Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-30 / 61. szám

Kuba megünnepelte a forradalom évfordulóját Havanaból jelentik (CTK - SZF): Havanában, a Kubai Köztársaság fő­városában nagyszabású ünnepségek Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a moszkvai ifjúsági világfórum az elmúlt hét legkiemelkedőbb poli­tikai eseménye. Negyven ország ifjú­sági és egyetemi szervezeteinek kép­viselői egy héten keresztül beszámo­lókat tartanak, gyűléseket rendeznek, szabad vitákat folytatnak korunk égető kérdéseiről. A moszkvai ifjúsági találkozó olyan lehetőséget nyújt a fiatalok problémáinak megoldására, amelyre eddig nem volt példa az ifjúsági mozgalmak történetében. Fó­rumot kap — a szó legteljesebb ér­telmében — minden ifjúsági réteg, tekintet nélkül politikai és vallási Meggyőződésére. Ez volt az előkészítés legfőbb irányelve, s hogy ez az elv maradéktalanul érvényesül, annak biztosítéka, hogy még az egyik svájci lap is megállapította: — Moszkvában nem lesz olajszag, amely szétválasztja a londoni kato­likust, az iraki mohamedánt, a párizsi Sorbonne-egyetem diákját az algériai szabadságharcostól. A moszkvai ifjúsági fórumot támo­gatja az egész világ békét kívánó, az ifjúság igazi érdekeiért felelősséget érző haladók társadalma. Egy volt francia miniszterelnök üzenetében üdvözölte a fórumot, és megjegyezte, .hogy mindazok a kérdések, amelyek napirendre kerülnek, nagyon fonto­sak. A jelenkor ifjúsága köteles foly­tatni az elődök által megkezdett har­cot. A nemzetközi Lenin-békedíjjal kitüntetett Cyrus Eaton amerikai nagyiparos nyilatkozatában kijelen­tette: — Az olyan találkozó, mint az ifjú­sági világfórum, segít ledönteni a népek közé emelt gonoszság falát. Nehru indiai miniszterelnök ugyan­csak üzenetben szögezte le: — Mélyen hiszek és bízom az ifjú nemzedékben. Azt üzenem nekik, hogy a fórumon érjenek el nagy sikereket a békéért, a gyarmaturalom ellen, a háború megszüntetéséért folytatott igazságos harcukban. A világ ifjúsága nagyhatalom a szó minden értelmében. A moszkvai ifjú­sági világfórum — a fiatalok csúcs­­értekezlete — ezt a nagyhatalmat kívánja a béke, a haladás, a népek függetlenségének, szabadságának szol­gálatába állítani. Hruscsov elvtárs, aki részt vett a viiágfórum megnyitó ünnepségén, üdvözlő beszédében annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy a fiatalok e nagy találkozója fontos lépést jelent a nemzetek közötti ba­rátság és együttműködés megszilár­dításában és a világbékéért folytatott harcban. Amíg Moszkvában, a béke főváro­sában, száz- és százmillió haladó fia­tal képviselői korunk égető problé­máinak rendezésén munkálkodnak, az Atlanti-óceán túlsó oldaláról, Washing­tonból újból a sötétség, a kardesör­­tetés, a háborús hisztéria hangfelhője fedte be a világ egét. Kennedy elnök rádió- és televízióbeszédében újból a levitézlett fegyverkezési hajszát hir­dette meg. Beszédében ismét elve­tette a német békeszerződés és a nyugat-berlini kérdés békés megol­dására tett szovjet javaslatokat. Tár­gyalások helyett az amerikai hadsereg erejének növelését és a fegyverkezési kiadások fokozását jelentette be. Ja­vaslatai szerint jelentősen megnöve­kednek az USA katonai kiadásai, az idén további 3 milliárd 247 millió dol­lárt fordítanak fegyverkezésre. A háborús előkészületek fokozását Kennedy úgy állította be, hogy az „válasz a Szovjetunió katonai költ­ségvetésének növelésére". Az amerikai elnök beismerte, hogy Németországban nem rendezett a helyzet, azonban nem terjesztett elő semmilyen javaslatot a probléma megoldására. Azt a szovjet javaslatot, hogy mindkét német állammal kösse­nek békeszerződést, „értelmetlennek“ minősítette. Lényegében amellett tört lándzsát, hogy a jelenlegi rendezetlen helyzet maradjon fenn, hogy ezáltal „igazolhassa“ fegyverkezési program­ját. Kennedy beszédét - igen logi­kátlanul — azzal fejezte be, hogy az USA-nak ezek az intézkedései békés célokat szolgálnak. A kubai forradalom alkalmából több üdvözlő távirat érkezett a Kubai Köztársaság kormányához. A Szovjet­unió kormánya nevében Hruscsov és Brezsnyev elvtársak üdvözölték a ku­bai államférfiakat. — A szovjet emberek — hangzik a táviratban —, ugyanúgy, mint az egész haladó ..emberiség, figyelemmel és nagy rokonszenvvel kísérik a kubai nép sikeres törekvéseit és azt, hogy miként hidalja át azokat a nehézsé­geket és akadályokat, amelyeket az imperialisták gördítenek az útjába. Csehszlovákia dolgozó népe nevében Novotny és Siroky elvtársak küldtek üdvözlő táviratot a kubai kormány­nak, amelyben biztosítják a kubai népet, hogy Csehszlovákia dolgozói a legőszintébb sikereket kívánják a sza­badságát elnyert kubai népnek, s eb­ben az igazságos harcában mindenkor támogatást nyújtanak neki. az imperianstaK jói tuajax, nogy mit vesztenek az afrikai népek gyar­matellenes harcának erősödésével. Franciaország is tudja, ezért indított gyalázatos fegyvertámadást Bizertá­­ban. Ha rátekintünk a mellékelt térkép­re, látjuk, hogy Bizerta a Földközi­tenger egyik legfontosabb stratégiai központja. Katonai szempontból igen jelentős kikötő. A francia gyarmato­sítók úgy építették ki, hogy a le­génység egy atomtámadás esetén is átélje a támadást. A város katonai jelentősége azonban nem az egyedüli oka annak, hogy miért tagadta meg Párizs az 1958. évi francia —tuniszi megállapodást a támaszpont felszá­molásáról. Bizerta Franciaország gyarmati uralmának jelképe, észak­afrikai előretolt bástyája. oiícua Citcit lett a uaaua taina-dás áldozata. Bombák és tankok pusz­tították a függetlenségének védelmé­re kelt tunisziakat, akik közül több százan életüket áldozták a város szabadságáért. Sírjaik felett egész Tunézia népe gyászol, Burgiba mi­niszterelnök pedig kijelentette: — A harc tovább folyik, mindaddig, amíg az utolsó francia katona is el nem távozik Tunézia földjéről. Bizerta tragédiája még szorosabb egységre szólította fel az arab világ népeit, amelyek összetartozásukról és együttérzésükről biztosították a tu­niszi népet. Bizerta ügyének legnagyobb tanul­sága: újból bebizonyosodott, hogy a világ békéjére milyen nagy veszélyt jelent idegen nagyhatalmak katonai támaszpontja más országban. Bizertában egyelőre elhallgattak a fegyverek. A Földközi-tengertől a Csendes-óceánig, szerte a világon, a haladó emberek százmilliói követelik: Le a francia gyarmatosítókkal, Bi­zerta legyen a tunisziaké! (sk) Kodv©& találkozás Az elmúlt napok­ban tíztagú afrikai küldöttség járt a bösi szövetkezet­ben. Tunisz, Algé­ria, Marokkó, a Ma­li Köztársaság, Ni­géria és Guinea küldöttei a szövet­kezeti gazdálkodás tanulmányozására jöttek el hazánkba. A szövetkezetek központi tanácsá­nak vendégei ellá­togattak több szlo­vákiai szövetkezet­be, így például a cíferi és a verebé­­lyi szövetkezeti ta­gok körébe is. Bősön leginkább a szövetkezeti munkaszervezés egyes kérdéseiről ér­deklődtek. Nagy figyelemmel hallgat­ták a szövetkezet elnökét, aki beszélt a szövetkezet kezdeti nehézségeiről, majd ismertette a mai eredményeket. Az afrikai vendégek élénk beszél­getést folytattak a növény- és állat­­tenyésztés egyes kérdéseiről. Különö­sen a lucerna hideglevegős szárítása és az állattenyésztésben bevezetett új technológia iránt érdeklődtek. Felső képünkön: Egy bösi kislány az afrikai vendégek karjában. Alsó képünkön: a szövetkezeti tagok be­szélgetése afrikai vendégeikkel. (Szöveg: S. Zúberová, kép: F.Petrlík) * bt M ÍV if 1961. július 30. • A genfi tárgyalások kudarcát a nyugati hatalmak okozták — jelen­tette ki Carapkin, a Szovjetunió kép­viselője az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről tárgyaló genfi három­hatalmi értekezleten. A szovjet kül­dött bírálta a nyugati hatalmaknak a konferencián elfoglalt álláspontját és leszögezte, hogy a háromhatalmi kon­ferencia sikertelensége közvetlen ab­ból a negatív álláspontból ered, ame­lyet az USA a leszerelés kérdésében foglal el. • Ojból összeült a kongói parla­ment. Hosszú várakozás után Leopold-Furcsa erkölcs Melyik nagyobb bűn: tippelni vagy gyilkolni? Ha pillanatnyilag értel­metlennek tűnik ez a kérdés, a következő kis történet feleletet ad rá. A holland Midwolda város Groningen tarto­mányában a keresztény­­tanács körlevelet bocsá­tott ki, amelyben meg­tiltja híveinek, hogy olyan sportlétesítmé-A kapitalizmus általános válságának ú] szakasza A kapitalizmus általános válsága történelmi folyamat, amelynek tar­talma a kapitalizmusnak mint társadalmi-gazdasági rendszernek a fo­kozatos hanyatlása, illetve végleges pusztulása. Eközben a szocializmus fokozatosan váltja fel a kapitalizmust, tehát szükségszerűen egymás mellett léteznek. A kapitalizmus általános válságát a kapitalizmus ösz­­szes belső ellentmondásainak végső kiéleződése okozzza. Történelmileg ez a folyamat az első világháború időszakában kezdődött és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével vált különösképpen nyil­vánvalóvá. A z Októberi Forradalom győzel­me elősegítette a gyarmati rendszer válságának kirobbanását és a gyarmati népek függetlenségi har­cát, de alapjában véve a gyarmati rendszer válságát, majd széthullását nem a Szovjetunió, vagy pedig a má­sodik világháború után a szocialista tábor léte okozza, illetve teszi szük­ségessé, hanem végső soron az impe­rializmus világrendszerében meglevő belső ellentmondások kiéleződésének a következménye. A szocialista világ­­rendszer jelenlétének és erősödésé­nek szerepe e történelmi folyamatban az, hogy közvetve, példájánál és ha­tásánál fogva meggyorsítja, elősegíti a folyamat lezajlását. Éppen ezért hangsúlyoznunk kell: a kapitalizmus pusztulását alapvetően nem a szocia­lista rendszer léte okozza, hanem az imperializmus rendszerének belső el­lentmondásai teszik elkerülhetetlenné. A kapitalizmus általános válságának eddig két szakasza volt. AZ ELSŐ SZAKASZ az első világháborúval és az Októberi Forradalommal kezdődött, s a második világháborúig tartott. A második szakasz a második világ­háborúval kezdődött, s az ötvenes évek derekáig tartott. A kommunista és munkáspártok múlt év novemberé­ben megtartott moszkvai értekeziet leszögezte, hogy új szakasz követke­zett be a kapitalizmus általános vál­ságának fejlődésében. A két rendszer közötti gazdasági versenyt a kapitalizmus általános válságának első szakaszában az jel­lemezte, hogy a Szovjetunióban sok­kal gyorsabb ütemben fejlődtek a termelőerők, mint bármely tőkés­országban. 1937-ben a Szovjetunió az ipari termelésben a világon az ötödik helyről a második helyre, Európában pedig az efső helyre került. Az egy főre eső ipari termelést tekintve a Szovjetunió ekkor még elmaradt az Egyesült Államok mögött, de ezt a hátrányt rohamosan behozta. A következő időszak történelmi je lentőségű. A kapitalizmus általános válságának MÁSODIK SZAKASZÁBAN a szocializmus áttört egy ország ha­tárán és világrendszerré vált. A szo­cialista világrendszer a föld területé aek 26 %-án uralkodik, magában foglalja a föld lakosságának majdnem harmadát. 1959-ben a szocialista vi­lágrendszer országai adták a világ összipari termelésének több mint 30 %-át és a világ gabonatermelésének több mint a felét. A Szovjetunió hét­éves népgazdaság-fejlesztési tervének irányszámai, valamint a többi szocia­lista ország népgazdaság-fejlesztési ötéves terveinek sikeres valóraváltása következtében 1965-ben a szocialista országok ipari termelése a világ össz­ipari termelésének a felét fogja ki­tenni. Emellett a második szakaszban a szocializmus gazdasági fölénye min­dig abban mutatkozott meg, hogy a fejlődés üteme sokszorosan megha­ladta a vezető tőkéshatalmak által elért fejlődési ütemet. A HARMADIK SZAKASZBAN, amely­­,nek kezdetét történelmileg az ötvenes évek derekára tehetjük, e tekintet­ben nagy jelentőségű minőségi válto­zás következik be. A Szovjetunió és az USA termelési színvonala közötti különbség nagymértékben csökken. A kapitalizmus és a> szocializmus ver­senyében és a közöttük levő erővi­szonyok alakulásának tekintetében kétségtelenül az egyik legfontosabb tényező a gazdasági potenciál alaku­lása. Teljesen hibás eljárás lenne azon­ban a két rendszer erőviszonyainak alakulását pusztán a termelési adatok összehasonlítása alapján elemezni. Figyelembe kell venni a tudományos és a technikai fejlődés ütemét, mint­hogy ezek döntően közrejátszanak a termelőerők fejlődésében. E tekin­ville közelében összeült a kongói parlament, amelynek ülésén mintegy 200 képviselő vett részt. A parlament ülésére nem jöttek el a katangai képviselők, akiknek megjelenését Csőmbe kormánya megakadályozta. • A Francia Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága politikai irodájának nyilatkozata, amelyet nemrég hoztak nyilvánosságra Párizsban, leszögezi, hogy a francia kommunisták minden erejükből támogatják a német kérdés békés rendezésére tett szovjet javas­latokat. a Moszkvában nagy jelentőségű közleményt írtak alá a Szovjetunió és Szudán képviselői a két országot érin­tő kölcsönös gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok kiszélesíté­séről. e Befejezte európai viltámkörútját Mc Namara, az USA hadügyminisz­tere, aki előzőleg Párizsban találko­zott Norstad tábornokkal, a NATO szárazföldi haderőinek főparancsno­kával, majd Londonban felkereste az angol kormány hadügyminiszterét. Hí­rek szerint a „nyugat-berlini kérdés kata^ai problémáiról“ tárgyaltak. tétben az ötvenes évek közepe óta szemmel látható ugrás következett be a szocializmus javára. A legmo­dernebb technika, valamint a tudo­mányos kutatás számos területén a Szovjetunió maga mögött hagyta a legfejlettebb tőkésországokat. Ez mindenekelőtt a Szovjetuniónak az űrkutatás és a rakétafejlesztés terén felmutatott sikereiben mutatkozik meg. Véglegesen összeomlottak azok a burzsoá propagandamesék, hogy a szocializmus „lefékezi“ az emberek alkotó kézségét, gátolja a tudományos haladást; stb. Ezek az eredmények nemcsak a tőkésországok dolgozó tömegei előtt, hanem különösen az értelmiség széles rétegei előtt is megnövelték a szocializmus vonzó­erejét. Végül, de nem utolsósorban: a szo­cialista országoknak, főként a Szov­jetuniónak a gazdaság, a technika és tudomány területén elért eredményei oda vezetnek, hogy katonai-stratégiai szempontból a szocialista világrend­­szer erői fölénybe kerültek az impe­rialista országok erői felett. A szocializmus erőinek ez az óriási növekedése, amiben visszatükröződik, hogy a kapitalizmus bomlása, pusztu­lása új, döntő szakaszba jutott, oda vezetett, hogy a szocializmus vált a történelmi fejlődés döntő, meghatá­rozó erejévé. Ez azt jelenti, hogy olyan szakaszba értünk, amelyben a társadalmi fejlődésnek, a szocializ­mus világméretű győzelme irányában történő előrehaladása meggyorsult, más szóval: az imperializmus mint világrendszer a teljes felbomlás álla­potába került. (A Társadalmi Szemle nyomán) zajlottak le Kuba forradalmi ünnepé­nek, július 26-ának ünnepségein. A lakosság tömegesen vonult fel Havana főterén, ahol több tízezer sportoló lépett fel. Az elnöki emelvényen meg­jelent Dorticos, a Kubai Köztársaság elnöke, Fidél Castro miniszterelnök, Gagarin őrnagy, a világ első űrutasa, valamint Kuba politikai, társadalmi és tudományos életének számos kép­viselője. A felvonult tömeg viharos tapssal köszöntötte Gagarin őrnagyot. Ezután megkezdődött a kubai spor­tolók felvonulása. A forradalmi ifjú­ság felsorakozása után a nép egységét jelképező csoport fellépése követke­zett. Az ünneplő tömeghez Fidél Castro miniszterelnök szólt, aki beszédében kijelentette, hogy a kubai nép egy­szer s mindenkorra kezébe ragadta a szabadság és függetlenség zászla­ját, s nincs az az erő, amely kitépje azt kezéből. * * * «£♦ • Nagyszabású ünnepségek Havanában • Gagarin őrnagy, a világ első űrutasa a kubai nép vendége • Egész Kuba A örömmel üdvözölte a világ népeinek jókívánatait Bizerta a tunisziaké nyékén vegyenek részt, amelyek szerepelnek a holland „Sazka" tipp­­szelvényein. Aki meg­szegi a rendelkezést, kegyvesztett lesz. Indo­kolás-. a „Sazka" ellen­kezik a katolikus er­kölccsel. Ügy látszik, a holland lalkipásztorok túl szigo­rúak ezzel a „halálos bűnnel" szemben, más­részt viszont a „kisebl bűnökkel" szemben nagyvonalúak. Példám olyan „kicsinységek", mint Hollandia bekap­csolódása a támadó jel­legű NATO-ba, vagy c munkásság kizsákmá­nyolása és a bennszü­löttek meggyilkolása. Erre — furcsa módon - nem vonatkoznak a ke­resztény erkölcs tiltc törvényei. (sk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom