Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-29 / 69. szám

VI. ÉVFOLYAM • 23. SZÄM ASZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE A silókukorica betakarítása r ^ TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Pólyán József, főagronómus: A silókukorica betakarítása . 125 Dr. Manninger G. Adolf: A szakosítás növényvédelmi kérdései..........................................126 Mártonvölgyi László: Méh­­pempőt termel a bodoki farm 127 ÜZEMSZERVEZÉS Dr. Cséfalvay Gábor mg. mérnök: A szilárd jutalmazás jelentősége................................123 V_____________________________J 1^1 a már a silózás jelentősége a ga­­■ * bonabetakarítással egy szinten bí­rálható el. mert a szövetkezeteknél és az állami gazdaságoknál egyaránt az állat­­állomány takarmánybázisának alapját a jó siló képezi, mert vele sok szénát, ré­pát, sőt abrakot is meg lehet takarítani. Az is közismert, hogy a silótakarmá­nyokkal nyerhető egy hektárról a leg­több tápanyag, ha betakarításuk és tar­tósításuk megfelelő. 1. A jó minőség elérésének egyetlen­egy írott törvénye van: a hidegerjesztés lehetővé tétele. Régi igazság, hogy mi­nél tökéletesebb valami, annál egysze­rűbb. Ez jellemzi a hidegerjesztését is. A takarmányok jó konzerválására, a tejsavas erjedés lezajlása a legfonto­sabb. A tejsavbaktériumoknak az a jó tulajdonságuk, hogy a fehérjéket nem támadják meg. Anyagcseretermékük, a tejsav, kellemes ízű, gyengén savanyú, nem illó sav, amelyet a takarmány köny­­nyen oldható cukráiból állítunk elő. A takarmány a tejsavtól kapja kellemesen savanykás szagát és tartósságát. A hidegerjesztésnél a legfontosabb, hogy a silózandó takarmánytömegből azonnal a lehető legtökéletesebben ki­szorítsuk a levegőt. E cél elérése érde­kében fonnyasztás nélkül, apróra fel­szecskázva, állandó taposással, már kez­dettől fogva jó tömötten rakjuk a silót. A takarmány apróra tépése azért fon­tos, mert csak az ilyen takarmányt lehet egyenletesen elteregetni és ezek szinte hézag nélkül nyomhatók egymáshoz. Részben azért, mert apróra van szecs­kázva, részben azért, mert a szecskázás­­sal szabaddá tett sejtnedv, — amely az állandóan nagyobbodó takarmány-nyomás miatt és a folyamatos taposás miatt egyre erősebben szivárog ki a vágási felületekre —, lassanként minden héza­got kitölt, kiszorítva maga előtt a le­vegőt. A levegőtől elzárt növényi sejtek ha­marosan megfulladnak, azután a meg­induló erjedés levegő nélküli közegben és egész alacsony hőfokon megy végbe. Arra kell vigyázni, hogy a silózott tö­meg hőmérséklete a 30 C fokot ne érje el. Ugyanis a hidegerjesztésen általában olyan erjedést értünk, ami 0 — 30 C fok között megy végbe. Gazdaságunkban na­gyon sok silót megvizsgáltunk és tapasz­talatból tudjuk, hogy a jól készített silókban az emészthető nyers fehérjében mutatkozó veszteségek a nullára csök­kenthetők, s a keményítőértékének átlag 10 %-a használódik el a különféle erje­dési folyamatokhoz. A hidegen erjesztett takarmány táplálóértékben és étrendi hatásában alig különbözik a friss zöld­takarmányoktól. 2. A silókukorica betakarítási időpont­jának megválasztása nagyon fontos, mert ettől függ a siló minősége. A legkedvezőbb aratási időpont lelki­­ismeretes betakarítására nagyon kell ügyelni. Üzemszervezési meggondolásból kiindulva — a tejesérésben — elkezdeni, mert a kései betakarításnak az a hátrá­nya, hogy ilyenkor a növény már sokat veszít nedvességtartalmából, szilázsa emiatt nem zöldtakarmánypótló. A teljes érésben lévő kukoricánál a vágás, hordás és silótöltés közben jelen­tősen nagyobb a levél- és a szemveszte­ség. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha a kukoricaszemek már meg­keményedtek, akkor az erjedési folya­matokra már nem reagálnak, igya siló­ban is kemények maradnak, és etetés­kor jelentős részük emésztetlenül kerül a bélsárba. Az érett csövű, száradó le­­vélzetű kukorica hidegerjesztésre nem alkalmas. Ha bármilyen oknál fogva rosszul fej­lődött, elhanyagolt, kapálatlan gyomos silókukoricánk van, úgy azt vágjuk le először, mert ezeknél csőképződésre nem számolhatunk, értékük minden nap kevesebb lesz. 3. A fővetésü silótakarmányok első­sorban a silókukorica silózása, nem tar­tozik a könnyű mezőgazdasági munkák közé, mert jó termés esetén hektáron­ként 400 — 500 mázsa zöldtömeget kell megmozgatni. Véleményem szerint na­gyobb szervezettséget kíván, mint a ga­bonaaratás. Az előkészítésnél különösen ügyelni kell a silókombájnt üzemeltető erőgépre és a pótkocsik kiválasztására. Nem ér­demes az üzemeltetést kisebb teljesít­ményű géppel erőltetni, mert ha kisebb a napi teljesítmény, romlik a szállító­­eszközök kihasználása is, mert tovább tart a pótkocsi megtöltése. Fontos előkészítő munka a szecska­szállító pótkocsik hordóképességének fo­kozása a rakodófogat növelésével. Maga­sító nélkül pótkocsit használni nem sza­bad. Megjegyezni kívánom, hogy a siló­zás összköltségeinek felét a szállítási költségek teszik ki, éppen ezért a szál­lítás ésszerűsítése az önköltség csök­kentését is magával hozza. A szállító traktor a silókombájn mel­lett megy. Amikor megtelik a pótkocsi, behúzhatja a kazal mellé, ott lekapcsol, egy üres kocsira rákapcsol és jön visz­­sza. A kazalra való felhúzást és ürítést más gépek végzik. 4. A jó minőségű siló készítésének következő folyamata a silóba rakott ta­karmányok alapos préselése, hogy a le­vegőt ki tudjuk szorítani belőle. Ezt a műveletet DT lánctalpas traktorral vé­gezhetjük. A traktorok éjjel-nappal ta­posnak. Éjjeli taposás ezért szükséges, hogy az teljesen kiszorítsa a levegőt, mert nappal sok az anyag, ami a siló­kombájntól beérkezik és emiatta tapo­sást nem tudják a lánctalpasok tökéle­tesen elvégezni. Nagyon fontos, hogy a kazal szélei is jól meg legyenek taposva, mert ahol nincs jó taposás, ott van a romlás. Ma már nagy, 100 vagor.os kazlakba rakjuk a silót, lefödelés nélkül, A kazal tetejét beszórjuk polyvával és őszi árpa maggal bevetjük, ezt jól lelocsoljuk és lesuly­koljuk. Az őszi árpa kikel és szőnyeg­­szerűen szigeteli a kazlat a felületi rom­lástól. 5. A silótakarmányok tárolását, a je­lenlegi nagy tömeget figyelembe véve, hagyományos módszerekkel nem lehet megoldani. A hengersilók megtöltése és belőlük a silótakarmány kitermelése ne­hézkes és fáradságos. Az áthajtásos fal­közi silók általában beváltak, csak nagy az építöanyagigényük és így drágák. Az olcsóbb megoldásokhoz tartozik a szal­(Folytatás a 127. oldalon.) ' lá etífjAmdASfíff 125 Silózzák a kukoricát, lesz bőven takarmány 1962. augusztus 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom