Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-06-17 / 48. szám

Az utóbbi napok nemzetközi eseményei fényesen bizonyítják, hogy a hidegháborús politika hívei ellen folytatott harc egy pillanatra sem lankadhat le. A nyugati hatalmak reakciós körei, különösen a bonni militaristák, azonnal működésbe lépnek, ha alkalmat látnak a zavar­keltésre és a bizonytalanság előidézésére. Ez az érem egyik oldala. A másik oldalon viszont a béke erői fokozott előretörésének, a nem­zetközi helyzet kedvező irányba terelődésének lehetünk a tanúi. Újabb uszítás - régi jelszavakkal Amíg az egész haladó világ ke­gyelettel emlékezett meg Lidice elpusztításának 20. évfordulójáról, nyugati határaink közelében újból Európa népeinek véreskezű gyilko­sai uszítottak a szocialista tábor, de leginkább hazánk népei ellen. A Nyugat-Németországban már hagyománnyá vált „szudéta-német találkozó“ színhelye ezúttal Majna­­frankfurt volt. A különböző fasiszta szervezetek összegyűlt résztvevői­hez Adenauer kormányának nevé­ben Seebohm közlekedésügyi mi­niszter intézett beszédet, amelyben a jelenlegi határok ellen uszított és többi között kijelentette: „Az egész német népnek forró vágya, hogy az 1945. évi szerencsétlen potsdami döntés által teremtett tényeket megváltoztassa“. A külföldi emigrációs szerveze­tek képviselői közül nem hiányzott Ferdinand Durcansky sem, akinek kiadását éppen e napokban köve­telte kormányunk. A Frankfurtban lezajlott újabb revansista találkozót rendkívül ala­pos szervezés előzte meg. A fasiszta vezetők mintegy 400 000 embert mozgósítottak erre a találkozóra, hogy — mint Seebohm kijelentet­te - „ráirányítsák a világ figyelmét a szudéta-német kérdésre". A talál­kozó lefolyása és Adenauer kor­mánya képviselőinek jelenléte, illet­ve az uszításban kifejtett aktivi­tásuk ékes bizonyságul szolgál arra, hogy Bonn továbbra is mindent elkövet a revansista érzelmek fel­szítására és egyre nyíltabban lép fel területi követeléseivel. A nyugat-német militaristák egy­re fokozódó imperialista mester­kedéseit bizonyítja Adenauer kan­cellár legutóbbi kijelentése Is, amely szerint a Bonn-Párizs ten­gely megalakításában látja az „európai egység“ biztonságát. Más­szóval: a kancellár újból egy táma­dó jellegű imperialista szövetséget próbál összekovácsolni, hogy ezáltal megakadályozza a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló erő­feszítéseket. Ügy látszik, hogy Bonnban még mindig a régi szemüvegen keresztül nézik a világ folyását, azon, ame­lyen Hitler már egyszer elszámí­totta magát... Kedvező fordulat Laoszban Néhány héttel ezelőtt még a dél­kelet-ázsiai Laosz volt a nemzetközi feszültség egyik veszélyes tűzfész­ke. Persze nem a belső laoszi hely­zetre gondolunk, hanem az USA 7. hadiflottájának Laosz közelében való cirkálása és a SEAXO haderők­kel megerősített amerikai csapatok thaiföldi jelenléte mérgesítette el a helyzetet a világnak ebben a ré­szében. E napokban váratlanul kedvező fordulat állt be Laoszban. A Sou­­vanna Phouma vezetésével megala­kult koalíciós laoszi nemzeti egy­ség kormánya a semlegesség és az ország függetlenségének kivívásáért száll sikra. Bár az amerikabarát Nosavan-klikk képviselői is helyet kapnak a kormányban (három mi­niszter és két államtitkár), számuk nem befolyásolja döntőképpen a laoszi politika irányítását. A mi­niszterelnök máris közölte, hogy kormánya elküldi képviselőit Genf­­be, a Laoszról tárgyaló nemzetközi értekezletre. Mind a nyugati, mind pedig a szocialista tábor országainak diplo­máciai köreiben kedvezően fogadták a laoszi kormány megalakításának híreit. Ezzel lényegében kudarcot vallott a Pentagon által oly sok esetben tervezett helyi háborúk politikája, amely következményeiben egy nagy világégést idézne elő. Tehát a kubai vereség után már Laoszban sem került sor ennek a politikának gyakorlati megvalósítá­sára, mert a laoszi nép elszánt békeakarata és az ország független­ségének biztosításáért való határ­talan odaadása előre keresztülhúzta az imperialisták aljas mesterkedé­seit. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió kormányának nevében üzenetet in­tézett Souvanna Phouma miniszter­elnökhöz, amelyben az egész szov­jet nép nevében üdvözli az új lao­szi kormány megalakítását és sok sikert kíván az ország békéjének és függetlenségének megszilárdítá­sában. A szovjet miniszterelnök és Kennedy elnök üzenetváltásában egyaránt üdvözlik a laoszi helyzet újabb fejleményeit és annak a meg­győződésüknek adnak kifejezést, hogy a semlegesség politikáját valló laoszi kormány megbirkózik az előtte álló nehézségekkel és helyreállítja az ország egységét és függetlenségét. Külön figyelmet érdemel még az Izvesztyija című szovjet napilap szemleírójának fejtegetése, aki a laoszi kormány megalakításában az ázsiai béke biztosításának egyik fontos lépését látja. A cikk írója megállapítja, hogy a legújabb laoszi fejlemények csapást jelentenek a háborús politika híveire és a béke erőinek győzelmét bizonyítják. Határozottan leszögezhetjük, hogy a laoszi kormány megalakításával megszűnt a háború kitörésének egyik veszélyes tűzfészke. Dt ennél többet is jelent. A laoszi helyzet példaként szolgálhat a többi vitás nemzetközi kérdések megoldásánál is. Ha minden veszélyes háborús gócot — elsősorban a nyugat-ber­lini problémát — sikerülne minél előbb megoldani, akkor az emberi­ség csakhamar fellélegezhetne a háborús rémület oly gyakran nyo­masztó érzése alól. Fasiszta veszély Franciaországban Miközben újból fellángolt az OAS terrorja Algériában és ismét a „felperzselt föld“ taktikája dühöng, a francia nemzetgyűlés külügyi bi­zottsága megkezdte a nyári szünet előtti utolsó ülését. Mindjárt az első napon komoly bírálatok hang­zottak el de Gaulle politikája el­len. Az egyik kormánypárti szená­tor például kijelentette, hogy a francia külpolitika elszigeteli Fran­ciaországot több fontos nemzetközi kérdésben, köztük olyan fontos kér­désben, mint az általános és teljes leszerelés megoldásáért tárgyaló genfi értekezlet munkája. Jaques Duclos kommunista sze­nátor Adenauer kancellár közelgő franciaországi látogatásának veszé­lyére hívta fel a figyelmet, amely — mint mondotta, — egyre jobban odaláncolja Franciaországot a bonni militaristák szekeréhez. Duclos elv­társ beszélt az OAS bűnös tevé­kenységéről és kijelentette, hogy a fasizmus veszélye Franciaországban nemcsak a titkos hadsereg egyre jobban íelűjuló tevékenységéből ered, hanem közvetlen az uralmon levő francia politika lényéből, amely mindjobban az államaparátus fasi­­zálására és a demokratikus erők el­nyomására irányul. Végül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az algériai népnek nyújtott függetlenség egyszer s mindenkorra véget vet az OAS garázdálkodásá­nak és megteremti a független bé­keszerető Algériát. Dél-Amerikából továbbra is arról érkeznek jelentések, hogy az egyes országokban a dolgozók százezrei lépnek sztrájkba a kormányok kizsák­­mnminló vnlitikáia ellen. Felvételünk Argentínából érkezett, amely a Buenos Aires utcáin mutatja be a tüntetők és a rendőrök össze­csapását. Foto Prensa Latina Az öltözködési és lakáskultúra országos seregszemléje Liberec mindenkit vár Amíg Brno a hagyományos gépipari kiállítások színhelye, addig az észak-csehországi Liberec az öltözködési- és lakáskultúra országos se­regszemléjének központja lett. Minden évben itt adnak találkát a terme­lés és a kereskedelem képviselői, hogy megvitassák ruházati és bútoriparunk időszerű problémáit, felada­tait. Értékelik az előző évben bemutatott újdonságok gyakorlati előnyeit, fogyatékosságait. A bíráló mindig a legilletékesebb-----a vásárlóközönség. Mert hisz Libe­recbe nemcsak azért mennek a látogatók, hogy a pavi­lonokban elhelyezett tárgyakat megszemléljék, hanem meg is veszik az újdonságokat. Ez évben, július 19-e és augusztus 19-e között kerül sor a libereci kiállítási vásár megrendezésére, amely­nek előkészületeiről a napokban részletesen tájékoztat­ták a sajtó képviselőit. A több mint 52 000 négyzet­kilométernyi területen felállított nyolc pavilonban külön-külön mutatják be a méteráru, a készruhák, lakástextil és a bútortermékek újdonságait. Az idén első alkalommal nyitják meg a megrendelő irodát is, ahol a láto­gatók kiválaszthatják maguknak az egyes bútordarabokat, megadják cí­müket és az üzem leszállítja az árüt. Ugyancsak újdonságnak számít, hogy az a látogató, aki nem ismeri pontos ruhaméretét, ingyen megszerezheti e fontos adatot. A libereci kiállítási vásárra utazók mind vonaton, mind pedig autóbu­szon 30%-os kedvezményben részesülnek. Társasutazásokat a Turista rendezi, amely ugyancsak gondoskodik az elszállásolásról is. Liberec, a lakás- és öltözködési kultúra országos seregszemléjének gyönyörű városa, mindenkit szeretettel vár. (tg) A Közös Piac útján .. Levelekből röviden ■ DICSÉRETET ÉRDEMELNEK. A kassai járásban az alsócsáji, nádasdi, zsebesi, pederi és a já­­szóújfalusi szövetkezetek szarvas­marhahúsból már teljesítették fél­évi eladási tervüket. Ez az öt szö­vetkezet az előírt 591 mázsa mar­hahús helyett több mint 772 má­zsát adott el közellátásunknak. Az élen a nádasdi szövetkezőt halad, amely 164 mázsa hús he­lyett mér 232 mázsát adott el. Nagyon sok szövetkezetünk pél­dát vehetne tőlük. (Iván Sándor, Kassa) 18 ADÓSSÁG, a közelmúltban értékelték a nyugat-szlovákiai ke­rület tojáseladási tervének eddigi teljesítését Kitűnt, hogy a ke­rület járásai eddig mintegy 21,100.000 darab tojással marad­tak adósak közellátásunknak. Hogy a lemaradást behozzák, az illeté­kes szervek a helyi hangos hír­adóban, valamint hirdető táblákon népszerűsítik a baromfitenyész­tést és a termelékenység foko­zására vonatkozó fontos tanácsok­kal látják el a baromfitenyésztő­ket. (Plesznivy László, Galánta) ■ KARVÄN IS. A Karvai Mező­­gazdasági Szakiskola kovács-, bog­nár- és kertésztanulői talán a leg­boldogabb emberek. Hogy miért? Megmondom. A kovácsok és a bognárok korszerű gépekkel fel­szerelt műhelyt kapnak, a ker­tésznövendékek pedig brigád­munkával készítettek egy takaros kis üvegházat, ahol az esős idő­ben is végezhetnek gyakorlati munkát. Jól kertészkednek, és Kiss Károly tanár büszke nővén dékeire. (Buris Béla, Karva) Ä munkás-paraszt szövetség jelentősége A munkás-paraszt szövetség gya­korlata mélyen visszanyúlik a mun­kásmozgalom történetébe. Lenin, a marxizmus zseniális továbbfejlesztője elsőként ismerte fel, hogy a prole­tariátus csakis akkor viheti győze­lemre a proletárforradalmat, ha megszerzi szövetségeséül a kis- és középparasztság széles tömegeit. Ép­pen a munkás-paraszt szövetség je­lentőségének felismerése és gyakor­lati alkalmazása tette lehetővé, hogy a proletárforradalmak olyan orszá­gokban is győzedelmeskedjenek, ahol a proletariátus a kapitalizmus relatív fejletlensége következtében számbeli­leg gyenge volt. (Oroszország, Kina). És irányt adott a forradalmi gya­korlatnak és egyben fegyvert a revi­zionisták és az opportunisták elleni harchoz, akik a század első éveiben elméleteikben azt állították, hogy a proletár forradalom csak akkor győz­het, ha a munkásosztály számbelileg a legnagyobb osztállyá fejlődik egy országban. Ez a gyakorlatban azt je­lentette, hogy meg kell várni, míg a kapitalizmus minden országban olyan fejlődési fokot ér el, amely megte­remti a proletár forradalmak előfel­tételét. Az opportunisták nem akar­ták, vagy nem látták, hogy a kapi­talizmus egyenlőtlen gazdasági fejlő­dése és a nemzetközi monopóliumok keletkezése egy ilyen fejlődést eleve lehetetlenné tett. Lenin éppen ebből kiindulva felismerte, hogy az oppor­tunisták és revizionisták álláspont­jának nincs semmi köze az alkotó marxizmushoz, és ez a proletérforra­­dalom elárulását jelenti. Lenin a munkás-paraszt szövetség elméleti indoklásával annak a gya­korlatnak felismeréséből indult ki, hogy bár a parasztság viszonya a kapitalizmus alatt * termelő eszkö­zökhöz más mint a munkásosztály viszonya, mert a paraszt tulajdonosa a földnek, ennek ellenére, különösen a kisparasztság és a mezőgazdasági munkások óriási tömegei, éppen úgy ki vannak zsákmányolva a kapitaliz­musban, mint a proletariátus. Ez fel­tételezi és készteti a parasztságot, hogy aktívan résztvegyen a politikai és a gazdasági harcokban, a munkás­­osztály és annak pártja vezetésével. Ebből a lenini elvből kiindulva harcolt Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától kezdve a munkásosztály és parasztság szövet­ségének megszilárdításáért és elmé­lyítéséért. Pártunk nevelő és szer­vező munkáján keresztül dolgozó parasztságunk egyre inkább felismer­te, hogy céljai egyek a munkásosz­tály céljaival. Bekapcsolódott a poli­tikai harcokba és különösen a har­mincas évek idején a munkásosztály vezetésével több sikeres politikai harcot vívott a kizsákmányolók ellen. Példa erre többek közül a kosúti sztrájk is, amely egyik legfényesebb lapja marad munkásmozgalmunk tör­ténelmének. Parasztságunk tehát vi­lágosan felismerte már a múltban, hogy érdekeinek igazi képviselője a munkásosztály és a kommunisták pártja. A munkásosztály vezette harcba a parasztság tömegeit a föl­dért, az árverezések és az elnyomás ellen. Ezekben a politikai és gazda­sági harcokban erősödött Is szilár­dult meg a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, amely szilárd politikai alapját képezte a burzsoázia elleni harcnak és zálogává vált a fa­sizmus ellen vívott felszabadító harc sikeres megvalósításának. De ez ké­pezte a politikai alapját az új köz­társaságnak is. Ez a szilárd szövetség képezte azt az erőt, amely útját állta a hazai és külföldi reakció minden mesterkedésének, és 1948 februárjá­­ben véglegesítette a dolgozó nép ha­talmát hazánkban. Ez a szövetség a szocializmus építésének idején, ami­kor mindkét osztály egyik legfonto­sabb feladata lett megteremteni a szocialista társadalom gazdasági alapjait a termelőerők szakadatlan fejlődésén keresztül, és győzelemre vinni a szocialista termelési viszo­nyokat a nemzetgazdaság minden szakaszán, Éppen ezért a munkás­paraszt szövetség további elmélyítése megkövetelte, hogy munkásosztályunk megteremtse a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság építésének anyagi és technikai bázisát, mint a falu szocia­lista átalakulásának egyik legfőbb előfeltételét. Általában elmondhatjuk, hogy a szövetkezetesítés folyamata nálunk a munkásosztály és a paraszt­ság, mint két baráti osztály közös együttműködésének volt az eredmé­nye. A szövetkezetesítés befejezésé­vel megteremtettük alapjait a falu kulturális és gazdasági fellendítésé­nek és a termelés szakadatlan növe­lésén keresztül. A szövetkezetesítés befejezésével a munkás-paraszt szövetség tartalma szempontjából előtérbe került a két osztály piaci szövetségének kérdése, ami azt jelenti, hogy mindkét osz­tály legfőbb célja, a termelés olyan méretű fokozása, amely képes kielé­gíteni a társadalom állandóan nö­vekvő szükségleteit. Munkásosztá­lyunk mint a parasztság szövetsé­gese, ezt a feladatot becsülettel tel­jesíti, ami visszatükröződik abban, hogy a falu egyre több gépet, mű­trágyát és közszükségleti cikket kap üzemeinktől. A munkás-paraszt szö­vetség további megszilárdítása tehát főleg attól függ, hogyan teljesíti majd parasztságunk ebből a szövet­ségből reáháruló feladatait, elsősor­ban tehát a piaci termelés szakadat­lan fokozását. Ez ma a legfontosabb kérdés a munkás-paraszt szövetség tartalmának szempontjából. Becsület­tel csak akkor teljesítheti ezt a fel­adatot parasztságunk, ha felhasználja a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit annak érdekében, hogy egyre több árüt tudjon szállítani a városnak, az üzemi munkásságnak. A termelés ilyen fokozása nemcsak az üzemek és gyárak dolgozói életszínvonalának emelkedését jelenti, de alapját képezi a szövetkezeti gazdaság növekedésé­nek és a szövetkezeti tagok életszín­vonala állandó emelkedésének is. Ez ma a munkás-paraszt szövetség igazi tartalma, amelynek gyakorlati alkalmazása nélkül a munkás-paraszt szövetség csak üres frázis lenne. A két osztály szövetsége, amely győ­zelemre vitte a kapitalizmus és a fasizmus elleni harcot, amely elsö­pörte a hazai reakciót, ma tehát újabb erőpróba előtt áll, hogy a piaci termelés szüntelen fokozásán keresz­tül megteremtse az árutermelés olyan bőségét, amely biztosítani tudja a dolgozó tömegek életszínvonalának szakadatlan növekedését és igényei kielégítését. Varga János

Next

/
Oldalképek
Tartalom