Szabad Földműves, 1961. július-december (12. évfolyam, 54-104. szám)

1961-10-15 / 83. szám

Színmüválasztás, szereposztás

i DENES GYÖRGY: *

Ritkán zizzen a kukoricaháncs. A nagy vitában egészen elfelejtjük, hogy kézre vár a kukoricahalmaz.

— Valahogy több segítség kéne a hivatásos kultúrmunkások részéről is a színművek kiválasztásánál ^ beszél szinte követelőén Szabó Géza barátom, a panyidarőci színjátszó csoport rendezője.

— Hogyan képzeled el te a segítséget?

— Nézd. Én gyári munkás vagyok. Az utazással együtt napi 10 órát vagyok el a faluból. Amint látod, itthon is van mindig valami tennivalóm. Mindezt csak azért mondom el, mert a színjátszó idény megindulása előtt nem nagyon akad időm 15 — 20 színdarabot elolvasni. De mondjuk egy járási CSEMADOK-titkárnak vagy a CSISZ-titkárság és a járási kultúrotthon illetékes dolgozójának illenék elolvasnia minden újonnan kiadott színművet, és mivel jól ismerik az egyes falvak problémáit, nagy segítség lenne, ha javasolnának 3 —4 olyan színdarabot, amely egy bizonyos falu problémáinak .megoldását segítené elő. Persze a javasolt színműveket aztán sokkal gondosabban átolvasná, áttanulmányozná az ember. Lehet, hogy a négy színdarab közül kettőt is találna a rendező, amelyet műsorra tűzhetne. Tudod, úgy van ez valahogy, hogy két szép lány közül jobban. tud az ember választani, mint tizenöt közül.

— Szóval, te így gondolod a segítséget.

— így. És hogy gyakorlatban is érvényesüljön az elgondolásom, kérlek, küldj nekünk 3—4 olyan színművet, amelyből választhatunk, hogy minél előbb benevezhessünk a szocialista dráma fesztiváljába.

Sósáron, a helyi szervezet elnökeinek és titkárainak értekezletén az. előadó elemzett néhány színművet. A „Szivárvány“ című szovjet színmű elemzésénél Krsiak kultúrtárs, a nemrégen alakult zétényi CSEMADOK- szervezet küldötte szólalt fel:

— Ezt a színművet küldjék el nekünk, mert nálunk is érdemes lenne a benne felvetett kérdésekkel foglalkozni.

Az értekezlet végén hat helyi szervezet képviselője kérte a hivatásos kultúrmunkásokat, hogy javasoljanak a színjátszó csoportjuk részére színdarabot.

Vükén a CSEMADOK-szervezet szűkkörű vezetősége mérlegeli a színmű megválasztását. A vélemények megegyeztek abban, hogy Vükén még mindig probléma a cigány nemzetiségű dolgozók kérdése. Amikor Kónya József „Mi is emberek vagyunk című“ drámáját elemeztük, kiderült, hogy Kónya alakjai Vükén is éltek, illetve élnek ma is a cigány származású polgárok között.

— Mintha csak a mi falunkról írták volna — jegyzi meg Nagy elvtárs. — A mi cigányszármazású polgáraink nagy része becsületesen dolgozik. Viszont aifiíg az egyik oldalon ezt teszik, s itt természetesen rendes lakás váltotta fel a sárkunyhókat, rádió került minden házba, de a televízió-antenna sem ritkaság, addig a másik oldalon még mindig láthatjuk, hogy fennáll a régi életmód. Fizetéskor dínomdánom, s az ezt természetszerűleg követő szánom-bánom. Jő lenne a színpadról is megmutatni a helyes utat azoknak, akik ma még tévelyegnek.

— Ez szerintem is helyes lenne, de honnan vesszük hozzá a szereplőket? Milyen módon nyerjük meg a fiatalokat? — veti közbe Kelemen kultúrtárs.

— Vegyük csak sorba azokat, akik számításba jöhetnek — kezdi el számlálni a neveket Szabó Jóska az alvégtől egészen a felvégig.

— A2t hiszem, hogy szereplő lenne elég. De valahogy nálunk az utóbbi időben még a próbák idején szétesik a színjátszó csoport, ezért a színmű nem kerül bemutatásra — panaszkodik Nagy Gyurka barátunk.

— A szereposztást ti milyen módszerrel csináljátok? — kérdem tőle.

— Milyen módszerrel?... Hogy őszinte legyek, nem sokat módszerezünk. Elolvassuk a darabot, aztán már körülbelül gondoljuk, ki melyik szerepre felel meg, s aszerint osztjuk szét a szerepeket — adja meg a választ Nagy elvtárs.

Ülésezett PCTlf 1 1\AI7 Központi Bizottságának a UűLmnUUlV elnöksége

Több fontos kérdést vitatott meg legutóbbi ülésén a CSEMADOK Központi Bizottságának elnöksége.

Behatóan foglalkoztak áz érsekújváfi járási titkárság munkájával. Megállapították, hogy a járásban a népművészeti mozgalom valóban széles alapokon nyugszik. A járási titkárság, nagyon helyesen, állandóan gondoskodik a szakkáderek neveléséről. Az előadások terén szintén szép eredményeket értek el az érsekújvári járásban. A titkárság jó kapcsolatot tart fenn a Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal, s a jó eredmény is ennek tudható be. Ugyanakkor megállapította az elnökség, hogy az érsekújvári járási titkárság a szervezeti élet irányításában nem fejt ki olyan munkát, mint amilyen a követelményeknek megfelelne.

Az elnökség továbbá értékelte a kosúti, zselízi, lévai és a gombaszögi népművészeti rendezvényeket. A tapasztalatokat leszűrve az elnökség megbízta a Központi Bizottság titkárságát az 1962-ben megrendezendő or

A népi táncok nyomában

A CSEMADOK komáromi járási titkársága Kolozsnémán tanfolyamot rendezett a tánccsoportvezetők részére. A tanfolyamon 60 tánccsoportvezető vett részt. A tanfolyam egy hétig tartott, s felölelte a különböző vidékek népi táncainak ismertetését felkutatásának és betanításának módját.

Ez úton a tanfolyam résztvevői hasznos utasításokat kaptak a, már lassan feledésbe menő népi táncok felkutatására, illetve feldolgozására.

Nagy örömmel és lelkesedéssel tanultak a tanfolyam résztvevői. Külön örömültre szolgált az is, hogy az egyik este ellátogatott körükbe a kontárom' CSEMADOK-szervezet esztrád-együttese, s vidám műsorával szórakoztatta őket.

szágos dal- és táncünnepélyek eszmei és gyakorlati előkészítésével.

Az elnökség úgyszintén jóváhagyta a szocialista irodalmat ismertető és terjesztő rendezvények irányelvét.

Az elnökség a CSEMADOK-csoportok évzáró közgyűléseiről is tárgyalt. Az évzáró taggyűlések feladata lesz, hogy olyan határozatokat fogadjanak el, amelyek minden tekintetben elősegítik az általános művelődést, lépést tartva gazdasági életünk fejlődésével.

— Nem tudom, hogy nem kellene-e valami jobb módszert keresni ezen a téren. Ügy hiszem nálatok is, mint minden faluban van a szereplőgárdának egy törzse, magva. Talán velük kéne először alaposan elemezni a színdarabot és az egyes szerepeket. Ezen a megbeszélésen lehetne esetleg arról beszélni, hogy ki, melyik szerep alakítására felelne meg leginkább. Azután kéne összehívni ez egész csoportot és ott nem felolvasni a színdarabot, hanem a rendező alaposan elemezze azt, és részletesen boncolgassa az egyes figurákat, jellemeket.

S talán az is megtörténnék, hogy nem a rendező mondaná meg, ki felel meg erre vagy arra az alakításra a legjobban, hanem egy-egy régi színjátszó kiáltaná közbe: „Ezt a szerepet mintha csak a Pistára írták volna“; vagy „Ezt senki sem tudná jobban eljátszani, mint a Marika.“ Ha valahogy így a kollektíva osztaná szét a színdarabot és a kollektíva előtt vállalná el valaki a szerepet, ez sokkal jobban kötelezné az illető színjátszót. Tér- ■ mészetesen az ún. első olvasópróbáknak is az lenne a célja, hogy megismer- ; kednének az egyes alakításokkal, és 1 amikor a tényleges próbákra sor kerülne, már megszeretnék a szerepű- \ két.

— Van ebben valami igazság. Talán 1

ha így történnék a szereposztás, ak- j kor nem állna fenn az, hogy ha eset- . leg^alaki nem vállalja el a neki szánt i szerepet és utána másnak akarjuk $ adni, az illető vállat rándít és azt mondja: „Itt laktam a faluban azelőtt is és csak most kellek, amikor már más nem vállalja a szerepet?“ — ért velem egyet Nagy Gyurka. — Talán megpróbáljuk mi is ezzel a mód- 1 szerrel. |

. A felvetett módszerek nem recep- j tek. Hiszen több mint 140 olyan tö- ! megszervezet és intézmény van, amely 1 előfizetője az új színdaraboknak. Az > egyes CSEMADOK-szervezeteknek pedig egész szép könyvtáruk van a színművekből, a könyvtáros szinte minden új darabot jól ismer, s esetleg ő adhat tanácsot másoknak is a választásnál. Sok rendezővel beszélgettem a szerepek elosztásáról is. Ahány ház, annyi szokás. Ez vonatkozik a szereposztásra is. Egy azonban tény: az előbbiekben felvetett módszer kizárja azt, ' hogy egyes rendezők csak a rokonság részére biztosítanak főszerepet, nem pedig a tehetség szerint. Mint mindenben, ezen a téren is keresni kell az új formákat és el kell hagyni a megcsontosodott, a rossz módszerekét. A színdarabválasztás és a szereposztás az alapfeltétele a sikeres bemutatónak. Amíg azonban a nézőtérről felcsattanhat az elismerő taps, sok fáradságos munka vár a rendezőre, szervezőkre és nem utolsósorban a szereplőkre is.

Tóth Dezső

Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak.

Béke, béke, béke! Ezüst csengettyűk zokognak. Béke, béke, béke! Madarak dalba fonnak.

Béke, béke, béke! Bús lombok rád hajolnak.

A világ benned ébred. Habos márványba vésnek. Szívben, kenyérben élni. Ez a te küldetésed. Fegyver vasában élni, ha óvni kell a gyengét.

Zúgd tele béke hangja a vén föld gyapjas csendjét!

Fűszálon harmat ébred. A lelked ragyog benne. Lepke ring át a lombon. Te vagy a kedve, lelke.

A gyermek várat épít, tenyerén arany homok, csókolja öntudatlan bársonyos szép homlokod.

Béke, béke, béke! Acél-szívek harangoznak.

Béke, béke, béke! Ezüst csengettyűk zokognak. Béke, béke, béke! Galambok búgnak mélyen.

Béke, béke, béke! Köszönj a csendes éjben.

Önkéntes véradók

Az elmúlt napokban H o r n y á k János körzeti orvos és Hajabács Erzsébet nővér ellátogatott a madari iskolába. Elmagyarázták a tanító elvtársaknak, hogy milyen nagy a jelentősége hazánkban az önkéntes véradásnak; hány esetben fordul elő, hogy a már a „halál torkából“ mentenek meg egy-egy beteget. A szünetben megtárgyalták ezt a tanítók, s a 11 tanító közül tízen mindjárt jelentkeztek az önkéntes véradók sorába.

A folyosón söprögető Kovács néni, amikor megtudta, miről van szón, szintén kérte, hogy az ő számára is hozzanak űrlapot, mert csatlakozni akar e nagyszerű mozgalomhoz.

Az említetteken kívül a község többi lakói között is akadtak jó néhányan, akik megértették az önkéntes véradás jelentőségét. A sikert leginkább Kovács Arankának, a helyi Vöröskereszt elnöknőjének köszönhetjük, aki fáradságot nem kímélve agitálja a falu lakosságát. Kovács Aranka példáját követhetnék a többi faluban is, ahol eddig még nincsenek önkéntes véradók.

TRENKA TIBOR tanító (M a d a r)

Melyik könyvet is vegyük meg? —• tanakodik a felvételünkön látható két leány. Ugyanis a Prostéjovban megrendezet könyvkiállítúson a szépirodalom remekeinek százai sorakoztak, s így nehéz volt választani. Jönnek o hosszú őszi, illetve téli esték, amikor gyakran a könyv válik az ember legjobb barátjává. Erre gondol a két leány is.

Burgonyacsata a Tátra alján

4,£zcJkcL _ 1961. október 15.

Szeptember utolsó hetében még ragyog a napsütés a Tátra alján. Tisztán rajzolódnak ki a sziklás bércek körvonalai és szinte tavaszias szellő simogatja a sárguló fákat. Mintha az időjárás is elismerné, hogy a poprádi járás földművesei megérdemlik ezt a kései napfényt. Meg is érdemlik. Ők kezdeményezték a burgonyatermesztés emelése érdekében indított és azóta már országos hírnévre emelkedett poprádi mozgalmat. Most már a számvetés időszaka van soron, s e járás mezőgazdasági dolgozói örömmel hallgatják és olvassák a beszámolókat, amelyek a mozgalom rendkívüli, sikerét hirdetik.

Mikus elvtárs, a járási nemzeti bizottság titkára is elégedetten mosolyog, amikor felvilágosít a mozgalom eredményeiről. Elmondja többek közt, hogy az átlagos hektárhozam a járásban 160 mázsa és a felvásárlási tervet már szeptember utolsó napjaiban teljesítik. Sőt az előzetes becslés szerint'260 vagon burgonyát adnak el az államnak terven felül. Ez mennyiségnek sem kevés, de ha még azt is számba vesszük, hogy itt kiváló minőségű és nagyhozamú ültetőanyagról van szó, akkor ez a mennyiség még sokkal többet jelent. A szövetkezetekben az átlagos hozam 200 mázsa. A legkiválóbb eredményeket a kezmaroki és huncovcei szövetkezetek érték el. Mindkét EFSZ egy-egy mintahektárról 330 mázsa burgonyát takarított be.

Ha ilyen szép eredményekről hall az ember, önkéntelenül is fölmerül a kérdés: hogyan?

Erről beszélgettünk a járási nemzeti bizottság dolgozóival, a népművelődési otthon igazgatójával, Kredátus Jozef elvtárssal és Anna Sviricovával, a járási újság szerkesztőjével. Kiemelték a hatékony versenyszervezést, a járási nemzeti bizottság rendszeres segítségét és nem győzték eléggé dicsérni a járás földműveseinek lelkes munkáját.- Még sohasem voltak olyan tiszták a burgonyatáblák és még sohasem lehetett annyi embert látni a határban, mint ebben az évben. Mindenütt háromszor kapálták idén a burgonyát — szögezi le Sviricová elvtársnő, aki rendszeresen látogatta a járás szövetkezeteit.

Igen, a szorgalom. De höl volt ez a szorgalom a múlt évben, amikor ez a tipikusan burgonyatermelő járás a felvásárlási tervet sem teljesítette? így került szóba a propagáció, és ennél a kérdésnél Kredátus elvtárs veszi át a szót.

Elmondja, hogy tavaly nyáron kezdték népszerűsíteni a mozgalmat. Ismerték a lehetőségeket, csak a módszereket és az eszközöket kellett jó! megválasztani és következetesen alkalmazni. A szokásos plakátok, villámújságok és más szemléltető anyag mellett gazdasági elemzéseket készítettek egyes jő eredményekkel büszkélkedő üzemek burgonyatermesztéséről. Ezeket az elemzéseket aztán nagy példányszámban juttatták el a járás mezőgazdasági dolgozóihoz. Az elemzésekben nemcsak a gazdasági eredményekkel foglalkoztak, >de feltüntették az alkalmazott agrotechnikát, a vetőburgonya fajtáját, a gépesítés fokát stb. Ez a jól átgondolt ismeretterjesztő módszer nagyban hozzájárult a mozgalom sikeréhez.

Véleményünk szerint azonban ,az élő szó ereje döntötte el a poprádi burgonyacsatát. Az élő szóval folytatott agitációban a főérdem a Vel’kü Lomnica-i Kísérleti Állomás dolgozóit, Ján Hlavác és Michal Smálik mérnök elvtársakat illeti. Számtalan előadást tartottak és kérdés-felelet esteken vettek részt, amelyeket a járási népművelődési otthon szervezett. Ezeken a rendezvényeken értékes szakmai tanácsokat adtak a szövetkezeti tagoknak a burgonyatermesztés haladó módszereiről. De még tovább is mentek. A termelési időszak alatt

56 határt látogattak meg és a helyszínen adtak tanácsokat a soron következő munkák elvégzésére. Jól ismerték az új fajták agrotechnikai igényeit, ugyanis ezeket a fajtákat, a Tátránkét, a Cajkát és a Jarabinát ők nemesítették ki a Vel'ká Lomnica-i Kísérleti Állomáson.

De ezzel még nem merült ki a járási népművelődési otthon munkája. A hatékonyabb propaganda érdekében két komplex agitációs brigádot alakítottak, amelyek rendszeresen látogatták a falvakat. Egy ilyen brigád három személyből tevődött össze: egy népművelési dolgozóból, aki gazdag bizonyító anyagot vitt magával, egy képzőművészből (karikaturista), aki helyben készített szatirikus rajzokat az elmaradókról és a rossz módszerekről. A brigád harmadik tagja égy szerkesztő volt, aki hírekben és tudósításokban számolt be a sajtónak az egyes üzemek és dolgozók tevékenységéről. Ezek a brigádok szervezték és propagálták a szakmai előadásokat és a kérdés-felelet esteket is.

Ha figyelembe vesszük ezt a sokoldalú és céltudatos propagáciős munkát, már világosan érthető a siker és nem is csodálkozhatunk azon, hogy a poprádi járás, amely még tavaly ' a felvásárlási tervet sem bírta teljesíteni, idén 260 mázsa kiváló minőségű burgonyát ad terven felül a közellátásnak és nagyhozamű ültetőanyaggal gazdagítja az ország mezőgazdaságát.

Íme, itt a szép példa arra, hogyan segítheti és viheti sikerre a termelést a népművelés. Tanulni lehet belőle és reméljük, hogy követőkre talál. p. E.