Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-24 / 42. szám

Az új módszer segítségével (Folytatás az 1. oldalról.) zóinak forradalmi elszántsága nőttön nőt. 1932-ben ismét sztrájkba léptek a galántai járás földmunkásai, s eh­hez a sztrájkhoz mintegy 6000-ren csatlakoztak, szlovákok, magyarok egyaránt. Az elcsigázott, kizsákmá­nyolt dolgozók a csendőrtűz évfor­dulóin összejöttek a kosúti temetőbe, hogy a munkás-hősök sírjainál foga­dalmat téve, tovább folytassák a megkezdett harcot. Most. a CSKP megalakulásának 40. és a kosúti csendőrtűz 30. évforduló­jának alkalmából, felszabadult dolgo­zó népünk húszezernyi fia, lánya, nemzetiségre való tekintet nélkül, egységesen tett hitet amellett, hogy a kosúti hősök, a párt a munkás­­osztály mártírjainak harcaiból, forra­dalmi hagyományaiból merítve, a CSKP vezetésével újult erővel mun­kálkodik a nagy művön — a szocia­lizmus teljes felépítésén, a még örömteljesebb holnap, a kommuniz­mus gazdasági alapjainak megterem­tésén. Május 20-án kezdődött a nyugat­szlovákiai kerület dolgozóinak nagy martifesztációja. Koradélután népgyű­lés keretében emlékeztek meg a kör­nyék dolgozói a csendőrtflz munkás­hőseiről, s koszorúkat helyeztek el azok sírjain. Az emlékünnepélyen résztvett a többi között Michal Chu­­dík, az SZLKP KB politikai irodájának tagja, az SZNT mezőgazdasági meg­bízottja, Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a CSEMADOK központi bi­zottságának elnöke, nemzetgyűlési képviselő, továbbá Krajcsík Mihály, a Magyar Népköztársaság bratislavai konzula, a sortflz áldozatainak hozzá­­tartózói, valamint a tragikus esemé­nyek részvevői: Kugler József, Csam­­bal Erzsébet, Popluhár József és a többiek, akik súlyosan megsebesül­tek; Molnár Sándor elvtárs is ott volt, akit több elvtárssal együtt annakidején bebörtönöztek. A koszo­rúk elhelyezése után motorkerékpá­ros fáklyás-staféta indult a járás fal­vaiba. Majd az új kultúrház nagytermé­ben a járási pártbizottság és a helyi pártszervezet ünnepi gyűlésen emlé­kezett meg kommunista pártunk 40 győzelmes esztendejének harcairól, vívmányairól. Vasárnap folytatódott a manifesz­­táció. Kilenc órakor az Internacionálé hangjai mellett Faraga Ferenc elv­társ, a galántai járási pártbizottság vezető titkára leleplezte a kultúrház bejáratánál a falon elhelyezett emlék­táblát, melybe aranybetűkkel vésték be a munkásmártírok nevét, akik a burzsoázia csendőrei véres támadá­sának estek áldozatul. Az emléktábla leleplezése után megindult az utcákon a dolgozók ezreinek áramlása a parkban felállí­tott díszemelvényhez. A diszemelvényen helyet foglaltak: Michal Chudfk, az SZLKP KB politikai irodájának tagja, az SZNT mezőgaz­dasági megbízottja, Lőrincz Gyula, a CSKP KB tagja, a Csemadok központi bizottságának elnöke, nemzetgyűlési képviselő, a bratislavai kerületi párt­­bizottság küldöttsége, a járási párt­­bizottság titkárai, a nyugat-szlovákiai kerület járási nemzeti bizottságainak elnökei, valamint az elesett munkások hozzátartozói, s a véres események részvevői Az ünnepi beszédet szlovákul Michal Chudík elvtárs, magyar nyel­ven pedig Sörös Lajos elvtárs, járási párttitkár tartotta. Bevezetőben mindketten hangsú­lyozták, hogy a párt megalakulásának 40. évfordulója arra a hónapra esik, amelyben hazánkat a hős szovjet had­sereg felszabadította. — Ha a nem­zeteink történelmének krónikájában lapozunk — mondották —, ha vissza­forgatunk néhány évtizedet, ha a do­kumentumokat figyeljük, ha elbeszél­getünk a csehszlovák proletariátus forradalmi harcainak részvevőivel, az egykori kiszipolyozott parasztokkal, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az eltelt 40 esztendő alatt Csehszlovákia Kommunista Pártja mindig a dolgo­zók jobblétéért, a szabadságért har­colt. A felszabadulás után pedig a szocializmus felépítésére mozgósítot­ta, s mozgósítja ma is a dolgozó tö­megeket. Megemlítette Chudík elvtárs a ko­súti véres eseményekkel kapcsolat­ban, hogy a humanizmus köntösébe bújt csehszlovák burzsoázia nemcsak Kosúton lövetett a munkát, kenyeret követelő munkások közt S felsorolt tucatnyi helységet, falut, várost, ahol hasonló események játszódtak le. A sertéshús termelése sok gondot okoz a kelet-szlovákiai kerület leg­több szövetkezetében, pedig a múlt évi gazdálkodás elemzése azt bizo­nyítja, hogy nagyon sok rejtett tar­talék hever még kihasználatlanul. Ezt bizonyltja a tornaújfalusi EFSZ pél­dája is. A sertéshúsbeadás múlt évi tervét csak 86,8 %-ra teljesítette, most pedig az első negyedévi terv­teljesítése 231 %-ot tesz ki, ami a járási versenyben a 4. helyet jelenti. Nagyon heves a küzdelem, hiszen az éllovas Nizny Klatov 529,6 %-os terv­teljesítését több szövetkezet is túl akarja szárnyalni. A második és har­madik helyezettek 350 %-ék körüli teljesítménye is figyelemre méltó. A papírforma azonban nem ad mindig hű képet a verseny további alakulá­sára. Hosszú a táv, s csak az győzhet, aki minden szakaszára jól felkészült. — Így van ez nálunk is — magya­rázza Bulla János, a helyi nemzeti bizottság titkára. - A marhahús be­adásának tervét 201 %-ra teljesítet­tük, de ezt nem a jó felkészülés ered­ményezte, hanem a tehenek selejte­zése. Ezzel szemben a sertéshús be­adását ezután is növelhetjük. Az új módszer bevezetésével megalapoztuk a tartós siker elérését. No de ezt szóval el sem mondhatom; látni kell az új sertésólat, meg a sertéseket és beszélni kell Köteles Lászlóval, aki egyedül gondozza az összes sertést. Jókor érkeztünk, mert a sertésgon­­dozőn kívül ott találtuk Koleszár Jánost, a szövetkezet elnökét is. Be­szédbe elegyedtünk. Mind hárman úgy beszéltek a sertéstenyésztés problé­máiról, mint nagy tapasztalatokkal rendelkező zootechnikusok szoktak egymás között. Csak később tudtuk meg, hogy Bulla elvtárs is érettségit szerzett a mezőgazdasági szakon. A munkaszervezésben pedig egymást múlják felül. Koleszár elvtárs a CSE­MADOK helyi szervezetének elnöke is, és helyet foglal a központi vezető­ségben. Ezt csak azért említjük, mert a CSEMADOK-tagok külön foglalkoz­tak a múlt évi gazdálkodás elemzésé­vel és kötelezettségeket vállaltak az ötéves terv négy év alatti teljesíté­sére. Pártunk megalakulása 40. évfordu­lójának tiszteletére a traktorosok kol­lektívát alakítottak, amely célul tűzte ki a szocialista munkabrigád cím megszerzését. Főképpen a növény­­termesztésben szeretnének kitenni <=:■ t A koszorúletétel után a sztrájk áldo­zatainak sírjától fáklyavivö staféta indult a járás községeibe. magukért, mert bizony ézen a téren is sok és felelősségteljes munkát kell végezni az új módszerek terjesztése érdekében. A múlt évben a jó talaj­­előkészítéssel, vetéssel s egyéb gépi munkával nagyban hozzájárultak ah­hoz, hogy a szövetkezet 500 mázsás átlagos hektárhozamot ért el cukor­répából. A szép eredményeken kívül azon­ban vannak hiányosságok is. A tej­felvásárlás negyedévi tervét csak 28,5 %-ra teljesítették. Nagyon sze­gény eredmény, mert ebben a faluban nagy múltja van a tejtermelésnek. Nem lehet mindent a gümőkórra hárí­tani. Csupán egy kis meggyőző mun­ka kellene, s a háztáji gazdaságokban tartott tehenek gazdái megértenék a tej felvásárlásának fontosságát, mert eddig naponta csak 8—9 liter tejet juttatnak 69 tehéntől közellátásunk­nak. Jó lenne, ha az ilyen hiányosságok felszámolásának módjával többet foglalkoznék a nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya azokon az ‘ ' ." 1 ] Kőfalé*’ László sertésgondozó, Bulla János, a helyi nemzeti bizottság titkára és Koleszár János szövetkezeti elnök a sertséhizlalás legújabb módszeréről folytat eszmecserét. (A szerző felvétele) értekezleteken, amelyeket dekádon­ként tartanak a felvásárlással kap­csolatban, Hasonló szervező munkát kell végeznie, mint amilyet a kétme­­netes aratás, a kukorica teljes gépi művelése és a talajerő fokozása ér­dekében tesz. Csurilla József IA második ötéves terv évei a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság népe történelmének fontos korszakát képezték. Az előző sike­rek alapján ezekben az években lényegében befejeződött a szocia-. lizmus gazdasági alapjának a fel­építése. Csehszlovákia népe a CSKP vezetésével rövid történelmi idő — tizenöt év — alatt megvalósította az átmenetet a kapitalizmusból a szocializmusba. Hazánkban győzött a szocializmus. Hazánk természeti és gazdasági feltételeinek tökéletes kihasználá­sával, a szocialista világrendszer országainak bővülő együttműködé­sével és dolgozó népünk önfelál­dozó törekvésével elértük a ter­melőerők gyors fejlődését. Az 1956-1960-as években folytató­dott népgazdaságunk gyors fejlődése. Az általános gazdasági fejlődés leg­kifejezőbb egyetemleges mutatója a nemzeti jövedelem, amely az előzetes adatok szerint 1960-ban 1955-höz ké­pest 45 °/o-kal volt nagyobb. Dolgo­zóink az ipari termelés minden ága­zatában magasan túlszárnyalták fel­adataikat. A szocialista szektor a mezőgazda­ságban is határozott fölénybe jutott: 1960 végén már a mezőgazdasági földek 88 %-án gazdálkodott. Azzal, hogy a kis- és középparasztok száz­ezrei a közös szövetkezeti gazdálkodás útjára léptek, megoldódott a szocia­lizmus építésének egyik legnehezebb feladata. Noha a mezőgazdasági termelés előirányzott növekedését nem értük el, mivel a mezőgazdasági termelés a tervezett 27 % helyett csak 11 °/o-kal növekedett, a nagyobb ipari termelés lehetővé tette, hogy az iparcikkek fokozott kivitelével elegendő mennyi­ségű élelmiszert hozzunk be a lakos­ság szükségleteinek kielégítésére. 2 6^4. 1961. május 24. Az Állami Statisztikai Hivatal jelentése a második ötéves terv feladatainak teljesítéséről Mezőgazdaságunk öt esztendeje Befejeztük a szövetkezetesítést A második ötéves terv végén lénye­gében befejeződött a falu szövetkeze­tesítése. A szocialista termelési vi­szonyok a mezőgazdaságban is döntő fölénybe kerültek. A szocialista szek­tor részaránya a mezőgazdaságban az 1955. évi 42,6 %-ról 1960-tían 88 °/o-ra növekedett. A második ötéves tervről szóló tör­vény feladatul tűzte ki a mezőgazda­­sági termelés 27 %-os növekedését. Az előzetes eredmények szerint a mezőgazdasági termelés növekedése csak 11 °/o-ot ért el. Olyan fontos po­litikai és gazdasági feladat eredmé­nyes teljesítése mellett, mint amilyen a mezőgazdaságban a magántulajdoni viszonyok szocialista viszonyokká való átalakítása «volt, nemcsak nem csök­kent a mezőgazdasági termelés, ha­nem a parasztság életszínvonalának párhuzamos emelkedésével határozot­tan növekedett is e folyamatban. A mezőgazdasági termelés növekedé­sét az állandó mezőgazdasági dolgo­zók számának egyidejű csökkenése mellett értük el. A második ötéves tervben 26,2 %-kal csökkent az állan­dó mezőgazdasági dolgozók száma. Ugyanakkor az egy állandó mezőgaz­dasági dolgozóra jutó mezőgazdasági össztermelés az 1956—1960-as évek­ben 37 %-kal nagyobbodott. A második ötéves tervben létrejöt­tek annak anyagi és technikai felté­telei, hogy a harmadik ötéves tervben gyorsabban növekedjék a mezőgazda­­sági termelés. A CSKP és a kormány nagy gondot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére és minden anyagi, pénz­ügyi és politikai segítséget megadott. Arra ösztönözte a szövetkezeti pa­rasztságot, hogy a szövetkezetek egyesítésével nagyobb termelőegysé­geket alkosson. Az 1959 —1960-as években összesen 3477 szövetkezet egyesült 1323 új szövetkezetbe. Át­lagterületük is lényegesen bővült. A párthatározatok, a politikai és szervezési intézkedések a közös állat­­tenyésztési intézmények létesítésére, a gépesítés gyors fejlesztésére, a me­zőgazdasági dolgozók szaktudásának növelésére és a káderek helyes elhe­lyezésére irányultak. Egyszerűbb lett a mezőgazdasági termelés tervezése, a mezőgazdaság irányítását pedig az alsóbbfokú nem­zeti bizottságok vették át. A mező­­gazdasági termékek új felvásárlási rendszerének bevezetése és a gépek­nek a gépállomásokból a szövetkeze­tekbe való áthelyezéséről hozott ha­tározat fokozta a szövetkezetek anya­gi érdekeltségét a termelés gyorsabb fejlesztésében. Törvény született a mezőgazdasági földalap védelméről, határozat jelent meg a szövetkezeti munkadijazásról és a mezőgazdasági gépek árának leszállításáról. A mezőgazdaság nagyszabású át­építése szocialista nagyüzemi terme­lési alapra jelentős beruházási eszkö­zöket vett igénybe. A második ötéves terv éveiben 27 milliárd 100 millió koronát, tehát 135 %-kal többet for­dítottunk beruházásokra, mint az előző öt évben. A gépekre és beren­dezésekre 9 milliárd koronát fordí­tottunk. Több gép a mezőgazdaságban A mezőgazdasági beruházásokból az EFSZ-ek több mint 17 millió koronát állattenyésztési céljaikra ruháztak be. A mezőgazdasági üzemek a második ötéves tervben 52 800 traktort, 18 200 traktorvontatású kultivátort, 19 800 vetőgépet, 10 700 trágyarakodót, 4200 trágyateregetőt, 4400 gabonakom­bájnt, 1400 répakombájnt, 1000 bur­gonyakombájnt, 11 400 silókombájnt, 11700 automata cséplőgépet és sok más gépet kaptak. Egyidejűleg kise­lejtezték a régebbi, már alkalmatlan géptípusokat. Az 1956 —1960-as években 1100 000 tehén, 600 000 növendékállat, 2 200 000 malac, több mint 6 millió tyúk befo­gadására alkalmas istállókat, illetve telepeket létesítettünk. Ezenkívül a mezőgazdasági üzemek, főként az EFSZ-ek megfelelő épületek átalakí­tásával további istállóhelyiségekhez jutottak. A mezőgazdasági földterületek 1955- höz képest 86 000 hektárral csökken­tek, ebből a szántóterület 38 000 hek­tárral. Ennek ellenére nem használ­tuk ki az egész földterületet. A má­sodik ötéves terv utolsó éveiben ha­tározott lépéseket tettünk a föld ter­mőerejének növelésére. A második ötéves tervben 154 000 hektáron vé­geztük el a talajjavitási munkálatokat, elsősorban a lecsapolást. Az öntözési munkálatok lassabban haladnak. Mint­egy 7 hektár lecsapolt terület jutott egy hektár öntözöttre. A fokozottabb komposztálás és a nagyobb műtrá­gyafogyasztás is hozzájárult a föld termőképességének növeléséhez. Növekedett a munkatermelékenység A mezőgazdasági dolgozók száma a második ötéves tervben 482 000 fő­vel csökkent. Hiányukat, főként a nö­vénytermesztésben, többnyire a foko­zott gépesítés pótolja. Kedvezőtlenül alakult a mezőgazdasági dolgozók koraránya. Csökkent a 20 éven aluli ifjak száma, valamint a 20 és 50 év közötti dolgozók részaránya. Ezért a harmadik ötéves tervben évente 40 000 fiatalt kell szervezni a mező­­gazdaságba. A munkaerők kedvezőt­len helyzetét a földművesek szaktu­dásának növelésével is orvosolhatjuk. A második ötéves tervben a mező­­gazdasági főiskolákról mintegy 4000, a szakiskolákból pedig több mint 28 000 végzett diák került ki. A köz­vetlenül mezőgazdasági üzemekben dolgozó szakemberek száma azonban nem növekedett a végzett tanulók számának megfelelően. A mezőgazdasági össztermelés (az 1955-ös esztendő állandó áraiban szá­mítva) az 1956 —1960-as években 10,5 %-kál növekedett, s a három év előtti helyzethez képest 1960-ban 5 %-kal volt nagyobb. A tervezett évi átlag­növekedést csak 1960-ban értük el. A növénytermesztés lassú növekedése nem biztosított elegendő saját takar­mánymennyiséget az állattenyésztés céljaira és fékezte az általános mező­­gazdasági termelés növekedését. Az állattenyésztés részaránya az általá­nos mezőgazdasági termelésben 42,7 %-ról 44,6 %-ra növekedett. A párt és kormányintézkedések a növénytermesztés és állattenyésztés eddigi fejlődése egyenetlenségének megszüntetésére irányultak. A mező­­gazdasági termékek új felvásárlási rendszere feltételeket teremtett arra, hogy a mezőgazdasági üzemek lénye­gesen több növényi terményt hagyja­nak meg takarmányozásra. Ennek megfelelően a második ötéves terv utolsó éveire és a harmadik ötéves terv időszakára feladatul tűztük ki a növénytermesztés gyorsabb fejlesz­tését, valamint a takarmánynövények hozamainak és vetésterületeinek nö­velését. Az erdőterületek 40 000 hektárral bővültek és elérték a 4 400 000 hek­tárt. Az erdőgazdasági alapot átvette a szocialista szektor, s így 1960-ban az erdők 93 %-a szocialista tulajdon­ban volt, míg 1955-ben csak 82,5 %-ot tett ki a szocialista tulajdonban levő erdők részaránya. Fokozódott a faki­termelés és elszállítás gépesítése. Amíg 1955-ben a fakitermelő munká­latoknak csak a 26,4 %-a volt gépe­sítve, tavaly már az 50,7%-át géppel végeztük. Lényegesen növekedett a többi emberi munkálat gépesítése is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom