Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-05-14 / 39. szám

A paraszttitkár

M

int fiatal lakatossegéd dolgozott Sinka Gyula a losonci zománcgyárban. Itt hallotta meg hírét

a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Gyakran mondogatta magában: „Hej, ha lehetne, én is fegyvert fognék, s harcolnék a munkásság jobblétéért.“ Aztán megalakult a burzsoá csehszlovák köztársaság. Magyarországon pedig kitört a forradalom. Sinka Gyula ekkor már nem csak gondolkodott, cselekedett. Átszökött Magyarországra, s 18 éves fejjel vörös katona lett. Géppuskás.

A Tisza mentén harcolt. Géppuskája ontotta a tüzet... Hullott az ellenség ... Minden oldalról körülfogták a Tanácsköztársaságot.... Elbukott a forradalom...

Sinka elvtárs román fogságba esett, s innen csak 1920-ban tért haza. Ekkor már a losonci munkások is látták, hogy a köztársaság és a Masaryk sokat emlegetett humanitása csak szappanbuborék. 1921-ben aztán öszszegyültek a baloldaliak a „Zöldfa“ vendéglőben. S örömtől sugárzó arccal, egyhangúlag kijelentették: „Elfogadjuk és magunkévá tesszük a III. Internacionálé 21 pontját“. S ezzel új fejezet nyílott meg Losoncon is a munkásmozgalom történetében.

— Szervezetünk hamarosan az egyik legerősebb párttá lett városunkban — mondja Sinka elvtárs. Sztrájkjaink jí szervezésről tettek tanúságot. Féltek tőlünk az urak. 1925-ben kétnapos statáriumot hirdettek ki a városban mert tüntettünk. Ezt követően nemsokára a pártvezetőségbe választottak be engem is s ezt a tisztségei 1938-ig töltöttem be.

Kommunistának lenni akkor annyil jelentett, mint éhezni és munkanélkülinek lenni. A lakatos Sinka Gyűli is alkalmi munkát végzett hol itt, ho ott. A falura is kikerült dolgozni s így jött kapcsolatba a mezőgazdasági dolgozókkal. Aztán már nemcsak dolgozni járt a falura, hanem szervezni is. Elvtársai gyakran nevezték egymás között paraszttitkárnak.

— Harminckettő nyarán nagy mezőgazdasági sztrájkot szerveztünk - idézi fel a múltat Sinka elvtárs. - A Sima puszta volt a sztrájkolók tanyája. Nekem kellett odamenni beszédet tartani. Megszimatolta ezt < csendőrség és megszállta a városbó kivezető utat. Erről azonban én i: tudomást szereztem. Megkerültem i kukoricában elrejtőzött csendőröké és sikeresen eljutottam a tanyára A sztrájkgyűlésnek már vége volt amikor megérkeztek a csendőrök Engem kerestek, de nem találtak meg mert az elvtársak elrejtettek a szalmába.

A sztrájk sikerrel végződött, de a: osztályharc egyre jobban éleződött A hivatalok pedig minden tőlük tel hetőt elkövettek, hogy elfojtsák ez a harcot.

— A városi képviselőtestületbei történt 1936-ban - folytatja — al kalmi munkát követeltünk. Az egyi! felszólalásomért 20 korona pénzbün

Pittymallott. A csípős februári hajnal még csendben, szunnyadó békében fa látta Nagyme- , gyért. .

A szegényes, fü- . tetlen szobákban IS lassan mozdult az élet. Rongyos taka- 6 róba burkolódzó, a didergő gyerekek e'; ; ostromoltak anyjukat reggeliért. n

; ; - Kávét, mama, adjál jó meleg s>

: kávét... s

1 ! Kávét. Kém sokat, csak egy kis ; | csészével, kis darab kenyérrel. Az r,

; ; sem baj ha száraz... £

• • A meggyötört mamák könnybe !( ; • lábadó szeme szigorba merevedett. r

1 ; Nincsen kávé. Nincs reggeli.

! : Nincs! Nincs! Nincs! s

; ; A hajnali derengésben még ke- s

Ívesen tudták, hogy az éj leple alatt fi háromszáz csendőr szállta meg a c környéket. A falakról, kerítésekről b plakátok ordították a kizsákmányolok rémisztgetéseit. Igen! Aki '■ ; ma, 1932. február 12-én gyiileke- a

• ! zeten, tüntetésben vesz részt pénz• ; bírságot' börtönbüntetést ró ki rá e

; ; a könyörtelen, de rendületlenül

! ; demokráciát, humanizmust hirdető, n

• I gumibotos hatalom.

Árvái József aligha aludt ezen ; ; az éjszakán. Az éhség-felvonulást b

Értünk tette

em engedélyezték a hatóságok. i kommunista párt vezetősége elatározta, hogy a tilalom ellenére s felvonulnak.

Valaki elárulta a tüntetni kézülóket. Azért a falragaszok, azért

háromszáz csendőr. Pedig az gesz környéket megszervezték, eggelre megérkeznek az elvtárak, háromezer embernél is többre zámítanak.

Forrongott, lázban égett a febuári Nagymegyer. A falvakról ér’ezöket a párt aktivistái, az összelőtök fogadták, vezették be a melékutaicon, kikerülve a csendőrszuonyokat.

Jönnek az ekecsiek. A szakállaiakkal együtt menetelnek, énekzóval, lobogót lengetve a fejük elett. Árvái elvtárs siet eléjük. ) már látja a csendőröket, amint lekanyarodnak az úton. Kiált:

— Elvtársak! Siessetek!

Késő. Az érkezőket körülfogják i csendőrök. Verik, ütik őket.

Árvái József, a kommunista párt '.Inöke, bátran lép a zászlós elé:- Zászlós úr! Micsoda barbár nunka ez. A békés tömeget...

Nem fejezhette be.

Felborult a világ. Jaj, sajog, lelenyilal a fejébe. Körülötte a

földön vér. Vér! Vér! Csizmák... >

rátaposnak. Vér. ?

Csak később, az elutársaktól tud- |

ta meg, mi történt vele. Gáládul | leütötték, betörték a fejét puska- j

tussal, kiverték a fogait, agyon- i

kínozták. A laktanyába cipelték. |

Orvosi kezelést csak három nap <

múlva kapott. |

Az elvtársak kiálltak érte. Nem |

hagyták a párt hü, odaadó harcos ?

fiát, aki számtalanszor vezette |

őket harcaikban, s a sztrájkok |

egész sorát küzdötte végig. A kór- |

házból hazajött. Elrémíteni nem >

bírták öt. Nem lehetett. z

A Nagymegyeri Állami Gazdasá- X

gon mindenki ismeri Árvái elvtár- z

sat. Ismeri? Kevés ez. Főleg a fia- |

tatok atyjuknak tekintik. Kikérik |

tanácsát, tanulnak tőle. Ö ma is X

aktív tagja a pártnak, ma is párt- X

ért, a kommunizmus eszméiért él \

ennek szenteli minden erejét, cse- f

lekedetét. «

Egyszerűen, közvetlenül beszél X

harcos múltjáról. Fiatal, szégyenlős |

lány kopogtat az iroda ajtaján. |

— Bejöhetek, Árvái elvtárs? - |

kérdi mosolyogva. í

— Mindjárt fiam, várj egy ke ve 5

set - derül fel az arca.

Tekintete újra visszaréved a má >

ba. Arcából, tekintetéből nyugodt- |

säg, megelégedettség, szeretet su- ?

gärzik. p. I <

ú'ij.&cut _

____filOtHWlf 5

1961. május 14.

fi A párt idős tagjai Nebojsán olya-I

nok, mint a proletariátus pártja történetének élő krónikája. Emlékeznek ...

Hogyan is volt csak?

Nebojsa községben egy úr volt, Jakub Gülcher. A falu egész határának a tulajdonosa. Birtokán szigorú és megbonthatatlan rend volt. Alkalmazottjai látástól vakulásig dolgoztak. A béresek gyerekei sem merhettek el más faluba, avagy a városba mesterséget tanulni, ott kellett mais radniuk Gülcher urat szolgálni.

K így volt ez 1919-ig. Addig a béres « háta nem egyenesedett ki. Aztán ÍX megjött a forradalmi hullám Oroszfi; országból. Majd később Karol Maii; cala és Karol Coocher, a magyar vöíi rös hadseregből, magukkal hozták és 8 elvetették a forradalom magvát.

>X Az 1921-es év döntő év volt Nejt bojsa község életében. Megalakult a K csehszlovák szociáldemokrata párt, s K még ebben az évben Elemér Marcel, 8 Vavrinec, Tomecek és Macala elvit társak megszervezték az elsősztráj- K kot. Gülcher úr és családja, valamint K az erdőörök és béresgazdák fejték K és etették a teheneket. A sztrájk fi; eredményesen végződött, megszüleíi; tett a kollektív szerződés és csokit kent a munkaidő,

« A nebojsai dolgozók nemsokára « felismerték, hogy a szociáldemokrata » párt egyes járási vezetői a munkáss; ság árulói, s nem pedig barátjai. k Szorosabbra zárták soraikat s mégis alakították a szociáldemokrata párt tx baloldalát.

$5 Az első bíró Elemír Marcel gyógyszerész, a baloldali szociáldemokrata párt képviselője volt.

Később, amikor a gazdaságot átvette a sládkovicovói cukorgyár, a munkások megalakították a vörös szakszervezetet, melynek élép ebben az időben Jozef Chudy és Ján Takács elvtársak álltak. Ezt követően nemsokára megalakult a pártszervezet is.

Aztán beköszöntöttek a harcosabb évek (1931 — 33). A párt majdnem minden tavaszon sztrájkot szervezett azért, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak, a cselédeknek emberibb életet, nagyobb darab kenyeret harcoljon ki.

Az 1954-es választásokon a kommunistáknak már olyan befolyásuk volt a faluban, hogy a falu lakossága nem engedte a burzsoá pártok közteseit szóhoz sem jutni. Egyszerűen kikergették őket a faluból. Ezen még a galántai csendőrség sem tudott segíteni. A Hlinka párt jelöltje mindent ígért a népnek, bíró szeretett volna lenni. A dolgozók ismerték már az ilyen ígéreteket. Megfeleltek neki saját szája íze szerint. Piros festékkel ráírták a házára: „Szivaros, Basi Miso nem leszel te bíró!“

A további évek még elszántabb harcokat hoztak, s ez a harc nem volt hiábavaló. A történelem a nép ügyéért küzdőknek adott igazat, (-i-)

tetésre ítéltek s a

felszólalás jogát mindaddig megvonták tőlem, míg az említett összeget ki nem fizetem Alig telt el egy félóra, a munkanélküliek, akik a városháza körül tartózkodtak, tlzfillérenként összerakták a kívánt összeget, s elhozták nekem. Én pedig dühösen az elnök elé öntöttem a sapka aprópénzt.

A losonci elvtársak derekasan harcoltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy 1927-ben megkapták a moszkvai Dinamógyár vörös zászlaját, amelyet a mai napig ereklyeként őriznek.

A magyar megszállás ideje alatt nemegyszer csukták le Sinka elvtársat. 1944-ben aztán átszökött Szlovákiába. A párt illegális munkával bízta meg. A felszabadulás után az apátfalusi textilgyár dolgozója lett, s amikor a gépállomás megalakult, a párt szavára oda sietett, s egy évig maradt ott mint szervező. Később a párt járási titkárságán dolgozott, majd 1952-ben a kerületi nemzeti bizottságba választották meg. Járta a falvakat, szervezte a szövetkezeteket, mert hisz régen is paraszttitkárnak titulálták. Nem ismert fáradságot. Munkája elismeréseként 1958-ban a kormány az „Építés terén szerzett eredményekért“ érdemrenddel tüntette ki. S ez még jobb munkára serkentette az öreg harcost.

— A legnagyobb élményem — újságolja örömmel —, a XI. pártkongresszus volt, amelyen én is résztvettem.

Sinka elvtárs 17-szer volt lecsukva. S ez kitesz két és fél — három évet. Ez év elejétől már nyugdíjas, de ma is épp olyan lendülettel járja, a falvakat mint régen, tanít, agitál, tanácsot ad. Pártunk megalakulásának 40. évfordulójával Sinka elvtárs is 40 éves párttagságát ünnepli, mely alkalomból további munkájához erőt, egészséget kívánunk. Németh János

ünnepel pártunk. S most, fennállásának 40. évfordulóján jóleső érzéssel pillantnatunK vissza az elmúlt, harcokkal teli négy évtizedre. Igen! A párt megtette kötelességét. Szilárdan vezette dolgozó népünket a győzelem útján. Győzött a nép, a párt, a kommunisták pártja vezette nép.

Párt. Mennyi minden rejlik e szó mögött. S itt nemcsak a megvívott, győzelmes harcokra, a szocialista építés nagyszerű eredményeire gondolunk. A párt mögött emberek állanak, emberek, akik közül nem egy immár negyven esztendeje növekedik, s győz a párttal.

Ma, az évforduló napján, róluk is megemlékezünk. A párt veterán harcosairól, akik végig - küzdötték, emelt fővel, megingathatatlan elhatározással a párt négy évtizedes útját. Hálával és odaadó szeretettel emlékezünk róluk. Hisz egész életüket a mának, a szocialista mánknak, a vöröslobogós, boldog, szabad májusoknak, a mosolygó gyermekarcoknak szentelték. Hatalmas feladatokat kellett teljesíteniük. Önmagukat nem kímélve harcoltak a zsarnokkal, s megfélemlítésükre kevésnek bizonyult a gumibot, a börtön, az üldözés. A párt olyan embereket nevelt fel, amilyenekre nincsen példa a világtörténelemben. Saját érdekeit teljesen háttérbe szorítva, sokszor a legszükségesebbeket is megtagadva, önmaguktól sziklaszilárdan álltak posztjukon, s becsületességük, kommunista helytállásuk az ember, az igaz ember örök minta-, példájává magasodott.

6k, a párt veterán harcosai váltak igazi tanítóinkká. Sohasem feledkeztek meg arról, kötelességüknek tartották, hogy g'azdag tapasztalataikat, tisztánlátásukat példamutatóan átadják az őket követőknek. Ők nevelték, nevelik a dolgozók új élcsapatát, akikre az az örömteljes feladat hárul, hogy dolgozó népünket elvezessék a kommunizmus végső győzelméhez

A leqifiabb vádlott

A tárgyaló-termet halotti csend ülte meg. A bratislavai „Szedrián“ negyvenhárom kommunista felett ítélkezik a fasiszta bíróság. Fővádlottak: Viliam Siroky, Július DuriS, Eudovít Benada és társaik. Vád: kommunista tevékenység, háborúellenes uszítás.

Negyvenhárom kommunista felvetett fővel, bátran állt a bírák előtt. Egymás után szóltak az utolsó szó jogán. „Mór ho!“ „Üsd, vágd!“ töltötte be a termet Benada elvtárs hangja és a bírák megremegtek. Utolsónak a legfiatalabb vádlott, az alig 18 éves Delka Márta beszélt:

— Amit tettem, azért felelek, s ha most választanom kellene, ismét ugyanazt, sőt többet tennék.

Bátran csendül a fiatal lány ajkáról a szó. Tizennyolc éves... A kommunista ifjúság illegális központi bizottságának a tagja.

A kommunista eszméket a szülői házból hozta magával Márta. Apja, anyja kommunisták, kevéssel megalakulása után léptek be a pártba, hogy gyermekük számára boldog jövőért harcoljanak. Pincéjüket nyomdává alakították át, s ebben a rögtönzött nyomdában ezrével születtek meg a röplapok. Márta már 12 éves korában pionír, s lelkesen kapcsolódik be a pártmunkába. Keblében a blúz alatt hordja a röplapokat.

Múlnak az évek...,

Márta tizenhat éves. Öntudatos kommunistává nevelkedett fel, s ilyen fiatalon felveszik a párt soraiba.

— A törvény nevében!

Megszeppent Márta. Arca azonban nem árult el semmit. A februári zimankós szél pirosra fújja arcát. A politikai rendőrség magánzárkájába toloncolják.

Egyik kihallgatás a másikat követte. Drgon, az úgynevezett pofozógép kezébe adták, hogy a fiatal lánytól vallomást csikarjon ki. A kemény ököl „gyengének" bizonyult. Félholtra verték, fülbevalóját hússal együtt tépték ki a füléből. Mindhiába! Nem vallott! Nem! Utána nem bukott le senki.

Másfél éves börtön után kénytelenek voltak őt szabadon bocsátani. , Nem tudtak semmit rábizonyítani. A többi elvtárs sem vallott. A börtönből kikerülve folytatta az illegális munkát. Gestapo garázdálkodása elől a hegyekbe menekültek, s mint partizánok vették fel a harcot. Ugyanis a Gestapo’ mindazokat újból lezáratta, akik már a háború alatt hasonló tevékenységért börtönbe ültek.

Novákyi környékén az erdőkben gyűltek össze. Itt ismerkedett meg Egonnal, lobbant fiatal szíve szerelemre, s a felszabadulás első örömteljes napjaiban örökre összekötötték életüket.

Mártából kétgyermekes családanya lett. Napi munkája mellett iskolába járt, leérettségizett, ma egyetemi hallgató, s a bratislavai népkönyvtár vezetője.

Sok ember fordul meg a könyvtárban. S Márta fáradhatatlanul tanácsol, tanít, s hinti a kommunista eszméket. Az embereknek könyvet, tudást, műveltséget ad a kezébe, s így szolgálja szocialista hazánk építését, harcos múltjához hűen. (bsg)

tiazanx aoigozoi országszerte méltóan emlékeznek meg pártunk megalakulásának 40. évfordulójáról. A kirakatokban, fali táblákon a harcos negyven esztendő fényképei jelennek meg, tanúskodván azokról a harcokról, amelyet pártunk a dolgozó jobb életéért folytatott.

Felvételünkön a vágsellyei mezőgazdasági iskola fali tábláját láthatjuk,

1«

Amikor a párt illegalitásba vonult, u íagy szüksége volt a lelkes fiatalok- é a, Mártára is. Külön kiképzést kapák, megtanultak röplapokat készíte- Is íi, s maguk terjesztették azokat. S ji >ezzeg szorgoskodott „Kuki“. Márta h :zt a fedőnevet kapta. v

Mint kolportőrök dolgoztak, jelszavakat rajzoltak, ötágú csillagokat b izórtak szét az utcákon. Május else- ti jére vörös zászlókat tűzdeltek ki A 1942. február 6. v

Két bőrkabátos kopó kopogott az s: ijtaján. n