Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-11 / 12. szám
Pályaválasztás jó munka eredménye A lekenyei szövetkezetesek örömmel emlegetik a kertészetüket. Igaz ezen mitse lehet csodálkozni, amikor is a tervezett jövedelmet 50 000 koronával szárnyalta túl Hadobős Lajos kertészeti csoportja. — Sok munkánkba került - mondja elgondolkodva' a kertész, — de megérte, mert teljesítményünkkel nagyban hozzájárultunk szövetkezetünk pénzügyi tervének a teljesítéséhez. Már itt a tél, de a kertészet dolgozói még nem pihennek. A vetőmagokat készítgetik, hogy az 1962-es gazdasági évben még teljesebb legyen a siker. Szepesi Ilona (Lekenye) Felejthetetlen esemény Tegnap a gyárban arról beszéltek, hogy kimustrálják a munkások egy részét. Éppen most - télire .., Ennyi gond, baj közepette. Csak nem esik bele ö is a „szórásba"? Az asszonynak szólni sem mert, hiszen pár hónapja csak, hogy egy jóakarója beszerezte Öt a gyárba. Addig a gyárak kapujából naponta újabb és újabb csalódással tért haza feleségéhez, reménykedve váró gyermekeihez. A bömbölő szél ismét útjába áll. Az arcába csapódó hószilánkok felriasztják gondolataiból. A gyár közelében jár. Bajusza zuzmarás, szeme harmatos. Restelkedve letörli, pedig csak a hideg miatt... Elegáns szemétykocsi suhan el mellette. A gyár kapuja szélesre tárul. Vajon kit hozott az autó? Az igazgató vagy a „vezér" jön reggeli ellenőrzésre ? Vajon mit hoz a holnap, kenyeret vagy koldusbotot? Holnap vagy holnapután kötnek útilaput a talpára? Mikor nem kell majd rettegni az élettől? Sajnos, ezekre a kérdésekre a fényes autó nem ad feleletet. M. M. 1962. február 11. azt mondja: — Rúg a tehén! A másik meg: — Nem adja le rendesen a tejet! Vérszemet kaptunk és azt mondtuk szomszédainknak:- Adjátok akkor nekünk! No, kimondhattuk mi ezt, úgy nézték ránk a kutyádiak, mintha soha többé nem akarnának jönni Macskádra. Olyan haragosan. — Azért vettük éppen, hogy nektek adjuk — mondották. — Sok pénzt fektettünk bele, drága portéka a fejőgép. Nem Macskádra való az ilyen masina. Menjetek csak haza békével!... Nem lehetett egyre menni velük. Hazamentünk boszszúsan. Mert hát legyenek csak tárgyilagosak. Ma már senki sem vitatkozik arról, hogy jó a fejögép vagy nem jó. Nagyüzemi gazdaságot el sem lehet képzelni nélküle. Okosak, akik megvásárolják és használják. Kevésbé okosak, akik pénzt adnak ki érte, aztán bezárják egy helyiségbe. Hogy ott porosodjon hasznavehetetlen... De ezt csak maguknak mondom, a Szabad Földműves olvasóinak, akik el tudják képzelni, ml a következménye annak, ha egy macskád! polgár birálgatnl kezd egy kutyidlt. £s ha már itt tartok, szabadjon kifejeznem őszintén sejtelmemet a kutyfidl fejőgép-Ugyról. Én úgy látom, hogy szomszédaink új szerint élnek, de a régi szerint gondolkoznak. Ebből következik, hogy megveszik a drága fejőgépet és bezárják egy helyiségbe. Egyszóval nem használják. Úgy járnak el, mint apáink, nagyapáink, szépen berendezték a szobát, de ők csak a konyhában aludtak, — mert hogy a szoba arra való, hogy a vendégek megnézzék, nem arra, hogy használják. Hit ilyen a felfogás Kutyádon Nevetnem kellene nekem, macskádinak az eseten. De mérséklem magam. Szlvévélyes üdvözlettel: Macskád! Márton Na tessék. Az ember fia rászánja magát, hogy levelet ír a Szabad Földműves szerkesztőségébe - s mindjárt nem jól teszik ki cikke alá a nevét. Mert az én nevem nem Kutyádi, hanem Macskádi Márton. Ha Kutyádi lennék, talán nem is írnék semmiről, ami nem tetszik nekem. Tekintettel a közmondásra, hogy más szemében á szálkát, de talán a magáéban a gerendát se ... De ne tréfáljunk, mert ami Kutyádon történik, az nem szálka. Az - magunk közt legyen mondva — gerenda! Miről van szó? Hallgassanak meg csak türelmesen... A kutyádiak elhatározták egy szövetkezeti vezetőségi ülésen, hogy fejőgépeket vásárolnak. Merthogy már van a faluban minden, helyi rádió, villany és miegymás, miért ne lenne az istállójukban fejőgép is? Hogyan nézne ki, hogy modern épületek a falu vágán, önitatókkal s a tehenek tőgyét - én már csak így mondom — cslcslját kézzel rángassák a kutyádiak. Nem, szó se lehet róla. A kéz nem arra való, hogy a tehén hasa alatt keresse a tőgyet. A kéz arra való, hogy a villanygépet rákapcsolja a tőgyre. és ez különbség! Ezt ml macskádiak régen tudjuk. Da tudják ezt a kutyádiak is. Megrendelték a fejőgépeket. Nagy örömmel hozták be a falujukba. Egyenesen az istállókba vitték őket. Három darabot vásároltak és szétosztották a fejők között. Az árát nem mondom, hiszen minden szövetkezeti tag tudja, és most következik, amiért én ezt a második levelemet írom. Képzeljék el, a fejők, a kutyádi férfiak és asszonyok egyszer használták csak a drága gépeket, aztán bezárták egy helyiségbe. Nem vették többet elő. Mi macskádiak csodálkoztunk ezen. Ha megvásároltátok, miért nem használjátok? — tettük fel nekik a kérdést. Erre az egyik-kutyádi Hol volt, hol nem volt Mindezek általános érvényű tények: okok: és összefüggések, amelyek kerékkötői annak az egészséges fejlődési folyamatnak, amely mezőgazdaságunkban minden vonalon megindult és hovatovább döntően befolyásolja azt.-gs-Mi újság Csermányon A Csermányi Állami Gazdaság még csak másfél éve gazdálkodik önállóan. A gazdálkodás eredményei mégis azt bizonyítják, hogy a gazdaság vezetőségének jó szervezésével a harmadik ötéves tervet négy év alatt teljesíthetik. A csermányi üzemegységben dolgozó Domoracky Viktor fejő 12 tehenet gondoz. A múlt évben naponta 11,8 literes átlagteljesítményt ért el tehenenként. Domoracky elvtárs által elért szép eredményekhez azt hisszük nagyban hozzájárult az is, hogy 6 vezeti azt a kollektívát, amely elnyerte a múlt évben a szocialista munkabrigád büszke címet. Ez is azt bizonyltja, hogy akarattal, a meglévő takarmányok helyes kezelése mellett a jó eredmények nem maradnak el. Ugyancsak messze maga mögött hagyta a többi anyakoca gondozót Bélák Ferenc, a mojmirovcei részleg dolgozója. Egész évi lelkiismerates munkájával 25 anyakocától átlag 17,7 darab egészséges malacot választott el. Növénytermesztésben a lukovi részlegen dolgozó 22 tagú dohánytermelő csoport versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A brigád tagjai Tóth Teréz vezetésével a múlt évre tervezett 12 mázsás hektárhozam helyett 20 mázsa dohányt termesztett. A CSKP XII. kongresszusának évében a Csermányi Állami Gazdaság dolgozói még szebb eredményeket akarnak elérni. Péterfalvi László futószalag hordja ki az istállóból, s , a vizhordás és vííhúzás kellemetlen- , ségétöl is megszabadultak. Most már ( csak a jó eredmények felmutatása ) van hátra, de az állatgondozók igyekezetét figyelembe véve bizonyos, . hogy azok sem sokáig váratnak ma- ‘ gukra. < Sebők Antal (Nyitrágerencsér) : A nyitrágerencsér! szövetkezetesoknek még nemrég is sok gondot okozott az állatállomány. Ugyanis csak a szarvasmarhaállományuk hattelé volt elhelyezve, ami bizony alaposan megnehezítette mind a gondozók, mind a takarmánykészítők munkáját. A nehéz helyzeten építkezéssel segítettek a nyitragerencsériek. így ma már a 134 darabos szarvasmarhaállományuk korszerű új istállóban van elhelyezve. Ugyanígy a 186 darabot számláló sertésállományuk is új, korszerűen felszerelt „otthonba" költözött. Nagyban megkönnyebbédét az állatgondozók munkája. A trágyát ma mái Hasznos épíikezés kívánsággal és virágokkal leptek el a HNB dolgozói és a pionírok. Kimondhatatlanul boldog voltam. Az öröm könnyei csillogtak szememben a meghatottságtól. Szép és boldog nap volt ez számomra és soha nem fogom elfelejteni. Most már csak az a vágyam, hogy gyermekem, aki már a kommunizmusban érik emberré, híi és odaadó polgára legyen a mi drága hazánknak. Kamody Ilona (Fülek) Mint minden anya én is nagyon vártam gyermekem születését és nagyon boldog voltam, amikor először fölsírt. Nagy volt az öröm a családban is. De a boldogságunk még fokozódott, amikor névadó ünnepség keretében beiktatták gyermekünket a polgárok soraiba. Valami gyönyörű élmény volt ez. A helyi nemzeti bizottság terme pompásan kidíszítve várt bennünket és a zenegépből lágy keringő dallama hallatszott. Megkezdődött az ünnepség, sok jó Méhész találkozó Duäan Masura, a kerületi nemzeti bizottság tagja, akit a méhészegyesület elismerő oklevéllel tüntettett ki, a példás együttműködésért a méhészegyesülettel — arra kérte a méhészeket, hogy járásszerte támaszkodjanak a nemzeti bizottságokra, hogy az még szorosabb együttműködésben dolgozhasson a méhészegyesülettel, a jobb eredmények elérése érdekében. A konferencia résztvevői végül is kultúrműsoron szőrakoztak. Ezzel a méhésztalálkozó végétért, de a méhészek még nem távoztak el. Ki-ki megtalláta a szaktársát, az ismeretlenek percek alatt barátságot kötöttek, hisz közös probléma fűzi Őket össze, — hogyan juttatni az elkövetkezőkben még több édességet dolgozóink asztalára. Csernák Ildikó (Bratislava) Különös forgalom volt a közelmúltban a bratlslavai Kultúra és Pihenés Parkjában. Mintegy 250 méhész-szakértő gyűlt össze a nyugatszlovákiai kerület méhészegyesületenek meghívására, hogy kiértékeljék mült évi munkájukat, tapasztalatcserét folytassanak és megvitassák az idei feladatokat és terveket. A méhészegyesület szlovákiai titkára nyitotta meg a gyűlést. Értékes beszámolója után a nyugat-szlovákiai kerület szövetkezeteinek és állami gazdaságainak hat legjobb méhészmesterét tüntették ki. A kitüntetetteket élükön Hovorka Mihály elvtárssal, a galántai szövetkezet méhészmesterével, oklevéllel és takarék betétkönyvre helyezett pénzzel jutalmazta a szlovákiai méhészegyesület. Számos méhész pedig könyvjutalomban részesült kiváló munkájáért. Szó esett a méhészek szakképzettségének további növeléséről is, minél több méhész szaktanító kiképzéséről, amely alapját képezi harmadik ötéves tervünk négy év alatti teljesítésének. Kívánatos lenne minél több méhészt is főleg méhészmestert megnyerni a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe. Tavaszra készülnek Csontig ható hideg UH meg a tájat de a munka ennek ellenére sem szünetel a Kolozsai Állami Gazdaságban A gazdaság irodájában K a j a r elvtárs, a gazdaság intézője arról tájékoztat bennünket, hogy már megkezdték a téli növények nitrogénézését. Egyelőre 50 kg-ot adnak hektáronként, de ha a fagy kissé enged akkor az adagot A0 kg-ra növelik Nem feledkeznek meg a szuperfoszfáttal való fejtrágyázásról sem. — Elővigyázattal kell végeznünk ezt a munkát — mondja — meri erősebb fagy esetén a növény a tápanyagot nem értékesíti. A kertészeti dolgozók is lfizasar dolgoznak. Szorgalmas kezük alatt egymás után épülnek a melegágyak — Azt szeretnénk elérni — magyarázza Kajan elvtárs —, hogy termékeinket mindjárt tavasszal piacra adhassuk. A múlt évi tapasztalatod ugyanis arról győztek meg bennünket, hogy a kertészeti termékek korai eladása jelentős mértékben befolyásolja az előirt terv teljesítését A gazdasági épületek mellett elterülő gyümölcsösben is serény munka folyik. A gazdaság dolgozói nyesik, tisztítják a fákat. Eltávolítják róluk a száradt gyümölcsöket s meglazítják a talajt a fa körül. Munkájuk nem hiábavaló, hiszen az elmúil évben is a jó gondozás következtében, mintegy 85 mázsával teljesítették túl gyümölcseladási tervüket. Még tart a tél, de a kolozsi rés; legen már a tavaszra készülnek. A n d r i s k i n József, Komárom pirospozsgás lány, már harmadik polgárista. A i kissebbik... a hízelgő . kis cica, most tizenhá- \ rom. Gyenge, de eszes kislány. A legkisebb fiú! \ Az anyja kedvence. Ne- < ki egyformán kedves mindhárom. Arcvonásai < lágyabbakká válnak és mosoly is vibrál az ar- < cán, amikor gyermekei- i re gondol. Igen, értük teszi!... Értük jár gyalog munkába, értük adja haza i egy fillérig keresetét, i hogy nagyobb falat kenyér jusson asztalukra. Ne fázzanak, hogy a tandíjat fizethesse, teljen Iskolaszerekre, hogy tanulhassanak! Jeles tanuld mind a három. Tanuljanak a vére árán is, hogy ne legyen olyan keserves torsuk, mint az övé meg feleséggé. Pedig milyen jól esne neki (s tízóraira egy kis disznósajt vagy kolbász a kenyér mellé, de másra kell a pénz. A háziúrnak, a nyomorúságos, gazdasági épületből átalakított lakásért, A házbért fizetni kell, mert az utcára dobják - a beteg asszonnyal, , a gyerekekkel! Egy újabb szélroham teljes erővel csapta arcába a havat. Köpenyét összébb húzta, hogy a szél ne kapkodhasson belé. Jó időben is egy órát tart az út a gyárba. Hát még ebben a kegyetlen hóviharban. Négy órakor kel, hogy el ne késsen. Autóbuszra, villamosra nem telik az alamizsna fizetésből. Ezerkilencszázhuszonnyolcat mutat a naptár. Emberemlékezet óta nem volt ennyi hó, ilyen zord tél. A kutyát is vétek kiverni vackából. Nem is látni embert az utcákon. Egymaga töri tapossa az utat Csupán borús gondolatai kísérik. Ahány lépés, annyi gondolat. Otthon hagyta beteg feleségét, három gyermekét. A törékeny aszszony, amíg bírta, vele együtt húzta az igát. Már közel egy esztendeje nyomja az ágyat. Súlyosan vérszegény, s gyenge a tüdeje is. Az orvos kiadós, hizlaló diétát rendelt az aszszonynak, de nem kérdi miből! S a három gyerek! A legidősebb szép, egy árva lélek. Elszívtam egy-két cigarettát, mig jött a szövetkezet főkönyvelője, Kocsis Imre. Mikor elmondtam mit akarok, elgondolkozott, aztán így kezdte: — Már egy fiút kitaníttattunk és mielőtt bevonult katonának azt mondta, hogy ne is várjuk vissza, mert úgy sem jön. — És megkérdezték tőle, hogy miért? — Nem. Nem tudom. Nem emlékszem. — S ez az oka annak, hogy nem kötik meg a szerződést a most jelentkezőkkel? — Ez is. De főleg az, hogy a gyerekek szülei nem tagjai a szövetkezetnek. Ez valamit ment, bár nem sokat. Ha a szülők magukon viselik gyermekük sorsát, jövőjét, bizonyára elgondolkodnának és esetleg megváltozna viszonyuk a közös gazdálkodással szemben. Mert aligha hiszem, hogy van olyan szülő, akinek közömbös gyermeke jövője. Ilyesmiről • szövetkezet vezetőségének nem szabadna megfeledkezni. Nemcsak a gyermekeket kell nevelni, hanem t felnőtteket is. És nevelni csak példával lehet; olyan példával, ami a szocializmus erkölcsi magasabbrendüségét mutatja meg a kételkedőknek. Baj, hogy Kőhldgyarmaton nem Így gondolkodnak. Csak az a furcsa, hogy a könyvelő keresztlányát, aki a tizenkétéves iskolába jár, majd a szövetkezet fogja financirozni. ha elkerül az ökonómiai főiskolára. Csupán azt nem tudom, ez esetben mi a biztosíték arra, hogy az. iskola elvégzése után visszatér a szövetkezetbe?! A két eset Összefügg. Szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az utóbbi ok az előbbit eredményezi és igazolja: „Itt nem tehetjük, mert akkor amott nem tehetnénk .Féló, hogy a szövetkezet vezetősége ilyen cselekedet után két szék közt a földre ül. Van még egy tényező, amiről szólni kell és ami általános tünet a pályaválasztáskor. Az olyan tanulók, akik általában Jó eredményeket érnek el, a tizenkétéves iskolába jelentkeznek, más részük a géipariba, s mikor már e két lehetőség kimerült, következik a mezőgazdasági technikum és a mezőgazdasági tanonciskola. Olyanformán néz ki a dolog, hogy aki már sehova sem mehet, mintegy utolsó lehetőséget, a mezőgazdaságot választja, mert — „valahová mégis menni kell". Úgy tűnik, mintha a mezőgazdaság a mindenhonnan kihullottak egyedüli menedéke lenne. Tudni kell, hogy a mezőgazdasági szakok komoly felkészültséget kívánnak. Ezért nem szabad, nem megengedhető és felettébb káros, hogy a gyengébb tanulókat minden további nélkül a mezőgazdasági szakiskolába tanácsolják. így vesznek el óriási összegek, amelyeket államunk a mezőgazdasági szakemberek nevelésére fordít. így következik be az, hogy a technikumok végzett hallgatóinak bizonyos hányada egyszerűen hátat fordít a mezőgazdáságnak és különböző, a szakmától teljesen eltérő termelési ágban vállal munkát. Állok az iskola tág folyosóján. Szünet van. Négyszáz fiú és kislány jár körbe-körbe csoszogó, gyerekes járással. Kezükben könyvek, füzetek. Ismételnek. Ma utoljára, mert délután már megtartják a félévi osztályozó konferenciát. Van aki most próbálja menteni, ami menthető. De azért kevés az ilyen diák. És jó, hogy kevés. Az igazgatót Tóth Pálnak hívják. Legnagyobb öröme,, hogy felépült ez a korszerű iskola és így a kéméndi és a környékről bejáró tanulók egészséges környezetben készülhetnek az életre. Az utolsóévesek most állnak a pályaválasztás előtt. Látni rajtuk, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznak ezekben a napokban a legtöbbet; fontolgatják a lehetőségeket, ki-ki aszerint, milyen foglalkozás áll hozzá legközelebb, mihez volna kedve. Túlnyomó részük tovább akar tanulni. Van aki a tizenkétéves iskolába készül, mások inasiskolába mesterséget tanulni és 20-an készülnek mezőgazdasági tanonciskolába. Mezőgazdaságunknak sokezer fiatal szakemberre van szüksége, hogy a harmadik ötéves terv kitűzte feladatokat az EFSZ-ek és állami gazdaságok teljesíteni tudják. A fiatalok megnyerése nélkül ez majdnem lehetetlen. S mégis találkozunk olyan megnyilvánulásokkal, hogy némely szövetkezet vezetősége nem akarja megkötni a tanoneviszonyt a mezőgazdasági tanonciskolába készülő fiatalokkal. A kéméndi kilencéves iskolában is találkoztam egynéhány esettel. Húsz jelentkezőből hat fiatal szerződése ezidáig még nincs rendezve. Nincs rendezve! Egyszerűen úgy, ahogy kimondom. S az ok? El is fogadható, meg nem is ... A szövetkezeteknek kell a fiatal szakképzett munkaerő és — még sem kell. Érthetetlen álláspont, mégis el kell fogadnunk, mert tény, méghozzá olyan tény, amelyen változtatnunk kell! Nem kell — muszáj! A kéméndi kilencéves iskola igazgatója felkereste a kőhidgyarmati, páldi és kisgyarmati EFSZ-eket, beszélt a vezetőkkel erről a problémáról, de a helyzet nem változott. Elhatároztam, végére járok a dolognak, megtudom, mi a valóság a szövetkezetekben. De előbb kiváncsi voltam a tanulók véleményére. Megkérdeztem tőlük, hová szándékoznak menni, ha elvégzik a tanonciskolát. Csodálkozva néztek rám: nyilván azt hitték tréfálok velük. Hisz a szerződést azért kívánják megkötni a szövetkezetekké', hogy tanulmányaik befejezése után ott dolgozzanak. Ügy tűnik, ez egyszerű és világos állásfoglalás. És mégsem olyan egyszerű, Sok esetben előfordult már. hogy csak addig volt jó a szövetkezet, amíg fizette a tanítási költségeket utána a „megokosodott“ ifjúnak nem felelt meg a környezet. Előfordult, rendben van. Az emberek nem egyformák, a fiatalság meg kiváltképpen változó. S éppen ezért kell sokkal nagyobb gondot fordítani a nevelésére. Hagytam hát az iSkolát diákostól tanítóstól és elmentem Kőhídgyarmatra. Déltájban értem az EFSZ irodájába. Az ajtó tárva-nyitva és sehol
