Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-05 / 19. szám
Érvényesítsük a nagyüzemi gazdálkodás íorniáit (Folytatás az 1. oldalról.) el kell terjeszteni. A mezőgazdaságban végzett szervező- és nevelőmunka alapvető iránya: tanulni az élenjáró szövetkezetek gyakorlati példáiból és elterjeszteni haladó tapasztalataikat. Ezután Krii elvtárs, a szlovákiai mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalával kapcsolatban megemlítette, hogy a tavalyi év nem volt terméketlen. Annak ellenére, hogy a szlovákiai mezőgazdasági termelés teljes értékbeni tervének teljesítéséhez mintegy 5,5 % hiányzik, 1959-hez viszonyítva mégis 4 %-kal növekedett a termelés. Egyes termények például az árpa, kukorica és cukorrépa hektárhozamai nagyobbak az 1959. évinél. A többi »terményből a hektárhozam hozzávetőlegesen vagy azonos, vagy valamivel alacsonyabb. Éppen ezért, valamint annak következtében, hogy repcéből, burgonyából és dohányból alacsony terméseredményeket értünk el, a növénytermesztésben nem teljesítettük a tervfeladatokat. A nyugat-szlovákiai kerület például — a szövetkezetek, állami gazdaságok funkcionáriusainak és dolgozóinak, valamint a párt szerveinek és szervezeteinek nagyobb szervezési felkészültsége és rugalmassága segítségével — szemmel láthatóan kedvezőbb eredményeket ért el a növénytermesztésben, mint amilyen az átlagszint. Ezzel szemben a kelet-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületben az elvtársak gyakran tanácstalanul fogadták a kedvezőtlen esős napokat, s ennek következtében a termés betakarítása veszteséggel járt. Az 1960 — 61. évi országos takarmánymérleg ugyan hiányt mutat, Szlovákiában azonban a szükséglet fedezésének százalékarányszáma magasabb, mint a cseh kerületekben, kivéve a silótakarmányt. A helyzetet megnehezíti a számos szövetkezetben tavaly tapasztalt komoly negatív jelenség, mégpedig az. hogy a még gyenge lábon álló szövetkezetekben sor kerül a takarmány jelentős szétforgácsolódására, s főleg a szemestakarmány feletetésére, méghozzá a háztáji gazdaságokban. Ennek következtében a szövetkezetek közös tenyészetei nincsenek megfelelőképpen ellátva szémestakarmánnyal. Számos élvtárs azonban még mindig abban látja a megoldást, hogy az ilyen szövetkezeteket és járásokat gazdagon ellátjuk a központi takarmányalapokból, éspedig anélkül, hogy kezeskednének a térítésről az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatainak teljesítése formájában. Az 1960-as esztendő további jellemzője az volt, hogy nyugtalanítóan csökkent az állattenyésztési árutermelés, főleg a vágósertés és a tej termelése. Az 1961-es év és a további évek tervfeladatait nem valósíthatjuk meg az 196Ó-ban kifejtett igyekezettel, a tavaly alkalmazott eszközökkel. Megfontoltan fel kell tárnunk a termelés növelésének jelentős tartalékait, érvényesítenünk kell a helyes termelési irányzatot és a szakosítást, teljes mértékben kihasználva a gépeket, folytonosan csökkentve a betakarítási veszteségeket, elterjesztve a haladó technológiát, helyen kiválasztva az egyes terményfajtákat és kiküszöbölve számos szövetkezet indokolatlan lemaradását. Elsősorban azonban ki kell aknáznunk az emberek széleskörű kezdeményezéseiben rejlő tartalékokat. Krií elvtárs, a szlovákiai földalappal kapcsolatos helyzetről szólva, többek között hangsúlyozta, hogy legjelentősebb vízgazdasági és talajjavító intézkedéseink közé tartozik a komplex vízgazdasági rendezés a Kelet-szlovákiai Alföldön mintegy 170 000 hektárnyi területen. A második ötéves terv folyamán ezen a vidéken teljesen vagy részben 17 600 hektárnyi földet tettünk termővé. Ezt a földterületet azonban mindeddig nem kielégítően használják ki, főleg a terebesi és nagymihályi járásokban. Fordítsunk nagyobb gondot a földekre A termöerő fokozásával kapcsolatos feladatok teljesítése megszervezésének jó példája, hogy 1960-ban sikeresen valóra váltottuk a komposztálás feladatait és az erre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, úgyhogy a tervezett 2 500 000 m3 komposzt helyett 3 400 000 m5-t termeltünk. A harmadik ötéves tervben a vízgazdasági és a talajjavítási elrendezés több mint hárommillió korona beruházást követel meg, miközben 55 000 hektárt lecsapolunk és 76 950 hektáron bevezetjük az öntözést, ebből 34 400 hektáron trágyalével. Fontos azonban tudatosítanunk, hogy önmagában az öntözőrendszerek és a lecsapolási berendezések létesítésével még nem tudnók lényegesen fellendíteni a mezőgazdasági termelést. A talajjavítás és az öntözés által nyert termőföldön végre kell hajtanunk az összes szükséges agrotechnikai intézkedést. Ezeken a területeken csak így érhetjük el a feltételezett jövedelmezőséget. A gabonafélék nagy terméséért folytatott harcban azonnali és a legkomolyabb tartalékot a nagy terméseredményeket biztosító gabonafajták tömeges méretű elterjesztése jelenti. Az elmúlt 4 — 5 esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyhozamú fajták ugyanolyan feltételek között hektáronként 3 — 5 mázsával nagyobb termést adnak, mint számos hagyományosan elterjedt gabonafajta. Például búzából a K o s ú t i hektáronként 33,7 mázsát ad, ezzel szemben a széleskörűen elterjedt Szlovák 777-es csak 29,8 mázsát és a V é g I e s i pedig 28,4 mázsát. A kisebb hozamú növényfajták gyors felcserélése a nagyobb hozamot biztosítókkal az egyik legsürgetőbb feladat. Sajnos, ez évben csak mintegy 20 000 hektárnyi földterületet vetettek be nagyhozamú búzafajtával. Az utóbbi években a gabonafélék betakarítása során nagy a veszteség. Ez a betakarítás kisüzemi módjának következménye, amelyet szövetkezeteink és állami gazdaságaink még mindig alkalmaznak. így például a búza hagyományos betakarítása mellett — kévék keresztekbe rakása — Dél-Szlovákiában a veszteség eléri a 20 °/o-ot és kepékbe rakása esetén a 17 %-ot. A betakarítás új módja a legkisebbre csökkenti a veszteséget, amely kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette sem tesz ki többet 4—4,5 %-nál. A CSKP Központi Bizottsága — a két- és hárommenetes betakarítás, valamint a gabonafélék közvetlen kombájnos betakarításának előnyeiből kiindulva - feladatul tűzte ki, hogy 1962-ben a gabonafélék vetésterületének 20 %-án ily módon takarítsák be a termést. Kríz elvtárs a továbbiakban a takarmányalapról beszélve a többi között ezeket mondotta: A pártszervek és szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok egyik fő feladata a szemes és silókukorica termesztésének elterjesztése és tökéletesítése. A CSKP Központi Bizottsága ez év februárjában határozatot hozott, hogy a silókukorica 1965-re tervezett vetésterületét már az idén bevessék. Meg kell állapítanunk, hogy a silókukorica mezőgazdaságunkban még nem tölti be a neki kijáró szerepet, bár vetésterülete az elmúlt években növekedett. A szemes- vagy silókukorica termesztésében a lehető legnagyobb mértékben el kell terjesztenünk a négyzetes vetést és a komplex gépesítést. Az első tapasztalatok világosan tanúskodnak e módszer előnyeiről. A növénytermesztés igen fontos, de elhanyagolt ágazata: a burgonyatermesztés. Az utóbbi években ez a szlovákiai növénytermesztés leggyengébb szakasza. A hiba ott van, hogy egyes szövetkezetek a burgonya termesztésében súlyosan megszegik a helyes agrotechnika helyes elveit, a földet ősszel nem látják el istállótrágyával, az ültetésnél burgonyaszeleteket alkalmaznak és csak lassan terjed el a nagy hozamokat nyújtó körzesített fajták ültetése. Ma már széleskörűen ismert az úgynevezett „poprádi moz-2 1961. március 5. galom“ a burgonyatermesztésben. A poprádi mozgalom tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok a nagy földterületeken gyakran nem tudják alkalmazni a burgonyatermesztés nagyüzemi módszereit. A burgonyatermesztés bevált szepességi módja megkívánja a gépek, főleg az Ultetőgépek, az egyetemes gyomirtók és a láncboronák rendszerének alkalmazását. Az agrotechnikai elemzés alapján meg keli trágyázni a földet, gondoskodni keli arról, hogy legkésőbben május 15-ig elültessék a burgonyát, valamint a további rendszeres megművelésről, úgyhogy a burgonyatermesztésben teljesítsük az idei feladatot, vagyis 149,7 mázsás átlagos hektárhozamot érjünk el. A TAKARMÁNYTERMESZTÉS ELSŐRENDŰ FELADAT A takarmánytermesztésben további nagy tartalékaink vannak: ilyen az évelő takarmánynövények termesztésének bővítése, a rétek és legelők hektárhozamainak a növelése; stb. Itt fel kell hívnunk a figyelmet a takarmányok betakarításakor keletkező komoly veszteségekre, amelyek nálunk gyakran a termés takarmányértékének 30—50 %-át is elérik. E kérdés gyors és alapvető megoldása nélkül nem várható, hogy kellőképpen javuljon a takarmányalap helyzete. Takarmányalapunk problémái igen nagy mértékben az állattenyésztés színvonalán is visszatükröződnek. Az elért színvonal nem felel meg szükségleteinknek, a szocialista mezőgazdaságban kialakult feltételeinknek és lehetőségeinknek. Két alapvető problémával küszködünk: 1. A szocialista szektorban az állattenyésztés - az állatállomány összetételét, minőségét és termelékenységet tekintve - nem fejlődik a tervezett ütemben. 2. Az EFSZ-ek és állami gazdaságok többsége még mindig kitart az állattenyésztés kisüzemi módja mellett. A szarvasmarha- és sertéstenyésztésben mutatkozó hibák okaival foglalkozva, Kríz elvtárs rámutatott, hogy ezek mindenekelőtt a tehenek és sertések állományának kedvezőtlen megoszlásában, a marhaállomány alacsony termelékenységében rejlenek. Hangoztatta, hogy konkrét intézkedéseket kell tenni, hogy alapvető változás történjék a marhatenyésztés általános folyamatában. Az állattenyésztés jelenlegi színvonala és a harmadik ötéves terv igényes feladatai ugyanis megkövetelik, hogy lényegesen növeljük a fő állattenyésztési ágak fejlődési ütemét. Szakosított rrSezőgazdásági 'hágyűzé"-' meket kel! létesíteni, amélyek nagyfokúan belterjes és hatékony termelést folytatnak, hogy elérjük kitűzött céljainkat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tehenek nyitott istállózásának bevezetésében nem lehet rögtönözni, hanem be kell tartani az állatok takarmányozásával a tehéncsoportok számával, a higiéniával, a hőmérséklettel, továbbá a nagy takarmánymennyiségek, alomanyagok stb. szállításával és földolgozásával szemben támasztott követelmények komplexumát. A sertéshizlalás terén gyorsan át kell térni a nagyüzemi termelés előnyeinek tömeges kihasználására. A baromfitenyésztés továbbfejlesztésében pedig a CSKP KB tavaly megjelent novemberi határozata az irányadó, amelynek értelmében többnyire a mélyalmazás fölhasználásával, a munkák teljes gépesítésével és automatizálásával fogjuk biztosítani a belterjes nagyüzemi tenyészetek létesítését. NE FELEDKEZZÜNK MEG A GÉPEKRŐL! Jelenleg és a további években fokozott gondot kell fordítanunk a mezőgazdasági üzemek gép- és traktorparkjának kihasználására. Szüntelenül látnunk kell, hogy a mezőgazdasági munkák gépesítésének színvonala nemcsak a gépek mennyiségétől, hanem azok kihasználásától is függ. Meg kell azonban mondani, hogy sok szövetkezetben kévését törődnek azzal, hogy a gép mindenkor üzemképes legyen és élettartama alatt a lehető leghatékonyabban használják föl. Kevés szövetkezet vezette be a gépek műszaki karbantartásainak és javításainak rendszereit. Az üzemzavarok elkerülése megköveteli, hogy minden szövetkezet vezesse be a karbantartás és javítás elvégzésének szilárd rendszerét és következetes ellenőrzését. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy a képzett traktoros csak a géphez ért, de nem ismeri az egyes termények termesztési technológiáját. El kell mélyíteni az összesfokú gépesítőkáderek nevelését, s főképpen a szövetkezetesek közül neveljünk szakképzett traktorosokat és gépészeket. E téren már nem elégedhetünk meg a rövidtartamú (hathetes) tanfolyamokkal. A szövetkezetek jelentős részében A nagymihályi járás gépjavítói szorgalmasan végzik munkájukat. Készítik a gépeket a tavaszi munkák megkezdésére. Egyedül a Nagymihályi Gépállomás javítóműhelyében eddig nem kevesebb, mint 91 traktort, 11 kombájnt és számos más apróbb gazdasági gépet javítottak ki. Képünk a legügyesebb gépjavítót, Bállá Béla elvtársat mutatja be, aki jó munkájával elnyerte a „szocialista mezőgazdaság legjobb dolgozója" büszke címet. (ŐTK) abszolút többségben vannak a dolgozó nők. Ez a helyzet az elé a komoly probléma elé állít bennünket, hogy megtanítsuk a szövetkezeti asszonyokat is a technikára, a gépek kezelésére. Kríz elvtárs beszéde további részében a gépállomások problémáival foglalkozott. Többek között kijelentette: a gépállomások tevékenységében komoly fogyatékosság az a tény, hogy a most bevezetett műszaki tanácsadói szolgálat még mindig nem tölti be küldetését. Ezek a fogyatékosságok okozzák az új technológia lassú fejlesztését és bevezetését mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. A gépállomásoknak a legújabb technika és a progresszív technológia igazi terjesztőivé és propagátoraivá kell válniuk a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben. A tavaszi munkák sikeréért A CSKP KB idei februári határozata kiemeli, hogy a tavaszi munkák gyors és jó elvégzése a legközelebbi feladat, amely lényegesen kihat az idei termelési és gazdasági eredményekre. A tavaszi munkák alapos előkészítésének ó6 elvégzésének kell pótolnia azokat a veszteségeket, amelyek az őszi munkaterv be nem tartása következtében keletkeztek. A legnagyobb gondot a kukorica vetésére kell fordítanunk. Idén 285 000 hektáron vetünk kukoricát, s széleskörűen propagálni fogjuk a kukorica vetését. Nagyon komoly gondpkat okoz az állati termékek, főként a sertéshús és tej felvásárlásának kedvezőtlen menete. Ebben az év eleje óta nagyon lemaradtunk. A párt, a helyi és járási nemzeti bizottságok jobb politikai és szervezőmunkája, a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzése és az állam iránti kötelezettségek teljesítésében a mezőgazdasági üzemek fegyelmének megszilárdulása eredményezhet fordulatot. Hasznosítsuk a jó tapasztalatokat Elvtársak! Hogy az^EFSZ-eket és az állami gazdaságokat nagy' termelékenységű szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké fejlesszük, ez azt jelenti, hogy megfelelő színvonalra kell emelni a tervezést, az irányító és szervezőmunka hatékonyságát, a mezőgazdasági termelés irányításának eszközévé kell tenni a népgazdasági tervet. A járás azonban sok esetben a mezőgazdaság irányításában nem támaszkodik az új területi átszervezés előnyeire, a gyakorlatban a régi, éveken át kitaposott úton mozog és sokszor következetlen a falu káderekkel való megerősítésében. A járási nemzeti bizottságok lebecsülik a helyi nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének kibővítését, s ily módon nem teremtik meg a szükséges feltételeket a dolgozók részvételére az irányításban, és általában lebecsülik az aktívák, szemináriumok és tapasztalatcserék rendezését termelési feladatok vagy ágazatok szerint. Szükségesnek bizonyult, hogy a párt újra a mezőgazdasági szakaszra csoportosítsa erőit és a járási aktívát új feladatokra képezze ki, falusi aktívákat létesítsen és közvetítésükkel mozgósítsa az embereket, ismertesse meg őket a harmadik ötéves terv céljaival, a mezőgazdasági termelés és a mezőgazäasägi munka jellegének közeljövőben! örömteli távlataival. Fontos az ellenőrzés Az ellenőrzés leghatékonyabb formáját maguk a funkcionáriusok gyakorolják felülvizsgálásukkal. Ez azt jelenti, hogy a funkcionáriusok tartsanak fenn rendes kapcsolatokat a dolgozókkal, ott vizsgálják felül a határozatok teljesítését, ahol a terv teljesítéséről döntenek. A feladatok és határozatok teljesítésének ellenőrzésével kapcsolatban előtérbe lép a komplex felülvizsgálások, politikai és gazdasági elemzések jelentősége. A szocialista termelési viszonyok győzelme és a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemek fennállása egyre igényesebben követelik a mezőgazdasági termelés teljes irányzatának és a mezőgazdasági üzemek lehető legjobb szakosításának megoldását. Ám a járási nemzeti bizottságok csak kivételes esetekben veszik tekintetbe az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok termelésének tervezett szakosítását a termelőfeladatok felosztása alkalmával. A mezőgazdasági feladatok felbontásakor a járásokban és üzemekben továbbra is a kisüzemi szempontok érvényesülnek. A járási nemzeti bizottságoknak sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a feladatok előkészítésére és felbontására, különösen változatosabbá kell tenniük az EFSZ-ek és községek osztályzását a termelési körzetekbe, ami a szövetkezet termelési és gazdasági feltételeinek elemzése alapján történjék, s már az év folyamán végezzék el az előkészítő munkálatokat a következő időszak feladatainak a megoldására. A mezőgazdasági propagandának növekvő szerepe van a mezőgazdasági termelés irányításában. A mezőgazdasági tudomány és a kiváló mezőgazdasági dolgozók eredményeinek propagálását az irányítás szerves részeinek kell tekintenünk. Az aktívákat, értekezleteket, összejöveteleket, társas utazásokat, a filmeket, a sajtót, a mezőgazdasági propaganda más formáit és módszereit nem eléggé használják fel elterjesztésükre. Sokat tanultunk a CSKP KB idei februári üléséből. Ma még jobban felvértezve látunk hozzá az új feladatokhoz, harmadik ötéves tervünkhöz. Méltán számíthatunk a szövetkezeti parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozó szocialista öntudatának fokozódására, aktivitására és kezdeményezésére. Sok kiváló dolgozó van köztük, akik jó tapasztalatokra tesznek szert; a nagy terméshozamok és az állatok nagyfokú termelékenységének igazi mesterei ők, akik — mint Hruscsov elvtárs mondotta — a mi világító tornyaink, fényüket messzire látni. Tapasztalataik és a termelési dolgozók alkotó lelkesedése, pártunk egységes akaratával és erőfeszítésével párosulva, bizonyítéka annak, hogy hazánk mezőgazdasága gyorsan előrehalad, hogy teljesíthesse a fejlett szocialista társadalom építésében őt megillető, megtisztelő feladatát.