Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)
1961-12-24 / 103-104. szám
Amikor ilyen eseményekben gazdag esztendő van mögöttünk, mint amilyen az 1961-es év, nehéznek tűnik elmondani mindazt, amire szüksége lenne annak, aki csak ebből akarna tudomást szerezni a történtekről. A krónikások valahogy úgy vannak a dologgal, hogy sokszor azt Írják meg, helyesebben azt domborítják ki jobban, ami szerintük jelentősebb volt. De írja meg az 1961-es év krónikáját bárki és bárhogy is, az igazság csak ez lehet: a béke erőinek további sikeres előretörése, a háborús politika és a gyarmati rendszer veresége, de legfőbb a szovjet tudomány világraszóló győzelmének esztendeje van mögöttünk. SZOVJET EMBER A VILÁGŰRBEN „Amikor a Föld körül repültem a szputnyik-űrhaj ón, láttam, hogy milyen gyönyörű a mi bolygónk. Emberek, ahelyett, hogy megsemmisítenénk, őrizzük meg és gyarapítsuk ezt a szépséget!" (Gagarin) 1961. április 12-e olyan dátum, •melynek fénye sohasem homályosul el a történelem lapjain. E nap reggelén új korszaknak, a világűr-utarások korszakának kezdetét jelezte az óramutató. Az ember átlépte bolygónk határait, majd újra visszatért a Földre. Az álom valósággá vált. A példátlan utazás ámulatba ejtette az egész világot. Államfők és egyszerű dolgozók, kiváló tudósok és iskolásgyerekek küldték üdvözletüket a szovjet népnek. „A Vosztok kozmikus űrhajó Gagarin őrnyagot beröplti a történelembe", „Az emberiség legnagyszerűbb eredménye“, „Meg kell emelnünk kalapunkat a szovjet nép előtt" - az ilyen és az ehhez hasonló címek bejárták az egész világsajtót. De az emberek nemcsak tapsoltak, hanem igyekeztek a hőstett jelentőségét is felmérni a jelenkor és a jövő szempontjából. Nem véletlen, hogy a világmindenség úttörője a szovjetek országának állampolgára. És bár az „Auróra" ágyúlövése nem hasonlít a csillagok felé induló rakéta roppant robajához, e két esemény között mégis szoros logikai összefüggés van .„Az 1917-es októberi forradalom óta - állapítja meg az „Evening News“ című angol lap — az oroszok a technikai haladás terén nemcsak utolérték, hanem el is hagyták az összes többi országét". „A szovjet nép győzelme — írta többi között az Al-Akbar című egyiptomi lap — nemcsak új korszakot nyit meg az emberiség történetében, hanem egy olyan új világ kezdetét is jelzi, amelyet semmiféle kötelék nem fűz a régi világhoz." A világmindenség meghódítása sürgetően követeli az emberektől, hogy örökre szakítsanak a háborúkkal, éljenek egymással barátságban és egyetértésben. „Ezen az ünnepi napon újból békefelhívással forduilunk valamennyi néphez és kormányhoz" — hangzik egyebek között az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió kormányának üzenete, amelyet az első űrutazás alkalmából tettek közzé. Korunkban a béke, a szocializmus és a haladás fogalma szorosan egybefonódik. Az űrhajó, amelyet a szovjet tudomány, a szovjet emberek munkája és géniusza hozott létre, az egész emberiség boldogsága felé tör utat. Jól mondták a világ tudósai, hogy Gagarin világűrutazása nem az utolsó ebben az évben. Alig négy hónapra rá, amikor Gagarin elsőnek tért viszsza sikeres útjáról, a szovjet nép egy másik fia, German Sztyepánovics T y i t o v huszonötórás Föld-körüli útjával, amelynek során 700 000 km-t tett meg, bebizonyította, hogy a világűr meghódításáért folyó harcban a Szovjetunió tovább fokozta előnyét az USA-val szemben. Ma már mindenki előtt világos, hogy a Vosztok 2 sikeres útja biztosíték arra, hogy szovjet ember jut fel elsőként a Holdra. Tyitov űrrepülése fényes bizonyítéka annak, hogy a szovjet űrkutatás útja felfelé ívelő. Még a legreakeiósabb nyugati sajtó is kénytelen volt elismerni a szovjet űrkutatás hatalmas sikerét. Kártyavárként omlottak össze Nyugaton azok a dajkamesék, amelyek a Szovjetunió technikai elmaradottságáról beszéltek. A tények meggyőzték az embereket Nyugaton is, és ma már senki sem kételkedhet a Szovjetunió óriási technikai sikereiben. A BÉCSI TALÁLKOZÓ A két sikeres szovjet világűrutazás között egy rendkívül fontos eseménye volt az elmúlt évnek. Június 3-án a bécsi Belvedere-palotában létrejött a Hruscsov-Kennedy találkozó, amely a békeszeretö emberiség harcának, különösen a rugalmas, tárgyalásra mindig kész szovjet diplomáciának érdeme. A két legnagyobb hatalom kormányfőinek első személyes találkozása a nemzetközi élet fontos eseménye volt. Maguk a találkozó résztvevői is erre a következtetésre jutottak. A két kormányfő nyíltan megbeszélt több nagyfontosságú nemzetközi problémát: a leszerelést, az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, a német kérdést és más nemzetközi problémát. Kifejtették egymásnak kormányuk álláspontját, s ez már magábavéve is sokat jelent, hiszen a találkozóra a nemzetközi helyzet bizonyos fokú kiéleződése után került sor. A bécsi szovjet-amerikai megbeszélés azért is tekinthető fontosnak, mert Hruscsov miniszterelnök és Kennedy elnök megállapodtak abban, hogy fenntartják a kapcsolatokat a két országot és az egész világot érintő kérdésekben. Ebben világszerte annak a bizonyítékát látták, hogy a realizmus győzedelmeskedik a politikában. „Abból a tényből kell kiindulni, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, s a szocialista és'a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk békés együttélésüket. Az államok közti kapcsolatokban ez az egyetlen ésszerű út, amely a béke biztosításához vezet, — hangsúlyozta beszédében a szovjet kormányfő. A béke biztosításának útja nem könnyű út. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Nyugaton még működnek azok a befolyásos körök, amelyek nem hajlandók józanul tudomásul venni az idők szavát. Egy azonban bizonyos: nem lehet továbbra is elodázni a megérett nemzetközi problémák megoldását, mert az emberiség megelégelte, hogy állandóan az új háború kitörésének fenyegető árnyékában éljen. A KOMMUNIZMUS ÚTJÁNAK REFLEKTORA A Szovetjunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa minden túlzás nélkül korjelző határkövet jelent nemcsak a szovjet nép, hanem az egész emberiség életében. A kommunizmust építő szovjet emberek tanácskozásának jelentőségét e szavak távolról sem mérik fel. Azt majd az élet, a történelem fogja megfelelőképpen értékelni. Azonban le kell szögeznünk, hogy az SZKP új programja és a XXII. kongresszusa olyan célkitűzéseket jelöl meg, amelyek a világ arculatát teljesen átformálják. Bátorság, elszántság, az igazságba vetett biztos tudat, az elkövetett hibák feltárása jellemezte a kongreszszus egész lefolyását. Ez a legnagyobb erélye annak a pártnak, amely a 220 milliós Szovjetunió népét a nagy győzelmekhez vezeti, s utat mutat a többi szocialista államok, valamint a függetlenségüket és szabadságukat kivívott országok, s nem utolsó sorban a kapitalista államok haladó millióinak számára is. lyen nehezen törődnek bele a gyarmatosítók a gyarmatok elvesztésébe. Még a fegyveres támadástól sem riadnak vissza, hogy ideig óráig megállíthassák a történelem kerekét. Kuba példája azonban világító fáklya a többi dél-amerikai ország népe előtt is, amely előbb-utóbb lerázza a nyakáról az imperialista igát. Az afrikai földrészen az elmúlt év folyamán óriási méreteket öltött a nemzeti felszabadító mozgalom. A szabadságukat és függetlenségüket elnyert országok egyre nagyobb bizalommal fordulnak a szocialista országok segítő kezéért, hogy minél előbb megszabaduljanak az imperialista elnyomás gyászos örökségétől. A kongói nép Lumümbának az imperialisták által meggyilkolt vezérének szellemében egy pillanatra sem adja fel a küzdelmet és ez a hősies példamutatás harcra serkenti a többi elnyomott ország népét is. Ütött az imperializmus órája. Az 1961-es évben még jobban elmélyült a rothadó kapitalista társadalmi rendszer válsága. A béke erőinek hatalmas előretörése biztos jel a jövőre. Tóth Géza 2 lidiff uíi/ff 1961. december 24. Amikor vázlatosan próbáljuk felsorolni az esztendő kimagasló eseményeit, az igazság megköveteli, hogy említést tegyünk a kisebb jelentőségűnek tűnő dolgokról is. Hiszen ezek alkotórészei a nagy egésznek. Ha a béke erőinek hatalmas előretöréséről beszélünk, akkor az természetes, hogy a háborús politika híveinek vereségét, az imperializmus, valamint a gyarmati rendszer további válságát jelenti. Az amerikai imperializmus áprilisban végrehajtott sikertelen kubai inváziója fényes bizonyíték arra, miszovjet atomfizika éppúgy mint Jr I a többi tudományágak a Szov-I I jetuniőban, a legnehezebb években született, amikor az orosz proletariátus ádáz luizdelmet folytatott az idegen ellenséges betolakodókkal. No de minden nehézség ellenére, amelyekkel a szovjet tudomány megbirkózott, a fiatal szovjet állam kiváló szakembereket és tudósokat nevelt, akik a forradalomelőtti tudományágak tradícióját továbbfejlesztették és dicsőségre vitték. A szovjet állam megalakulásának első percétől kezdve nagy súlyt fektetett a tudomány és technika fejlődésére. És a szovjet tudósok fáradságot nem ismerő kitartó munkája meghozta gyümölcsét: ma a szovjet atomfizikának nincs világszerte vetélytársa. Mielőtt a szovjet atomfizika sikereiről beszélnénk, meg kell említenünk A. F. Joffe akadémikus nevét, aki a XX. század legsokoldalúbb fizikusai és legkiválóbb kutatói közé tartozott. Joffe akadémikus az atomfizika terén nagyon sok kísérletet hajtott végre, amelyeknek eredményeit megtalálhatjuk csaknem minden fizikai tankönyvben. Még akkor, amikor a híres német tudós Roentgen tanítványa volt, megfigyelte a magnetikus tér hatását a beta-sugarakra (az atommag által kisugárzott elektronokat nevezik így) és új jelenséget fedezett fel, az elektronok ún. magnetikus fokuszációját. Ez a felfedezés nagy segítséget jelentett fizikusainknak az atommag alaptulajdonságainak és alkotó elemeinek vizsgálatában. Joffe további kísérletei is nagy lépéssel vitték előre a modern atomfizika fejlődését. Ezekben Joffe akadémikus bebizonyította, hogy azok a részecskék, amelyek a tárgyakból az elektromagnetikus sugarak (világosság) hatására távoznak, negatív töltésűek vagyis elektronok. Joffenak nagy érdemei vannak a mai szovjet fizikus nemzedék nevelésében is. Jogosan nevezik öt a szovjet fizika atyjának. Gondos irányítása sok kiváló szakembert és önfeláldozó tudóst állított az atomfizika szolgálatába. Az atomfizika sikeres fejlődését sokban elősegítette egy másik kiváló szovjet tudós-fizikus D. D. Ivanenko. 1932-ben kimondta, hogy az atommag protonok és neutronokból áll, nem pedig a protonok és elektronokból, mint ahogy Ivanenko fellépéséig azt sokan hitték. Ez a felfedezés mindjárt a neutron, az atommag semleges alkotórészének feltalálása után történt (Chadwick 1932) és helyességét nemsokára a gyakorlat is igazolta. Ezenkívül Ivanenko társalkotója a Kaszkád-elméletnek, amely a kozmikus sugárzás tulajdonságait tárgyalja. Ivanenko egyike a legnagyobb atommag-kutatónak. Tudományos kutató munkája nagy mértékben elősegítette a szovjet atomfizika rohamos fejlődését. D. V. Skobelcyn és a többi kiváló szovjet atomfizikusok közé tartozik, aki elsőként használta kísérletezéseinél a magnetikus mezőben elhelyezett Wilson-kamrát a kozmikus sugárzás vizsgálatánál. Kísérletei alapul szolgálnak a kozmikus sugarak fizikájának fejlődésében. A szovjet atomfizikusok között elsődleges hely illeti meg Igor Vasziljevics Kurcsatov akadémikust, aki egyike a szovjet atomipar megalapítóinak. Az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy a Szovjetunióban még a Nagy Honvédelmi Háború előtt az atomfizika fejlődése rohamos méreteket öltött. Kurcsatov vezetése alatt létesült Leningrádban az első ciklotron, amely első volt egész Európában. 1934-ben a neutronokkal végzett kísérletezések közben fedezte fel a nehéz magok hasadását. Egy évvel később, B. V. Kurcsatovval I. V. Miszovszkival és L. I. Ruzsinovval együtt a neutronok rezonáns elnyelésével és a neutronok és hidrogén kölcsönhatáséval foglalkozott. Felfedezései nagy lendületet adtak az atomfizika további fejlődésének. I. V. Kurcsatov egyetemben a Szovjetunió többi kiváló fizikusaival arra törekedett, hogy az atomot az emberiség szolgálatába állítsák, hogy a belőle nyert óriási energia ne háborús célokat, rombolást, hanem a világbéke megszilárdulását, és az emberiség boldog jövőjének megteremtését szolgálja. Éppen a béke megőrzésének az ügye kényszerítette a szovjet atomfizikusokat arra, hogy atomfegyvereket is gyártsanak, amelyek segítségével megdöntötték az USA atom- és hidrogén-bombáinak monopóliumát Nagyon találóan mondja erre Kurcsatov: „A mi célunk a békés atom — a bomba csak kikényszerített szükségszerűség." A szocialista tábor minden országa, élén a Szovjetunióval, kezdettől fogva arra törekedett, hogy az atomenergia kizárólag csak békés célokat szolgáljon. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a világ első atomerőmüve a Szovjetunióban, Dubnoban, Moszkva mellett épült fel és 1954 júniusában kezdte meg működését 5000 kilowattóra teljesítőképességgel. Azóta már a voronyezsi és a leningrádi területen egy-egy 420 MW-os. az Uraiban pedig egy 400 MW-os atomerőművet építenek. 1957-ben a leningrádi hajógyárak tengerre bocsátották az első atomjégtörőt, amely a „Lenin" néven ismert és nemrégen tért vissza az első északi tengeri útjáról. Mind sűrűbben és sűrűbben használják fel az atom energiát az iparban, a mezőgazdaságban, a biológiában, az orvostudományban és a tudományos technika többi ágaiban. Ezenkívül a szovjet atomfizikusok elsőkként foglalkoztak az atomátalakulásokhoz szükséges nagyenergiájú részecskék előállításával — a gyorsító berendezések készítésével. Ma a szovjet fizikusok a jelen fizikájának legaktuálisabb problémájával — a termonukleáris reakcióval foglalkoznak. E célra sok tudományos kutatóintézet létesült a Szovjetunióban. A Szovjetunió az atomenergia felhasználásával a nemzetgazdaságban kiszélesítette a nemzetközi együttműködést. Sokoldalú támogatást nyújt a szocialista tábor országainak az atomerőmüvek és atomreaktorok létrehozásánál és legjobb szakembereit küldi segítségül, A moszkvai, leningrádi. charkoví, és kijevi főiskolákon százával tanulnak külföldi diákok, akiket a legkiválóbb szovjet atomfizikusok készítenek elő felelősségteljes hivatásukra. A Szovjetunió javaslatára létesült az első Egyesült Atomkutató Intézet a Moszkva melletti Dubnóban. Az itt dolgozó tudósok és mérnökök a világ 12 szocialista államát képviselik, — többek között a mi hazánkat is. Ez a kutatóintézet 1956-ban létesült. Azóta már Dubno a „tudományok városává" fejlődött. Az atomkutató intézetnek 5 laboratóriuma van, amelyek az atomfizika 5 különböző területén dolgoznak. A kutató intézet munkájának eredménye mutatja, milyen termékeny talajra kerülhet békés nemzetközi együttműködéssel az atomenergia felhasználása akkor, ha a közös érdekeket képviselők mindegyike arra törekszik, hogy az atomból nyert energia csakis békés célt — a világ összes népeinek igazi boldogulását szolgálja. Igén, az atomnak csak a békét kell szolgálnia. Ez a jelszó vezérli haladó szellemű tudósainkat. Az atommagban nagy mennyiségű energia rejtőzik, amelynek a technikában való felhasználása megnyitja az emberiség előtt az általános jóiét kapuit. És ez az energiaforrás kifogyhatatlan, mert hiszen minden, ami minket körül vesz, atomrészecskékbő! ál!. Csak a módot kell elsajátítanunk, hogy megtudjuk nyitni ezeket a forráskutakat. Azután már csak rajtunk áll, hogy megakadályozzuk ennek az óriási erőmennyiségnek romboló célokra való felhasználását, fgy nyílik meg majd előttünk az igazi jóléthez és boldogsághoz vezető út, amelyet még a legnagyobb álmodozók sem tudtak elképzelni. És ez a célja minden becsületes embernek az egész világon. Peter Galan, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa. Történelmi kép, amely bejárta az egész világot. Nyikita _ Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Jurij A'ekszejevics Gagarin és German Sztepánovics pjjij! Tyilov társaságában a moszkvai Vörös téren. Hruscsov elvtárs az egész szovjet nép nevében boldogan : öleli meg a két világiirutast, akikre méltán büszke a szovjet iii§i! haza és az egész haladó világ. Ezt a képet minden túlzás nélkül nevezhetjük az 1961-es év legjelentősebb jelvételének, hiszen Gagarin és Tyitov hőstette ,., új korszakot nyitott az emberiség történelmében: megnyitották az utat a csillanok, a oitáaür meahódifása felé 4 szovjet atomfizika fejlődése Századunkra, a XX. századra nagyon jellemző az atomkorszak elnevezés. Manapság az atomfizika legfontosabb tudományágak egyike. Fizikusaink az utóbbi 60-70 év alatt legnagyobb sikereiket az atom kutatás terén érték el. Amikor Becquerel francia fizikus 1896-ban először figyelt fel a radioaktív kisugárzásra, nem is sejtett« hogy felfedezése az emberiség történelmében az atomkorszak határkövét fogja jelenteni. Becquerel meg figyelései felkeltették az általános érdeklődést és a természettudósokat arra osztökölték, hogy behatoljana a tudomány addig ismeretlen mélységeibe és megfejtsék annak rejtélyeit. Az ő érdemük, hogy arányla rövid időn belül kibővítették ismereteinket az atomról és annak legfontosabb alkotórészéről — az atom magról. Azok között, akik az atomkutatás terén a legszebb eredményt érték el, a szovjet tudósokat kell meg említenünk. Nevüket és sikeres munkáiuk eredményét ismeri és becsüli m enész vilin
