Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-28 / 8. szám
Hol volt, hol nem volt.. . Kutyád. Valamivel kisebb falu Renyhédnél. Csevicéjéről és gyógyforrásáról híres. Meg termékeny földjéről. Enyhén dombos erre a vidék. A lankásokon kitünően megterem minden. Kövér rétjein gyorsan hízik a jószág. Ám mindez nem elég a hírnévhez. A falu mezőgazdasági gépeivel kerüli a figyelem középpontjába. Érdekes, ugye? Nincs a köztársaságban egyetlen falu, tanya vagy település, ahol ne lenne mindenféle modern mezőgazdasági gép. És mégis Kutyád kerül a figyelem középpontjába! Miért ? .Fogódzkodjanak meg. Kutyádon a gépek akárcsak a papagájok. Beszélni tanulnak. S ami meglepő, hogy nem tanítja őket senki. Maguktól kapnak kedvet a szóra. Szorgalmasan készülnek az emberekkel való beszélgetésre. Persze, nem egyszerű a dolog. Ugyanis kutyádi ember nem /jár arra, amerre ók vannak. S ha véletlenül arra adódik útjuk, akkor sem veszik észre a beszélő gépeket. Pedig mindjárt a falu szélén ott szomorkodik egy aratógép. Fújja a szél, paskolja a havasesö, próbára teszi a fagy, ázik-fázik szegény, de a kutyádiak nem veszik észre.- Bezzeg jó voltam, amikor aratásban a traktor után kötöttek. Áldották, dicsérték, égig magasztalták a munkám. Babusgattak, dédelgettek, lezsíroztak, miután megtisztítottak a portól, egyszóval mindig rendben tartottak. A büszkeségtől fénylett a testem, ragyogott a karom. Jóságukat jósággal viszonoztam. Gyönyörű munkát végeztem. Becsületesen bekötöttem a kévéket. Es boldog voltam, hogy egyik táblából a másikba vontattak. Itt elhallgat, mélységesen elszomorodik, majd tűnődve folytatja:- A falu szélén arattam utóljára. Ott kötöttek el a traktortól. Ketten beszélgettek mellettem, A traktoros és a kezelőm. Azt mondták, hogy eljönnek értem. Még akkor nem tudtam beszélni, nem tudtam rimánkodni nekik: emberek, most vigyetek! Most és ne máskor. Ne holnap, vagy holnapután, Elfelejtkeztek rólam, nem gondoltak többé rám. Keserűen felnevet.- Mennyire igazam volt. Nem jöttek értem. Sőt, mintha megharagudtak volna rám. A töltés itt fut el mellettem, gyakran elmégy erre a brigádvezetö, de még csak a fejét sem fordítja felém. Kegyvesztett lettem. Tél van s nincs szükség a munkámra. Vagy haragszik talán? Nem tettem neki semmi rosszat.- A szövetkezet elnöke?- Az nem törődik velem. Majd nyáron kapkod, amikor esetleg a kombájnok mellett ismét szükség lesz rám. Akkor tűvé tesz értem ■ mindent, talán még gyanúsítani is fog, hogy elloptak. Pedig hát csak kint felejtettek. A szabad ég alatt. Hosszan gondolkodik.- Mindenki elhagyott, mindenki elfelejtkezett rólam, csak egy-két rendesebb kutyádi jegyzi meg sajnálkozva, ha elmegy mellettem:- Jaj, ez a szegény gép! Hát nem kerülne számára tisztességesebb hely? Ahol fedél lenne a feje fölött és száraz a talpa alatt.- Nem vagyok érzékeny, de ilyenkor hevesebben dobog a szívem, mert az jut eszembe, hogy vannak még jó emberek Kutyádon. De aztán ezekre is megharagszom.- Mert azok sem visznek be! Kutyádi Márton | eggel volt, s a csípős hideg dércsíllagokat aggatott a fákra. Az emberek mégis kts:abátban, zsebredugott kéz- Izel álltak a kapuban. Hallgattak. Felfelé figyeltek a hangszóróra. Munkabeosztás volt, az emberek azt hallgatták. A szavak a hangszóró öblös torkából mint a szárnyát tört madár zuhantak a deres házak közé. Az emberek hallgattak, s aztán ki-kl elindult munkahelyére. Sípos Imre bácsit, a szövetkezet mezőgazdászát nem a hangszóró hív-Gímesi hétköznapok Reggeli tereíere ta munkába. Amikor ugyanis beléptem a szövetkezet irodájába, már alig látszott ki a hatalmas irathalmaz rtiögül. Nem mondja, de tudom, hogy a termelési terv kidolgozásán törik fejüket Fazekas Istvánnal, az egyik növénytermesztési csoport vezetőjével. Dűlők szerint ellenőrzik mégegyszer a tervezést.- Én csak most vettem át a mezőgazdászi tisztet - magyarázza Sípos elvtárs, - aztán egyszerre ilyen nehéz dologba csöppentem, mint a tervkészítés. Mert nehéz dolog ám ez — bólogat a fejével, hogy még nagyobb nyomatékot adjon a szavának - nehéz dolog. Nem Jártam mezőgazdasági iskolát, elméleti szaktudás nélkül, csak a tapasztalatokra támaszkodva nehéz boldogulni. Cigarettára gyűjt, s Így Fazekas István váltja fel a beszédben:- Azt szokták mondani, hogy a Jó terv fél siker, s ha úgy vesszük, ez igaz is. De különben volt nekünk mezőgazdászunk, három évre szerződött ide és most, egy év után mégis itthagyott bennünket. Nincs valahogy ezekben a fiatalokban kitartás. Túl rózsásan képzelik el az életet, aztán, ha az élet a lábukra lép, meghálálnak. elszaladnak előle. Igaz lehet, de ha az idősebbek engedik őket szaladni, ők maguk is felelősek. Miért nem támogatják, miért nem nyújtanak segítőkezet nekik? Nagy hümmögés a felelet és Sipos bácsi elémbe teszi a tervvázlatot, hogy nézzem. Nézem is. Szép számok vannak abban. A múlt évi tervezett kukoricavetési tervüket 60 hektárról 85 hektárra emelik, s a 33 mázsás hektáronkénti szemtermés helyett most 38 mázsát akarnak elérni. A gabonanemüek vetésterületét valamivel csökkentették, viszont a takarmánynövények vetésterületét mindenben növelték. Magyarázat: rossz minőségű, savanyú széna terem a réteken. Ezért szükséges 140 hektáron vöröshere alávetés a 25,44 hektár lucerna, 90,46 hektár tavaszi keverék, 32,17 hektár őszi keverék és a 32 hektár most feltört rétbe is ezért szántak silókukoricát. Takarmánykérdés. A megoldása nagyon fontos dolog. A tej és a marhahús tervének teljesítése nagyban függ tőle, illetve ... — Hatalmas talajjavítás! munkába kezdtünk — mondja az idő közben bejött Puchovszky Vendel könyvelő. — Minden rétünket és vizenyős területet alagcsövezünk. Az ötéves terv végére körülbelül mind a 300 hektárnyi ilyen területtel végzünk. A szövetkezet 1053 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik, amelyből 874 hektár a szántóterület. Gépekkel jól diszponálnak, van 10 kerekes, (ebből 3 Super 50-es) és DT —54-es traktoruk, és itt a nagy kérdőjel. — Hogy van az, hogy mégis 170 hektáron nem végezték el a mélyszántást? — Hát... — húzzák a szót valamennyien, amíg végül Is aztán Puchovsky János, a szövetkezet elelnöke rászánja magát a válaszra. — Önkritikát kell gyakorolnunk, rossz' volt a munkaszervezés, az irányítás. Fölapróztuk az erőnket. Hisz az utolsó kőrót karácsony előtt vittük le a földről, 8 hektár takarmánysárgarépánk pedig a földben van. Hibát követtünk el, de mit csináljunk? Hát igen! De ki szervezze meg jól a munkát, ki küszöbölje ki a hibákat, ki irányítsa az embereket a kukoricaföldre, ha nem a vezetőség, s ki ássa ki helyettük a sárgarépát (hisz 236 tagja van a szövetkezetnek), amely most kitűnő takarmány lenne ? — kérdezzük, ki csinálja meg mindezt, ki gondolkodjon a vezetők helyett? A hibákat könnyű beismerni, különösén ha tudjuk, hogy semmi bántődásuftk nem lesz belőle. Ez az egész vezetőségre vonatkozik, mert egy tízéves múlttal rendelkező szövetkezetben mégis csak furcsák, ezek az (induláskori) alaphibák. Hisz azt bizonyára tudják a gímesiek is, hogy helyettük nem fog senki sem gondolkodni, sem pedig dolgozni. Mintegy 170 hektáron nem végeztek mélyszántást, annak ellenére, hogy a gímesi határban nehéz, agyagos a talaj, s a mélyszántás elengedhetetlen követelmény. És mégsem szántottak meg 170 hektárt. De vajon gondolkodtak-e már azon a vezetők, hogy ezáltal hány mázsa árpával rövidítették meg magukat azzal, hogy nem szántották fel az említett területet? Vagy mondjuk, a takarmánysárgarépára, vagy arra, hogy a már használhatatlanná vált kukoricakőrőval mennyi értékes silőtakarmányt vesztettek? Gondoltak-e vajon erre a vezetők? Vagy a hibák továbbra is hibák maradnak? — Nem, nem maradnak meg a hibák — tiltakozik Sípos bácsi mindannyiuk helyett is. — Elég volt belőlük! Most közösen készítjük a terveket. Ezenkívül majd a gépek jobb kihasználására fordítjuk a fő gondot, hisz van 16 traktorosunk, úgyhogy a traktorok kétműszakos üzemeltetése sem okoz majd gondot. Meg aztán elegendő az istállótrágyánk is, úgyhogy a mélyszántás okozta hiányosságot némiképp be tudjuk majd hozni. — A hatvan hektár kukorica .dudváját-gyomját vegyszerrel irtottuk. Sikerrel! Idén már a kórósilőzás miatt sem kell majd szégyenkeznünk — toldja meg az alelnök. Sok még a hiányosság. Beismerni sokkal könnyebb, mint a hibákat elkerülni. Ezt a vezetők is megjegyezték. Ebben igazuk van, de egy tízéves szövetkezettől már azt is el lehetne várni, hogy a munkamenetben ne forduljanak elő ilyen alapvető hibák, amelyek megbontják a szövetkezet egész gazdasági rendjét. Tóth Elemér Amíg a tej a fogyasztóhoz kerül EGY POHÁR TÉJ. egy karéj vajaskenyér ... Sokan nem is sejtik, menynyi munka rejlik benne. — hány kézen megy keresztül, amíg az asztalra kerül. Épp akkor érkeztünk a Kelet- Szlovákiai Tejfeldolgozó Üzem ipolysági részlegére, amikor az első kannákkal telt teherkocsik a rakodó mellé siklottak. Serény munkáskezek öntik a hófehér tejet az ajtóhoz közei beépített medencékbe, miközben minden kannát ellenőriznek, nehogy savanyú tej Figyelmetlenség!...- Máskor vagy kisebb nyulakat lőjön, vagy hosszabb kabátot hozzon!...- Itt a Szabad Földműves szerkesztősége. Kivel beszélünk?- Itt Dömény Ernő, a Dunaszerdahelyl Járási Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztályának dolgozója.- Hány évzáró taggyűlést tartottak már meg?- Járásúnkban csak február elsején kezdődnek a szövetkezeti évzáró taggyűlések.- Az évi termelési mérlegek készen vannak már?- A legfrissebb jelentések szerint a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági albizottsága az évi termelési és pénzügyi mérlegeknek csak a 80 százalékát hagyta jóvá.-*■ Milyen eredményekkel zárnak a szövetkezetek?- A hegyétei szövetkezet 3Ö koronát ad egy munkaegységre. Hasonló eredményekkel dicsekedhet az izsapi és még más szövetkezetek is. Bővebb felvilágosítást majd a jövő hét közepén adhatunk, amikor már több évzáró gyűlés befejeződik.- Köszönjük a tájékoztatást és a szövetkezeti tagoknak hasznos évzáró gyűléseket kívánunk! -bkarüljön a tartályba. Minden szövetkezet küldeményéből mintát vesznek, hogy megállapíthassák a zsírtartalmat. Ügy folyik itt a munka, mint a karikacsapás. Mindenki tisztában van feladatával. Július Daxner üzemvezető-technikus géptől-gépig száguld. Szinte egyszerre látható mindenütt. Szükséges is, mert kellő elővigyázatosság híján a tej mellékúton a csatornába szökne. Azonban ez nem fordulhat elő, mert gondos, vigyázó szemek ügyelnek rá. NINCS MÁS HÁTRA, mi is tartjuk a futólépést az Üzemvezetővel, miközben kérdéseket intézünk hozzá: — Milyen termékeket gyártanak a tejből? — Naponta 6000 litert sajtnak dolgozunk fel, 3500 litert egalizálva fogyasztásra a tejcsarnokokba szállítunk, a többiből 1500 — 2000 liter tejfölt és kazeint állítunk elő. A tejföl legnagyobb részét vajnak dolgozzuk fel. — Hogyan értékesítik a fölözött tejet és a savót? — A szövetkezetek és állami gazdaságok áltál beküldött tej 18 %-ét fölözött tej formájában visszaadjuk a termelőnek, a savót pedig szükséglet ázerlnt ingyen adjuk. Ezek a melléktermékek főleg a növendéksertések számára fontosak, mert sok olyan tápanyagot tartalmaznak, amelyek az állatok fejlődése szempontjából szinte nélkülözhetetlenek. ÜZEMNÉZÉS KÖZBEN nem kerüli el figyelmünket a serénykezű sok fiatal. Megtudtuk, hogy eltökélt szándékuk versenyre kelni a szocialista munkabrígád megtisztelő címért. Ez az elhatározás dicséretre méltó. Kell, hogy az üzem vezetősége is támogassa a fiatalokat nemes elhatározásuk valóraváltásaban. Az irodában Gradziel Rózsitól — aki a terv teljesítését tartja számon — tudomást szerzünk arról, hogy a három környező járásból, a lévaiból 18, a losonciból ugyancsak 18, és a zvoleni járásból pedig 21 szövetkezet szállítja a tejet az üzemnek. — Melyek azok a szövetkezetek, amelyek a múlt évben a legjobb tervteljesítők közé tartoztak? — A legjobbak közé sorolhatjuk a palásti 59 311, gyerki 49 240. lísői 19 422 és a ladzanyi 13 600 literes túlteljesítést felmutató szövetkezeteket. Ezek az 1962-es év első dekádját is magasan túlteljesítették. — Melyek a lemaradozők? — teszszük fel a további kérdést. — Sajnos, ilyenek is vannak, s ezáltal múlt évben napi 4500 liter tejjel kevesebbet kaptunk feldolgozásra. Ide sorolhatjuk a nagyfalusi szövetkezetét 54 250, a nagycsalomijait 48 226, az alsószemerédit 32 579 és a felsőszemerédit 25 682 literes tartozással. Megállapítottuk, hogy e szövetkezetekben a tejtermelés továbbra is megmaradt a régiben, mert ez év első dekádjában is mélyen a terv alatt maradtak. Nem ártana, ha ellátogatnának valamelyik jól teljesítő szövetkezetbe, s ellesnék a tejtermelés hogyanját, hiszen avtöbbtermelés elsősorban saját érdekük, mert maguk látják hasznát. A nyilvántartás azt Is elárulja, hogy tavaly a lévai járás 194 745, a losonci 183 237 és a zvoleni 90 387 liter tejjel maradt adós. Az említett járásokban minden bizonnyal felfigyelnek ezekre a hiányosságokra és kedvezőbb feltételeket teremtenek az 1962-es terv teljesítésére. Amíg az irodában adatokat gyűjtöttünk. újabb teherkocsik érkeztek a rakodóhoz. AZ ÜVEGCSÖVEKBEN mint megannyi ütőérben lüktet a tej. Tejföl, vaj, sajt, túró és más egyéb készül itt a fogyasztó részére, Hogy mennyi munkába kerül mindez, amíg a vásárló a kosarába teszi, azt nem mindenki tudja. Hoksza István A tél sem akadályozza hazánk legnagyobb talajjavitási építkezését a kelet-szlovákiai kerületben. A nagy teljesítményű Szovjet gyártmányú kotrógépek naponta 500 ms földet mozgatnak meg. (Oy) A sintavai ferdetorony Sok vízre van szüksége a gálántai járás egyik legnagyobb szövetkezetének, a sintavainak. A szövetkezetesek már 1958-ban betervezték víztorony építését. Elkészült a tervrajz is; az említett évben a járási építkezési vállalat szeredi fiókváilalata hozzálátott a víztorony építéséhez. Eleinte • minden ment a maga rendjén, de nem sokáig ... Ezután az ígéretek láncolata következett: ekkorra, akkorra elkészül. — Hatvanegy szeptemberében készen lesz — fogadkoztak. A tavalyi esztendő elszelelt, új évet kezdtünk, s a víztorony még ma sincs befejezve. Nincs emberfia, aki pontot tenne a dolog végére, azaz, befejezné az építkezést. Pedig már csak 46 ezer korona értékű munkáról van szó. De nincs egyetlen felelős egyén se, aki embereket küldene a víztorony befejezésére. Várnak a birkatürelmű sintavaiak, egyre várnak. Ám az effajta türelemnek is egyszer végeszakad. Feltesszük a kérdést: a Galántai Járási Építkezési Vállalat szeredi fiókvállalatának vezetői meddig húzzák-halasszák még a víztorony elkészítését? Reméljük, már nem sokáig...! Szekeres Kornél 1962. január 28. Hás kárán tanul az okos Á SeSovská Polianka-i szövetkezetesek (nagymihályi járás) új korszerű istállót építettek. Persze, ha korszerű az istálló, abban már vízvezeték is van. Ha pedig vízvezeték van, akkor egy motor is, amely a vizet húzza és továbbítja az istállóba. S ha van motor, afölé okvetlen Szükséges egy motorház is. Nem is teketóriáztak sokat, hanem építettek egy ügyes kis motorházat. Csakhogy megjött a tél, s hogy a motorba és a csövekbe bele ne fagyjon a víz, tüzelni kellett bent a motorházban. Beállítottak hát egy kivágott fedelű pléhhordót kályha gyanánt. Megrakták benne a tüzet, égett is kitünően, annyira, hogy a lángok néha a padlásig szökkentek. _ Az éjjeliőr, aki egyben a tűz vigyázója is volt, szólt a zootechnikusnak, hogy rendes kályhát kell oda beállítani, mert így az a veszély fenyeget, hogy leég az egész motorház. — Vigye el az ördög, — szólt a zootechnikus és legyintett hozzá a kezével. Az ördög pedig szót fogadott neki. Másnap már leégett a kis épület, tönkrement a motor és minden hozzávaló. Nem a tűzkárt akarjuk elsiratni, hanem azt nem értjük, hogyan tűrhetnek meg olyan felelőtlen embert, mint a zootechnikus, (aki vezetőségi tag Isi), mégsem tudja a közösség vagyonát kímélni, védeni. Hiszen csak egy szavába került volna, s jó pár ezer koronával gazdagabbak maradnak az említett szövetkezet tagjai. Huttman Mária (Secovská Polianka)
