Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-13 / 38. szám

Jfnafl/

Május 9-e nemcsak Csehszlovákia dolgoziónak legnagyobb nemzeti ünnepét jelenti, hanem a világ haladó emberisége is ezen a napon ünnepli a történelem eddigi legvéresebb öszszecsapása, a második világháború befejezésének 17. évfordulóját. A német fasizmus felett aratott győzelem, amelyből a szovjet hadsereg oroszlánrészt vállalt, egyszer s mindenkorra véget vetett Európa és a világ más népeinek leigázására szőtt hitleri őrület megvalósításának. A fasiszta fenevadat saját odújában verték agyon, s a Reichstag homlokára kitűzött vörös zászlót büszkén lengette a friss májusi szél, jelezve, hogy megszűnt a vérontás, a hitleri Németország végső vereséget szenvedett.

Most, 17 év távlatából büszkén gondolunk erre a nagy győzelemre és mély hálánkat fejezzük ki az elesett hősök százezreinek, akik Európa több nemzetének, köztük a mi népünknek is elhozták a szabadságot. De az öröm és hála fennkölt érzésének közepette nem feledkezhetünk meg arról, hogy Németország nyugati részében újból a hitleri idők szele fújdogál. A Wehrmacht utóda, az áilig felfegyverzett Bundeswehr vezető tisztjei és tábornokai Hitlert is szolgálták, és most hasonló célkitűzésekkel készülnek egy újabb vérontásra.

Nyugat-Németország vezető politikusai nem is tagadják szándékukat: visszavágásról beszélnek, amely tulajdonképpen egy újabb világháborút jelentene. Bonnban mindent elkövetnek, hogy a nyugat-német hadsereg megkaparinthassa a XX. század legkorszerűbb pusztító fegyverét, az atom- és hidrogénbombát. Ezt bizonyítja a hét elején Athénben véget ért NATO-minisztertanács ülése is. Adenaueréknek az az igyekezete, hogy kicsikarják számukra az atombomba birtoklásának jogát, és hogy újabb vérfürdőt rendezhessenek a világon, közelebb került, elképzelésükhöz. Az athéni NATO-ülés a bonni politikának kedvezett: bár burkoltan, de bejelentették, hogy a NATO-t negyedik atomhatalommá építik ki. Ez tulajdonképpen az Eisenhower idején előterjesztett Norstad-terv megvalósítása. A nyugati politika vezérei, — élükön Kennedyvel — tehát folytatják a Fehér Ház előző gazdájának veszélyes, hidegháborús politikáját, amely könnyen háborúba torkolhatna, ha nem létezne a gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg, de nem utolsó sorban védelmi szempontból erős szocialista tábor.

Washingtonban, Londonban, Párizsban és Bonnban nehezen, vagy egyáltalán nem akarják megérteni, hogy a világon új erőviszonyok alakultak ki, s a szocialista tábor javára billent a mérleg. Ezt körvonalazta Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének cikke is, amelyet a második világháború befejezésének évfordulója alkalmából közölt a moszkvai Pravda.

A szovjet hadügyminiszter a többi között leszögezi, hogy a Szovjetunió olyan interkontinentális és globális rakétákkal rendelkezik, amelyek a földteke bármelyik oldalán célba juttatják az atom-, illetve hidrogénfegyvereket. Ilyen fejlett védelmi rendszer ellen való támadás az ellenség végső pusztulását jelentené. Malinovszkij elvtárs hangsúlyozta, hogy az imperializmus részéről állandóan fennáll a veszély, ezért a béke őreinek állandóan résen kell állniok, hogy szükség esetén vissza tudják verni a támadót. Végül leszögezte, hogy a szovjet hadsereg harci felkészültsége, a szocialista államok népi hadseregeivel való szoros együttműködése szilárd biztosíték arra, hogy a béke hívei nyugodtan építhessék hazájukat és bizakodva nézhessenek a jövőbe.

Bár a nagy nemzetközi események lekötik az emberiség figyelmét, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül az OAS szűnni nem akaró, gyalázatos barbár cselekedeteit Algériában és Franciaországban egyaránt. Az Evianban megkötött egyezmények francia részről való semmibevevése joggal aggasztja a haladó emberiséget, de leginkább az algériai és francia népet. De Gaulle az ígéretekből vajmi keveset vált be s Algéria utcáin továbbra folyik a vér. Naponta 20 — 30 ember veszti életét és Párizs mindezt tétlenül nézi.

Jogos a francia és algériai nép kérdése: vajon de Gaulleék véget akarnak-e vetni a fasiszták garázdálkodásának, vagy ezek közvetítésével akarják tovább gyilkolni Algéria békés lakosságát?

Ezt kérdezi az egész haladó világ!

Bratislava dolgozóinak tízezrei virágokkal és lelkes éljenzéssel köszöntötték a katonai egységek felvonulását.

Az NDK pari- és kormányküldöttsége hazánkba látogat

(CTK) — Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista. Köztársaság kormányának meghívására a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amelynek élén Walter Ulbricht elvtárs, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Bruno Leuschner elvtárs, az NDK miniszterelnökének helyettese áll, május 14-én öt napra hazánkba látogat. .

A látogatás jelentős mértékben járul hozzá a két ország közötti gyümölcsöző és baráti együttműködés elmélyítéséhez.

kitüntetése

Mezőgazdasági dolgozóink és a földműves-sajtó munkásai bizonyára nagy örömmel és megelégedéssel fogadták azt a hírt, hogy testvérlapunk, a Rol'nícke noviny hazánk felszabadításának évfordulója alkalmából elnyerte „Az építésben szerzett érdemekért“ című kitüntetést.

Nem kétséges, hogy ez a kitüntetés arra érdemes újságírói kollektívát és hasznos színvonalas munkát jutalmazott. A Rofnícke noviny már megalapításától kezdve aktív segítséget nyújt mezőgazdaságunk dolgozóinak abban a törekvésükben, hogy nagy feladataikat, a mezőgazdaság szociális átszervezését, a termelés emelését és a falu szocialista átalakulását megoldják.

Xestvérlapunk munkaközössége színvonalas mesterségbeli tudással felfegyverkezve és az írás formáinak sokoldalú érvényesítésével hatékonyan mozgósítja a dolgozókat az új, boldog szocialista faluért folytatott küzdelemre. Érzékenyen és rugalmasan reagál az élet eseményeire, mindig megtalálja és propagálja azokat a jelenségeket, melyek haladó jellegükkel követésre buzdítanak. A tömegekkel való kapcsolatát, mely a szocialista újság egyik fő követelménye, céltudatosan építette ki és ma már sokszáz önkéntes falusi levelezője segítségével napról napra emelkedő hatásfokkal látja el a szocialista sajtó hármas szerepét: a kollektív agitátor, propagátor és szervező feladatát.

Lapunk dolgozói együtt örülnek a testvéri Rol'nícke noviny munkatársaival, hiszen már a kezdettől fogva ugyanazon az arcvonalon, szoros elvtársi közösségben, vállvetve küzdünk pártunk irányvonalának megvalósításáért, a mezőgazdasági dolgozók szebb holnapjáért.

Kedves elvtársaink! Fogadjátok a megérdemelt kitüntetés alkalmából szívből jövő jókívánságainkat!

A Szabad Földműves szerkesztőségének dolgozói

A köztársasági elnök döntése az amnesztiáról

(CTK) — Hazánkban a szocialista társadalom építésében a dolgozók széles tömege aktívan és kezdeményezően valósítja meg Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. Egyre jobban

elmélyül a szocialista törvényesség, megszilárdul a nép politikai és erkölcsi egysége. Ez szocialista rendszerünk erejének és szilárdságának megnyilvánulása, és kezességet nyújt arra, hogy azoknál a személyeknél, akik államellenes bűncselekményt követtek el, átnevelésük folyamata szabadlábon is befejeződhet a dolgozók kollektív nevelőerejé'nek közvetlen hatása alatt.

Ezért alkotmányadta jogommal élve amnesztiát adok:

1. SZ. CIKKELY

Elengedem a szabadságvesztés kitöltetlen büntetését vagy annak részét azoknak a személyeknek, akiket e határozat kiadása előtt jogérvénjesen elitélték államellenes lázításáért, vallási funkcióval való visszaélésért, a köztársaság és képviselőinek rágalmazásáért, a szocialista világrendszer államai és képviselői rágalmazásáért, a köztársaság elhagyásáért, a köztársaság területére való behatolásáért, a köztársaság érdekeinek külföldön történt megsértéséért, a lakosság csoportjai, vagy egyes egyének elleni erőszak elkövetéséért, a nemzet, a faj és meggyőződés kigúnyolásáért, a meg nem engedett fegyverviselésért, vagy rémhírek terjesztéséért.

nökeire, akik teljesítették, vagy megkezdték teljesíteni a rájuk bízott feladatokat:

d) azokra a szervezőkre, akik terrorista, szabotáló vagy már, veszedelmes államellenes csoportot alakítottak, vagy irányítottak, amennyiben ez a csoport az ő vezetésükkel már megkezdte felforgató tevékenységét;

e) katonai árulás vagy más államellenes cselekedet elkövetőire, amennyiben e tett következménye súlyos testi sértés vagy halál volt;

f) olyan államellenes tettek elkövetőire, amelyek nagyméretű anyagi kárt okoztak;

g) a retribúciós előírások szerint elítélj: bűnösökre, ha tettük halált okozott.

5. SZ. CIKKELY

Ez a határozat nem vonatkozik:

a) azokra a személyekre, akiknek büntetését már az 1960. május 9-i amnesztia alapján elengedtem, de megszegték azt a feltételt, amellyel a megkegyelmezésben részesültek, és ismét jogérvényesen elítélték őket szándékosan elkövetett bűncselekményért;

b) azokra a személyekre, akik rendszeresen, durván akadályozzák a büntetés kitöltését s aktív módon ellenséges álláspontot nyilvánítanak a szocialista rendszerrel szemben.

Prága, 1962. május 9-én.

Antonín Novotn^

A forradalmi igazság legyőzhetetlen ereje

Amikor 1912 május 12-én a pétervári utcákon megjelent a Pravda első száma, az „elismert“ újságírók megvetéssel forgatták kezükben az új lapot. „Micsoda újság ez? Két-három cikk, öt-hat sürgönyjelentés, — a többi meg csupa nyers, unalmas, színtelen anyag műhelyekből, gyárakból ...“ Mert a Pravdában semmi sem volt, ami az akkori „bevált“ . lapok lényegét képezte. Nem foglalkozott a nemzetközi diplomácia pletykáival, kül- és belpolitikai szenzációkkal és hiányzott belőle az akkor „példás“-nak hirdetett újságírói nyelvezet is. A bírálók nem tudatosították, hogy a jövő a Pravdáé, mert éppen abban rejlett az ereje, ami részükre unalmasnak, egyhangúnak tűnt. Híranyaga munkáslevelezők tollából a forradalmi osztály életét és harcát ecsetelte és az egyedüli újság volt, amelyről a hatalmas orosz birodalom munkástömegei szeretetteljes hangon mondták: ez a mi újságunk.

A törvényes keretek közt, kiadott Pravda az 1900 — 1902 évek lapjának, annak az „Iskrá“-nak forradalmi hagyományain épült, amellyel V. I. Lenin a „Neue Rheinische Zeitungénak, Marx és Engels nagymúltú lapjának példáján egy új újságtípust igyekezett kialakítani. Elgondolását, amely szerint „az újság ne csak propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szervező is legyen“ — ezt teljes mértékben csak a Pravda által valósíthatta meg. Lenin mindenekelőtt is olyan újságra gondolt, amely az „újság“ elnevezését meg is érdemli, és amely rendszeresen, nem pedig szórványosan jelenik majd meg.

A Pravda minden nap megjelent, míg előtte az Iskra rendszertelenül jelent meg és néha hétszámra sem volt kapható. Lenin továbbá olyan szócsövet képzelt el, melynek felhasználásával bárki leleplezhetné a cári uralom politikáját. A Pravdát tehát a munkások ezrei naponta olvashatták, s bár állandó üldöztetésnek volt kitéve, népszerűsége állandóan növekedett.

Az Iskra propagandisztikus tartalma és terjesztésének korlátozott lehetősége által inkább csak a pártaktíva szűkebb körét szolgálta, azonkívül csak külföldön jelenhetett meg. A Pravda ezzel szemben a cári Oroszországban naponta 40 000*-60 000 példányban jelent meg és az üzemekben kézről-kézre adták el a munkásoknak. Olvasása fontos részét képezte a pártmunkának. Állandóan részletes beszámolókat közölt a cári politikát ostorozó bolsevik képviselők felszólalásairól a dumában (birodalmi gyűlés).

Amíg Lenin az Iskrát szerkesztette, mindig elégedetlen volt a levelezők kis számával. A Pravda viszont minden számában 30 — 40 tudósítást hozott állandó levelezőitől és 26 hónapos fennállása alatt 17 ezer munkáslevelező cikkét közölte.

A lap a pétervári munkásság kezdeményezésére indult meg, s ezt Lenin fontos történelmi ténynek tekintette. A munkások gyűjtésekkel biztosították az újság létalapját. Leveleikben közölték a szerkesztőséggel a nézetüket, hogyan képzelik el a lap kivitelezését és ők kérték azt is, hogy a Pravda minden dolgozó szócsöve lehessen. Megjelenése után pedig az üzemek dolgozóinak hármas

vagy ötös csoportjai gondoskodtak terjesztéséről és a szerkesztőség részére nyújtandó anyagellátásról.

A szerkesztőségben kiváló marxisták tevékenykedtek, többek közt Szverdlov, Olyminszkij, Baturin, Poletajev stb., akik szorosan együttműködtek a duma bolsevik képviselőivel (Badajev, Petrovszkij, Muranov). A lap munkatársa volt Maxim Gorkij és Demjan Bednyij is, akik köré a

proletár költők és később az írók egész serege csoportosult.

A legértékesebb munkatársa a szerkesztőségnek azonban mégis Lenin volt, aki a lap irányvonalát meghatározta és a szerkesztőség munkáját irányította. Amikor az önálló bolsevik párt megalakulása után (az 1912- évi prágai kongresszus után) Oroszországban új, erős forradalmi fejlődés indult meg, Lenin a Pravdában végzett munkáját tekintette a legfontosabbnak. Habár ebben az időben a párt hivatalos központi szerve a Párizsban megjelenő „Sociáldemokrat“ volt, Lenin mégis Krakkóba költözött át, hogy közelebb lehessen Oroszországhoz. A Pravdát hivatalosan ugyan a cári duma szociáldemokrata frakciója adta ki, a valóságban azonban az illegális bolseviki párt központi bizottságának volt törvényes keretek közt megjelenő országos sajtószerve. A Pravda segítette az állandó üldöztetések által mindenfelé szétszóródott elvtársakat és kis bolsevik csoportokat és újra megszervezte a kapcsolatokat közöttük.

Lenin a szerkesztőktől megkövetelte, hogy a lap hangja harcos legyen, mert csak harcosságával érhet el hatást. „Ártalmas ügyekről harag nélkül csak unalmasan lehet írni" — mondotta gyakran. A „Nevszkaja Zvezda“ bolsevik folyóirat szerkesztőségéhez 1912. októberében a választási harcok folyamán intézett levelében pedig a következőket írta: „Azzal, hogy a Zvezda és a Pravda elkerüli a „kényes kérdések“ megvitatását, unalmas, élvezhetetlen és gyáva lapokká válnak. Egy szocialista újságnak vitatkozni kell... Megengedhetetlen, ártalmas és nevetséges a munkásság előtt eltitkolni a nézeteltéréseket... Az újságnak mindig az élen kell haladnia. Az egyhangúság és az elkésett tudósítások összeegyezhetetlenek az újságírással.“

A Pravda napról napra élesebb hangon írt. Kezdettől fogva szemet szúrt a cári rendőrségnek és 26 hónapos megjelenése alatt nyolcszor tiltották be. A szerkesztőségi tagok közül valamelyik mindig letartóztatás alatt volt és a rendőrség a munkáslevelezőktt is üldözte.

Huszonhat hónapos működésével a Pravda oroszlánrészt vállalt az orosz proletariátus forradalmi mozgalmának fellendítésében. Amikor az első világháború kitörése után a cári hatóságok hajszája még vadabb lett, és a bolsevik vezető káderek többségét Szibériába száműzték, Lenin A. Slapnyikovhoz, a bolsevikok KB-a megbízottjához intézett levelében a következőket írta: „Munkánk most mindenesetre nehezebbé válik, de mégis elvégezzük. A Pravda ezreit nevelte fel az öntudatos munkásoknak, akik közül minden nehézség nélkül ki lehet választani a vezető elvtársak új kollektíváját — a párt oroszországi Központi Bizottságát!“

A történelem igazolta Leninnek ezt az előrelátását.

M. H. Pravda

2. SZ. CIKKELY

Elengedem a szabadságvesztés ki nem töltött büntetését vagy annak részét azoknak a személyeknek, akiket e határozat kiadása előtt jogérvényesen elítéltek más államellenes bűncselekményekért, kivéve a 4. cikkelyben említett egyéneket.

3. SZ. CIKKELY

1. Azoknak az elítélteknek, akikre az első vagy a második számú cikkely vonatkozik, elengedem a polgári jogok elvesztésének büntetését, valamint a pénzbírságot, esetleg annak maradékát.

2. A büntetéseket — az első és második cikkely szerint — azzal a feltétellel engedem el, hogy az elítélt az ettől a határnaptól számítva 10 éven belül a rendes dolgozó életét folytatja és szándékosan nem követ el bűncselekményt.

4. SZ. CIKKELY

E határozat második cikkelye nem vonatkozik:

a) a szocialista építésünk szabotálóira és segítőtársaikra;

b) a terrorista akciók elkövetőire, amennyiben ezen akciók elkövetésénél fegyvert vagy robbanóanyagot használtak;

c) az imperialista kémszervezetek közvetlen ügy-1962. május 13.