Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-01-14 / 4. szám

Maemilian angol miniszterelnök és Adenauer kancellár bonni megbeszé­lései jóformán semmi eredményt nem hoztak. Egymástól vártak engedmé­nyeket, de mindkettőnek üres volt a zsebe. A szigetország gazdája már évek óta szeretné keresztülvinni, hoQy - Bonn járuljon hozzá a Nyugat- Németországban állomásozó több mint 50 000 főnyi angol hadsereg el­tartásához. Ezúttal is ez volt legfőbb mondanivalója. Adenauer viszont, aki minden időben jól ki tudta használni az angolok gazdasági „jajveszékelé­seit“, végre ki szeretné csikarni Londontól az „igen“-t arra a nyugat­német követelésre, hogy a Bundes­wehr atomfegyverekhez jusson. A két államférfi tanácskozása után kiadott közös közlemény szűkszavú­ságából és ködösen megfogalmazott soraiból csak annyit tudunk meg. hogy Macmillan és Adenauer egy­aránt elégedettek a megbeszélések­kel. Anglia, jóllehet készpénzt sze­retett volna zsebrevágni, csupán jelentős mennyiségű nyugatnémet fegyvermegrendelést kapott. Mac­millan viszont úgy-ahogy, Bonn szá­­jaíze szerint beszélt a nyugat-berlini probléma ügyében, annál kevesebbet nyilatkozott a Bundeswehr, atomfel­fegyverzésének lehetőségéről. Ide kívánkozik még megemlíteni t-ord Home angol külügyminiszter Nyugat-Berlinben tett villámlátoga­tását, aki minden valószínűség sze­rint a Gaitskell-féie keserű pirulát szerette volna kivenni Brandték szá­jából. Gaitskell, az Angol Munkáspárt volt vezére ugyanis az év első nap­jaiban Nyugat-Berlinben tett látoga­tások során kijelentette, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság be­vonása nélkül nem lehet megoldani a német kérdést és Nyugat-Berlin problémáját. Bonnban nagy felszisz­­szenéssel fogadták a világszerte is­mert angol munkáspárti politikus igen reális kijelentését. Lord Home tehát, aki már egyszer gyászosan szerepelt a német történelemben, (1938-ban főnökét, Chamberlaint kí­sérte el Berlinbe, aho! a gyalázatos müncheni diktátumra került sor), most újból hátrafelé próbálja moz­dítani az előrehaladás kerekét. Mind Maemilian mind Home láto­gatásának jelentősége azonban eléggé háttérbe szorult nyugat-német poli­tikai körökben azáltal, hogy Bonnban közzétették a Szovjetunió kormányá­nak a bonni kormányhoz intézett december 27-1 jegyzékét. A Szovjet­unió, mint már annyiszor, újból fel­hívta az Adenauer-kormány figyel­mét a német békeszerződés megköté­sének elengedhetetlen szükségessé­gére és a nyugat-berlini probléma rendezésére. A bonni kormányhoz közel álló körökben ugyan propagan­dának próbálták feltüntetni a szovjet jegyzéket, de gazdasági körökben érdeklődést tanúsítanak az iránt, hogy Németország egyesítése után milyen lehetőség nyílna a Szovjet­unióval és a többi szocialista ország­gal folytatott kereskedelemre. Ezt ugyanis a szovjet jegyzék nagyon részletesen kifejti a bonni kormány előtt. Jóllehet, a nyugatnémet mo­nopolisták kibővítenék kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista világ­rendszerrel, de a bonni militaristák egyelőre hallani sem akarnak ilyen együttműködésről. Vezessük át Európából Ázsiába az események fonalát. Amint már kö­zöltük, a holland gyarmatosítók újabb mesterkedéseket szőnek Indonézia ellen, sőt sikertelen merényletet követtek el Sukarno indonéz köztár­sasági elnök ellen. Az indonéz kor­mány jegyzéket tett közzé, amelyben kijelenti, hogy hajlandó tárgyaláso­kat folytatni Nyugat-Irián kérdésé­ben Hollandiával, de a terület Indo­néziához történő csatolásáról nem mond le még akkor sem, ha katonai erőhöz kell folyamodnia. Indonézia egész területén az ön­kéntesek tízezrei jelentkeznek a kormány felhívására, akik hajlandó"; fegyvert fogni Nyugat-Irián felsza­badításáért. Az indonéz nép egységes álláspontja azt bizonyítja, hogy Ázsiában is lejár a gyarmatosítás órája. Előbb vagy utóbb pusztulni keli azoknak, akik más népeket akarnak elnyomni és kizsákmányolni. Az alábbiakban az eredmények mellett felmerült fogyatékosságokról kívánunk szólni, hogy azokat az egész évi tervek előkészítésében az EFSZ-ek és a helyi nemzeti bizott­ságok kiküszöbölhessék. Meg kell említeni a Búcsi Helyi Nemzeti Bi­zottság mellett működő albizottságok tevékenységét, amelyek nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy a szövetkezet teljesítette a műit évi feladatait. Különösen jő munkát végzett a me­zőgazdasági albizottság. Csupán egy termelési ágban mutatkozott hiány. A szövetkezet ugyanis a sertéshús eladási tervét nem tudta teljesíteni. Itt olyan szembetűnő a különbség a terv és annak teljesítése között, amelyet csak nyomós ok idézhetett elő. Ezt az okot kerestük Kéty Ist­vánnal, a helyi nemzeti bizottság titkárával és az EFSZ elnökével, Vágó elvtárssal. Az elmúlt évben a szövetkezet 18 vagon sertéshús eladását tervezte, olyan létszámú sertésállományt vett hizlalásba, amely darabszámra az em­lített mennyiséget fedezhette volna. Felmerül a kérdés, miért nem telje­sítette az EFSZ a sertéshűseladási tervét, ha megvolt a szükséges ser­tésállomány? Ha erre válaszolni aka­runk, tudni kell, hogy a szövetkezet a múltban sertésállománya hizlalását túlnyomórészt vásárolt takarmányok­kal végezte. Az elmúlt évben erre nem volt lehetőség, mivel hirtelen tértek át az önellátási rendszerre. S ennél a pontnál meg kell állnunk: önellátás. Ez azt jelenti, hogy a szö­vetkezetnek a tervezésnél számolni kellett volna azzal, hogy külső se­gítség nélkül, vagyis takarmányvá­sárlás nélkül kell felhizlalni a serté­seket. De vajon lehet-e a vetésfor-Inden józanul gondolkodó ember előtt, aki csak egy kicsit is imeri a történelem fejlődésének menetét, világos, hogy a második világháború után az erőviszonyok területén olyan eltolódás történt a haladó erők ja­vára, amely döntö befolyással van az egész világ fejlődésére. De akadnak még ma is emberek, különösen Nyu­­gat-Németországban, akik azt hiszik, hogy amit ők nem akarnak látni, az nem létezik a világon. Azt hiszik, hogy a világ fejlődése valamilyen szubjektív akarat szerint igazodik, s abban reménykednek, hogy ismét sikerül létrehozniok a fasiszta nagy­német birodalmat, és leigázni Európa nemzeteit. Ennek a kívánságnak meg­felelően, a revansisták a vezető im­perialista hatalmak segítségével, már haditervet is dolgoztak ki, amelynek célja nemcsak „az elveszett terüle­tek visszaszerzése“, de a népi de­mokratikus államok és a Szovjetunió megsemmisítése is. Az ilyen őrült tervek, amelyek állandó veszélyt jelentenek a világbékére, alapjában véve teljes kudarcra vannak ítélve. Az imperializmus létezése állan­dóan magában hordja a háborús ve­szélyt. De nincs olyan erő, amely a mai erőviszonyok mellett elég erős­nek bizonyulna az említett háborús tervek megvalósítására. Le kell szö­geznünk azt is. hogy a szégyenteljes müncheni diktátumra nem került volna sor, ha a Csehszlovák Köztár­saságban annak idején a munkás­­osztály, vagy legalábbis olyan kor­mány van hatalmon, amely kitart a szovjet-csehszlovák kölcsönös segély­­nyújtási szerződés mellett. A hitleri hadigépezet, amely még abban az időben még távolról sem rendelkezett olyan hadi technikával és utánpótlási bázissal, mint 1940-ben, megtorpant volna a Szovjetunió hadserege és a csehszlovák nép egységes ellenSllá­­\ gíban olyan változásokat eszközölni, amelyek megbontják a termelési egyensúlyt más fontos termények előállításában? Természetesen, nem könnyű. S mégis keresni kellett vol­na ez irányban a megoldást. Talán a járási nemzeti bizottság is hibát követett el, mikor figyelmen kívül hagyta ezt a kérdést. Többet kellett volna foglalkozni a helyi nemzeti bizottság s annak mezőgazdasági albizottságán keresztül ezzel a ne­hézséggel. Ilyen gyökeres változások a takar­mányozás terén megingathatják a szövetkezet szilárd alapjait, fejlődé­sében visszavethetik, s olyan lema­radást idézhetnek elő, amelyek ne­hezen pótolhatók. A kitűzött irány­számok s a valóság, amelyet a szö­vetkezet taggyűlése elfogadott reális és teljesíthető volt, de csak azon esetben, ha bizonyos mennyiségű ta­karmány felvásárlására a szövetke­zetnek lehetősége nyílik. A helyi nemzeti bizottság és az EFSZ-ek vezetősége igyekezett megoldani a takarmánykérdést a sertésállomány számára, de ilyen hirtelen, s nagy­mérvű változás esetén a helyi adott­ságok mellett nem tudott megbir­kózni ezzel a feladattal. Napjainkban minden szövetkezet­ben az új termelési terveken dol­goznak. Szükséges, hogy az említett kérdéseket figyelembe véve azokat úgy dolgozzák ki, hogy lehetővé vál­jon a teljes önellátás a takarmányo­zás terén. Be kell kapcsolni a ter­vezésbe a nemzeti bizottságok kere­tén belül működő albizottságokat is, amelyek a múlt évi tapasztalataikkal nagyban elősegíthetik a tervek jő és gyors kidolgozását. Az ilyen közös munka alapul szolgálhat a tervek maradéknélküli megvalósításához és kiküszöbölheti az olyan fennakadá­sokat, amelyekről fentebb szóltunk, és az eladási tervet .dőben teljesít­hetik az EFSZ-ek. G.— sán. A müncheni diktátum időszaka olyan kritikus pillanatot rejtegetett magában a hitleristák számára, ami­kor egyetlen vereség megpecsételte volna a fasizmus sorsát. Vagyis Európa népei tudomásul vették vol­na. hogy a fasiszta Németország agresszív erőit meg lehet fékezni, sőt mi több térdre lehet kényszerí­teni. t . A nyugati hatalmak és az áruló csehszlovák burzsoázia érdeke azon­ban más irányt szabott az események fejlődésének. Igyekeztek a hitleri Németország kezére játszani min­dent, hogy lehetővé tegyék a Szov­jetunió elleni háború gyors előkészí­tését. Támogatták a hitleri Német­ország azon törekvését, hogy a ma­gyar fasisztákkal együtt megszállja Csehszlovákia határvidékeit, majd később Csehszlovákiát, mint önálló államot, likvidálja. A nyugati hatal­mak ma is igyekeznek Nyugat-Né­­metországot felfegyverezni és fokozni annak lehetőségét, hogy támadást intézhessen más békés népek ellen. Ma azonban, egységes szocialista világrendszer áll a nyugati háborús mesterkedésekkel szemben. Csehszlo­vákia népei hazájuk védelmében te­hát nincsenek magukra hagyatva, mert bátran támaszkodhatnak a Szov­jetunió vezette 900 milliós szocialista tábor katonai és gazdasági erejére, Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy ma semmilyen revansista tö­rekvés megvalósításának nincs reális alapja, mert a szocialista világrend­­szer politikai egysége, gazdasági és katonai ereje, valamint a modern rakéta- és atomfegyverek területén megmutatkozó abszolút fölénye biz­tosíték arra, hogy minden olyan kí­sérlet, amely a történelem kerekének visszafordítására és a müncheni ese­mények felújítására irányul, kudarc­ra van ítélve és a kapitalizmus tel­jes megsemmisüléséhez vezet. Minden nemzet­nek van sajátos hagyománya. Míg a spanyolok például a bikaviadalt ked­velik, addig az in­donéziai Báli szi­getén a népszerű kakasviadalon mu­latnak a felnőttek és gyerekek egy­aránt. (Foto: CTK-MTI Íz új házadótörvény Ez év január 1-én új házadó-törvény lépett érvényre, amely az eddigi, 1952-ben kiadott törvényt hatálytalanította. Az új törvény alapján nem­csak az állami szocialista tulajdonban levő épületek adómentesek, hanem a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek azon épületei is, ame­lyek eddig adókötelesek voltak. Ez az adó kedvezményezés or­szágos méretekben a szövetkezetek számára évente mintegy 23 millió koronás, a társadalmi szervezeteknek pedig majdnem 6 milliós megtaka­rítást jelent. 1962. január 1-től tehát az adókötelezettség gyakorlatilag csak a polgárok, a nem szocialista szervezetek és a külföldiek tulajdo­nát képező épületekre vonatkozik. Adófizetésre köteles az épület tu­lajdonosa vagy az a személy, aki jogosan használja az épületet. Ameny­­nyiben EFSZ vagy állami gazdaság mezőgazdasági területtel együtt la­kókat is átvett, s házbért nem fizet, haszonélvezőnek tekintendő; az ilyen épület után a tulajdonos és az EFSZ vagy az állami gazdaság sem fizet adót. Kizárólag vagy túlnyomó rész­ben mezőgazdasági célokat szolgáló épületek már az eddigi előírások alapján is adómentesek. Földműve­sek tulajdonát képező és általuk használt épületek után azonban fize­tendő házadó. Ha az épület társ­­tulajdonosoké, azok együttesen adóz­tatnak meg és a házadó közülük bár­melyiktől követelhető. Az adó kiszámítását az a körül­mény szabja meg, hogy családi ház­ról van-e sző, melyet legalább rész­ben használ a tulajdonosa vagy an­nak hozzátartozói - vagy pedig más jellegű házról. Az első esetben az adó a beépített terület alapján szá­mítandó ki, ,a másikban a házbérből vagy a ház használati értékéből. Az adókivetést az is befolyásolhatja, mennyi lakosa van a községnek: Amennyiben a községekben, ahol a lakosság száma nem haladja meg az ezret, a családi házak titán fize­tendő adóalap évi 0.80 koronától 1.20 koronáig terjed minden beépített négyzetméter után. A 6000 lakosú községekben a be­épített terület minden négyzetméte­rei után 1.20 — 1.80 korona a családi ház évi adója. * Azokban a városokban, melyeknek lakossága nem haladja meg a 25Q00 főt, a családi házak beépített négy­zetméterei után 2.60 — 3.90 korona házadót fizet a tulajdonos. A Prágában, Brnóban, Ostravában és Bratislavában, valamint a fürdő­városokban levő családi házak beépí­tett négyzetméterei után az évi adó 5 — 7.50 korona. A nemzeti bizottságok az egyes csoportokon belül mindig az adókeret alsó határát fogják alkalmazni. A felső határig terjedő magasabb ár­szabást csak abban az esetben írják elő. amikor emeletes házról, részben bérbe adott vagy pedig különösen jól felszerelt épületről van sző. Roz­zant, vagy bérbe nem adott, kény­szerből használt épületek, esetleg víkendházak esetében a nemzeti bi­zottság leszállíthatja az adótételt, esetleg el is tekinthet házadó fize­tésétől. A családi házak udvarai, a ház kö­rüli utak, járdák és az 1000 négy­zetméternél kisebb kert után nem kell házadót fizetni. Ha a családi ház mellett lévő kert az említett terüle­tet meghaladja, az Illetékes adókeret megszabott határain belül magasabb házadót vetnek ki. Ezzel szemben házadót kell fizetni a beépített terület arányában a ker­tekben levő víkendházak vagy egyéb ideiglenes épületek után, ha a be­épített terület meghaladja a 8 négy­zetmétert. Házadót kell fizetni a főépületen kívül a mosókonyhák és a garázsok után is. Ezek házadőját az épület tulajdonosa fizeti. Változatlanul mentesek a házadók fizetésétől azok a kertek, amelyek nincsenek a családi ház közvetlen közelében. Bérbeadott házak adója A kiszámítás másik módozata az adót az összes házbérek vagy az épület használati értékének 45 •tó­éban mutatja ki, amennyiben az alapösszeg 6000 koronánál nem több; a díjtétel máskülönben 'őO %. Ha az évi házbérek összege,vagy a haszná­lati érték nagyobb 3000 koronánál, a tulajdonos köteles az egész ház­bért átutalni az állami takarék külön számlájára és a pénzintézet a há;:adó kiegyenlítése után félreteszi a ház­bérből az épület karbantartására elő­irt ■ összeget. A házbérből származó jövedelem mindezeken kívül még általános jövedelemadó kötelezettsé­ge alá esik. Adóbevallás — adófizetés Az épület jellege szabja meg az adófizetés esedékességét is. A be­épített ''terület alapján kiszámított adó két egyenlő részletben február 15-ig és május 15-ig fizetendő. A házbérek vagy a használati érték alapján kiszámított adót négy egy­forma részletben, mégpedig február 15-ig, május 15-ig, augusztus 15-ig és november 15-ig kell kifizetni. Ha az adótartozás 100 koronánál nem nagyobb, mindkét esetben február 15-én esedékes egy összegben. Az adófizető a részleteket saját kiszá­mítása alapján fizeti ki arra az idő­szakra, amelyre adóbevallása alapján a nemzeti bizottság az adót kivetette. A beépített terület alapján kiszá­mított adó bevallását 1962. február 25-ig kell beterjeszteni. Máskülönben csak abban az esetben, amennyiben a kiszámítást feltételező körülmé­nyekben változás történne, (például a beépített terület nagyobbodása) vagy újabb adókötelezettség kelet­kezése esetén, (például családi ház vásárlása); az ilyen bevallást köteles az adófizető a változás keletkezte után számított 12 napon belül be­nyújtani. A házbér vagy a használati érték után fizetendő adó bevallását köteles a háztulajdonos évente mindig annak az évnek január 31-ig benyújtani, amelyre az adót kiróják. Községek­ben .melyek lakossága nem haladja meg a 6000 főt, elegendő azonban új bevallás helyett a háztulajdonos be­jelentése is, amely szerint nem ke­rült sor olyan változásra, amely újabb adótétel megszabását befolyá­solná. Az idézett határidő be nem tartása esetén az adó összege 10 %-ig növelhető. A nemzeti bizottságok az adófize­tőket fizetési meghagyással értesítik a fizetendő adó nagyságáról, ameny­­nyiben pedig 6000 lakosig terjedő községről van szó és a nemzeti bi­zottság az adót a beépített terület alapján szabja meg, előírásos jegy­zékkel. Az adó kivetése ellen felleb­bezés, a kézbesítés napjától vagy a jegyzék kifüggesztésének utolsó nap­jától számított 13 napon belül nyújt­ható be. Végül még hangsúlyozni szeret­nénk, hogy az új törvény az adó­fizetők kötelezettségét egyáltalán nem súlyosbítja, sőt azok érdekeit szolgálja, mert a szövetkezetek és a társadalmi szervezetek kedvezmé­nyezésén kívül kiküszöböli a külön­féle fokozatok bonyolult rendszerét is, amelyek következtében a polgárok adótétele gyakran 100 %-kal is fel­emelhető volt. Kudarcra ítélt tervek Így az újesztendő első hónapjában a műit évi mérleg összeállításánál s az új termelési tervek elkészíté­sénél a helyi nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek vezetőségei felmérik az egymásnak nyújtott segítséget, meg­vizsgálják az együttműködésben fel­merült problémákat, eredményeket, s természetesen a hibákat is. Pontosan tervezzünk A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusa világosan megmutatta a szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus fölött. Ezen a kongresszuson a Szovjetunió népei kitűzték a kommunizmus építésének nagyszerű programját. A szocialista világrendszer ipari termelése soha nem látott méretű ütemben fejlődik, A 1965-ben a világ árutermelésének 50 %-át adja. De nemcsak a szocia­lista tábor hatalmas ereje az, amely eleve vereségre ítél minden revan­sista kísérletet. Létezik a világon egy állandóan erősödő egységes kommu­nista mozgalom is, amely a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán kifejezésre juttatta állandóan szilárduló harci egységét. A marxista-leninista pártok a dol­gozó tömegek vezetőivé és minden­napi harcuk szervezőivé váltak a nyugati félteke országaiban is. Ezek. a pártok óriási erőt képviselnek ai békéért folytatott harcban, amelynek' célja megfékezni a nyugati imperia­listák háborús készülődéseit. De menjünk tovább. Szemünk előtt dűl össze a gyarmati rendszer. A leigá­­zott gyarmati államokban a felszaba­dító harcok lángjai lobognak. A ve­zető imperialista országok elkesere­dett harcot vívnak a piacokért, vagyis a látszólagos egységük mögött a leküzdhetetlen ellentétek tornyo- ■ sulnak. Tehát recseg-ropog a tőkés­világ minden eresztéke. És az eddigi fejlődés világosan igazolja azt az igazságot, amelyet Marx több mint 100 éve hirdetett meg, hogy törté­nelmi szükségszerűség a szocialista társadalmi rendszer győzelme az egész világon. Mindezek a tények választ adnak arra is, hogy mért nem ismétlődhet meg mégegyszer München, mért van kudarcra ítélve minden olyan politika, amely a tör­ténelem fejlődését figyelmen kívül hagyja, újból meg akarja ismételni a népek leigázását. Varga János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom