Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)

1962-03-07 / 19. szám

Csehszlovákia asszonyait, leá­nyait szívből köszöntjük a nők nagy nemzetközi ünnepe alkalmá­ból. Március 8-án az egész világ dol­gozó női értékelik azokat az ered­ményeket, amelyeket a haladás szolgálatában, és a béke megvé­dése nagy ügyének küzdelmében elértek. Falvaink dolgozó asszonyai, leá­nyai szintén értékelik a falu gaz­dasági és kulturális felemelkedé­séért kifejtett erőfeszítésüket. Az alábbiakban a falun élő sok ezer becsületes, szorgalmas, fáradságot nem ismerő dolgozó nő közül mu­tatunk be olvasóinknak. ★ ☆ ★ Négyen a sok közűi Az örök fiatal Túróc völgyében Sánkfalvát keres­sük. Ilyen községnevet jelző táblát sehol sem találunk. Az egyik faluban végül megtudjuk, hogy ilyen nevű községet akár holtunk napjáig is ke­reshetünk. — Gömörűjfalut keressék, akkor biztosan megtalálják a sánkfalvai részt is benne. Erzsi néni jót kacag, mikor el­meséljük kóválygá­­sainkat. — összeházasod, tunk Harkáccsal. Ahol házasság van, ott rendszeres a gyermekáldás is. Az újszülöttnek még nevet is kell adni. Ugye nem is választottunk rossz hangzású nevet? — néz ránk kér­dően Erzsi néni. — A házasság kü­lönben jól sikerült. Eltűnt a két falu között a késhegyre menő vetélkedés. Most legfeljebb a munkában vetélke­dünk. Úgy dolgozunk együtt, mint jó testvérek. Oj művelődési otthont is közösen építünk. Épül, szépül Gö­­mörújfalu. A falu nevével megfiata­lodtam én is. A szivem alig van túl a tizenkilencen. Csak a deres fejem árulja el, hogy túl vagyok már a hat­vanon. Igen, Erzsi néni túl van a hatva­non. Mégis fiatalos lendülettel dol­gozik, szervez, tanít. Kilenc év óta vezető a növényter­mesztő csoportban. A csoportjában dolgozók azért szeretik Erzsi nénit, mert mindig megbeszéli velük a ten­nivalókat, és az egyes munkálatoknál a kereseti lehetőségeket is. Erzsi néni nemcsak a munkában vezeti az asszonyokat, hanem mint a nőbizottság elnöke szakmai tovább­képzésükkel is törődik. A nőbizottság jól megszervezte a földműves asszo­nyok téli iskolázását. A harmadik év­folyamon 38-40 asszony vesz részt rendszeresen. Az első és a második évfolyam sikeres befejezéséért a Dol­gozó Nő szerkesztősége jutalomban részesítette a nőbizottságot. A nőbizottság komoly segítséget nyújt a tojáseladási terv rendszeres teljesítésében is. Pártunk XII. kong­resszusa tiszteletére 210 hektár le­gelő tisztítását is vállalták a gömör­­újfalusi asszonyok. A CSEMADOK is Erzsi néni gond­ja. Színdarabot tanít, műsoros este­ket, irodalmi estéket szerveztek és szerveznek a tél folyamán. Cigány­származású polgárok is sokan vannak a faluban. Egy-két televíziós anténa is felkerült már házuk tetejére. Erzsi néni rájuk is. gondol, az ő művelődé­süket is segíteni akarja. Kónya Jó­zsef „Mi,is emberek vagyunk“ című színművét készül megrendezni ci­gányszármazású szereplőkkel. Tamás Erzsébettel nemcsak falujá­ban találkozhatunk. Ott lesz április 14-én és 15-én a CSEMADOK orszá­gos közgyűlésén is, ahol beszámol majd a gömörújfalusi asszonyok mun. kájáról. Igen, Erzsi nénit a munka, az em­berek szeretete — az értük való ten­­niakarás teszi örök fiatallá. Érdekel a mezőgazdaság Méry Rozáliával, a Tornaijai Mező­gazdasági Műszaki Középiskola tanu­lójával a licei szövetkezeti évzáró taggyűlésen hozott össze a véletlen. Mind a ketten szorgalmasan jegyez­­gettük az évzáró közgyűlésen el­hangzottakat. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság. Ki lehet ez a szorgalmas szomszéd. — Mit jegyezget olyan szorgalma­san, kislány? — A kíváncsi ember hamar meg­öregszik! — nevet rám meleg barna szemével. — Különben ha nagyon ér­dekli, megmondhatom. A Szabad Föld. művesnek akarok írni beszámolót az évzáró taggyűlés­ről. — Tyűha, nem is tudtam, hogy ilyen csinos fiatal leve­lezőnk is van. — Régóta leve­lez? — kíváncsis­kodom tovább. — Közel egy évc­­— vallja Rozálka. Beszélgetés közben kiderül, hogy Rozálka a Csallóköz szívéből, Nagy­­megyerről került a mezőgazdasági iskolába. Árva lány. Munkás szárma­zású, mégis a mezőgazdaságot válasz­totta életpályájául. Az iskola 3. osz­tályának szorgalmas tanulója. Tanul­mányi eredményének átlaga 1,5. Tit­kára az iskolai CSISZ szervezetnek. De még emellett is jut ideje arra. hogy tudósításokat, kisriportokat ír­jon a Gömör dimbes-dombos tájáról mint a Szabad Földműves legfiatalabb levelezője. Lehet, hogy az iskola el­végzése után itt helyezkedik el a kör­nyéken. Az utolsó szavaknál pirosság töl­tötte el arcát. Nem tudom miért? * * * Jó helyen vannak a gyerekek 1959. augusztus 25. A tornaijai ál­lomáson két csallóközi kislány szállt ki a vonatból. Most merre? Néztek tanácstalanul egymásra. Eligazították őket. A fogadás nem volt a legbarátsá­gosabb. Megkapták az ún. „óvoda­helyiség kulcsát". Első éjszaka koffer volt a párnájuk. Földes Magda óvónő (ő volt a két csallóközi lányok egyike) már har­madik éve dédel­geti, nevelgeti a legkisebbeket, az óvodásokat. A szárnyai asz­­szonyok először idegenkedtek az óvodától és az óvó­nőtől is. Azóta már megszerették a vidám, örökké mo­solygó Magdát. Magdának viszont a falu szorgalmas népe a szívéhez nőtt és hálából mindenütt ott van, szer­vez, segít, ahol szükség van rá. KuU túrfelelőse a CSEMADOK-szervezet­­nek, a nőbizottságban is szívesen dolgozik. A nemrég még idegenkedő szárnyai anyák nemcsak nyáron, de télen is óvodába viszik csemetéjüket és nem is egyszer mondogatják: — Jó helyen vannak a gyerekek. Nem kívánkozik el a faluból Dusza Sarolta, a licei szövetkezet segédkönyvelője egyike a szövetke­zetben dolgozó három fiatalnak. A többi licei fiatalok a szélrózsa min­den irányába járnak dolgozni. — Nem irigyli a többi fiatalok sor­sát? — érdeklődöm Sárikától. — Miért irigyelném? Nem keres­nek ők sem többet, mint mi. Arról nem is beszélve, hogy naponta több órát töltenek az utazással, amely időt én olvasásra vagy más hasznos szó­rakozásra fordítok. Aztán mit is érne az egész fiatalságom, ha nem működ­hetnék a táncegyüttesünkben... — mondja mosolyogva. — Felejthetetlen emlékeim fűződnek a CSEMADOK dal- és táncünnepélyeihez. A színdarabot is nagyon szeretem. Most a „Bort, búzát, békességet“ című színdarabot tanuljuk. Én csak kinevetem azokat, akik azt mondják „mit is csináljunk ezeken az unalmas téli estéken". Annyi a tennivaló, a szórakozási le­hetőség falun, hogy néha szeretnék két estét is egyberagasztani.“ Tóth Dezső Puskin két méteres szobrán dolgozik 0. Minykovova szobrásznö. Az emlék­művet, amely hamarosan elkészül, Gru­­zufban, a Fekete-tenger partján állít­ják jel. ütuttmábs híreké Dusza Sárika Gombaszögön (középen) ■ Franciaországban megjelent Ger. man Tyitov „700 000 kilométer a vi­lágűrben“ című könyvének fordítása. A könyv iránt nagy az érdeklődés. 9 Maurice Cloche francia rendező Dante Isteni színjátékát kívánja a közeljövőben filmre vinni. A nagy olasz költő szerepét Vittorio de Sica alakítja. ■ 1961-ben, hivatalos statisztikai adatok szerint Jugoszláviában 33 já­tékfilm készült. ■ Angol zenei fesztivált rendeznek az ősszel Moszkvában és Leningrád­ban. ■ Gina Lölobrigida és Sofia Loren — a két rivális olasz világsztár —, nemrégiben ugyanazon a repülőgépen utazott Párizsból > Rómába anélkül, hogy a hosszú úton egyetlen szót váltottak volna egymással. ■ Kuba sem vesz részt az ober­­hauseni filmfesztiválon. A nyugat­németországi fesztivál előkészítő bi­zottsága az idén- nem hívta meg a Német Demokratikus Köztársaságot a filmversenyre, ezétt a szocialista tábor országai lemondták a‘ fesztivá­lon való részvételt. Miért és hogyan Pár szó Vámosladányról Szépen fejlődik Vá­­mosladányon a kulturá­lis élet. Az emberek ma már hasznos szórako­zással szeretik eltölteni szabad idejüket. Ezért a vámosladányiak szí­vesen járnak szomba­ton és vasárnap mozi­ba. Azonban a mozi még nem minden. A szövet­kezet szép klubot léte­sített, ahol újabb szó­rakozási lehetőségek nyílnak, mind az idő­sebbek, mind a fiatalok számára. Nagy közked­veltségnek örvend fa­lunkban is a televízió és vasárnaponként pe­dig gyakran rendezünk táncmulatságokat. Meg kell említeni, hogy a községnek szép könyvtára van. A köl­csönzések számával is elégedettek lehetünk. A szövetkezet szintén hasznos célokra költi a kulturális alap pénzét. A nyári időszakban kü­lönböző társasutazáso­kat szerveznek, ame­lyek szintén hozzájá­rulnak a falusi ember műveltségi színvonalá­nak az emeléséhez. ifj. Gál Gyula (Vámosladány) Interjú válaszok nélkül... Roger Peyreffitte olasz írót, akinek a „Szent Péter kulcsai" című regénye ma­gyar fordításban is megje­lent, nem engedték be a Va­tikán könyvtárába. Hadd intézzünk ebből az alkalomból néhány kérdést ® Eugéne Tisserant kardinális- ^ hoz, a Vatikán könyvtárának igazgatójához: — A fent említett író fejlődésére — aki ezelőtt nyilvánvalóan láto­gatta a szent könyvtárat — való­ban olyan nagyon káros hatással voltak a minden bizonnyal maiasz­­tos könyvek, hogy indokoltnak tartja ezt az intézkedést ? — A könyvtárban talán találka tők olyan művek is, amelyekben a Vatikán urai „bizonyos szent tit­kokat" őriznek, s nem lenne aján latos, ha nem beavatottak kezébe kerülnének? — Csupán az író-félékkel szem­ben, vagy másokkal szemben is foganatosítanak hasonló-intézkedő - seket? — A szerző ellen nincsen kifo­gása a kardinális úrnak? — Talán Szent Péter tiltakozott a kardinális úrnál, amiért a szerző az: ó nevével népszerűsíti művét? * * * Számítunk rá, hogy Eugéne Tis­serant kardinális úr (elnézését kér­jük, ha a megszólítás nem éppen eléggé méltóságos, vagy pontos, esetleg rangon aluli, de mi elszok­tunk már az ilyesmitől; függetle­nül attól, hogy nálunk nem gya­kori jelenség egy kardinális) nem válaszol kérdéseinkre. Természete­sen a „pontos“ és minden bizony­­•lyal „kimerítő“ válasz hiányában kénytelenek leszünk a saját fantá­ziánkra bízni a dolgot. Már ami a válaszokat illeti... (p. i.) Harmadik ötéves tervünket sike­resen akarjuk befejezni. Ez\ mennyire sikerül, az tőlünk is függ, tanítóktól, nevelőktől, valamennyiünk töl. Népgazdaságunk az elmúlt 17 év során soha nem remélt fejlődésen ment keresztül, bár a burzsoá köz­társaság is fejlett ipari országnak számított akkoriban. Ma hazánk gaz­daságilag a legfejlettebb államok kö­zé tartozik és népünk életszínvonala egyike a legmagasabbaknak a vi'á­­gon. Mindezeket a sikereket népünk áldozatkész munkájának köszönhet­jük. A mezőgazdaság pártunk és dol­gozó népünk figyelmének a közép­pontjában áll. Méltán van ez így, hisz a mezőgazdasági termékek termelé­sének a növelésétől is nagyban függ életszínvonalunk további emelkedése. Ha mezőgazdasági termelésünkben, a szövetkezetek életében gyökeres vál­tozásokat akarunk keresztülvinni, jó propagandát kell kifejteniük taní­tóinknak az iskolában, hogy fiatal­jaink sorából még többen jelentkez­zenek szövetkezetekbe és állami gaz­daságokba, s természetesen a külön­böző mezőgazdasági iskolákba. A mezőgazdasági termelés felada­tainak a megoldására hívta fel pár­tunk a kommunisták és egész dolgo­zó népünk figyelmét. Ezért szükséges minden olyan kezdeményezést felka­rolnunk, amely az ifjúság köréből ered. Tanítsuk, neveljük a fiatalokat, mutassunk nekik helyes utat. Nagyon fontos feladat hárul az üzemek és falvak kommunistáira az ifjúság ne­velésében. Mert nemcsak a mező­­gazdasági termelés fellendítésének az útja fiataljaink megnyerése a szövet­kezetekbe, hanem falvaink kulturális színvonalának az emelésében is csak ők lehetnek a segítségünkre. Fiatal­jaink nagyrésze még ma is elkíván­kozik falvainkból. Sokan közülük azonban hamar ráeszmélnek, hogy boldogulásukat mégis csak otthon ta­lálják meg a szövetkezetben. Igaz, falvainkon mindmáig nincsenek meg a kellő lehetőségeik szórakozásra. De az is igaz, hogy a legtöbb esetben csupán a fiatalokon múlik, hogyan szervezik meg falujukban a kulturá­lis életet, hogyan teremtik meg a szórakozási lehetőségeket. Természe­tesen a fiatalokat nem hagyhatjuk magukra ezen törekvésükben. Itt kell nagy segítséget nyújtaniuk a falusi tanítóknak. Ismerek tanítókat, akik azzal ér­velnek, hogy rossz a fiatalság, nem kell azoknak semmi csak a kocsma, nem érdemes velük foglalkozni, nem megy az ember velük semmire. Szám­talanszor hallottam már ilyen és eh­hez hasonló kijelentéseket. Én pedig azt mondom, meg kell találni a pe­dagógusnak a fiatalokhoz vezető utat. Ez természetesen nemcsak a tanítók kötelessége, hanem mindannyiunkké. A mi községünkben például 1959 óta egyetlen színmüvet sem mutattak be műkedvelőink. Kérdem: mit csináltak eddig a fiatalok? Mit csináltak a ta­nítók Nagykeszin? Ne firtassuk ezt, elégedjünk meg azzal, hogy semmit! Ott a mozi. Az is biztosított volna bizonyos lehetőséget a kulturális élet terén. Beszüntették, mert nem jött el elég néző, nem tudták fedezni a film árát. Községünkben már lassan öt éve készül a népművelődési ott­hon, de hogy mikor kerül tető alá, annak csak a mindenható a meg­mondhatója. A múlt esztendőben pél­dául a szó szoros értelmében semmit sem csináltak vele. A négy fal áll, s köztük pedig nő a gyom. Vagy ta­lán arra várunk, hogy mire elkészül a teteje, majdcsak összedűl az épü­let? Panaszkodni tehát nekünk is van elég okunk. A falunkban van két nagyobb helyi­ség, amit kultúrteremnek használunk. Igaz, nem a legmegfelelőbb, de talán elég lesz „addig“, amíg az új fel­épül, hisz azt a pár évet még kibír­juk. A falusi népkönyvtár 2000 kötet könyvvel rendelkezik, látogatják is szép számban, egyedül a fiatalság húzza ki innen is magát. Ilyenkor télvíz idején ér rá a legjobban a fa­lusi ember. Korán érkezik az este, olvasgathat, szórakozhat s bőven fut­ná az időből arra, hogy műkedvelő csoportok, olvasókörök, stb. munká­jában résztvegyen. Mert a színjátszás még nem jelent mindent. Az egész falu nem játszik színdarabot. Ezért szükséges, hogy az egyes műkedvelő csoportokon kívül különböző érdekköröket is alakítsunk. A falusi CSISZ szervezetek kötelessé­ge is, hogy a szervezet keretén be­lül valamilyen érdekkör működjék. Válasszuk az olvasást. Számunkra egyáltalán nem közömbös, hogy mi­lyen könyveket olvasnak a fiatalok. Éppen ezért célszerű az olvasókörök megalakítása. A vezetőjének persze nagy olvasottsággal kell rendelkez­nie. „A műveltebb faluért" - ezalatt a jelszó alatt vitázunk falusi kultúránk felemelésének hogyanjáról és miként­jéről. Egyet azonnal leszögezhetünk. Falvaink kulturális élete nem moz­dulhat addig előbbre, amíg fiataljaink a falutól távol fognak dolgozni, nem mozdulhat akkor sem, ha a falu ve­zetői úgy törődnek a különböző kul­turális intézmények építésével, mint Nagykeszin, s végül nem mozdulhat akkor sem, ha a tanítók tétlenül né­zik, hogy a fiatalság szórakozó he­lyéül a kocsmát választotta. Ezen kell a lehető legsürgősebben segíteni. Czita Béla (Nagymegyer) 1962. március 7.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom