Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-23 / 41. szám

• Sálán hallgat, a* OAS tovább gyilkol. Á párizsi katonai Különbíró­­ság "folytatja Sálán tábornok kihall­gatását, aki megtagad mindenféle választ a bírák kérdésére. Közben az. OAS tovább garázdálkodik, köz­épületeket, műszaki berendezéseket, egyetemeket és tudományos intéz­ményeket robbant fel. • A Franco-réndszer megtorló intézkedései ellenére továbbterjed a spanyolországi sztrájk. Asztúria vi­dékéről az ország egyéb részeire is ■átcsap a sztrájkmozgalom. Barcelo­nában a hét -elején kétszerannyi munkás, lépett szrájkba, mint ameny­­nyi az elmúlt hét végén. Időben szólunk Kenyér és a nőbizottság elnöke A közelmúltban történt, s az­óta már bizonyára rendeződött is a dolog, de hogy a jövőre nézve mások is okuljanak, il­letve okulhassanak belőle, el­mondjuk. II. I. 1962. május 23. Eső után volt, délfelé járt az idő és a nap éppen azon igyekezett, hogy a még megmaradt tócsákat fel­szántsa, amikor betoppantunk Bese­nyőre. Ilyenkor az emberek is a ház körül tesznek-vesznek, vagy az öre­gebbek éppen kiállnak pipázni a ka­puba. Besenyői? másképp volt. Be­toppantunk s tengernyi (ebben az esetben körülbelül ötvenet tesz ki ez a megjelölés) asszony és gyerek kö­zött találtuk magunkat. — Mi van itt? — kérdeztük az egyik legközelebb állót. — Mi van? Jól adja. Miért vitték el a pékünket? Még kérdezi, a falu­ban meg nincs kenyér már egy hete. — Hat apró gyermekem, van ne­kem, mit adjak nekik enni? No, mondja - gyűrűznek körül. — Dehát mi szerkesztőségből va­gyunk itt — mentegetödzünk egy kis csendhez jutva. — Nem Üjvárból? — Nem! — Mindegy, akkor legalább megír­ják, hogy mit csináltak velünk, hogy elvitték a pékünket. Oszt a kutya sem törődik velünk, a. riemzeti bizottsá­gon sem. Ránk se hederítenek ... . — Nincs pék, nincs kenyér — jön­nek a hangok minden oldalról. — És más pék nem jött a faluba? — Jött, de csak a jövő héttől kezd­ve süt rendesen. — Írják meg, hogy nem törődik velünk senki sem - hangzik minden­felől. Valahogy így kezdődött, s mivel a kíváncsiság hajtott bennünket, indul­tunk a helyi nemzeti bizottságra, hogy mondanák el az esetet pontosan és összefüggően a falu vezetői.- Oda ne is menjenek — , állított meg bennünket egy néni. — Surány­­ban vannak gyűlésen mindnyájan.- Hát akkor megyünk Surányba.- Most, ebben a pillanatban ért véget a gyűlés, már elmentek - ad­ták meg a felvilágosítást a surányi HNB-on.- Ejnye -, s már egy cifra mon­dásra hegyezem a nyelvem, amikor még emberünk hozzáteszi:- Krajmer elvtárs, a titkár, új­­lóti. Keressék talán a lakásán. Ügy is tettünk, s kevéssel utána már Krajmer elvtársnál ültünk.- Hát tudják, nekünk nem szól­tak, hogy elviszik a péket —, men­­tegetödzik. Furcsa viselkedés. Szerintünk egy titkárnak mindenről tudnia kell (leg­alább is illik), ami falujában törté­nik. A válasz vállvonogatással egy­bekötve:- Telefonáltam az érsekújvári igazgatóságra, de még ők sértődtek meg. Megígérték, hogy adnak más péket, s úgy tudom, hogy ma már ott is van. Én mindent megtettem ... Elbúcsúzunk s az „ez bizony édes kevés" szájízével száguldunk Bese­nyőre. III. Csodálatos változás fogad. Az asz­­szonyok csendesebbek és sorban vá­rakoznak. Mi történhetett? Törjük a fejünket.- Asszonyok, adjanak helyet — hangzik egy erélyes női hang. - Hol­nap reggel két kemencével síit HAJ­DÚ István bácsi, s akiket felírtam, csak azok készítsék a tésztát, ne hogy úgy legyen mint most. Az asszonyok bólogatnak és utat engednek neki. Bólogatnak, érzik, hogy igazságosan írta fel a neveket. Egyetlen sokgyermekes család sem maradt le. OSZTRCS1LÉK, NÉMETHÉK és a többiek is mmd rajta vannak.- Igazságosan írta fel - súgják egymás felé és kihúzódnak a bizony már sok kenyeret látott kemence­házból. — HRUSKOVÄ Rozália vagyok, a nöbizottság elnöke -, mutatkozik be. - Hallottam, hogy kerestek — s meg sem várva válaszunkat folytatja. — Látják, milyen komiszságot csinált velünk az újvári pékség. Tíz év ne­velő munkája ment itt tönkre, mert milyenek a mi embereink ... — A nemzeti bizottság vezetősége miért nem lépett közbe? Vagy miért nem rendeltek több kenyeret? — A vezetőség? Három napja nem volt kenyér, és az elnök, ÉLIÁS Ödön, füle botját sem mozdította, hogy le­gyen. A titkár elvtárs meg tudta, hogy még csütörtökön délután sem fog sütni a pék, mégis amikor kér­deztük, hogy rendeljünk-e több ke­nyeret, azt mondotta, hogy nem szükséges. Ilyen intézkedésekkel az­tán nem lehet megnyerni az embe­rek bizalmát. Hetvenöt-nyolcvan darab kenyér valóban kevés egy 2240 lakosú faluba. Ha a helyi pék nem süt, a legszeré­nyebb becslés szerint is legalább 400 kenyérre van szükség. Iván Ilona, a ,,kenyeres asszony", azzal védekezik neki senki sem szólt, hogy több ke­nyeret rendeljen, mert nem lesz sütés.- Rózsi néni segített aztán raj­tam — mondja a nöbizottság elnö­kére mutatva.- Összevesztem mindenkivel, míg végül az udvardi pékek megígérték, hogy ha traktort küldünk adnak 130 kenyeret Aztán később lealkudták 125-re, majd 100-ra, s az elküldött traktor végül 85-öt hozott. De mind­agy, fő, hogy volt. S most már úgy­­ahogy egyenesben vagyunk. Nagyot lélegzik.- Már belefájdult a torkom ebbe a sok kiabálásba, veszekedésbe, ami itt három nap óta folyik. No, de sie­tek a kemencéhez, mert a mérésnél ott kell lennem. Kár volt ezért ami itt történt teszi még hozzá és megy gyorsan, magabiztosan. A nöbizottság elnökéről akartunk írni, tessék itt van, illetve, mindig ott, ahol valamit tenni, segíteni kell. Mert tétlenkedni Rozi nénit még soha senki sem látta. Különben népbíró is, s így az embereket kétszeresen sze­reti. IV. Kár volt, ami itt történt, mondotta Hrusková elvtársnő. Bizony kár. Mert összegezzük csak a dolgokat, hogy mi is történt tulajdonképpen. Elvittek egy péket a faluból, a falu vezetni tudta nélkül, s egy héttel későbbre irányították át HAJDÜ István bácsit az újlóti pékségből. Ezért súlyos fe­lelősség terheli az érsekújvári igaz­gatóságot. De felelősség terheli a falu vezetőségét is, hogy nem intéz­kedtek azonnal, s nem biztosítottak a szomszéd pékségekből elegendő ke­nyeret a szövetkezeti dolgozóknak. Felelősség terheli a helyi vezetőket azért is, hogy elzárkóztak az embe­rek elöl, titkolóztak, ahelyett, hogy megmagyarázták volna nekik a he­lyes tényállást. (Ha mást nem, a helyi hangos bemondót nagyszerűen fel le­hetett volna használni erre a célra.) De a falu vezetői félvállról kezelték ezt az ügyet. Az emberek, s a falu ügyének az intézése pedig egész em­bert és teljes odaadást igényel. * * * Amit itt elmondottunk, a kö­zelmúltban történt. Azóta már bizonyára rendeződtek is a dolgok. De hogy a jövőre nézve mások is okulhassanak belőle, úgy gondoljuk, nem volt hiába­való szóvátenni. TÓTH ELEMÉR A kollektív szervezés és irányítás jó eredményekhez vezet Veszélyes játék | Tavaly júniusában a bécsi Hrus. csov —Kennedy találkozó alkalmá­ból a Fehér Ház új főnöke azt ígérte a szovjet miniszterelnöke nek, hogy mindent elkövet a laoszi válság megoldására. Nos, azóta majdnem egy év telt el és az ígé­retből semmi sem lett. Sőt, pilla­natnyilag ellenkező a helyzet: az USA rendkívül elmérgesitette a helyzetet a világnak ebben a tér­ségében, nyílt katonai beavatko­zással fenyeget Laoszban. Monda­nunk sem kell, hogy ez igen ve­­, szélyes játék a béke ellen. Washingtonban bizonyos „vörös veszélyről“ beszélnek, s azt akar­ják elhitetni a világgal, hogy á VII. amerikai hajóflotta provoka­tív felvonulása Laosz határa men­tén és a szomszédos Thai-földön összevont amerikai szárazföldi csapatok és lökhajtásos bombázó­gépek a szabadságot és békét vé­delmezik. Lényegében azonban arról van szó, hogy az USA érdekeit kiszol­gáló Boun Oum herceg és a No­­savan-klikk csapatai sorozatos ve­reséget szenvedtek a laoszi haza­fias erőktől, amelyek megalkuvás nélkül harcolnak az ország egy­ségének és függetlenségének meg­teremtéséért. Ez tehát „vörös ve­szély" az amerikaiak szemében és ezért fitogtatják erejüket, amely lényegében gyengeségük bizonyí­téka. Jó néhány példát hozhat­nánk fel a világ más tájáról is, amelyek azt bizonyítják, hogy az igazi szabadságot és függetlensé­get nem az imperialista érdekeket szolgáló szuronyok biztosítják, hanem az országok politikai és gazdasági függetlensége. Említsük csak meg a forrongó Dél-Ameri­­kát, Afrikát, Ázsiát, de hiszen mindezt nagyon jól tudják Wa­shingtonban is .. . Tudják, és nagyon is megértik. A történelem szele erősen szem­befúj a Pentagon uraival, de azok mégis erőlködnek. Helyi háborúk kirobbantásával próbálják vissza­fojtani a népek szabadságmozgal­mát, vérfürdőket rendeznek a sza­badságokért harcoló tömegek kö­zött. Pedig nagyon jól tudják, hogy ezzel nem tudják megállí­tani a történelem óramutatóját. Vagy már elfelejtették a kubai leckét? Kennedyék váltig azt állítják, hogy a laoszi helyzet megoldásá­nak hívei. Szóban lehet, de tetteik az ellenkezőjét bizonyítják. Az USA-nak nem kerülne sok­ba, hogy Laoszban helyre álljon az igazi béke. Csupán be kellene szüntetnie a puccsisták támoga­tását. Ezt már többször megígér­ték, de sohasem váltották be. Kennedy elnök ázsiai tanácsadója nemrég azt mondotta, hogy az USA nem ad több dollárt Nosava­­néknak. Igen! Már dollárt valóban nem ad, hanem közvetlen katonai segítséget nyújt. Ez pedig még veszélyesebb. A mellékelt karikatúra találóan fejezi ki a laoszi nép árulóinak, Boun Oum herceg és a Nosavan­­klikk helyzetét: csupán az ame­rikai fegyverek szuronyai tartják fenn az ország egyesítését és füg­getlenségét szabotáló erők meg­testesítőit. Vajon meddig tűri ezt a laoszi nép? (-tg-) tudták, futótűzként terjedt el a hír: „no már kezdődik nálunk is a közös konyha megvalósítása“. Sok munkát kellett kifejtenie különösen ennek az albizottságnak, de az egész HNB-nek, amíg végül is ezt az elgondolást min­den polgár helyesen értelmezte. Rö­vid időn belül valósággá vált a terv, s az öreg nyugdíjasok először igaz csak kis létszámban, de később egyre többen járogattak el a közös étkez­débe .Ma pedig mind a 46 személy ott ebédel. Annak ellenére, hogy egy ebéd átlagosan 5,30 koronába kerül, a nyugdíjasok nyugdíjuk magasságát figyelembe véve csak 0,50 — 2,50 ko­ronát fizetnek a jóminőségü ebédért. Ma már mindenki dicséri az albizott­ság munkáját, sőt, akik egykor elítél­ték a „közös konyhát", most már gyakran előfordu hogy ott ebédel­nek. S akadnak olyan családok is, akik innen hordják minden nap at ebédet. A HNB képvis szoros kapcso­latot tartanak fenn a válasz!ókkal is. Rendszeresen látogatják őket, es ugyancsak rendszeresen gyűléseket hívnak össze az egyes választókerü­letekben, amelyeken megbeszélik az elért eredményeket és a további tennivalókat. Nemrégiben minden képviselő körüljárta körzetét, hogy a feladatokat megmagyarázza, szo­cialista kötelezettségvállalások elfo­gadására serkentse választóit. Nem dicsekvésképpen, de a járás területén egy községben sem vállaltak annyi kötelezettséget, mint éppen Csányon. A csányiak tavaly már szeptember 5-én teljesítették egészévi tejeladási tervüket. Idén ezen a téren egy kis lemaradás mutatkozik, de igyekez­nek majd behozni. Ebben nagy sze­repe van a HNB által kihirdetett szocialista munkaversenynek is, amely serkentően hat a falu lakosaira, mi­vel mindenki szeretne ebben a nemes versengésben az első helyre kerülni. Persze nemcsak azért, hogy elnyerje azokat a díjakat, amelyeket a szö­vetkezet és a HNB kiírt, — első díj 25 kg-os malac, második díj 20 kg-os malac, harmadik díj 15 kg-os malac, negyedik díj 200 Kcs, ötödik díj 150 korona, hatodik díj 100 korona - hanem azért is, mert becsületheli dolognak tekinthető, hogy a tej- és tojáseladás terén az elsők, vagy az utolsók között végzek-e. A csányi HNB és annak albizott­ságai jó munkájukkal a járás többi községének is példát mutatnak. S az elért eredményeket figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy a kollektív, valamint a jó szervező és irányító munka, úgy mint Csányban, minde­nütt eredményekhez vezet. Iván Sándor (Kassa) és a tömegszervezetek munkáját, ott a kitűzött feladatok minden na­gyobb erőfeszítés nélkül elérhetők. Példaként vehetjük a kassai járás­ból Csány községet. A HNB megvá­lasztása utáni első gyűlésén össze­állította a további működéshez szük­séges terveket, megszervezte az egyes albizottságokat^ azok pedig az aktivisták csoportját építették ki ma­guk körül, s ilyen felkészüléssel lát­tak hozzá a feladatok teljesítéséhez. A nemzeti bizottság előre kidolgozott terv szerint tartja üléseit, rendsze­rint havonta egyszer. Hasonlóan dol­gozik a HNB tanácsa is, a különbség csak annyi, hogy kéthetenként ülé­seznek. Persze, ha sürgős intézke­désekről van szó, hogy feladatukat jobban teljesíthessék, rendkívüli ülé­sekre is összejönnek. A HNB-nak hét albizottsága és nagy erőt képviselő nőbizottsága van. Ezenkívül minden albizottságnak van­nak még aktivistái is. Az építkezési albizottság például különös gondot fordít az építkezések és javítások helyes menetére, és az ehhez hasonló munkálatokra. Kovács István, a me­zőgazdasági albizottságot vezeti. Meg kell állapítanunk jól. Részletesen ele­mezték a szövetkezet gazdálkodását, segítettek az évi terv kidolgozásában, véleményüket előterjesztik a HNB tanácsa elé a vágási engedélyeket illetően, hetente értékelik az eladási kötelezettségek teljesítését, és szo­rosan együttműködnek a szövetkezet vezetőivel. Kovács István azonban mint a község polgára is jó példával jár elől, hisz március 10-ig már 188 liter tejet adott el háztáji tehenétől a közellátásnak. Hasonlóan tudnánk írni a többi albizottság munkájáról is, amelyek VERES László, GÖNCI József, BÚZA István és VARGA László vezetése mellett működnek, és már nagyon sok feladat megoldásában segítettek. Legyen az filmfesztivál, a mezőgaz­dasági termelés propagálása, az ün­nepélyek jó előkészítése, az önse­géllyel végzett építkezések, stb., mindenütt segítenek a feladatokat teljesíteni. Minden albizottság előre kidolgozott terv szerint végzi mun­káját és havonta egyszer ülésezik. Pár mondatban szeretném még elemezni a község ellátásával és ipa­rával foglalkozó albizottság munká­ját is. Az albizottság egy időben sokat foglalkozott azzal a gondolat­tal, hogy a községben élő idősebb nyugdíjasok részére alakítanak közös étkezdét. Nem kevesebb, mint 46 ilyen idősebb személy él a faluban, nagyrészük már hozzátartozók nél­kül. Persze, amikor ezt a „konyha­dolgot“ a község polgárai is meg-Minél gyorsabb ütemben haladunk előre a szocialista társadalom építé­sében, annál fokozottabban kell az állam irányításába bekapcsolni a tö­megek széles rétegeit. Csakis a kol­lektiven irányított, jó szervező mun­ka vezethet sikerre. Ahol a nemzeti bizottságok küldetésüket ilyen érte­lemben fogják fel, ahol alaposan megszervezték az egyes szervek, al­bizottságok, nőbizottság, aktivisták-* A gyermekek ez év januárjában és februárjában 85 tűzvészt és 305 ezer korona kárt okoztak, de a legelret­­tentőbb, hogy 19 gyermek esett a tűzvészek áldozatául. Márciusban gyermekek okozta tűzvészek további öt gyermek életét követelték. Az év első negyedében tehát 24 gyermek esett a tűz martalékául. Vágbeszterce közvetlen közelében fekvő Orlová községben az elmúlt év októberében tűz keletkezett. A volt kastélyt, amely most lakás és raktár — a lángok nyaldosták. A tüzet a: házmester időben észrevette, a tűz-­­oltó-készülékeket azonnal igénybe vette, ötöt elhasznált, de a tüzet ennek ellenére sem sikerült elfojta­nia. A riasztás után a helybeli gép-: gyár tűzoltói érkeztek elsőként a helyszínre, majd közvetlen utánuk a vágbesztercei tűzoltók is megérkez­tek, hogy mentsék, ami menthető, A lángokkal egészen az éjszakai órá­kig nehéz és életveszélyes harcot vívtak. Amikor az oltási munkálatok befejezéséhez közeledtek, a házmes­ternek eszébe jutott, hogy talán, a gyermekei is a lángok áldozatául estek. Sajnos, így is volt. Az első áldozatot a tűzoltók éjjel negyed egykor találták meg, amikor kirak­ták a raktárból a megpörkölt gyapot­bálákat. Nemsokára rábukkantak a másik gyermekre is . .. A nyomozás megállapította, hogy a tízesztendős Jóska és a két évvel idősebb Vladko a raktárba szoktak járni, jobban mondva bemászni az ajtó eltörött ablakán keresztül és itt játszadoztak. A tűz keletkezése előtt gyufával játszadoztak. Kiderült az is, hogy'ez nem az első esetben történt. Kell énnél borzalmasabb okulás? A gyermeknek sohasem szabad meg­engedni,, hogy olyan veszedelmes eszközhöz nyúljon,, mint a. gyufa!­­A gyermeket nem, szabad felügyelet nélkül hagyni! Ez az intézkedés a tűzvészek keletkezésének és meggát­­lásának egyik leghatásosabb módja! Füry József Nemcsak építeni, alkotni kell tud­nunk, de a nehezen szerzett értéket meg is védeni. Minden elővigyázatos­ságunk és óvóintézkedésünk ellenére azonban még mindig nagy értékek esnek a tűz martalékául. ■ Az elmúlt évben hazánkban 644 tűzeset, fordult elő, amelyek 142 mil­lió 106 ezer korona kárt okoztak. Szlovákiában 1745 tűz keletkezett, az okozott kár 37 millió 174 ezer ko­rona értékű. 130 személy meghalt és 610 megsebesült. Az 1960-as évvel szemben a tűzesetek száma emel­kedett. 1961-ben 1198 tűzesettel több fordult elő, az okozott kár 28 millió 688 ezer koronával volt nagyobb. Ennyit mond a szűkszavú jelentés. A számokból azonban rideg valóság­ként megállapítható, hogy a tüzese­teket megelőző óvintézkedések terén még igen sok a tennivaló. Sokan talán azt hinnők, hogy tűz­oltóink, tűzvédelmi szerveink nem ' állnak hivatásuk magaslatán. Ennek megcáfolására csak annyit közlünk, hogy még egy évben sem történt annyi intézkedés a tűzesetek meg­­gátlására, mint az elmúlt évben. A tüzesetek száma ennek ellenére mégis emelkedett. Hol van hát a baj? Mit kellene tenni a tűzesetek lehető legkisebb mérvű csökkentésére? Ezúttal nem óvintézkedésekről szólunk, arról sem, hogyan kell a tüzet még csírájában elfojtani. En­nél sokkal fontosabb dolgokról van szó. Ha a tűzesetek okát kutatjuk, ki­derül*-Hiogy a legtöbb tűz az embe­rek hanyagságából ered. A felnőttek . is ,s,ok tüzet okoznak, de a gyerekek még többet. Á magukrahagyott, felügyelet nél­küli -gyermekek tavaly és ez idén több tüzet okoztak, mint az előző években. Tavaly 941 ilyen tűzvész következtében csaknem 17 millió ko­rona kár keletkezett, 22 gyermek életét vesztette és 33 megsebesült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom