Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-01-17 / 5. szám
Sertéstenyésztési távlatok a Német Demokratikus Köztársaságban Zsírsertések helyett hússertések Századunk kezdete óta megfigyelhető, a tudományos statisztika is megállapította, hogy az emberek mindinkább lemondanak a kalódadús — azaz zsíros és szénhidrátokban gazdag táplálékokról és inkább az állati eredetű, fehérjékben gazdagabb élelmet részesítik előnyben. Ennek az általános tünetnek a magyarázata a következőkben foglalható össze: Elsősorban: az embert állandóan több gép és automata mentesíti megerőltető testi munkájának elvégzésétől, s ennek következtében szüntelenül csökken a kalőriadús. zsíros táplálékot igénylő, nehéz és nagyon nehéz testi munkát végző dolgozók száma is. Javulnak azonkívül a lakások és munkahelyek hőmérsékleti viszonyai is és ezáltal a hideg már nem terheli annyira szervezetünk energia-gazdálkodását, mint valamikor. Másodszor: a mai háziasszony többnyire azért kíván sovány húst mert jól tudja már, hogy a növényi zsiradékok jobban szolgálják családja egészségét, mint mondjuk a disznózsír. Hústáplálékunk 70 %-át napjainkban a sertéshizlaldákban termeljük. A fentiek alapján tehát olyan kévésbe zsíros sertéseket kell nevelnünk, amelyek értékes sovány húst szolgáltatnak és és belső felépítésüket. A környezeti tényezők, mint pl tartásuk és takarmányozásuk is erős befolyást gyakorolnak külső és belső állapotukra és ezek pontosan nemigen figyelhetők meg. Az erősebb húsképződésű sertéseknek ez a tenyésztése az említett nehézségek ellenére is jó eredményeket hozott. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a testhosszúság, a sonkák alakja, nagysága és a nagy hátizom alapján történő kiválogatás a leghamarabb vezet tenyésztési sikerekhez. A hússertések tenyésztésének tehát alapelve legyen, hogy az állatokat pontos hizlalási és vágási teljesítmények alapján párosítsuk és kiválogassuk. A tenyésztésnek két lehetősége van. Az egyik: vizsgálat tárgyává tesszük a tisztafajú állatok utódainak takarmány-értékesítő képességet és vágási teljesítményét. Az utódok teljesítményei rámutatnak a szülők tenyészértékére. Ezzel a módszerrel vizsgálják az állami hizlaláskutató intézetekben a különböző fajú állatokat, és a vizsgálatok eredményei alapján tenyésztik a hússertéseket a törzskönyvezett tenyészállatokkal foglalkozó üzemekben. A Jena-Zwátzen-i kísérleti gazdaság nemesített svéd kocája (jobbra) ugyanazt a benyomást kelti, hogy nagyon zsíros, azonban hosszú háta és széles, telt izomzatú sonkái arra vallanak, hogy aránylag sokkal húsosabb a nemesített német kocánál (balra). egyúttal megfelelő módon értékesítik a kapott takarmányt A Német Demokratikus Köztársaság vezetői e követelmények alapján minden mezőgazdasági üzem feladatává tette a hússertések tenyésztését. Az NDK-ban fel is használnak minden lehetőséget a sovány sertéshús termelésére. Az állattenyésztő üzemekben széleskörű kutatómunka folyik, azonkívül, pedig jófajú törzsállatokat is behozattak külföldről Az eddig elért kutatási eredmények és tenyésztési sikerek már most igazolják, hogy a kísérletek céljaira kiadott költségek nem voltak hiábavalók. A tárgy további jobb megértése érdekében azonban tudnunk kell egyet-mqst a sertés élettani fejlődéséről is. A malac szervezetében legelőször a csontrendszer fejlődik, csak azután képződik az izoinzata. Korosodásával az a takarmánymennyiség, amit a létfenntartásához szükséges mennyiségen felül kap főképpen szalonna és zsír formájában rakódik le benne. Zsírsertések 1 kg súlygyarapítása azonban sokkal nagyobb mennyiségű takarmányt követel mint a hússertéseké, mivel 1 kg zsír 9500 kalóriát tartalmaz, 1 kg hús ezzel szemben csak 1350 kalóriát. A sertés húsrészeinek aránylagos fokozására több termelési lehetőség 'nyílik. A legegyszerűbb volna az állatokat fiatalabb korukban vágni, hogy megelőzzük a zsírképződést és a nagyobb takarmányfogyasztást. Ez a megoldás azonban sokkal több vágósertést követelne meg, hogy kellő menynyiségű eladásra szánt húst termelhessünk: azaz nagyon shk malacot kellene nevelni aránylag nagyszámú anyaállatok tartásával. A hússertések tenyésztésének egy másik változatát takarmányozás útján is elérhetjük. Ha az állatokat élettani szempontból értékes fehérjetakarmánnyal látjuk el, jobban fejlesztjük hajlamossságukat húsképződésre és ezzel csökkenthetjük a hizlalás időtartamát. A harmadik lehetőség végül: egy zsírszegényebb sertéstipus kitenyésztése. Ez a program ugyan nem valósítható meg máról holnapra, ezzel szemben azonban a legjobb eredményekkel kecsegtet. A sertés hús- vagy zsírképződése fajonként vagy típusonként váltakozó. Számos vizsgálat megállapította már, hogy a sertések hajlamossága híjsképzódésre öröklődő. A testarányokban és az élettani szerkezetben tehát olyan öröklődés feltételezte különbségek vannak, amelyek megfelelő tenyésztő munkával a fajuk típusszerű változtatását teszik lehetővé. A sertés legfontosabb hűsrészei a sonkák, a marja és a karajok. A fokozottabb húsképződés utáni követelmények kielégítése érdekében a hoszszú középrésszel és telt sonkákkal bíró álltokra kell súlyt helyeznünk. Az elmúlt évtizedek folyamán ez a tenyésztő munka a sertések testalkatának és teljesítményének változását eredményezte. A típusszerű tenyésztési irányzatban világosan megmutatkozó különbségeket látunk a svéd és a német sertéstenyésztés között. A nemesített svéd tenyészállatok már teljes mértékben megfelelnek a mai tenyésztési célok követelményeinek. Az állatok külalakja azonban kevés megbízható adatot .szolgáltat belső felépítésükre, mivé! • nemcsak öröklődési hajlamosságuk szabja meg külsejüket A másik változat a kívánt tulajdonságokkal rendelkező különböző fajok kombinációs keresztezése. A Jénai Friedrich Schiller-Egyetem állattenyésztési intézetének terve alapján svéd, holland és legújabban angol nemesített példányokat kereszteznek német nemesített állatokkal. A tervet a thüringeni tenyésztő területen hajtják végre, hogy a hússertésfajták kiválogatásának a lehető legrövidebb időn belül megteremtsék széleskörű alapját. A tenyésztő munka igy gyorsabban ér el sikereket. A fajtiszta törzsállatok vizsgálata feltűnő eltéréseket igazolt, mindenekelőtt a testhosszúságokban és a medencék szélességében. A svéd sertések hosszabb testűek, sonkájuk széle-Röntgen-vizsgálatokkal már a malacok közt meghatározható az állatok kiválogatása, amelyek előreláthatólag nagyobb testhosszúságot érnek majd el. E tenyésztési munkálatok keretében a már leírt utódvizsgálatok módszereivel ellentétben a tenyésztésre kiszemelt fiatal kocák és kanok saját teljesítményeik szempontjából lesznek kivizsgálva és mindenekelőtt az állatok takarmány-értékesítő képességét és hátszalonnájuk vastagságát állapítják meg. Azelőtt a hátszalonna vastagságát tűszúrásokkal mérték, ma már erre a vizsgálatra az ultrahang-készülék szolgál. Az aránylag egyszerűen végezhető eljárás már azért is fontos, mivel már az élő tenyészállaton is alkalmazható, anélkül, hogy az utód levágására kellene várnunk. Az azonos feltételek mellett nevelt állatokkal végzett összehasonlítások alapján megállapításokat nyerhetünk az állat tenyészértékéről.sEz az eljárás céltudatos kiválogatást és párosításokat tesz lehetővé. A vizsgálatok be végeztével az állatok egy részét levágjuk és megállapítjuk vágási teljesítményüket. Az egyes részdarabok súlyán kívül mindenekelőtt a hátrészek hosszát és a nagy hátizom felületét mérjük meg. A tizenharmadik borda mögött a háton keresztül vágjuk a hátgerincet, és a metszetet lemásoljuk. A planiméter segítségével megállapítjuk a zsír- és húsfelületeket, amelyek egymás iránti arányából következtetéseket vonhatunk le az egész állatban levő hús vagy zsírelosztódásről. Figyelemreméltók tehát a tenyésztés részére az állatok szülei és testvérei is, amennyiben nagy izomfelületekkel rendelkeztek. Azok a tenyésztállatok, melyek a vizsgálatok folyamán jó takarmányértékesítők voltak és gyenge hátszalonnájukkal tűntek ki, más tenyésztő üzemekbe kerülnek. A húsban gazdagabb sertésekkel végzett tenyésztő munkát az az igyekezet jellemzi, hogy a tenyésztés céljaira lehetőségek szerint olyan állatok kerüljenek kiválogatásra, melyek fajtája jól értékesíti a takarmányt és gazdagabb hústermeléséről meggyőződtünk. . . . Dr. E. Ritter (Az NDK-ban tngjelenő „Wissen und Leben" cikk nyomán fordította: SM) A dán sertéstenyészetben teljesen megváltozott az állatok típusa. A sertésből, melynek bája és sonkái az állatnak csak 30 %-át tették ki, 70 %-ra fejlesztették a hát- és sonkarészesedést. sebb. Az eltérő testhosszúság magyarázatát a röntgenkészülék alatt megszámolt bordák adták meg. A svéd állatok majdnem kizárólagosan 16 pár bordával rendelkeznek, míg a németek többnyire csak 14-gyel. A leszármazottaknál a bordák száma a svéd vagy német állatok vérrészesedése szerint változik. Minél erősebb volt a svéd állatok részesedése, annál nagyobb a bordák száma. A sikeres rajtoláshoz a kassai járásban legjobban a budaméri, jászéi és a kenyheci szövetkezet készült fel az állattenyésztés terén. A budaméri EFSZ mindennap 20-30 százalékkal több tejet ad el a tervezettnél. Marhahúsból az első dekádéban annyit adott közellátásunknak, hogy egész havi tervét teljesítette . vele. A sertéshús eladásában is 140 százalékra teljesítette tervét. Nagyon szép példát mutatnak főleg a tej eladása terén a jászói, kenyheci és a pederi szövetkezetek. Eredményeiket elsősorban a takarmányok szakszerű ízesítésének: a pácolásnak és élesztősítésnek köszönhetik. Vannak azonban olyan szövetkezetek is, ahol ízesít## ugyan a takarmányokat, de semmi eredménye nem mutatkozik meg. Ennek elsősorban az az oka, hogy az ízesítést nem szakszerűen végzik. Az élesztősitésnél pl. csak a víznek ne legyen meg a szükséges hőfoka, a hasznos baktériumok nem tudnak elszaporodni és ezáltal a keverék Csak egyszerű moslék marad, nélkülözi a fehérjét, ami a tejképződésben a legfontosabb szerepet játsza. Ennek tudható be, h°fjy a járás naponta 2000 liter tejjel marad adósa közellátásunknak. Elsősorban.a zootechnikusoknak kell nagyobb gondot fordítani a takarmányok ízesítésére, a munka irányításával, szaktanácsaikkal sokat segíthetnek. De közvetlen érdeke minden állattenyésztőnek is, mert ha növekedik a tejhozam, növekedik a keresetük is. Ezért ne moslékot, hanem olyan keveréket állítsanak elő, amelyik legalább 1 — 1,5 százalék fehérjét tartalmaz. Ezáltal nemcsak a lemaradást hozhatják be, de a tervet is túlteljesíthetik. (cs.) • IGYEKVŐ FIATALOK. A vojnanyi szövetkezet (poprádi járás) fiataljai jelentős tevékenységet fejtenek ki szövetkezetükben. Koltai István. Suchy János és Maiina András nemcsak a fiataloknak szolgálnak példaképül, hanem az idősebbeknek is. Az elmúlt évben az őszi csúcsmunkák idején ifjúsági munkacsoportokat alakítottak s előljártak minden munkában. A legdicséretesebb munkát a komposztljészítésben fejtették ki, ugyanis 680 m3 elsőosztályú komposztot készítettek, s ezenkívül mintegy 11 ' hektáron rét és legélőjavítást is végeztek. Kiültettek 970 db erdei facsemetét és a faluszépítési akcióban a vállalt 300 brigádóra helyett 500 brigádórát dolgoztak le. Szorgos és odaadó munkájukért dicséretet érdemelnek. Török Benedek (Nyitra) • PÉNZ BESZÉL. .. Pozsonyeperjes a dunaszerdahelyi járás egyik legjobb szövetkezete. A tagok szorgalmasak és elégedettek. Elégedettek is lehetnek, hisz a szövetkezet 19 koronát fizet munkaegységenként, s most a zárszámadáskor még mintegy 900 000 korona került szétosztásra a tagok között, amelyből körülbelül 8 — 9 korona jut munkaegységenként. Hogy a szövetkezet ilyen magas osztalékot fizethet, nem kjs részben a növénytermesztési csoport érdeme is, amely mintegy 104 °/ű-ra teljesítette évi pénzügyi tervét. Pongrácz Gábor (Mihályfa) • HELYTÁLLTAK. A podolineci szövetkezetesek az elmúlt évben mintegy 120 000 liter tejjel adtak el többet közellátásunknak. A siker alapja, hogy az állattenyésztés számára kielégítő mennyiségű takarmányt biztosítottak. Többi között 2200 m3 silót is készítettek, amely nagyban hozzájárult a szép eredmény eléréséhez. Stybar Rudolf (Kassa) • A SZAPI HELYZETKÉP. A szap! szövetkezetben a szárnyasok gondozásától kezdve csaknem minden munkaszakaszon megtalálhatók a fiatalok. Az utánpótlás tehát biztosított. Az állattenyésztésben dolgozó fiatalok Jó munkát végeznék. Különösen Takács Piroska, Csicsay Mária, Szombathelyi Ilonka, Vöröss László, Bartal Mihály, Vass László és Polák Rudolf érdemelnek dicséretet, de a többiek, a növénytermesztésben dolgozók sem maradnak mögöttük. A szövetkezet vezetősége törődik is a fiatalokkal, s mind anyagi, mind pedig kulturális téren támogatja őket. Hogy csak egy példát említsünk, itt van a szövetkezet művelődési háza, amelyben a fiatalok kedvükre szórakozhatnak, mivel televízió, rádió és mozigép áll rendelkezésükre. A szövetkezeti munkaiskolát a fiatalok nagy számban látogatják. Tanulni és tudni, ez a jövő! Patasi László (Szap) • BÚZÁÉRT TAKARMÁNYT. A galántai járásban számos mezőgazdasági üzemben megértették a búza takarmánnyal történő kicserélésének előnyét. Az ilyen csere már csak azért is előnyös állami gazdaságaink és szövetkezeteink szempontjából, mivel minden 100 kg búzáért 110 kg takarmányárpát, vagy pedig 126,5 kg keveréktakarmányt kapnak. A múlt év végéig a járás mezőgazdasági üzemei mintegy 8500 mázsa búzát, cseréltek be takarmányra. (K. F.) 1962. január 17.-Amiről szólni kell-Néhány megjegyzés az autóbuszjáratokhoz Mostanában a lévai és losonci járásban a dolgozók sokat panaszkodnak az autóbusz-közlekedésre. A CSAD egyre inkább igyekszik kielégíteni az utasok igényeit, azonban még sok hiányosság fordul elő, amit több megértéssel ki lehetne küszöbölni. Az autóbuszok általában sokat késnek. Sajnos akkor is, amikor nem indokolt.. Ipolynyékrol Ipolyságra öt óra előtt indul az autóbusz és •kényelmesen elérheti az Ipolyságról délután hat órakor induló személyvonatot. Ezzel szemben már több esetben előfordult, hogy az utasok lekéstek a vonatot. Például karácsony másnapján Ipolynyékről Ipolykeszire már félórás késéssel érkezett az autóbusz. Az ajtó kinyílott és egy áthatolhatatlan embersorta! zárta el a felszállók útját. Az autóbusz vezetője többször oe akarta csapni az utasok orra előtt az ajtót és el akart indulni. A munkások az autóbusz elé álltak és minden áron fel akartak szállni. Amikor a védő sorfal szétnyílt, kiderült, hogy az autóbusz hátsó részében még sok hely van. A munkások tehát kényelmesen felfértek. Amikor a két kilométerre lévő Ipolybalogon a sorfalat képező tizenöt ember leszállt még tágasabb hely volt az autóbuszban. Viszont Ipolykeszin a felszállással eltöltött 15 perc elég volt ahhoz, hogy az autóbusz a párkányi vonatot lekösse. Több utas emiatt három óra hosszáig várt apró gyermekeivel. Természetesen az ajtóban álló utasok is hibásak, mert ha egy parányi megértés van bennük, hátrább mennek akkor két, három perc alatt felszállhattak volna a munkások. De 3099al kérdezhetjük, miért nem tett rendet az autóbuszban a jegyszedö? A Csehországba járó dolgozók egyre többet panaszkodnak, hogy némely autóbusz a menetrend szerint is a vonat indulása után érkezik Ipolyságra. A dolgozók joggal hiszik, hogy az autóbuszjáratokat a vonat indulásához lehetne igazítani. Az Ipolyság —Léva autóbuszvonal is túlterhelt. A járási nemzeti bizottság gyakran hív össze értekezleteket. A meghívottak sem férnek el az autóbuszban, nem is beszélve a rendszeresen munkába járó utasokról. Ilyenkor rendszerint az utasok fele lemarad. Talán helyes lenne, ha a CSAD ezeken a napokon sűrítené a járatokat, vagy pedig a járási nemzeti bizottság tarthatná körzetek szerint az értekezleteket. A munkába járó dolgozók remélik, hogy a CSAD figyelembe veszi panaszukat és hamarosan orvosolja a hibákat.-b-Jó kezdés fél siker
