Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-11-01 / 88. szám

A Berek vadonéban békák milliónyi hada brekeg egymással versenyezve, káka tövében bíbic és vadkacsa búvik kora tavasztól késő őszig. A bővizű erek tele vannak ebihallal, lópiócával, mocsári ponttyal, s halász helyett félénk vadliba, hosszúnyakú gém és fél lábon álló gólya leseget rájuk. Az ingoványt és a tocsogókat érdes, savanyú fű nőtte be. A szikkadt részeken pedig réti perje nő ritkán, silány aljfüvekkel vegyesen, amelyek olyan puhák, mint a selyem és úgy lapulnak a földhöz, hogy a kasza sem fogja.

— És mégis kaszáltunk — sóhajtott fel Begala Gyula, a növendékállatok gondozója, aki nemcsak Jánokon, de az egész vidéken a legjobb kaszások közé tartozott.

Vele egy Időben a híres kaszások között emlegették még a Kötelesfiúkat, Pétert, Dezsőt, Ferit és a többit. A Musinszkik meg olyan széles rendet vágtak, mint manapság a kaszálógép. Feri pusztai tölgyként emelkedett ki hatalmas termetével a többiek közül. Pista is derék volt és felülmúlta valamennyiüket, bikaerejével.

De ki győzné felsorolni azokat, akikre büszke volt a falu, a vidék, a parasztság. Rengeteg kaszás vágta a vadbíkának se való szénát részibe és napszámban hétről hétre. Ajkukon káromkodás és nóta született, Szidták a sorsot, vigasztalták magukat, hogy könnyebben menjen a munka. Még a békák ts elhallgattak, ami* /

kor rázendítették: „Harminchárom

kaszás mind egyszerre vágja .. .*

Ez az idő elmúlt. Gépek könnyítik meg a parasztság munkáját. A mindennapi robotot felváltotta az emberibb élet.

— Mindenkin segített a «zoclallzmus, csak a Bereken nem, — jegyezte meg bajuszát pödörve egy öreg jánoki ember.

És mivel a Berek, meg néhány

szántóföldi dűlő csak a munkaerőket kötötte le, de nem sok hasznot hajtott a szövetkezetnek, a fiatalok

Karcsák Erzsiké negyedmagával választott új otthont szülőfalujában

kezdtek elszállingózni a faluból. Mesteremberekké váltak, szülőfalujuktól távol a Kötelesek, a Muszinskik meg a többiek.

Elmentek, de nem örökre. Egyenként jönnek vissza és szebbnél szebb házakat építenek szülőfalujukban. Ide húzza őket a honvágy és a változó természet. Karcsák Erzsiké, a szövetkezet egyik legügyesebb fejőnője pedig negyedmagával választott új otthont szülőfalujában; két gyermekével és férjével, Drahoslav Bichterrel, az ügyes bágerossal, aki egész nap vájja a vízlevezető csatornákat az ingöványban. A szabályozott Berek vize a szintén szabályozott Kanyapta patakkal az új medrű Bódvába ömölve hagyja el a tájat, áradást soha többé nem okozva.

A beláthatatlan silány réteket traktorok szántják éjjel-nappal az egész

Vízlevezető csatorna az Ingoványbán

vidéken. Eltűnt a vadvíz, de he szomjas lesz a föld, a csatornák bőséges öntözővízzel locsolják a növényzetet. Eddig ezeken a réteken átlag 20 mázsa silány széna termett, beleszámítva a sarjút is. Jövőre pedig ugyanazon a helyén 700 — 800 mázsa silókukoricával számolnak, bizonyára a korai burgonya, cukorrépa és a többi nagy termőképességű növény is gazdag termést hoz.

— De nemcsak a széna és a silókukorica termése közötti különbséget kell számításba venni - magyarázta Stromp József, a szövetkezet elnöke, — hanem azt is, hogy mennyivel több tejet adnak a tehenek, mennyivel

1 több istállótrágya jut a földre, és mennyivel több takarmányt termeszthetünk magra. Ez évben például 18 hektár lóhere 75 mázsa magot termett. Ha nem lett volna szükség takarmányra, mind a 70 hektárt meghagytuk volna magnak; bizonyára még osztalékra is jutott volna a munkaegységek kifizetésén felül.

UTOLÉRTÉK AZ IDŐT

Kecskeméti István könyveld papírt, ceruzát vesz a kezébe, számol és magyaráz:

— Eddig az alacsony hozamú növényfajták, mint például a zab, adták a nagyobb hozamot a talaj gyenge termóereje miatt, s lemaradtak a nagy termőképesSégü növények, a kukorica meg a cukorrépa. De megváltozik a helyzet emezek javára a Berek révén. Az embereknek is megjön a kedvük. Ez éven már az őszi szántást is hiánytalanul elvégezzük, amire azelőtt nem volt példa. Ezután pedig nem engedünk a negyvennyolcból.

A szocializmus tehát már a Bereken is segített. Megváltozik a természet és új arcú emberek születnek.

Csurilla József

Változik a természet,

változnak az évek

A Berek vadonéban

3 > .A ^ la s jí ^ ja

Vidám szüret LKS„Kirp"

Ki ne ismerné Limbachot s annak mámorító borát. Gyöngyöző, mint a tiszta kristály, s tüzes, mint s tűzről pattant menyecske.

A limbachi bor a nemzetközi borkiállításokon Is sikert aratott. A Limbachi szilvánlt 1959-ben Brüsszelben, 1960-ban pedig Budapesten tüntették ki aranyéremmel. Ilyen a limbachi bor emberemlékezet óta. A Kis-Kérpátok lankáin termő bor erejét és varázsát már a római birodalom határait és útjait őrző légiók tagjai is ismerték. Megkedvelték az aranyié italt, amely azóta is nagy közkedveltségnek örvend.

Megérett a szőlő. Benépesültek a Kis-Kérpátok lankái. Az emberek vidáman dalolva szüretelik szorgalmas munkájuk gyümölcsét. Forr az édes must, csakhamar gyöngyöző tüzes bor válik belőle.

Ezekben a napokban csaknem egész Limbachot a szőlőkben találjuk. Nem kis dolog a szüret. Hiszen egész éven át erre a pillanatra vártak. Ludovít Hanus, Martin Holenda és Stefan Babulic csoportvezetők irányítják a munkát, hógy az édes szőlő minél hamarabb puttonyba, s onnan a présházba kerüljön.

Az első mezei csoport a kultúrház mögötti hegyoldalon szorgoskodott. Harminc asszony, közöttük a legidősebb szövetkezeti tagok közé tartozó Anna Mitanová, Zuzana Bogárová és Katarina Slimáková oly gyorsan töltögették a puttonyokat, hogy Ondrej Hanúsek és Duáan Letrich alig győzték hordani a szekerekre helyezett kádékba.

— Az idei termés nem tartozik éppen a legjobbak közé — kezdte szőni a beszéd fonalát Stefan Mackó, a szövetkezet elnöke és Ján Markovié mérnök, a szövetkezet mezőgazdásza, amikor a szőlőből visszatérve megpihentünk a szövetkezet irodájában. — A szárazság kedvezőtlenül befolyásolta a szőlő fejlődését. Reméljük, hogy a jövő év kárpótol majd az idei veszteségekért.

A limbachi szövetkezetnek jelenleg 89 hektár szőlője van. Ha jő termést ad, van bőven bor is, jövedelem is. Más volt a helyzet 1950-ben, amikor a szövetkezetei megalakították. A szőlőtelepek nem voltak ilyen jó állapotban, mint most. A tagok régi, hagyományos módon telepített szőlőket hoztak a közösbe, s így ^zó sem lehetett azok gépi ápolásáról. Ezért a szövetkezet már az első évben hozzálátott a szőlőtelepek átrendezéséhez. Az utóbbi időszakban évente körülbelül 12 hektárt rendeztek át vagy telepítettek be szőlővel, úgyhogy ma már 66 hektár alkalmas géj>\' művelésre.

Milyen szőlőfajtákat termesztenek?

Elsősorban Zöldszilvánit, amelyet Limbachi szilváni néven ismer a fogyasztóközönség. Továbbá kisebb mértékben Kékszilvánit, Olaszrizlinget, Tramlnt, Burgundit, Zöldveltll* nit, Müller-Thurgaut (Rizlingszilvánit) és Kékfrankost.

Benépesültek a Kis-Kárpátok lankái. Telnek a hordók, pezseg a must, hogy dolgozóink ünnepi asztala még csábítóbb, gazdagabb legyen.

Jozef Sluk»

Szüretelnek a limbachi asszonyok

A nagyüzemi technológia, a gépesítés, valamint a szövetkezetek egyesülése új irányt szabott a mezőgazdasági beruházási építkezéseknek. A mezőgazdasági termelés nagyarányú összpontosítása, valamint a termelés szakosítása megkívánja, hogy az épületek megfeleljenek az új technológia minden követelményének. Mezőgazdasági üzemeink igyekezete már eddig is arra irányult, hogy az építkezés minél olcsóbb és gyorsabb legyen, azonban gyakran elfeledkeznek arról a még nagyobb jelentőségű szem pontról, hogy az új épületek beosztásukkal lehetővé tegyék a gépesítés minél nagyobb mértékű alkalmazását, az üzemeltetési költségek csökkentését, és minél hosszabb ideig megfeleljenek rendeltetésüknek. Ezek a szempontok megkövetelik, hogy a gazdasági épületek teljes mértékben megfeleljenek a ma ismert leghaladóbb termelési technológia és gépesítés követelményeinek. Csak így akadályozhatjuk meg, hogy a most épülő gazdasági épületek néhány éven belül elavultakká váljanak.

A harmadik ötéves terv idején már csakis ilyen szempontok szerint épít kezünk. Az ország összes mezőgazdasági üzemeit az a közös cél vezeti hogy megfelelő gazdasági épületekkel növeljék a termelés hatékonyságát. Ennek ellenére mégsem lenne helyes, ha szövetkezeteinket az irányító szervek egyoldalúan egy bizonyos épülettípus felépítésére köteleznék. A mezőgazdasági üzem joga és kötelessége, hogy természeti és gazdasági adottságai alapján a legjobban megfelelő és a leggazdaságosabb üzemeltetést biztosító épülettípus mellett döntsön.

Az állattenysztésben a fejőstehenek ápolása emészt' fel a legtöbb munkaerőt. Az eddigi kötött tartású istállók, amelyekben a takarmányszállítást függővasút alkalmazásával gépesítettük, haladást jelentettek ugyan a régi kisüzemi módszerekkel szemben, azonban az itt tartott tehenek gondozása mégis sok emberi munkái kívánt. Az említett épületek befogadóképessége (legfeljebb 100 tehén elszállásolására alkalmasak) nem tette lehetővé, hogy nagyobb összegeke* fordítsunk a munka gépesítésére. Földműveseink ezért a gépesítéssel első sorban a munkát igyekeztek meg-Az előrelátó gazda nemcsak a mának épít

könnyíteni, a munkaerőszükséglet csökkentésének kérdését pedig rendszerint figyelmen kívül hagyták. így ezekben az istállókban egy-egy állatgondozóra 14-18 fejőstehén ápolása jut. Tehát egy tehén gondozása évente körülbelül 160 munkaórát vesz igénybe.

A jövőben olyan tehénistállókat

kell építenünk, amelyek nagyobb befogadó képességükkel és ésszerű beosztásukkal a munka megkönnyítésén kívül lehetővé teszik a munkaerőszükséglet lényeges csökkentését is Ilyenek a nyitott szabadtartású és a takarmányfolyosős kötött tartású tehénistállók.

Az élő munka csökkentése szempontjából kétségkívül a nyitott istálló bizonyult a legmegfelelőbbnek. Mindenütt alkalmazhatjuk, ahol erre megfelelő éghajlati és természeti feltételek vannak, s a szövetkezet az állatállomány számára elegendő takarmányt tud biztosítani. A melegebb éghajlatú vidékeken az istálló dél felé néző oldala nyitott, másutt pedig nyáron eltávolítható épületelemekből áll. Helyes, ha gondoskodunk a tető hőszigeteléséről. A pihenőt » legtöbb helyen mélyalommal melegítik be, és úgy építik, hogy az almot gépileg takaríthassák el. A legtakarékosabb megoldás, ha az állatok takarmányozását önetetővel oldjuk meg. A 224 tehén befogadására tervezett nyitott tehénistállőban 1 állat elszállásolása 4200 koronába kerül, és egy tehén gondozása évente csak 85 munkaórát vesz igénybe.

Nyitott istállózás esetén a legnagyobb munkamegtakarítást a tejházban végzett gépi fejéssel érjük el, amely az istállóban végzett gépi fejéssel szemben 30 °,b-os munkaidőmegtakarítást jelent. Ezenkívül a tej kezelése higiénikus s a nagy befogadó képességű istállókban lehetővé válik a két műszak bevezetése.

Jelenleg háromfajta fejőállást használunk: a tandem, a halszálka elrendezésű és a párhuzamos fejőállást. Mindegyiknek megvan a maga előnya és hátránya. A tandem és a párhuzamos féjőállás lehetővé teszi az állatok egyéni beengedését, fejését és kiengedését, viszont ez a körülmény lehetetlenné teszi a munkatermelékenység oly nagy fokú növelését, mint a halszálkás fejőállás esetében. A halszálkás fejőállás viszont megköveteli a tehenek csoportos beengedését és fejését, tehát szükségessé válik a tehenek tejelékenység szerinti csoportosítása. Ezek szerint a tandem és a párhuzamos fejőállást a kevés férőhellyel rendelkező istállók nellett, a halszálkásat pedig a

Nyitott tehénistálló középütt a halsz"lka rendszerű fejőállással

nagy befogadó képességű istállók mellett építjük fel.

Ahol az éghajlati viszonyok nem engedik meg a nyitott istállózást, ott négy takarmányfolyosóval ellátott istállót építünk. Az ilyen típusú istálló fölöslegessé teszi a legtöbb munkaidőt fölemésztő takarmányrakodást, mivel a takarmányt a mezőkről egyenesen a jászolba szállíthatjuk. Erre a célra a közeljövőben ipari üzemeink nagy ürtartalmú teherkocsikat gyártanak, amélyek a takarmányt nemcsak a jászolba juttatják, hanem szükség szerint össze is keverik. Ezért a takarmányfolyosős istállókban is igen kevés helyet kell biztosítani a takarmányelókészítésre. A takarmányfolyosős istállókba automatikus fejőberendezést szerelünk, s a tej üvegcsöveken át jut az istállóból a tejbázba. A trágyát körben futó trágyaszállítóval takarítjuk el. Egy férőhely beruházási költsége 4100 korona, s egy állat gondozásának évi munkaszükséglete körülbelül 110 óra.

A növendékállatok elszállásolására a jövőben kizárólag nyitott istállókat építünk. A fiatal állatoknak szükségük van szabad mozgásra és legelésre, ami a bekötéses tartás esetében nagy munkamegterhelést jelentene. Egy-egy állatnak a pihenőben és a kifutóban — korának megfelelően — 2 — 4 négyzetméter helyet biztosítunk. A túlméretezett férőhely több munkát és több almot igényel. A növendékállatok számára is — éppen úgy, mint a tehenek számára — építészeink kétfajta istállót terveztek: egy teljesen nyitottat a déli melegebb vidékek, és egy zártat a hegyvidéki körzetek részére. A növendékállatoknak régi épületek átalakításával is biztosíthatunk nyitott istállót, mivel egyszerűbb megoldású, mint a tehénistálló, ahol nagyobb összpontosftásr* és a fejőállások megfelelő elhelyezésére van szükség.

A borjakat könnyű istállókban he lyezzük el, ahol többnyire mélyalmo» kutricákban, csoportosan szállásoljál* el őket. Az istállónak kifutója lc legyen, a borjak már Védettől hozzászokjanak a nyitott ist'állózás feltételeihez.

Ä sertések számára a harmadik

ötéves terv idején teljesen gépesített, ipari jellegű hizlaldákat építünk. A munka termelékenységének minél nagyobb növelése érdekében igyekeznünk kell egy helyre minél több állatot összpontosítanunk. A kidolgozott épülettípusokban automatikus etetőkkel és a munkálatok teljes gépesítésével csökkentjük a munkaerőszük' ségletet, úgyhogy 1200 állatot bízhatunk egy ember gondjaira, s egy mázsa húst körülbelül egy óra alatt állíthatunk elő. A munka termeié • kenységét az állatok súly szerint* csoportosításával növelhetjük.

A technológiában a legutóbbi évek során a legnagyobb változásokat » baromfitenyésztésben tapasztalhat tűk. A nagy kifutókkal ellátott, 250 — 300 baromfi befogadására épített ólak nagy igényeket támasztanak a gondozásra és értékes földterületet foglalnak el. A mélyalmos tojőházak hatszorosára növelik a munkatermelékenységet és nagy szántóterületet szabadítanak fel. A nagyobb városok mellett számításba jön a ketrece* baromfitelep építése amelyben a mun kálatok teljes gépesítésével még job . ban csökkenthetjük a munkaszükségletet. Ezek a baromfitelepek azonban költségesek és takarmányigényesek.

A harmadik ötéves terv folyamán 4200-5500 férőhelyes gépesített tojóházak építését tervezzük. Ezenkívül 10 000-20 000 férőhelyes baromfitelepek építésével is számolunk, amelyekben 2 — 4 földszintes tojóháznak közös gépi felszerelése lesz, vagy pedig a baromfiállományt ötemeletes tojóházban helyezzük el, ahol a tyúkokat mélyalmon vagy ketrecekben tartjuk.

A termények tárolására kizárólag emeletes raktárak építését tervez zük.

A múltban a mezőgazdasági építkezés kizárólag hagyományos építőanyagok használatával számolhatott. Az építkezéseknél tehát nem alkalmazhattunk ipari módszereket. A jövőben a mezőgazdasági építkezés számára is egységesített építőelemeket gyártunk, amelyek az építkezést olcsóbbá és gyorsabbá teszik. Az épületelemek készítését az építkezési vállalatok kerületi társulásai már ez évben megkezdik.

C. Gajdács Irén