Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-28 / 8. szám
A szovjet iskolarendszer Az egész világ közvéleményét bámulatba ejtő, sőt egyes nyugati államokat megdöbbentő szovjet tudományos és technikai sikerekben nagy érdeme van a szovjet iskolarendszernek is. Ez az iskolarendszer felnevelt egy nemzedéket, amely a világon elsőként építette fel hazájában a szocializmust és elindult a kommunizmus felé vezető gyönyörű úton. De azért is nagy jelentőségű a szovjet iskolarendszer, mert történelmi távlatok szemszögéből aránylag rövid Idő alatt mutatott fel ilyen eredményt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti cári Oroszország lakosságának háromnegyede nem tudott Srni-olvasni és a serdülő ifjúságnak mintegy 4/s-e iskolába sem járt. A szovjet hatalom 44 éves fennállása folyamán az írástudatlanságot és a kulturális lemaradást teljesen felszámolták. A szovjet társadalom ma első a világon a legfontosabb tudományos ismeretek terén. Napjainkban a szovjet tudomány olyan kiváló tudósokkal rendelkezik, akiknek kutatását, alkotómunkáját történelmi értékű tudományos és technikai vívmányok dicsérik. Mint például a győzedelmes repülések az eddig fel nem derített világűrbe, az atom-erőművek, atomhajtású jégtörő hajók, a leggyorsabb sugárhajtású utasszállltórepülőgépek stb. Bár a szovjet iskola a szocialista építés folyamán kiváló sikereket is ért el, bebizonyosodott, hogy fogyatékosságoktól még sem volt mentes. Hibái az élettől való eltávolodásában és a végzett diákok gyenge gyakorlati felkészültségében mutatkoztak meg. A népgazdaság szocialista újjáépítésének időszakában szervezett népiskola-rendszer annak idején azt a feladatot tűzte ki, hogy a tanulókat mindenekelőtt alapos elméleti képzettségben részesítse. Ezáltal a tanítás egyoldalúvá vált és bizonyos mértékben elvonttá fejlődött, - az iskola elszakadt a gyakorlati élettől. Megelégedett a nevelés szóbeli módszereivel és nem fordított kellő figyelmet a tanulók gyakorlati nevelésére. A szovjet Iskola ezekkel a fogyatékosságokkal nem nyújthatott az ifjúságnak olyan általános nevelést, amely megfelelt volna a szocialista állam fejlődésének, a rohamléptekkel haladó tudomány és technika követelményeinek. A hibák eltávolítására a Legfelsőbb Szovjet új iskolaügyi törvényt szavazott meg „Az iskola és az élet szorosabb kapcsolatának megteremtése és a Szovjetunió iskolaügyének fejlődése céljából“. Az új törvény alapján a kötelező hét évig tartó iskolalátogatást nyolc évre hoszszabbított változtatása, valamint a különféle iskolatípusok átszervezése az 1959/60. tanévvel vette kezdetét, és 3 — 5 év alatt fejeződik be. A je • lenlegi időszakban tehát a Szovjetunióban a nevelés és a művelődés rendszerének forradalmi átszervezése zajlik le. A szovjet iskolaügy új általános művelődési rendszere a középiskolai nevelést két főcsoportra osztja: az első főcsoportot a kötelező nyolcosztályos általános középiskola képezi. amely az eddigi hétosztályos iskolát pótolja. A nyolcéves tanulás minden tantárgyban nagyobb ismeretkört biztosit a tanulóknak, jobban oldja meg a tanulók kommunista nevelési és politechnikai felkészültségét a gyakorlati munkára, testileg és szellemileg érettebb fiúkat és lányokat készít elő az életre, Ez a nyolcéves iskola azonban még nem teljes értékű középiskola. Csak első lépcsőfokát képezi a népnevelésnek. A teljes középiskolai végzettséget a tanulmányok második főcsoportja biztosítja és ez több úton érhető el, A legfontosabb köztük az első alcsoport: A nyolcéves középiskolát végzett növendékek bekapcsolódnak • termelésbe, ahol elsajátítják jövő hivatásuk alapelemeit, egyidejűleg pedig a dolgozók és a falusi ifjúság iskoláiban folytatják tanulmányaikat. Ezek az esti, általános műveltséget nyújtó középiskolák, ahol az oktatást az üzemben dolgozó tanulók életkörülményeinek megfelelően végzik. A tanulmányi idő három év. A diákok ezekben a háromosztályos iskolákban teljes középiskolai nevelést kapnak és egyúttal fokozzák szakképzettségüket is. A második alcsoport: A nyolcéves középiskolát végzett tanulók politechnikai munkaiskolába lépnek. (Üzemi iskola típus). Ez az iskola a közeli nagyipari és mezőgazdasági üzemek együttműködésével biztosítja az oktatás és az üzemi gyakorlat kapcsolatát, teljes középiskolai művelődést szolgáltat és szakszerű előkészítést nyújt a népgazdaság vagy a kultúra egy-egy ágazatában. Ezek a városokban és vidéken egyaránt székelő iskolák háromévesek. A végzettek középiskolai nevelésükről és választott hivatásuknak megfelelő szaképzettségéről kapnak bizonyítványt és feljogosítást főiskolára. A harmadik alcsoport: A nyolcéves középiskolát végzett diákok középfokú technikai szakiskolába (technikum és hasonló) lépnek, ahol teljes középiskolai nevelésben részesülnek, szakképesítést kapnak és középfokú szakemberekké válnak. Nagyon beváltak a Szovjetunióban az intézeti iskolák (bentlakásos), amelyekből jelenleg egyre többet szerveznek meg. Ez az új típusú nevelési és oktatási intézmény a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a tanulók oktatására és nevelésére. Az Intézeti iskolák a középiskolai újjászervezés követelményeinek megfelelően > nyolcéves középiskolák vagy az általános politechnikai munkaiskolák típusa szerint szerveződnek. Magától értetődik, hogy a Szovjetunióban az említetteken kívül más iskolatípusok bevezetése sincs kizárva. amennyiben a nevelés és művelődés gyakorlati megvalósulása folyamán szükségesnek bizonyulna. A szovjet társadalom kommunizmust épitő munkájában sokat követel az újjászervezett iskolától. A termelés gépesítésének, automatizálásának és chemizálásának óriási fejlődése, az elektrotechnika és elektronika széleskörű érvényesítése, a villamosítás teljes érvényesülése, a tudomány és technika egyéb vívmányai. alaposan megváltoztatták a munka Jellegét. A munkás tevékenysége lényegében egyre inkább hasonlít a technikuséhoz vagy a mérnökéhez, A termelésben dolgozó munkásnak ma már tökéletes pontosságú gépek, mérőeszközök kezeléséhez kell értenie, ki kell ismernie magát a technika, a számítások és szakrajzok bonyodalmaiban. A Szovjetunió előrelátható technikai-ökonómiai fejlődése a dolgozóktól egyre nagyobb technikai ismereteket követel meg. Az új iskolarendszer bevezetése megteremtette az előfeltételeket arra nézve is, hogy a dolgozók nagy tömegei necsak középiskolai műveltséget, hanem főiskolai végzettséget is szerezzenek. Ez az iskolarendszer fokozza az iskolák eddigi nevelési és művelődési feladatait, jobban biztosítja magas képzettségi káderek előkészítését a népgazdaság, a tudomány és a kultúra minden szakaszán és így még jobb eredményekkel járul majd hozzá a szovjet társadalom további anyagi és szellemi fejlődéséhez. Tóth Lajos, az SZNT iskolaügyi osztályának dolgozója. Kisfaludot a dunaszerdahelyi járás kisebb falvai közé sorolhatjuk. Ebben a hatszáz lelket számláló falucskában 80 tagú szövetkezet működik. A hatvanas év végéig ezt a közös gazdaságot a járás legjobbjai közé sorolták, amit a vezetőség jó dologszervezéssel, a tagság pedig igyekezetével érdemelt ki. Tavaly azonban hiányosságok mutatkoztak, s így a termésátlagok is kisebbek voltak az elmúlt évekhez viszonyítva. Például búzából csak 21 mázsát takaritottak be hektáronként. A vezetőség ezt a rossz időjárásnak tulajdonítja. Ám az elmúlt év munkájának értékelése megmutatta, hogy nagyobb körültekintéssel és az agrotechnikai követelmények betartásával a hibákat ki lehetett volna küszöbölni. Végül az is kitűnt, hogy az évi csapadékmennyiség alig volt kevesebb, mint az előző években és A Bratislava-Vinohrady-i népmiívelödési otthon minden hét csütörtökén értékes kulturális rendezvényeket szervez a cigány származású lakások részére. Ezeken a csütörtöki estéken előadásokat tartanak a higiéniáról, t lakáskultúráról, a viselkedésről. Az írástudatlanok számára szintén bevezették egy tanfolyamot. (t?K) Híradás Dunatőkésröl A Dunatőkésl Állami Gazdaságban is lázas munka folyik. Készül az 1962-es évi gazdasági termelési terv. Potásch Zoltán elvtárs, a gazdaság ökónómusa, elmondotta, hogy a 2421 hektáros gazdaságukban milyen intézkedések megvalósításával akarják a kitűzött feladatokat elérni. Így tudtuk meg, hogy a gazdaság 3 üzemegységében (tőkési, vásárúti és a felsőpatonyréti) egyetemesen gépesített csoportokat alakítanak. Ezáltal több kétkezi munkaerő felszabadul, amit aztán a gazdaság más részlegén hasznosítanak. Merész tervet készítenek a dunatőkésiek. Ugyanis a növénytermesztésben például mintegy 400 000 koronával csökkentik a befektetéseket. Ezenkívül idén mintegy 350 hektáron végeznek majd rendszeres öntözést. Az egyetemesen gépesített brigád tagjai részére négynapos iskolázást tartanak és mindegyik csoportnak pontosan elosztják a szükséges gépeket. Tervezik továbbá azt Is, hogy az egyetemesen gépesített csoportokat a csűcsmunkák idején két műszakra állítják be. A gazdaságban 150 fiatal dolgozik, akik ré. szére minden üzemegységben gondoskodnak a kellő kulturális/és művelődési lehetőségről. Pongrácz Gábor (Mihályfa) Mérleg a napsütéses órák száma csak éppen, hogy túlhaladta. Polák Józsefnek, a szövetkezet könyvelőjének véleménye szerint a talajjavítás elvégzésével a talajvíz szintje csökkent. Ezt a sekélyen gyökerező növények megsínylették. Mivel magyarázza ezt Polák elvtárs? Azzgl, hogy Kisfalud a szomszéd falvakhoz képest magasabban fekszik és a lecsapolt vízmennyiség, amely jól befolyásolta a környék kultúrnövény-állományát — egy szóval a növénytermesztést —, itt a vízellátás rosszabbodott. Azt is megjegyzi a könyvelő, hogy kellő öntözéssel a vízszükséglet pótolható. Erre minden előfeltételük megvan. Elsősorban mert a mezőgazdasági föld csupán 436 hektár, s ebből 398 ha a szántó. Ekkora terület öntözése nem lehet megoldatlan probléma. Továbbá a terméketlen területeket fásítani lehet, ami által a talajt meg lehet óvni a kiszáradástól. Elég nagyfokú a gépesítés ebben a szövetkezetben. Ennek ellenére a gépesítés tervéből kitűnik, hogy 1962- ben egy új kombájn és egy újtípusú lánctalpas traktor vételével számolnak, Ezáltal mégtöbb élőmunkát helyettesíthetnek gépekkel. Nemesek Gusztáv, a szövetkezet elnöke többek között azt mondotta, hogy a 150 hektár gabonát idén kétmenetesen aratják le. Ezt is alátámasztja, hogy a kisfalud] szövetkezet igyekszik a múlt évi lemaradását behozni. Hisszük, hogy a közös gazdaságuk példamutató lesz, úgy mint annakelőtte. KOVÁCS ELVIRA, a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulója • SZÓLJANAK HOZZÁ OLVASÓINK • SZÓLJANAK HOZZA OLVASÓINK • SZÓLJANAK HOZZA OLVASÓINK • SZÓLJANAK HOZZÁ OLVASÓINK • SZÓLJANAK HOZZA OLVASÓINK • FALUÉRT példával kellene élenjárnlok —, de a baráti együttműködés helyett annak ellenkezőjét, az egyenetlenkedést szítják. Az elvtársi együttműködés és egymás kölcsönös segítése helyett bizony nagyon sok községben azt tapasztaljuk, hogy tanítóink lebecsülik a más nemzethez tartozó kollégáik képességeit és kárörvendően nyilatkoznak akkor, ha azok munkáját kisebb siker koronázta, mint esetleg az övékét. Vegyük például az iskolán kívüli népművelő munkát. Nagyon sok községben a szlovák és a magyar tanítók jó együttműködése eredményeként szép fejlődésnek indult. Sok azonban az olyan községek száma is, ahol jóformán semmilyen népnevelő munka nincs, s a tétlenségért a tanítók egymásra hárítják a felelősséget. De van számos olyan eset is, amikor a magyar tanító ahelyett, hogy öszszefogna szlovák nemzetiségű kollégáival „magyarkodó“ önteltséggel kijelenti: fontos, hogy a faluban magyar kulturális népmüvelőmunka létezik. Az ilyen jelenségekkel fordított esetben is találkozhatunk. A közös cél, a szocialista társadalmunk győzelmes fejlesztése megköveteli, hogy következetesen harcoljunk a helytelen jelenségek ellen, hogy a tanítőink nemzetiségre való tekintet nélkül, mind az iskolákon belüli, mind azon kívüli nevelő munkát elvtársi egyetértésben, szoros együttműködésben végezzék. Ahhoz, hogy a tanító, mind az iskolán belül, mind azon kívül példás nevelömunkát végezhessen, szükséges, hogy saját szellemi felkészültségét és gyakorlati képességeit állandóan fejlessze. Tanítőink nagy része ezt már tudatosította. Hiszen sok tanítónk, vagyis a magyar kilencéves iskolák tanítóinak már közel a fele, megszerezte a szükséges képesítést és a kulturális tömegmozgalmi munka valamely szakaszán is bővíti tudását, s így az iskolán kívül is eredményes népnevelő munkát végez. De vannak még mindig tanítőink, sajnos nem is kis számban, akik kényelemből, vagy ki tudja mi okból kifolyólag, nem törődnek saját maguk fejlődésével s ennek következtében bizony kevés tudást adhatnak ügy az iskolán belül, mint azon kívül. Ezek az ún. nagyon elfoglalt tanítók aztán kihúzzák magukat az iskolán kívüli kötelezettségek teljesítése alól. Persze a legtöbb esetben azért, mert szégyenkeznek képzettségek alacsony színvonala miatt, vagyis érzik, hogy a kulturális tömegmozgalomban, mint aktív irányitó tényezők nem állnák meg helyüket. Hálás lesz. ha az ilyen tanítók saját, egyéni érdekükben, s mindannyiunk érdekében mielőbb megszívlelik Kalinyin intő szavait, a tanítók fejlődésének szükségességéről: „A tanító odaadja tanítványainak, a népnek, erejét, vérét, mindenét, ami értékes benne. De elvtársak, ha ma, holnap, holnapután, mindent odaadnak, amijük van és emellett nem egészítik ki újra tudásukat, akkor végül semmijük sem marad. A tanító egyrészt ad, másrészt mint a szivacs magába szív mindent, ami legjobb a népben, az életben, a tudományban“ ... A nevelőmunka területén azonban nemcsak a tanítókra hárulnak feladatok. Hiszen vannak olyan problémák falvainkon eléggé szép számban, amelyeket a tanítók képtelenek megoldani s amelyek megoldásában a különböző intézményeknek és szervezeteknek. valamint a különböző munkaszakaszokon dolgozó értelmiségieknek is közre kell működniük. Az ilyen kérdések egyike a falusi ifjúságnak a mezőgazdasági termelés megismerésére és szeretetére való nevelése, vagyis a falusi ifjúság megnyerése a mezőgazdaság részére. Számtalan példa igazolja, hogy a tanítók segítség nélkül ezt a kérdést képtelenek megoldani. Ha a tanítókat nemes törekvésükben segítenék az EFSZ-ek vezetői is. olyformán például, hogy az EFSZ mezőgazdásza, az állattenyésztő csoportjának vezetője, vagy a mechanizátora mezőgazdasági szakkérdésekről rendszeres beszélgetéseket folytatna a tanulóifjúsággal és gyakorlatban is ismertetné a termelés haladó módszereit, feltételezhető, hogy az ifjúság megnyerésére való törekvés az eddiginél nagyobb eredményekkel járna. Tehát amint látjuk, hogy a különböző munkaszakaszokon dolgozó értelmiségiek kölcsönösen kiegészíthetik, segíthetik egymást. Ez vonatkozik nemcsak a tanulóifjúság, hanem a falu összlakosságának a nevelésére is. A jelenlegi időszakban, amikor a nagyüzemi mezőgazdasági termelés füvainkon uralkodó termelési móddá vált, szükséges, hogy az EFSZ-ek a lakosság anyagi igényeiről való gondoskodás mellett több gondot fordítsanak a szövetkezeti tagság kulturális igényeinek kielégítésére is. A kors erű technológia gyakorlati alkalmazása szakmailag képzett, művelt embert követel. Tehát megköveteli azt is, hogy az EFSZ-ek mielőbb a széleskörű kulturális tömegmozgalom szervezőivé és anyagi bázisává váljanak. Ez a követelmény feltételezi, hogy az EFSZ kulturális alapja ésszerűen legyen felhasználva, hogy az valóban a szövetkezeti tagság fejlődését szolgálja. Helyesen járnak el azok a szövetkezetek, amelyek a kulturális alapot kirándulásokra használják fel. De még helyesebben járnak el azok, amelyek a kirándulások mellett a kulturális intézmények (szövetkezeti klub, népművelődési otthon stb.) fenntartására, színdarabok rendezésére, tudományos ismeretterjesztő előadások, irodalmi estek stb. költségeinek a fedezésére fordítják a rendelkezésükre állő összeget. Ilymődon hihetetlenül meggyorsíthatják a falu kulturális fejlődését és egyben elérik azt is, hogy az ifjúság nem kívánkozik el faluról és a virágzó szövetkezet megteremtésének legfőbb tényezőivé válik. A falu kulturális életének fejlesztéséhez az említett értelmiségi dolgozók mellett nagyban hozzájárulhatnak a más munkaszakaszokon dolgozó értermiségiek is. így például sokat tehet ezen a téren a falu egészségvédelmének gyakorlati szolgálója, az orvos is azáltal, hogy rendszeres előadásokat tart az egyes betegségek elleni védekezés módjáról, a tisztasági intézkedések betartásának szükségességéről stb. De a legtöbbet a helyi nemzeti bizottságok vezető funkcionáriusai tehetik, mégpedig úgy, hogy helyesen irányítják az értelmiségi dolgozók nevelőmunkáját és maguk is résztvesznek a nevelőmunkában. Tehát a helyi nemzeti bizottság titkára, mint sokoldalúan képzett értelmiségi dolgozó, akkor jár el helyesen, ha a különböző munkaszakaszokon dolgozó értelmiségieket — a nemzeti bizottság különböző szakbizottságain belül aktivizálja, vagyis ha a helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság, segítségével megteremti a falu értelmiségi dolgozóinak szoros együttműködését a népművelési munka szakaszán is. A céltudatos népművelési munka megvalósításának egyik fontos előfeltétele a jó tervezés. A jő tervezés pedig egyenlő azzal, hogy mindig a lehetőségekből és a követelményekből indulunk ki. Kulturális téren, mint főkövetelmény mutatkozik falvainkon a szövetkezeti tagság szakképzettségének, marxista-leninista műveltségének fejlesztése. Ezt a célt kell szolgálniuk a nemzeti bizottságok kulturális albizottságának is az általuk készített munkaterveknek, a tömeg- és társadalmi szervezetek helyi szervezeteinek, valamint az értelmiségi dolgozóknak is függetlenül attól, milyen munkaszakaszon dolgoznak. A kommunizmus hajnalán meg kell gyorsítanunk a kulturális népnevelő munkát, a kommunista erkölcsű emberré való formálás folyamatát. A kommunista nevelés, a kommunista elvek elsajátítása annyit jelent, mint a szocialista haza szeretete; a barátság, elvtársi hűség, becsületesség, a munka szeretete és még egy egész sora a mindenki számára elsajátítható, kiváló emberi tulajdonságoknak. Ennyi szép és nemes jellembeli tulajdonsággal kell felruháznunk falusi dolgozóinkat, s ebből a munkából oroszlánrészt kell vállalnia falusi értelmiségünknek is. Tóth Dezső
