Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-02-26 / 17. szám
Az éhség lázadása A kora esti szürkület már csak fösvényen adott fényt a konyha parányi ablakán. Lányik Vince közelebb hajolt az asztalon .fekvő papír fölé.- ... A forradalmi munkásság lubochnai konferenciája - olvasta tompított hangon - továbbá úgy határozott, hogy a cseh elvtársakkal való tárgyalások után felveszi a kommunista párt nevet... 'Az egybegyült emberek figyelmesen hallgatták Lányikot. Egyik-másik helyeslőén bó- Unt ott. ' - Azt az utasítást kaptuk — szólalt meg Vietoris — , hogy mi is tárgyaljuk meg a baloldali érzelmű, szervezett munkásokkal az új párt megalakítását. A szomszéd helyiségből nyöszörgő gyermekhang hallatszott. Mária szótlanul osont ki a konyhából.- Csendesebben kisfiam! — suttogta és érdes kezével megsimogatta a gyermek homlokát. — Felébreszted a testvéreidet. A gyermek belekapaszkodott anyja szoknyájába és ráncigálta. — Édesanyám, adjon enni! — könyórgött elcsukló hangon. — Éhes vagyok... Nem hallja? Ez már fáj — mutatott gyomra felé és ismét megrázta a kíntól meggyötört aszszonyt. Mária a hasára tette kezét, hogy tompítsa egy pici emberke méltatlankodását, aki nemsokára a világon jelentkezik. — Nem adhatok... nincs... Talán holnap...- Tegnap is ezt mondta, mindig ezt mondja és mindig becsap minket — vádolt tudatlanságában a gyermek. Az anya lágyan simogató keze lassan ökölbe szorult, s a kisfiú riadtan húzódott a pokróc alá.- Ne bánts, fiam! — tört ki belőle könyörgően. — Ha a szívemből kenyeret lehetne dagasztani, akkor életedben egyszer biztosan jóllaknál. A gyerek nem értette meg a keserű szavak mélyét, de még szaporábban hullottak könnyei, ximíg végül álomba sírta magát. Mária némáin nézte a kis Kálmánt, s egyre növekvő düh és átkozódás tört fel szelíd leikéből. Szinte feltépte a konyha ajtaját. " — Éhen döglünk valahányon! - kiáltotta az emberekre a fiatalasszony, akinek a nyomor, a gondok meghazudtolták az évejt. Zsák rápillantott feleségére s tovább folytatta megkezdet' beszédét. — A vörös szakszervezetek tanácsába tegnap eljutott a hír — mondotta kis szünetet tartván -, hogy leállítják a gyárat. A vasművek kartellje 40 millió koronát ajánlott fel a Rimamurányi Részvénytársaságnak, hogy szerelje le a gyárat Korompán. — Ma beszéltem Erzsők Jóskával - vágott szavába Vietoris —; a bányát is el akarják árasztani, mert hogy az sem hajt elég hasznot. ■ Mária még mindig ott állt zilálton az ajtóban, villogó tekintete körülfutott a sovány arcokon. — S ti csak enynyiben hagyjátok? Ültök itt nyugodtan ? — kérdezte égtelen haraggal. — Hiszen akkor az éhség völgye temetővé változik... Ti, férfiak nem halljátok napjában ezerszer: anya, adjál kenyeret! Megyek és... Zsák felkelt az asztal mellől, s felesége elé állott. Hosszan nézett a szemébe, majd vállára tette kezét. — Máriám, hiszen ezért jöttünk ma össze. Egyenként nem érünk el semmit - emelte egyre hangját a férfi -, ezért kell szervezkednünk egy pártba, a mi pártunkba..." — s keze rámutatott az ott ülő munkásokra —, amely megtanít, elvezet a nagyobb darab kenyérig. Zúgó asszonytömeg verődött össze a munkástelep szűk utcájában. A toprongyos gyerekek anyjukba kapaszkodva dideregtek a csípős februári hidegben. — Most beszélte a gyár üzlete előtt az igazgatóék cselédje - háborgott Szatmáriné — , hogy csökkentik a liszt-fejadagot. A zsivaj lármává növekedett. — Menjünk Liptaihoz, és kérdezzük meg — kiáltotta túl az asszonyokat Zsák Mária —, ő majd megmondja, hogy így van-e. A nők áradata haragosan hullámzott az üzlet felé. Liptai Elemér éppen nyitotta a boltot, s az asszonyok láttán megállt az ajtóban. Kezét hájas pötrohára rakta. — No mi az, koldusok? - vigyorgott az asszonyokra. — Igaz-e, hogy csökkentik a fejadagot? — kérdezte az asszonyok nevében Derlákné. Az asszonyok elcsendesedtek és vagy száz szempár Liptai húsos szájára mere'dt.’ — Igaz, tubicáim, igaz — gúnylódott a malacképű —; csak nem fogtok bánkódni egy maroknyi kukoricalisztért? — Ami neked maroknyi, te kutya — szólalt meg böszülten Zsákné -, az nekünk életet jelent! Liptai fitxjmálva húzta félre száját, s az igazgatósághoz utasította az aszszonyokat. A lavina megindult. A gyár előtt az asszonyok úgy határoztak,, hogy háromtagú küldöttséget menesztenek Králilc igazgató elé. Zsákné, Szatmáriné és Derlákné képviselték a nőket. Králik a felbőszült asszonyok láttára mélyebbre süppedt bársonyos székében. — Én nem tehetek semmiről'- dadogta ijedten Podhradsky, a főmérnök parancsol itt... ó rendelte el. Az asszonyok nem késlekedtek és a főmérnökhöz siettek, ahhoz az emberbőrbe bújt tigrishez, a gyár volt katonai parancsnokához, aki még most is két órára kikötötte a munkásokat a legkisebb „fegyelemsértésért“ a gyárudvar oszlopához. — A kutya istenit a söpredékének! — pattant ki székéből, és felkapta drótból fonott vesszőjét. — Mars innen, mocskok! Követelőzni mertek? — s olyat taszított az asszonyokon, hogy Szatmáriné nekiesett a folyosó falának. torkaszakadtábót. Abban a pillanatban megszólalt a riadót jelző sziréna. Leálltak a gépek. A férfikezek kalapácsokért, vasrudakért nyúltak, s áttörve a kapun közeledtek a csendőrök felé. — Vissza, munkába! — üvöltötte Kroupa, csendőrparancsnok —. Mert különben... — Kuss! Pribék — kiáltotta egy dörgő férfihang és egy féltéglát dobott Kroupa sisakjához. — Tűz! — ordította a parancsnok, s a kőfaltól felsüvítettek a lövedékek. Hullottak az emberek. Hainisné tompa, elfojtott sikollyal rogyott pelyhesállú fia mellé. — Fiam! Egyetlen fiam! - zokogta szív szag gat óan, s ráborult fia véráztatta mellére. Rezső nagy erőfeszítéssel felnyitotta ólomnehéz szemhéját és anyjára pillantott. — Ne sírjon, édesanyám — mondotta, nehezen ejtve ki minden szót —, egy falat kenyérért halok meg... - Utolsó erejéből felkönyökölt, s társai felé fordult: — Ne hagyjátok magatokat! ... Éljen a harmadik Internacionálé! — S a göndör, tizenhétéves fej tehetetlenül hullott vissza a földre. Így szűnt meg lüktetni ezen a véres napon Hajnis, Bátor, Gonda és Veselényi szíve. Élettelen testük mellett ott feküdt tizennyolc súlyosan sebesült harcostársuk. A munkások a sebesülteket Vadas doktor rendelőjébe vitték. Fullasztó volt benne a levegő, tele emberi verejtékkel, vérrel és éterrel. Az orvost emberfeletti munkájában Kroupa zavarta meg. — No ugye, egy kis munkát szereztem magának, doktorkám — villantak elő sárga fogai. - De most hagyja ezt a csűrhet, hozza rendbe homlokomon a sebet! — • mondotta parancsolva. Vadas doktor felemelte fejét, s a legnagyobb megvetéssel mérte végig a csendőrt. Néhány percre farkasszemet nézett a gyilkos az életmentővel. Az orvos lassú léptekkel közeledett a sisakorr felé. Kroupa beleremegett tekintetébe. — Én csak embereket gyógyítok - szólalt meg fojtott hangon Vadas doktor —; én nem vagyok állatorvos! Kinyitotta az ajtót és kilökte rajta a pribéket. * * * A gyár előtt remegett a levegő a borzalomtól. A megrendülés azonban növekvő elkeseredéssel és gyűlölettel vegyült. Pohradsky veszélyt szimatolt. Katonai segítségért telefonált. Amikor ablakából megpillantotta a századot, ismét bátorságra kapott, s ablakából ocsmány szitkokat szórt az ezerötszázas főnyi tömegre. — Ezt megkeserülitek, disznók! — üvöltötte megszokott hfingján. Közben Zsizska főhadnagy álljt vezényelt a katonáknak. Halotti csend támadt a téren. — Mi történt itt? - kérdezte a tiszt a munkásokhoz fordulva, s szeme megakadt a vértócsákkal borított földön. A szemekből kiolvasta a történteket s a katonáihoz fordult. — Hátra arc! Csendőrőr csatlakozz! Indulj! — vezényelt Zsizska főhadnagy. Podhradsky látván a fordulatot, szinte önkívületében ordítozta: — Állj! Lőjetek! Tűz! Az első sorokban álló munkások ökölbe szorított kézzel indultak el az épület felé. Nehéz léptekkel visszhangzott az irodai folyosó. Kivágódott az ajtó, s egy vasmarok galléron ragadta a vérszomjas ragadozót. — Most mi számolunk veled, kutya! — sziszegte Simkó, s társaival lekergette a főmérnököt az utcára. A tömeg utat nyitott. Sújtott az igazság keze. Podhradsky kézről kézre zuhant. Néha lebukott, néha görnyedten védekezett a jégesőként záporozó ökölcsapások ellen. De nem érte el a sorfal végét... Összerogyott. S így járt az akkor érkező csahosa, Lukács , csetidórfőparancsnok úr is. 4 ítiLMfáff 1961. fébruár 26. — Oszlopra kerültök! - ordította magánkívül. A három asszony, szaporán szedve lábait, sietett társaihoz. Zsákné valahonnan ládát kerített, ráállt, s Szatmáriné vállára támaszkodott. — Asszonyok! — harsogta túl a tömeget. Tovább nem jutott, mert abban a pillanatban a gyári csendőrség puskatussal hasbavágta az állapotos asszonyt. Szatmáriné védeni próbálta, de a bajonettek élesen hasítottak a testébe. A tömeg egy másodpercre meghökkent. . Elsőnek Danisné ocsúdott fel a megdöbbenésből. Sarkon fordult és mint a szélvész rohant a gyárba. — Emberek! Emberek! A csendőrség veri az asszonyokat! — ordította A lőcsei bírák libasorban vonultak az ítélőszékhez. Az elnök csíkra szűkült szemmel nézett végig a vádlott korompai munkásokon, majd heves mozdulattal felcsapta vaskos könyvét. — A Csehszlovák Köztársaság nevében az 1921. február 21-én elkövetett lázadásért... — olvasta gőgösen és ötvenhárom ember fölött mondotta ki az ítéletet. Köztük Jánosík, Dunácsek, Sznopek, Trink, Valigula és Simkó hat-hat évig sínylődött az ilavai börtönben. És az éhség völgyében elnémultak a szirénák, berozsdásodtak a gépek kerekei. Szinte kihalt a kis város. * * * A világos, napfényes szobában három töpörödött anyóka ül. A küzde-Franz Schubert és Róbert Schumann Beethoven utolsó szerzeményeiben utat mutatott annak a zenei irányzatnak, amelyet „romantikusának nevezünk. Zongoraszonátái, kamarazeneművei már-már szétfeszítették a szonátaforma kereteit. Tartalmuk bensőségesebb, mint előbbi műveié, sőt „Bagatelle“ című apró hangulatdarabjai a romantikus mesterek érzékeny, finom művészete előtt járnak. A romantikus zene legnagyobb formaalkotó lángelméje, Franz Schubert 1797-ben született Bécs mellett. Azt a 600 dalt, amelyet rövid, mindössze 31 évig tartó életében alkotott, mél- : tán sorolhatjuk Beethoven zongora- - szonátái mellé. Megtaláljuk bennük : az emberi lélek gazdag érzésvilágát. Goethe^ és más költő-óriások verseire írt dalai a vers minden szavát, hangulatát elmélyítik. Zenéje a természetet, a havas erdőt, a csörgedező patakot éppen olyan híven idézi, mint az érzések birodalmát, a vágyakat, álmokat stb. A bevezető részek rövid, sűrített nyitányok, amelyek az egész dal tartalmát hordozzák. Dalainak legfőbb erénye a népdalokhoz hasonlatos egyszerűség, tömörség. Igaz, a nép fia. Dédapja, nagyapja földművesek voltak. Atyja tanító, 14 gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. Tehetsége hamar megnyilatkozott. Hegedülni, zongorázni tanul. Bekerül az udvari énekkarba. Itt az igazgató, Salieri veszi kezébe zenei nevelését. Elvont, többszólamú gyakorlatokra fogja. De Schubert más úton jár, 18 éves korában Goethe verseire írja remekműveit, mint a „Margit a rokkánál“, „Manókirály“, „Vándor“, „Vadrózsa“. Szimfóniákat is ír, köztük a csodaszép „tragikusát“. Három évig tanítőskodott atyja mellett. Azután „szabadon“, barátai támogatásából, gyakran nélkülözve élt. Nem sikerült állást szereznie, remekműveit fillérekért vették meg a kiadók. A kapitalista világban tehát nyomorogva éltek Schubert és társai: írók, költők, festők. Schubert édes-bús bécsi valcerek ( rögtönzésével szórta lelki kincseit. : Belőlük mesterkedtek össze az ügyes ' üzletemberek a „Három kislány“ című operettet és vagyonokat kerestek rajta. Dalciklusai, a „Szép molnérné“, „Téli utazás“, „Osszián énekei“ stb. . éppen ügy közkincsei az emberiség- . nek, mint kamarazeneművei. Szimfó- , niai alkotásai közül legtökéletesebb , a „Befejezetlen“ és a nagy „C-dúr" szimfónia, amelyet halála után, egy padláson talált meg zeneköltő táráa Robert Schumann. Schumann harcom természet. Zenei folyóiratában küzd a nyárspolgári szalonzene ellen. Olyan lángelméket fedez fel, mint Chopin, Berlioz, Brahms. Zenéje szövevényesebb, nehezebben megközelíthető, mint Schuberté, de éppen olyan igazi és mély. Szülei jogásznak szánták, de hajlama a zene felé vonzotta. Wieck mesternél tanult zongorázni, azonban erőszakos ujjtágító kísérletével tönkretette jobb kezét és zongoravirtuóz karrierjét. Szerzeményeinek legjavát zongorára írta. A romantikusokra annyira jellemző kis formák, táncsorozatok, változatok, megannyi remekmű: „Pillangók“, * „Karnevál“, „Bécsi farsang“, „Fantáziák“, „Éji darabok“,. „Gyermekjelenetek“. Apja ellenére nősül, 1840-ben nőül veszi élete nagy szerelmét, Wieck Klárát. A beteljesült boldogság első Franz Schubert évében 132 dalt komponál. A „Myrtusok“ és az „Asszony, élet, szerelem“ ciklusok a zenei líra legszebb gyöngyei. Byron „Manfréd“-jéhez és Goethe „Faust“-jához írt kísérőzenéje mélyen romantikus drámai alkotás, de nem talált méltó visszhangra. Túlságosan lírai operája, a „Genovéva“ is feledésbe merült. Hogy növekvő családját eltarthassa, állásokat vállal. Tanár a lipcsei konzervatóriumban, énekkart vezet Drezdában, városi zeneigazgató Düsseldorfban. Túlerőlteti érzékeny idegrendszerét. Súlyos idegbaj hatalmaskodik el rajta, s a bonni tébolydában fejezi be életét 46 éves korában. Hatása döntő a romantikus zene fejlődésére. Siipai Miklósné, zenetanár Nyárasdon használt az átszervezés A nyárasdi szövetkezet Csallóköz egyik legjobb szövetkezetei közé tartozik. Ez a jó hír nagyon sok helyre eljutott már az országban. Annál kevesebbet hallunk és hallhatnak mások is az ifjúság kulturális tevékenységéről, amely az utóbbi években olyan alacsony színvonalon állott, hogy alig lehet valami eredményt kimutatni. Nem tetszett ez sem a helyi párt* * * A »Lidércfény“ Jánokon Jánokon a CSEMADOK helyi szervezete nagy sikerrel mutatta be Dávid Teréz színművét. A siker elvitathatatlan. Zsúfolásig megtelt a népművelődési otthon. Kiemelkedő alakítást nyújtott Novák Gizella és Tabák László. Dicséretet érdemel továbbá Mohnyánszky László, Domin Éva, Bencsik Ilona, Helyés Anna, Ráll Mária. A közönség jól szórakozott, tetszett az előadás. S Gajdács Andrásnak, a színmű rendezőjének talán ez a legnagyobb jutalom. Vámos László, Jánok lemmel teli négy évtized immár fehérre festette hajukat. El-el homályosuló tekintettel kutatnak emlékeikben. Felharsannak a gyár szirénák. A korompai völgy három korszerűen berendezett gyárában vége az első műszaknak. Az ablak előtt vidáman beszélgető emberek sietnek el. Otthon már várja őket családjuk, gyerekeik. — Te, Maris. Emlékszel? Negyven éve, amikor felbödült a sziréna...- Más hangja van ennek Hermin. Mennyire más! - válaszolta mosolyogva Vietorisz néni. B. Sole Gita UíuttmúÜs híreké • Öriási sikert aratott a moszkvai Nagy Színház együttese Kairóban. A jegyeket a szovjet együttes előadására elővételben megvásárolta a közönség. • Szófia közelében egy régi edényt találtak, amelyben 500 ezüst pénz volt. Az érpiek egy része á belga konföderáció idejéből származott, a másik része, a francia érmek XIII. és XIV. Lajos idejéből. LAPUNK ez év február 22-i keltezéssel megjelent példányai helytelenül 15. számként szerepelnek, holott ez lapunknak már a 16. száma. Olvasóink elnézését és a helyesbítést kéri az ügyeletes tördelő szerkesztő. szervezet, sem a szövetkezet vezetőségének, s elhatározták, hogy orvosolják a hibákat. így jutottak el ahhoz a gondolathoz, hogy a falusi szervezetet helyes lenne átszervezni üzemi szervezetté. Az elhatározást tett követte, s ennek tudható be, hogy az átszervezés után pár héttel újra megindult a kulturális élet, s a fiatalok színvonalas tarkaműsorral lepték meg a közönséget. Volt abban tréfás jelenet, szavalat, énekszám, tengerésztánc és több népi tánc is. Hogy a műsor jó volt, mi sem bizonyítja jobban, mint a közönség hatalmas tetszésnyilvánítása. Az első lépés tehát sikerült. A CSISZ vezetősége úgy határozott, hogy a műsort kibővíti és az előadást megismétli. Ha ez is sikert arat, a szomszédos falvakba is ellátogatnak. TÖTH FERENC (Nyárasd)
