Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-22 / 85. szám

Á kommunizmus győzedelmeskedik az egész világon! Elvtársak! A szűzföldeken nem fejlődhet a gazdálkodás egyoldalúan mint gabonatermesztés. Most az a feladatunk, hogy éppoly szívósan és erélyesen már a gabonagazdálkodás alapján hozzálássunk az állattenyésztés fejlesztéséhez. Ez lesz a szűz­földek jobb kihasználásának a második szakasza. Szakosított kolhozok a városok körül Fontos feladat áll előttünk: a városok és ipari központok lakosságának friss tejjel és tejtermékkel, kiváló minőségű burgonyával és zöldséggel való ellátása. Ismeretes, hogy a közelmúltban sok szó esett a városok környékén létesítendő zöldség- és tejtermelő üzemekről, de gyakorlatilag a haladás csak lassú volt. Most a Központi Bizottság és a kormány megtalálta a lakosság szükségleteinek e terményekkel történő kielégítése gyors megoldásának legésszerűbb útját. A párt a városok és ipari központok környékén szakosított szovhozok létesítésének széleskörű programját valósítja meg. Még cél­tudatosabban és szívósabban kell megoldani ezt a feladatot, hogy a lakosság tej-, burgonya- és zöldségszükségletét tel­jesen kielégítse e városok és ipari központok környékén fekvő szakosított kolhozok és szovhozok termelése. Elvtársak! Feladataink a mezőgazdaságban a kommunizmus építésének létérdekeiből adódnak. Abból indulunk ki, hogy a mezőgazda­ság fejlesztése a nép életszínvonala állandó emelésének egyik fő feltétele. A párt 20 évre kitűzi a mezőgazdaság fejlesztésének távla­tát. Feladatunkká teszi, hogy lényegesen növeljük a gabona­félék, a hús, a tej és más mezőgazdasági termékek terme­lését. E cél elérése érdekében a mezőgazdaság valamennyi ágában fokoznunk kell a munkatermelékenységét. Tanúsítsunk munkahősiességet, érjünk el magas szervezettségi színvonalát a termelésben, korszerű technikával lássuk el a kolhozokat és szovhozokat, használjuk ki jobban a gépesítés által nyújtott lehetőségeket. A munkások, kolhozparasztok, kommunisták és pártonkívüüek, valamennyi szovjet ember a hétéves terv tel­jesítéséért folytatott küzdelemben ma rakják le a nagy terv eredményes teljesítésének alapjait. A hétéves terv teljesíté­sével szilárd alapot teremtünk, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdaság fejlesztésében is egyre nagyobb emelkedést érjünk el. A mezőgazdasági termelés további növelése a párt, a nép ügye. Ez a kommunizmus frontvonala, amelyet a szovjet rend­szer egész erejével, rohammal be kell vennünk. Az életszínvonal emelkedése Elvtársak! Pártunk a nép életszínvonalának emelésében, a szovjet emberek anyagi és szellemi igényeinek növelésében és egyre jobb kielégítésében látja tevékenységének értelmét. Hazánk szocialista rendszere ma olyan fejlettségi fokot ért el, hogy teljes nagyságában kibontakozik valamennyi lehetősége. A Szovjetunió nemzeti jövedelmének % részét a dolgozók személyi szükségletének kielégítésére fordítja. A Szovjetunió nemzeti jövedelme'1960-ban, 1955-höz képest, több mint más­­félszerte, a legutóbbi tíz évben pedig az egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2,2-szerte növekedett. Vagyis sokkal gyor­sabban növekszik az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem, mint a legfejlettebb tőkésországokban. Ma az a feladatunk, hogy túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkésországok életszínvonalát. E feladat kitűzésekor persze azokra a területekre gondolunk, amelyeken hazánknak valóban el kel! érnie és meg kell előznie a tőkésállamokat. A Szovjet­unió ugyanis több mutatóban már vitathatatlanul fölénybe jutott a legfejlettebb' tőkésországokkal szemben. A díjtalan oktatás, a díjtalan egészségügyi szolgálat, a munkanélküliség megszüntetése és a szocializmus nyújtotta számos további előny már régóta megszokott jelenség, magától értetődő do­log a szovjet emberek számára. A nép életének megjavításáért folytatott küzdelemben a párt nagy figyelmet szentel a népjólét növekedésére kiható kérdéseknek. Öt év alatt több mint 4 milliárd rubelt fordí­tunk béremelésre. Jelenleg körülbelül 40 millió személyt díjazunk ily módon. Számos értelmiségi csoport fizetését fogjuk növelni, például a tanítókét és az orvosokét. A hétéves terv hátralevő éveiben 50 — 60 rubelre növeljük a bérminimumot. Növekszik az átlag­­keresetű munkások és alkalmazottak bére és fizetése. 1960-ban valamennyi munkás és alkalmazott áttért 7 és 6 órás munkaidőre. így a munkahét 6 és fél órával lerövidült, ugyanakkor a munkaidő lerövidítése mellett a bérek meg­maradtak, sőt emelkedtek is. A legközelebbi években be akar­juk vezetni a ma még napi 7 órát dolgozó munkások és alkalmazottak 40 órás munkahetét. Az utóbbi időben fontos Intézkedéseket lettünk a járadék­­biztosítás megjavítására. Az öregségi járadékok átlaga több mint kétszeresére emelkedett. Felemeltük a rokkantjáradéko­kat és a családfenntartó elvesztése esetén folyósított járadé­kokat. A járadékok kifizetésére fordított állami kiadások az 1955. évi 3 milliárdról 1961-ben 7 milliárd 620 millió rubelre emelkedtek. 1963-ban újra magasabbra emeljük a járadékok alsó határát. A kolhozgazdaság szilárdulásának megfelelően egyre nagyobb mértékben megvalósítjuk a kolhozparasztok járadékbiztosítását. Lakásépítés A Szovjetunióban valóban példátlan arányokat öltött a la­kásépítés. Ügy mondanám, hogy az építkezési daru lett a mi jelképünk. Eredményesen teljesítettük az 1956—1960. évekre előirányzott állami lakásépítési programot. A legutóbbi öt évben több házat építettünk, mint az előző 15 évben. Ezáltal mintegy ötven millió ember, tehát lakosságunknak majdnem negyede új lakást kapott. A hétéves terv végén a városi lakosság mintegy 15 millió fővel lesz nagyobb. Ez azt jelenti, hogy még több lakás kell. A Központi Bizottság és a szovjet kormány további intézkedéseket foganatosít a lakásépítés megjavítására. A hétéves terv hátralevő négy évében mintegy 40 millió négyzetméter területet kell beépíteni, tehát 1,6- szerte többet, mint a negyedik és az ötödik ötéves tervben együtt. Több mint négy millió ház épült vidéken is. Rendkívül nagy figyelmet érdemel a falusi lakásépítés kér­dése. Az utóbbi években a falvakban jobb lakóházakat, szép iskolákat, klubokat, kórházakat és üzleteket építenek. A falusi építész azonban gyakran nem veszi tekintetbe a gazdaság­­fejlesztési távlatokat és az életszínvonal emelkedését. A Szovjetunióban az állam vállalta a gondoskodást a dol­gozók egészségvédelméről. Az a tény, hogy a lakosság halan­dósága a Szovjetunióban világviszonylatban a legkisebb és az életkor egyre hosszabbodik, ékesszólóan bizonyítja, hogyan teljesítjük ezt a magasztos feladatot. A jövőben tovább kell javítanunk az egészségügyi szolgálatot, fejleszteni kell a testnevelést és sportot, több kórházat, szanatóriumot, poli­­klinikát és egyéb gyógyintézményt kell építenünk, különösen a vidéken és a keleti országrészeken. Az iskola és a tudomány fejlődése Az iskolai rendszer átépítésében szerzett tapasztalatok iga­zolják, hogy pártunk időben foganatosította a kellő intézke­déseket. Megszilárdult az iskola kapcsolata az élettel és a termeléssel, megjavult a tanulók munkája és nevelése. A kö­zépiskolások eredményesen dolgoznak a népgazdaságban. Év­ről évre növekszik a munkás- és a falusi ifjúság iskoláinak száma, és a fiatalok százezrei tanulnak foglalkozásuk meg­szakítása nélkül. Hazánkban új iskolatípusok alakultak ki; ezek a bennlakásos iskolák, valamint iskolák és csoportok napközi otthonnal. A bennlakásos iskolákban, valamint a napközi otthonos isko­lákban és csoportokban mintegy másfélmillió diák tanul. 1965- ben csupán a bennlakásos iskolákban nem kevesebb minikét millió gyermek tanul majd. A Szovjetunióban körülbelül háromszor annyi mérnök kerül ki az iskolákból, mint az Amerikai Egyesült Államokban, és iskoláink együtt több mint 20 millió szellemi munkást képez­nek ki. E nyilvánosságra hozott számadatok teljesen megza­varták a szocializmus ellenfeleit, akik gyakran elmaradottnak és kutúrálatlannak bélyegezték társadalmunkat. A kommunizmus mindenkinek tudást ad, a nép tudásából, magas kultúrájából meríti erejét és biztonságérzetét, lehetővé téve eredményes előrehaladását. Ezt szembetűnően bizonyítja a szovjet tudomány felvirágzása. Több mint 550 000 tudomá­nyos dolgozónk van. Hazánkban mintegy 4000 tudományos intézmény működik, s ami különösen jellemző, a legutóbbi öt­hat év alatt feltűnően megnövekedett a szövetségi köztársa­ságok tudományos intézeteinek száma. A szovjet tudósok széles fronton dolgoznak korunk egyik legfontosabb problémájának szakaszán: az irányított termo­nukleáris reakció megvalósításán. Világszerte elismerik a szov­jet emberek munkáját és nagyra becsülik nemzetközi együtt­működését. A világűr meghódításában elért tudományos sikereink nagyszerű korszakot nyitottak az emberiség tudo­mányos ismereteinek gyarapításában. A Szovjetunió a világon elsőként bocsátotta fel a föld mesterséges bolygóját. A szovjet szputnyik-űrrakéták elsőként küzdötték le a E’öld vonzóerejét és jutottak el a bolygóközi pályára. Elsőként sikerült feljut­tatnunk a Holdra államunk felségjeleit és lefényképezni a Hold túlsó oldalát. Elsőként merték elhagyni bölcsőnket, az anya­földet és végeztek diadalmas repülőutat a világűrben Jurij Alekszejevics Gagarin és German Sztyepanovics Tyitov szovjet állampolgárok, a XXII. pártkongresszus küldöttei. Ma, amikor hazánk valóra váltja a kommunizmus építésének nagyszerű terveit, új, még nagyszerűbb feladatok várnak a szovjet tudományra. Még céltudatosabban kell folytatni a tu­dományos kutatást, még szélesebbre kell tárni a tudomány ajtaját a fiatalok előtt. A feladat így hangzik: Vezető helyet kell elfoglalnunk a világon a tudomány és technika valameny­­nyi fő ágazatában. Elvtársak! A szovjet irodalom és művészet eszmei tartalmának gazdag­ságával nagy tekintélyt vívott ki magának az egész világon. Nagy elismerés érte a szovjet írók, zeneszerzők, festők, film- és színművészeti dolgozók művészi tudását. Óriási jelentősége van művészetünk sikereinek és hagyomá­nyainak, fontos szakaszt képeznek az emberiség, művészi fej­lődésében. A szovjet művészet az egész emberiség szellemi kincsestárát gazdagítja és egyengeti a kommunista kultúra győzelmének útját. Pártunknak az a meggyőződése, hogy a szovjet irodalom és művészet a jövőben is a szovjet nép megbízható fegyvere, jó és okos tanácsadója lesz egész életében. A szocialista társadalmi viszony átalakulása kommunista viszonnyá Elvtársak! A párt — a XX. kongresszus határozatait végre­hajtva — nagy gondot fordított a szocialista termelési és társadalmi viszonyok fejlesztésére és tökéletesítésére. Pártunk ebben látja a kommunista társadalmi viszonyokra, a szabad, sokoldalúan fejlett és rendkívül öntudatos emberek viszonyá­nak legtökéletesebb típusára, a barátságra, és elvtársiasságra épülő viszonyokra való áttérés alapvető útját. A szocializmusban ez az elv érvényes: mindenki képessége szerint, mindenki munkája szerint. Időre, bizonyos feltételekre van szükség, hogy áttérhessünk a kommunista elvre: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A kom­munizmus alapelvei magasztos, ragyogó és vonzó elvek! . Min­denki azt szeretné, hogy mielőbb megvalósuljanak életünkben. Mielőtt azonban áttérnénk a kommunista elvekre, előbb létre kell jönnie az anyagi-műszaki alapnak; olyan magas fokot kel! elérnie az emberek öntudatának, hogy teljes mértékben kibon­takozzanak a szocializmus elvei és következetesen megmutas­sák haladó oldalaikat. A szocialista viszonyok fejlesztésén és tökéletesítésén kívül nem vezet más út a kommunista társa­dalmi viszonyok felé. Pártunk a legközelebbi években belpolitikai téren a követ­kezőket teszi a kommunisták és az egész szovjet nép felada­tává: 4 A szovjet nép törekvésének a hétéves terv teljesítésére * • és túlteljesítésére kell irányulnia. A hétéves terv fontos szakaszt képez a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának épí­tésében. Továbbra is emelnünk kell az anyagi termelés szín­vonalát és kellő fokon kell tartanunk a honvédelmet. A szovjet haza gazdasági fejlesztésében az egyre újabb, magasabb célok elérésekor minduntalan gondoljunk arra, hogy csak az állandó előrehaladás biztosítja teljes fölényünket és hozza közelebb nagy győzelmünk napját a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben. ^ Törekednünk kell a műszaki haladás meggyorsítására, ki­­vétel nélkül minden szocialista iparágban. Különösen a villamosenergia, ipar, vegyipar, gépipar, kohászat és fűtő­anyagipar fejlesztését kell folytatnunk. Minél szélesebb alapo­kon kell fejlesztenünk a vállalatok szakosítását, törekednünk kell a termelési folyamatok egyetemes gépesítésére és auto­matizálására, minél gyorsabban kell érvényesítenünk a terme­lésben a fejlett tudomány és technika ismereteit és az újítók tapasztalatait. A munkatermelékenységnek szakadatlan növe­lése, a termelési költségek csökkentése és a termékek minő­ségének megjavítása legyen törvény minden szovjet vállalat számára. 3 Az iparban és a mezőgazdasági termelésben olyan szln­­• vonal elérésére kell törekedni, amely lehetővé tenné, hogy egyre jobban kielégítsük a lakosság szükségletét ipar­cikkekből és élelmiszerekből. Az ipari termelés tervének túl­teljesítésével felhalmozódó eszközöket elsősorban a mezőgaz­daságban, a könnyű- és élelmiszeriparban és a közszükségleti cikkeket gyártó további iparágakban kell beruháznunk. 4 a mezőgazdaság fejlesztése az egész párt, az egész nép • ügye. A párt és a szovjet szervek kötelesek naponta foglalkozni a mezőgazdasági termeléssel, s teljes mértékben ki kell használnunk az élenjáró kolhozok és szovhozok, tapasz­talatait. Biztosítani kell a hétéves terv feladatainak teljesíté­sét és túlteljesítését a szemestermények, gyapot, cukorrépa, olajnövények, tea és további termények, a hús, tej, gyapjú, tojás és egyéb mezőgazdasági termékek termelésében és fel­vásárlásában. C Előre kell haladnunk a kulturális és a szociális építés **• egész frontján. Rendszeresen fejlesztenünk kell a szov­jet tudományt, irodalmat és a művészetet. Emelnünk kell a dolgozók életszínvonalát, be kell fejeznünk az új bérrendszer meghonosítását, tervszerű intézkedéseket kell végrehajtanunk a munkáidő és munkahét lerövidítésére, gyors ütemben fej­lesztenünk kell a lakásépítést, meg kell javítanunk a járadék­­biztosítást, kereskedelmet, közétkeztetést, egészségügyet és a közszolgáltatásokat. Hazánk nagy alkotólázban ég. A sok nemzetű Szovjetunió valamennyi népe szívügyének tekinti a kommunizmus építését, vállvetve dolgozik, lényegesen hozzájárul a közös győzelemhez. A megoldásra kerülő feladatok nagyságának tudata megsok­szorozza a szovjet emberek erőfeszítését, növeli igényességü­ket önmagukkal szemben, meg nem alkuvásukat a hibákkal, a kényelemszeretettel és a tétlenséggel szemben. Teljesen ki kell használnunk a szocialista rendszerben rejlő óriási mozgató erőt! A pártélet lenini irányításának és elvének kibontakozása Elvtársak! A XX. kongresszus elítélte a személyi kultuszt, amely idegen a marxizmus-leninizmus eszméitől, és ezzel szé­les utat nyitott a párt és a nép alkotóerejének. Vlagyimir Iljics Lenin lelkére kötötte a pártnak, hogy ne titkolja el, hanem nyíltan bírálja és hozza helyre a hibákat. Mi történt volna a párttal és az országgal, ha nem ítélte volna el a sze­mélyi kultuszt, ha nem küzdötte volna le ártalmas következ­ményeit, ha nem állított volna helyre a párt- és állami tevé­kenység lenini elveit? Az a veszély fenyegetett volna, hogy a párt elszakad a tömegektől. A XX. kongresszus helyreállí­totta az igazságosságot, megszüntette a túlkapásokat és ki­domborította a nép nagy szerepét, a pártnak mint a munkás­­mozgalom és az egész nép élcsapatának, a kommunizmusért folyó küzdelem vezető és irányító erejének a szerepét. A szov­jet kommunisták büszkén mondhatják: nem vesztettük el a lenini párt becsületét és méltóságát, tekintélye rendkívül meg­növekedett, s a nemzetközi kommunista mozgalom újabb, magasabb fejlődési fokra emelkedett. Pártupk még sohasem volt olyan egységes, egyöntetű, mint ma. A párt feladata: a kommunista építés és a forradalmi elmélet fejlesztése Elvtársak! A XX. kongresszus megnyitotta a marxizmus­­leninizmus alkotó kibontakozásának széles távlatait. Megelé­gedéssel állapítjuk meg, hogy a kongresszus óta eltelt években a párt. felújította és kifejlesztette az eszmei munka lenini elveit, gyümölcsözően oldotta meg a kommunista építés idő­szerű elméleti problémáit. Az ideológiai munkában most elő­térbe kerül az a feladat, hogy mélyrehatóan meg kell magya­rázni a dolgozóknak az SZKP új programját, amely a pártot és az egész népet a kommunizmus győzelméért vívott harc nagy tervével vértezi fel. Az ideológiai munka nem öncélú, hanem a kommunizmus építése sarkalatos feladatai megoldá­sának egyik legjelentősebb eszköze. Ezért az ideológiai nevelő­­munkával szemben támasztott követelmények lényege a jelen­legi feltételek között: a nagymérvű hatékonyság. Minden dol­gozónak tudnia kell, hogy munkájával hozzá kell járulnia a kommunizmus építésére irányuló törekvéshez. A kommunizmus és a munka elválaszthatatlanok egymástól. „Aki nem dolgozik, ne is egyék“ — e nagy elv érvényesül majd a kommunizmus idején is. ez válik mindannyiunk számára szent elvvé. Az új ember nevelése nagy erőfeszítést és ésszerű módsze­reket követel meg. Az emberben minden ésszerű, s kölcsönö­sen összefüggő. A nagy eszmékkel és nemes erkölcsi elvekkel rendelkező új ember nevelése a párt egyik fő sikere. Ellen­feleinket megdöbbenti a szovjet emberek politikai és kultu­rális fejlődése, a kommunizmus iránti hűsége. A kommuniz­mus építésének érdekei megkövetelik, hogy a kommunista nevelés kérdései minden pártszervezet figyelmének és tevé­kenységének középpontját képezzék. Marx Károly 90 évvel ezelőtt, a párizsi kommünárokat üdvözölve, lelkesen hősöknek nevezte őket, akik támadással bevették az eget. A Párizsi Kommün harcosai hősiességének ez a nagyrabecsülése szen­vedélyes felhívás volt a forradalmi harcra. Most büszkén mondhatjuk, hogy a Szovjetunió népei felépítették a szocializ­must és ma sikeresen építik a kommunista társadalmat, s va­lóban támadással bevették az eget, e szó átvitt és szó szerinti értelmében. A kommunisták, a marxisták-leninisták nagy hadserege a nemzetek élcsapataként halad a békéért és a társadalmi hala­dásért, a ragyogó jövőért, a kommunizmusért vívott harcban. A kommunizmus nagy zászlaja alá egyre újabb és újabb em­­bermilliők gyülekeznek. Győz a haladás és a kommunizmus! Éljen a nagy, hős szovjet nép — a kommunizmus építője! Éljen a szocialista béketábor egysége és testvéri barátsága! Éljen a Szovjetunió kommunistáinak hős pártja, amelyet í nagy Lenin alapított és harcokban megedzett! Éljen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom meg­bonthatatlan egysége, minden ország proletárjainak testvéri szolidaritása! Éljen a világbéke! A marxizmus-leninizmus győzelmes zászlaja alatt, a kom­munista párt vezetésével, előre a kommunizmus győzelméhez! (A beszámoló teljes szövegét az Üj Szó 1961, okt. 18-i, szerdai száma közölte.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom