Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-14 / 4. szám

EGYSÉGESEN Egy vezetőségi gyűlés vitájából A szűk teremben vágni lehet a do­hányfüstöt. A horváti-tompái egye­sült szövetkezet vezetősége ülésezik. A többórás gyűlésen jónéhány prob­léma kerül sorra. Parázs vita kerekedik a kertészet körül. Többen javasolják kibővítését, mások ellenzik. Egy közbeszóló a málnát is ki akarja szántatni. Persze a vita nem véletlen. A ker­tészetben kevés volt a munkaerő. Nyáron egy hónapig csak ketten dol­goztak benne. Ezért a gyom-felütöt­te a fejét,. Ezzel szemben a kertészet kibővítése indokolt és a málnát is meg kell hagyni. Hisz a kertészetből más szövetkezetek milliós bevétele­ket érnek el. A vitázók maguk is be­látták, hogy a málna is jó hasznot hoz, ha helyesen gondozzák. A kibővítés és nem kibővítés he­lyett a vezetőségnek a munkaszer­vezés hiányosságaival kellett volna foglalkozni. Vajon hol dolgoztak a szövetkezetesek feleségei, amikor nem! volt munkaerő a kertészetben ? Erről kell beszélni minél többet a szövetkezetben. A vezetőség tagjai maguk is belátták, hogy helytelen úton haladnak és határozatot hoztak, hogy a málnát nem szántják ki és még 200 0Ó0 dugványt eladnak. A vita tovább parázslik, de a vé­gén mindig határozat születik. 'Az állattenyésztésben és növénytermesz­tésben a vezetőség határozata sze­rint megalakítják a szakbizottságo­kat, amelyek kidolgozzák a teljesít­ménynormákat és termelési felada­tokat. A szakbizottságok tagjai fejők, etetők és mezőn dolgozó szövetke­zetesek. A következő határozat kimondja, hogy három traktoros a műhelyben segítsen a gépjavításban. Tehát ösz­­szesen heten végzik majd a javítási munkákat. Jozef Slastan gépesítő be­jelenti, hogy a 722 hektár szántó­földdel rendelkező szövetkezet tíz kerekes és egy lánctalpas traktorral rendelkezik. Az őszi munkákat sike­resen elvégezték. Az őszi mélyszán­tásra már november, 30-án pontot tettek (a jelentés szerint). De Belán­­szky elvtárs hozzáfűzi, hogy még jó­néhány hektár „befagyott“. A kere­kes traktorokat már javítják. Négy teljesen készen áll és még rövidesen további kettő gurul ki a műhelyből. A gépesítő szerint, ha a javítás üte­me nem Csökken, a kerekes traktorok három hét múlva mind üzemképesek lesznek. A lánctalpas traktor nem szorul javításra, a boronák jó karban vannak .. .1 ? Már amelyik ... Ismét többen közbeszólnak, hogy a határ­ban sok törött gép és szerszám he­ver kint, és rozsda marja. Nyolc lo­vas- és két traktoros vetőgép is munkára kész. Sok a téma, van vitatnivaló. A ve­zetőség állattenyésztésben dolgozó tagjai mosdót követelnek a fejők ré­szére. Többen kifakadnak: — Mindig csak határozunk, de nem cselekszünk. A villannyal is baj van. Egyes gaz­dasági épületekben nincs elég áram. Tipari elvtárs, a szövetkezet könyve­lője elmondja, hogy az egyesült szö­vetkezet tompái részlegén, még 1959- ben ígérték egy gazdasági épületben a villanyhálózat megerősítését, de a mai napig sem végezte el az illetékes üzem. A gépesítő a komplex gépesí­tett brigád megalakítását szorgal­mazza. — Hisz már döntöttünk — mond­ja az elnök. A gépesítőnek mégis igaza van. A gépesített brigád munkáját alapo­san elő kell készíteni. Az 1962-es tervbe a normákat, pénzügyi ellátást, feladatokat és a földterületet be kell venni. A tervkészítéssel kapcsolatban to­vábbi javaslatok hangzanak el. Sürget az idő. azonnal hozzá kell fogni a munkához. Az elnök máris megbe­széli, hogy a délutáni órákban kik dolgoznak .a terven. A vezetőség néhány tagja a ven­déglő felé veszi útját. Talán egy sör­rel öblítik le torkukat. Téved, aki azt hinné. A gyűlés hangos vitával, közbe-közbe nótával folytatódik a vendéglőben. A féldecis poharak gyakran ürülnek. Szorosabbra fűződik a pálinkásbarátság; itt méginkább felélénkülnek a hibavédők. Amikor például a helyesen gondolkozók bí­rálták az egyik traktorost, aki mun­kaidő alatt a városban dolgozott, a répafej pedig a határban maradt, a bírálóknak kellett húzni a rövidebbet. Ezen a helyzeten a szövetkezet pártszervezetének és helyi nemzeti bizottságának rövidesen változtatni kell. Az egyesített szövetkezet, amint már említettük is, sikeresen végezte el a mélyszántást, tehát jó alapok­kal indul majd tavasszal. A pénzügyi mérleg sem a legrosszabb. A szövet­kezet könyvelője szerint egy munka­egységre 19 — 20 korona jut. Az álta­lános vélemény, hogy az egyesülés mindkét községnek előnyére válik, mivel a dombos horváti határhoz, hozzákerültek a jó minőségű lapos tompái földek. Tehát a közös gazda­ságban megindult az egészséges vér­keringés. A szövetkezet vezetősége azonban sokkal egységesebb lehetne. Valahol a vitából azt szűri le a szem­lélő, hogy a vezetőség többsége he­lyesen gondolkozik, látja a kibonta­kozás formáit, de mások igyekeznek mellékvágányra terelni a vitát. Hely­telen, hogy a vezetőség egyes tagjai munkaidő alatt a vendéglőben fél­­deciznek, egymás fülébe ordítozva, ahelyett, hogy tiszta fejjel a munka­erőhiányt vitatnák meg. Az egyesült szövetkezetben va nelég munkaerő. Csak félre kell tenni a sógor-koma-, Ságot. A vezetőség megvizsgálhatná, egyes szövetkezeti vezetők és tagok feleségei hány munkaegységet dől-Csakhogy... A TÖSNYÄRASDI „Győzelmes Üt“ szövetkezet tagjai még az elmúlt év elején megkezdték egy 1000 férőhe­lyes sertésól építését, örültek. Ért­hető is. Számítottak az új technoló­giára. Hisz csak egyet akartak: és­pedig, hogy az 1962-es évben már teljesíthessék sertéshúseladási tervü­ket. Számolgattak, tervezgettek, s arra a megállapításra jutottak, hogy ha év elejétől az új Istálló-nyújtotta le­hetőségek mellett gondozzák az 1000 darab sertést, eladási tervüket idén maradéktalanul teljesítik. Igenám,... csakhogy.. . CSAKHOGY A TERVEK tervek ma­radtak. A sertésistállót 1961 novem­ber 15-re kellett volna befejezni. így volt a tervben. Csakhogy... Eljött a november s már lehetett látni, hogy a terv nem teljesítődik. A Galántai Járási Építkezési Vállalat vezetői ki­jöttek a szövetkezetben és megígér­ték, hogy december 15-re bizonyosan elkészülnek az istállóval. Csakhogy... Elmúlt a december, utána az ünne­pek Is. Már január közepén járunk, s az istálló... Hát igen. Az istálló körül minden maradt » régiben. A szövetkezet sertésállománya is ma­radt szana-széjjel a régi helyén. Már csak a villanyt kellene bevezetni, de úgy látszik, hogy a járási építkezési vállalat erre képtelen. Pedig a szö­vetkezeti tagok mindent megtettek és megtesznek, hogy az istálló mi­előbb elkészüljön. CSAKHÄT ..., s ez eléggé sajnála­tos dolog, hogy a járási építkezési vállalat vezetői nem gondolnak arra, hogy ez az építkezés egyben a tekin­tély kérdése is, ahol az üzemnek és vezetőinek, valamint dolgozóinak be­csületéről van szó. És mintha azt is elfelejtették volna, hogy az ígéret szép szó, de azt betartani az ember, illetve az emberek kötelessége. Krajcsovics Ferdinánd (Galánta) Helyszín: a galántai állomás vendéglője. Szereplők: két húsz év körüli fiatalember. A szófogadatlan: — Képzeld Jóska. Az ünnepek alatt összekoccantani anyámmal. _9 9 9 — A mosógép miatt. Többször panaszkodott, jajnak a karjai, a veséi. Elhatároztam, megszabadí­tom a mosástól. Karácsonyra meg­leptem egy „Virula“ védjegyű gép­pel. Kilenc százast adtam érte. S mit gondolsz örült neki? — Bizonyára ... — Megharagudott s összeszidott. Hogy lebecsülöm erejét, tönkrete­szem a fehérneműt és az ég tudná felsorolni kijelentéseit. Mikor lát­ta, hogy szavain mosolygok, sírva fakadt s tovább leckéztetett. — Vasárnaponként fehér volt az inged, mint a frissen esett hó. Keményre vasaltam, feszült rajtad, akár a vőlegényen. Ogy látszik így nem volt jó! Azt akarod, hogy a gép tépje, 1 szaggassa ruháidat. Azt már nem! Míg asszony leszek a háznál, nem nyúlok ahhoz a ma­sinához. Moshat vele aki akar, de én soha! — Mérgében tüstént összeszed­te a szennyest, beáztatta, meg­feledkezve arról, hogy másnapra disznóöléshez hívták segítségül a rokonok. Reggel apámnak kiadta a parancsot: — Melegíts vizet, két órára haza jövök. Nem fekszem le, míg nem végzek a mosással. — Amint kitette lábát az ajtón, szóltam apámnak melegítsen vizet a katlanban. Mire delet harangoz­tak, kimostam az összes mosni­­valót. Hogy mi lett ebből? A „vi­har elöl" a faluba menekültem. Csak este tértem haza. Enyéim aludtak már. Másnap vacsorakor került szóba a gép. Apámnak súg­tam, hogy a mosás rendben van, de kéne egy villanyvasaló. Anyám felpattant, s ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: — Számomra ne végy semmit! — Hidd el, szavai lesújtottak. Kicsi korom óta érlelődött bennem a gondolat, ha saját lábamra állok, segítek anyámon. A múltban úgy is kijutott neki a nehéz munkából. Most miért ne könnyítenék sor­sán, amikor pénzem van rá. Se­hogy sem fér a fejembe, miért ragaszkodik olyan görcsösen a ré­gihez. Nem bírom öt megérteni. Saját keresetemből, félrerakott pénzemből akarok kedveskedni, s ráadásul még én szorulok. — Csak azértis megvettem a vasalót. A legújabb divatát. Ami­kor hazavittem anyám nem volt otthon: Gondoltam kipróbálom. Éppen az ünnepi ingem akadt a kezembe. Bár nadrágon kívül még semmit sem vasaltam, nekifogtam. Öröm volt vele dolgozni, vagyis öröm lett volna ... Anyám hirte­len betoppant. Amikor meglátta kezemben a vasalót, alatta a félt­­ve-féltett fehér ingem, megrémül­tem arckifejezésétől. Akaratlanul , megállt kezemben a vasaló. Isten­­uccse’ megsajnáltam. Ha pofont ad elszívlelem. Mint lopáson ért gyerek, lesütöttem a szemem s álltam némán, hangtalan. De a vasaló... — Psz ... psz ... psz. — Psisszegett mint a mérges­­kígyó. A vízgőz füstként szállt a magasba. Anyám egy pillanat alatt mellettem termett és rámkiáltott. — Megég az istenért! Megég a drága ünneplő. Elkapta kezemből a vasalót, s nézte, nézte a tiisszö­­gö masinát. Azt hittem megbékél, de dühösen a szemem közé vágta: — Szófogadatlan! — Nem tudom, mit szól majd fél év múltán, amikor televíziót hozok a házhoz. Remélem egy szép na­pon megbocsát szófogadatlanságo­­mért. SÁNDOR GÁBOR SZOVJET tapasztalatokból Dugványozás nélküli répatermesztés Utazásunkkor a Szovjetunióban meglátogattuk a krasz­nodari. terület „Chutorok“ szovhozát is, amelynek igaz­gatója, Karamov elvtá's, a szocialista munka hőse. A szóvhozt a dugványozás nélküli répamagtermesztésre szakosították. A répamagtermesztésnek ez a módszere ugyanis alapvetően kevesebb kézi munkaerőt igényel, a répamag előállításának költsége 40 — 50 °/o-kal csök­kenthető, s ugyananyi vagy 'még nagyobb maghozamot lehet velet elérni, mint a szokásos magtermesztéssel. A szovhoz 1957-ben 10 hektárnyi parcellán kezdte a dugványozás nélküli répamagtermesztést, 1961-ben ezt a területet már 826 hektárra bővítette és 1962-ben 1000 hektárra terjeszti ki, míg hagyományos módszer­rel csupán 400 hektáron termeszti a maghozót. A magtermesztésnek ez az új módszere abból áll, hogy a dugványrépa-vetőmagot júliusban vagy augusz­tus első harmadában elvetik, leginkább őszi keverékek és őszi árpa után, szokásos sortávolsággal és 45 cm-es hövénytávolsággal. vagy pedig ikersorokba. Ha szokásos sortávolsággal vetették, akkor ősszel minden második sort kiszántják és a megmaradt sorokat télre 10 — 15 cm-es földréteggel takarják. A kiszántott dugványokat a szokásos ültetésre használják. Az ikersorok távolsága 75 cm. a növénytávolság 15 cm. Télre ezeket is befedik. A szokásos sorokba 18 kg-os, az ikersorokba 15 kg a vetőmagmennyiség. Tavasszal, amikor az időjárás már állandósult, a nö­vényzetet a sorokra keresztbe nehéz boronákkal járják át, hogy eltávolítsák a növényekről a földréteget s ezek napfényhez jussanak. Később kétszer-háromszor sara­­bolják Az egyenletesen beérő magrépát két menetben arat­ják. Először a sorokat lekaszálják, majd néhány nap múlva felszedő szerkezettel ellátott SZK—3 kombájn­nal takarítjuk be a magot. Az utóbbi két esztendő folyamán, 1959-1960-ban a hagyományos módon termesztett maghozó hektáron­kénti kézi munkaerő-szükséglete 59 napot tett ki, míg a dugványozás nélküli módszer csupán 12,5 óra kézi munkát vett igénybe. Emellett ezzel az új módszerrel majdnem felére csökkenthető a répamag előállításának költsége. A krasznodari területen ma már 4000 hektá­ron, vagyis az egész répamagtermesztö terület 40 %-án alkalmazzák ezt a módszert. Karamnov elvtárs tavaly kísérletet végzett a répamag alávetésével védőnövénybe ügy, hogy a magot tavasz­­szal az árpa vagy len soraira merőlegesen vetették el (itt a téli fagyok meghaladják a 18—20 C fokot). A szovhoz kizárólag a Jaltuskovszki fajta egymagvú vető­magot használja, amelyet a Szovjetunióban 1958-ban nemesítettek. A cukorrépatermesztő területeken már 750 000 hektáron vetettek egymagvú cukorrépamagot. Ezt a területet idén 1 500 000 hektárra bővítik, úgyhogy e téren világviszonylatban a Szovjetunió az első helyen áll. A krasznodari területen, amelyet Kubánynak is ne­vezünk, 220 000 hektáron termesztik a cukorrépát, s a hosszan tartó szárazságok ellenére is az elmúlt eszten­dőben átlag 220 mázsás hektárhozamot értek el. Ezt a termesztő területet 1965-ig több mint kétszeresére bővítik, s úy Kubány az Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság legnagyobb répatermő vidékévé válik. Említést érdemel az is, hogy ezen a jellegzetes vidé­ken, amelyen 4 000 000 hektárt tesz ki a mezőgazdasági föld, csupán 565 mezőgazdasági nagyüzem, szovhoz és kolhoz gazdálkodik. Ezekben most kezdik szélesebb körben érvényre juttatni a szakosítást a komplex gé­pesített csoportok egyidejű kialakításával és az új munkaszervezés bevezetésével. Eddigi tapasztalataik bebizonyították, hogy az új, szocialista munkaszervezés lehetővé teszi a gépekkel való jelenlegi ellátottság mellett is a gépesített cso­portok teljes kihasználását. Világossá vált továbbá, hogy az új munkaszervezés a dolgozók fokozott felelősség­­érzetéhez, kezdeményezésük serkentéséhez, s az önkölt­ségek egyidejű csökkentése mellett az elért eredmények szerinti anyagi érdekeltség növeléséhez vezet. H: k Jarosl-v mezőgazdasági mérnök, a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium dolgozója Magyarországon a Bábolnai Állami Gazdaságban a csi­benevelés új mód­szerét honosították meg. Teljesen gé­pesítették a takar­mány és az ivóvíz adagolását, s így lehetővé vált, hogy egy-egy dolgozó tíz ezer csibét nevel­jen. Az állatok nö­vekedéséhez kellő feltételeket biztosí­tanak a parabolikus tükrökkel felszerelt melegítőlámpák. A betegségek fellépé­sét a legkisebb mér­tékre csökkentet­ték. Képünkön ezt a ,,,csirkegyárat“ mutatjuk be. (CTK-MTI felv.) Nemzetközi borverseny lesz újra Magyarországon A Budapesten rendezett borverse­nyek nagy sikert arattak mindig a világ legjobb szőlőtermesztő orszá­gaiban. Első ízben 1958-ban rendez­tek Budapesten borversenyt, amelyen 17 ország vett részt 368 (Csehszlo­vákia 33) fajta borával és a vendég­látó ország borfajtáit 369 minta kép­viselte. Másodízben 1960-ban már 24 ország 570 (Csehszlovákia 49) borfaj­tával szerepelt a magyarországi 290 minta mellett. A harmadik budapesti nemzetközi borversenyt az Országos Mezőgazda­­sági Kiállítás és Vásár alkalmából, 1962. augusztus 16 és 25-e között rendezik meg. Az előzetes érdeklő­dések alapján várható, hogy a most már hagyományossá váló nemzetközi borvetélkedésen a korábbiaknál még számosabb ország, még több borával vesz részt. A harmadik nemzetközi borverse­nyen kísérletként először történt tel­jesen titkosan a bírálat. A bírálók csak a bor bírálati számát, évjáratát és a benevezett kategóriákat ismerik előzetesen. Ez a bírálókat komoly követelmények elé állítja, ugyanakkor azonban a kategóriák bővítésével — mint például rose és vörös, száraz, félédes és édes, továbbá szénsavval telített borok bekapcsolásával — fi­nomodik a borok előzetes minősítése. Ehhez mérten módosul a részvételi és bírálati szabályzat. Az OIV (Szőlészeti és Bírálati Nem­zetközi Hivatal) legutóbbi párizsi ülésén a magyar borverseny szabály­zatát fogadták el, a javasolt nemzet­közi borverseny szabályzat alapjául. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy a budapesti nemzetközi borversenyeket világszerte komoly figyelemmel kí­sérik és eredményük értékmérőül szolgál a szakemberek számára. Fehér Gyula (Budapest) goztak le a nyári idényben. A ház­táji földet is a ledolgozott munka­egység számához kellene kötni. Elég komoly problémákkal kell megküzdeniük — főleg most a terv­­készítésnél — a szövetkezetben. Ezt csakis úgy tudják megoldani, ha egy­ségesen küzdenek a feladatok meg­valósításáért. A jól végzett munka után természetesen szórakozásra is marad idő. De egyet le kell szögezni: a vendéglő nem gyülésterem! A szö­vetkezet ügyes-bajos dolgait vitassák meg a vezetőségi- és taggyűléseken. Bállá József 1962. január 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom