Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-11 / 20. szám
Rendkívül eseménydús napokat t élünk. A nagy nemzetközi esemé- ! nyékről szóló jelentések egymást | váltják a világsajtóban. A moszkvai Kreml-palota nagy- ; termében a szovjet mezőgazdaság 5 Időszerű feladatairól és további í terveiről folyó tanácskozás élénk • visszhangot váltott ki a nyugati : közvéleményben is. Az ún. szovjet ! szakértők rámutatnak arra, hogy • Hruscsov miniszterelnök tartalmas ! beszámolója komoly figyelmeztetés • azok számára, akik még mindig ; kételkednek a Szovjetunió jnép- * gazdaságának rohamos előrehala- • dúsában. j A New York Times külön ki- * • emeli a szovjet kormányfő beszé- • débő! azt a mondatot, amely be- j jelenti, hogy a szocializmus rövi- S desen a mezőgazdaságban is túl- ; szárnyalja a kapitalizmust. A lap ; figyelmeztetően jegyzi meg: ha í mindent nem Is, de ilyen lényeges 5 dolgot komolyan kell vennünk az X oroszoktól. Az angol sajtó meglepő terje- | delemben ismerteti olvasóival az 1 SZKP KB ülésének tartalmát és a j Hruscsov elvtárs beszédét követő • vitát. ! • A hét másik legfontosabb ese- • ménye a március 14-én Genfben : kezdődő 18-hatalmi leszerelési ér- • tekezlet körüli diplomáciai eszme- ! csere, amely Hruscsov elvtárs már : ismert javaslatának előterjesztése ; óta állandóan a közvélemény ér- ! deklődésének középpontjában áll. : Arról már irtunk, hogy a vezető ; nyugati nagyhatalmak elutasítót- • ták a kormányfői szinten való ! részvételt, de ahhoz mégis hozzá- ; járultak, hogy az értekezlet a kül- ; ügyminiszterek jelenlétében kezd- : je meg munkáját. A legutóbbi j Hruscsov —Kennedy levélváltás so- ; rán a szovjet miniszterelnök saj- % nálatát- fejezi ki amiatt, hogy a ; leghivatottabbak részvétele nélkül | kezdődik meg a genfi értekezlet. : Ugyanakkor reményét fejezi ki, • hogy így is előrehaladás történik 5 a leszerelés megoldásának ügyé- f ben. j Hruscsov elvtárs megemlíti : Kennedy döntését, amely szerint ; az USA rövidesen megkezdi atom- ; bomba-kísérleteit a Csendes-óceá- * • non, majd leszögezi: A Fehér Ház ; lépése nem más, mint súlyos bé- j keellenes tett és atomzsarolás a j Szovjetunióval szemben. Nem • nézhetjük tétlenül ugyanis — : • folytatta Hruscsov elvtárs, *- hogy í nyugati partnereink állandóan fo- • kozzák a fegyverkezési hajszát. : Kötelességünk van hazánk és az j egész szocialista táborral szem- | ben, s ezért senki sem cspdálkoz- S hátik azon, ha mi is kipróbálunk S egyes fegyverfajtákat, hogy ezál- ; tál csökkentsük az ellenség ag- S resszív szándékait. • Összefoglalva a genfi 18-hatalmi • értekezlet körüli helyzetet, most ! már biztosra vehető, hogy március J 14-én a bizottságban résztvevő | országok külügyminisztereinek ve- ! zetésével kezdődnek meg a tár- ; gyalások. • Bár a világsajtót nagy mérték- ; ben a genfi értekezlet diplomáciai • előkészítése foglalkoztatja, jelen- 5 tős helyet foglalnak el az Evian- : ban folyó francia-algériai titkos ; tárgyalások záró akkordjai. Köz- S ismert ugyanis, hogy lényegében : megállapodás történt mindkét ; részről az algériai tűzszünet meg- í kötéséről, valamint az Algériának ; nyújtandó függetlenség főbb rész- ; leteiben. Diplomáciai megfigyelők • szerint már csak napok kérdése : és elhallgatnak a közel 7 év óta ; folyó algériai nép szabadsághar- í cosai és a francia támadók közti : fegyverek. Amíg az egész világ ; haladó közvéleménye türelmetle- • nül várja ezt a pillanatot, Algé- : riában és az anyaországban egy- j aránt változatlanul dühöng a fa- S siszta titkos hadsereg terrorja. : Naponta érkeznek jelentések az ; OAS garázdálkodásairól, amely azt í bizonyítja, hogy ennek az elvete- 5 mült terrorszervezetnek annál ; nagyobb az ereje, minél gyengébb • a francia kormány részéről való : ellenállás. I A tervszerű eladás alapja a termelés A Slovnaft üzem egyik részlege, ahol a Barátság Kőolajvezetékén érkező szovjet naftát dolgozzák fel Rimaszombat. „Gömörország fővárosa“. Gondolataimba merülve ülök a Tátra-hotel kávéháza egyik asztalánál. A mögöttünk maradt 300 kilométert mérlegelem, amíg az autót valahol a város végén javítják. Elmenni nem merek, mert minden percben jöhet a sofőr és nem találna meg. Itt pedig semmi italt nem kapok, mert a csaposnő még fél tizenegykor sem foglalta fel munkahelyét. A szomszéd asztalhoz egy frissen borotvált idősebb bácsi telepedett. Szintén sört szeretne inni. Meginvitálom asztalomhoz a deresbajuszú embert. Balogújfalusi, Nagy Árpádnak hívják. Amíg összebarátkozunk reszkető kezében bizonytalanul szorongatja báránybőr kucsmáját. Hetvennégy éves már. Életéből nyolc esztendőt töltött távol falujától, amikor a világ minden táján „szolgált a hazáért“. Az élete többi részét kis gazdaságában élte le. Amikor megalakult az egységes földművesszövetkezet ő is belépett mint a többi gazda. Az elmúlt éven kétszer is szerencsétlenül járt. Egyszer a kaszába lépett, másodszor a kapával vágta meg kezét. Ezt úgy mondja, mintha ezzel akarná indokolni, hogy csak 150 munkaegy-Napjalnk egyik legfontosabb problémája az állati termékek termelésének és tervszerű eladásának a kérdése. Ezzel a problémával foglalkoznak a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei is. A járás jól kezdte teljesíteni a húseladási tervét. Január l-től február 10-ig terjedő időszakban a marhahús eladási tervét 125,6 ®/o-ra, a disznóhúsét 109,9 %-ra teljesítette. Az elért eredmények feljogosítanak bennünket arra, hogy a járás mezőgazdasági üzemei a felvásárlási tervet nemcsak teljesítik, de túl is lépik. A járás központi problémája a tej-felvásárlás kérdése, amelynél január 1-tól február 10-ig terjedő időszakban tetemes lemaradás mutatkozik. A mezőgazdasági üzemek az 1962-es év első dekádjában ugyan 142 284 liter tejjel többet szolgáltattak be a közellátásnak, mint az 1961-es év ugyanebben az időszakában, de az előirányzott terv teljesítésénél mégis 272 111 liter tejjel maradtak adósak. A lemaradás okát főleg az elégtelen takarmányalapban és az ebből eredő elégtelen takarmányozásban is keresni kell. Ezen az objektív nehézséget szerzett az elmúlt esztendőben. Mindössze 200 hektáron gazdálkodik a szövetkezet. Fiataljaik nincsenek — elszivárogtak. Az ellenőrző bizottság sem teljesíti kötelességét úgy, ahogy kellene. így még sokszor csáki szalmája a szövetkezet vagyona. Nagy Árpád bácsi nem sírja vissza a „régi jő világot", s bízik abban, hogy náluk is lesz még jő szövetkezet, amelyben habár már nem is sokat, de még dolgozik. íme a véleménye: „Hát én úgy nézem ezt a szövetkezet históriát fiam, hogy nem dolgozunk annyit, mint régen. De mégis úgy lenne jó, ha mindenki szívből, lélekből dolgozna". Ez a szent igazság! Ferencz Béla * i f • A „Vorwärts“ nevű lap szerint f több mint nyolc milliárd svájci \ frankot kitevő jelzálogkölcsön tér. a heli Svájc mezőgazdaságát. Csupán i kamat fejében 320 millió svájci f frankot fizetnek az ottani Tnező| gazdák évenként a hitelbankoknak f és pénzintézeteknek. A nyomasztó <• adósságok főleg a hegyi körzetekt ben nyomorgó kis- és középpaf rasztokat terhelik. (Z. N.) ségeken kívül a lemaradásnak szubjektív okai is vannak és csakis ezekkel lehet magyarázni az egy tehénre eső tejeladás rendkívül egyenlőtlen teljesítését a szövetkezetekben, ami arra enged következtetni, hogy nem minden szövetkezetben használják ki kellőképpen és célszerűen a meglévő takarmányalapot, nem alkalmazzák kellőképpen a takarmány ízesítését és általában hibák vannak az állatok gondozásában is. Az elégtelen takarmányalap ellenére is vannak olyan szövetkezetek, mint például az ekecsi, amely januárban a tervezett 58 580 liter tej helyett 111 384 liter tejet, február első dekádjában pedig a tervezett 13 500 liter tej helyett 26 984 litert adott a közellátásnak. Hasonlóképpen teljesítették és túlteljesítették eladási kötelezettségüket a királykarcsai, izsopi, albári, balázsfai, nádasdi, felbári és az aranykalászi szövetkezetek. A jó példák mellett egész sor olyan EFSZ-t is találunk a járásban, amelyek lemaradtak a tejeladással. így pl. a bősi EFSZ egy tehéntől 1,3 liter, a bakai szövetkezet 1,9 liter, a capi EFSZ pedig 1,6 liter tejet ad el naponta a közellátásnak. A járás 61 szövetkezete és állami gazdasága közül 31-ben az egy tehénre eső tejeladás csökkenő irányzatot mutat. Huszonhárom szövetkezetben és állami gazdaságban a irányzat növekedő és a 6 szövetkezet megtartotta a januárban elért színvonalat. Ez az áttekintés világosan mutatja, hogy a járásban nem minden szövetkezet használja ki a meglévő lehetőségeket a tejtermelés és az eladás teljesítésének érdekében. Ami a takarmányalap kérdését illeti, meg kell még említeni, hogy a járás EFSZ-einek le kell vonnia a tanulságokat a múlt év tapasztalataiból és az EFSZ-ek vezetőségeinek oda kell hatniuk, hogy főleg a többéves takarmányok és a kukorica tervezett vetésterületét minden szövetkezetben betartsák. Nem szabad előfordulnia olyan esetnek, mint amilyen megtörtént például a luci EFSZ- ben, ahol a herefélék vetésterületét az elmúlt évben 22 %-ról 12 °/o-ra csökkentették, ez természetesen megmutatkozik a takarmányalapnál is. A tej termelésének és felvásárlásának érdekében a járási szervek a járási pártbizottság vezetésével egész sor intézkedést tettek. A legfőbb súlyt a termelésben dolgozók közötti tömegpolitikai munkára fektetik. Ebből a célból a járást 9 termelési körzetre osztották fel, amely körzetekben szükség szerint hajnali értekezleteket tartanak. Az EFSZ-ek elnökei és a legjobb fejők részvételével és az értekezlet végeztével a helyszínen ellenőrzik az etetés minőségét és a fejést. Ezt a módszert nemrégen kezdték alkalmazni • járásban és bizonyos, hogy ennek a módszernek a rendszeres alkalmazása meghozza a járásban a kívánt eredményeket a tej termelés emelésében. Kiindulva az elmúlt év tapasztalataiból, a járásban főleg a többéves takarmányok és a kukorica termelésére fektetik a fősúlyt. Célul tűzték ki, hogy az egész vetésterület 30 %-át ez évben kukoricával vetik be. Ennek a feladatnak megvalósítását megkönnyíti az is, hogy a járásban csaknem valamennyi EFSZ-ben megszervezték az egyetemesen gépesített munkacsoportokat, amelyek lehetővé teszik a kukorica teljes gépi megművelését. A járási szervek ezenkívül a pártszervezet vezetésével nagy erőfeszítéseket tesznek arra is, hogy minden szövetkezetben bevezessék a takarmány hideg levegővel való szárítását. E célból a járásban kisebb kiállításokat rendeznek, ahol szemléltetően bizonyítják, hogy milyen a különbség a hideg levegővel szárított, vagy a renden szárított takarmány között. Ezen a téren elsősorban a járási pártbizottság Jár elő Jó példával, amelynek épületében e célból állandó miniatűr kiállítás keretén belül propagálják az élenjáró EFSZ-ek tapasztalatait. Az állati termékek felvásárlásába* mutatkozó eddigi lemaradás kiegyenlítése és azok túlteljesítése érdekében a járásban széleskörű kötelezettségvállalásokat tesznek a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére. A járási szerveknek azonban fokozott figyelmet kell szentelniük olyan jelenségekre Is, hogy sok kötelezettségvállalásnál fennáll a formalitás veszélye. ■, így pl. a vldranl EFSZ kötelezettséget vállalt a tejtermelés emelésére, azonban ez a kötelezettségvállalás nincsen eléggé alátámasztva a takarmányalap növelésével. A fő figyelmet tehát arra kell szentelni, hogy a kötelezettségvállalások összhangban legyenek, tehát figyelembe vegyük az állattenyésztés függőségét a növénytermesztésben elért eredményektől. Ha ezt nem így tesszük, akkor olyan meglepetéseknek lehetünk tanúi, mint pl. a lúci EFSZ-ben, ahol a múlt évben kötelezettséget vállaltak a tej önköltségének 1,10 Kcs-ra való leszállítására és 8 literes fejésl átlag elérésére, de az évvégi mérleg azt mutatja, hogy a tej önköltsége 1,79 Kcs és a fejésl átlag 4 liter körül mozog. Társadalmunknak nem arra van szüksége, hogy papíron mutassunk ki több ezer mázsa hús, vagy liter tej eladását terven felül, hanem arra, hogy ezek a kötelezettségvállalások elsősorban a termelésben mutatkozzanak meg. Internacionalista kötelesség Q második világháború utáni nemzetközi helyzet egyik jellemző vonása az évszázados gyarmati rendszer /teljes széthullása, amelynek nyomán az eddigi gyarmati sorsban élő népek egész sora elnyerte politikai függetlenségét és megkezdte a hazai ipar és kereskedelem fejlesztését, hogy ez által kivívja gazdasági függetlenségét. A helyzet ugyanis a legtöbb felszabadult gyarmati országban még olyan, hogy amíg az egyik oldalon saját kormánnyal, államapparátussal, alkotmánnyal és parlamenttel rendelkeznek, a másik oldalon azonban megmaradt a nemzetközi monopóliumok befolyása, amelyek megtartották pozícióikat a népgazdaság legfontosabb szakaszain és ezek a monopóliumok államot képeztek az államban és éppen úgy, mint régen, könyörtelenül kizsákmányolják a bennszülött gyarmati lakosságot. A legtöbb felszabadult gyarmati ország kormánya tudomásul vette, hogy a felszabadulás teljes eléréséhez és a gyarmatosítás végleges felszámolásához föltétien szükséges az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése, a gazdasági önállóság kivívása. A gazdasági önállóság kivívásánál két eszköz áll a felszabadult országok rendelkezésére. Az egyik eszköz maga az államapparátus, amelyet a hazai burzsoázia felhasznál a nemzeti ipar fejlesztésére és egyben az államapparátus segítségével eredményesen védekezik a nemzetközi monopóliumok állandó nyomása ellen is. Ezt a lehetőséget a legtöbb felszabadult ország burzsoáziája ki is használja. A fejlett ipar építéséhez ez persze még nem elég. Szükség van kellő mennyiségű tőkére. Éppen ezen a területen mutatkozik meg a legtöbb hiányosság a felszabadult gyarmati országokban. A kellő mennyiségű tőke hiányát a felszabadult országok kormányai az egész társadalom pénzügyi eszközeinek mozgósításával igyekeznek pótolni. A pénzügyi eszközeiket az állami üzemed építésére és fejlesztésére használják fel. Mindez azonban még nem biztosítja a hazai ipar olyan gyors fejlődését, amely rövid időn belül gazdaságilag függetlenné vagy egyenjogúvá teheti a gazdaságilag elmaradott országokat. Ezért ennek a második útnak a megvalósításánál a volt gyarmati országoknak szükségük van külföldi kölcsönökre és leginkább olyan kölcsönökre, amelyek nincsenek kötve politikai feltételekhez. Ilyen kölcsönöket természetesen csak a szocialista tábor országaiból kaphatnak, amelyek kiindulva a proletárnemzetköziség marxista-leninista elveiből, mindig tiszteletben tartják más népek önrendelkezési jogát és határozottan elítélik a gyarmatosítás minden formáját. A szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió hatalmas gazdasági fejlődése lehetővé tette, hogy ma a gyarmati országok egész sora hathatós gazdasági támogatást kapjon a szocialista államoktól. A szocialista tábor államai nemcsak gépeket és egész ipari berendezéseket szállítanak a felszabadult gyarmati országoknak, de kedvező feltételek mellett kölcsönt is nyújtanak nekik. A Szovjetunió például csak az 1954 — 1959-es évek folyamán 5240 millió rubelt és 203 millió értékű dollár kölcsönt bocsájtott a felszabadult országok rendelkezésére 12 évi időtartamra 2,5 százalékos kamat mellett. (A kapitalista államok által adott kölcsönök kamatja 2-szer, sőt 3-szor magasabb és ha nem magasabbak, akkor csak a szocialista államok alacsony kamatlábjának ellensúlyozására. A Szovjetunió segítségével építik az asszuáni vízierőművet az Egyesült Arab Köztársaságban, acélműveket Indiában, vasutakat Ghánában és Guineában. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság segítségével építik az iraki olajfinomítókat és a csehszlovák traktorok egész sora segíti fejleszteni a felszabadult országok mezőgazdaságát. Valaki azt kérdezhetné, miért teszik ezt a szocialista tábor országai, hisz a felszabadult országok élén a hazai burzsoázia áll, amely ugyan egyrészt üdvözli a szocialista tábor segítségét, másrészt azonban osztályhelyzetéből kiindulva sok esetben igyekszik elnyomni az amúgy is gyenge forradalmi munkásmozgalmat is. Akadnak olyan dogmatikusok és revizionisták is a nemzetközi munkásmozgalomban, akik egyenesen helytelenítik a szocialista országok segítségét a felszabadult gyarmati országoknak. Itt rá kall mutatnunk arra, hogy Lenin elvtárs már az „Imperializmus, a kapitalizmus legfejlettebb stádiuma“ című munkájában leszögezte, hogy a gyarmati nemzeti felszabadító mozgalom imperialistaellenes jellegénél fogva a nemzetközi munkásmozgalom és a proletárforradalom természetes--szövetségese. Ez azt jelenti, hogy bár a gyarmati felszabadító mbzgalomnak burzsoá-demokratikus jellege is van, ennek legfőbb éle az imperializmus ellen irányul, mert a nemzeti burzsoázia csakis az imperializmus és a nemzetközi monopóliumok elleni harcban tudja megvédeni saját érdekeit, megteremteni saját nemzeti iparát és piacát. Éppen ezen az imperialistaellenes platformon találkozik a forradalmi proletariátus és a nemzeti felszabadító mozgalom. Ez tehát az egyik ok, amiért a szocialista világrendszer államai minden gazdasági segítséget megadnak a felszabadult gyarmati országoknak. A gazdasági segítség ma a legfőbb eszköz arra, hogy gyorsított ütemben szűkítsük a nemzetközi monopóliumok piacait, profitjainak nagyságát és így megteremtsük előfeltételeit annak, hogy növekedjen az imperialista államok munkásosztályának forradalmi öntudata, egysége a nemzetközi monopóliumokkal szemben. A fejlődés törvényszerűsége, hogy a gyarmati profit elvesztését a vezető imperialista államok mindenkor saját munkásosztályuk fokozottabb kizsákmányolásával akarják pótolni, ami a munkásosztály forradalmasításához vezet. Valaki azt mondhatná, hogy bár a felszabadult országok gazdasági megsegítése a nemzetközi monopóliumok és az imperializmus vereségéhez vezet, de a felszabadult gyarmati országokban kapitalista termelési viszonyok jönnek létre. Ez igaz, azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a marxizmus-leninizmus arra tanít bennünket, hogy a szocialista forradalom hordozója csakis a munkásosztály lehet, amelynek történelmi küldetése megdönteni a kapitalizmust és megteremteni az osztálynélkül! társadalmat. A felszabadult gyarmati országokban a munkásosztály igen csekély erőt képvisel (ha egyáltalán egyes országokban beszélhetünk munkásosztályról), nem beszélve a munkásosztály öntudatának alacsony színvonaláról ezekben az országokban. A történelem arra tanít bennünket, hogy a kapitalizmus az ipar fejlesztésével megteremti saját sírásóját, a proletariátust, amelynek állandó növekedése mély ellentmondást vált ki a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak osztályai között. Ettől a fejlődési folyamattól nem mentes á felszabadult gyarmati országok burzsoáziája sem. Amikor tehát a szocialista államok erejükhöz mérten minden segítséget megadnak a felszabadult országok gazdasági fejlődéséhez, akkor éppen a marxizmus-leninizmusból indulnak ki és mély történelmi előrelátás vezeti őket a társadalom fejlődése törvényszerűségének ismerete alapján. Minden gép, minden új gyár, minden új vasútvonal nemcsak az imperializmus meggyengülését jelenti a volt gyarmati országokban, de ami a legfontosabb, jelenti a proletariátusnak, mint osztályának kialakulását, mennyiségi fejlődését, megteremtődik tehát ezekben az országokban a szocialista forradalom hordozója, amely biztosítéka lesz annak, hogy a szocializmus 'ezekben az országokban is győzedelmeskedik. Varga Jűnoi 1962. március U.
