Szabad Földműves, 1962. január-június (13. évfolyam, 1-51. szám)
1962-03-04 / 18. szám
Tavaszi taiajeíőkészítés és ami azt megelőzi Minden jó mezőgazdasági dolgozó már türelmetlenül várja a tavasz eljövetelét, s a tavaszi munkák megkezdésének idejét. Nem tesz semmit, hogy még hó borítja a határt, mert a légköri egyensúly megbomlását okozó ún. „böjti szelek“ gyorsan végeznek a tél ezen elkésett hírnökével. Mii tegyünk, nehogy elkéssünk? Elsősorban sürgősen ellenőrizzük rendbe tettük-e a gépeinket és munkaeszközeinket, nehogy előforduljon az, amit néhány éve volt alkalmam egy gazdaságban látni. A vetésre elkészített vetőgépről ugyanis kiderült, hogy nem veti a magot, mivei vetőcsoroszlyái telve voltak őszről visszamaradt és csírázó búzaszemekkel. Csávázás és próbacsíráztatás Ezt aztán fűtött helyiségben az ablak közelében állítjuk fel és a földet a magvak kicsfrázásának idejéig állandóan kissé nyirkosán tartjuk. A gépek és munkaeszközök megvizsgálása A téli konzerválás után a gépeket és a munkaeszközöket hozzuk üzemképes állapotba. Különösen a fogasok, a hengerek, a kultivátorok és a vetőgépek igényelnek nagy gondot, de nem szabad elfeledkeznünk a műtrágyaszórókról meg a simítókról sem. Jó és megfelelően ápolt gépekkel valamint munkaeszközökkel kielégítő, gyors munkát végezhetünk, miközben jobban megkíméljük a talaj szerkezetét is. A talajmunkák végzésekor az eddiginél nagyobb mértékben alkalmazzunk gépcsoportokat. A kitisztított vetőmagot csávázzuk és már most készítsük el a később vetésre kerülő kultúrnövényeink vetőmagját is (a cukorrépát, a lóbabot, a kendert, a kukoricát stb.). Minden elvetendő vetőmagot próbacsíráztatásnak vessünk alá, még akkor is, ha azt a vetőmagvizsgáló állomás szavatoló lapjával látták el. A csírázás vizsgálatakor nemcsak a vetőmag csiraképességét, de annak csírázást erélyét, energiáját is el kell bírálnunk. A csírázási erély ugyanis lényegesen kihat a növény fejlődésének gyorsaságára, ütemére, s ezzel terméshozamára is. Hogy megértsük a különbséget a csíraképesség és a csírázási erély között, tisztáznunk kell a kérdések fogalmát. Csíraképesség alatt a mag azon adottságát értjük, hogy bizonyos termelési tényezők, úgymint meleg, nedvesség és levegő együttes hatására a mag kicsírázik. Csírázási erély vagy energia aiatt viszont azt értjük, hogy a csírázás milyen gyorsan, azaz mennyi idő alatt megy végbe. Például, ha van két csoport vetőmagunk (A+B), melynek mindegyikéből 100 — 100 magot teszünk a csíráztatóba, az a magcsoport bír majd jobb csírázási eréllyel, amelyből rövidebb idő alatt több mag csírázik ki. Ezt egy példával szemléltethetjük. A napok „A“ csoport „B“ csoport száma csírázási %-a 5 60 75 10 80 90 15 90 100 20 95 -25 Jelen esetben a „B“ csoport magja rendelkezik jobb csírázási eréllyel. A csíráztatóba a magvakat 50 vagy 100 szemenként helyezzük el és a műveletet legalább kétszer megismételjük. Ha számszerű eltérés mutatkozik a csírázó magvak számában, úgy a számtani középarányt vesszük számításba. Minthogy a csíráztatóban a csírázási feltételek jobbak mint a szabad természetben, vagyis a szántóföldön, javasoljuk a kicsirázott magok számából 10 — 20 %-ot levonni. * Igen ésszerű, ha a csíráztató ládát deszkalapokból magunk állítjuk elő. Műtrágyaszórás A tavaszvárás elengedhetetlen munkája, — amely a talajelőkészítést és a vetést meggyorsítja — a műtrágyák időben történő kiszórása. A legújabb agrotechnikai módszerek alkalmazásakor az ipari trágyák (foszfor és kálitrágyák) 2/3-át ugyan még ősszel az őszi mélyszántással juttatjuk a talajba, de a megmaradó Vs részt, valamint a nehezen átalakuló nitrogén műtrágyákat tél végén, tavasz kezdetén szórjuk el. Különös elővigyázatosságot igényel a mésznitrogén műtrágya kihelyezési idejének megállapítása, mert az vegyi átalakuláson megy át, s kései földbejutás esetén könnyen elpusztítja a kultúrnövények csírázó magjait. Sík vidéken a mésznitrogént a hóra is szórhatjuk, amit lejtős vidékeken semmi esetre sem szabad megtennünk, mivel itt a tápanyag elmosásának veszélye áll fenn. Ajánlatos a műtrágyák kiszórását legalább 10 — 14 nappal a vetés előtt végezni. -A műtrágyaszórás igen előnyös nagyüzemi formája a repülőgépek útján történő adagolás. Ez gyors és pontos munka, amely nem jár a talaj szerkezetének rontásával. Gépi műtrágyaszórás esetén célszerűbb e műveletet a talaj elsimítózása után végezni, mivel a barázdás földre szórt és így talajba jutott műtrágya egyenetlen tápanyagelosztást eredményez. A kiszórt műtrágyák tavaszi talajbakeverése vagy fogasboronák, vagy pedig kultivátorok segítségével történik. A műtrágyák összekeverésekor és kevert állapotban történő kiszórásakor szem előtt kell tartanunk azt, hogy bizonyos fajták keverése káros. Ha minden munkálatot elvégeztünk és elérkezik a tavasznyitás ideje, azonnal kezdjük meg a talaj előkészítését és a vetést. Talajelőkészítés Gyors tavaszi taiajeíőkészítés és vetés a növény tenyészidejének a kedvező évszak felé történő meghoszabbítását jelenti, s ez eleve biztosítéka a jó és bő termésnek. Az időbeni lalajelőkészítést úgy értelmezzük, hogy azt akkor kell megkezdeni, amikor már a talajra szerkezetének rongálása nélkül rámehetünk. Sáros talajba vetni nemcsak a vetés rossz minősége és az elégtelen taiajeíőkészítés miatt nem tanácsos, de azért sem, mert talajaink szerékezetét több évre elronthatjuk. A túlzott buzgalom ez esetben kárral járna. Legcélszerűbb a talajművelést akkor végezni, amikor a talaj nedvessége teljes vízbefogadó-képességének 60 %-a körül mozog. Az első tavaszi agrotechnikai művelet Azokon a földeken, amelyeket még az ősszel megszántottunk, s a tél fagyának porhanyító hatásán átestek, első műveletünk a talajsimítózás legyen. A talajsimitónak mindig keresztirányban kell haladnia a szántáson. Ha esetleg nem áll rendelkezésünkre gyárilag előállított simító, akkor szükségből erre a célra szekéroldal vagy hátlapjára fordított nehéz fogasborona is megfelel. Simítózással elegyengetjük a talajt, csökkentjük annak párolgási felületét, s ezzel megvédjük vízkészletét. A szakirodalom idevágó utalásával szemben saját megfigyelésem és kísérleteim alapján javaslom, hogy a simítózással egyidőben, avagy közvetlenül utána, a talajt boronáljuk is, mivel az lényegesen növeli a talajnedvesség megőrzését. Simítózni a talajt akkor kell, amikor a barázda taraja már megszikkadt, színe szürke, de a föld többi része még sötétebb színezetű, vagyis nedvesebb. Minden ilyen állapotban levő talajt azonnal simitóznunk kell még akkor is, ha bevetésére csak később kerül sor. Ha talajaink az őszi szántás után túlságosan leülepednek, vagy összefolynak, simítózás helyett előbb boronát, esetleg kultivátort járatunk meg rajtuk és csak azután simítózunk. Ha a simítózással egyidejűleg nem fogasoltunk, a simítózást követő önálló agrotechnikai művelet a talaj fogasolása lesz. A fogasolás iránya a simítózás után tetszés szerinti lehet. Tavaszi fogasoláskor csakis nehéz, mélyenjáró fogasokat használjunk' (esetleg a keretet terheljük meg), hogy a talajt legalább vetési mélységben egyenletesen megporhanyítsa és a magról kelő gyomokat kiszaggassa. Ha a talaj felülete első simítózás és boronálás után sem lenne kiegyenlített (gőzekékkel vagy lánctalpas traktorokkal történő igen mély, vagy mélyített őszi szántás után), "ügy az első menetre merőleges irányban újra simítózzunk és fogasoljunk. A tavaszi kalászosok talajelőkészítésekor egyéb munkákra rendszerint nincs szükség, ezért következhet a vetés. Ha a később vetésre kerülő kapások (cukorrépa, kukorica stb.) alá készítjük elő a talajt, úgy nem nélkülözhetjük a boronánál mélyebben porhanyító kultivátor alkalmazását sem. Ha az őszi mélyszántás bármi oknál fogva elmaradt, akkor a tavaszi szántás helyett inkább á talaj olyan ekével végzett megporhanyítását javasoljuk, melyről a kormánylemezt leszereltük és csakis az ekevasat hagytuk meg. Az ilyen módszerrel porhanyított talaj felületét azonban tárcsás boronával is járassuk meg, miáltal kiváló magágyat létesíthetünk, anélkül, hogy a tavaszi szántás káros voltát és rögös szántást eredményező hatását tűrnünk kellene. Ott ahol az őszi mélyszántás elvégzését elmulasztották, az átmeneti Fokozzuk a homoktalajok termékenységét fagy nélküli téli napokat kell kihasználni annak gyors pótlására, mert most még van remény arra, hogy a március eleji fagyok rögbomlasztó hatása aránylag jól porhanyított taiajt biztosít. Ami a talajelőkészítés menetének meghatározását illeti, ennél figyelembe kell vennünk a termelésre kerülő kultúrnövények nemét, faját és vetési idejét. Csakis az időben elvetett növényektől várhatunk bő termést és jó minőséget. A legkorábban vetésre kerülő tavaszi növényeink közé tartoznak a borsó, a mák, a tavaszi búza, a zab, az árpa, a tavaszi kalászos-hüvelyes takarmánykeverék (zabos-, árpás bükkönny) és a köztesnövényként termesztett pillangós virágú takarmánynövények. Mindezek nemcsak eltűrik, de meg is kívánják a korai vetést. Vegyük figyelembe továbbá a vetés megkívánt mélységét is. Tavaszi kalászosaink közül aránylag mélyebb vetést követel a zab, sekélyebbet a tavaszi búza és a tavaszi árpa. Az elvetett mákot csak igen vékony földréteggel takarjuk be s ajánlatos olyan csoroszlyákat alkalmazni a vetőgépem, amelyek nincsenek súllyal megterhelve. A mag befödését tövisboronával végezzük. Hengerezés ebben az esetben nem kívánatos, mivel a ragadó föld miatt rontja a talaj szerkezetét és tekintettel a talaj magas víztartalmára, nem végez jó munkát. Tavasszal igen óvatosan alkalmazzuk a hengereket, mivel használatuk veszélyes és több kárt jelent bizonyos esetben, mint hasznot. „Korai vetés, bo termés“, tartja az évszázados közmondás, de azért ne vessünk idő előtt sem. A sárbavetésnek nincs értelme, mert csak rontja a jó termés esélyeit. Használjunk ki minden percet, de várjuk meg a vetés alkalmas időpontját. Ha ki tudjuk használni a tavaszelő, illetve télutó alkalmas napjait, a jó vetés esélyét növeljük, s olyan előnyt szerzünk a termelésben, amit a később vető gazdaságok behozni nem tudnak. A Szovjetunióban helyenként már bevezették a téli vetést is, abból az elvből kiindulva, hogy a természet törvényei is lehetővé tették a földre hullott magvak áttelelését és hó alatti kikelését. A téli vetést olyan vetőgépekkel végzik, amelyek vetősaruit barázdavésőkkel látták el. Ezek a fagyott földben barázdákat vájnak, s a belehullott magok felett a porhanyós föld összezárul. Ilyen vetést még akkor is tudnak végezni, ha a földet 30 cm vastag hóréteg takarja. Mi azonban egyelőre maradjunk a tavaszi vetésnél, de azt azután jól végezzük el és ne késlekedjünk vele. Dr. Frideczky Ákos mezőgazdasági mérnök, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára A szocializmus felépítésének betetőzése hazánkban, valamint a kommunizmus felé vezető útra való rátérés egyik legfőbb feltétele, hogy mezőgazdasági termelésünkben lényeges fordulat álljon be, amely eltávolítja az ipari termelésünk mögötti lemaradást. Harmadik ötéves tervünk időszakában mezőgazdaságunknak nagy előrehaladást kell megtennie az 1960-as évi termeléshez viszonyítva, mert országos méretben 22,7 százalékkal, szlovákiai méretben pedig 27 százalékkal kell növekednie. Ezen célkitűzéseink valóraváltása megköveteli, hogy sokkal nagyobb gondot fordítsunk a mezőgazdasági termelés célját szolgáló homoktalajok termőképességének fokozására. Ez a kérdés azért is érdemel nagy figyelmet, mert Szlovákia mezőgazdasági területének majdnem 10 százalékát homoktalajok képezik, a nyugat-szlovákiai kerületben pedig a százalékarány majdnem kétszer ekkora. Ennek .következtében e területeknek a tervgazdaságban igen jelentős szerep jut. Mindenekelőtt tisztáznunk kell a homok fogalmát. A gyakorlatban azt a talajt kell homoktalajnak tekintenünk, amely száraz állapotban nem áll össze kemény rögökké, nincsen morzsalékos szerkezete, és még nedves állapotban sem ragad az ekéhez vagy más talajművelő eszközhöz. A homok e jellegzetességét az magyarázza, hogy hiányoznak belőle, vagy alig vannak jelen az egészen apróra elmállott talajszemcsék. A homok szemcsézettsége a talajjáválás során durva marad. Ezek a nagy, durva szemcsék nem tudnak egymáshoz tapadni. A homok legtöbbször televényben szegény, és kevés könnyen felvehető tápanyagot tartalmaz. A homok a talajvizet is könnyen átengedi. Nehezen elmálló szemcséi rosszul raktározzák a tápanyagokat. A homoktalaj a trágyázás során belé kerülő tápanyagokat csak kevésbé képes lekötni, ezért könnyen kimosódnak belőle. A homokot laza volta miatt a levegő is könnyebben járja át, mint a kötöttebb talajokat. Ennek következtében hamarabb melegszik fel a napsütésben, de könnyebben ki is szárad. Az iszapos, agyagos részeket és televényt alig tartalmazó homoktalaj annyira laza, hogy az erősebb szél már hordja. Az ilyen homoktalajokat futóhomokoknak nevezzük. A HOMOKOT NEM TEKINTJÜK ROSSZ TALAJNAK Vannak azonban a homoknak a gazdálkodás szempontjából előnyös tulajdonságai is. így például tudjuk, hogy bármikor, még nagy eső után is, hamarosan és könnyen megmunkálható. A felsorolt hátrányokat a legkomolyabban ellensúlyozza, hogy homokjaink nagy része aránylag gyorsan megjavítható. Ezért a homokot nem tekintjük rossz talajnak. A homoktalajok általában tápanyagban szegények és soványak, de kellő műveléssel és javítással népgazdaságunk értékes termőtalajaivá válhatnak. A továbbiakban azokkal az általános irányelvekkel akarok röviden foglalkozni, amelyek lényegében mindenfajta homokon a helyes gazdálkodás alapjait képezik. A helyes és szakszerű homoki gazdálkodás legfőbb feladata, hogy minden gazdaságban megtaláljuk a szerves trágyázásnak azt a módját, amely a gazdaság jellegzetes üzemi és termesztési adottsága között, a talaj megjavítását, termékenységének fokozását a leggazda- í ságosabban és a legcélszerűbben lehető- < vé teszi. A második, de ugyancsak dön- ( tő feladat a szervestrágyázást oksze- 1 rűen kiegészítő műtrágyázás helyes meg- < oldása. E két tényező hatásához szüksé- 1 ges, hogy a növénytermesztés megszer- i vezése a helyi adottságoknak megfelelő t vetésbeosztás és vetésforgó alapján tör- 1 ténjen. Erre azért van szükség, hogy ! szántóföldi hasznosítása tervszerűen ! azonos irányelvek szerint történhessék í és hogy a helyes sorrrendben vetett e növények maguk is hozzájárulhassanak < a talaj termőerejének megjavításához, s A szervestrágyázás helyes megoldása és 1 a helyes vetésforgó kérdése a homokon I különösen összefüggnek. j Az üzemszervezés egyik legfőbb prob- t lémája a homoktalajokon abból adódik, * hogy ezeknek a gazdaságoknak a termé- ' szetes állateltartó képessége viszonylag r csekély. A trágyatermelés ezért a legtöbbször nem fedezi a növénytermesztés i trágyaszükségletét. A hiányzó trágya- r mennyiséget megfelelő vetésforgók be- t állításával, zöldtrágyázással vagy nyers- c szalma-trágyázással kell pótolnunk. Ez f azonban önmagában véve nem jelent r különösebb hátrányt, mert a homokon 2 számos esetben zöldtrágyázással na- r gyobb hatást tudunk elérni, mint a szer- f vestrágyával. 1 A homoktalajok megjavításában a szer- 1 vestrágyák és a talajban visszamaradó 1 tarló és gyökérmaradványok által biz- ’ tosított jellegzetes televény (humusz) hatás mellett a legfontosabb szerepe a ; nitrogénnek, majd pedig a foszforsavnak * és a káliumnak van. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy: < ■ 1. Az istállótrágyát szakszerűen kell [ erjeszteni és felhasználni. ■ 2. Meg kell találni azokat a pillán- £ gósvirágúakat, amelyek a helyi viszo- * nyok mellett a legnagyobb hozamot biz- t tosítják és ezeket a legnagyobb mérték- t ben kell, szükség szerint, fő vagy melléktermékként t a) zöldtrágyázási, 1 b) takarmányt ermelési és < c) magtermelési, s célból termeszteni. < ■ 3. A nitrogénműtrágyákat a helyi vi- 1 szonyoknak és a növények igényeinek • a legjobban megfelelő módon kell al- ' kalmazni, illetve adagolni. Ugyancsak < szükség szerint kell alkalmaznunk a t foszfor- és káli-műtrágyákat. 1 i A ZÖLDTRÁGYÁZÁS GYORSABBAN < VEZET EREDMÉNYRE 1 A homoktalajokkal kapcsolatban foly- t tatott többévtizedes kísérletek beigazol- I ták, hogy a televényben és iszapos al- t kotórészekben szegény homoktalajokon r — ha a szükséges agrotechnikai előfel- l tételeket megteremtettük — a zöldtrá- £ gyázás nagyobb és gyorsabb eredménye- 1 két biztosít, mint az istállótrágyával f történő trágyázás. Ezért a trágyázási £ terv kidolgozása során mindenkor ügyel- t jünk arra, hogy az olyan irányt szabjon t meg, miszerint istállótrágyával elsősor- i ban a gazdaság televényesebb és termékenység szempontjából jobb talajait trágyázzuk. A televényben szegényebb táblákat műtrágyákkal kiegészített zöldtrágyázással kell javítanunk. Ezzel azon- ' ban nem akarjuk leszögezni azt, hogy homoktalajainkat ne trágyázzuk istállótrágyával. Célunk felhívni a figyelmet arra, hogy a helyesen alkalmazott zöldtrágyázás a homoktalajokon gyorsabb eredményeket biztosít, mint az istállótrágyával végzett trágyázás. Homoktalajokon a zöldtrágya hatása tapasztalat szerint három évig tart. A zöldtrágya leszántása után nem tanácsos azonnal vetni, miután a leszántást követően a talajban a zöldtrágya elkorhadásával kapcsolatban bizonyos, a termelt növényekre káros folyamat játszódik le, ami kb. 4 — 6 hétig tart. A zöldtrágyának ezt a visszahatását „depressziónak“ nevezi a tudomány. Lényegében a teljesen friss (tehát be nem érett) állapotban alászántott istállótrágyánál is tapasztalható hatás. Ezért vetéshez várjuk be a talaj kellő megüllepedését. Ne vessünk tarlózöldtrágya után őszit. Általában úgy ütemezzük be a zöldtrágyák leszántásának és a vetésének idejét, hogy a növények a „depressziótól“ ne szenvedjenek A gyakorlatban felvetődik az a kérdés is, hogy a zöldtrágyázáson kívül kell-e még műtrágyát is használnunk. Egyrészt teljes kifejlődéséhez maga a zöldtrágyanövény is igényel foszfort és kálit. Másrészt az a gazdasági növény, amelynek érdekében a zöldtrágyázást végezzük, ennek következtében maga is több nitrogénhez jut. Ahhoz, hogy ezt az előnyt ki is tudja használni, fokozott foszfor- és káliigényét ki kell elégítenünk. A gyakorlat azt tanácsolja, hogy a műtrágyákat rögtön a zöldtrágyanövény alá a leghelyesebb adni. így a műtrágyának már ez a növény is hasznát látja és a műtrágyát nagyobb korhadéktömeggel hálálja meg. A homoktalajok agrotechnikájából csak annyit, hogy annak mindig a talaj tömítését kell szem előtt tartania. Ugyanis a tömítés által nehéz hengerrel, vagy különleges tömítő berendezéssel eltávolítjuk a talajból a levegőt, így anaerob feltételeket biztosítunk s ezáltal meggátoljuk a szerves anyagok elemeire való bomlását (mineralizáiását). A gyakorlat részére az eddigi tapasztalatok alapján a homoktalajok agrotechnikája terén leszögezhetjük: • 1. A homoktalajokat kiadósán szükséges szervesanyagokkal trágyázni. • 2. A szervesanyagokat előhántóval felszerelt ekével szántjuk le • 3. A szervesanyagokat későn ősszel kell leszántani mélyszántással. • 4. A leszántás után a talajt erősen tömítjük. Talajtömítést alkalmazunk lehetőség szerint minden talajporhanyítás után is. • 5. Köztesvetést eszközlünk tekintettel a zöldtrágyázásra. Ha ezeket az alapfeltételeket homoktalajaink termékenységének növelésekor betartjuk és felszámoljuk azt a régi nézetet, hogy ezen talajok trágyázási és megmunkálási terhei nagyobbak mint a belőlük származó jövedelem, bizonyosan gazdaságosabban tudjuk ezeket a területeket kihasználni. Termésük lényeges fokozásával biztosítjuk gazdaságaink részére a nagyobb jövedelmet és így ezen talajok észszerű kihasználása lehetővé teszi, hogy a harmadik ötéves tervünket időelőtt teljesíteni tudjuk. Varga Sándor mezőgazd. mérnök, a Gyulamajori Állami Gazdaság műszaki vezetője 1962. március 4. 1862. március 4.
