Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-11 / 20. szám
Belterjes gyümölcstermesztést Mezőgazdaságunk fejlesztésének távlati terve magába foglalja a gyümölcs- és zöldség belterjes módon történő termesztését. Az 1961 áprilisában kiadott rendelet szerint gyümölcstermesztésünk 1965-ig az 1980- as évhez viszonyítva 48 °/o-kal emelkedik. Az említett irányelv egyben rámutat, milyen formát válasszunk a feladat végrehajtására: 1. Nagyobb gondot kell fordítani meglevő ültetvényeink kezelésére. 2. A legrövidebb idő alatt intenzív gyümölcsösöket kell létesíteni. 3. Intenzív, a betegségekkel szemben ellenálló, rövid idő alatt termőre forduló fajtákat kell telepíteni. 4. A kevésbé termőképes területeket telkesítéssel kell felhasználni gyümölcsfák telepítésére. Tekintettel, hogy az intenzív gyümölcstermesztésről van szó, ismerkedjünk meg ennek fogalmával. Az intenzív fogalma alatt olyan gyümölcsültetvényt értünk, amelyben következetesen megvalósíthatjuk a helyes agrotechnikát, rendszeres trágyázást, koronakialakltást, a védelmi munkát, valamint helyes módon járunk el a gyümölcsös talajának gazdaságos kihasználásánál. Tehát az intenzív termesztés nemcsak a gyümölcstermelő növények alakjától, fajtájától és a telepítés módjától függ. Mi tette szükségessé, hogy a hagyományos gyümölcstermesztési módot felcseréljük? Elsősorban ismernünk kell azokat a hátrányokat, amelyet a régi extenzív gyümölcstermesztés rejt magában. Ezek az időnként megismétlődő terméskihagyások, a késői termőrefordulás, a termelési költségek magassága, a kártevők elleni védekezés drágasága, továbbá a hozzáférhetőség miatt a gyümölcsszedés költségessége, mely esetenként az összkiadások 30 %-át is kiteszi évente, a csonthéjasokról nem is beszélve. A régi módon ültetett gyümölcsös nem gépesíthető, tehát a kézi munka szintén nagyon befolyásolja a termelési költségeket. Az üj termesztési mód eiőnyei főleg a következő pontokban nyilvánulnak meg: a termelés komplex gépesítése, a hektáronkénti magas terméshozama (1000-1200 mázsa), a gyors termőrefordulás, valamint a befektetett termelési és beruházási költségek gyors megtérülése. A gyümölcsfák alakja az intenzív telepítésnél fontos szerepet játszik főleg a munkaóra-szükségletben. Ezért körültekintőleg kell eljárni a faalakok megválasztásánál. Az utóbbi időben világszerte előnyös helyzetbe kerültek a törpefák. A hatékonyabb termesztés érdekében három különleges faalakot alkalmaznak, mégpedig bokor, termőives-orső és gyümölcs-sövény. Ezek a faalakok telepítésüknél, valamint távlati fajtájuknál a jövő faalakjai. A felsorolt faalakok előriyössége nagyban megnyilvánul abban, hogy a hektáronkénti tőszám a hagyományos ültetési rendszerrel szemben többszörösére rúg. így például a lOXIOm kötésben ültetett gyümölcsfaszükséglet hektáronként 100 db, viszont az 5X2,5 méterre ültetett gyümölcsfaszükséglet 741 db, a 6X3X3 ikersoros telepítésnél 726 db, míg a 3X3 méterre telepített ültetés mellett 1089 db oltványt ültethetünk el. A törpe gyümölcsfák esetében lényeges kérdés az oltványszükséglet beszerzést. Csakis megfelelő alanyra oltott fajtaazonos gyümölcsfákat vásároljunk. Az alany kérdésről szólva megemlítendő, hogy a vadalanyokra oltott alma csak gyenge minőségű, homokos talajra való. Nálunk az EM. IV és az EM. IX alanyokra oltott almát a CC alanyra oltott körtét érdemes telepíteni. A csonthéjasoknál szintén fontos az alany megválasztása. A fajták kiválasztása is nagyjelentőségű, mert számos fajta nem alkalmas intenzív telepítésre. A bevált fajták a következők: Almafajták: James Grieve,; Aranyparmen, Cox-narancs ranet, Veres Bokoop, Jonathán, Sterking, Nonetit, Golden, Delicious, Red Delicious és az Ontárió. Mi a helyes elnevezése... Az egyetemes gépesítéssel kapcsolatban gyakran helytelenül alkalmazzák az egyetemes gépesített csapatok, csoportok és brigádok elnevezését. Csapatokról beszélnek például akkor, amikor a valóságban csoportról van szó, csoportról ott, ahol történetesen brigád dolgozik. Hogy tehát kiküszöböljük a félreértéseket, az alábbiakban ismertetjük az egyes szervezeti alakulatok alapvető jellegzetességét és helyes meghatározását. • Az egyetemesen gépesített csapat többnyire 2 — 4 (csak kivételesen több) emberből áll, akik mindazon gépekkel rendelkeznek, amelyek vetéstől betakarításig egy bizonyos növényfaj, esetleg több, de kevésszámú növényféleség termesztéséhez szükségesek (például kukorica, burgonya, gabonafélék, cukorrépa, de nem valamennyi növény termeléséhez egyszerre). • Az egyetemesen gépesített csoport az a szervezeti egység, amelyre az egész — vagy csaknem az egész — vetésforgó gondozását bízták (helyenként kivételt képez a cukorrépa, a zöldség, a dohány stb., ahol az adott körülményekhez képest kézileg végzik a munkálatok javarészét). A csoportot olyan gépi eszközökkel kell felszerelni, hogy módjában álljon valamennyi szükséges teendőit gépi erővel elvégezni. Rendszerint tehát hernyótalpas traktorral és kombájnnal is rendelkezik. A csoport néha átmenetileg csapatokra oszlik. Saját önálló terve, mint az évi terv egy bizonyos része szerint dolgozik, az önálló elszámolás elvei alapján gazdálkodhat és anyagi érdeke a költségmegtakarítás. Az egyetemesen gépesített csoportnak szükség esetén kézi munkát végző dolgozók (vagy fogatok) is segédkezhetnek, akik azonban rendszerint nem tartoznak állandó tagjai közé. Mindezen feltételek meghatározásánál viszont nem szabad merev álláspontra helyezkedni, hanem a helyi viszonyokból és adottságokból kell kiindulni.. • Az egyetemesen gépesített brigádok többnyire a Szovjetunió hatalmas, 5000-15 000 hektár kiterjedésű kol-Körtefajták: Wiliams, Bosc-kobak, Hardy vajkörte, Diel vajkört#, Drouard ' és a Clapp kedveltj#. Cseresznye- és meggyfajták: Májusi korai, Lyoni, Hedelfingeni (konzervcélokra), Germerdorfi és a Nagy fekete ropogós. A meggyek közül a KésefS Morela, Körösi és a Spanyol meggy. Kajszibarack-fajták: Magyar legjobb, Rakovszky és a Korai rózsa. Őszibarack-fajták: a May Flower, Champion, I. H. Halle, és az Elberták.l A felsorolt fajták ültetési távolsága különböző faalakok szerint a következő: Szabadon növő bokorfa (törpe), ültetési távolsága az almáknál 6X3m. Termőíves orsónál 5X2,5 m, 6X3X3 méter (ikersornál), gyümölcs-sövény ültetési távolsága 2,5X2.5 m, 3X2 m, 2,5X2 m, attól függően, hogy milyen gyümölcs-sövény telepítési • módot alkalmazunk, amely lehet Bousché- Thomas, Haág, valamint Palméta-féle, rendszerű telepítés. A csonthéjasoknál általában nagyobb az ültetési távolság. A törpefáknál 64 m, termőíves orsónál 5X3,5 m, 4X3 m. A gyümölcs-sövény telepítésénél 4X1,5 m, 4X3 m, 4X6 méter ültetési távolság az irányadó. Az intenzív gyümölcstermesztésben az eddigi termesztési módok fejlődőben vannak, tehát esetenként módosításra szorulnak. Egy bizonyos, hogy a talajerőgazdálkodás, illetve a gyümölcsös rendszeres trágyázása szükségessé válik. Fontos azonban az, hogy a terület hektáréként a legkevesebb kézi munkaerő mellett a legmagasabb tiszta jövedelmet biztosítsuk. Szlezák István (Dunaszerdahely) A sertésgondoző JEREMIAS PÁL már régóta gondoz sertéseket. Csakhogy amíg azelőtt 40 — 50 sertés volt a gondjaira bízva, addig ma már 646 darab gondozója. Egy ember 646 darab sertést gondoz és hozzá még annyira sem fárad el a munkában mint azelőtt. Szereti mind az állatokat, mind a gépeket. Ez természetes is, hisz a gépek helyette dolgoznak. ő csak kapcsolgat. Egy-egy gombnyomás és engedelmeskedik á keverőgép, az etetőszalag, folyik a meleg víz. Az etetés után a mozgó szalag kihozza a megmaradt takarmányt és egy függő gumiszerkezet megtisztítja. így 1 grammnyi takarmány sem megy kárba. így dolgozik Jeremiás Pál sertésgondozó, az egész berendezés kezelője. Naponta kötszer etet. Büszkén mondja el az érdeklődőknek, hogy nemcsak a munkája könnyebb, hanem az állatok fejlődése Is sokkal gyorsabb. A félmázsás süldőknél naponta átlagosan 0,63 Jtrtmiát pm munka közben Ne feledkezzünk meg a legelőkről hozaiban működnek. Ott az egyetemesen gépesített brigádra nemcsak egy bizonyos vetésforgóról, hanem az Illető farmok állattenyésztési termeléséről való gondoskodást is rábízzák (körülbelül 1000 — 2500 hektárnyi területet). A brigád az önálló elszámolás elvei szerint gazdálkodik, a brigádvezetőnek nemcsak a növénytermesztésről, hanem az állattenyésztésről is kell gondoskodnia, amelyben szintén megnyilvánul a teljes gépesítés elérésére irányuló törekvés. • Átmeneti jelenségek A komplex gépesítés meghonosítása fokozatosan fejlődő folyamat, a munkaközösségekben megnyilvánuló alkalmazása azért szintén ütemes lendülettel fokozódik. Az egyetemesen gépesített csapatok megalakulásának első évében ugyancsak ezért már olyan közösségeket észlelhettünk, amelyeket bajosan lehetett volna csapatoknak minősíteni, viszont csoportok jellegzetességét nem mutatták fel. Ez nem róható fel hibául, mert ezt maga a fejlődés hozza magával. Nem múlik tehát az elnevezésen, sem az aprólékos szófeszegetésen. Mindazonáltal ismernünk keil legalább az alapvető fogalmakat egymástól elválasztó elvi különbségeket. Tudatosítanunk kell, hogy a csapatokról általában áttérünk azoknak magasabb formájára, a csoportokra, esetleg a brigádokra és igyekeznünk kell mindenkor olyan megjelölést alkalmazni, amely legjobban megfelel az illető munkaközösség mivoltának és lényegének. Z. N. (ford.: K. E.) ÁLLATTENYÉSZTÉSÜNK termelékenységének fokozását elsősorban az állatállomány jobb takarmányozásával biztosíthatjuk. Márpedig a takarmányalap jelentős részét a rétek szénája és a legelőig fűtermése adja. Mégis azt tapasztaljuk, hogy mind a legelőt, mind a rétet — kevés kivételtől eltekintve - a gazdaságok mostohán kezelik. Pedig piezőgazdaságunk egyetlen területén sem érhető el olyan gyors és figyelemreméltó eredmény, mint a korszerű legelőgazdálkodásban. A legelő az amúgy is szűkös takarmányalapunkban a fehérjeellátás egyik legfontosabb tényezője. A fehérjetermelés terén elsősorban a feltörés és újragyepesltés útján telepített, ün. mesterséges legelőké az elsőség, de nem szabad megfeledkezni a jelenleg jórészt kihasználatlan, óriási értéket jelentő ősgyepekröl sem. Ezek felszíni javításával a termés a mainak többszörösére növelhető. A LEGELÖJAVItAS KIINDULÓ PONTJA a gyepben előforduló, de oda nem tartozó anyagok, gyomok eltávolítása. Nagyon sok legelő tele van kövekkel, tégladarabokkal, ami elég nagy területről kiszorítja, kiírtja á füvet. Ezek letakaritása nagyon fontos. Még ennél is nagyobb kárt okoznak egyes helyeken a feleslegesen elburjánzott különböző líceum-, akác- és egyéb bokrok, amelyek körül ugyancsak kihal a gyep. Vigyázzunk azonban arra, hogy irtásukkal talajsérülést ne okozzunk. Különösen domboldalon kell erre ügyelni, mert a talajsérülésekből a lerohanó víz romboló hatása következtében vízmosások keletkeznek. A TALAJVÉDELMET SZOLGÁLÓ BOKROKAT, amelyek vízmosásokban, meredekebb lejtőkön, vagy szakadékos parton nőnek, okvetlenül meg kell hagyni, sőt a jobb talajvédelem céljából fiatal fákat is kell közéjük ültetni. Amikor azután a fák megnőttek, a bokrokat kivághatjuk. Sík területéken a bokrokra egyáltalán nincs szükség. Különösen dombosabb vidékeken tapasztalható a sok vízmosás. Ezeket is meg lehet szüntetni, ha kisebb árkokkal, csatornákkal megszabjuk a víz útját. Nagyon elszaporodott a vakondtúrás és egyes helyeken sok a hangyaboly a legelőkön, ami szintén nagy kárt okoz a legelőgazdaságban. Minden évben el kell végezni valamennyi legelőn a zsombékírtást és a mohátianítást, különösen nagy gondot kell fordítani a gyomirtásra, mert legleőink legnagyobb része soha nem tapasztalt módon elgyomosodott. A LEGELŐJAVlTÁS MÄSIK MÖDJA a szervestrágyázással és műtrágyázással történő rétjavítás. Ám a műtrágya is csak akkor hozza meg a hasznát, ha azt megfelelő mennyiségű szerves trágya kiséri. Sokat beszélhetnénk ma a legelőjavítás módszereiről, az öntözéses legelőgazdálkodásról, a kijáró állatok vízellátásáról is, főleg arról, hogy nagyon sok helyen elhanyagolják 'a kutakat, és így rossz a jószág ivóvize, egyes helyeken pedig nem kapnak elég vizet az állatok. NAGY KAROKAT OKOZ A LEGELŐKÖN a pocsolya és a vadvíz. Olyan helyeken, ahol huzamosabb időn át vízállások maradnak, az értékes fűfajták kipusztulnak és helyüket az értéktelen savanyú fűvek — sás, káka, szittyó stb. — verik fel. Az állandóan nedves legelőre állatot kihajtani csak jóval később lehet, mert az állat a lábával felvágja a gyepet. A májmételykór megszüntetése a pocsolyák és a vadvizek levezetése nélkül nem oldható meg. Mindenesetre a legelőápolást még a szántóföldi munkák megkezdése előtt be kell fejezni. — tis — KÉSZÜLJÜNK FEL a felfagyott vetések ápolására Általában nálunk Szlovákia déli részén télen kevés csapadék hull. Különösen kevés és rövid ideig tartő hőtakaró védi az őszi veteményeinket a kifagyástól, illetve talajainkat a felfagyástól. Ezen a tavaszon különösen nagy gonddal kell az ősziek állapotát felülvizsgálni. Az elmúlt ősz csapadékszegény, száraz volt, amelynek következtében az őszi vetéseink lassan és gyengén csíráztak. Ennek az eredménye az, hogy gyengén fejlett állapotban köszöntött rájuk a viszonylag hideg december, ilyen körülmények között a kifagyás és a felfagyás veszélye sokkal nagyobb. Hogyan vizsgáljuk meg a fagykárt: Amikor a talaj felszíne annyira megpirkadt, hogy már nem tapad, sorban átvizsgáljuk az őszi vetéseinket! Fölfagyott a talaj akkor, ha rálépünk és több cm mélyen süpped, a talaj repedezett, a növények kissé kiemelkednek a talajból és könnyen kihúzhatők. Ez az állapot elsősorban is a télutói hőmérséklet ingadozásának az eredménye. Nappal már erős a felmelegedés (5 — 10 fok Celsius), éjszaka viszont ugyanilyen mérvű lehet a lehűlés. Nappal a talajüregekben összegyűlő víz megfagy, s a jéggé fagyott viz térfogatát növelve 'a talaj felső rétegét megemeli a növényzettel együtt. Ha ez több napon keresztül megismétlődik, a növényzet gyengén fejlett gyökérzete megszakadozik s a talajtól eltávolodik. Az ilyen felfagyott vetés tavasszal mindaddig nem indulhat fejlődésnek, míg nem segítünk rajta. Az ilyen felfagyott vetések legjobb gyógyszere a tavaszi többtagú simahengerrel történő hengerezés, gyorsanható műtrágyák kiszórásával egybekapcsolva. Fő a gyorsaság! Válasz-szűk ki a legjobb talajállapotot és a talaj tápanyagellátottságától függően kisebb adag (30 — 60 kg) mészsalétromot, vagy osztravaf salétromot szórjunk ki hektáronként. Gabona-Egészséges vetés félék esetében szupérfoszfáttal és kálisőval egészíthetjük ki ezt a kora. tavaszi fejtrágyázást, amivel az egyoldalú nitrogén-hatást, azaz a megdűlést küszöböljük ki. A repcét inkáb nitrogén, trágyákkal fejtrágyáz-A takarmánygondok enyhítése 1962. március 11. A hambárok rohamosan ürülnek és újig még nagyon sokszor kell etetni. Ezért mindent meg kell tenni, hogy a még rendelkezésre álló takarmánnyal úgy etessünk, hogy az elegendő legyen, s mindamellett ne menjen az állomány fejlődésének rovására. Ezenkívül ügyelnünk kell arra is hogy a takarmány jóízű és könnyen emészthető legyen. Nagyobb súlygyarapodáshoz kevesebb abrakra van szükség, ha a sertésnek szánt abraktakarmányt este rövid ideig főzzük és az éjszakán át megduzzadt masszát másnap reggel enyhén sózott meleg vízzel tetszés szerint felhígítjuk. A felhígított pép vagy moslékszerű takarmányhoz a rendelkezésre álló póttakarmányt (lucerna-, hereliszt, takarmány- vagy cukorrépa, főtt krumpli, tejpor stb.) hozzákeverjük. Az esti adagot a leírtak szerint reggel készítjük el. — Az abraktakarmány főzésével kettős célt érhetünk el. Először a főzés által hemolizálődó tápanyagok jobb Ízűek, könnyebben emészthetők és ezért a e. er vezet jobban ki tudja használni 8ket. Másodszor az emésztőszervek megbetegedései az abraktakarmány főzése által lényegesen lecsökkenthetők, főleg az elválasztott malacoknál. A főzött takarmány ugyanis, amint már említettük, jobbízű az említett vegyi folyamat következtében. Ezenkívül a felvett takarmány mentesíti az állat gyomrát a kellemetlen érzést keltő fizikai nyomástól is, amely az emésztőnedvek képződését gátolná, A nyerstakarmány felvétele után a daraszemecskék az állat gyomrában (nem pedig az előkészítő teknöben) duzzadnak meg. A főzött abraktakarmány és a még hozzákevert terimés takarmány elkészítéséhez föltétlenül szükséges egy vagy több négyszögletes íateknő, aszerint, hogy hány sertést etetünk. Ha az etető jól végzi munkáját, kevesebb takarmánynyai is szép eredményeket érhet el. Dr. Izsói Zoltán, körállatorvos (iRimaszécs) Felfagyott vetés v zuk. A gyengén fejlődő vetések fejtrágyázását 2-3 hetes időközökben többször is megismételjük. Vigyázzunk! Az idei tavaszon a kiritkult őszi búza, tavaszi búzával történő felülvetése válhat szükségessé! Természetesen a felülvetés csak kenyérgabona esetén lehetséges. Március közepén gyors kitavaszodásra várhatunk, tehát jól készüljünk fel legyengült őszi vetéseink ápolására. Csernák László (Komárom) Egy gombnyomás ée zümmögni kezdenek a gépek. Teljesedik az ember akarata. T 61h János (Érsekújvár) kg-os súlygyarapodást ér el. Ex pedig nagyon szép eredmény, hisz mintegy 22 dkg-mal nagyobb, mint az előzd évek átlaga.
