Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-06-25 / 51. szám

A hűség és a bizalom jegyében

A CSEMADOK országos ének- és zenekari fesztiválja a CSKP 40. évfordulója tiszteletére

A zselízi népművészeti seregszemle eddigi hagyományaihoz híven kimagasló politikai és kulturális eseménye volt Szlovákia magyar nemzetiségű dolgozóinak. A fesztivál a zene és a dal ékes hangján köszöntötte a harcos és építő pártot megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Több mint 1000 népi zenész és énekes színvonalas művészi bemutatóval hódolt pártunknak, amely 40 évig vezette a dolgozók harcát az elnyomók ellen a jobb, örömteljesebb életért, a békés, alkotó jövőért. A harcos tömegdalok és a népi éneklés nyitott ajtóra talált a fesztivál sokezer résztvevője szívébe. A párt és a béke volt az a két szó, amely legérzékenyebben hatott a résztvevők sokezres tömegére. A fesztivál meggyőzően dokumentálta, hogy a szlovákiai magyar dolgozók megértik és helyeslik a párt céljait, s együtt haladnak a munkásosztály élcsapatával a szocializmus építésének új szebb életet jelentő útján. A zselízi ünnep bizonyította, hogy dolgozóink magasra értékelik a párt lenini nemzetiségi politikáját, amely jogot és lehetőséget ad a haza minden polgárának az anyagilag biztosított életre és kulturális alkotóképességeinek kibontakoztatására.

Az énekkar élő orgona. Száz és száz torokból harsant fel lelkes dal a zselízi énekkari fesztiválon. Az énekkari fesztivált a találkozó második napján rendezték meg a zselízi népmüvelődési otthonban. Elsőként a galántai CSEMADOK énekkara lépett fel, A g Tibor vezetésével. A galántaiak a már megszokott jó teljesítményt nyújtották. Ránk i György „Dal a népek egyetértéséről" című dalát, Bárdos Lajos

Sárközy Ferenc népi zenekara

vük népdalok. Eugen Such on himnuszi áhítatú dala a vegyeskarok előadásában, majd Seidl „Ifjúsági induló“-ja a női karok tolmácsolásában, Schleicher László vezetése alatt, kitörő, üfemes tapsra ragadtatta a hallgatókat. A lelkes ünneplés még fokozódott az egyesített gyermekkar fellépésekor, amely közvetlenül és természetesen gyermeki bájjal adta elő kedves népdalait.

Végüt 900 énekes előtt gördült fel a függöny. Az összesített énekkarok befejező műsorszámai következtek. A Varsaviankát, Szíjártó Jenő békedalát és az Internacionálét adták elő. Szíjártó Jenő karmester hosszú, fáradságos munkájának legszebb jutalma volt az a dörgő taps, a percekig tartó ünneplés és újrázás, amely minden műsorszám után újból és újból fokozódó erővel hangzott fel. Az Internacionálét már az egész hallgatóság együtt énekelte a kórussal, s utána még percekig vihar.zcttt a taps a nézőtéren és a színpadon.

így köszöntötték a magyar dal lelkes művelői és hívei az új, boldog jövőt építő pártot megalakulásának 40. évfordulóján.

Az országos találkozó második napján, délután, hatalmas tömeg gyűlt össze a zselízi parkban, hogy megtekintse a dalos-táncos találkozót. A tikkasztó melegben bóbiskoló fák alatt újra és újra felharsant a taps, a végnélküli ünneplés. A felsőcsallóközi együttes, a lévai CSEMADOK, a diószegi iskola, a csatai iskola, a deáki CSEMADOK, a CSISZ Központi Bizottsága magyar együttesének tánccsoportja mind, mind ujjongó sikert, tapsvihart váltottak ki. A zselízi cigányegyüttes ropogós cigánytáncával ragadtatta el a közönséget, s újból a testvériség ragyogó példájának lehettünk a tanúi, amikor a CSISZf Központi Bizottsága magyar együttesének utolsó számát újráztatta meg a közönség, s közösen, a cigányegyüttes tagjaival ropták el táncuk egy részét.

A délutáni találkozóra szintén jellemző volt a béke utáni vágy és pártunk iránti forró szeretet, hála, hűség. Példa erre az is, hogy amikor a csatai iskola „Készülődés ünnepre" című tánckompozícióját mutatta be, s a pionírok előre léptek a pártunk megalakítása 40. évfordulóját jelképező táblával, spontán tört ki a tapsvihar, a lelkes ünneplés. p-p

Felvételünkön a szepsi magyar tannyelvű iskola tánccsoportja, amely részt vett a somodi dal- és táncünnepélyen. (Dunajszky G. felvétele.)

NATQ-ügynökök - esélyek nélkül

(EGY TANULSÁGOS KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA)

„Titkos hadseregünknek el kell jutnia minden eddig még nem kommunista országba ... Még fontosabb azonban, hogy eljusson a kelet-európai államokba, legfőképp pedig a Szovjetunióba. Ezt a beszivárgást meg kell könnyxtenünk különböző titkos leadókkal, iratokkal, röplapokkal és más eszközökkel. Szakembereinknek mindent el keli követniük, hogy minél tökéletesebb személyazonossági igazolványokat és útleveleket állítsanak elő. Vezető kádereket kell kinevelnünk, egyszóval mindent, ami szükséges a titkos hadsereg számára.“

Ezekkel a szavakkal jelölte meg néhány évvel ezelőtt a nyugatnémet „Der Tagesspiegel“ című folyóirat az Allan Dulles által irányított nyugati kémszervezet feladatait.

Hogy mennyiben sikerült és menynyiben nem sikerült ez a vállalkozás, igazi nevén a szocialista országok elleni aljas kémtevékenység, nagyon jól szemlélteti a „NATO-ügynökök — esélyek nélkül“ című kiállítás, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság prágai tájékoztató központja rendezett a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában.

A kiállított tárgyakat szemlélve, hű képet kapunk a nyugatnémet fasiszta kémhálózat működéséről. Nem kevesebb, mint 80 különböző kémhálózat küldi ügynökeit a Német Demokratikus Köztársaságba, valamint a többi szocialista államija azzal a feladattal, hogy megzavarják a békés építőmunkát, titkos adatokat szerezzenek ezeknek az országoknak gazdasági és katonai helyzetéről.

Segédeszközeik: revolverek, hamisított igazolványok, rádióleadók, korlátlan mennyiségű pénz, mérgek stb.

Módszereik: gyilkosságok, provokációk, szabotázs-cselekmények megszervezése.

A szemléltető kiállítás bizonyítja, hogy a legtöbb esetben kárhozatra vannak ítélve ezek az aljas akciók, mert a szocialista társadalmat szolgáló biztonsági szervek éberen őrködnek a dolgozók békés munkája felett, így például az amerikai Szuminszki ügynöknek nem sikerült átkelnie az Odrán, hogy kémhálózatot építsen ki Lengyelországban. Jaroslav Stibr birtokában hiába voltak különböző hamis igazolványok, nem jutott át a Német Demokratikus Köztársaságba, hogy onnan folytassa útját hazánkba. Egyszóval: a NATO ügynökeinek tevékenysége kilátástalan.

A rendkívül hatásosan rendezett kiállítás tanulság számunkra. Nyugat- Berlin, ahogy azt Willy Brandt, szociáldemokrata polgármestere óhajtotta, valóságos „frontvárossá“ vált, a hidegháború európai központjává.

Éppen ezért a kiállítás látogatása után még jobban megerősödik bennünk az a tudat, hogy a Szovjetunió kormányának javaslata a nyugatberlini kérdésben nagyon is időszerű, mert amíg Nyugat-Berlin nem válik demilitarizált, szabad várossá, addig változatlanul egy új háború veszélyes tűzfészke marad. (tg)

A nyugat-berlini kémközpontok a legkülönbözőbb módszereket felhasználják a szocialista országok elleni kémkedésre. Felvételünkön: A kiállított tárgyak között egy kis medvebocs is látható, amelynek belsejében a titkos leadó volt elrejtve.

Foto: CTK

Földeken, gyárakban - boldog fiatalok

Az összesített énekkar

Pár nap múlva bezárulnak az iskolák kapui. A tanuló ifjúság megérdemelt pihenőre tér. Bizony, megérdemelt pihenőre, mert az egész évi, sokszor fáradságos szellemi munka után kell a kikapcsolódás, pihentetni kell a sok új ismerettől terhes agyat.

A diákok azonban a nyarat sem töltik tétlenül. Tömegesen jelentkeznek különböző brigádokra, s így kettős célt érnek el. Szellemileg felfrissülnek, s ugyanakkor hasznos munkát végeznek, segítik szövetkezeteinket, megtalálhatjuk őket a különböző építkezéseknél.

Szlovákiai méretben ebben az évben több mint 5000 főiskolai hallgató jelentkezett brigádra. Szép szám, elégedettek lehetünk. Július 3-án tehát útnak indul az első turnus, 3700 főiskolai hallgató. Már mindenütt folynak az előkészületek, szeretettel várják okét a különböző munkahelyeken. Sokan közülük a Kelet-szlovákiai Vasmű felé veszik útjukat, erősítést kap a Banská Bystrica-i Építkezési Vállalat s egy egész sor állami gazdaság és szövetkezet, ahol a széna betakarításában és az aratási munkálatokban segédkeznek majd a tanulók.

A főiskolai hallgatókon kívül természetesen a középiskolák is szerveznek brigádokat. Tíz- és tízezer tanuló vesz majd részt a kéthetes aratási brigádokon, s úgyszintén a talajjavító építkezéseken is váltogatják majd egymást.

A CSISZ Központi Bizottságát valóban minden dicséret megilleti a fiatalok nagyszerű mozgósításáért. Mert a mi fiataljaink, a CSISZ tagjai elsősorban segítő szándékkal jelentkeznek az önkéntes brigádokra. Ügy érzik, hogy hálásnak kell lenniük dolgozó népünknek, pártunknak a gondoskodásért. Azért, hogy teljesen ingyenesen, kiváló feltételek mellett tanulhatnak.

Fiataljaink tehát pár nap múlva szétröppennek az ország minden tájára, a falukat a lelkes munka dala veri majd fel reggelente. De nemcsak reggelente. A brigádok vezetői, akiket a CSISZ Központi Bizottsága már jó előre háromnapos iskoláztatásra hívott össze, zsebükben hordják a munkaidő utáni tevékenység pontos tervét is. Esténként különböző beszélgetéseket, ateista előadásokat, az egyes fakultások szerint ismeretterjesztő előadásokat tartanak tnajd a brigádok tagjai. Ügyszintén tervbe vették a régi párttagokkal való beszélgetések megszervezését is. A diákok meg akarnak ismerkedni a párt

harcaival, dicső múltjával azokon a helyeken, ahol a nyári szünidőt töltik. A tervből nem hiányoznak a szórakoztató jellegű műsoros estek sem.

Sőt. A CSISZ Központi Bizottsága javaslatára körzeti fesztiválokat tartanak a brigádosok. Egy vagy két járásból összegyűlnek a fiatalok, természetesen a helyi fiatalsággal karöltve, s egy-két napos fesztivált rendeznek, ahol tömegével kerül majd sor különböző fellépések megrendezésére. Ezekről a fesztiválokról kellemes emlékkel térhetnek majd haza a sportolók is. A fesztiválokkal egybekötve sportnapokat is rendeznek.

Gondos, körültekintő szervezésre vall a nyári brigádok munkaterve. A tanuló ifjúság — azonkívül, hogy segít a különböző munkahelyeken — kultúrpolitikai munkát is végez majd a vidéken. Mindennek hatalmas a jelentősége. Mind a tanuló szempontjából, mind falvaink nyári kulturális tevékenységét illetően is.

Falvainkon, a szövetkezet földjein, építkezéseken felcsendül a dal, esténként megtelnek a népmüvelődési otthonok, s a növekvő szocialista értelmiség szoros kapcsolatba kerül a dolgozók széles tömegeivel, megismeri azoknak mindennapi életét, tapasztalatokra tesz szert. (p.-i,)

A fesztivált június 17-én ünnepi akadémia nyitotta meg a lévai kultúrház nagytermében.

Urban elvtársnak, a CSKP járási bizottsága titkárának és dr. Szabó Rezsőnek, a CSEMADOK országos bizottsága főtitkárának bevezető szavai Után a bratislavai, a lévai és a komáromi CSEMADOK-színjátszók három itatásos és mély gondolati tartalmú képben mutatták be n r'Arl' „ehetett tömegek harcát. Az első kép a burzsoá köztársaság munkásnyomorát, a második a fasiszta háború borzalmait, a harmadig pedig a felszabadulás örömteljes pillanatait szimbolizálta művészileg igényes színvonalon. A szereplők lelkes munkáján kívül a sikerhez ■fagyban hozzájárult Nagy Jenő ötletes rendezése is.

Üde, szárnyaló zene jellemezte a népi zenekarok zselízi /országos fesztiválját. A vonók csalhatatlanul eredeti, igaz, színes, a nép leikéből sarjadt muzsikát varázsolták elő. Örvendetes népi-zenekaraink fejlődése. Szocialista társadalmunkban szabadon bontakozhat ki cigány származású lakosaink alkotó tehetsége. A sokoldalú gondoskodásnak, amely művészetüket helyes irányba tereli, máris érett gyümölcsét ízlelhettük. Csak dicséret illeti a CSEMADOK szervezeteit, hogy a múltban e hánykódó, senkifia zenekarokat felkarolta, bevonta tagjai sorába, s nagy felelősségérzettel, önzetlenül segíti őket, törődik fejlődésükkel. E testvéri együttműködés kapcsán lényegesen megváltozott népi zenekaraink viszonya a népművészethez. Ma, Zselíz után, bátran mondhatjuk, hogy ők is szocialista kultúránk elsőrendű építőivé, kulturális forradalmunk harcosaivá váltak.

Lelkes tapssal jutalmazta a közönség a CSEMADOK somorjai népi zenekarát. Sárközy Ferenc vezetésével a tapasztalt zenekar valóban színvonalas előadást nyújtott. Bihari ádur verbunkosa, a lassú és friss csárdások megnyerték a közönség tetszését. De nem csalódtunk a dunaszerdahelyi népművelési otthon népi zenekarában sem. A tüzes ütemű csárdások, az örökszép népdalok szárnyán a fátyolos csallóközi tájak, boldogan élő emberek, takaros faluk röppentek egy pillanatra elénk. A CSEMADOK uduardi népi zenekara, bár a kitűnő, kétszeres aranyérmes, hivatásos, Farkas Jenő vezette népi zenekar után lépett fel, jól állta a sarat, megérdemelt sikert aratott. A zenekari fesztivál kicsúcsosodásaként említhetjük az összes népi zenekar, közös fellépését. Farkas Jenő vezetésével nagyon hatásosan, jó érzékkel adták elő Bihari á-moll verbunkosát és Farkas Mátyás csárdásait.

Összegezve: a zenekari fesztivál kellemes meglepetésként szolgált mindannyiunk számára, s népi zenekaraink fejlettségéről, a népművészet iránti szereletéről, helyes állásfoglalásáról tett tanúságot.

* * *

„Dana, daná" -ját és Tar dós Béla „Üj munkára" című müvét magas színvonalon adták elő, jól felhasználva nagyszerű képességeik nyújtotta lehetőségeket. Örvendetes jelenségként könyvelhetjük el a diószegi iskola énekkarának a fellépését. A diószegi pionírok, akik már a kosúti ünnepségeken is feltűntek jó szereplésükkel, ismét magukra vonták a figyelmet. Pintér Jenő vezetésével egy magas színvonalú előadásokra képes énekkar van kialakulóban. Különösen tetszett a diószegi pionírok előadásában az Á g Tibor gyűjtéséből előadott „Ipolyvidéki népdalok és Ro s s a Ernő „Békedal"-a.

Impozáns megjelenésű a Nyitrai Pedagógiai Intézet énekkara. Bár kiütköznek még rajta a fiatal énekkarokat kísérő fogyatékosságok, ebben az esetben a hangszínezésre gondolunk, mégis a jövőre nézve komoly, színvonalas énekkarra számítunk. Dicséret illeti a pozsonypüspöki középiskola énekkarát. Műsorukkal, s ami a dalok kiválasztását is illeti, méltán arattak elismerést.

Az énekkari fesztivál egyik fénypontja 'volt a vendégként fellépő trnavai Munkaérdemrendes „Bradlan" énekkar szereplése. A gazdag hagyományokkal -rendelkező munkáséltekkor művészi kivitelezésű forradalmi dalaival, kelet-szlovákiai dallamaival színesítette, gazdagította a műsort. Tetszetős műsort nyújtott /a Bratislavai Tizenegyéves Középiskola énekkara. Az igényes számokat* mint Schumann „Egy édeshangú kismadár“ és Bárdos Lajos „Rózsafa" című müveit magabiztosan, rutinnal adták elő. Az énekkari fesztivál kiemelkedő eseményeként az összesített énekkarok fellépését említhetjük meg.

Már amikor a galántai, egerszegi, rozsnyói, szímői, érsekújvári, párkányi, nyitrai, valamint a CSISZ egyesített vegyeskara a színpadra lépett, hoszszan tartó, lelkes taps fogadta ezt a népes együttest. A hangulat minden műsorszám után forróbbá lett. Szíj ár tó Jenő avatott vezetése alatt tisztán és ércesen szárnyaltak a pattogó indulók, a bájos magyar és szlo-