Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-09-02 / 70. szám

A múlt héten taggyűlésen tárgyalta a párt dokumentumának irányelveit a budulovi EFSZ. Minden szóbajött a szövetkezet fejlesztésével kapcso­latban; többek között a mezőgazda­­sági földterület bővítése, a növény­­terrrjesztés fokozása, elegendő takar­mány biztosítása saját forrásból, a szarvasmarhaállomány gyarapítása, a sertésállomány felújítása, a gümő­­kór felszámolása, új technológia, a gazdálkodás szakosítása, a dolgozók és vezetők szakképzettségének növe­lése, stb. Egyszóval minden, ami azt célozza, hogy mezőgazdaságunk 1970- ig az ipar színvonalára emelkedjék. Ezek a nagy feladatok gondolkodó­ba ejtettek minden embert, a várt heves vita mégis elmaradt. Keveset beszéltek a megvalósításról, csupán annyiban foglalták össze az egészet: „Előbb érjük utói a péderieket, — a többi már gyefekjáték!“ A két szomszéd szövetkezet egy­forma körülmények között gazdál­kodik, s az egyik az élen jár, a má­sik meg hátul kullog, a kosicei járás szövetkezetei között. Ennek okát már régen kutatják a buduloviak. Részben már meg is találták, csak az a baj, hogy sokan beletörődtek lemaradá­sukba. Most azonban, hogy a párt­dokumentum meghatározott felada­tokra figyelmezteti mezőgazdaságun­kat, nem múlik el egy nap sem, hogy ne beszélnének róla a szövetkezete­­sek. Néhányat mi is megkérdeztünk, hogy miben látják a szomszédos szö­vetkezet utolérésének módját, illet­ve, hogy a budulovi szövetkezet is az ipar színvonalára emelkedjék 1970-ig. Komjáti József, az EFSZ elnöke: — Én még csak néhány hónapja vagyok a szövetkezet élén, de már meggyőződtem róla, hogy mi is ké­pesek vagyunk annyira, mint a pé­­deriek. De ehhez legfontosabb az ifjúság megnyerése. Az meg jó ke­reset nélkül nem megy, azonkívül a kultúra és a sport is nagyon szűk-A dokumentum útmutatása szerint séges hozzá. A jó kereset feltétele, hogy megvalósítsuk azokat a felada­tokat, amelyeket a dokumentum ma­gában foglal. Földjeink jók, gépünk is van elegendő, csak az ember ke­vés. Szmetana László, a HNB titkára pe­dig így toldotta meg: — Kevés az olyan ember, mint Komjáti elvtárs, aki akkor is szor­galmasan dolgozott, amikor hónapo­kig elmaradt az előleg, sőt mi több, lankadatlanul bíztatta társait. Most neki is ilyen segítségre van szüksége. Jó szóra, megértésre, összefogásra. Csak később tudtuk meg, hogy miért. Ugyanis a szövetkezet kerék­kötői nem nézik jó szemmel, hogy az új elnök kezébe vette a gyeplőt. Minden nap kimegy a mezőre, sze­mélyesen irányítja és ellenőrzi a munkát, ügyesen dolgozik az irodá­ban és emellett még az állattenyész­tésben is. Az utóbbi funkciójától ne­hezen, akar megválni, azzal érvelve, hogy a közgyűlés még nem válasz­totta meg. Valóban még csak elnök­­helyettes Komjáti elvtárs, de a tag­ság már tudja, hogy igazi vezetőre akadt. Minden hibát a régi elnökre nem lehet hárítani, mert mások is hozzá­tartoztak a vezetőséghez. Az ilyen problémának megoldására megint csak a dokumentum figyelmeztet, ami feladatul tűzi a vezetők és dol­gozók szakképzettségének növelését. Meggondolatlan lépés- volt, hogy a 200 mázsa lóheremagot mind eladták, és maguknak egy szemet sem hagy­tak. Későn kapkodtak fűhöz-fához, s időbe került, míg beszerezték. így a májusi, júniusi alávetésü here sem­mire se ment. — Az a szerencsénk, hogy elég silókukoricát vetettünk és a Berek is kitett magáért — vette át a szót lakács Béla agronómus. — Láttak már ilyen zabot? ... A Berekben ter­mett. A zab embermagasságú. A Berek >edig hatalmas, mihaszna rét volt, írekkel, mocsarakkal átszőve. Kevés :avanyú szénát termett, szárazságkor neg azt sem. Sorsát a Kanyapta pa­­ak és a Bódva folyó szabályozása íáltoztatta meg. Az idén már bőven ermett rajta köles, silókukorica, zab :s egyéb kultúrnövény. A zab több nint 35 mázsát adott hektáronként. — De ezt még nem lehet szántó­­öldnek elkönyvelni — érvelt Komját ilvtárs. — Most örülünk a szép ter­­nésnek, de baj lenne, ha a legelő­ül megfeledkeznénk. Gulya-marhánk nőst is a medzevi hegyekben legel, >edig itthon is megélne. Szerintem :gy-két év múlva újból be kell gye­­jesíteni a Berket. Jó széna lesz rajta s szakaszosan legeltethetjük villany­­)ásztor segítségével. — Én is amondó vagyok — toldja neg a szót Molnár Imre zootechni­­cus. — A múlt télen a kevés takar­­nány miatt elapasztottak a tehenek, dost aztán hiába etetjük őket nya­­dg. A mostani takarmányozásnak isak később mutatkozik meg az ered­­nénye. Azonkívül, ha jövőre is ter­­nelünk ennyit és veszteség nélkül betakarítjuk, akkor a tejtermelés ninden bizonnyal megkétszereződik. A sertésállományunk már jó. ; — A betakarítás kérdése teljesen a gépekre hárul. — szól Blasko Ber­talan főkönyvelő, Ritter Dezső me­­chanizátor felé mutatva. — Az idén még azok sem bíztak a teljes sikerben, akik legjobban bíz­tattak bennünket — mondja Ritter elvtárs. - Igaz a traktorosok fele még iskolába jár, vagy nemrég ke­rült ki onnan, de ne felejtsük el: az új technológia legjobb terjesztői a fiatalok. Érdemes velük többet fog­lalkozni. Ezzel el is rohant a mechanizátor és a munkába induló fiatalokhoz sie­tett. A dicséret itt van, az nyilatko­zott róluk, akit dicséretben szófukar­nak ismernek. Ezután a talajerő fokozására tere­lődött a szó. Ennek kérdését nem­csak a jó vetésforgóval és a vadvizek lecsapolásával oldják meg, hanem évente 3 köbméter komposztot készí­tenek hektáronként. Már most is van ennyi készen a megmaradt tavalyi komposzttal együtt. Beváltak a nagy termőképessége gabonafajták is, különösen a Kasti­­cei és Pavlovicei búza. Ezeknek a ve­tésterületét ez őszön kibővítik. A jö­vőre pedig a pillangósok vetésterü­letét növelik. Meghagytak 6 hektái lucernát magnak, tehát lesz mag bő­ven, a lucerna nagyobb tömegei nyújt, s tápértékben is vetekszik e lóherével. Az egészet összegezve, a budulov szövetkezetesek megteltek tenniaka­­rással és munkához láttak a párl dokumentuma nyomán. Csurilla Józsei Vita a helyi nem­zeti bizottság épü­lete előtt. Balról jobbra: Csinger, Jakab és Petre­­zsély elvtárs. Bor, baromfi és a szakosítás Péntek délután egy óra. Kezdődik a helyi nemzeti bizottság tanácsülése. Molnár Ervin elvtárs nyitja meg a gyűlést. Fő pont a nyári munkák értékelése. Csinger agronómus kér szót. — A gabonafélék több mint felét kétmenetesen arattuk. Soha nem ment még ilyen könnyen a munka. Tizen­három nap alatt befejeztük. Az ön­költséget is lényegesen csökkentjük. A magtáros sem panaszkodhat, tavaly csak 94 vagon szemes termett, idén 111 vagont gyűjtöttünk a csűrbe. Értékeli a mezőgazdasági albizott­ság munkáját is. Ennek segítségével dolgozták ki az aratási tervet. — Bár megvolt az igyekezet, a terv kissé hibás volt — szól bele Jarabka elvtárs, a helyi nemzeti bizottság tit­kára. Még mindig sok szalma van a határban. Több szalmaprésre lenne szükség. Meg más eszközökkel is összehúzhatták volna a tarlót. — Silókombájnnal is szecskázzuk a szalmát — érvel Szalai József, a szövetkezet elnöke. — Előbb kellett volna — vág visz­­sza a titkár. — A szalmának már rég kazalban kellene lenni. Bizony meg­késtünk és emiatt... folytassa csak agronómus elvtárs ... — Hát bizony, a tarlóhántással is elmaradtunk a szalma miatt. Szó szót követ. A végén leszöge­zik, hogy a gabonabetakarítás gépesí­tése megoldható, s a jövőben az ösz­­szes gabonát kétmenetesen aratják. A következő aratási tervben több gondot fordítanak a szalmára is. A vita tovább folyik, a pártdoku­mentum pontjai körül. A földdel való gazdálkodás itt is időszerű. ■ — Épp most fejezzük be 50 hektá­ron az alagcsövezést — mondja az agronómus. — Jó terület. Öntözéssel 600 mázsa cukorrépát akarunk majd­­rajta hektáronként termelni. A sava­nyú határt meszezni kell. A nagy szót a szövetkezet az állat­­tenyésztés szakosítása terén mondja ki. — Huszárvágást teszünk — mond­ja az elnök. — Legnagyobb örö­münkre végre megvalósítjuk a sza­kosítást. A szarvajmarhaállományt nem emeljük, mert a dombos határ­ban a mesterséges takarmány nem minden évben sikerül. Inkább na­­gyobbhasznosságú teheneket tartunk. Szövetkezetünkben nem lesz sertés­hizlalás, mindössze 50 anyasertésünk lesz. Fő súlyt a baromfitenyésztésre fektetjük. — Több lesz a bevétel baromfiból, mint eddig az egész állattenyésztés­ből — teszi hozzá Jarabka elvtárs. — Már elkészül egy 6000 férőhelyes to­jóterem. Még idén tető alá kerül a másik is. A 12 000 tyúktól évente 1500 000 tojást várunk. A baromfi­hús-eladásával együtt két millió ko­ronát bevételezünk a szárnyasokból. Mondja még valaki, hogy ez nem a szakosítás és az ipari színvonal meg­közelítésének útja. Amint már említettük, a vinyicai határ dombos és. hegyes. A község bora párját ritkítja. De a lehetősé­gek eddig nem voltak teljesen ki­használva. — Hogy állnak a szőlészettel? — kérdezem. — Ezen a szakaszon bontakozik ki nagy méretekben a szakosítás — je­lenti ki az agronómus. — 1967-ig 110 hektár szőlőt telepítünk. Természe­tesen a művelésben a gépeké lesz a szó. Széles sorközi művelést alkal­mazunk. Mondanom sem kell, hogy a kiváló borért nagy jövedelemhez jut majd a szövetkezet és foglalkoz­tatni tudjuk a tagokat is. — Rövidesen elkészül a 6000 férő­helyes baromfiól — mondja Szalai Két óra. Molnár elvtárs bezárja a gyűlést. A tömör, rövid határozatok megvalósítására máris indulnak a ta­nácstagok. Rövid volt a gyűlés, mé­gis sokat megtudtunk. Nagy tanul­ság, hogy a mezőgazdaság ipari »zintre emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a szakosítás. A baromfi­­telep valóságos gyárüzem lesz. Antal Valéria, aki nemrég végezte el a me­zőgazdasági szakiskolát, vezeti a ba­romfitenyésztést. Persze, az ipari színvonalhoz hozzátartozik a szak­­<épzés is. Ebben rílncs hiány a szö­vetkezetben. A régi agronómus a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán ta­nul. Az elnök nemrég jött haza a szakiskoláról. A vinyicaiak fölkészülnek a párt­dokumentum által kitűzött feladatok megvalósítására. — Bor, baromfi, ez nálunk a sza­kosítás — mondotta a helyi nemzeti bizottság titkára. Bor, baromfi, ez a helyes. A.szö­vetkezetben e két termelési ág fej­lesztésére van meg a legnagyobb lehetőség. ínyencfalat a csirkepapri­kás és ha borral leöblítjük, még jobb kedve támad az embernek. Bor, ba­romfi a vinyicai szövetkezetben a szakosítást jelenti. Ésszerű elgondo­lás jót hoz a szövetkezetnek és a népgazdaságnak. Bállá