Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-29 / 87. szám

A KOMMUNIZMUS ax emberiség lövője (Befejezés az 1. oldalról.) GITALOV: Meg szeretném még je­gyezni, hogy Garst 1958-ban, ahogy ő mondotta, életének legnagyobb ter­mését (hektáronként 64 mázsa sze­mestakarmányt) takarított be. Mi idén 75 mázsát takarítottunk be hektáronként. Még röviden a mező­­gazdasági komplex gépesítéséről sze­retnék beszélni. Meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdaság jelene és jö­vője a komplex gépesítéstől függ. Gépesítés nélkül nem növelhetjük a ♦ Ezekben a napokban minden poli­tikai eseményt háttérbe szorított a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. Ezt tükrözi az imperialista államok sajtója is, amely ugyan sajátos beállítottságával, de mégis kénytelen felszínen tartani e nagy jelentőségű esemény lefolyását. Ma joggal mondhatjuk, hogy az egész világ szeme Moszkvára irányul. Ez nem is csoda, hiszen nem kisebb do­logról van szó, mint egy új, igazsá­gosabb társadalmi rend megszületé­sének konkrét tervéről még a mai nemzedék életében. Míg azonban a békeszerető embe­rek százmilliói éber figyelemmel kí­sérik a kongresszus tanácskozásait és csodálattal tekintenek az emberi­ség jövőjének gyönyörű távlatait fel­mutató, építő tervekre, addig a reak­ciós tábor, létéért és hatalmáért resz­ketve, további akadályokat gördít a békés fejlődés útjába. Ezt bizonyítják az ENSZ-ben folyó tárgyalások is. Az USA nem hajlandó kinyitni a szemét az erőviszonyokban beállott változások előtt és görcsösen ragasz­kodik ahhoz, hogy az ENSZ továbbra is az imperialisták érdekeit szolgál­ja. Az ENSZ végrehajtó szerveinek átszervezésével kapcsolatban, a tag­államok többségének egyöntetű vé­leménye folytán, az imperialista biok kénytelen volt engedményeket tenni és beismerni, hogy a szocialista és a semleges országoknak is helyük van a világszervezet végrehajtó szer­vében, de irányító és uralkodó szere­péről nem hallandó lemondani. Az imperialista tábor ugyanis azt köve­teli, hogy a főtitkár öt helyettese közül három az imperialista blokk soraiból kerüljön ki. A politikai és biztonsági bizottság tárgyalásán Stevenson USA-küldött akaratlanul is leleplezte az imperia­lista hatalmak álláspontjának béke­ellenes jellegét. Elismerte ugyan a Szovjetunió és más békés államok álláspontjának helyességét, melyek azt követelték, hogy a nukleáris kí­sérletek kérdését az általános és tel­jes leszereléssel kapcsolatban kell letárgyalni, ugyanakkor azonban ki­jelentette, hogy az USA fenntartja jogát a kísérletek további folytatásá­ra. Nyilvánvaló tehát, hogy az USA és Anglia által benyújtott javaslat, mely követeli a kísérletek megszün­tetéséről szóló egyezmény aláírását, csak porhintés a világ közvéleményé­nek a szemébe. A béke régi esküdt ellensége, a német militarizmus is fokozza aktivi­tását azzal a céllal, hogy az utóbbi napokban némileg megenyhült nem­zetközi helyzetet, melyet elsősorban Hruscsov elvtárs kongresszusi beszé­de idézett elő, újból elmérgesítse. Bonn washingtoni követe, aki újabb instrukciókért utazott haza gazdái­hoz, visszatért Washingtonba, hogy ott tovább védje Adenauer álláspont­ját, mely ellenez minden megegye­zést a német kérdésben, nem fogadja el az európai békeövezet tervét és konokul tagadja a két német állam létezésének tényét. A bonni háborús gyújtogatok fokozzák nyomásukat nyugati szövetségesükre, sőt már az­zal is fenyegetőznek, hogy ha nem kapják meg a nukleáris fegyvereket, felül fogják vizsgálni a NATO-hoz fűződő viszonyukat. Elgondolkozhat­nának azokon a szavakon, melyeket Malinovszkij marsall a kongresszuson elhangzott felszólalásában hozzájuk és nyugati szövetségeseikhez inté­zett: „Értsék meg végre ezek szőrűi­tek, hogy néhány millió trotil erejű kis atombomba is elegendő sűrűn la­kott kis országaik elpusztítására, hogy egy szempillantás alatt elpusz­tuljanak saját barlangjaikban.“ Az angol királynő fiacskája nem hoz nagy dicsőséget az iskolára. A kis herceg ugyanis nyilvános iskolába jár. Persze nem akármilyen iskolába, hanem jól ösz­­szeválogatott arisztok­rata nebulók közé. A királyi szülő nem­rég ilyen levelet kapott az iskola igazgatójától: „Királyi Felség! Károly herceg igen közepes ta­nuló és még az osztály­átlagot sem éri el." De még nem is ez a fő hiba. A baj ott gyöke­rezik, hogy Karcsika nagyon szereti a tejszí­nes csokoládét. Hogy pedig ezt a nemes szen­vedélyét kielégíthesse, 10-15 shillingért áru­sítja a királynő leveleit és aláírásait. Ezért gyak­ran így fejezi be anyu­kájának írt levelét: „Drága Muttikám, írj gyakrabban, nagyon vá­rom leveleidet." S még ez sem min­den. Az ifjú herceg ka­rikatúrákat készít szü­leiről és az órák közti szünetekben árverésen adja el a legtöbbet ígé­rőiknek. Az angol lapok ter­mészetesen fzéllében­­hosszában foglalkoznak a kis herceg csínytevé­seivel. Ügy látszik, ezért nem jut hely az olyan közleményekre, hogy pl. a londoni nyugatnémet követ egy volt SS-fő­­csoportvezetó, és hogy német páncélosok gya­korlatoznak Walesben. Karcsi herceg tehát nem éri el az osztály­­átlagot, ezzel szemben nagyon szereti a tej­színhabot. Ez ugyebár nem is nagy újság. Hi­szen ó is annak az osz­tálynak a tagja, mely mindig és mindenről leszedte a tejfölt, s nem törődött azzal, hogy a népnekt főképp a gyar­mati alattvalóknak jut-e száraz kenyér. (Heinz Knoblochnak a Wochenpostban meg­jelent cikke nyomán) «Minél több fiatalt a mezőgazdaságba Már most kezdjünk hozzá a toborzáshoz • Ez évben 17 000 fiatallal kell többet megnyerni a mezőgazdaság részére, mint tavaly ■ Gyorsítsuk meg a mezőgazdasági iskolák építését ■ A jó tervre e téren Is szükség van Gyakran halljuk az idősebbektől, hogy hát ezek a mai fiatalok nem akarnak a mezőgazdaságban dolgozni. Szó sincs róla, sok esetben igazuk van, azonban elfeledkeznek arról, hogy ezért egyrészt mint szülők, másrészt mint szövetkezeti tagok maguk is felelősek. Szövetkezetükben, községükben nem foglalkoznak kellő­képpen a fiatalokkal, vagyis sok eset­ben nem teremtik meg az előfeltételt arra, hogy a fiatalok otthonosan érez­zék magukat falvainkon. Nem egy szövetkezetei hozhatnánk fel példának árra, hogy ahol a fiata­lokkal kellőképpen törődnek, ott egyre több fiatal keres munkalehetőséget a szövetkezetben. Minek is menne ide­genbe dolgozni, amikor odahaza is megkeresheti azt az összeget, amelyet máshol keresne. Itt vannak például a bősi fiatalok, akik az elmúlt napokban kapták meg az SZLKP KB vörös zász­laját. Ugyanis az ifjúság e szövetke­zetben két 16 tagú egyetemesen gé­pesített ifjúsági brigádot alakított, amelyek dolgozói több tízezer koronát takarítottak meg a szövetkezetnek, s maguk is szépen kerestek. Ez évben 17 000 fiatallal kell többet megnyernünk a mezőgazdaság számá­ra, mint az elmúlt évben. Ez az irány­szám arra ösztönözzön bennünket, hogy ne tekintsük kampányszerű fel­adatnak az ifjúság toborzását a me­zőgazdaságba. A tervszerűségnek e téren is érvényesülnie kell. Lényegében már minden járás is­meri az irányszámot, hogy hány fia­talt is kell biztosítania a különböző fokú mezőgazdasági iskolákba. Éppen ezért szükséges, hogy mielőbb össze­üljenek a járási nemzeti bizottság munka-, mezőgazdasági, iskola- és kulturális osztályainak képviselői s tárgyalják meg, illetve dolgozzák ki a mezőgazdasági iskolákba való toborzás tervét. Az sem árt, ha erre a célra külön aktívát létesítenek, amely a toborzást haladéktalanul kezdje meg és egészen az új iskolaév­­megkezdéséig irányítsa. Sokan felvethetik, hogy még van idő bőven, hiszen messze van még az új iskolaév kezdete. Az ilyen álláspont­nak egyáltalán nincs helye. Az egyes mezőgazdasági üzemeknek, iskoláknak mielőbb meg kell kapniuk az irány­számot hogy üzemükben, illetve isko­lájukból hány diákot kell megnyerni a mezőgazdasági iskolák számára. Szomorú tapasztalat, hogy a mező­­gazdaságba való toborzást az alap­fokú iskolákban elszigetelték a más szakmába történő toborzásoktól. En­nek idén nem szabad megismétlődnie, mert az ilyen módon elriasztjuk az ifjúságot, elvesszük a kedvét a mező­­gazdaságtól. Az ifjúság mezőgazdaságba való megnyerésében sokat segíthetnek ma­guk az iskolák, tanítók. Például a végző osztályok számára a különböző mezőgazdasági üzemek szakemberei­vel beszélgetést rendezhetnének. Nem ártana az sem, ha a végző diákokkal ellátogatna az iskola valamelyik kö­zeli, jól gazdálkodó szövetkezetbe/ hogy a mezőgazdasági termelés „tit­kait“ ezáltal még közelebbről megis­merjék. A különböző fokú mezőgazdasági iskolák is nagyban elősegíthetik az ifjúság megnyerését a mezőgazdasá­gunkba, illetve a mezőgazdasági isko­lák számára. Jönnek a hosszú téli esték, s ezeken a téli estéken külön­böző kulturális rendezvényekkel el­látogathatnak a környező falvakba. Az ilyen alkalmat persze mindig beszél­getéssel kellene összekötni, amelynek keretében a falusi fiatalok megismer­nék a mezőgazdasági iskola diákjai­nak életét, s a tanulás fontosságát, mint ahogy azt az izsapusztai szak­iskola tette ez év tavaszán. Az ifjúság mezőgazdaságba való to­borzási tervének kidolgozása mellett a járási nemzeti bizottságoknak újból napirendre kell tűzniük a mezőgaz­dasági iskolák, internátusok építésé­nek kérdését, mert az építkezések menetével egy cseppet sem lehetünk megelégedve. Ugyanis e téren az ál­lami beruházási tervet alig 38 %-rs teljesítjük. Ennek a kérdésnek napi­rendre tűzése már annál inkább is szükséges, mivel minden járásban 150-200 mezőgazdasági tanuló elszál­lásolásáról kell gondoskodni. Őszintén szólva, ezt a legtöbb járásban csak szükségmegoldásként valósították meg. Már most kell arra is gondolni, hogy az elkövetkező iskolaévben min­den mezőgazdasági iskola megfelelő szaktanítóval rendelkezzék. A járáso­kon ez idő tájban dolgozzák ki az 1962-es pénzügyi terveket. A terv készítésénél megfelelő anyagiakat kell biztosítani a mezőgazdasági iskolák számára. Vagyis gondoljunk előre, hogy az elkövetkező iskolaév kezdetén ne legyenek sehol sem nehézségek. A nemzeti bizottságoknak figyelembe kell venniük az iskolák sajátos terveit is. Erre leginkább azért van szükség, hogy az iskolák megfelelő segédesz­közökkel rendelkezhessenek. Az ifjúság mezőgazdaságba való megnyeréséért elsősorban is a nem­zeti bizottságok felelősek. Nem mond­juk, hogy a toborzás könnyű feladat, azonban állítjuk, hogy munkájuk nagyban megkönnyebbül, ha — amint már említettük — jól átgondolt terv szerint irányítják ezt az akciót, nem pedig kampányszerűen. Ne feledjék el: a jó felkészülés fél siker.-nj-A Prostéjovi Ruhaipari Vállalat 117- es üzemrészlege a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viseli. Hogy méltók erre a névre, mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy a legtöbb munkafolyamatot a szovjet elvtársak módszereivel végzik. Szép falitábláju­kon (fenti felvételünkön) a többi el­ismerő oklevél mellett ott díszeleg a „Példás önelszámoló műhely" feliratú oklevél is. A 117-es üzemrészleg dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulóját szép munkasikerekkel és felajánlásokkal köszöntik. A legfőbb cél: az exportterv idő előtti és a mi­nőségi terv 100% -os teljesítése. A 117-es üzemrészleg dolgozói közé tar­tozik Petrásová Ludmila is (fölvéte­lünkön), aki szintén 100Vo-on felül teljesíti a termelési tervet. -n-Bély az első A lévai járásban a napokban értékelték a szövetkezetek verse­nyét. A sorrend a következő: Bély, Medvecke, Felsötúr, 2emberovce, Mikula. A szövetkezetek értékes pénzjutalmat kaptak. Az első he­lyezett bélyi szövetkezet 12 000 korona pénzjutalomban részesült. munka termelékenységét. Sok gazda­ságban nagyon óvatosan fognak hoz­zá a gépesítéshez, és merem állítani, hogy éppen e habozásukkal gátolják érvényesülését. — Kolhozunkban minden kézi mun­ka nélkül takarítjuk be a kukoricát. Ebben a KKCH-3 typusú kombájn ki­váló szolgálatot tesz. Jól megy a be­takarítás az Izakszon gépszerkesztő javaslata szerint módosított gabona­­kombájnnal is. Mindez roppant egy­szerű, s mégis a komplex gépesítés ennek ellenére sem honosodik meg oly széleskörűen, mint ahogy kellene. Egyes szakemberek és tudományos dolgozók, akiknek kötelessége lenne, a komplex gépesítés népszerűsítésé és bevezetése, néha gátolják érvé­nyesülését. — Sokáig állítottuk, hogy a szemre termesztett kukorica csak kézzel takarítható be, mert a gépek kárt tesznek a kukoricaszemekben. A her­­zoni Petrovszkij-üzemben gyártják a KKCH —2-es típusú kétsoros kom­bájnt. Idén ilyen kombájnnal takarí­tottuk be azt a kukoricát, amelyet keresztezés céljára terveztünk. A kombájn kiváló szolgálatokat tett. — Néhány szóval említést akarnék tenni a cukorrépa termesztésének komplex gépesítéséről is. A cukor­gyárak azt követelik, hogy a cukor­répa tiszta legyen a földtől és ne le­gyenek rajta levelek. Ogy vélem, jobb lenne, ha olyan gépeket alkalmaznánk ainelyek á felvásárlási központokban vágy az üzemekben tisztítanák meg a cukorrépát. Gitalov elvtárs felszólalását a kö­vetkező szavakkal fejezte be: — A kitovgradi terület minden kommunistája és dolgozója nevében biztosítom pártunk kongresszusát, a párt lenini Központi Bizottságát és Nylkita Szergejevics Hruscsovot arról, hogy területünk dolgozói megtesznek minden tőlük telhetőt a párt új pro­gramjában foglalt nagyszerű tervek teljesítése érdekében és méltóan ki­veszik részüket azokból a törekvések­ből, amelyeket egész népünk tesz, hogy felépítse a kommunizmust ha­zánkban. Az SZKP XXII. kongresszusának ok­tóber 26-ki délelőtti ülésén, amelyen Véli Ahundov elnökölt, üdvözlő beszé­det mondottak Camille Silvestre Mar­tinique Kommunista Pártjának főtit­kára, Smuel Mikulis, Izrael Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Fuad Nasar, Jordánia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára. George Jackson, Üj- Zéland Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke, Edgar Woog, a Svájci Munkapárt KB főtitkára, Pierre Justin Guadeloupe Kommu­nista Pártja KB politikai irodájának tagja. Ezután Nikolaj Szemjonov akadé­mikus a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Össz-Szövetségi Társaság vezetője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tudósok boldo­gok és büszkék azért, mert az SZKP új programja oly nagyra becsüli a tudomány és a haladás szerepét a tár­sadalomban. Osztályának hű gyermeke I " | • i Az egyesítő kongresszus jj 40. évfordulója A Kommunista Internacionálé III. kongresszusát 1921 nyarán tartot­ták meg Moszkvában, amelyen részletesen elemezték a világgaz­dasági és politikai helyzetet. A forradalmi hullám Európában gyen­gülni kezdett. Lenin tanácsára ki­dolgozták a kommunista pártok további taktikáját, amely azt az elvet követte, hogy a párt céljai­nak megvalósításához meg kell nyerni a munkásosztály többségét és meg kell teremteni az egysé­get. Erre az időpontra estek a CSKP egyesítő kongresszusának előkészületei. Az új helyzetnek megfelelően meg kellett oldani a munkásmozgalom szét forgácsolt­­ságának kérdését és fel kellett számolni a munkásságnak nemze­tiségi hovatartozása alapján tör­ténő szervezését. Ugyanis ez a szétforgácsoltság hozzásegítette a burzsoáziát ahhoz, hogy a forra­dalmi huilám növekedésekor is megőrizze hatalmát. A munkás­­osztály egységes nemzetköziszer­vezésének elve egyedül Szovjet- Oroszországban érvényesült. Ná­lunk a marxista baloldalnak nehéz volt a helyzete. Egyrészt harcolnia kellett a jobboldali opportunista vezetőség ellen s ugyanakkor har­colt a nemzetközi egység elvéért is. Csehszlovákia kommunista szer­vezetei közös konferenciát hívtak össze 1921. augusztus 27-re, ame­lyen elhatározták, hogy október végén Prágába összehívják az egyesítő kongresszust. Az egyesí­tő kongresszus 1921. október 30-án kezdődött. Az egyesülés kérdé­séről, fontosságáról Bohumlr Sme­­ral és Kari Krefblch elvtársak tar­tottak beszámolót. Smeral elvtérs többek között ezeket mondta: — A forradalomnak nincs vége. Nincs már messze az idő, amikor új küzdelmek kezdődnek, s ezek majd sokkal jobban megrázkód­tatják Európát és az egész vilá­got, mint az eddigi harcok. Kreibich elvtárs beszédében megjegyezte, hogy a munkásság sokat vár a kommunista párt tö­mörülésétől. A III. Internacionálé is meleg szavakkal üdvözölte az egyesülő kongresszust. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy olyan döntő lépés ez Cseh­szlovákia kommunistáinak életé­ben, amely képes lesz arra, hogy a munkásosztályt a végső cél felé irányítsa. A kongresszus elfogadta a Kom­munista Internacionálé 21 feltéte­lét és a legutóbbi irányelveket, valamint a párt szervezeti sza­bályzatát. A CSKP-nák ekkor 40 ezer tagja volt és a Kommunista Internacionálé legnagyobb pártja közé tartozott, azonban ideológiai felkészültsége és színvonala nem felelt meg az akkori idők követel­ményeinek. * A CSKP egyesülése hatalmas tüntetés volt a proletár nemzet­köziség mellett és ezt a vonalat töretlenül mindvégig, 40 éves fenn­állása alatt megalkuvás nélkül tartotta és elveit minden tekin­tetben érvényesítette. Grek Imre 2 föiwfi/fS 1961. október 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom