem nyúlt a nadrághoz. — Segítsetek nekik! — utasította a vesszőt tartó gyerekeket a tanító. Pista és Péter elkezdték Laci és Jani nadrágját leráncigálni. Józsi és Frici nem mozdultak. — No mi lesz gyáva vitézek? — csúfolódott Nemesházy, és sajátkezű - leg rángatta le a két gyerek nadrágját. Mivel alsónadrágja egyiknek sem volt, ott álltak pucér fenékkel. A lányok szégyenkezve fordították el fejüket. Szeptember elsején csípős őszi szél fujdogált. A gyerekek nagy része mezítláb talpalt a fehérre meszelt iskolaépület felé. Az öröm és az üröm érzésével lépték át az iskola kapuját. A „nagy iskolások" (öttől-nyolcig) izgultak legjobban. Oj tanítót vártak. Az öreg kántortanító népszerűsége miatt nem tetszett az esperesnek és nyugdíjaztatta. Vajon milyen ember lesz az új? Megteltek az iskolapadok. Már csak a minden első pénteken gyónók és áldozok hiányoztak. A templomban áhitatos csend. Frici éppen most nyújtja ki remegő nyelvét, amelyhez hozzátapad az ízetlen ostya. Azt mondják, hogy az áldozás megnyugtatja az embert. Eridnél ez ellenkezőleg volt. Egyre jobban és jobban mardosta a lelkiismeret. Pedig ö csak igazat gyónta, hogy almát lopott. De az esperes úr tovább nyaggatta. Végül bevallotta, hogy kik voltak vele. — Jó van fiam — simogatta meg a fejét. De közben szikrázott a szeme. Nyolc óra már régen elmúlt. Az iskolában zsivaj, lárma. A gyerekek fele az összefaragott padok tetején ugrál. Nyílik az ajtó. Az esperes nyomán egy sörényhajú, új tanító lép be. A gyerekek helyükre ugrálnak, és már húzzák is a köszönést. — Dí-csértessék a Jé-zus Kriszt-tus! A tanító intett, hogy leülhetnek. Egy ideig szónélkül farkaszemet nézett az osztállyal. Az esperes krákogott. A tanító egy noteszt vett elő és elkezdte. — Huszonötöt rájuk! Aki nem csinálja rendesen, arra én verek százat! — rikoltja Nemesházy. Eridnek Misire kellett volna a huszonötöt ráverni. Reszkető keze mindenová ütött, csak oda nem, ahová kellett volna. A pulykavörös tanító kivette kezéből a botot és ráhúzott Erid hátára, majd elkezdte csépelni Misit. Misi fel-fel nyögött a fájdalomtól, de nem sírta el magát. Mire a huszonötödiket számolták vérvörös kolbászok sorakoztak keresztül-kasul a gyerekek hátsó felén. Szédelegve kétségbeesetten botorkáltak a helyükre. — Te itt maradsz! — reccsent a tanító hangja Misire. — Ilyen ördögfiókát nem nevelünk a társadalmunknak. Még az iskola környékén se lássalak! Misi értetlenül bámult a tanítóra, s szeme ijedten kérdezte, hogy miért ? — Lódulj kifelé, te söpredék! Kerekes Mihály végignézett az osztályon. Szeme gyűlölködve akadt meg az egymás mellett ülő Péteren és Józsin. — Hát ezek miért kivételek? — szorult ökölbe a keze. Aztán a többiek sápadt, kétségbeesett arcán állt meg a tekintete. Itt-ott könny csillogott a szemekben. Búcsúztak az iskola legjobb tanulójától. Misi sántikálva elindult. Senki nem látta, hogy a szivét, torkát folytogató keserűségtől könny tódult a szemébe, melynek csepje, mint a szikra freccsent szét a küszöb porában. Tóth Dezső Napirenden az ifjúsági alkotóverseny A CSISZ Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő versenybizottság értékelte az ifjúsági alkotóverseny VI. évfolyamát, s egyúttal javaslatokat tettek az alkotóverseny 1962-63-as évfolyamának a megrendezésére. Nem kevesebb mint 4864 együttes vett részt Szlovákiában az ifjúsági alkotóverseny egyes fordulóiban. Szám szerint 494 000 versenyző állt a bírálóbizottságok előtt. A versenybizottság megállapította, hogy a kerületi fordulók színvonala lényegesen javult. Ellenben tény, hogy a járásokban az alkotóverseny megrendezésére irányítják a figyelmet nem pedig az együttesek szakmai, eszmei és metodikai megsegítésére. Szükségesnek mutatkozik az egyes járásokban a versenybizottságok munkájának a megjavítása. Az ifjúsági alkotóverseny VII. évfolyamában módosítják a járási fordulókat. A járási méretű verseny helyett inkább ún. járási szemléket rendeznek, ahol nem állapítják meg a helyezéseket, hanem az egyes versenyzőknek, együtteseknek elismerő okleveleket adnak át fellépésük konkrét, pozitív értékeiért. Az új javaslatok, amelyeket a központi versenybizottság az eddigi tapasztalatokból szűrt le bizonyára hozzájárulnak a járási fordulók színvonalának további emelkedéséhez. «■iiaiiiamiHi Virágzó kulturális élet Csebovcében Csebovcében tevékeny kulturális munka folyik. Eredményesen működik a CSEMADOK helyi szervezete. A falu CSISZ-fiataljai is lelkes támogatói a kulturális életnek. Különösen említésre méltó a CSEMADOK tagjainak a munkája, akik nemcsak a kulturális munkából veszik ki részüket, hanem odaadóan dolgoznak a gabonabetakarításban is. A szervezet tagságának nagy része a szövetkezetben dolgozik, ahol példás munkát végez. A szövetkezet vezetősége elismerően beszélt a CSEMADOK tagok becsületes munkájáról. A kulturális élet tehát valóban gazdag Csebovcében. Eredményesen működik a CSEMADOK színjátszó- és tánccsoportja, a közelmúltban egy hattagú zenekar is alakult. A színjátszó csoport többízben lépett fel a csebovcei közönség előtt vidám műsorral és színdarabokkal. A tánccsoport még szebb eredményekkel dicsekedhet. Jó szerepeltek a CSEMADOK körzeti dal- és táncünnepélyen Sósáron és a járási CSEMADOK versenyen Vinyicán. Jó szereplésükért sok elismerést kaptak már és ráadásul szép sikerrel szerepeltek Gombaszögön is. Az aratási ünnepélyen vidám műsorral szórakoztatták a tagságot a színjátszó és a tánccsoport tagjai. A zenét az újonnan alakult tánczenekar szolgáltatta. A további fejlődést azonban gátolja az a tény, hogy nem rendelkezik a falu megfelelő művelődési otthonnal. A jelenlegi művelődési otthon kicsi, alig 80 — 100 személy fér el benne. így a közönség gyakran csak az udvaron állva hallgatja végig a műsort. ígéretet kaptak, hogy ha felépül az új kilencéves középiskola Csebovcében, akkor a régi iskolát átalakítják művelődési otthonná. Az új iskola építését 1961-ben kellene megkezdeni, de ez az időpont még nem végleges. így bizony még egy pár évig a szűk művelődési otthonban kell tevékenykedniük a lelkes csebovcei műkedvelőknek. Dacára annak, hogy a feltételek nem a legkedvezőbbek, annál nagyobb szorgalommal dolgozik a csebovcei CSEMADOK helyi szervezete. Céljuk falujuk kulturális életének felvirágoztatása. Fáradozásukat és szorgalmukat eddig teljes siker koronázta. KAJTOR PÄL XZntatf, _ fjjlffMÚÜff 7 1962. szeptember 2.
