Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-29 / 69. szám

A növénytermesztés eredményei mutatják: a dokumentum célkitűzései megvalósíthatók „Ha most sem lesz jó termés, ak­kor soha“! — jelentette ki több mint egy hónappal ezelőtt Klinkó István, az Ipolymenti Koszihi szövetkezet agronómusa. Bizony, abban az időben elég merész kijelentés volt. Még biz­tosan nem lehetett tudni, milyen ter­mést» hoz a határ. Most kíváncsian látogattunk a fa­luba, vajon mi valósult meg a jós­lásból, mennyi gabona gyűlt a csűrbe. A cséplőgépek már utolsót szusz­­szantak. Kész. Raktárba került az aranyló élet. Minden szövetkezetes­nek örömtől csillogott a szeme. Nem volt még ilyen terhes a kalász a falu határában. Az elnököt helyettesítő K I i n k o István agronómus Z s i 1 k a János traktorossal beszélget tarló­hántás közben agronómus, Skerlec Vince csoport­­vezető, Markó Vince gépellenőr és Huszár Béla raktáros összegezték a termés eredményét. — Hej, volt most munka a raktár­ban! — mondotta Huszár Béla. — Már azt hittük, ez a temérdek gabona be sem fér. — Meg lehetünk elégedve. Tavaly csak 22 vagont gyűjtöttünk be. Idén, amint a számok mutatják, a 104 hek­táros gabonaterületről több mint 31 vagon szemet hordtunk a magtárba — állapítja meg az agronómus. — Nagyot iszunk rá — mondja kissé kárörvendően Huszár László bá­csi. — Elvesztetted a fogadást. Szavatartók Köztársaságunk legnagyobb szö­vetkezete, a kolárovói, több mint ötezer hektáros. Tagjai a XII. pártkongresszus tiszte­letére vállalták, hogy 307 má­zsa sertéshúst, 30 mázsa marha­húst adnak el terven felül, s az előirányzottnál 270-nel több mala­cot választanak el. Nagy fába vágták a fejszéjüket. S bizony akadtak olyan tagok is, akik kételkedtek, hogy szavukat betartják. Ehhez azonban hozzá­segítette őket — az állattenyész­tésben — az udvaronkénti havi ellenőrzés. Ezeken az udvaronkénti havi ellenőrzéseken foglalkoztak a szövetkezetesek a munkaeredmé­nyekkel és az előforduló hibák ki­küszöbölésének különféle módo­zatával. Matej Unatinsky, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke több vezetővel és párttaggal el­lenőrzik a vállalások teljesítését, sorra látogatják a felajánlásokat tett szövetkezetéseket, s tanácsok­kal szolgálnak, hogyan gazdálkod­janak a takarmánnyal, miként szervezzék meg munkájukat, s a HNB tanácsülésein beszámolnak a benyomásaikról. A szövetkezet propagandistája, Zuba Mihály rendszeresen ismer­teti a legjobbak eredményeit, munkamódszereit, s ott láthatók a község közepén elhelyezett ver­senytáblán a példás szövetkezeti tagok fényképei is. A vállalások sikeres teljesítésé­nek egyik módja: az új technoló­gia érvényesítése. A korszerű, ön­­etetős sertéshizlaldában Kovács János és Botyánszky Pál naponta ezer állatot gondoz, s darabonként csaknem félkiló súlygyarapodást ér el. Fürdős Ferenc pedig három munkatársával 88 anyakocától ed­dig már 589 egészséges malacot választott el — hatvanegyet ter­ven felül. Mindebből látható, hogy a kolá­rovói szövetkezetesek vállalása nem marad papíron, hússá, tejjé, malaccá változik. S ez a lényeg! (sk) — Megfizetem az öt liter bort. Mindnyájunknak megéri az áldomás, — vág vissza örömmel az agronó­mus. Huszár bácsi a cséplés kezdetekor azt állította, hogy több mint 30 va­gon gabona lesz. Az agronómus bár bízott, mégsem remélt ennyit. Jól fizetett a gabona, fizetni kell az ag­­ronómusnak is. így van ez rendjén. Ilyen örömteli aratás nem volt még a faluban. A múlt évekhez viszonyít­va, lényegesen megjavult a munka­­fegyelem is. — Nem lehetett az emberekkel bírni — mondja a csoportvezető. — Ügy özönlöttek a munkába. A cséplő reg­gel ötórától este nyolcig dolgozott. Versenyeztünk a szomszéd falusiak­kal, nemaradtunk alul. A járásban elsőként teljesítettük a gabonaeladási tervet. Csupa jó hír, értesülés. Markó Vin­ce még megtoldja a legfrissebb eredménnyel. Öt hektár zab 200 má­zsát adott. Kiváló csúcstermés, nem volt még ilyen a határban. Szépek az eredmények. Firtatjuk, vajon hogyan sikerült a múlt évhez viszonyítva 11 vagon gabonával töb­bet termelni. Ekkora különbözet nem lehet véletlen. — Hogy is kezdjek hozzá?... — szól az agronómus. — Nem idegenked­tünk a jó tapasztalatoktól. Az őszie­ket természetesen idejében elvetettük és utána ellátogattunk a Bolyki Álla­mi Gazdaságba, ahol a nitratációt mutatták be. Mi is megpróbáltuk. Eleinte bizony sokan szapulták a kezdeményezést. — Hiába vetitek a műtrágyát a fagyos földre, nem lesz annak semmi hatása. Kár kidobni a pénzt, — ágál­tak a rövidlátók. Az elhatározás nem tört meg. Az időben végzett fejtrágyázás meghozta gyümölcsét. Dús, buja volt a gabona, amikor a szomszédoké messziről sár­gított. Nem bánták meg a kezdemé­nyezést, amint az eredményekből is látjuk. Telik a pótkocsi Letelepszünk a fűre és elbeszélge­tünk a további lépésekről. Bele­lapozgatunk az országos vitára ki­adott pártdokumentumba is. Vajon mit lehetne megvalósítani, hol kell még javítani. — A földalapot bővíthetjük — vi­szi újra a szót az agronómus. - A kevéshozamú réteket továbbra is szántjuk és le kellene csapolni az avasi mocsarat. Azon a táblán re­kordhozamot adna a cukorrépa. Ön­tözésre nagyok a lehetőségek. Közel az Ipoly. Jövőre öntözünk 25 hektár rétet, a cukorrépa és a burgonya egy részét. A kétszeri termés nálunk nem újdonság. A korai burgonya he­lyére most is lucernát vetettünk. Ha esőt kapna, meg is kaszálhat­nánk. Meghányjuk-vetjük a gépesítés problémáját. Az aránylag kis szövet­kezetben nem vehetnek meg minden­fajta gépet, ezért úgy tervezik, hogy a balogi szövetkezettel négy trágya­szórót vesznek közösen. Trágyahor­dáskor mind a négy gépet igénybe­veszi valamelyik szövetkezet. Nem rossz megoldás. A nagyhozamú gabonafélék uralják a határt. — Várakozáson felül bevált a Ko­súti és Kasticei búza határunkban — dicséri az agronómus. — Jövőre is e két fajtát vetjük. Burgonyából is csak nemesített fajtát ültetünk. Közben elkészült az összegezés. Árpából hektáronként 37 mázsa átla­got értek el, de volt 42 mázsás csúcs­­eredmény is. Búzából nemegy táblán volt 30 mázsán felül. A gabonafélék összesen több mint 30 mázsát adtak hektáronként. — Szemestakarmányból nem lesz hiány — jelentette ki magabiztosan az agronómus. A többiek is egyetértenek vele. A takarmánymérleg bíztató, szénájuk elsőrendű, szálastakarmány a rend­kívüli szárazság miatt kevesebb mint a múlt évben, de jobb minőségű. Jó beosztással a széna mellé máris ad­nak takarmányszalmát, hogy minden hónapra egyenletesen jusson szálas­takarmány. íme a jó példa. Egy év alatt is döntő-fordulatot lehet elérni a nö­vénytermesztésben. Csodát lehet ten­ni, ha az akarat párosul a szaktu­dással. A csoda talán idézőjelbe is kívánkozik, mert minden csodát az ember teremt. Az agronómus tapasz­talt, sokéves gya­korlattal rendel­kező szakember. Szaktudását fűtöt­te a lelkesedés is. Megmutatta, hogy a szövetkezeti ta­gokkal együtt nagy táblákon is tud gazdálkodni. Bizony a környéken kevés szövetkezet dicse­kedhet ilyen ered­ményekkel. Csillog is az agronómus szeme, amikor a hektárhozamokról beszél. Tele a csűr, nagy a jókedv. A jól végzett munka után a szövetkeze­tesek vígan ropták a csárdást az aratóbálon. A gyönyörű aratási koszorúba 180 rózsát kötöttek, jelképezve, hogy ennyi szövetkezeti tag szorgalmaskodott a gabonamező­kön. Jövőre még szebb, gazdagabb lesz a koszorú, ezt olvastuk ki a szövetkezetesek szeméből. Bállá József Rimaparti beszélgetés Nagy a rimavszkászecsi szövetkezet határa. Talán 3-4 napba is beleke­rülne körüljárni. Ilyen nagy határban egy embert megtalálni, művészet. így jártam a szövetkezet mezőgaz­dászával, Révay Lászlóval. Akárhol érdeklődtem utána, mindenünnen — „éppen most ment el“-lel válaszoltak. Délig tartott a kergetődzés, amikor valakinek az az ötlete támadt, hogy a magtárhoz úgyis mindig kijár, vár­jak rá ott. így is tettem. Liszttől fehér ruhás, s az időtől fehér bajszos bácsi évődését figyel­tem egy valamivel fiatalabbal, a mag­tárral szomszédos daralóban. A fia­talabbik daráért jött. A fehérbajszú kimérte neki, s még odaszólt: — No gyere, adok papírt is róla — s indul a magtár felé. — Igyekezz hát, fiatalosabban — szól utána a másik. — Igyekszem, igyekszem hetven évem minden fiatalságával, nem lá­tod? Közben egy Zetor traktor nyergé­ben megérkezett a keresett is. (Lám jól jósoltak.) S hogy mit keres a mezőgazdász a traktoron? Hát kevés az ember. Fiatalok nincsenek (mivel­hogy szanaszét dolgoznak), csak az idősebbje maradt a szövetkezetben. A magot pedig be kell hozni a kom­bájntól, mert különben leállnának. Beszélgetünk az aratásról, tarló­hántásról és az eladási tervről is ér­deklődöm. így kerül szóba Novotny elvtárs „Szocialista társadalmunk to­vábbi fejlődésének távlatairól“ mon­dott beszéde. — Olvasta? — kérdezem. — Annyi a felesleges munkám, hogy nem értem a végére. De nagyon sok olyan dolog akad, amit szeretnénk megvalósítani szövetkezetünkben, s aminek Novotny elvtárs is kihangsú­lyozta a fontosságát. Az egyik a víz­zel való gazdálkodás, a másik a ta­karmánykérdés megoldása. Megtudom, hogy a Rima folyó két oldalán óriási öntözéses gazdálkodást lehetne kiépíteni, hisz megvannak hozzá a legideálisabb feltételek. Igaz, a szövetkezetesek tárgyaltak is már az illető építkezési üzemmel, de az nagyon drágán, hektáronként 30 000 koronáért akarta vállalni a munkála­tokat. Ezt pedig a szövetkezetesek sokalják. — Ezzel az öntözéssel szorosan összefügg a takarmánykérdés is, fő­leg ami a szálastakarmányokat illeti — mondja Révay elvtárs. — Mert szemestakarmányból jó beosztással már most önellátók vagyunk, de a szálastakarmányoknak, s a kukoricá­nak is betett a szárazság. Itt kint pe­dig a réteket is lehetne öntözni. Azonkívül az egész Rima melléke jól megfelelne silókukorica, herefélék, cukorrépa és takarmányrépa, vala­mint a többi kultúra termesztésére is, — Ezt az Öntözéses gazdálkodást pedig okvetlen meg kellene valósí­tani, hisz legkevesebb 10 — 15 km szé­les (de jóval hosszabb) sávon szaba­dulnánk meg az időjárás szeszélyétől — mondom. — Ez igaz, és nem is dobtuk még el a fegyvert. Beszélünk róla, s ha jövőre netalántán erre jár... — no, de nem kiabálom el... Közben kiürültek a pótkocsik. — Ne haragudjon, nekem mennem kell — búcsúzik —, várnak a kom­bájnok ... mert a termésnek vala­hogy csak haza kell jutnia. -tó­. jCeveZezőinfe ívják _ • öntözték a lucernát a vrakunyi szövetkezetesek, nem csoda tehát, hogy a harmadszori kaszálat — az aszály ellenére — bőséges, vastag rendekben mutatkozott meg. A kaza­­lozó csoport minden kifogástalanul elkészített kazal után 100 korona különjutalmat kap. (Végh Márta, Vrakuny) • Búzából 32 mázsát, árpából 27 és rozsból pedig 26 mázsát takarítot­tak be hektáronként a filakovói ÁG egresi részlegén. (Meidlik Kálmán, Fil'akovo) • Eddig összesen 75 ezer korona értékű káposztát és zöldségfélét szál­lítottak a piacra az Ipoly menti Ko­szihi szövetkezetének kertészeti dol­gozói. A kertészetük 6,5 hektáros. (Illés József, Balog nad Ipl'om) • A tarlóhántást már augusztus 21-én befejezték, s jól halad az ősziek alá a talaj előkészítés is. (Lőrincz József, Kravany) • A novézámki járás 60 kombájnja segít a topolcsani, nyitrai, szenyicai, novémestonadváhomi, bruntáli, brec­­lavi és egyéb járások mezőgazdasági üzemeinek a gabonabetakarításban. A kombájnok közül legtöbb — 21 — a szenyicai járásban segít. (Tóth János, Novézámki) Minden az emberektől függ A nyugat-szlovákiai kerület ez év­ben már több mint 43 millió liter tejjel adós közellátásunknak. Ez az adósság nagy gondot okoz főként a tejtermelésben leginkább érdekelt állatgondozóknak és fejőknek. Első­sorban rájuk vár az a feladat, hogy a felgyülemlett adósságot minél ha­marabb letörlesszék. Ám nem minden fejő látja világosan, hogyan növel­hetné rövid időn belül a gondjaira bízott tehenek tejhozamát. Ezért gyűlt össze Trnavában a nyugat­szlovákiai kerület 66 legjobb fejögu­­lyása, hogy átadja tapasztalatait a tejbeadásban legjobban lemaradozó trnavai járás több mint 30 fejőgulyá­sának, és megtárgyalják a tejterme­lés növelésének lehetőségeit. Vadócz Ferenc a Szenyeci Állami Gazdaság novágyegylnkai üzemrész-Készülnek az őszi munkákra Amikor Michalovcében jártam, a határ tele volt az arató- és cséplő­gépek zajával. Ezért, amikor a helyi nemzeti bizottság jegyzetekbe és váz­latokba merült titkárát megpillan­tottam, az volt az első gondolatom, hogy egészen biztosan a nap aratási eredményeit számítgatja, vagy eset­leg már a következő nap munkájának tervét készíti. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor kisült, hogy éppen az őszi munkálatok szervezé­sével foglalkozik. Valóban, már az aratás kellős közepén hozzáláttak az őszi munkálatok szervezéséhez. A nap legégetőbb problémáinak megoldása és a következő nap munkája szerve­zésének elvégzése után minden este találtak egy kis időt az őszi felada­tok szervezésére is. Az őszi munkálatokra készül nem­csak a michalovcei járás, de az egész kelet-szlovákiai kerület parasztsága is. Elsősorban az őszi betakarítási munkálatokat szervezik. Hiszen csu­pán a kerület szövetkezeteiben 3436 hektár ipari célokra termesztett cu­korrépát, 15 804 hektár burgonyát és 15 527 hektár szemeskukoricát kell betakarítaniuk. Ezen felül 15 450 hek­tár silótakarmány vár betakarításra, s a földműveseknek az ősziek alá 99 007 hektár, a tavasziak alá pedig 140 450 hektárt kell előkészíteniük. Ez év őszén 54 000 hektáron kell le­szántani az istállőtrágyát és közel 20 000 hektár rét és legelő vár trá­gyázásra és ápolásra. A vetőgépek sem tétlenkednek majd. Egyedül a szövetkezetek ez év őszén közel 100 000 hektárt vetnek be őszi rep­cével, árpával, rozzsal, búzával és takarmánykeverékekkel. A kelet-szlovákiai