Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-07-19 / 58. szám

Áll a cséplőgép A esatai «Következet határa nagy alkság. A nyár hevétől 442 hektáron érett meg a gabona. A munka bizony nem kevéa. J61 meg kell fogni a do­­log végét. A szövetkezetben minden tartalékot ki kell használni, mert munkaerő dolgában szőkén állnak. • Az aratási munka nehezen indult Az aratási munkákról elsősorban la Clbula János mezőgazdász véle­ményét kértük ki. — Idejében kezdték az aratást? — Nekifoghattunk volna hamarabb Is. Főleg a kétmenetes aratásnak. — És a eséplés? — Sajnos, az első cséplőgép csak nemrég indult, mert még a takar­mány betakarításával foglalkoztunk. A gépek munkájáról Rafaj Pál gé­pesítő nyilatkozik. — A géppark általában felkészülve indult, de mostanában elég sok a Ja­vítás a kombájnokon és a kévekötő­­gépeken is. Egyrészt nem volt elég tapasztalatunk a kétmenetes aratás­hoz, másrészt a gépjavítás Is jobb lehetett volna. A mezőgazdásszal és a gépesítővei folytatott vita tehát megmutatja, hogy a esatai szövetkezetben az in­dulás nem volt a legjobb. A helyi nemzeti bizottságnak és a szövetke­zet vezetőségének aprólékosabb mun­katervet kellett volna kidolgoznia, hogy a szénabetakarítás például ne akadályozza a cséplőgépek indulását. Ha a szövetkezetben nincs elég mun­kaerő, a községből kellett volna bri­gádmunkásokat szerezni a cséplőgép­hez. A második cséplőgép még most sem dolgozik. Babinszki Mihály szö­vetkezeti elnök szerint csak akkor indulhat, hogyha befejezik az aratást és akkor új munkaerők szabadulnak fel. Viszont ez a várakozás sok kárt A szervezési hiányosságok ellenére is sok szövetkezeti tag dicséretet érdemel. Az asszonyok Igyekezete meglepett. • öt asszony az aratögépeken Mivel a szövetkezet férfi munkaerő hiánnyal küzd, az asszonyok elhatá­rozták, hogy felülnak az aratógépek­re. A gazdasági udvaron egy huncut­szemű fiatal lány mosolygott az ara­tógépről.- Csatán nem félnek a nők a fli­pektől? - kérdeztük. — Már miért félnénk?... Meg kell szokni... Szeretjük a gépeket - vá­laszolta vidáman Juhos Anna. - Gyérünk már, Mihály - szólt rá a ■ ’■ asp»«*»..*f.WJ V'* ' traktorosra - mert elmaradunk a többitől. A közeli búzatáblán Rafaj János és felesége dolgoznak az aratógéppel. — Jól megy a munka kettesben? — tréfálkozunk az asszonnyal. — Megy hát. Én a kévekötőre vi­gyázok, a férjem meg a traktorra. Nem lehet itt fennakadás. — Hány hektárt aratnak naponta? — Több mint 10 hektárt - vála­szolja a férj. Alig állnak a fényképezőgép len­cséje előtt, máris indulnak tovább a széles búzatáblába. A kombájnosok utolsót fordulnak és rövid ebédszünetet tartanak. Jó­ízűen eszik az ízletes székelykáposz­tát. Lukács Ernő feleségével és Párák Erzsébettel ízletes ebédet főz a me­zön dolgozó szövetkezeteseknek. (A szerző felvételei) — Jól főz ez a'Lukács — dicséri a szakácsot megelégedetten Hudák kombájnos. A kiadós ebéd után Juhos Pál kom­bájnjával együtt tovább indulnak. 150 mázsát is kicsépelnek naponta. A mozgó büfé Lukácsnéval és Párák Erzsébettel tovább megy. A esatai szövetkezet tagságának egy része hősiesen harcol a gazdag termés betakarításáért. Nézetünk szerint több tag szorgoskodhatna a mezőkön. A vasárnapi brigádban is csak 20-an vettek részt az aránylag nagy községből. Még csak 30 hektá­ron végezték el a tarlóhántást, mert nincs elegendő munkaerőjük a szal­maösszehúzásra sem. Amint már em­lítettük, a második cséplőgép is csak a napokban indul. A helyi nemzeti bizottságnak és a szövetkezet vezető­ségének a cséplésnél okvetlen meg kell szervezni legalábbis a meghosz­­szabbitott műszakot. Ha jó agitációs munkát folytatnak, a községből nyer­hetnek brigádmunkásokat. Bállá József Vasárnap sem tétlenkednek A napokban meglátogattam a Lévá­tól 2 km-re levB Gényei Állami Gaz­daságot, ahol az aratási munkák hely­zetéről érdeklődtem Vörös László mezőgazdásztól, — Éppen jókor jött - mondotta, — mert az aratás kellős közepén tar­tunk, és így módjában áll megtekin­teni az idei iljmódszerű aratásunkat. — Maguk is alkalmazzák a két- és hárommenetes aratást? — Kizárólag ezt alkalmazzuk —• hangzott a magabiztos válasz. Búzából és tavaszi árpából hektá­ronként 31 mázsára számítanak. A traktorok a gazdaság udvarába hordják a felszecskázott gabonát. Há­rom nagy ürtartalmú pótkocsi van tartalékban, s a határban mindig telt pótkocsi várja a vontató traktort. Kint, a határban megtekintettük még a rendfelszedőt, amely kifogástalan munkát végez, nem hagy a tarlón egy szál kalászt sem. Három személy ke­zeli, a tisztításnál pedig 5 ember szük­séges. — Ezt az aratást látom a legjobb­nak — mondja Vörös elvtárs. - Ol­csó, gazdaságos és gyors, csupán S személyt igényel. így reméljük, hogy július 20-ig, a tervezett határidőre befejezzük az aratást és cséplést. Igaz ugyan, hogy addig nincsen meg­állás, mert még vasárnap is arattunk és csépeltünk, váltott műszakban. Kúcs Gyula (Alsószecse) Rafaj János és felesége munka közben Nemcsak a madzag Olyan formás, szép kazlakat, mint az Ekeli Állami Gazdaság újmajori részlegen láttunk, ritkaságszámba megy. Vígh Lajos kazalmester, Kiss Dezső és Vasi Gyula kazalozók megteszik a magukét. Valamint a ko­csisok és a K-441-es szalmasajtológép mellett dolgozó Simon Imre traktoros és Jakab István, a sajtológép kezelője is kitesznek magukért. Eddig rendjén is a dolog! Csakhogy a szalmabetaka­­rltás körül észlelt hiányosság mégsem vall jó munka­­szervezésre. A szalmasajtológép a bálákat a földre szór­ja, nem pedig egyenest a pótkocsira. Ez mindenképpen munkatöbblet, s nem teszi lehetővé a tarlóhántást vég­ző Kosa István détésnek a folyamatos munkát. T Madzaghiány miatt ma is tíz órakor kezdtük a szalmasajtolást — bosszankodtak ottjártunkkor a dol­gozók. — Hétfőn, kedden és csütörtökön meg az eső abajgatott bennünket. Nincs helye Üjmajoron és másutt sem az önelégült­ségnek, s a többnyire ebből eredő késlekedésnek! Jobb munkaszervezéssel, az idő és minden eszköz tökélete­sebb kihasználásával mind a szalmaletakarítás, mind­­pedig a tarlóhántás meggyorsítható. (ko) Dobri Jenő, raktárkönyvelő elfoglaltsága mellett is szakít időt arra, hogy naponta ismertesse a munkaverseny eredményeit, megdicsérje az élenjárókat, s bírálja — a szövetkezet versenytábláján keresztül — a lemaradozókat. (Foto: nki) is x'.JSö,-.--■ -A4yfc>»s>xiv.y*: » A 4* # * « * Ä * Legyen a kombájnoké a szó Hudák János kombájnos • Csaknem 100 ezer dolgozó tekin­tette meg a bratislavai filmfesztivált. • Magyarországra utazott a 70 tagú Bendl-férfi kórus, hogy Budapesten és több balatoni üdülő helyen mutas­sa be műsorát. A kórus tagjai a brnói Ján áverma Üzem dolgozói. • Kirgiz tudósok javaslata szerint a televízió- és rádióleadókat a he­gyek csúcsain építik fel, mert így nagyobb távolságban is tiszta az adás. • 1869-ben készült Liszt-arcképet adományozott az NDK weimári em­lékmúzeumának a 90 esztendős Elsa Ziegler, aki gyermekéveiben gyakran megfordult a nagy zeneszerző házá­ban. • * • a rimaszombati járás aratási előkészületeiről nemrég la­punkban már írtunk. A járási nemzeti bizottság, okulva az elmúlt év hibáin, idén 6000 hektár gabona kombájnos aratását tervezte, főképp kétmenetes mód­szerrel. Ellátogattunk ebbe a járásba, mert érdekelt, betartják-e tervüket? A járási aratási bizottság gyűlésén meglepetés ért. A gabona kétharma­dát már learatták. De hogyan? Negy­venhárom kombájn csupán 1000 hek­tárról takarította be a termést. S az értekezleten a funkcionáriusok objek­tív okokkal igyekeztek megindokolni a lemaradást. Adamovics elvtárs, a tornaijai gépállomás igazgatója hosz­­szan sorolja fel azoknak a kombájno­­soknak nevét, akik naponta 3 hektár­nál nem aratnak le többet. Az össze­gezésből kitűnt, hogy míg az önkötö­zőgépek 7 — 8 hektárt aratnak le na­ponta, a kombájnok ennek alig felét végzik el. A gyűlésen azonban nem beszéltek arról, hogy a méhészkei kombájnosok miért tudnak naponta 9 hektárt is learatni. A hiba bizonyára a felkészültségben rejlik. Hiszen Bízik elvtárs, a Palári­­kovói Állami Gazdaság kombájnosa már csaknem 300 hektáron aratta le a gabonát és elhatározta, hogy leg­alább 500 hektárt végez el, tehát egymaga olyan területet arat le, mint a rimaszombati járás 43 kom­bájnosa együttvéve. A gyűlésen többen kifogásolták azt is, hogy kevés a szalmaprés. Mások viszont azt hangoztatták, hogy a föld­művesek nem szeretik a kombájno­kat. A Csallóköz rónáin nem egy kom­bájn dolgozik szalmaprés nélkül, még­sem zúgolódnak. A szalmát a legkü­lönbözőbb módszerekkel gyűjtik ösz­­sze. S ha valaki a kombájnos aratást ócsárolná, egyszerűen kinevetnék. A járási aktíváról borús hangulat­ban távoztunk, habár nem akarjuk elhinni, hogy az itteni földművesek ne szeretnék legjobb segítőtársukat, a gépet. S a gyűlésről határszemlére indultunk. Első utunk Gortvára vezetett. A he­lyi nemzeti bizottság irodájában csak egy nénit találtunk. — A titkár elvtárs merre jár? — kérdeztük. — Kint van a határban az asztago­­lóknál. — Kombájnnal is aratnak? — Arattunk, de elvitték, pedig kár érte, mert így hamarabb befejezhet­nénk az aratást. A szövetkezet irodájában Cetner Sándor könyvelő is megerősítette, hogy a kombájnt elvitték. A gabona­félék kaszálását már befejezték ugyan, de a kombájn sokat segített volna, hogy hamarabb magtárba gyűjtsék gabonájukat. A simonyi határban Balog Aladár kombájnos végzi a kétmenetes ara­tást. — Hány hektárt arat le naponta ? — tesszük fel a kérdést. — Több mint 8 hektárt. — Elégedettek-e a szövetkezeti ta­gok a kombájn munkájával? — Már hogyne lennének, jóval Ol­csóbb így a termelés, meg ha én a tarlón kicsépelem a gabonát, nekik már nem kell a cséplőgépnél szívniuk a port. Önmagának pedig senki sem ellensége. S így sorolhatnánk tovább a példá­kat, amelyek megdöntik azt a hely­telen nézetet, hogy a földművesek nem szeretik a gépet. A hiba talán ott van, hogy a nemzeti bizottságok dolgozói nem népszerűsítik eléggé a kombájnaratás előnyeit, s a kombáj­nosok képzésére sem fordítottak kel­lő gondot. Azonban a rimaszombati járásban is találni olyan kombájnost, aki nem 3 — 4, hanem 8 — 9 hektárt arat. Ha a kombájnosok többsége is hasonló eredményeket érne el, úgy a földművesek is nagyobb bizalommal tekintenének a gépekre és az új mód­szerekre. A rimaszombati járásban is telje­sen beérett a gabona. Ez pedig arra késztessen mindenkit, hogy az önelé­gültséget és téves nézeteket félre­téve, jobban használják ki a gépeket és a kombájnok teljesítőképességét. Okoskodás helyett eredménythozó tetteken legyen a sor. B. J. ^Xr,Cv.cL _ yhmíyer 3 1961. július 19, okozhat a szövetkezetnek, ha esetleg rosszra fordul az időjárás, Ottjár­tunkkor kevés gondot fordítottak a halomba hordott árpa szárítására is. Szép, napos idő volt, a szárításnál mégsem dolgozott senki. Angliában olyan répazúzó gépet gyártanak, amely óránként 5 tonna répát zúz össze és 0,85 liter foszfor­savval tartósít, úgyhogy ezt rakásba hordva elegendő csak répalevéllel befedni. Zúgnak a gépek A fegyverneki EFSZ irodájában csak Szúnyog Imre segédkönyvelő található. A vezetőség többi tagja a kévecsomózásban segédkezik. Vasárnap van, de a munka nem szünetel, közel kétszázan dolgoznak az aratásban. Szúnyog elvtárs készségesen tájékoztat az aratást illetően. Az Őszi árpa 29,85 mázsát adott hektáronként. A 430 hektár gabona betakarítását 3 kom­bájn és 6 kévekötő gép végzi. Nagy nehézséget okoz, hogy a dús gabona megdült, s így csak egy oldalról tudják vágni. Szép hektár hozamok at sejtet a búza is. A 22 vagon gabona eladását maradéktalanul teljesíteni akarják. Csermák János, Kvasznyik András és Szebelecky Sándor kom­bájnosok jó munkájukkal nagy mértékben hozzájárulnak a gabona mi­­• előbbi betakarításához. A szövetkezet tagsága egy emberként veszi ki ré­szét a munkából. A CSISZ és a Sokol fiatatjai sem vallanak szégyent. Ott teremnek ők is, ahol dolgos kézre van szükség. Az időközben befutó Kiss Gyula mezőgazdász dicsérettel nyilatkozik a fiatalok szorgalmas munká­járól, amelyet a lóhere betakarításában végeztek. Segítségük tette lehetővé, hogy veszteség nélkül tudták behordani a takarmányt, amelyből körülbelül 80 vagonnyit tároltak. A kapásnövények arról tanúskodnak, hogy a szö­vetkezet tagsága nem hanyagolta el a növényápolást. A kukorica már ki­hányta kalászát. A mák és a cukorrépa is megannyi bizonyítéka a szövet­­kezetesek odaadó munkájának. Természetesen ebben nagy része van a pré­miumrendszer serkentő hatásának. A hontfiizesgyarmati EFSZ-ben is hasonló a helyzet. A kombájnok zú­gása és a kévekötők kelepelése tölti be a Szikince máskor oly csendes völgyét. Szabó József könyvelő tájékoztat, mivel a szövetkezet vezető­sége határjárásra ment. A 625 ha gabonna betakarítása nem könnyű feladat. De ahol olyan dolgozók végzik a munkát, mint B e r e c z Béla, Ménesi András és Köteles Róbert kombájnosok, nincs ok aggodalomra. Berecz Béla új szovjet kombájnjával kétmenetesen aratja a gabonát. Ezt körül­belül 200 hektáron kell elvégeznie. A 26 éves Berecz Béla a 19 éves Koncz Irénnel végzi a munkát. Elárulhatjuk, hogy kettőjük között több van mint barátság. Hiszen szeptember 9-re tűzték ki esküvőjük napját. Nem kevés gondot okozott a takarmányok betakarítása sem. Háromszáz hektár lóhere és 150 hektár réti széna betakarítását kellett megoldaniuk. Ha némi vesz­teséggel is, de ezt' a fontos feladatot is a napokban elvégzik. A brigádosok segítsége sokat jelentett. Már a eséplés is megindult és egyben a gabona eladási tervének teljesítése. Eddig körülbelül 300 mázsa gabonát szállítot­tak az álllami raktárakba. A Szikince völgyében a gépek a szebb, a boldogabb holnap, a szocializmus diadalmas országépítésének dalát, a dolgozó nép szabad életének himnu­szát zengik. Andrlskin József (Zselíz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom