Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-27 / 42. szám

Nem véletlen, hogy tavaly az Olomouci Állami Gazdaság holicei és Novy Dvúr-i részlegén 120 hektár terüle­ten 420 mázsás át­­'agtermést értek el cukorrépából. Ezt a sikert példaszerű talajelökészítéssel és jó minőségű nö­vényápolással biz - tosították. Képünk Jan No­­v'otnyt mutatja, amint a már elő­zőleg láncos boro­nával ritkított cu­korrépatáblán Ifa RS-09 jelzésű esz­közhordozó traktor segítségével a sa­­rabolást végzi. (ksz) TAKARMÁNY, TAKARMÁNY, TAKARMÁN Y Elmondta PAVOL HROMADA, a rozsnyói JNB mezőgazdaságiosztályának vezetője. A növényápolás idején dől el, va­jon a nádszegi szö­vetkezet mennyi kukoricát takarít majd be hektáron­ként. Az időben végzett, jó minő­ségű sarabolás biz­tosítéka annak, hogy a CSISZ szer­vezet által kezde­ményezett 50 má­zsás hektárhoza­mot elérjék, sőt túlszárnyalják. Ké­pünkön Sándor Jó­zsef traktoros, Ko­­hel István segítsé­gével meghosszab­bított műszakban naponta 14 hektá­ron végzi el a ku­korica sarabolását. (sg) Sürget a növény­­ápolás. Erősen gyo­­mosodik a talaj. Lenthár József és Ambrózai István traktorosok a Zse­­lízi Állami Gazda­ság nagyudvari részlegén hadat üzentek a gyomok­nak. Már másod­szor sarabolják a cukorrépát. (Sl) Járásunkban legfőbb gond, hogy állatállományunk részére elegendő jóminőségü takarmányt biztosítsunk. Erre most, herekaszálás idején nyílik alkalom. Fontos, hogy a lehető leg­több lucerna, here kerüljön kazlak­ba, s minél több széna legyen télire. Régebben a rozsnyói járásban jófor­mán csak a kaszálás határidejével törődtek, a széna szárításával és be­gyűjtésével annál kevesebbet. A föl­dön szárított takarmány a tartós esőtől, erős napfénytől több esetben a szalmával egyenértékűvé vált. Az állat többet elpocsékolt belőle, mint amennyit megevett. Ennélfogva ta­vaszra alig maradt belőle. Takar­mányhiány miatt már április 15-én kihajtották a jószágot a kecsői, rozs­nyói, jabloncai és a rédovái. szövet­kezetben. Természetes, se tejet, súlygyarapodást nem eredményezett a korai legeltetés, de legalább az állomány megmaradt. Ilyen eset töb­bé nem fordulhat elő. Ebből okulva, az idén alaposan megszerveztük a munkát és állan­dóan ellenőrizzük annak folyamatát. Erre a célra minden faluban alakult egy bizottság a szövetkezet és a HNB dolgozóiból, amelyet a JNB dolgozói egészítenek ki. EGY SZÄL HERÉT SEM SZÄRITÜNK A FÖLDÖN Méhtél folyamán elkészítettük a szárítókat és az utak, vasutak men­tén felállított hófogókat is felhasz­náljuk szénaszárításra. Idén egy szál herét sem szárítunk földön. Mind fonnyadt állapotban kerül a szárító­ra, amikor levele még nem töredezik és színe zöld. A jobb szénakészítésre az is kény­­szerített, hogy a pillangósok 40 %-át ki kellett szántanunk. Ezek helyére ugyan takarmányfélék kerültek, fő­képpen kukorica, de a jő szénát nem pótolja semmi! Ismeretes, hogy a ku­korica keményítőben gazdag, a here­féléket jjedig fehérjetartalmuk teszi értékessé. E két takarmány közül egyiket a másikkal nem pótolhatjuk, de nagyon jól kiegészítik egymást. A. felszántott hereföldeken több ta­karmányt termelünk, a megmaradot­­takról pedig jóminőségű szénát szá­rítunk. Zölden nem etetünk egy szá­lat sem, hisz a legelőn elég fehérjé­hez jut a jószág, télire pedig csak az marad, amit nyáron elraktározunk. A kaszálás idejének megválasztá­sával is többet törődünk. Tapasztala­tunk szerint a lucernának a tejter­melésre akkor legkedvezőbb a hatása, ha zöldbimbós korban kaszáljuk, és magassága elérte a 40 — 45 cm-t. A korai elsőkaszálás mennyiségben ugyan kevesebb szénát ad, de a többi kaszálás hozama nemcsak a mennyi­ségi kiesést pótolja, hanem jobb mi­nőségével növeli a lucarnaterület állateltartó képességét. Ha jól vá­lasztjuk meg a kaszálás időpontját és korszerű betakarítási módszereket alkalmazunk, több és jobb a széna nem pállik ki a rend alja, gyorsab­ban sarjad a második kaszálású lu­cerna és július végére harmadszor is kaszálható. Sajnos, a takarmánybetakarítást nagyon megnehezíti rétjeink és föld­jeink fekvése. Emiatt a szántófölde­ken termesztett takarmányok 90 %-át gyűjthetik be géppel, a réteknek pe­dig csak 30 %-a felel meg gépi mun­kára. A jövő évre terveztünk 130 da­rab motoros kézi kaszálőgépet a he­gyi rétek kaszálására, de ha előbb kaphatnánk meg, tnég többet érne. MUNKAVERSENNYEL, PRÉMIUMMAL A berzétei és jolsvai állami gazda­ságokban az idén már hideglevegős szárítást végeznek. A ventillátorok készen várják a szárítást és a dolgo­zók is alaposan felkészülnek a mun­kára. Járásunkban ezt a módszert eddig csak hírből ismerték, ezért el­mentünk Szobráncra, és ott az új módszer minden csínjával-bínjával megismerkedtek az állami gazdaság dolgozói. Ezután a szövetkezetekben is bevezetjük ezt a módszert, még­pedig nyomban, mihelyt a szükséges gépeket megkapjuk. A jobb munkaszervezés érdekében tettük a legtöbbet. Ezelőtt reggel osztották be a dolgozókat munkába, most előző este megtörténik az el­osztás és a napi munka értékelése. Széleskörű munkaversenyt indítot­tunk, amelyben minden gazdaság résztvesz. A munkaverseny győzte­seit jutalomban részesítjük. Járásunk területe négy termelési körzetre osz­tódik. Eszerint minden termelési körzet három szövetkezetét, az elért eredmények szerinti sorrendben, 1000, 800 és 600 korona pénzjutalomban részesítjük. Állami gazdaságaink kö­zül a legjobb részleget 1000 koroná­val jutalmazzuk. A járás három leg­jobb komplexcsapata 2000, 1500 és 1000 korona jutalomban részesül. Minden körzet legjobb agronómusa 600 koronát kap a jő munkaszerve­zésért s minden körzet legjobb nö­vénytermesztési csoportját 2000 ko­rona illeti, a takarmánygyújtésb^n elért szép eredményekért. A trakto­rosok egyéni versenyének győztesei — itt beleszámítva a vetési munkák határidejét és ^ninőségét is — 500, 400 és 300 koro'na jutalomban része­sülnek. A takarmánybegyűjtés egész mene­téről naponta a helyi hangszórókon keresztül és villámújságokban köz­lünk híreket. A munkaverseny ered­ményét pedig az újság és rádió ré­vén tesszük közzé. Ezeknek az intézkedéseknek máris mutatkozik a hatása s remélhető, hogy célravezet, vagyis idején ele­gendő és jóminőségű takarmányt ta­karítanak be mezőgazdasági üze­meink. Lejegyezte: Csurilla József Hej, de kényes lányka az a szomszéd Kátyal Amit csinál, nem szép dolog, nagyapjával eképp dohog: — Add a labdát! Hol van? — — Játszhatsz, Kátya, nyomban, ámde csinálj rendet elébb, mosd is el a teásedényt.' Nyafog erre Kátya: — Nem én! Anyu dolga, nem az enyém! Édesanyja épp most tért meg s így szól hozzá: - Kátya, kérlek, segíts nekem! — Kátya erre válaszolja elheverve: — Jó, hogy jöttél, mami édes, már a cicánk szörnyen éhes! Vidd neki a tejeskorsót, játszani mea cérnaorsót! Ugyan melyik 10 — 12 éves kislány­nyal ne fordult volna még elő, hogy egy-egy félnapra — édesanyja vá­rosba utazása miatt — nyakába sza­kadt az egész ház gondja-baja. Biz­tosan sokan vannak közületek olyan kislányok is, akik nap mint nap segítenek otthon a ház körül és így megértik majd Marika esetét. Marika éppen olyan falusi kislány, mint az a sok-sok ezer hozzá ha­sonló és éppen olyan örök-kíváncsian, nyitott szemmel jár-kel a ház körül, mint akármelyik a sok közül. Mióta Marika az eszét tudja, igen sok kotlóalja kiscsirke felnőtt már a házuk táján, de olyan kedves, olyan szivéheznőtt, mint az idei első fé­szekalja, nem volt még sosem. Most hallgassátok meg ennek az okát: Marika édesanyja egy kora tavaszi este így szólt kislányához: — A városba kell mennem reggel, Marika, délre itthon leszek. Te úgy Is délután mégy iskolába, végezz el tehát mindent, amit csak tudsz. Az ebédet megfőztem előre, azzal nem lesz bajod, csak etesd meg a tyúko­kat, no meg a kotlóst a kamrában, de jól vigyázz, nehogy kihűljenek a tojások.,. Marika ígért, fogadkozott. Édes­anyja pedig a legkorábbi busszal elment. A kislány elhatározta, meglepi édesanyját és olyan nagytakarítást csap, hogy fenekestül felfordítja az egész lakást. A^ ő tekintetét ezen a délelőttön nem kerülheti el egyetlen porszem, vagy a térítőkre libbent parányi ránc sem. Neki is kezdett nagy buzgalommal és tíz óra felé járt az idő, amikor eszébe jutott a kotlós. Jaj, elfelejtette megetetni. Futott a kamrába, leemelte a rostát Fejtsétek meg! Este Kátya ásít nagyot: — Vetkőztess le! Fáradt vagyok! — Reggel Kátya megint fáradt: — Mama, vesd be te az ágyat! Íme: ilyen leány Kátya... Kényes kezét sose mártja hideg vízbe. Kis pimasz ma, nyafka, lusta, sót mihaszna, és ha meg nem javul Kátya, nem lesz néki jóbarátja! (Ford.: T. E.) venyegyedet hagynak meg. Szüksé­ges továbbá, hogy a kukorica ápolása és gondozása — egészen a betakarí­tásig — legyen biztosítva elegendő munkaerővel és géppel. Továbbá az kell, hogy a magas hektárhozam elé­rését megfelelő munkafelajánlások támasszák alá, s törekedjenek a hek­tárhozam túlszárnyalására. Ezeken az intézkedéseken kívül döntő szerepe lesz annak, hogy a szövetkezetekben milyen mértékben tudják anyagilag is érdekeltté tenni a dolgozókat a nagy hektárhozamok elérése szempontjából. Itt különösen nagyjelentőségű az idénypré­mium, amelyet fel kell használni a kukorica növényápolási és egyéb kártévök elleni munkák gyors és jó­minőségü elvégzése érdekében. Ugyanis, az év végi prémium vég­eredményben már nem tudja befolyá­solni a hektárhozamot; csak meg­állapíthatják, hogy ennyit vagy annyit értek el. \ > A galántai járás szövetkezetei már a tavaszi munkák első szakaszában meggyőződtek arról, hogy mennyire segíti az előirányzott feladatok tel­jesítését az idényprémium. Egész sor ilyen példa van a sopornyai, vág­­farkasdi, tallósi és több más szövet­kezetben. Ez jórészt hozzájárult ah­hoz, hogy az említett járásban a ta­vasziak vetését hat nap alatt elvé­gezték. Ebből kiindulva például a nádszegi szövetkezet vezetősége és tagsága amellett döntött, hogy a kukorica növényápolási és betakarítási mun­káját a minőség, s az elért hektár­hozam figyelembevételével hektáron­ként 900 korona idényprémiummal jutalmazza. A tavaszi munkák eddigi menete azt bizonyítja, hogy a galántai járás­ban minden lehetőség megvan a ki­tűzött feladatok teljesítésére; hiszen a járásban nem kevesebb, mint 34 komplexbrigád működik. Ezenkívül egész sor kollektíva versenyez a szo­cialista munkabrigád címért. Idén ezek a kollektívák nem tettek konk­rét munkafelajánlásokat, éppen ezért a kukoricatermesztés szakaszán szer­vezhetnénk vállalásokat e brigádokon belül. A bőséges kukoricatermés ér­dekében fel kell használnunk az ifjú­ság lelkesedését, tettrekészségét is. A galántai járás derék fiataljai 10 ezer hektár kukorica művelését vál­lalták. Munkájukat kísérjük figye­lemmel és segítsünk, hogy adott sza­vukat beválthassák, magas hektár­hozamokat érhessenek el. VARGA JANOS A galántai járásban is egyik leg­fontosabb probléma most a takar­mányalap biztosítása. Ennek érdeké­ben a többéves takarmányféléken kí­vül főleg a kukorica termesztésére fordítják a legnagyobb figyelmet. Idén több mint 19 ezer hektáron termesztenek kukoricát ebben a já­rásban. A járás mezőgazdasági üzemei dol­gozóinak többsége kötelezettséget vállalt, hogy átlagban hektáronként 50 mázsa szemeskukoricát és 450 má­zsa silókukoricát takarít majd be. Ennek eléréséhez megteremtették az előfeltételeket, mégpedig olyképpen is, hogy hektáronként 40 ezer nö-Érvényesüljön az anyagi érdekeltség elve 1962. május 27. kénytelen volt a tojásvédő díszpárnál még egyszer megmelegíteni, meri attól félt, kihűlnek a tojások. Végül kotlós mamát visszahuppantotta el­hagyott fészkére és nagy sóhajjal borította rá a rostát. Délben haza­térő édesanyjának nem szólt az eset­ről egy szót sem. Soha még ennyi izgalommal teli két hét nem volt a kislány életében. Éjjel álmábgn elé­betűntek a megzápult tojások és ez lelkiismeretfurdalást okozott neki. Igen, ő lesz a hibás, ha a tojások megzápulnak. Miért hagyta ott a kot­lóst és miért nem zárta be az abla­kot? Aztán, egy napon az édesanyja az­zal engedte el az iskolába: — Na, kislányom, mire hazajösz, talán már kiscsirkénk is lesz... ma van az ideje. Nem tudott odafigyelni a tanításra, bárhogy akarta is, és délben olyan elnehezült szívvel indult haza, mint aki valami szomorú eseményre ér­kezik. Annál nagyobb volt az öröme, amikor édesanyja boldogan újságolta: — Ügy kelnek, mint a villám, már nyolc kinn van és azt hiszem egyet­len egy zápult csak meg a 21-ből, a többit már mind-mind kivágták a kis drágák. Ne csodálkozzatok, ha Marika örö­mében táncba vitte édesanyját. Hát ezért nőttek a szívéhez az első fé­szekalj kiscsirkéi és ezért olyan büszke, boldog, valahányszor csak rájuk tekint. VlGH ROZSA Függőleges: 1. Tágas £ hely. 2. Állami illeték. 3. " Tagadó szó. 4. Vissza: f kereskedelmi cikk. 5. Ta­lál. 6. Vízinövény. 7. Tej- j termék. j (Megfejtés az erő­­sebben bekeretezett víz­­szintes sorban jön ki.) -(Beküldte: n Kecskeméti Ottó) Marika kiscsirkéi.. a kotlós fölül és elébeszórt egy ma­rék kukoricát. Friss vizet is készített melléje, aztán egy ideig elnézegette a kotlós jóétvágyú szemezgetését. Majd gondolt egyet és besietett a szobába, hogy helyére igazítsa a sző­nyeget. Hadd nyújtóztassa egy kis ideig szegény kotlóska meggémbere­­dett lábait, egy pár perces szellőzés nem árt a tojásoknak sem. Alig telt el egy-két perc, már végzett is benti munkájával és kisietett a kotlóshoz. Legnagyobb megdöbbenésére azonban kotlós mama nem volt a kamrában. Marika tekintete a nyitott ablakra tévedt és mindjárt tudta: csak ott léphetett meg a huncut. Már-már kapta magát, hogy utána futva kéz­­rekapja, amikor eszébe jutottak a tojások. Ki tudja, mennyi időbe telik majd a fogócska, addig a tojásokat nem hagyhatja fedetlenül. Szeren­csére hamar a kezeügyébe akadt egy kivénhedt díszpárna, amelyet a tűz­hely zománcos oldalán jól megmele­gítve, ráborított az elárvult tojásokra. Aztán futott a szökevény után. Hát bizony jó időbe telt, amíg a kotlóskát kézrekerítette. Közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom