Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-02-01 / 10. szám

Tapasztalataim a teleltetés körül

Már évek óta sikertelenség kíséri méhészetünket. Ennek okát főleg a kedvezőtlen tavaszi időjárásoknak tulajdoníthatjuk. A méhek tavaszi fejlődése pedig inkább a beteleltetéstől, mint a tavaszi időjárástól függ. E kettő együtt - a rossz betelelés és a kedvezőtlen tavaszi időjárás — végzetessé válhat. Erre példa volt a legutóbbi tavasz.

A gyümölcsvirágzás kezdete kitűnő kilátásokkal kecsegtetett. A családok szépen fejlődtek, s a méhészek tűzdeléssel is bővítették a fészkeket, ami korai időszakban nagyon kockázatos dolog. Az anyák azonban szépen befiasították a tűzdelt lépeket, s gyümölcsvirágzás dereka és végefelé már 7 —8 (épen volt fiasítás. Ekkor állt be a több mint három hétig tartó hűvös idő, amikor méheink jóformán ki sem repültek.

A családok fejlődése megakadt, csökkent a petézés, s amire a méhész rájött, hogy etetni kellene, már késő volt. Akácvirágzásig nem bírták kiheverni a családok ezt a megtorpanást, s így nem is tudták azt kihasználni, mert nem népesedtek meg eléggé. A kedvezőtlen időjárás következtében a méhek népessége április 25-én, gyümölcsvirágzás . elején, nem érte el a kellő mennyiséget.

Ennek főokát nem a fejlődésre kedvezőtlen időjárásban, hanem az élelem hiányában kell keresnünk. Azok a családok, amelyek bő mézkészlettel, elég fiatal méhekkel indultak neki a télnek, nem igen sínylették meg a fogságot. Viszont a szűkösen ellátott, egyébként elég népes családok sem petézhettek kellően, csökkent a fiasítás, csökkent tehát a népesség is. A gyenge családoknak pedig alig volt fiasításuk.

A jól betelelt családok elegendő fiatal méhhel, jó anyával és 18 — 25 kg élelemmel mentek telelőbe. Az. ilyen családokban is megeshetett, hogy a kedvezőtlen tavaszi időjáráskor rohamosan fölette a mézet.

A méhészetben nem éppen ritka dolog, hogy egy-egy törzscsalád „tartalékká fejlődik vissza vagy egészen megsemmisül a rosszul petéző anya vagy a hoszszabb ideig tartó anyátlanság miatt. A családok népességének és élelemkészletének megőrzése céljából nagyon fontos a téli és a tavaszi jó takarás. Nálunk nem az enyhe tél szokta okozni a bajt, hanem a hűvös tavasz. Jó téli takarással több élelmet mentünk meg a tavasszal meginduló fiasítás számára, s tavasszal kevesebb hőveszteséget szenved a család.

A fészket szeptemberben annyira össze kell szorítanunk, hogy a méhek jól takarjanak. Nyolc-tíz lépnél többet hagyni nem szükséges, mert ennyi lépen 18-25 kg eleség fér el. A fészket jó oldalról és felülről is betakarni.

Figyelmet érdemel a padlásos teleltetés is, bár szerintem sok pepecselő munkával jár. Egyszerűbb a fészekre helyezett szalmapárna. Ez a nedvességet átengedi, s így nem keletkezik penész, legfeljebb a tető vagy a fedödeszka belső felén egy kevés. A takarásnak többféle jól bevált módszerével a hőmérséklet ingadozásait ellensúlyozhatjuk. Mindenesetre nem szabad megfeledkeznünk a jó szellőzésről, bő és friss levegőről sem.

Ne sajnáljuk a fáradságot és a cukrot a család élelmének kiegészítésére, mert ezzel nemcsak méheinket, de magunkat is megmentjük a bajtól. Télen ugyanis csak az a méhész aludhat nyugodtan, aki családjait jól betelelte.

Bagári József (Bős)

LAPSZEMLE

<lilllll!lilljllllilll!lllllllillllllllllllllW

A Vcelár 1960. évi 12. számában olvashatjuk, hogy a gyomorvész, más néven noszéma (Nosema apis) elleni küzdelem kérdését még nem sikerült teljesen megoldani, s ezért a kísérletezők által fölfedezett vegyszereken kívül a gyakorlatban még sok háziszert is használnak ellene. Egy tiroli méhész szerint a fokhagyma nedvével igen kedvezőn lehet védekezni a gyomorvész ellen, főleg ha azt a méhek téli eleségébe keverjük. Ugyanitt olvashatjuk tovább, hogy egy méhész méheinek már nyolc év óta őszszel fokhagymát (10 — 15 gerezdet egy liter cleséghez) ad. Ezt cukorral keverve teljesen szétzúzza és kristálycukor állandó hozzáadásával addig keveri, amíg a fokhagyma rostja széjjel nem malik. Szakemberek megállapítása szerint 1959- ben méhcsaládjai gyomorvészmentesek voltak.

Továbbá a Vcelár ugyanezen számában olvashatjuk S v a n c e r Lajos cikkét is, amely szerint a méhcsaládot nem mentesítjük a fertőzéstől, ha a betegséget okozó noszéma-sprőrákat el nem távolítjuk a kaptár minden részéből. A kaptár falait 5 %-os lúggal vagy 3 .%-os klórszeptollal súrolják le, majd benzinlámpával pörköljük át. A kaptárakban legalább kétévenként újabb, alapos fertőtlenítést kell végeznünk. A lépeket olyképpen cseréljük ki, hogy a méheket ezzel új lépek építésére serkentsük. Az öreg lépek kiolvasztásával a noszémaspórákat is megsemmisítjük. Költésrothadás esetén a lépeket elégetjük. A molyok ellen általában használt kénezés árt a lépekben összegyűlt virágpornak és méznek, s a noszéma-spórákat sem pusztítja. A további használatra alkalmas lépeket fertőtlenítsük és légmentesen záródó ládába (szekrénybe) helyezzük. A láda legmagasabb pontján ecetsavban áztatott vattát vagy gyapotot erősítünk föl. Egy 180X120X60 em-es szekrényhez 2,6 liter ecetsavat kell fölhasználnunk, hogy elpusztuljanak a molylepke petéi, valamint a gyomorvész spórái is. A fertőtlenített lépeket használat előtt alaposan szellőztessük át. A lépeken maradt virágpornak vagy méznek ez a fertőtlenítés nem árt. A fertőtlenítéssel egyidejűleg biológiai védekezést is végzünk'. Megjegyzendő, hogy az ecetsav 20 foknál párolog a legjobban.

Az EFSZ-ek V. kongresszusán bizonyára sok szó esik majd a szövetkezetek méhészetének fejlesztéséről is. Annál is inkább, mert a méhészet ma már köztudomásúan egyike a mezőgazdasági termelés legfontosabb mellékágazatainak. Az okszerűen és kellő körültekintéssel dolgozó szövetkezetek tagsága és főképpen vezetősége már régen felismerte a méhészet jelentőségét, s ezért sok helyütt láthatunk újonnan felépített és célszerűen berendezett épített méheseket vagy szabadkaptáros kerti méheseket, esetleg vándorméheseket. Nagy hasznot is jelent a méhészet segítsége a gyümölcs-, termesztésben, a magtermesztésben és egyebütt a méhek megporzási munkája folytán. Felvételünkön a dél-morvaországi vranovicei EFSZ 70 családot befogadó új méhesét látjuk, amely éppen egy dolgozó munkáját veszi igénybe. A méhes közepén a szövetkezeti méhész rendelkezésére áll egy szerszámokkal felszerelt műhelyszerű dolgozószoba. Bizonyosra vehetjük, hogy szövetkezeteink a közeljövőben gondoskodnak a méhészet foko-. zottabb fejlesztéséről és sok hasonló korszerű méhest építenek. (ku)

Egy további cikk arról számol be, hogy a cukor méhszúrás ellen is használható. Ez azon alapszik, hogy a cukor kiválóan felszívja a folyadékot, tehát a méhmérget is. Méhszúráskor eltávolítjuk a fullánkot, a szúrás helyét vízzel megnedvesítjük, rányomjuk a cukrot és rajta hagyjuk hosszabb ideig. Ha azonnal így cselekszünk, mielőtt még a méhméreg testben elterjedne, teljesen elkerüljük még a legkisebb danagatot is. Eleinte úgy tetszik, mintha a fájdalom fokozódnék, de csakhamar rohamosan enyhül a fájdalom. A cukor felszívta a mérget.