Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-06-13 / 47. szám
Takarmánykeverékek * SILO Dél-Szlovákia száraz éghajlati viszonyai következtében az itteni mezőgazdasági üzemek zömében évről évre nagy gondot okoz a háziállatok zöldtakarmánnyal történő folyamatos, zökkenésmentes ellátása. Sok esetben, bármilyen jól szervezik is meg a megszakítás nélküli zöldtakarmányellátást, július derekán és az azt követő hetekben, a tavaszi vetésű gabona-hüvelyes takarmánykeverékek feletetése után kritikus időszak következik, amikor nem tudunk állataink számára megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítani. Ennek oka rendszerint vagy a szárazság, melynek következtében a korai vetésű, fő terményként termesztett kukorica, vagy kukorca-hüvelyes keverék ebben az időben még nem alkalmas etetésre, vagy pedig az, hogy pillangós virágú takarmánynövény híján kénytelenek vagyunk szénhidrátokban gazdag, de emészthető fehérjékben szegény zöldkukoricát, csalamádét etetni. Mindkét esetben bekövetkezik az állatok termelékenységének csökkenése: a tehenek tejelékenysége megcsappan, a növendékállatok súlygyarapodása pedig visszaesik. Hogy ezt a — csaknem évenként rendszeresen megismétlődő — fehérjehiányról jellegzetes, kritikus időszakot zökkenésmentesen, háziállataink termelékenységének megőrzésével, sőt emelésével tudjuk áthidalni, gondoskodnunk kell a hiány pótlásáról. Legjobb megoldás az, hogy emészthető fehérjében gazdag rozsosbükköny vagy búzásbükköny öszszetéfelű őszi keveréket silózunk le. Hogy elegendő silózhatő őszi keverék-készlettel rendelkezzünk, arról már az előző évben, a zöld futószalag tervezésekor és az őszi keverékek vetésének idején kell gondoskodnunk. Ezért nálunk, ahol kevés a csapadék és ahol annak az igyekezetnek kell érvényesülnie, hogy az évelő takarmányok minél nagyobb részét a téli időszakra szénának szárítsuk meg, vessünk sok őszi keveréket. Olyan üzemek is vannak, ahol a szántóterületnek 10 %-án termesztenek őszi takarmánykeveréket. Ilyen gazdaságokban aztán nagymennyiségű nyári silótakarmány betakarítására nyílik lehetőség. Megtörténik az is, hogy a zöldtakarmányozás megkezdésekor túletetjük állatainkat és sok takarmány kerül alájuk az alomba. Ezzel a felesleges takarmánypazarlással az állatok termelékenységét nem emeljük, de amikor takarmányszűke áll be, biztosan rontjuk. Sok értékes takarmányt pazarolunk így el, amelyet siló formájában állataink később nagyon jól tudnának értékesíteni. Az őszi keverékeket akkor silózzuk, amikor az még nem vénült meg, tehát a takarmánykeverék gabonájának kalászhányása idején, mert ez ilyenkor tartalmazza a legtöbb cukrot. A ke-Z4U verék pillangós virágú növénye emészthető fehérjében ekkor a leggazdagabb. Az őszi-, vagy a tavaszi takarmánykeveréket silózás előtt felszecskázzuk, mégpedig vagy a betakarítással egyidőben silókombájn segítségével, esetleg szecskavágóval a silóverem mellett. Gondoskodjunk arról, hogy a silózás gyorsan menjen végbe s egy gödörre vonatkoztatva, ne tartson tovább három napnál. Ezért lehetőleg nagy teljesítményű silókombájnt és megfelelő mennyiségű szállítóeszközt állítsunk munkába. Silózás közben a felgyülemlő anyagot alaposan meggyúrjuk, különösen a silóverem peremein, hogy a levegő kiszorításával a tejsav-baktériumok elszaporodásához és intenzív működéséhez anaerob (oxigén nélküli) körülményeket biztosítsunk. Mivel az őszi takarmánykeverék rendszerint eléggé gazdag emészthető fehérjékben, szükségessé válik a szénhidrátok (cukor) és az emészthető fehérje közötti helyes arány biztosítása érdekében a silózott anyagot édesíteni. A legalkalmasabb édesítő anyag a melasz. Ezt 1:1, vagy 1:2 arányban vízzel hígítjuk és a silóanyagra öntözzük. Egy mázsa zöldanyagra 3 — 5 liter hígított melaszt öntünk. Ha nincs melaszunk, ízesítésre a péppé főzött kukorica-, vagy gabonadara is megfelel. Egy hektoliter vízhez 3 — 4 kg pépet keverünk. Ebből az oldatból egy mázsa silóanyagra körülbelül 5 litert öntünk. Cukrozásra szükség esetén még a tejüzemben könnyen beszerezhető savó is alkalmazható, amely egyaránt tartalmaz tejcukrot és tejsavat is. Vigyázzunk, hogy a savó ne legyen túl savanyú, szennyezett, vagy túlságosan híg (olyankor kék a színe). Egy mázsa silóanyagra körülbelül 5 liter savót számítsunk. Ezeken kívül ajánlatos még a Silosil néven forgalomba kerülő hangyasav, mint tartósítószer használata, 1:20 arányú vízzel történő hígításban. A hígított Silosilból 100 kg silóanyagra 3 liter elegendő. Az őszi-, vagy a tavaszi keveréket lehetőleg beton silóveremben tartósítsuk, ennek előzetes alapos fertőtlenítése után. A június elején szakszerűen lesilózott őszi takarmánykeverék 4 — 5 hét eltelte után tökéletesen beerjed és elsőrendű silótakarmányt nyújt. Mivel az ilymódon készített szilázs kedvező arányban tartalmaz szénhidrátokat, valamint emészthető fehérjét, igen jó a takarmányértéke, s állataink szívesen fogyasztják. Goda János mezőgazd. mérnök, a Kismuzslai Állami Gazdaság mezőgazdásza Mősodnövények termesztésének agrotechnikája I Szocialista mezőgazdasági termelésünk emelése megköveteli a rendelkezésünkre álló szántóföldek I minél tökéletesebb kihasználását. Lassan már eltűnik az ún. „fél- vagy I rejtett ugar“, amely abból állt, hogy 1 korán lekerülő növényeink tarlóját megszántottuk és eldolgoztuk, de nem vetettük be, hanem őszig boronálással és hengerezéssel gyommentes állapotban tartottuk, s így az utóvetemény jól beérett talajba került. Ez a kultúrnövény nélküli időszak 4—5 hónapig tartott. A terméshozam fokozása és meggyarapodott állatállományunk termelékenységének emelése nem teszi többé lehetővé a termőföld rejtett ugarként történő pihentetését, mert a földet be kell kapcsolnunk a termelésbe, amit másodvetésű növények termesztésével valósíthatunk meg. Természetesen, ha egy gazdasági évben két termést kívánunk ugyanazon termőtalajon elérni, ügy gondoskodnunk kell annak termőképességéről és vízellátásáról. Ott, ahol öntözhetünk, a másodnövények termesztése nem okoz nehézséget. Az ilyen lehetőséggel nem rendelkező száraz, arid jellegű vidékeken a kellő vízellátásról csakis megfelelő agrotechnikával gondoskodhatunk. Ezalatt nemcsak a talajművelés időbeni és szakszerű elvégzését értjük, de a növények megfelelő ápolását is, különösen pedig a termesztés ideje alatti rendszeres sorközi porhanyítást. A takarmányozásra szánt növény szervesanyag-ellátásáról istállótrágya adagolásával gondoskodunk, a tápanyagkiegészítést pedig műtrágyák bőséges felhasználásával végezzük. Másodnövénynek rövid tenyészidejű fajtákat válasszunk, vagy olyanokat, amelyek takarmánynak termelve bőséges hozamot biztosítanak. Másodvetéskor a következő növényösszetételeket alkalmazzuk: • 1. Két növényt magra termesztünk. (A fő- és a melléknövényt is magra termesztjük.) • 2. Az egyik növényt (a főnövényt) magra termesztjük, s a melléknövényt takarmányra. • 3. Egyik növényt (a főnövényt) takarmányra, a melléknövényt pedig magra termesztjük. • 4. Mindkét növényt (a fő- és a melléknövényt is) takarmányra termesztjük. A fenti termelési kombinációkra az alábbi gyakorlati példákat közöljük: ■ a) Az őszi repcét mint főnövényt, a fehérmustárt mint melléknövényt, de mindkettőt magra termesztjük. ■ b) Az őszi repcét, mint főnövényt magra termesztjük, csalamádét vagy nyári takarmányt, mint melléknövényt takarmányozásra termesztünk. ■ c) Őszi hüvelyes takarmánykeveréket mint főnövényt takarmányozásra, fehér mustárt mint melléknövényt magra termesztünk. ■ d) Őszi hüvelyes takarmánykeveréket mint főnövényt takarmányozásra, borsós-kukoricát vagy napraforgós-csalamádét mint melléknövényt ugyancsak takarmányozásra termesztünk. A felhozott néhány példa is igazolja, hogy a növénykombinációk megválasztásakor tekintettel kell lennünk a növények tenyészidejére és terméshozamára. Ott, ahol nem öntözhetünk, lehetőleg vízigényes növényeket kombináljunk vízre kevésbé igényes növényekkel. Az istállótrágyát mindig a takarmánynövény vagy az őszi repce alá adjuk, s ha más sürgős munkánk akad, ajánljuk az istállótrágyát komposzttal helyettesíteni, amelyet ipari trágyával egészítünk ki. A komposzttrágyát ugyanis bármikor elteregethetjük és tárcsás boronával a talajba munkálhatjuk, az istállótrágyát azonban be kell szántanunk. Takarmánynövények után célszerű — a talajelőkészítéssel járó vízveszteség ellensúlyozására — a mellékvetemény magját a tarló felületére juttatni, sekélyen, 11—12 cm mélyen leszántani és a talajt nehéz vashengerekkel megjáratni. Száraz vidékeken nem javasoljuk a talaj vetésre történő előkészítését szántással és fogasolással végezni, mivel ez annyi vízveszteséggel jár, hogy az elvetett magnak nem marad elegendő vízkészlete, aminek következtében vontatottan csírázik. Eső hiányában a csírázás csak akkor veszi kezdetét, amikor a talajt már a következő vetemény részére kell előkészítenünk. Ezt az 1958 — 59-es gazdasági évben gyakorlatilag is bebizonyítottuk a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola Miková Ves-i gazdaságában. Itt a tavaszi árpa tarlójába — porhanyós talajelőkészítést követően — elvetett borsós-csalamádé csak a szeptember eleji eső hatására kelt ki. Ugyanakkor az általuk javasolt módszerrel a tarló felületére juttatott, majd sekélyen leszántott és nehéz vashengerekkel megjáratott borsós-csalamádé már ugyanakkor elérte az 50 cm-es magasságot és kiadós zöldtakarmánymennyiséget adott, szemben a kiszántásra ítélt, megszokott módszerrel tarlóba vetett takarmánykeverékkel. Az itt elmondottakat az utóbbi években igen gyakran volt alkalmunk a gyakorlatban észlelni, ami magyarázatát adja annak, miért húzódoznak mezőgazdasági üzemeink a másodnövények termesztésétől. Ez ugyanis gyakran felesleges munkát, vetőmag veszteséget és költséget jelentett, minden gyakorlati eredmény és haszon nélkül. A köztes vetemények termesztésének sikere dél-szlovákiai viszonylatban mindenekelőtt az időbeni vetésen és a helyesen megválasztott agrotechnikai közbelépésen múlik. Az elmondottakon kívül azonban célszerű a köztesek növényeinek helyes és szakszerű megválasztása is. Javasoljuk a keverékek vetését, nemcsak azért, mivel különböző mélységig hatoló gyökérzetük egyenletesebben használja ki a talaj tápanyagkészletét, de azért is, mivel a keverék egyes összetevői (komponensei) különféleképpen reagálnak a talajviszonyokra és az éghajlati hatásokra és így csökkentik a termelés kockázatát. Minden takarmánykeverékben részesedést kell biztosítanunk a fehérjedús hüvelyeseknek (borsó, lóbab stb.), hogy így fehérjével ék szénhidráttal lényegesen növeljük a takarmány tápértékét, és elkerüljük egyoldalúságát. Különösen az őszi keverék összeállításakor járunk el elővigyázatosan s védőnövényül a talaj jellege szerint rozsot vagy őszi búzát választunk. Ezen takarmányok tápértéke ugyanis a védőnövényként alkalmazott gabonaféleség kalászhajtása után rohamosan csökken. Nem szabad tehát betakarításával kalászhányásig várni. A hüvelyes takarmánykeveréket zölden kell levágni és silózni. Tartósításkor ne feledjük el melaszszal kiegészíteni a keveréket, mivel szénhidrát hozzáadása nélkül a silózás nem sikerülne. Ha a másodnövényt korán lekerülő kalászos, például őszi árpa tarlójába vetjük, ne várjuk meg (kévekötőgéppel történő aratás esetén) a keresztek elhordását, de vessük a takarmánykeverék magját a gabonakeresztek sorai közötti tarlóba. A keresztek helyére, azok lekerülése után külön vethetünk más gyorsan fejlődő növényt. A vetésforgóban mindig akad olyan növény, amely másodnövényként alkalmas anélkül, hogy a termelés menetét megzavarná. Egyes helyeken a talaj nyári fedettsége, a talajszerkezet megóvása és a szélhordás elleni A korán lekerülő őszi-, esetleg tavaszi takarmánykeverék után, a repcét vagy árpát követően azonnal vessünk másodnövényeket takarmányozási, vagy zóldtrágyüzási célokra. -kszvédelem céljából nélkülözhetetlenül szükséges. Dr. Frideczky Ákos mezőgazdasági mérnök, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára Amennyiben még nem selejteztük ki harmadik éve tojó tyúkjainkat, így ezt a munkát most végezzük el. Ha nem keltetünk és nem adunk el keltetésre alkalmas tojást, a feleslegessé vált kakasokat is adjuk el. A tojáshozam ebben az időszakban tovább csökken. Ha sok a kotlónk, ne hanyagoljuk el ezek különválasztását és leszoktatását. A takarmánykeverékben mérsékeljük az állati fehérjék adagját. A feletetett drága takarmány értéke nincs a termelt kismennyiségű tojás értékével megfelelő arányban, ami nagyban megdrágítja a tojástermelés önköltségét. A kopár kifutókban és a nagy zárt, tojóházakban etessünk ezért több frissen szecskázott zöldlucernát, vagy egyéb pillangós virágú takarmányfélét. Idősebb tyúkjaink és a jó tojásátlagot elérő jércéink már vedleni kezdenek. Szakszerű etetéssel igyekezzünk a toliképződést elősegíteni. Ha módunkban áll, úgy etessünk napraforgót, vért vagy vérlisztet, mert ezek az állataink részére most szükséges aminosavakat tartalmazzák. A meleg napok beálltával csökkentsük vagy teljesen hagyjuk abba a fűtést növendékcsibéink nevelőhelységében. A nagy meleg csak rontja csibéink edzettségét, ellenállóképességét. Nem is szólva a fölöslegesen elhasznált tüzelőanyag és villany költségeiről. A nevelőházban levő növendékcsibéink részére biztosítsunk minél több friss levegőt. Éjjelre is hagyjuk nyitva az ablakokat, ha azt az időjárás megengedi, de vigyázzunk, nehogy huzat keletkezzen. Gondosan ellenőrizzük, hogy az itatok körül nem nedvesedett-e át az alom. A nedves almot azonnal cseréljük ki. Növendékállatainknál a nedves, dohos, vagy az igen poros alom, könnyen tüdőpenész megbetegedéshez vezethet. A vándorólakban szabad szállásra kihelyezett jércéink részére megfelelő mennyiségben gondoskodjunk etető- és itatóedényekrol, valamint friss vízről. Csak jól kifejlődött, egészséges jércéktől várhatunk bősé-A Gombai Állami Gazdaság baromfitenyésztői gondoskodnak arról, hogy a vándorólak körül elegendő víz és takarmány álljon a Fehér Leghorn fajta jércék és tyúkok rendelkezésére. — ku — ges téli tojáshozamot. Tájékoztatásul megemlítjük, hogy egy liter víz körülbelül 45 — 50 darab egy-kéthetes, 30 — 35 darab egyhónapos, 20 kéthónapos, 14 négyhónapos, vagy 10 öthónapos növendékcsibe napi folyadékszükségletét fedezi. Egy méter hosszú vályúra a négyhetes csirkékből 30 — 35, a hathetesekből 26 — 28, a nyolchetesekből 20 — 22, a négyhónaposokból 16, a hathónaposokból 12 állatot számíthatunk, hogy kényelmesen, nyugodtan, minden törtetés nélkül fogyaszthassák az eléjük adott takarmányt. Csibéink ürülékét vizsgáljuk meg, és amennyiben azokban bélférgeket találnánk, úgy kérjük ki az állatorvos tanácsát és mielőbb hajtsuk végre a féregtelenítést. De ne feledkezzünk meg a pestis elleni védőoltásról sem. Jól fejlődő tenyészállatainkra már fel kell rakni a lábgyűrűket. A lábgyűrűzési munkálatainkat kössük össze- a selejtezéssel, csoportosítással, hogy ne kelljen sokszor törni állatainkat. Vízi szárnyasaink már kezdik abbahagyni a tojásrakást. Ha még nem kopasztottuk volna meg állatainkat, úgy ezt a munkát mielőbb végezzük el. Ha módunkban áll, úgy kopasztás előtt engedjük vízre kacsáinkat és liháinkat, majd alommal bőven ellátott ólba zárjuk őket. A tiszta tolinak nagyobb az értéke. Kopasztás után állatainknak adjunk fehérjékben gazdag takarmányt, sok szecskázott, friss zöldtakarmánnyal keverve. Több menetben gyorshizlalásra fogott kacsák nevelésében tartsuk be a szakszerű etetési eljárást. Igyekezzünk gyorshizlalással minél több kacsát felnevelni a közellátás részére. Az értük kapott összeggel nagyban elősegíthetjük a * szövetkezet vagy az állami gazdaság pénzügyi tervének teljesítését. Május végével már be kellett fejeznünk a tenyésztésre szánt pulykák keltetését. Húspulykákat azonban még most júniusban és július elején is keltessünk. A kiürült csibenevelő házakat kispulykákkal népesítsük be. A felnevelt pulykákat 10 — 12 hetes korban, 2 — 2,5 kg-os súlyban mint pecsenyepulykákat, vagy 14 — 16 hetes korban értékesítsük, amikor elérik a 3 — 5 kg-os súlyt. Ne idegenkedjünk a kispulykák nevelésétől. Jó csibenevelőink, ugyanazon feltételek mellett, kispulykánk nevelésében is nagyon könnyen szép eredményeket érhetnek el. Péterfalvi László (Nyitra)
