Szabad Földműves, 1962. július-december (13. évfolyam, 52-104. szám)

1962-08-19 / 66. szám

A két «zovjet űrhajós bámulatos világűrutazása és sikeres visz­­szatérése a Földre teljesen háttérbe szorított minden más nem­zetközi eseményt. A világsajtó egész héten át első helyen foglal­kozott a szovjet űrkutatás újabb győzelmével. A rádiók és hírügy­nökségek bemondóinak első szava esetről-esetre Nyikolajev és Po­­povics szovjet űrhajósok repüléséről szőlő jelentésekkel kezdődött. Egyszóval: az egész világot lenyűgözte a szovjet tudomány és tech­nika e páratlan sikere. Néhány esemény azonban mégis figyelmet érdemel e legnagyobb szenzáció hátterében is. n | • keleti részében nyugalom ISerllIl nyugati részében proTokációk így jellemezhetnénk röviden azokat az eseményeket, amelyek augusztus 13-án játszódtak le a tavaly augusztus 13-án Nyugat- Berlin határán hozott intézkedé­sek évfordulóján. Mielőtt azonban erről részlete­sebben szólnánk, szükséges meg­említenünk azt a jegyzéket, ame­lyet a Szovjetunió kormánya Jut­tatott el az USA, Anglia és Fran­ciaország kormányához. A jegy­zékben a Szovjetunió kormánya tiltakozik az ellen, hogy Nyugat- Berlint a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ellen irányuló provokációs cselekmé­nyek kiindulópontjává teszik. Wa­shingtonból már válaszoltak a jegyzékre, amelybein a szovjet megállapításokat „teljesen alapta­lanoknak" minősítik és elutasít­ják. A szovjet kormány által már többször és ezúttal újból felsorolt tények bizonyságot nyertek az említett évfordulóval kapcsolat­ban is. Augusztus 13-án a demo­kratikus Berlinben csend és nyu­galom volt. Ezzel szemben Nyu­­gat-Berlinben egész nap ideges, nyugtalan közhangulatot igyekez­tek kelteni. A „frontvárosban" gyászlobogókat tűztek ki. Talán annak jelképére, hogy a bonni re­vanspolitikusok számára a tavalyi augusztus 13-a valóban gyásznap volt? Délben Nyugat-Berlinben három percre leállították a közforgalmat, és az algériai ultrák példáját kö­vetve, megszólaltatták az autó­dudákat. Több átkelőhely közelé­ben provokációs csoportosutásokat szerveztek a hidegháborúi uszítók. Előzőleg Willy Brandt polgár­­mester rádióbeszédében, este pe­dig a Nyugat-Berlinben tartózkodó Lübke nyugat-német szövetségi el­nök televízió-beszédben fejtette ki „minden német összefogásának" szükségességét. Az „összefogás" leple alatt azonban tovább becs­mérelték az NDK-t, a Szovjet­uniót, valamint az egész szocia­lista tábort. Azóta hír érkezett arról is, hogy a nyugat-német rendőrség meg­gyilkolta az NDK államvédelmi szervezetének egyik tagját, két gyermek édesapját. Ezek a provokációs cselekmé­nyek és a vezető nyugat-német politikusok izgatása még jobban megerősíti bennünk a tudatot: Németország kettéosztottsága és a nyugat-berlini abnormális helyzet egyre veszélyesebb fekély, ame­lyet minél előbb ki kell vágni, hogy megtisztuljon Európa teste. A nyugat régi nótát fúj Genfben A genfi leszerelési értekezleten újabb plenáris ülést tartották, amelyen a három nyugati nagy­hatalom nevében Dean amerikai megbízott előterjesztette a Nyu­gat „új javaslatát" a tömegpusz­tító fegyverkísérletek beszünteté­sére. Az amerikai és a hozzácsatla­kozó angol felszólaló engedmény­nek tüntették fel azt a javaslatu­kat, hogy létesítsenek „nemzet­közi ellenőrző megfigyelő hálóza­tot", amelyet nemzetközi bizottság irányítana. Kuznyeczov szovjet külügymi­niszter-helyettes, aki V. Zorin Genfböl történt visszatérése után a szovjet küldöttség vezetője lett, felszólalásában elemezte a nyugati küldöttek előterjesztését és meg­állapította, hogy az semmi újat nem hoz az eddigi nyugati manő­verezés helyébe. Kuznyecov be­szédében megerősítette, hogy a nyugati hatalmak állandóan azon mesterkednek, miképp tudnának legális úton titkos adatokat sze­rezni a Szovjetunió katonai és gazdasági helyzetéről. A kémke­dést már sokszor elutasítottuk és a jövőben is elutasítjuk — tette hozzá a szovjet küldöttség veze­tője. (tg) A kommunizmus csillaga egyre fényesebben ragyog Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanács* és a szovjet kormány nyilatkozatából I S Az űrhajós nst.im A megtett „ Az űrhajó nevs D um hossza f 3 £ * E iúlya-O < 1 N < .S TJ C/3 Gagarin 1961. IV. 12. 42 000 km 1,48 óra 1 4725 kg Tyitov 1961. VII. 6. 700 000 km 25,18 óra 17 4731kg Glenn 1962. II. 20. 130 000 km 4,56 óra 3 1860 kg Carpenter 1962. V. 24. 130 000 km 4,56 óra 3 kb. 1860 kg Nyikolajev 1962. VIII. 11. 2,600 000 km 95 óra 64 Popovics 1962. VIII. 12. kb. 2 millió km 71 óra 48 Moszkvát köszönti a világ A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a Szovjetunió kormánya címére százával érkeznek a táviratok és jókívánságok a különböző országok államférfiaitói, közéleti személyiségektől, szervezetektől. Üdvözlő távirat érkezett a Kínai Népköztársaság vezetőitől: Mao Ce- Tungtól, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnökétől és Hruscsov és Brezsnyev elvtársak gratuláltak Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezs­nyev elvtársak, akik Jaltában töltik szabadságukat, telefonon beszélgettek Andrijan Nyikolajevvel és Pavel Po­­poviccsel. A szovjet űrhajósok jelen­tették Hruscsov elvtársnak, hogy si­keresen teljesítették a kormány álta! kitűzött feladatot, a csoportos űr­repülést. Hruscsov és Brezsnyev elvtársak gratuláltak az űrhajósoknak a sikeres úthoz és jó egészséget kívántak ne­kik. Liu Sao Csi-tól, a Kínai Népköztár­saság elnökétől s más kínai állam­férfiaktól. A Kubai Köztársaság dolgozói ne­vében Dorticos köztársasági elnök és Fidél Castro, a forradalmi kormány miniszterelnöke küldött forró üdvöz­letét a szovjet népnek. Kennedy, az USA elnöke táviratá­ban megjegyezte: Ez a siker fontos lépést jelent az űrkutatás békés cé­lokra való felhasználása terén. További üdvözletek érkeztek a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, Mongólia, Jugoszlávia, Olaszország, Guinea, Burma és sok más ország államfér­­fiaitól, tudósaitól, közéleti személyi­ségeitől. Valamennyi jókívánság an­nak a reményét fejezi ki, hogy a két szovjet űrutas világraszóló teljesít­ménye hozzájárul a béke megerősí­téséhez és a világűr meghódításához. nyos számítások pontossága jellemzi. E felelősségteljes feladat teljesítésé­ben résztvett minden szovjet ember. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának el­nöksége és a Szovjetunió kormánya nagy örömmel és megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy a szovjet űrhajós pilóták; a tudósok, a konstruktőrök, a mérnökök, a technikusok és a mun­kások, akik résztvettek az űrhajó megszerkesztésében ék kezelésében, az űrhajózás ideje alatt becsülettel teljesítették a haza és a haladó em­beriség iránti kötelességüket. A világűr szovjet hősei olyan em­berek, akik a népből eredtek és dicső kommunista pártjuk soraiban nyertek képzést. A szocializmus és a kom­munizmus nagy eszméinek szellemé­ben nevelkedtek és korlátlanul hűek népükhöz, hazájukhoz. Megtestesítik a Szovjetunió szocialista nemzeteinek megbonthatatlan barátságát. Gagarin és Tyitov orosz elvtársak után Nyi­kolajev elvtárs, a csuvas nép fia és Popovics elvtárs, az ukrán nemzet fia hatoltak a világűrbe. A Szovjetunió nemzetei egységes testvéri családban építik a kommunizmust, egységben hódítják meg a világűrt, a béke, a haladás és az egész emberiség ’ bol­dogságának érdekében. Ma az egész világ látja, hogy a kommunisták biztosan haladnak az emberiség első soraiban a Földön és a világűrben, hogy a szocializmus megbízható kiindulási alap, ahonnan a Szovjetunió sikeresen bocsájtja a világűrbe hatalmas, tökéletes űrha­jóit. Teljesül a hagy Leninnek, a tudo­mány, a technika és a kultúra átfor­máló szerepéről mondott jóslata a társadalom fejlesztésében. Pártunk és népünk azon az úton halad, ame­lyet Lenin mutatott. Ma mindenki látja, hogy milyen csodákat valósíta­nak meg a szovjet haza, a forrada­lomban felébredt szabad nemzeteinek gigantikus alkotó erői. A tudomány és a technika a ter­mészeti erők felhasználásának kor­látlan lehetőségeit nyújtják • az em­ber javára. A tudomány nagy felfe­dezései csupán akkor szolgálhatnak az életfeltételek megjavítására, ha békés célokra, az emberek boldogsá­gára használják fel azokat. A szovjet kormány következetesen és kitartóan harcol a tartós világ­békéért. A szovjet űrhajók újabb re­pülései ugyancsak a béke érdekében történtek, ★ ★ ★ A Kennedy elnök és az amerikai kongresszus között fennállt és politikai berkekben „mézeshetek“­­nek is nevezett harmonikus időszak a jelek szerint csúfosan ért véget. Eltekintve a fokozott fegyverkezési program végrehajtásától, amelyet egyformán követel a két fél, az elnök és a Kongresszus közötti viszonyban nyílt összekoccanásokban kirobbanó nézeteltérések korszaka kezdődött. A kongresszusi tagok többsége az utóbbi hónapokban úgyszólván élve­zettel mellőzi a Fehér Ház által be­nyújtott törvényjavaslatokat. Az el­nök az ez évi ülésszakra júliusig 285 javaslatot terjesztett be, amelyekből a Kongresszus mindössze húszat ha­gyott jóvá. Azóta a kongresszusi urak nagy része Washingtontól távol nyári szabadságát élvezi. De ami még fon­tosabb, novemberben újra kongresz­­szusi választások lesznek és az urak­nak jelenleg sokkal fontosabb, hogy megerősítsék pozíciójukat, azaz min­dent megtegyenek újraválasztásuk érdekében, és nem sokat törődnek az Elnök úr törvényjavaslataival, bár­mily nagy számban is szállítja azokat a Kongresszus plénuma elé. Az Egyesült Államokban ez a ma­gatartás eleinte meglepetést okozott. A jelenlegi elnök a demokratáknak, tehát az erősebbik politikai pártnak volt az embere, s ez a csoport egy­séges fellépésével az elnök minden javaslatát törvénybe iktathatná. Mi­vel azonban számos demokrata párti tag a republikánus ellenzéket támo­gatja, Kennedy és kormánya állandó nehézségekkel küzd a Kongresszus­ban. Az elnökválasztási kampány alatt Az elnök harca a Kongresszussal Kézfogás a világűrben Minden fordulat a Föld kárul acél­nál erősebb béklyóvá vált a háborús kalandorok kezén 1960-ban gyakran emlegették, hogy végre majd összhangban lesz a kor­mány és a kongresszus többségének politikája, mivel az addigi helyzet egy tehén és ló által vont kocsival volt összehasonlítható. A jobb együtt­működés érdekében volt szükséges, hogy a jobbára demokratapárti Kong­resszus mellett demokrata elnök ül­jön a Fehér Házban is. A demokraták el is foglalták a republikánusoktól a Fehér Házat, sőt többségüket is növelték a Kongresszusban. Washing­toni megfigyelők szerint azonban az együttműködés jelenleg rosszabb, mint a volt republikánus elnök Eisen­hower idején. Sokan abból indultak ki. hogy mi­után Kennedynek, az egykori szená­tornak számos személyes barátja ül a Kongresszusban, elég ha felemeli a telefonkagylót és minden úgy megy, ahogy ő kívánja. A helyzet azonban egészen másképpen alakult ki és az amerikai sajtó állandóan azon elmél­kedik, mi az oka ennek az állapot­nak. Csodák nem történnek Sokan arra utalnak, hogy a demo­kraták déli, ultrareakciós szárnya a régi recept szerint a republikánusok szélsőjobb frakciójával dolgozik ösz­­sze. Mások arra a visszhangra hívják fel a figyelmet, amit a republikánus ellenzék jelenlegi jelszava: „Túl sok a Kennedy“ váltott ki. Kennedy kor­­mánySnak minisztere az elnök öccse. Robert is, és jelenleg a másik test­­véröccse, Edward is magas posztra pályázik, amennyiben Massachusets­­állam szenátori karosszékét igyekszik megszerezni. Azonkívül a Wallstreet nem felejti el egyhamar, milyen éle­sen szállt szembe az elnök néhány hónappal ezelőtt a monopoltőkével az atciai arc cmticoc jvciucocucu, v aiu mint azt sem, hogy nem kis szerepe volt a New York-i börzén lezajlott pánikszerű értékpapírzuhanásban. Mindezek az érvelések részben helytállók ugyan, de mégsem fedik fel teljesen a dolgok lényegét. Az USA-ban nagy a kiábrándulás afelett, hogy a gazdasági életben nem fordult kedvezőbbé a helyzet; semmi sem történik, A nép többet várt a csodagyereknek ismert J. F. Kenne­­dytől, aki elnökké választása előtt mindig és mindenben feltalálta ma­gát. Mindenekelőtt azt várták tőle, hogy meggyorsítja az ipari termelés fejlődését és véget vet annak a roha­mosan csökkenő különbségnek a szov­jet és az amerikai ipari fejlődés üte­me között. Kennedy azonkívül annak idején a választási kampány folyamán nem egyszer szóvá tette, hogy majd ő gondoskodik a munkanélküliség ha­tásos csökkentéséről és megszüntet! az állandóan visszatérő válságjelen­ségeket s ezzel gátat vet az USA aranykészlete kiszivárgásának. Azóta másfél év telt el, és a New York Timer július 22-én dohogva állapítja meg: „Az elnök azt ígérte, hogy újra mozgásba hozza népgazda­ságunkat. Nem hogy nem értük el a kitűzött célokat, sőt a kormány gaz­dasági szakemberei azt jósolják, hogy a szakaszos visszaesés már megint a sarkon les ránk.“ A beharangozott nagy konjunktúrát az óriási befekte­tések sem hozták meg. A New York-i börzén lejátszódott események óta egyre csak azt hangsúlyozzák, hogy a válságos visszaesés már ez év vé­gén, de legkésőbb a jövő év első felében várható. A munkanélküliek pedig még mindig 4 %-át teszik ki a munkaképes lakosságnak, és ha a válság bekövetkezne, még többen lesznek. Az amerikai aranykészletek értéke július végén 23 év óta a leg­alacsonyabb volt. Az amerikai munkások aggodalom­mal várják, mit hoz a holnap és a jövőtől a kapitalisták sem várnak sok jót. Az „US News and World Ripöft" című ismert hetilap szarkasztikusán állapítja meg, hogy Kennedy hinta­széke azért vált szimbólumává az ál­tala annyira hangoztatott „új távla­toknak“, mert bár az embernek az az érzése, hogy állandóan mozog, — mégis egyhelyben marad .,.“ A burzsoázia nem hajlandó belátni, hogy a sikertelenség aha magában a rendszerben kereshető. Inkább az el­nökre hárítják e sikertelenség min­den okát, nem sokat törődve azzal, hogy Kennedy „az ő emberük“, hi­szen ő is milliomos. Viktor Perlő, egy ismert, haladószellemű szakíró szerint Kennedyt saját osztályának nagyjai áldozati báránynak tekintik és rendszerük krónikus hibái miatt őt okolják. A sajtó szerint az elnök ellentáma­dásra készül és az új választási kam­pány folyamán igyekszik majd meg­erősíteni pozícióját. Megígéri az öre­gek betegbiztosítását — bár arra tá­volról sincs biztosítéka, hogy majd a kongresszus új többsége megsza­vazza ezt a törvényt. Üj adótörvény­nyel szeretné megfékezni a válságot, a monopóliumok felé pedig vaskos adókedvezményekkel igyekszik köze­ledni. Ha sikerrel is járna az USA poli­tikai életében az elnök és a Kong­resszus között fennálló viszály elsi­mítása, az biztos, hogy az semmi­képpen sem szolgálná a dolgozók ér­dekeit. P. T. Jk Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió kormánya a Szov­jetunió Kommunista Pártjához, a Szovjetunió nemzeteihez, valamennyi ország népéhez és kormányához, az egész haladó emberiséghez intézett nyilatkozatót adott ki, amelyben a többi között ezeket olvashatjuk: — A világűrkutatás évkönyveinek lapjaira új dicső fejezet kerül. Szov­jet pilóták, világűrhajósok — első ízben az egész világon — szovjet űrhajókon hősi páros repülést haj­tottak végre a világűrben, amély bo­nyolult voltát és időtartamát tekintve páratlan. Ezt a csoportos repülést elsősorban az űrhajók tökéletessége, a tudomá-Andrijan Nyikolajev, a Vosztok-3 űr­hajó vezérlőjének édesanyja büszke lehet fiának hőstettére. Ki gondolta volna, hogy a csuvas kisfiúból a csil­lagok világának meghódítója lesz. Áttekintő táblázat az eddigi űrrepülésekről

Next

/
Oldalképek
Tartalom