József Az idei gabonabetakarítás tanulságai a trebisovi járásban Embermagassá­gúra nőtt a zab a Berekben. Laczkó József csoportve­zető, Takács Béla agronómus és Szmetana László, a HNB titkára bol­dogan nézegetik a gazdag termésből eltett mintát. (A szerző felv.) VÉGÉTÉRT A NAGY CSATA. Elné­multak a gépek. A kombájnok, rend­­rakók a gépszínbe kerültek. Csak a cséplőgépek egyhangú búgása tör még néha át a nyárvégi fullasztó hőségen. Az utakon itt is, ott is zsákokkal teli traktorok igyekeznek' az állami raktárakba. A szövetkezetesek arcán a megelégedés mosolya ül. Pedig egy hónappal ezelőtt még vegyes érzésekkel tekintettek az eljövendő aratás elé. Az idő alaposan próbára tette földműveseink türelmét. Hete­kig szakadt az eső, már-már úgy lát­szott, hogy tönkremegy a gazdag termés. A rossz idő miatt jóval el­tolódott az aratás ideje, ám sikerrel befejeződött, s ez a fontos. Az aratás az idén sokkal rövidebb ideig tartott, mint más években. Két­ségtelen, hogy ez az új technológia széleskörű alkalmazásának köszönhe­tő. A trebisovi járásban például, alig három hét alatt valamennyi mező­­gazdasági üzem elvégezte az aratást. Sokhelyütt azonban nehéz volt ke­resztülvinni az új munkamódszere­ket. Olyan meggyőző eszközökhöz kellett folyamodni, mint Oborínban. Az őszi árpának a felét kétmenete­sen vágták, a másik felét hagyomá­nyos módszerrel, kévekötő aratógép­pel. Csak aztán, amikor a tagság meggyőződött róla, hogy így kisebt a szemveszteség, könnyebb és ol­csóbb az aratás — egyeztek bele s kétmenetes aratásba. A 352 hektáros vetésterületből közel 200 hektárt vág­tak új módon. EZ VOLT A HELYZET Malíkame­­nyecen is. - A tagság hallani serr akart az új módszerről — mondjí Máté József, a szövetkezet elnöke — Most valamennyien elismeréssé beszélnek róla. Bari Gábor, 76 éve: szövetkezeti tagnak, aki már nagyot sok aratást megért, ez a véleménye „Az embernek nem kell rengeteg por nyelni a cséplőgépnél." Hát ez is egy ok, amely az új módszer mellett szól. ^ Legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az új technológia előnyének a bodrogi szövetkezet példája. Valamennyi ga­bonájukat kétmenetesen vágták. Alig egy hétig tartott az aratás, s a ke­let-szlovákiai kerületben elsőként tettek elegt állam iránti kötelessé­güknek. A szép siker nem szorul bővebb magyarázatra. Van, ahol persze még nem győződ­tek meg az új módszer előnyeiről. A zemplíni HNB titkára, Compoly József például, még az aratás első szakaszában azzal állt elő az egyik körzeti gyűlésen, amelyen a trebisovi JNB dolgozója is jelen volt, hogy ne­kik nem adott a „járás“ kombájnt, így nem tudnak kétmenetesen aratni. Ez akkor volt, amikor a bodrogi szö­vetkezet gabonája már egy szemig a raktárban volt. Mi az igazság? A járási aratási bizottság az ara­tás előtt elosztotta a kölcsön-kom­­bájnokat az egyes szövetkezetek ké­rése alapján. Két kombájnt már nem tudtak kinek adni, mert senki sem kérelmezte, ezért a sztredanadbodro­­gomi szövetkezetbe küldték, annak ellenére, hogy a szövetkezetnek há­rom saját kombájnja van. Ügy gon­dolták, hogy a szövetkezetnek nagy a vetésterülete, elkél még oda két gép. Természetesen szívesen fogad­ták a segítséget, nem utasították vissza. A zemplíniek akkor nem kér­tek gépet, csak később kapkodtak, amikor már - ahogy mondani szo­kás — szorult a kapca. • A KOMBAJNELOSZT.ÄS körül fel­merült egy másik hiányosság is, me­lyet a nemzeti bizottságok titkárai okoztak. Éspedig a helytelen és pontatlan jelentéseikkel. A járási aratási bizottság az ara­tás befejező szakaszában a naponta befutó jelentések szerint kidolgozta es irányította a kombájnok átcsopor­tosítását. Előfordult ugyanis, hogy egyes HNB titkárok az aratási elsőségért folyó versenyben több területet jelentettek be, mint amennyit a valóságban le­vágtak. Amikor a bizottság ennek az alapján utasította a szövetkezetei, hogy küldje át gépét egy másik szö­vetkezetbe, azzal álltak elő, hogy még nekik is van ennyi meg annyi aratnivalójuk. Konkrétan megtörtént ez a vécsi és szvinyicei szövetkezet esetében. Hogy elejét vegyék a képzett kom­bájnvezetők hiányának, a járási nem­zeti bizottság kombájnvezető tanfo­lyamot rendezett a velykékapusani gépállomáson. Sajnos, több szövet­kezet nem küldött senkit az említett tanfolyamra. A vécsi szövetkezet kombájnján például egy mozdonyve­zető dolgozott a csiernánadtiszoui vasútállomásról. Amikor letellett a szabadsága, a gép vezető nélkül ma­radt. Nem egy helyen lánctalpas trakto­rosok ültek a kombájn nyergébe, így az aratással nem tarthatott lé­pést a tarlóhántás, mert a lánctalpas traktorokon nem volt aki dolgozzon. Emiatt a járásban a tervezett 359 hektár tarlónak augusztus 18-ig alig a felét szántották fel a járás mező­­gazdasági üzemei. Éppen a legfőbb ideje lenne már, hogy a vezetők a szövetkezet műszaki berendezéséhez elegendő szakembert biztosítsanak. AZ IDEI ARATÁSBAN határozottan győzött a gépi munka. Ám döntc szerepe jutott még mindig az ember­nek, kombájnvezetőknek, traktoro­soknak. Ezt az állítást nemegy or­szágoshírű kombájnos eredménye igazolja. Bodrogon például nemcsak kizárólag az új technológiának kö­szönhetik az aratás gyors elvégzését hanem - s ezt nem is titkolják - Németh Pálnak, a híres kombájnos­nak, aki naponta 4-500 mázsa sze­met csépelt. Sajnos, sok olyan kombájnos van még, aki 100 — 120 mázsát csépel ki. Egyforma géppel, eltérő eredmények. Miért ? A trebisovi JNB elnökhelyettese, Cupík mérnök egyízben elragadtatás­sal beszélt Németh Pál munkájáról: — Nem megy a fejembe, hogy miért ér el ez az ember jóval na­gyobb teljesítményt, mint a többi kombájnos. Semmi különöset nem csinál, és mégis ... Ügylátszik a szép eredmények tit­kát mégiscsak az emberekben kel! keresni, mert a gép, az csak gép, akármilyen sok és nagy teljesítményű is. Még egy észrevétel: az, amely az aratással legalább úgy összetartozik, mint a sziámi ikrek. Itt van augusztus vége, és még egy szövetkezetben sem kezdték meg a trebisovi járásban az ősziek veté­sét, sőt mi több, az előkészületek is csak nagyon lassan haladnak. Többen azzal érvelnek, hogy száraz a föld, nem érdemes vetni. Ezeknek csak annyit, hogy tavaly is rendkívüli szárazság idején vetették az őszieket, mégis gazdag terméssel fizettek. VÉGÜL EGY MEGJEGYZÉS, amely­nek az aratáshoz nem sok a köze, mégis hozzátartozik. A minap, amikor még javában állt ; az aratás, keresztül-kasul utaztam a 1 trebisovi járást. Néhány száz kilo­méteres utam alatt egy csepp nem sok, de még annyi sört sem kaptam i sehol. i Az aratóember gyakran megszom­jazik. Jól esik ilyenkor egy kis hű­sítő sör. Jó lenne, ha a sörelosztó és egyéb illetékes szervek, a nyár­­■ eleji ígérgetések helyett inkább ele­­: gendő sört biztosítanának. A fenti észrevételeket abban a hi­­, szemben, hogy többen okulnak belőle, jegyzetfüzetéből kiböngészte Palágyi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom