Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-08-20 / 67. szám
JÁTÉKORSZÁGBAN i. Halkan susognak a fák. Lombjai között csak elvétve rebben madát Tikkasztó a meleg. Még e kis csöpp nyi, pihegő életek is megbújnak, ár nyékot keresnek. Az évszázados fái rejtekében húzódik meg Játékország a sobotistei gyerekek, óvodások or szága. Amikor betoppanunk a nagy a gyermekek rendelkezésére. S amíg minderről beszámol Müller elvtársnő, feltűnő ragyogás csillog szemében.- Nagyon szeretem azóvodát. Igazán hivatásomnak érzem ezt a foglalkozást — mondja magyarázólag, mintha csak észrevette és meghallotta volna néma kérdésünket. A szakavatott pedagógus pontosságával számol be a gyerekek napirendjéről.- Reggel 9 óráig játszanak a gyerekek — beszél mosolyogva. — Azután következik a reggeli torna, utána a tízórai, majd komoly munkára kerül sor. Két óra tanítás következik. Mit tanulnak a kis lurkók? Három fontos tantárgy megismertetésén fáradoznak a tanítónők. Az anyanyelv elsajátítása, zenei nevelés és a rajz képezi a komoly munkát. A tanítás után sétálnak egyet, utána következik az ebéd. Ebéd után pihenni kell. Alusznak, csendesen, békességben... II. Hát a délelőtti műsort elmulasztottuk. No de pár . perc múlva „ébresztő“, s az óvoda folyosóját gyermekkacagás tölti be. Mindenki az ebédlőbe igyekszik, ahol már készen áll az ízletes uzsonna. Egymás után ürülnek a poharak. Róbert, aki. éppen egy „hatalmas" kiflivel birkózik — eredményesen —, büszkén mutatja szomszédjának a poharát.- Látod, én már megittam. S a kiflit is űaegeszem — csacsogja. Bezzeg a szomszédját sem kell sokat biztatni. — Ki kér. még? — szól az óvónéni. A poharak egymás után telnek meg újra. Jó étvágyúak a gyerekek. No, most még mindegyikük egy szelet mézeskalácsot is kap, aztán szedelőzködnek, ki a szabadba. Nagy, csodálkozásomra a játékok kiválasztásánál — Ö, nem! — világosít fel Müller elvtársnő. — Ők nem veszekesznek. Az év elején még esetleg előfordult. Azóta persze sokat tanultak. Nevelésünk fő irányvonala: a kollektív szellem kialakítása. Igen. Közösen játszhatnak mindennel. Nem irigykednek egymásra. Tiéd, enyém, övé — kiveszőben van. Amint elnézem őket, ahogy ugrándozva kivonulnak az óvoda kapuján, mindegyikük kezében valamilyen játék, önkéntelenül is arra kell gondolnom, hogy igen, ezek a gyerekek már a kommunista társadalom számára nevelődnek. III. Anna Fojtlínová sem gondolta munkából hazajövet, hogy a kapu mögött fényképezőgéppel a kezében várják majd. Két gyermeke, Milica és Petrík Örömmel rohan eléje. Miért nincsenek a gyerekek óvodában, holott különben egyetlen napot sem hagynak ki. — A férjem kivette a szabadságot. Vele vannak a gyerekek — válaszol kérdésünkre Fojtlínová. Úgy. akkor most már értjük. Apukának az a legszebb szabadság, ha gyermekeivel töltheti. A gyerekek nagyot! saeretnek az óvodában lenni. No de ha apu otthon van!... Az más. Hiszen különben csak este láthatják őt. Megkérdeztük Fojtlínová elvtársnöt: elégedett-e az óvodával? — Nagyon örülök — válaszolta —, hogy gyermekeim óvodába járhatnak. Az ellátás ellen nincsen panaszom. Hozzátehetem azt is, hogy otthon egy dolgozó szülő nem tudna annyit nyújtani gyermekének, mint a tanító elvtársnők. A gyerekek megtanulnak szavalni, énekelni, szépen beszélni, s mindamellett nagyon jól érzik magukat, kedvükre játszhatnak egész nap. Elköszöntünk Fojtlínéktól és visszatértünk még egy pillanatra az óvodába. A gjcrekek a . játékba felejtkezve futkostak, ujjongták. A fiúk labdarúgó-mérkőzést rögtönöztek, sokan a homokban kapálgattak s a lányok a babákat sétáltatták az árnyas parkban. i Nem mondhatunk mást, csak ennyit: boldog gyermekek. P. I. Séta a parkban ablakos épületbe, nem a várt kép tárul elénk. Csend, nyugalom honol mindenütt. Vajon hol lehetnek a gyerekek? Miért nem ugra-bugrálnak a folyosón vagy a parkban? Órámra pillantok. Alig múlt dél. Derengeni kezd a fejemben. Aha! Bizonyára alusznak. A feltevés helyesnek bizonyult. Müller Antónia tanítónő lábujjhegyen tipeg ki az egyik helyiségből.- Alusznak a gyerekek - mondja susogva. Mi pedig addig várunk: határozzuk el magunkat. Sebaj. Legalább megtudunk egyet-mást az óvoda életéből. Nem kevesebb mint hatvan gyerek látogatja az óvodát. Kora reggeltől délután hat óráig töltik itt az idejüket. A sobotistei óvoda különben a járás legszebb óvodái közé tartozik. Ezt elmondhatjuk a felszerelésre vonatkozóan is. Rengeteg játék, falba épített bábszínház, különböző rendeltetésű helyiségek egész sora áll A kultúra ügyében Gergel Ferenccel, a Bínovcei Helyi Nemzeti Bizottság titkárával beszélgettünk a nemzeti bizottság mellett működő kulturális szakbizottság munkájáról. — Milyen munkát végeznek a faluban a szakbizottság tagjai? — A körülményeket figyelembe véve, elégedettek lehetünk. Főleg a kulturális megmozdulások, színmüvek bemutatása, különböző fellépések megszervezésére irányul ténykedésük. — Ezenkívül? — Gondjaikra bíztuk a könyvtárat, a tömegszervezetek kulturális tevékenységének fellendítését. — Esténként hol jönnek össze a fiatalok? — Sajnos, sehol... — Hogyhogy? — Nincsen megfelelő helyiségünk. Ezen a téren nagyon rosszul állunk. Mindössze egy egészen jelentéktelen kis szobát biztosíthattunk csak erre a célra, de ez kevesebb, mint a semmi. — Ezek szerint a kulturális szakbizottság munkája is nagyon megnehezül. — Természetesen. S főleg most, nyáron... Úgyszólván semminemű kulturális munkát nem végez a falu fiatalsága. i — A népmuvelödési otthon hogyan segíti a falut? — Nem lehetünk elégedettek a népművelődési otthon vezetőjével. Kelletlenül végzi munkáját. Agilisabb ember kellene a helyébe. * Népmüvelődési otthon építése nem jöhet tervbe? — Belátható időn belül nem. De segítünk magunkon. Egy régi magtárat talán sikerül kisebb javításokkal alkalmassá tenni erre a célra. Persze ez csak szükségmegoldás. — S ha ez elkészülne? — Bezzeg akkor majd másként beszélünk. Van televíziónk, több fiatalt szervezünk be műkedvelőnek. S reméljük, felpezsdül a falu kulturális élete. Addig persze csak nagyon keveset áll módunkban ezen a mai állapoton változtatni. — S mikor készül el az említett provizórikus népmüvelődési otthon? — Még az idén hozzálátunk a munkához. (-áki) Az aratásban legjobb eredményt elért dolgozók jutalomban részesültek (A szerző felvétele) Jó munkával a békéért Nagyszabású békeünnepélyt rendeztek a köbölkútiak, s ezt egybekötötték az aratás sikeres és időbeni befejezésének megünneplésével. A két fontos tényező, a termelésben elért jó eredmények és a békéért vívott öntudatos harc és a jó munka fokozza a béketábor erejét. * Augusztus közepén fejeződött be ■ a Zobor alatt „A béke győz a háború • felett“ című kiállítás. A. kiállítást a békevédők, az iskolaügyi dolgozók és 1 a Nyitrai Kultúra és Pihenés Parkja rendezték meg a szigeti úton levő új népmüvelődési otthonban. — A kiállítás erkölcsi mérlegével elégedettek lehetünk — mondotta , Köhler elvtárs, a kiállítás vezetője , —, mert aki figyelmesen végignézte, azzal az érzéssel-- távozott, hogy a béke erői győzedelmeskednek a hábo. rú felett. Nem kevesebb mint három- és félezer ember látogatta meg a kiállí. tást, s ez nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy a nyári vakáció idején i az iskolák diákjai otthon, falujukban Hurrá, megjött anyuka ... sem fordul elő nézeteltérés. Igaz, van bőven mindenféle-fajta, de hát mégis gyerek a gyerek. A béke győz a háború felett... fF!nv nvitrai kiállítás inprlpopf nyaralnak. Ezt Nyitrán különösen figyelembe kel! vennünk, hiszen a városban 14 000 diák tanul. Lapozgattam a látogatási könyvben, nézegettem az aláírásokat. Bécsiek, budapestiek is meglátogatták a nyitrai kiállítást. Nagyon hatásos volt a kiállítási terem közepén, állandóan forgó földgömb, amely a gyarmati országok helyzetét mutatta be 1914-ben és 1960-ban. Lekötötte a látogatók figyelmét a fémszálakból készült atombomba gombája is. Nagy érdeklődéssel hasonlították .össze a látogatók a Szovjetunió és az USA 1929 és 1965 közötti termelési adatait. Jól összeválogatott fényképanyag és filmelőadások bővítették a kiállítás anyagát. Mártonvölgyi László LcUm.6 [Atyát A fáimon már arany barackok, s telt körték csilingelnek, s ezer holdak végtelenjén buján borulnak össze a rendek. A nyár lázas, vad nyugtalanság. A vas, a kö, a föld s a búza remegve villog, nő koszorúba. Cséplőgép dohog, gyermekek kacagnak, s a kazlak tövén összeborulnak a tüz-vérü szép szeretők.- Egy izzás a határ'. Pipacsok láng-szirma röpköd, nyálazva kérödznek a lomha ökrök, mellettük felizott Zetor dohog. Nagy,' kusza, megérett rendek, búza, rozs, árpa, hogy vetekednek: súlyosabb kalászt melyik nevelt? A tiszta égen ragyog a nap; emberek arcán izzadság csordul, de van elég friss vízből, borból, forró izmokat lehűteni. Az utak mentén ezüst por ködük, akácok lombja halkan remeg. Száguldó gépek, emberek, tervek, célok, vágyak vegyülnek össze e rohanásban. Az élet, a nyár, hogy siet, hogy lendül előre ... S az ifjúság! Óriássá nőve zaboláz folyókat, kombájnt kormányoz, éget vöröslő téglát a házhoz és épít kohókat, iskolákat, gyárat. S dalolva vonul, versel, tanul, hisz és szeret. Ö, lázas nyár! Ó, láng-szirmíí pipacs-tengerek! Aranyló kalászok, körték, barackok - Belőletek egyet én is szakasztok, s annak adom, akit legjobban szeretek!... Gál Sándor Milyen könyvek kerülnek az 1962-es esztendőben a szlovákiai magyar olvasók kezébe? A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó röviden a következő tájékoztatást nyújtja: A jövő évben a kiadó mintegy 140 — 150 könyvet bocsát ki. Ebből tíz szlovákiai magyar szerzők műve, 25 pedig neves szlovák és cseh szerzők müveinek fordítása. Többek között megjelenik Fábry Zoltán „Harmadvirágzás“, Egri Viktor „Keserű égbolt", Csanda Sándor „Irodalomtörténeti tanulmányok“ című műve. További hét szlovákiai magyar író még dolgozik kiadandó új könyvén. Fordításban kapja az olvasó Vladimír Minác „Elevenek és holtak“, Alfons Bednár „Az üveghegy", Rudolf Jasík „A holtak nem énekelnek“, Stefan 2áry „Itáliai elbeszélések“ című könyvét. A cseh irodalmat Hanzelka és Zikmund „Ázsia“ című új könyve, Ján Procházka „Zöld látóhatár“, Mirko Pasek „Karnevál Marokkóban“, Jifí Weiss „Az ezeremeletes felhőkarcoló“, Ivan Kííz „Leányföld“, továbbá Marie Pujmanová, Marie Majerová, Karel Konrad egy-egy nagy sikert aratott könyve képviseli. A kiadó bőkezűen gondoskodik a verskedvelőkről is. A szlovákiai magyar szerzők kötetein kívül egy válogatás jelenik meg St. K. Neumann verseiből „A föld dicsérete“ címen. Bábi Tibor fordításában. Ondra Lysohorsky, sziléziai költő verseiből Monoszlóy Dezső fordított le egy kötetre valót. A szlovák lírát Andrej Plávka „A liptói pásztorsíp“ című kötete képviseli, amelyet Farkas Jenő ültetett át magyar nyelvre. Kiadásra kerül Jankó Kráf műveiből is egy kötetnyi. Lesz miből válogatnia a fiatal olvasónak is. Ifjúsági iródalmunk legértékesebb, legkedveltebb könyveit kapják kezükbe a gyerekek. Megjelenik Ján Drda „A repülő varga", J. V. Pleva „Kislegény a nagyvárosban“, Frantisek Kozík „Hű pajtások, Ctibor Stítnicky „Tavaszi karnevál", Vladimír Reisel „Ezer virág, ezer játék“, Edua#d Petíska „Marcika elveszett“ című könyve. Végül néhány szót a magyar-csehszlovák közös könyvkiadásról. Csak néhány nevet említünk az orosz és a szovjet irodalomból. Az olvasó kezébe kapja Solohov, Gorkij, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Kuprin, Grosszman egy-egy művét, míg a cseh szerzők közül Glazarová, Nesvadba, Neff, a nyugafi irodalomból Thomas Mann, Heinrich Mann, Louis Aragon, az ausztráliai Dympha, Traven, Maltz, Hemingway, Remarque, Jack London, Sinclair Lewis, Emile Zola, Anatole France és Balzac örökbecsű müveiből jut el könyvesboltjainkba egy-egy könyv,, elegendő példányszámban. Rengeteget lehetne írni az egyes, kiadandó könyvekről. Mi azonban csupán felsorolásba bocsátkoztunk. Egyébként a könyvbarát felkutatja az összes tájékoztatási lehetőséget. Talán ebben a néhány sorban is talál ösztönzést, s már előre örülhet egyikmásik könyvnek. tp. Olvasóink figyelmébe ■ • Minden héten egy kereszt■ rejtvényt közlünk • Könyvet I sorsolunk a nyertesek között SB • Rejtvényeink szórakoztatnak, nevelnek • Közöljük olvasóinkkal, hogy auí gusztus 27-i számunktól kezdve j minden vasárnapi számunkban ke- I resztrejtvényt közlünk. Ezzel sok- J sok olvasónk és levelezőnk kíván- I ságának igyekszünk eleget tenni. ■ A helyes megfejtők között hetenj te 5 könyvet sorsolunk ki, amelye- I két postán küldünk el a nyertej seknek. Kellemes szórakozást kívánunk * minden rejtvényfejtönknek, s a I megfejtéshez sok sikert! ! Szerkesztőség A helybeli EFSZ már július 30-án befejezte az aratással összefüggő minden munkáját, a szalmahúzást, a kazalozást, a tarlóhántást, a másodvetést stb., ezért az ünnepélyen kioszthatta a legjobb eredményeket elért dolgozóknak járó jutalmat. Az ünnepi hangulatot nagyban emelte a „Jánosík" népi együttes fellépése tizenhat érdekes, szórakoztató ének-, zene- és táncszámmal. Dolák Margit hét éve, Farsky Imre négy éve, Franyó László pedig ugyancsak négy éve tagja az együttesnek. Elmondották, hogy mindhárman szőgyéniek, s az együttesbe akkor kerültek, amikor Partizánskén az „Augusztus 29.“ cipőgyárban vállaltak munkát, ahol már munkábalépésük idején is jól működő kultúrcsoport volt. A csoport „Jánosík" együttesébe a gyakorlat megszerzése után örömmel léptek be. A köbölkúti fellépésre is szívesen elfogadták a meghívást, és a szabadtéri színpadon, Kocur Alexander koreográfus vezetése mellett, előadták többek között a Csavoj- táncot, a Rabló-táncot a Myjavai énekeket, a keletszlovák Karicskát, a Felsőnyitrai táncot stb. A szólóénekesek közül a legnagyobb sikert Adamík József és Dolák Margit aratta. A sikerben az együttes zenekara is osztozott. Este a kürti, Pepes Sándor vezette népizenekar hegedűin csendült meg a húr és táncra perdült a falu fiatalsága. Kúti Szilárd
