Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-20 / 40. szám

Hogy legyen elegendő, jóminőségű takarmány Bármerre járunk az ország­ban, azt tapasztalhatjuk, hogy egyre nagyobb teret hódít az új technika és technológia vívmányainak alkalmazása mezőgazdaságunk minden ágában. Évről évre jön valami új, amelynek bevezetése könnyebbé teszi a mun­kát, olcsóbbá a termelést. Ezt ta-Uj technológiát a takarmánynövények betakarításánál Indulásra készen a kaszálógép mint 50 °/o-át szárítják hideglevegős módszerrel. Elmondhatjuk ezt a ga­­lántai, dunaszerdahelyi és számos járás mezőgazdasági üzemeiről is. Igaz, a jelek azt mutatják, hogy jelenleg még nem áll elég gépi esz­köz — különösen ventillátor — ren­delkezésre, de a meglevő berendezés szakszerű kihasználásával is meg­többszörözhetjük betakarított takar­mánynövényeink fehérjetartalmát. S mivel az első kaszálatból eredő zöldtömeg a vártnál jóval kevesebbre sikerült, még inkább fontos, hogy a meglevő takarmányt az új techno­lógia segítsége révén a legjobb mi­nőségben takarítsuk be. Kísérletek szerint a mesterségesen szárított lucerna szárazanyagában az emészthető fehérje mennyisége 8 — 12 % között mozgott, a karotintarta­­lom pedig 50 milligrammot tett ki, ami lényegesen több, mint amikor a szé­nát szokásos módon szárítjuk. A mesterségesen szárított takarmány megőrzi zöld színét, s a levélpergé­­ses vesztesége jelentéktelen. Hideglevegós szárítás esetén gon­doskodnunk kell ventillátorokról, va­lessége szintén 5 méter. A kazalban a szükséghez mérten kéményeket helyezünk el, hogy a levegő beáram­lása a kazalba minden oldalról egy­formán történjék. A takarmány hideglevegós szárí­tása csak úgy halad zökkenőmente­sen, ha legalább 5 — 6 szárítóberen­dezésről gondoskodunk, mert csak ilyen körülmények között hordhatjuk folyamatosan a fonnyadt takarmányt a szárító állványokra. Ugyanis a szé­naréteg vastagsága egyszerre nem lehet több 2 métertől. Ezután meg­indítjuk a ventillátort, amely a ta­karmányt a kívánt módon kiszárítja. Amíg a rpegkezdett kazalban a szá­rítás történik, addig fokozatosan megrakjuk a többi készenlétbe he­lyezett 5—6 szárítóállványt. A kaszált takarmányt akkor for­gatjuk, amikor nedvtartalma körül­belül 30 %. Erre a célra legmegfele­lőbb a SOP-300-as sugárkerekű rendsodrógép. Azokban a gazdaságokban, ahol nem áll rendelkezésre elegendő ven­­tlllátoros berendezés, nagyon jó szolgálatot tesznek a fából vagy vas-Munkában a SOP —300-as rendsodró és forgatógép A favázra rárakták az első réteget pasztalhatjuk a takarmánynövények betakarítása terén is. Amíg a közel múltban csupán a kaszálőgép képezte a takarmánybetakarítás gépesítését, ma már rendsodró, gyűjtő- és bog­­lyázógépek állnak rendelkezésre. A takarmánynövények szárítása ugyan­csak új módszerrel történik, amely nemcsak a minőség növeléséhez, de az önköltség csökkentéséhez is vezet. Amíg az új technológia alkalmazásá­val a betakarított takarmány hektá­ronként 18,90 munkaórát igényel, addig a hagyományos betakarítás mellett 24,80 munkaórára volt szük­ség. Az egy mázsára eső óraszük­séglet az új módszerek szerint 0,75, a réginél pedig 1,12 órát tesz ki. Pénzben kifejezve az új szerint 97,50, hagyományos módon 149 korona egy hektárra a betakarítás költsége. A többféle módszer közül tapasz­talataink szerint legjobban bevált a hideglevegős szárítás. Bizonyítja ezt az a tény, hogy amíg a komáromi járás szövetkezetei tavaly a takar­mánynövények 4 °/o-át, idén már több lamint a szárítórostok készítéséhez szükséges faanyagról. Száz négyzetméternyi szárítóterület létesítéséhez 0,55 m3 8 cm átmérőjű rönk, 2,5 m3 6-8 cm átmérőjű ha­sított rönk és 0,66 m3 selejtdeszka szükséges. Ezekből a faanyagokból 150 cm magas és alul 100 cm-es széles háromszögalakú favázat ké­szítünk. A faváz hosszúságát rend­szerint a kazal hossza szabja meg, de a legjobban beválik, ha a kazal hosszúsága 12 m, magassága 5, szé­holott tápanyag- és vitamintartal­mukkal éppen ezek a levélkék adják meg a széna legfőbb értékét. De továbbmenőleg a lágy esővíz, vala­mint az erős harmat is súlyos káro­kat okoz azáltal, hogy kilúgozza a növényből a meszet, foszfort, mag­néziumot, s veszendőbe mennek a szénhidrátok, a karotin stb. Mindez az állványok előnyét biztosítja a föl­dön történő szárítással szemben. A takarmány betakarításakor több­ízben veszteséggel jár a kaszálás időpontjának helytelen megállapítása. Ugyanis késői kaszálással csökken a takarmány fehérjetartalma, ugyan­akkor veszélyeztetjük a másodkaszá­lást is, mert ezzel a sarjú fejlődését a legnagyobb forróságok idejére tol­juk, ami nemcsak rosszabb minőségű, de kevesebb mennyiségű sarjúter­­méssel is jár. Tapasztalataink szerint a növények virágzásának kezdete jelenti a kaszálás idejét. Idén azon­ban, különösen a lucernánál, nem várhatjuk meg a virágzást, mivel a növény a hideg idő következtében megöregedett. A aarjú termése érdekében fontos körülmény a meghagyott tarló ma­gassága is. Helytelen eljárás a takar­mány teljes „kiborotválása“, mert ezzel több kárt okozunk, mint hasz­not. Ezzel nemcsak a tó alján meg­indult új rügyeket tesszük tönkre, Állványos szárítás de a kiborotvált föld árnyéktalan marad, gyorsan szárad, az új rügyek lassan fejlődnek rajta, miáltal a mennyiség csökken. A tarló magas­sága 5-8 cm legyen. Az említett tényezők mind, mind hozzájárulnak a takarmánynövények szakszerű betakarításához és tápér­­tékük megőrzéséhez. S. G. Teremtsünk önálló takarmányalapot Vitát indítunk a takarmánykérdés megoldására • A já cikkeket tárgyi jutalmakkal díjazzuk • Indulhat a ventillátor ból készült takarmányszárítók. Az állványok jóvoltából levélpergés és a kilúgozás miatt bekövetkezett vesz­teség csupán 15-20 % körül mozog, míg a renden történő szárítás 25—30, esős időben többször 50 %-os vesz­teséggel is járhat. Amikor renden szárítjuk, meg kell forgatnunk, át kell raknunk és össze kell gereblyéznünk a lekaszált takar­mányt, aminek az a következménye, hogy főleg a hereféleségek finom levélkéi letöredeznek, leperegnek, Mezőgazdasági termelésünk egyik kulcskérdése a kelló meny­­nyiségű és minőségű takarmány biztosítása. Ezen dől el az állat­­tenyésztésünk jövője, a tervezett állati termékek elérése, ami mind • közellátás kielégítésének, mind pedig iparunk nyersanyaggal tör­ténő ellátásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Az évről évre visszatérő takar­mányhiány szinte krónikus beteg­sége mezőgazdaságunknak. Mind­annyiunk érdeke, hogy segítsünk ezen az állapoton, mert ennek magunk és egész népgazdaságunk látja hasznát. Számos élenjáró szövetkezet példája bizonyítja, hogy a takar­mánytermesztés terén nagyon sok a kiaknázatlan tartalék. A Szabad Földműves szerkesztősége éppen ezért határozta el, hogy erről a kérdésről lapunk hasábjain vitát indít. Felkérjük tehát olvasóinkat, le­velezőinket, szóljanak hozzá e fon­tos kérdéshez, tapasztalataik köz­lésével és tanácsaikkal segítsenek azoknak a mezőgazdasági üzemek­nek, ahol az önálló takarmány­alap megteremtése megoldásra vár. A Szabad Földműves induló ankétjának célja tehát az eddigi­nél hatékonyabban hozzájárulni ahhoz, hogy szövetkezeteink, álla­mi gazdaságaink szilárd takar­mányalappal rendelkezzenek. E célból elsősorban tárgyalnunk kell a takarmánynövények terüle­tének növeléséről, az új technika és technológia vívmányainak al­kalmazásáról a betakarításnál, köztesek és másodnövények ter­mesztéséről, fejtrágyázásról mű­trágyával, hígtrágyával stb. Sze­retnénk, ha pályázóink a konkrét eredmények mellett beszámolná-* * nak a hiányosságokról is, dfe ez esetben tegyenek konkrét javas­latokat azok eltávolítására. A vitacikkek írói minden eset­ben a helyi konkrét adottságok­ból induljanak ki és javaslataik­ban is a helyi körülményeket ve­gyék figyelembe. A beküldött pályaműveket sor­rendben közöljük lapunkban. En­nélfogva kérjük olvasóinkat, leve­lezőinket, hogy írásaikkal mielőbb jelentkezzenek, hogy azokkal moz­gósítani tudjunk a takarmányalap biztosítása érdekében. A pályamű terjedelmét 3—4 gépelt oldalra szabtuk meg. A vitát a mai nap­pal indítjuk és június 30-án zár­juk. Tehát a pályaműveket leg­később június 30-ig küldjék szer­kesztőségünk címére. A legjobb, legértékesebb íráso­kat az alant felsorolt díjakkal ju­talmazzuk: JUTALMAK: 1. díj: táskaírógép 2. díj: Flexaret V/A típusú fény­képezőgép 3 — 5. díj: Flexaret IV. típusú fényképezőgép 6 — 7. díj: Pobeda karóra 8 — 9. díj: 5 — 5 kötet értékes könyv Reméljük, hogy olvasóink ugyan­olyan lelkesen fognak majd tol­lat, mint a közelmúltban befeje­ződött nagy ankétünk alkalmával, és ezzel hathatósan hozzájárul­nak kitűzött célunk eléréséhez. A Szabad Földműves szerkesztősége Legújabb változat: Hideglevegós szárítás toronyban A szécsénkei szövetkezet magas hektárhozamot akar elérni lucernából. Ezért a lucernát máris kaszálják és utána jejtrágyázzák. Képünkön Koncz György, a szövetkezet agronömusa megállapítja, hogy a lucerna már kasza alá vénült. Teljes gőzzel folyik a lucerna kaszálása, hogy mielőbb sarjadjon a növény. (Foto: Bállá) A hideg- és meleglevegős széna­­utánszárítási módszer különböző vál­tozatai lehetővé teszik, hogy kétszer­­annyi emészthető fehérjét nyerjünk, ugyanolyan mennyiségű szénából, mint a földön végzett szárítás régi módszerével. S mivel a hústermelés szempontjából nem a gyomortöltő balaszt-anyag, hanem az emészthető fehérje szükséges, minden mezőgaz­dasági üzemben haladéktalanul meg kell tenni az intézkedéseket, hogy a szénaszárítás új módszerének vala­melyik változatát bevezessük. Nem lehet közömbös számunkra, hogy ugyanazzal az erővel 100, vagy 200 mázsa hús előállítására termeltük-e meg a takarmányt. Ahol ezt a kér­dést alapvető fontosságúnak tartják, ott mindenütt latolgatják a helyi vi­szonyokhoz mért lehetőségeket, s kü­lönféle jó megoldások keresésén és megvalósításán fáradoznak. A Stúrovói'Állami Gazdaság igaz­gatójának, MEDOVARSZKY Mihály elvtársnak kezdeményezésére, az új­majori részlegen (melynek élén BA­RACSKA Ferenc áll), hideglevegős szárítási módszer egy eddig még nem alkalmazott változatát próbálták ki. Az eddigi tapasztalatok még nem nyújthatnak teljes áttekintést a tor­nyos-szárítás végleges minősítése terén, mert a tavaly elkészült épít­ményt csupán egy alkalommal töl­tötték meg hereszénával a harmadik kaszálásból. Annak ellenére, igyekez­tünk megtudni mindent, ami erről eddig ismeretes, ezért Baracska elv­társhoz fordultunk a kérdéssel, hogy miből is áll a torony. — A nyolcszögletű torony — mon­dotta — betonalapba helyezett 10 cm átmérőjű fémcsövekből emelkedik 15 m magasságba, ahol tető födi. A torony átmérője 5 m, befogadó­­képessége pedig körülbelül 10 vagon széna zöld állapotban. Az építményt drótháló veszi körül, s alapját vasváz fogja össze. — Mily módon megy végbe a szá­rítás? — A hereféléket az idén silókom­bájn, illetve traktormeghajtású füg­gesztett kasza segítségével takarítjuk be. A renden fekvő zöld anyagot egy MPZ —140 jelzésű hengeres szálas­­takarmány-nedvsajtoló felszedi és a növény szárában levő nedvesség 40 %-át két gumibevonatú vashen­ger között kinyomatja. A szikkadásra ismét rendrerakott széna szára a sajtolás következtében a Ievélzettel egyenlő ütemben szárad. A gazda­sági udvarba szállított, megszikkadt hereszénát csöves szénafúvatóval a toronytető alatt a drótháló mögé hullatjuk. A torony alján 4 villany­motor-meghajtású ZM kombájnról leszerelt ventillátort helyeztünk el. Ezekbi.1 4 „kéményen“ fújatjuk a levegőt a toronyban száradó széná­ba. A kéményeket egymásra rak­ható, dróthálóval körülvett csőkosa­rakból alakítjuk ki. A kémények végét eltömítjük, nehogy a levegő kiszökjön a kéményből, hanem a szé­nába hatoljon. Megemlíthetjük még, hogy az építmény 26 000 koronába került. Az elmondottakból is látjuk, hogy az emberi találékonyság kiapadhatat­lan. Kúti Szilárd Baracska Ferenc részlegvezető bemutatja a csőkosarat (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom