Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-24 / 50. szám
Ezrek maszombat! A rimaszombati CSEMADOK helyi csoportjának táncegyüttese felküzdötte magát egészen a központi fordulóig. Az Immár országszerte neves tánccsoport most tehát valóban erós mezőnyben mérheti össze erejét és tudását. S ami talán Közel 10 000 fiatal adott egymásnak találkozót Bratislavában, ahol e napokban az ifjúsági alkotóverseny központi fordulóját bonyolítják le. A legnépesebb küldöttségek a dőlés észak-morvaországl, valamint a nyugat-szlovákiai kerületből érkeztek. Az esemény jelentőségét, nagy méreteit talán egyetlen számadattal is kellően kifejezhetjük. A bt atislavai központi forduló küzdelmeiben nem kevesebb mint 270 együttes vesz részt s ezen felül 600 egyéni versenyző. Érdekes, hogy az együttesek nagyobb részét az énekkarok adják. Bíz a járási fordulók idején talán nem is hittük volna, hogy a legmagasabb szinten 107 énekkar áll versenyben. Bebizonyosodott, hogy a versenyzés folytán az egyes énekkarok sokat fejlődtek s végeredményben valóban technikás, fejlett együttesekké váltak. Itt is rá kell mutatnunk tehát arra, hogy a felnőtt énekkaroknak van tömegalapjuk s fiatalságunk lelkesedéssel, nagy akarással vesz részt az énekkarok munkájában. Természetesen — még az énekkarok ilyen nagyszámú részvétele mellett is — a bratislavai találkozót a tánc jellemzi. A város különbözó pontjain ropják hazánk boldog fiataljai a táncot. A Hvlezdoslav téren, a Duna partján s mindenütt ott, ahol megfelelő a környezet, mutatkoznak be az egyes kerületek legjobb együttesei. A kelet-szlovákiaiak például a Mihály-kapu melletti festői szépségű kertben lépnek színre. Bratislava tehát ünnepel. Ünnepel az egész város apraja-nagyja. A vendéglátó öröme sugárzik az arcokon. Az olyan vendéglátóé aki nemcsak örül, hanem büszke is vendégeire. Első ízben látja vendégül Bratislava a kelet-szlovákiai úttörő együttest, amely a „Konvalinka“ (gyöngyvirág) nevet viseli. Az együttes tagjai közül — ezt az érdekesség kedvéért jegyezzük meg - mindeddig még senki sem járt Bratislavában. Nem csoda tehát a messziről érkezett úttörők között most nagy az öröm s nem győzik csodálni e város szépségeit, nevezetességeit. Ez az együttes különben a II. kategóriában a kerületi forduló győztese s eddig 88 alkalommal lépett közönség elé. Impozánsan képviselteti magát az Ifjúsági alkotóverseny központi fordulóján „gömörország" fővárosa Ri-Tovább mélyül a barátság Magyarországi vendégszereplésre indult a nyitrai színház. Ondrej Rajniak elvtárssal beszélgettünk el, mondjon valami közelebbit a színház vendégszerepléséről. — Részleteket még nem tudok mondani. Várom a győri színház rendezőjét, Giricz elvtársat. Július 23-án utazunk el Magyarországra. — Hány előadást terveznek? Hová látogatnak el? — Ezúttal nemcsak Győrbe és a Dunántúlra, hanem Békéscsabára is ellátogatunk. Összesen 7 előadást tervezünk. Eredeti cseh és eredeti szlovák darabbal indulunk. Oldrich Danek „A házasságszédelgő esküvője" és Peter Karvaí „Antigone és a többiek" című új j darabjával mutatkozunk be. — Mikor viszonozza a látogatást a Kisfaludy Színház? — Reméljük postafordultával!... j Ügy állapodtunk meg, hogy a Kis- < faludy Színház augusztus elején ■■ érkezik Szlovákiába. Egy hétig tar- j tözkodna itt s nemcsak Nyitrán ■ lépne jel, hanem a nagyobb dél- í szlovákiai városokban is, például ! Komáromban, Ersekújvárott. Be- j mutatnák Tabi László „Különleges világnap"-ját és a „Cigánybáró“-t. — Tehát a nyár folyamán érdekes kulturális csere tanúi lehetünk majd? — Nemcsak nyáron, hanem az őszi évadban is. Műsorra tűztük Gáspár Margit új darabját, a „Hamletnak nincs igaza" címűt. Október 15-re tervezzük a bemutatót. — S hasznosnak bizonyulnak ezek a színházi csereakciók? — De még mennyire. Érdekes s hasznos tapasztalatokra tehetünk így szert s tovább mélyül a csehszlovák-magyar színházi barátság is. Mártonvölgyi László egy szólistát Is, mégpedig a vezekényl Sárközi elvársat, aki bravúros clmbalomjátékával érdemelte ki, hogy a központi forduló küzdelmeiben részt vegyen. Pár együttest említettünk, amely fellép az ifjúsági alkotóverseny központi fordulóján. Nos, nem áll módunkban, hogy mind az összes együttes munkájáról szóljunk. Bizonyára több is megérdemelné. Egyet azonban elmondhatunk. Nálunk a népmúvészetl tevékenységnek valóban tömegalapja van. Bizonyítja ezt az a 270 kiváló együttes, amely a köz-Kellemeset a hasznossal a leglényegesebb. Tapasztalatszerzésre bőven nyílik alkalom. A Kamarás Imre vezetése alatt állő 26 tagú együttes bizonyára jól megállja a helyét. Rimaszombatból a tánccsoporton kívül még egy táncospár is fellép: a Zlászik —Tobis kettős. A rimaszombati magyar tannyelvű tizenegyéves középiskola hallgatói bizonyára méltóképpen védik majd a gömörl táncosok jó hírnevét. örvendetes jelenségként könyvelhetjük el az érsekújvári zeneiskola kamaraegyüttesének a részvételét a központi fordulóban. Az újváriak e sikere arra enged következtetni, hogy a zeneiskola tanárai, növendékei alapos felkészültséggel rendelkeznek. Szorgalmuk, becsületes munkájuk jutalma tehát a bratislavai szereplés. Ojvárból táncsoport is érkezett az ifjúsági alkotóverseny központi fordulója küzdelmeire. A tizenegyéves Iskola táncosai immár sikerekben, eredményekben gazdag múltra tekinthetnek vissza. Fellépésük gazdagítja e országos jelentőségű esemény műsorát. Nos, ha már az együttesek közül ennyit felsoroltunk említsünk meg ponti fordulóig jutott. Nem szólva itt azokról, akik a járási és kerületi fordulókban maradtak le s bizony sok esetben színvonalas műsort nyújtó együttesekről volt szó. A bratislavai fordulóba csupán a legjobbak kerülhettek fel. S mint az ez évi központi forduló érdekességét megemlítjük. Még e legjobb együttesek sem elégszenek meg tudásukkal. Kihasználják bratislavai itt tartózkodásuk szabad pillanatait és szemináriumokat rendeznek. Szemináriumokat, amelyeken átadják egymásnak tapasztalataikat, okulnak egymás hibáin s értékes, tartalmas előadásokat hallgatnak meg. Lám, ez jellemzi a legjobbakat! Bratislava ünnepel. A népművészet, a szépség ünnepe ez! (mre) VILLANEGYEDNEK IS MEGFELELN E. Ilyen korszerű házakban laknak az Oszori Állami Gazdaság dolgozói. A szép házhoz jó kereset is járul. Jankó Béla fejő például 1400—1700 korona havi fizetést kap. \ Foto: Bállá Üzemek, iskolák, különböző szervezetek és az utóbbi időben az EFSZ- ek is egyre gyakrabban szerveznek kirándulásokat. Hazánk gazdag természeti szépségeinek megtekintésén kívül különböző ünnepélyekre, sporteseményekre száguldanak százával az autóbuszok. A kirándulások rendszerint tanulmány-, tapasztalatcsere vagy szórakoztató jellegűek. Napjainkban egyre több az olyan kirándulás is. ahol összekötik a „kellemeset a hasznossal". Üzemeink egyre gyakrabban szerveznek kirándulásokat testvérüzemekbe és egyúttal megtekintik a környék nevezetességeit is. Iskoláink „Ismerd meg hazádat“ jelszó alatt szerveznek kirándulásokat, amelyek folytán iskolákat látogatnak meg, ahol főleg a tanítók szereznek gazdag tapasztalatokat. Sok szövetkezetünk is a kulturális alap egyrészét kirándulásokra költi. Lényegében ez a kulturális alapnak helyes felhasználása lenne, ha a szövetkezeti kirándulások nem „egy kirándulás, egy kiruccanás és semmi más" jellegűek lennének. Sajnos ez jellemző a szövetkézen és a különböző szervezetek által szervezett kirándulások nagy részére. A közelmúltban lejátszott Trnava — Budapesti Vasas mérkőzésen a kelenyeiekkel találkoztam. A mérkőzés szünetében megtudtam, hogy a kelenyeiek közül nem mindenkit érdekel a labdarúgó-mérkőzés. Jónéhány a trnavai stadion előtt ácsorgott és türelmetlenül várták a mérkőzés végét. Ezek nem sokat kaptak a kirándulástól. Igaz, hogy útközben bekukkantottak Trenéianské Teplicére és Trencínbe, de a fő cél a futball volt. Ügy látszik Kelenyén akad egy-két futball-szerelmes jó szervező, akit addig-addig agitáltak, amíg egy autóbuszra való népet össze nem toboroztak. Ezeknek a jól szervező funkcionáriusoknak már nem jutott az eszükbe, hogy egy-két órácskát eltöltsenek "valamelyik mátyusföldi szövetkezet gazdaságában és valami hasznosat lássanak, tapasztaljanak szövetkezetük részére. Talán még a nemszövetkezeti tagok találtak volna valami újat, érdekeset, a modernül felszerelt mezőgazdasági üzemben. De nemcsak az egynapos, hanem a többnapos kirándulásokon sem jut senkinek eszébe, egy-egy kiválóan működő szövetkezet meglátogatása. Nagyon elterjedt ez a jelszó: a kiránduláson szórakozni akarunk. Elég a szövetkezetből otthon. Csak a szórakozást keresik, sajnos nem gondolnak hazánk szépségeinek a megismerésére, ismeretük, szépérzékük fejlesztésére. A szórakozás alatt sokan a mértéktelen ivást, lumpolást és más hasonló „kiruccanásokat" értenek. Az ilyen kirándulók rendszerint halálos fáradtan érkeznek haza és egyesek a sürgős mezőgazdasági munka idején egy-két napig csak lazsálnak, nem dolgoznak rendesen. Nem csoda aztán, ha a szövetkezet józan tagsága ellene van a kirándulásoknak. Ilyen kirándulásokra tényleg kár a szövetkezet pénzét elherdálni. „Elég a szövetkezetből otthon is“ — mondják. Az olyan jől gazdálkodó szövetkezetek, mint pl. az ipolyviski, nyárasdi vagy az Aranykalász vezetősége ha bárhol valami új módszerről, gépről hallanak, nem sajnálják a fáradságot és egy kisebb csoportot egy-kettőre útnak indítanak az új megtekintésére. A jó EFSZ vezetőinek, tagságának „nem elég otthon a szövetkezetből", s minden érdekli őket, ami elősegíti eredményes gazdálkodásukat. Egészen biztos, hogy a jó tapasztalatok rendszeres átvétele is hozzájárult, hogy ezek a szövetkezetek évek óta élenjárók. A dicstelen jelszó a szövetkezet kezdeti ellenzőitől, ellenségeitől származik. Ma már a szövetkezetben Is, úgy mint bármely más munkahelyen érdekli a tagokat a munkájukkal kapcsolatos sok probléma. Nincs olyan traktoros, aki ne nézne meg szívesen egy újtípusú traktort. De nincs olyan sertésetető sem, akit ne érdekelne például az, hogy mily módon kezel egy ember 800 sertést stb. Az új, a jó nemcsak azért érdekli szövetkezeti dolgozóinkat, mert sokkal öntudatosabbak, mint néhány évvel ezelőtt, hanem azért is, mert mindenki szeretne többet keresni, még szebb életet biztosítani saját magának és családjának. Igen, minden jó szakmunkást, gazdasági szakembert, írót, művészt elsősorban is saját munkaköre érdekel, és ezen a téren akarja fejleszteni tovább tudását. Azért van az beszélgetés közben is, hogy az ember akarva-nemakarva mindjárt a „saját malmában őröl“. Ha ez így van, akkor csak a szövetkezeti kirándulások szervezőin múlik, hogy a kellemes mellett hasznosan is gyümölcsöztessék a kirándulásokra szánt pénzösszeget. Amikor majd elindulnak az autóbuszok, a szövetkezeti autókaravánok a Magas Tátra, Gombaszög, Karlové Vary és más kirándulóhelyek felé, a szövetkezet vezetői úgy irányítsák a kirándulást, hogy az egy kirándulás, egy kiruccanás mellett sok széppel, nemessel és nem utolsósorban hasznos tapasztalatokkal térjenek vissza a szövetkezeti dolgozók. -th-Beszélgetés Emil Kadnárral, a Véres pünkösd című riportsorozatunk szerzőjével A Szabad Földműves Jövő vasárnapi számában folytatásokban közölni J kezdjük Emil Kadnár „Véres pünkösd“ című riportját. Ebben a riportban I teljes drámaiságában életre kel a harminc év előtti kosúti vérfürdő, , amely mögött az egész ország, de főként Dél-Szlovákia mezőgazdasági > munkásainak és szegény parasztságának keserű, nincstelen élete és a l létfenntartásért folyó elkeseredett osztályharca lüktet. A kosúti tragédia , a százezrekre menő falusi nincstelenek tragédiája volt, és kihatott életük f további alakulására. Megkértük a riport szerzőjét, válaszoljon néhány > kérdésre, amely művével és a kosúti eseményekkel kapcsolatban felvető— Egészen megszokottan kezdem. Mi vezette arra a gondolatra, hogy riportot írjon az 1931-ben lejátszódott kosúti eseményekről? — Hihetetlenül hangzik, de megerősíthetik mindazok az újságírók, akik a kosúti eseményekről írtak vagy írni akartak, hogy nagyon nehéz adatokat szerezni az 1931 május 21- én lejátszódott kosúti tragédiáról. Ezért határoztam el, hogy ezt a nagyjelentőségű eseményt közelebbről is áttanulmányozom. — Tehát hosszabb ideig dolgozott a „Véres pünkösd" című Kiporton? — Tavaly óta. Először át kellett tanulmányoznom és fel kellett dolgoznom a levéltárakban található anyagokat. — A riport több mint 100 oldalas. Hány oldal archívanyagot kellett áttanulmányoznia, hogy ezt a riportot megírhassa? — Nem számoltam. De úgy gondolom, nem sok hiányzott a 3000 oldalhoz. — Nagy terjedelmű anyag. Biztosan sok türelem kellett az áttanulmányozásához. — Ne higyje. Olyan érdekes anyag került a kezembe, hogy amikor belemerültem az olvasásába, gyakran jegyzeteket készíteni is elfelejtettem. — Milyen véleményre jutott az anyagok áttanulmányozása után? — Nem olyan egyszerű erre a kérdésre röviden válaszolni. Talán így lehetne megfogalmazni; a kosúti tragédiát Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak az 1929/1931-es években kibontakozó hatalmas sztrájkmozgalmával kapcsolatban kell megítélni. Ez az esemény egyik oldala. A másik oldala az, hogy a mozgalom élén a kommunista párt állt, amely már akkor is nehéz körülmények között kérlelhetetlen osztályharcot vívott az uralmon lévő burzsoá osztállyal szemben. A harmadik dolog, amit tudni kell erről az eseményről, hogy a kosúti tragédiát a hivatalos szervek előre megszervezték és a csendőrök hajtották végre. — A hivataloknak és a csendőröknek mért volt szükségük a kosúti tragédiára? — Abban az időben főként a délszlovákiai járásokban szinte kibírhatatlan volt a mezőgazdasági dolgozók kizsákmányolása. A munkások egyedüli fegyvere a sztrájk volt. Röviddel a sorsdöntő 1931 május 21-e előtt, a diószegi cukorgyár földjein dolgozó mezőgazdasági munkások sztrájkkal béremelést kényszerítettek ki a maguk számára. Csekély béremelésről volt sző. Abban az időben több nagybirtokon sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások és egész járásokban sztrájkhangulat uralkodott. Ezért i> nagybirtokosok nyomására a csendőrség és a hivatalok elhatározták, hogy Kosúton vérfürdőt rendeznek. Azt akarták, hogy ez a vérfürdő megfélemlítse nemcsak a diószegi sikeres sztrájk résztvevőit, hanem a többi sztrájkolok vagy sztrájkolni készülő mezőgazdasági munkásokat is. — Ha így van, akkor miért vádolták meg és ítélték el Major elvtársat másfél évi szabadságvesztésre a kosúti események miatt? — Ezzel az ítélettel akarta a kormány és a hivatalos szervek tisztára mosni magukat és a kosúti tragédiáért a Kommunista Pártot tenni felelőssé. — S a bíróság miért nem mentette fel Major .elvtársat? 1 — A bírósági tárgyalásnak az volt a célja, hogy Major elvtársat elítéljék. A bíróság egyáltalán nem kutatta, ki a felelős a vérfürdőért. Nem kereste a tettest, mivel nem a tettest akarta megbüntetni. Hiszen ellenkező esetben a véres tragédia szervezőit és végrehajtóit kellett volna megbüntetnie; a volt Országos Hivatal és a Galántai Járási Hivatal tisztviselőit, továbbá a csendőröket, Souéek törzskapitányt, Jánosík főhadnagyot és azokat az őrmestereket, akik lelőtték Zsabka Sándort és Gyevátot, valamint azt, aki bajonettel átdöfte Turzót, aki komolyan megsebesítette Kuglert, Pszotát és Pszotánét, Popluhárt, Rappandot, Molnárt és mások t. — A „Véres pünkösd“ írásakor kizárólag a tényekre, vagy pedig egyes részletekben a tragédia szereplőinek emlékeire és a saját fantáziájára is támaszkodott ? — Minden, amit megírtam, megtörtént. Az én alkotó munkám eredményének egyedül a tények leírásának módját tekinthetjük. — Mit szeretne mondani még olvasóinknak? — Csak azt kívánom nekik, hogy érdekes és tanulságos olvasmányt találjanak benne. S azok az olvasók, főként a kosútiak, hegyiek, vízkeletiek, diószegiek és galántaiak, akik emlékeznek a kosúti szrtájkmozgalomra és az 1931-ben lejátszódó tragédiára, s főként azok, akik ott jelen voltak, és emlékeikkel gazdagítani tudnák a „Véres pünkösd“ anyagát, ragadjanak tollat és írjanak nekünk arról. Ha mást nem tehetnek, legalább azt közöljék a szerkesztőséggel, mire emlékeznek és miről tudnának toVábbi adatokat nyújtani. Ezzel lehetőséget adnának arra, hogy a kosúti eseményeket irodalmi formában is feldolgozhassuk. — Tehát a „Véres pünkösd" után még nem tett pontot, hanem tovább akar ezen a témán dolgozni? — A kosúti események után nem lehet pontot tenni. Még arra vár, hogy valaki teljes egészében, irodalmi formában feldolgozza az események történelmi jelentőségét. A kosúti bérharcok jelentik Szlovákia déli részének, munkásosztályának és a kommunista párt harcának legdrámaibb szakaszát. Kopecky elvtárs is kijelentette a parlamentben, amikor Major elvtárs képviselői imunitásának semmissé nyilvánításáról tárgyaltak, hogy amit a cseh munkásosztály számára Duchcov és Radotín jelent, ugyanazt jelenti Szlovákia munkásosztálya számára Kosút. A beszélgetést feljegyezte: Gajdács C. Irén 1962. június 24.