kerület elegendő gépi berendezéssel rendelkezik ahhoz, hogy a földművesek új technológiát alkalmazhassanak a termények beta­karításában: 65 cukorrépakombájn, 245 b'urgonyakombájn és 185 kukori­cakombájn vár a munkálatok meg­kezdésére és a silókukoricát 918 siló­kombájnnal takarítják be. Az említett gépek azonban az elmúlt években nem voltak teljes mértékben kihasz­nálva. A múltban főként a silókom­bájnok kihasználása okozott sok gon­dot, mivel a mezőgazdasági üzemek nem tudták kellőképpen megszer­vezni a silóanyag szállítását. Ezért a silókombájnok gyakran tétlenkedtek. Ez évben okulva a múlt hibáiból a silótakarmányok betakarításánál, s fő­ként a silóanyag szállításánál a gépek jobb kihasználása érdekében teljes mértékben igénybe kell venni a szom­szédi segítséget és a védnöki üzemek segítségét is. Az őszi betakarítási munkálatok jó szervezése nemcsak azok jókori és jó minőségű elvégzésében, hanem az eladási terv teljesítésében is meg­nyilvánul. A kelet-szlovákiai kerület földműveseinek 29 000 tonna cukor­répát, közel 175 000 tonna burgonyát és 8000 tona kukoricát kell elad­niuk. A szervező munkától függ, hogy a kerület az eladási feladatok­nak teljes mértékben eleget tegyen és minden mezőgazdasági üzem tel­jesítse pártunk XII. kongresszusa tiszteletére tett munkafelajánlását. Az idejében elvégzett betakarítási munkálatok lehetővé teszik az agro­technikai határidők betartását. Ezeket a határidőket a szövetkezeti tagok legnagyobb része ismeri, s a munká­latok szervezőitől függ, hogy ezeket a határidőket minden szövetkezetben betartsák. BohuS Nemcek, a koäicei KNB dolgozója legének tehéngondozója ez év első hat hónapjában a rábízott 14 tehén­től állatonként átlagban 2117 liter tejet fejt. Rajta csak Stefan Kubatka, a Hlohoveci Állami Gazdaság dolné­­trhovistyei üzemrészlegének fejőgu­­lyása tett túl 2225 literes félévi át­lagával. 2000 literen felüli félévi ál­latonként! átlagot értek el többek között Jozef Macas Bánovcéról, Ag­­nesa Vajglanová és Mária Poláéková a rohovszkéripki szövetkezetből és Pavel Zavadal a vragyistyei szövet­kezetből stb. — Az eladási terv teljesíthető — állapították meg a tanácskozás részt­vevői. — Minden az állatgondozók és a fejők munkájától függ. Ezért felhívással fordultak a kerület ösz­­szes fejőihez, amelyben többek kö­zött ezt írják: „A második félévben annyival nö­veljük a tejtermelést, hogy be tudjuk hozni az eddigi lemaradást. Helyes takarmányozási technikát alkalmazunk és az állatokat a termelékenységük­nek megfelelően takatmányozzuk. Mindazokat a takarmánynövényeket, amelyek erre alkalmasak, villanypász­tor segítségével sávosan legeltetjük, hogy a teheneknek késő őszig legelőt biztosítsunk. Meglátogatjuk a terme­lésben lemaradt szövetkezetek és állami gazdaságok fejőit és megmu­tatjuk nekik, hogyan kell helyesen megszervezni az állatgondozó munká­ját. Ezennel felhívjuk a kerület szö­vetkezeteinek és állami gazdaságai­nak összes tehéngondozóit, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztokat és a tehéntulajdonosokat, hogy na­ponként és állatonként legalább 1,5 literrel több tejet adjanak el, s így járuljanak hozzá a lakosság tejter­mékekkel való ellátásának javításá­hoz. Ez lesz a legszebb ajándék, amit a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére adhatunk.“ Michal Jedinák, Bratyiszlava £íc/*tL <> 1962. augusztus 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom