Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-17 / 40. szám

Szerelik a „körhintát"

lekaszált és ilyen módszerrel szárított takarmányok tápértéke többszörösen felülmúlja a hagyományosan betakarított takarmányok tápértékét. Nézze — s a már száraz lucernából felmarkol egy keveset —; ennek a lucernának színe szép, élénkzöld. S mivel a munka menete így gyorsabb, kevésbé fenyeget annak veszélye, hogy a földön száradó takarmány rossz idő esetén elértéktelenednék.

EGYRE ÜJABB MEGOLDÁSOK

A Gombai Állami Gazdaságban még az újításon is újítanak. A dohányszárító pajta mellett, a szabad ég alatt talán 6 méter átmérőjű kör kerületén, egymástól 1 — 1,5 méter távolságra 8 méter hosszú vascsöveket vertek le. A körben elkészítették a padozatot alkotó rostát és egy ventillátort állítottak fel. A vascsövek alkotta vázat dróthálóval kerítették körül és ebbe a „körhintába" (ahogy ezt a létesítményt az egyik dolgozó tréfásan elnevezte) a kocsikról takarmányszecskázó fúvóberendezés segítségével fújják be a takarmányt.

A ' dolgozókkal elbeszélgetve, egyöntetű nézetet szűrhetünk le. Ez a módszer lényegesen megkönnyíti és gyorsabbá teszi a munkát, s ha szakszerűen végzik, nagyobb táplálóértékű takarmányt biztosít. S éppen ez a fontos, erre törekszünk a mező-A ventillátor és a saját találmányű összekötő kapocs.

(A szerző felvételei)

gazdasági termelés minden szakaszán. Termelékenyebbé, jobbá, eredményesebbé tenni gazdálkodásunkat, hogy ötéves tervünk célkitűzéseit, a termékek bőségét, mihamarabb elérhessük. Ormay Kálmán

Több figyelmet a termelési költségeknek

A Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és pénzügyi bizottsága az elmúlt hetekben befejezte szövetkezeteink tavalyi gazdálkodásának elemzését. Az elemzés eredményei megmutatták, hogy szövetkezeteink az elmúlt évben gazdaságilag és politikailag még jobban megszilárdultak. Megnövekedett árutermelésük és nagyobb lett a tagok jövedelme is. Az oszthatatlan alapra is annyi pénzt helyeztek, mint még soha azelőtt.

Szövetkezeteink sikeres gazdálkodására azonban árnyékot vet a termelési költségek magas, és jelentős mértékben alaptalan túlszárnyalása. Az elmúlt évben ugyanis szövetkezeteink 11 %-kal túllépték a tervezett termelési költségeket, és az előző évvel összehasonlítva rosszabb volt a termelésre fordított összeg kihasználásának gazdaságossága. íme, mit mondanak az adatok: 1959-ben

szövetkezeteink 100 korona értékű mezőgazdasági termék előállítására átlagban 34,30 koronát fordítottak, 1960-ban pedig 38,10 koronát, vagyis

11,1 •/•-kai többet.

Mi az oka ennek az egészségtelen fejlődésnek? A legfőbb hibát abban látjuk, hogy szövetkezeteink legnagyobb része nem kíséri figyelemmel a termelési költségeket, és sokszor azt sem tudja, mennyiért termel egy liter tejet, 1 kg húst, 1 mázsa gabonát, burgonyát stb. Pedig aligha foghatunk hozzá addig a termelési költségek céltudatos csökkentéséhez, amíg nem ismerjük őket és nem látunk hozzá azok elemzéséhez.

Szinte meghökkentő, milyen nagy különbségeket találunk a szövetkezetekben ugyanazon termény termelési költségei között. Nézzük meg például a tanyi és a krizovanyi szövetkezetek termelési költségeit:

Termelési költségek (Kés)

Termény fajta A tanyi A krizovanyi

szövetkezetben szövetkezetben

Búza (lq) 60,10 89,90

Árpa (lq) 26,90 55,50

Szemeskukorica (1 q) 36,80 74,70

Tej (1 liter) 1,49 . 2,07

Marhahús (1 kg súlygyarapodás) 11,15 11,50

Sertéshús (1 kg súlygyarapodás) 6,20 6,61

Amint a fenti táblázat is mutatja, a tanyi szövetkezet kevesebb költséggel termel, mint a hasonló termelési feltételek között gazdálkodó krizanyi szövetkezet, s ezért nagyobb volt a szövetkezet tiszta jövedelme, s vele együtt a tagok keresete is.

A másik hibát abban látjuk, hogy

a nemzeti bizottságok dolgozói eddig csak a termelési költségek megállapításának módját magyarázták, de nem tanították meg szövetkezeteinket arra hogyan járulhat hozzá a termelési költségek elemzése évközben a termelés gazdaságosságának növeléséhez.

Az egyes termékek termelési költségeinek csökkentése az új terményfelvásárlási rendszer bevezetésével fokozott jelentőségűvé vált. Az egységes és szilárd árak nagyobb jövedelmet biztosítanak, nemcsak azoknak a szövetkezeteknek, amelyek többet termelnek és árusítanak, hanem azoknak is, amelyek olcsóbban állítják elő terményeiket.

Az újonnan megállapított mezőgazdasági adó is a termelési költségek csökkentésére ösztökél, mivel azt a szövetkezet nyers bevétele és a munkaegységre kiadott természetbeniek értéke alapján állapítják meg.

Az említett okoknál fogva szükséges, hogy szövetkezeteink az eddiginél lényegesen gyorsabb ütemben lássanak hozzá a termelési költségek kiszámításához. Nem dicséri a szövetkezeti könyvelők, a járási nemzeti bizottságok ökonómusainak és az Állami Bank dolgozóinak munkáját, hogy a közép-szlovákiai kerületben az elmúlt évben csak 27 szövetkezetben számították ki a termelési költségeket. Aprólékos elemzés után rájöttünk arra, hogy az említett szövetkezetek fele helytelenül számította ki a termelési költségeket. Ezzel szemben a nyugatszlovákiai kerületben egyedül a dunaszerdahelyi járásban 1960-ban 70 szövetkezet kísérte figyelemmel a termelés költségeit, s az egész kerületben a termelési költségeket nyilvántartó szövetkezetek száma eléri a 190-et.

Szövetkezeteinkben minden feltétel megvan arra, hogy bevezessük a termelési költségek nyilvántartását. Szövetkezeteink rendelkezésére áll a termelési költségek megállapításának aránylag egyszerű és érthető, aprólékosan kidolgozott módszere. A legtöbb szövetkezetben bevezették az új könyvviteli és elsődleges nyilvántartást, amely megfelelően alkalmazva lényegesen könnyebbé teszi a termelési költségek megállapítását. A kerületi és a járási nemzeti bizottságok több iskoláztatást rendeztek a szövetkezeti dolgozók számára, ahol megmagyarázták a termelési költségek megállapításának módját. Sok szövetkezetben a könyvelői funkció mellett bevezették a gazdász funkcióját is, akinek az a kötelessége, hogy figyelemmel kísérje a szövetkezet gazdasági fejlődését és segítsen a gazdasági problémák megoldásában. Mindez azt bizonyítja, hogy minden egyes szövetkezetnek módjában áll már ma hozzálátni a termelési költségek nyilvántartásához, és az a feladat, amit az EFSZ-ek V. országos kongresszusa ezen a téren kitűzött, reális és teljesíthető.

F. 5 i m u n i S

fhoMÚíutf 7

1961. május 17.

i i Két szövetkezetét látogattunk ] | meg az elmúlt napokban: a íelső- i > szélit és a csatáit. Aziránt érdek| | lödtünk, miként versenyeznek? 1 1 Hogyan szervezték meg, s annak i i irányítására mekkora figyelmet J | fordítanak, hogy betöltse a terme- i i lés motorjának szerepét, segítse ] ] a harmadik ötéves terv négy év | | alatti teljesítését.

Most hadd pillantsunk be a galántai járás felsöszeli szövetkezetének portájára,

ahol az egész tagságot mozgósították

a szocialista munkaversenyben való részvételre. Ezek után nyomban ágaskodik a kérdés: jó, jó, mozgósították a tagságot,'de hogyan?- Onnan kell kezdenem - válaszol Asztalos András elvtárs, a szövetkezet elnökhelyettese -, hogy ez év elejétől a szövetkezetünknek saját üzemi pártszervezete van. Az üzemi pártszervezet vezetőségének első, nagy jelentőségű intézkedése mindjárt az volt, hogy a szocialista munkaverseny megszervezésének feladatát a szövetkezet elnökére bízza. Miután az elnök huzamosabb idő óta betegeskedik, a párt kitűzte feladat véghezvitelének megszervezése reám hárult. Természetesen, a legelső lépés az volt, hogy a szövetkezet vezetőségével alaposan megvitattuk a szervezés kérdéseit, kidolgoztuk a versenyfeltételeket, majd a munkahelyeiken elbeszélgettünk a dolgozókkal a verseny mikéntjéről, hogyanjáról, s megmagyaráztuk, mit jelent a munkaverseny a termelésre és az egész gazdálkodásra nézve.

Az első lépést másik követte. Miután a beszélgetés megtörtént, a munkaverseny kivitelezésének tervezetét a vezetőség taggyűlés elé terjesztette. Persze, az ilyen alapos előkészítés megtette hatását: a taggyűlésen, mivel a dolgozók tájékozottak voltak az említett dologban, véleményt tudtak nyilvánítani, sőt javaslatokat is tettek. így került sor a csoportok átszervezésére, azok munkacsapatokra történő felosztására, vale lamint a normák felülvizsgálására.- A taggyűlés jóváhagyta a munkaver. senyre vonatkozó tervezetet, a kij egészltésekkel és javaslatokkal együtt.

k Ami a munkacsapatok, majd pedig t a csoportok összeállítását illeti, fl. gyelembe vették az erőviszonyokat. B Például a zöldségtermesztő csoport r 3 csapatból tevődik össze; viszont a Lóczi-féle növénytermesztő csoport * már 10 csapatból áll. A fiatalokból . álló munkacsapat egy másik ifi{ munkacsapattal méri össze erejét, ügyességét, az idősebbek pedig a másik csoport idősebbjeivel versenyeznek. A cél: ki termel többet, jobbat, olcsóbban.

Megkérdeztük a többi között Kon. tár Jenő szövetkezeti tagot is, mit szól a versenyhez?

c — Eddig sok tapasztalatról még nem beszélhetünk. A vetésnél a fő- I szerepet a gépek vitték. Annyit máris elértünk, hogy az előző évektől eltéf rően, a szokottnál hamarabb, április t végére, 820 hektárnyi területet vetetj tünk be tavasziakkal. Ebből 290 hektár a kukorica, s 205 hektár négyzetes ' vetésű. A négyzetes vetést Ján Slo. povsky gépesített brigádjának trakto. rosai, gépkezelői végezték, s kötele_ zettséget vállaltak, hogy a gondos j gépi növényápolás révén hektáronként t 100 mázsás termést takarítanak be, 1 csövesen.

Minőség, mennyiség:

114 000 korona prémium

., Kételkedésre semmi ok; a trakto. rosok — Horváth és Hajna elvtársak . — már a múlt évben is bebizonyítot. ták, hogy a „100-as mozgalom" minden . szövetkezetben sikerrel járhat. Ők a 105 hektáros kukoricatáblán, amelyet négyzetesen vetettek be, 56 mázsás j hozamot értek el átlagosan hektáronként, persze morzsolt állapotban. Most külön figyelmet fordítanak a- munka minőségére. Ezt példázza az- is, hogy a négyzetes vetés pontossá< gára törekedve, a traktorosok hektá- ronként 3 koronát kapnak- a hibátlan . vetésért.

i Idén prémium címén 114 000 koro- nát fizetnek ki a tagoknak. Ezáltal- anyagilag érdekeltté tették őket a

termelésben. Am ezenkívül még időszaki prémiumot kapnak a takarmányfélék kazalozásánál felmutatott igyekezetükért és a minőségi munkáért is.

Megélénkült ezáltal a szövetkezet ellenőrző bizottságának tevékenysége is, amely kézzelfoghatóan hozzájárul a tagok neveléséhez, a ferde nézetek és káros, múlttól örökölt csökevényeik leküzdéséhez.

Ide kívánkozik még a munkacsapatok vezetői naponta tájékoztatják a csoportvezetőket a napi munkafeladat teljesítéséről. Ha a napi munkafeladat teljesítésével valamelyik csapat elfogadható ok nélkül elmarad, a jó, példás, vagy hamarabb elvégzett munkáért szerzett jópontot veszít.

A versenyt negyedévenként bizottság értékeli. A versenyeredményeket a helyi nemzeti bizottság épülete előtti versenytáblán és a hangszórón keresztül népszerűsítik, s taggyűlésen ismertetik.

Az egyoldalú verseny nem célravezető

A csatai szövetkezet a damásdi szövetkezettel versenyez. Csakhogy egyoldalúan. S itt a hiba! Mert ez csupán abból áll, hogy negyedévenként, felváltva megtekintik egymás gazdasági udvarát, határát, s betekintenek a könyvelésbe, összehasonlítgatják egymás eredményeit. Ez még rendjén is lenne, de..i a csataiak páros versenyét nem támasztja alá a szövetkezeten belüli, csoportok és egyének közötti munkaverseny. Tehát nem is csoda, hogy a páros versenyből mindig a másik fél kerül ki győztesen.

Egy éve lesz nemsokára, hogy a páros verseny hogyan-úgy folyik. S bizony, csekély eredménnyel: a damásdiak példájára már a csatai szövetkezetben is gépekkel fejnek, valamint az állattenyésztésben javulást mutat az egészségügyi és tisztasági rendszabályok betartása. Ennél sokkal többre vihették volna már a csatai EFSZ tagjai, akikből egyáltalán nem hiányzik a szorgalom, az igyekezet. Mutatják az elért terméseredményeik.

Ballus Endre könyvelő is azon a nézeten van, hogy — különösen a növénytermesztésben — minden nehézség nélkül megszervezhető a szocialista munkaverseny; a két munkacsoport egymással, s a csoportokon belül a munkacsapatok versenyezhetnének.

Kövessék a felsöszeliek jó példáját! Mindannyiuknak csak haszna származhat belőle, s a közös gazdaságuk fellendülését, a harmadik ötéves terv mutatószámainak négy év alatti teljesítését eredményezheti.

Nádszegi Kovács István

ÚJÍTÁS

javítóit kiadásban

Már nagy volt a sürgés-forgás, amikor Smolár János, a Gombai Állami Gazdaság bérelszámoló osztálya vezetőjének kíséretében a dohányszárító pajtához értünk. A hatalmas pajta egyik fele már megtelt, de nem dohánnyal, hanem illatos lucernaszénával. Az állami gazdaság dolgozói ugyanis itt tárolták a lucernát és itt végezték el az új módszerrel betakarított termés hideglevegős mesterséges utánszáritását.

Minden új, célravezetőbb, eredményesebb módszer jó talajra lel a Gombai Állami Gazdaságban. Az új módszereket gondosan áttanulmányozzák, s amint nyilvánvaló, hogy megkönnyítik a munkát, eredményesebbé teszik a termelést, mindjárt kipróbálják.

így történt ez most is. A gazdaság dolgozói a takarmányok hideglevegős utánszárítási módszerével igyekeznek kiküszöbölni az eddig alkalmazott hagyományos módszer nyomán bekövetkező jelentős veszteségeket.

MI AZ ÚJ MÓDSZER LÉNYEGE?

A rovinkai Mezőgazdasági Technikai Kutatóintézet segítségével szervezték meg ezt a nagyszabású kísérletet. Lobotka Ignác mérnök, a kutatóintézet dolgozója a helyszínen személyesen irányította az előkészületeket. Tehát őt, a legilletékesebbek egyikét kértük meg arra, magyarázza meg, miben is áll az új módszer lényege?

— A lucernát, 5 —6 cm tarlót hagyva, virágzása kezdetén lekaszáljuk,

1 a tarlón takarmányforgató gépekkel néhányszor megforgatva 35 százalé• kos nedvtartalomra kiszárítjuk, SftZ- 42-es vagy újabban az SftUZ —138-as ( rendfelszedő szecskázógéppel felszed- i jük és felaprítjuk, kocsikon a fedett utánszárítóba szállítjuk, s itt 2 —2,5m rétegben a ventillátorral felszerelt szárítőrostákra teregetjük. Amint az első réteg kellőképpen kiszáradt, rá 1 újabbat teszünk.

— Milyen előnyöket biztosít a takarmány szárításának ez a módszere?

— Ezzel a módszerrel a takarmányok betakarítását 90 °/o-ra gépesít: hetjük, s ez a munkatermelékenység növelését, a munkaerőszükséglet és a költségek csökkentését jelenti. A nagyobbára gépekkel végzett munka lényegesen gyorsabb, és kisebbek a veszteségek. Ezenfelül az idejében

Viláaraszóló vetélkedés

Az ember legszívesebben úgy buzdítana, mint a sportversenyeken szokás: Tempó Szovjetunió! De nem lehet, mert a versengők milliós tömegei nem férnének el a világ egyetlen sportpályáján sem, s így a bíztatás sem juthatna el a versenyzők fülébe. Ám amint látjuk, bíztatás nélkül is egyre jobban lángol a lelkesedés. A szovjet parasztok leírhatatlan munkakedvvel láttak hozzá a kitűzött feladat megvalósításához: a mezőgazdasági termelésben utolérjük az Amerikai Egyesült Államokat.

De vajon eszünkbe jutott -e az is, hogy ebben a versenyben mi sem vagyunk egyszerű megfigyelők. Hogy mi is a versenypályára tartozunk, mivel itt a szocialista és a kapitalista társadalmi rend nagy erőpróbájáról van szó, amelynek eredményeihez mi is nagy mértékben hozzájárulhatunk. Büszkeséggel tölt el minket az a tudat, hogy az iparunk után, amely az egy emberre eső acéltermelésben már túlszárnyalta az USA-t, a mezőgazdasági termelésünk is magasabb szintre lendült és tavaly például kukoricából magasabb átlagos hektárhozamot értünk el, mint az . Amerikai Egyesült Államokban. S hogy nem pihenünk a babérokon, azt abból is láthatjuk, hogy ez évben még nagyobb mértékben terjed a kukorica nagyobb hektárhozamáért, könnyebb és olcsóbb termesztéséért kialakult százas mozgalom, mint tavaly.

A dunaszerdahelyi járás után a komáromi járás földművesei is 7000 hektárnyi területen bevezették a kukorica gépi növényápolását. Összesen 5( traktorospár vállalkozott erre a fontos feladatra, és eddig 29 traktorai kapcsolódott be a százas mozgalomba A Komáromi Állami Gazdaság Gyulamajorán dolgozó Pifko-Koch traktorospár most is az élen halad. Az í példájuk nyomán terjedt el a járásbar a százas mozgalom, s a filmet, amelyet a kukorica gépi ápolásával kapcsolatban tavaly róluk készítettek, c termelési konferenciák keretén belü bemutatták a járás csaknem minder körzetében.

A Pifko —Koch traktorospár ez évben egyetemesen gépesített brigádot alakított, amely -gOO hektárnyi terület művelését és növényápolását vállalta

és versenyre kelt a szocialista munkabrigád címért. Ezen a területen a kukoricán kívül ipari növényeket és takarmányféléket termesztenek. Tehát ugyanazon az úton haladnak, mint a dunaszerdahelyi járás, valamint a testvéri Szovjetunió traktorosai. Hiszen egy a cél: minden mezőgazdasági termelésben utolérni az USA-t, és minél több olcsó élelmiszert juttatni a dolgozók asztalára. -gir-