Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-04-08 / 28. szám

Örök időktől az a gondolat sarkan­­tyúzta — és sarkantyúzza ma is — az emberek gondolatvilágát, hogyan lehetne jobban, könnyebben és szeb­ben élni. Valaha ezt csalás, rablás, kizsákmányolás és hódítás útján teremtették meg maguknak a tőkés világ mindenható urai. Milliókat dor­­bézoltak el külföldön, a nyomorgók verítékes munkájának gyümölcsét. Egyik ember az éhségtől tántorgott, másik meg a bőségben gázolt. Mi nem más népek leigázásával, sem gyilkolással, lopással, csalással akarjuk szebbé tenni éleUnket, hanem a tudományos alapokra fektetett munka révén, fokozott gépesítéssel, a rejtett tartalékok feltárásával, szakmai-politikai tudásunk állandó gyarapításával. • • • Falunkban, Nemesócsán is a múlt­ban a földterület több mint három­negyedrésze nagybirtokosok és mó­dos gazdák kezében volt... Ezer­­kilencszázötvenben jött létre a közös gazdálkodás. Küzdelmekkel és bukta­tókkal telített egy évtized múltával, a gépek seregével, az új módszerek a a tudomány segítségével úrrá let­tünk a nehézségeken, a fejlődés út­jára léptünk. Míg 1951-ben 1576 hektár szántó s a közel hárommillió korona értéket képviselő közös gazdaság összes be­vétele csak 1 385 400 koronát tett ki, addig 1959-ben már ugyanaz a föld­terület s a közel 13 millióra emel­kedett közös vagyon csaknem ötmil­lió koronát jövedelmezett. A múlt évre már közel 7 millió korona be­vételt irányoztunk elő s a rendkívüli szárazság ellenére csak 200 ezer ko­rona hiányzott a tervezett összegből, s az összvagyon értéke pedig igen közel járt év végén a 19 millió koro­nához. Szövetkezetünk vezetésének teljes átszervezése, új vezetőség megvá­lasztása lehetővé tette, hogy mások példáján ml is kitűzhettük magunk elé a harmadik ötéves terv ránk jutó feladatainak négy év alatti teljesíté­sét. Ac indulást fékezte ugyan az aszály, de a növénytermesztők így is kitettek magukért: csak az állat­­tenyésztési dolgozók maradtak adó­sok bizonyos mennyiségű sertéshús­sal és tojással. A növénytermesztők több fehérjedús takarmányt termel­hettek volna, az állattenyésztők vi­szont jobban érvényesíthették volna a korszerű nagyüzemi termelés tech­nológiáját. A csupa-kukorica nem ízlett az állatoknak s ez gyenge súlygyarapodást vont maga után. A tavalyi egyoldalú takarmányellátást a következőképpen küszöböljük ki: Mivel a szójabab 30 — 36, a borsó pedig 17-18% emészthető fehérjét tartalmaz, termesztési területét ki­szélesítjük. A csalamádéba pedig ló­babot s bükönyös keveréket vetünk. Felkaroljuk a fehérsomkóró és a csil­lagfürt termesztését is. Ezek egy­részt a' fehérjedús tápértékükért, másrészt pedig a talaj nitrogén­tartalmának fokozása szempontjából nélkülözhetetlenek. Emellett nagy gondot fordítunk a murokrépa, takar­mánytök és takarmánykáposzta ter­mesztésére. S ami a legfőbb: szán­tónk 23 %-án termesztünk herefélé­ket ! Javaslom cukorcirok termesztését is, amely 500 — 800 mázsás hektár­hozamot képes adni s nagyon jó si­lótakarmány ízesítése szempontjából is. Amilyen a vezér, olyan a legénység Ha valahol fordulat következett be a szövetkezet életében, akkor a ne­­mesócsaiban kétszeresen. Ezt bátran kijelenthetjük! A járási átszervezése­ket megelőzően a sereghajtó ócsai szövetkezettel úgy ijesztgették a volt nagymegyeri járás szövetkezeteit mint kisgyermeket a mumussal:- Ne csináljátok így, mert úgj jártok, mint az ócsaiak — mondottál gyakorta. Nemhogy osztalékot, de még « munkaegységre járó előleget sen tudtuk kifizetni... Am 1959-ben megtört a jég! Lehetetlent nem is­merő, új vezetőség lépett a közös gazdálkodás élére. Az irányítók so­raiban csak egy 35 éven felüli sze­mély van, a többi mind fiatalabb. A vezetőség megfiatalítása utál több szállóige kapott szárnyra; töb­bek között: „A gyerekek vezetnek, az öregek meg dolgoznak“. Később, amikor az eredmények már kézzel­foghatóan megmutatkoztak, a mende­mondák gyérültek, mind többször lehetett hallani: „Mégis jó, hogy ők vezetnek!“ (már mint a fiatalok). Az eredmény: 1960-ban hét, tavaly pedig már 11 korona osztalékot fizettünk az év végi elszámolás alkalmával. Javult a helyzet a szociális gon­doskodás terén is: bevezettük a csa­ládi pótlékot, s az öregsegélyt. Ezen­kívül a nősülő tagok 1000, a férjhez-Xovábbi javaslataim, elgondolásaim Q A Kelet-Szlová­kiai Kerületben több ezer szövetkezeti asszony vett rétet a „Földműves asz­­szonyok téli isko­láján". A nők meg­beszélitek kereté­ben foglalkoznak « mezőgazdasági ter­melés fokozásának különböző kérdé­seivel. Példás mun­ka folyik e tekin­tetben e micha­­lovcei járás közsé­geiben, ahol az asszonyok már ne­gyedik éve tanul­mányozzák a „Téli iskola“ tétetett. Képünk a „Föld­műves asszonyok téli iskolájának' Sot-i megbeszélé­sén készült. HaM, itt három - x - négy... menők 500 koronát, gyermekszülés­kor ugyancsak 500 koronát s a le­szerelt katona 1000 koronát kap. Az állattenyésztésben dolgozó fiatalok szintén 1000 korona hűségjutalmat kapnak. Támogatjuk a szövetkezet által Iskoláztatott fiatalokat a az idősebbeket egyaránt. Nem feledke­zünk meg a betegekről. A kiváló tel­jesítményt felmutatókat különpré­­mlummal jutalmazzuk, a hanyagokat pedig a íennebb említett javak elvo­násával sújtjuk. Rend a lelke mindennek! S ahhoz, hogy rend legyen a szövetkezetben, a vezetőknek kell példát mutatni, mégpedig a jobbik értelemben véve. Merthát amilyen a vezér, olyan a legénység. Nálunk a vezetők mindennap részt­­vesznek a másnapi munka elosztásán, ahol a tennivalókat sürgősségi sor­rendben osztják ki az embereknek, csoportoknak. Ha a csoportvezető valamilyen oknál fogva megbontja a sorrendet, ezt meg kell másnap in­dokolnia. A csoportvezető naponta délelőtt 10 óráig kitölti a munkalá­togatási nyomtatványt: XY tag dol­gozik, nem dolgozik, engedélyezett-e a távolmaradása, vagy sem. Ugyanis minden 60 éven aluli szövetkezeti tagnak havonta 24, a 60 éven felüli­nek pedig 18 napot kell dolgoznia, nem beleszámítva a rossz időjárást, betegséget. Ellenkező esetben eles­nek a szociális javaktól. Továbbá nincs megengedve a vándorlás, egyik munkahelyről a másikra; csak a ve­zetőség beleegyezésével mehet át egyik csoportból a másikba. A jó szóra nem hajlók vezetőségi gyűlésen adnak számot tetteikért. Az ellen­őrző bizottság elnökének egyedüli teendője: az ellenőrzés. 1962. április 8. Javaslom még a túlvizenyős terü­letek betelepítését vörösfűzfavessző­vel. A malomároki tavon jövedelmező kacsatenyésztést lehetne folytatni. Ez annyiból is előnyös lenne, mivel a kacsatrágya is táplálék gyanánt értékesítődik Helyeslem vándor­­tyúkfarmok s méhészet létesítését. (Folytatás az 1. oldalról.) terv teljesítésének. Ez azt jelenti, hogy minden szövet­kezetben elsősorban arra van szükség, hogy’ állandóan szilárdítsuk a munkafegyelmet és előtérbe helyezzük i társadalom érdekeit. Szükséges erről beszélni, mert Szlovákiában még sok az olyan szövetkezet, ahol nem vállaltak kötelezettséget a XII. pártkongresszus tiszte­letére. így például a besztercebányai kerület több mint 700 EFSZ-e közül mindössze 350 tett szocialista kötele­zettségvállalást, holott valószínűleg a többi egységes földművesszövetkezetnél is lehetőség nyílik a tervek túlteljesítésére. Az eladási tervek teljesítésénél nem szabad megfe­ledkeznünk a még egyénileg gazdálkodó kisparasztokról sem. A poprádi járás példája mutatja, hogy helyes agi­­tációs munkával el lehet érni azt, hogy az egyénileg dolgozó kisparasztok többezer liter tejet, többszáz mé­termázsa húst és más mezőgazdasági cikket szolgáltas­sanak be terven felül közellátásunknak. Az itt felsorolt példák azt bizonyítják, hogy ha a mezőgazdasági termelés vonalán elősegítjük a dolgozók kezdeményezését és érvényre juttatjuk az anyagi érde­keltség elvét, minden lehetőség megvan arra, hogy szövetkezeti parasztságunk és a még magángazdálkodó parasztok valóban teljesítsék hazafias kötelességüket és elegendő mezőgazdasági terméket biztosítsanak a köz­ellátás részére. VARGA JÁNOS Kimeríthető tartalékok--------------------- —■— • • Ügy érzem, kissé fslelöiségteljs-{ sebb és rugalmasabb intézkedésre; van szükség a TBC felszámolását ille-{ tőén, ami az állatállományt illeti. { Bőségesebb és sokoldalúbb takar-: mányalap és bizonyos tartaléktakar-: mány biztosítása elkerülhetetlen { szükségesség. Be kell vezetnünk a] széna hideg és meleglevegős szári-: tásának módszerét, a szalma ízesíté- { sét, a takarmányok pácolását, a zöld { pillangósok etetését, a szabadlstálló-; zott szarvasmarha szarvtalanítását, a{ villanypásztort. Javaslom egy 6000 { férőhelyes tojóház építését. Több ál-; lati eredetű fehérje-takarmányt kell { biztosítani. Helyeslem a csukamáj- 5 olaj takarmánnyal keverését s mele-1 gén ajánlom a kukorica cséplését; kombájnnal, Behatóbban kell foglalkozni az: öntözéses gazdálkodás meghonosító- { sávaí, majd pedig annak kiszélesítő- { sével. További tartaléknak vélem a: szőlőterület kibővítését, a Mószer- • féle magas vezetés alkalmazását és { vadalany „anyatelep“ létesítését az új ; gyümölcsösben, körtefák ültetését, a { kertészetben majoránna termesztését.« e Üj nélkül nincs előrehaladás : i • • A rejtett tartalékok túlnyomó ré- f szének feltárási kulcsát a belterjes { nagyüzemi termelés, a gépesítés és { az új technológia adják. Egyesek; szerint a „Többet, jobbat, olcsóbban!“; jelszó már ósdi, elcsépelt. £n ennek« az ellenkezőjét állítom! Az előreha- { ladást szolgálja, mindaddig, amíg az; értelmét megvalósítjuk. Az emberek { általában félnek az újtól, kézzel- { lábbal hadakoznak ellene, pedig ha-; ladás új nélkül el sem képzelhető. { Emlékszem az ötvenes évek leg-! elejére, amikor a gépállomás emberei { valósággal ráerőszakolták a kombáj- { nokat a szövetkezetekre. Az időseb-{ bek közül nem is kevesen azt hajtó-; gatták: „Nem kell! Minek a kom-« bájn!? Amikor kiskaszával arattunk,! akkor is kenyeret ettünk." Azóta j mennyire megváltozott a helyzet:; ötvenegyben egy kombájn ellen ki-{ abáltak, ma viszont tízet követelnek.; Jobban élünk mint a kiskaszás világ-; ban, s nem gürcölünk; könnyebb] munkával megtízszerezzük a teljesít-; ményt. Példa: egy DT —54-es lánc-J talpas naponta 10 hektár mélyszán- j tást elvégez; ugyanezt a munkát a! közelmúltban 30 pár ló és 30 ember; végezte el jóval gyengébb minőség- ] ben. Tehát, megtakarítódik 28 emberi munkaereje s egy csomó takarmány J az állatállomány részére. Mégnagyobb a különbség a len, j gabonafélék, széna s más növények j gépi és kézi betakarítása között. Az! előnyt tehát senkifia nem vitathatja.! Az új jótáll magáért, érdekes, egye-; sek mégis húzódoznak tőle. Az élet állandó harc s legtöbbet i az új viaskodik az elavulttal, a ma- ■ radival szemben, míg végül mindig! az új győzedelmeskedik. Micsoda szédületes iram! Tíz év| sem kellett s elavultak a sertés- ési szarvasmarha-istállók, helyükbe új,; 174, illetve 1200 férőhelyes Istállók ] építését sürgeti az idő s a növekvői állatállomány. Természetesen, a leg- i korszerűbbet! Emelni kell az egy főre eső tér- • melést, még akkor is, ha a kezdet 1 tekintélyes beruházást követel. En- i nek értelmében idén új gépeket vá-j súrolunk, főleg a gabona, széna, ku-: korica, cukorrépa komplex betakarí-: tása végett. Valamint takarmányíze­sítő berendezést is veszünk. Akaratunkat az is hűen bizonyítja, hogy a XII. pártkongresszus tiszteletére 650 ezer korona értékű kötelezett­séget vállaltunk. E vállalások teljesítése s mindazon javaslatok valóra váltása, amit fen­­nebb leírtam, lényegesen hozzájárul­hatnak a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez, a bőségesebb élelmiszerellátáshoz. KÁSA MIHÁLY (Nemesócsa) tés újabb esetekről. A leadó ezúttal a král’ovcei hizlaldába irányítja az állatorvost, ahonnan egy bikaborjü súlyos megbetegedését jelentették és állatorvosi beavatkozást kérnek. A tünetek ezek meg ezek és elhullás veszélye fenyeget. Lényeges különb­ség pedig, elhull-e az állat vagy 200- tól 400 kg-ig terjedő súlyban kény­szervágásra kerül-e sor. Tehát minél előbb Královcébe kell jutnunk. A ki­lométerek gyorsan fogynak és rövi­desen helyben vagyunk. Megkeressük az istállót, Rózsival elvtárs megvizs­gálja és kezelésbe veszi a fiatal bikát, feljegyzi az esetet és mór búcsúzik is Bozena Cibutovától, a hizlalda ál­latgondozójától. Nemsokára már hajnalodik és a ko­csiban ülve Kassáról újabb „páciens­ről“ kapunk jelentést. Ez esetben a járás egyik szövetkezetének igen jő tejelőjéről van szó, amelynek bonyo­lult szülése azonnali beavatkozást követel. A kisborjú ugyanis mind a négy lábával előre igyekszik a világra. Az eset reménytelennek látszik, mivel nemcsak az újszülött, hanem az anyja élete is veszélyben forog. így következik egyik eset a másik után. A reggel már a kassai állat­orvosi központban talál bennünket. Álmosak vagyunk, aludni is kell még. Búcsúzunk egymástól, közben azonban Rózsival doktor mond még egyet s mást az állatorvosi tevékenységről. A kassai állatorvosok négy hőnapja használják a gépkocsikba szerelt rá­diókat. Minden kocsi több mint ezer km megtakarítását eredményezi ha­vonta. Ugyanis gyakran előfordult azelőtt, hogy az állatorvosnak egy éjszaka folyamán kétszer is ki kellett utaznia ugyanabba a községbe, vagy két szomszédos faluba akadt dolga. Most kocsijában ülve, rádión kap uta­sítást, hová utazzon, anélkül, hogy Kassára kelljen visszatérnie. A járás­ban rádió-leadóállomással szerelték fel a szepsi és a bidovcei központo­kat, és a járás minden falujával biz­tosították az összeköttetést. Mintegy 1000 — 1500 állatorvosi beavatkozásra kerül sor havonta a járásban, s a be­teg állatoknak a fele bizony elhullna a beavatkozások nélkül. Az állatorvosi gondoskodásnak je­lentős részét a kórmegelőzés képezi, de sokat foglalkoznak a takarmányo­zás új technikájával is. A kerület ! egyik állatorvosának feladata az élesztősített és ízesített takarmány­fajták gyártásának bevezetése. Rövi­desen már 12 helyen gyártják a já­­, rásban az élesztősített takarmányt. ' Az eredmények máris mutatkoznak. Bár tavaly kedvezőbb volt a takar­­, mánymérleg, az idén az élesztősített takarmányfajták következtében a szö­­: vetkezetekben naponta 4000 literrel több tejet termelnek ki, mint tavaly ■ ilyenkor. Az állatorvosi szolgálat sokrétű és elsőrangú feladata, hogy mezőgazda­ságunk részére elősegítse az állat­■ tenyésztés állandó növelését és ele- i ^endő hús, tej, tojás kerülhesen a . dolgozók asztalára. B. NEMCEK (Kassa) > A preáov —kassal országúton vala- i hol Budimír határában megállt egy ! gépkocsi. Errefelé elég sok száguldo- 1 zik belőlük, de ez a kocsi valahogy > feltűnő volt, amint a vezető arcát ! hirtelen vörös, majd zöld fény világí- i tóttá meg, aztán hangok is kihallat­­iszottak az országútra. „Itt három j — X — négy, három — X — 4, hívom | az egyest. Itt három - X - négy, ! kapcsolok, jelentkezzetek!“ Az arra­■ járónak különös gondolat cikkázik a ■ fejében: kém ez. vagy kicsoda? ] Pedig egyáltalában nincs a dologban ] rejtély. A kassai járás állatorvosai • néhány ilyen gépkocsival rendelkez­­; nek. Ez esetben Dr. Frantisek Rózsi­• val, egyszemélyben kocsivezető és ! állatorvos, éjjeli szolgálata teljesítése ! közben rádió útján beszélt a kassai • állatorvosi központtal. Néhány perc­• cél azelőtt hívták telefonon Palov ! községből a központot és onnan rá­­{ dión továbbítják azonnal a hírt az • ügyeletes állatorvosnak, aki haladék­• talanul indul Pal'ov község felé. • A kassai állatorvosi kocsikba szerelt ! rádióleadó- és vevőkészülékek igen jól ! beváltak és a „Tesla“-vállalat dolgo­­| zóinak jó munkáját dicsérik. RózsiváI • doktor rádiója utasítására azonna • útnak indult, hogy Pal'ovban a 86-os ; házszám alatt felkeresse Pastorek { Jánt, akinek egy kocája betegedett • meg. ; Egyeseket meglep talán ez a gon­• doskodás, pedig ma már ez a jó' • megszervezett segítség nélkülözhetet­­; len tartozéka mezőgazdasági politi­­{kánknak. Az állam csak a kelet-szlo­• vákiai kerületben súlyos milliókat ál- 5 doz az állatorvosi gondoskodásra • melynek eredményeként ezer mej • ezer haszonállat elhullását előzzül ! meg. Ahogy dr. Rózsival elvtárs út­­; közben elmondta, az állatorvosok éj­• jel-nappal készenlétben vannak, hogj { segítséget nyújtsanak a beteg álla­­j toknak, különbséget nem ismérv« «szövetkezeti, állami gazdasági vágj • egyéni tulajdon között. S erről Pas­­! torek Ján egyéni gazdálkodó bete« {kocája esetében is meggyőződhetünk • Pal'ovban a Pastorek-hézaspár tü­­! relmeltenül várta az állatorvost. Hf­­; szén szomorú volna, ha a vemhei « koca most tönkre menne, három hét­­•tel várt malacozása előtt. De az állat­­; orvos megérkezett. A kis faólban Pás­• torekné szomorú hangon számol bi • a beteg tüneteiről. Három napja nen ; eszik, fel se áll... Az állatorvos műn­­•kához lát, megméri a „páciens“ hő­­{mérsékletét, majd gyorsan határoz {két injekciót ad, receptet és diétát íi ; elő a beteg állat részére, megma­­; gyarázza, hol kapható csukamájolaj {takarmánymész stb. Az ügynek ezze 1 • még nincs vége, csak most kezdődd •a harc az állat megmentéséért. J Rózsival doktor elvégzi még nyíl­­'Jvántartási bejegyzését, Ján Pastorel ; aláírja, aztán újra útnak indulunk. 5 A kocsiban az állatorvos ismét be­­{kapcsolja készülékét, bejelenti a kas ';sai központnak, - amelynek ő mag: ;a vezetője -, hogy a pal'ovi ügye •elintézte és megkérdezi, jött e jelen Kéznél a tartalék A tervezett hektárhozam túllépését azonnal kifizetjük prémium formá­jában. Mind most, mind pedig a jövő­ben nagy súlyt fektetünk a termő­föld kiszélesítésére. A vályogosgöd­­rök betemetésével és elegyengetésé­­vel 30 hektárt nyertünk. További 120 hektárral bővítettük a szántót, oly­képpen, hogy a savanyú fűvet termő legelőinket feltörtük, altalajlazítást végeztünk s meszeztünk. Szükséges azonban a természeti akadályok eltávolítása (például egye­dülálló fa a dűlő közepén). Egyes dűlők összevonásával ugyancsak nyer­nénk bizonyos területet, gondolok itt a széles diilőút mellőzhetőségére. Ugyancsak célszerű és gazdaságos lenne az állattenyésztő telep s a dü­­lőutak mentének fásítása (termé­szetesen, gyümölcsfákra gondolpk). A mezei trágyatelep földtakarójában kifizetődő lenne takarmánytököt ter­meszteni. Kisebb mértékben ajánlom takarmánytök termesztését, köztes­ként a kukoricatáblán. Még egy lényeges javaslattal élek: a Nemesócsátől mintegy 5-10, Bo­gyótól 4-9, Gutától 7-11 km távol­ságra eső szétszórt nemesócsai és ! bogyaréti tanyavilág felszámolásának már éppen itt a legfőbb ideje. Éppen 1 ezért helytelenítem, hogy az illetékes ; járási nemzeti bizottság még ma is i engedélyezi a rétségeken a családi­­héz-építést, a legteljesebb össze­­, visszaságban. Ezt nem azért írom, hogy a rétség szálka a szememben: i csupán azért, hogy a tanya félhek­­t táros, sőt egyhektáros területen fek­szik s legalább egy hektárnyi szö- i vetkezeti földterületet tönkretesz a i tanyás háztáji baromfi-hada. Ezeket i a tanyákat kerülgetjük, amikor a • földek művelésén és a termés beta­­> karitásán a sor. Bizonyára e kérdés- gyökeres és végleges megoldása so­- káig már nem várat magára...! 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom