Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-09 / 36-37. szám
háztartásban éltek. A közös háztartás előfeltétele nem kötelező gyermekek esetében, akik árvasági járadékra jogosultak. (2) Amennyiben az igényjogosult halála előtt megítélt illetményekről van szó, amelyek elhalálozása napjáig nem kerültek kifizetésre, az esedékes részletek a családtagok részére az (*) szakaszban idézett sorrendben és annak feltételei alapján fizethetők ki. (3) Az (>) és (2) szakaszban idézett átháruló igények hagyatéki eljárás tárgyát nem képezik. 80. § A szövetkezet kötelességei A szövetkezetek kötelesek feljegyzéseket vezetni az illetményeket meghatározó körülményekről, főként a szövetkezeti tag munkatevékenységének időtartalmáról, a szövetkezeti tagok által elért munkadíjak nagyságáról és a betegség vagy baleset folytán bekövetkezett munkaképtelenségről, s ezekről a körülményekről jelentést tenni a szociális biztosító szerveinek. A szövetkezetek kötelesek az illetmény megítélését meghatározó körülményekről, az illetményigény fennállásáról vagy annak nagyságáról jelentést tenni. A szociális biztosító szerveinek jogában áll felülvizsgálni a jelentés helyességét és teljességét. 81. § A szövetkezet felelőssége (t) Ha a szövetkezet helytelen jelentése folytán az illetmény jogtalanul vagy nagyobb összegben került kifizetésre, mint az igénylőt megillette volna, a szövetkezet köteles megtéríteni a jogtalanul kifizetett illetményt. (2) Ha a szövetkezet szociális bizottsága, amelyre a betegbiztosítási táppénzekről, vagy anya és gyermek szociális ellátásáról való döntés hárul, e hatásköréből eredő kötelezettségét elhanyagolta vagy megszegte és ezáltal az illetmények jogtalanul vagy nagyobb összegekben kerültek kifizetésre, mint ahogy a kérvényezőt megillették volna, a szövetkezet köteles megtéríteni a helytelenül kifizetett illetmények által okozott kárt. (3) A helytelenül kifizetett illetmény vagy a jogtalanul vagy nagyobb összegekben folyósított juttatások kártérítési kötelezettségéről a járási nemzeti bizottság dönt; amennyiben azonban az illetményről az Állami Szociális Biztosító határozott, a kártérítésről ez a hivatal dönt. A kártérítési követeléstől teljes mértékben vagy részlegesen el lehet tekinteni. (4) A kártérítési igény attól a naptól számított egy év elteltével évül el, amelyen .megállapítást nyert, hogy az illetményt (szolgáltatást) jogtalanul fizették ki, legkésőbben azonban az illetményről történt döntés napjától számított 10 év leteltével. 82. § A fellebbezés halasztó hatályának kizárása Nincsen halasztó hatálya az olyan döntés elleni fellebbezésnek, amellyel az illetményt (szolgáltatást) megvonták vagy csökkentették, esetleg folyósítást szüntették be. HARMADIK RÉSZ Átmeneti és záró határozatok 83. § (!) Az illetményigényeket, amelyek az egységes földművesszövetkezet tagjai részére 1962. március 31-ig az eddigi érvényes beteg- és járadékbiztosítási előírások alapján keletkeztek és amelyekről a jelen törvény életbe léptéig jogerős döntések nem történtek, az eddigi előírások szerint bírálják el, amelyek alapján elintézést is nyernek. (2) Szövetkezeti^tagok igénye illetményekre, amelyek tényleges előfeltételei 1962. április 1. előtt teljesültek és fennállnak 1962. március 31. után is, azonban az eddigi előírások alapján nem voltak érvényesítve, 1962. április, 1-től kezdve az új törvény szerinti elbírálás alá esnek. Ha azonban a szövetkezeti tag csak azért nem támaszthatott igényt szociális biztosítási illetfíiényre, mert biztosítási díjtartozását nem fizette ki idejében, igénye azon a napon támasztható, amikor biztosítási díjtartozását járadékbiztosításának teljes időtartamára kiegyenlíti, amennyiben ez a biztosítási díj legkésőbb 1962. december 31-íg nyer kiegyenlítést és az igény további előfeltétele fennáll a díjtartozás kifizetésének napján is. 14 (3) Amennyiben a járadékigény tényleges előfeltételei 1962. március 31. után teljesülnek, nem támasztható igény járadékra, ha a díjtartozás az 1962. április 1. előtti időszakra az igény keletkezése napjáig — legkésőbb azonban 1962. december 31-ig nincs kifizetve. (4) Az Állami Szociális Biztosító a Mező-, Erdő- és Vízgazdasági Minisztériummal, valamint a Pénzügyminisztériummal kötött megállapodása alapján meghosszabbíthatja a díjtartozás kiegyenlítésére megszabott határidőket. (5) A járási nemzeti bizottság átmeneti időre határozatot hozhat a járás valamennyi vagy bizonyos szövetkezetei számára, mely szerint azt a szövetkezeti tagot, aki 65-ik életévét elérte és teljesítette az ebben a törvényben meghatározott nyugdij-járadékigények előfeltételeit, ez a járadék megilleti, azzal a további feltétellel, hogy a szövetkezeti tag egészségi állapota és munkaképessége szerint tovább dolgozik majd a szövetkezetben. 84. § E törvény szerint szociális biztosítási időtartamnak tekintendő nyugdíj-járadékigények szempontjából az az időszak is, amely alatt a szövetkezeti tag 1962. április 1. előtt azért nem volt járadékra biztosítva, mivel részleges szociális biztosítási rokkantsági járadékot vagy hasonló, más előírások alapján megítélt járadékot élvezett; azzal a feltétellel, hogy a szövetkezeti tag egyidejűleg olyan tevékenységet folytatott a szövetkezetben, amely e törvény szerint alapját képezheti szociális biztosításnak. 85. § A szövetkezeti tag aggkori vagy rokkantsági járadéka, amelyre e törvény alapján 1966. XII. 31-ig támaszt igényt, nem lehet kisebb ugyanolyan nemű járadéknál, amely megfelelne az 1962. március 31-én kiszámított biztosítási járadékok átlagának, amennyiben a biztosítási díjat idejében fizette ki; a biztosítási járadék átlagát a járadék-biztosítás utolsó 10 évéből vagy rövidebb időszak alapján számítják ki, ha a biztosítás nem tartott 10 évig. 86. § Az átlagos napi munkadíjak és az átlagos havi munkadíjak kiszámításában tekintetbe veendő . a munkadíjak teljessége, esetleg a természetbeliek értéke is, amelyeket a tagok nemcsak e törvény hatálya alatt, hanem annak életbe lépte előtt is élveztek. 87. § (!) Az eddigi előírások alapján megítélt igényeket járadékokra a jelen törvény szerint bírálják majd el. (2) Az eddigi előírások alapján nyújtott baleset utáni járadékok, rokkantsági ellátások és sebesülésért nyújtott pótlékok csak az 1957. január 1. előtt érvényben volt előírások kereteiben csökkenthetők vagy vonhatók meg; amennyiben azonban a baleset utáni járadék vagy a rokkantsági ellátás vagy részleges rokkantsági járadék élvezőjének munkában elszenvedett baleset vagy egészségi károsodás miatt rokkantsági vagy részleges rokkantsági járadékot ítélnek meg, a baleset utáni járadékra vagy ellátási juttatásokra megszűnik az igénye. Ha egyidejűleg párhuzamosan más járadék is fennállna e törvény szerint, hasonlóképpen érvényesül ez esetben a 65. § határozata. 88. § Munkaviszonyban álló dolgozók, továbbá termelő szövetkezetek és a haderő tagjai részére, akik földművesszövetkezeti tagokká váltak vagy válnak, a Végrehajtási előírások szabályozzák az igények elbírálását. 89. § A kormány a szövetkezeti tagok számára 1962. április 1-ig érvényben volt járadékbiztosítási előírások alapján megítélt járadékokat fokozatosan emelheti a jelen törvény alapján megítélt járadékok magasságáig. 90. § Az önállóan gazdálkodók járadékbiztosítási díjtöbbletteiről, amelyek azáltal keletkeztek, hogy szövetkezeti tagok járadékbiztosításba számíttattak át, az Állami Szociális Biztosító és a Pénzügyminisztérium közti megállapodás határoz. 91. § (•) E törvény gondoskodik a szövetkezetekben állandóan dolgozókról is, akik azonban nem szövetkezeti tagok és munkaviszonyban sincsenek a szövetkezettel. Állandóan a szövetkezetben dolgozónak tekintendő az a személy, aki a szövetkezetben állandóan és rendszeresen dolgozik és aláveti magát a szövetkezet munkára vonatkozó utasításainak.
