Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-04-23 / 33. szám
A tavaszi tanácskozás f A lapunk köré tömörült szélesebb körű aktíva, az eddigi hagyományos tavaszi összejövetelek folytatása- 8 ként, 1961. április 22 —25-án Szliácson újra összeül. Mint eddig minden alkalommal, most is lesz miről be- « szélgetnünk, lesz mit megvitatnunk, hiszen a múlt évi jubileumi konferencia óta eltelt időszak telítve volt >> fontos eseményekkel, hazánk további fejlődésének örvendetes eredményeivel. A szövetkezeti gazdálkodás X újabb lépéseket tett előre a nagyüzemi szocialista jellegű termelés felé, és a falu azóta az új élet voná- 8 saival gazdagodott. « A Szabad Földműves levelezőinek és olvasóinak szliácsi értekezlete valóban olyan emberek ta- 8 nicskozása lesz, akiknek „emberhez méltó gondjuk“ van. Eddigi találkozásaink sem az öntömjénzés és az ünnepeltetés jegyében zajlottak le. De a mostanira 8 ráüti a bélyegét az a tény, hogy 1961-et írunk, a harmadik ötéves terv első évét, és alig egy hónap múlt 8 el az EFSZ-ek V. kongresszusa óta. Ez a kongresszus egyik legjelentősebb határköve mezőgazdaságunk fej- » lődésének. Határozatai szocialista távlatok felé mutatnak és a tanácskozás központi tárgya ezért csak e x határozatok teljesítésének mikéntje lehet. * 8 Most is, éppen úgy mint a múltban, minden résztvevő, újságíró és levelező, magával hozza útravalóul >? az elmúlt év munkájából és megfigyeléseiből leszűrt tapasztalatait, építő javaslatait, hogy letegye a ta- 8 nácskozás asztalára és gazdagítsa vele lapunk gyakorlati munkáját. Erre mindig szükség volt és ma van ta- 8 Ián a legnagyobb szükség. A fokozott feladatok több segítséget, több jó tanácsot igényelnek. De most van » szükség az építő bírálatra is, amellyel levelezőink és olvasóink már eddig is sok hiba és hiány eltüntetésének » voltak kezdeményezői, Ez az önzetlen segítség, ez az egymást segítő szándék a mi legértékesebb arany- 8 tartalékunk, amelyből időről időre bőségesen meríthetünk. ’ 8 Ezt a segítséget várjuk ez alkalommal is azoktól az elvtársaktól, akik 1961. április 22-én és 25-án a Sza- 8 bad Földműves levelező- és olvasó-konferenciáján a tanácskozó asztalhoz ülnek. 8 Viszontlátásra Szliácson! 8 Szeretem a földművesek lapját Pál Kálmán, a farkasdi szövetkezet elnöke, aki nemrég végezte el Komáromban >• kétéves mezőgazdasági műszaki iskolát, lapunk régi, szorgos olvasója. Ha este hazatér a munkából, az első dolga, hogy kezébe vegye a lapot, mert — amint mondja — anélkül el sem tudna aludni. — Mit szeretne lapunkban olvasni? Erről a következőket mondotta: — Szeretném, ha a lap jobban elterjedne a földművesek között, természetesen a mi szövetkezetünkben is, bár a művelődési alapból mintegy 150 példányt fizetünk elő a tagok részére. S bátran merem állítani, hogy példánkat sok-sok szövetkezet követhetné. Nem bánnák meg. A szakmellékletből igen sokat tanulok, de a többi riportot is mindig elolvasom. Több elemző riportot szeretnék a lap hasábjain olvasni, a szakmellékletben pedig okvetlen szükséges lenne, hogy többet foglalkozzék a vegyszeres gyomirtással, mert ezzel az eljárással sok-sok munkaerőt takarítanánk meg. S nézetem szerint, nem ártana, sőt szükséges lenne, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásának érdekében a lap terjedelme bővülne.-nj-A z elmúlt napok egyikén a Losonci Mezőgazdasági Szakiskolába látogattunk el. Az iskola jó messze van a várostól, a már szépen zöldülö határban. Az igazgatója KRISTA György elvtárs. Öt kerestük. — Órája van a második osztályban — adták meg kérdésünkre a felvilágosítást de tessék talán az osztályba ... Belépünk, s itt ér bennünket a kellemes meglepetés. A diákok előtt a Szabad Földműves szakmelléklete fekszik, s nagy figyelemmel hallgatják Krista elvtárs szavait. — Ebből tanulunk - adja meg az iskola igazgatója a felvilágosítást. - Jelenleg a gyümölcsfák szakszerű kezelését vesszük, s a szakmellékletben levő cikk bizonyult a legjobbnak, így hát ebből tanulunk. Megtudom még Krista elvtárstól, hogy nem ez az első eset, amikor a lapot használják tankönyv helyett. A diákok is szívesen tanulnak belőle, szeretik, s olvassák a lapot mindannyian. Kellemos meglepetés — Igazgató elvtársnak mi a véleménye a lapról? — Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött. Az embernek sokszor az az érzése, hogy csupa mezőgazdasági mérnök szerkeszti. Különösen tetszik a levelezőkkel fenntartott kapcsolat, s az, hogy minden számukban olyan embereket szólaltatnak meg, akik a termelésben, szövetkezetben, vagy állami gazdaságban dolgoznak, s így a legpontosabb adatokat, eredményeket közlik. Krista György igazgató nagyon elfoglalt ember. Gyűlésekre jár, előadásokat szervez és járja a falvakat. Beszél, agitál, vitatkozik a szövetkezetesekkel. — /A mi lapunkról, így hívjuk a Szabad Földművest - teszi hozzá maavarázólaa — jó a véleményük szövetkezeteseinknek is. Sokszor megtörténik, hogy valami felett vitába szállnak velem, s ha kérdezem, honnan tudják, mindig egyhangú a válasz: „a Szabad Földművesből“. S mondanom sem kell, nekik van igazuk. Megszólal a csengő Méri Rozália, a Szabad Földműves legfiatalabb levelezőinek egyike. Mindössze 16 éves és a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola II. osztályának a tanulója. Legtöbbször könyvvel a kezében látni. Tanul, szorgalmasan készül az életre. (Mi is tanulás közben zavartuk.) — A növénytermesztési órára készülök. Egyik legkedvencebb tantárgyam, s megvallom, a „Földműves" kedveltette meg velem. A sok érdekes hír, cikk, riport annyira kíváncsivá tett, hogy mindig elolvastam, s próbáltam az eredmények mélyére látni. S észre sem vettem, mikor szerettem meg ennyire mind a lapót, mind a nöu «Äs*, vénytermesztést. Tény, hogy most, ha fél napot késik az újság, már hiányzik. — Miért kezdett levelezi a Szabad Földművessel? — A szomszédos szövetkezetekb« járunk termelési gyakorlatra, s gondoltam, hogy jó, ha az itt-ott elért szép eredményekről mások is tudnak, s esetleg tanulnak is valamit belőle. A másik célom meg, hogy a mi diákéletünket bemutassam, hogy akik még csak most gondolkodnak a pályaválasztásról, bátran választhassák a miénket, a mezőgazdaságot. — Mit szeretné" a jövőben olvasni a lapban? — Néha több szórakoztató dolgot, ami hozzám hasonló lányok ízlését és igényét is kielégíti — mondja huncutkásan mosolyogva. — Például miért nem közölnek újra olyan jó folytatásos regényt, mint a Válóok volt? Ne felejtsék el, hogy nemcsak nagybajszú bácsiknak és az állandóan komoly szakembereknek írják az újságot. Sokan olvassák fiatalok is. A folyosón megszólal a csengő. Rozika búcsúzik és siet az órára. Az arca kipirult, a szeme csillog, s szinte egész lényéből sugárzik a „no, ezt jól megmondtam“ tudata, -tó-Krista elvtárs magyarázza az anyagot Az érettségi vizsgák előtt állok. Sokat kell tanulnom, hogy a vizsgáztató bizottság előtt majd megálljain a helyemet. De a Szabad Földműves olvasását sem hanyagolom el. Tanító akarok lenni, mégpedig falun. Az .érettségi bizonyítvány feljogosít, hogy szeptemberben erre a szép pályára léphessek. A lap Iránt érzett szeretetet, amelyet tanáraim oltottak belém, magammal viszem útravalónak, s a belőle tanultakat átadom a fiataloknak, a jövő mezőgazdászainak. Szeretnék hozzájárulni, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítsék abban a faluban is, ahol pályafutásomat megkezdem. Az újság, tudom, sokat fog segíteni, de még valamit kérnék a szerkesztőségtől. Több cikket és lehetőleg irodalmi szintű írásokat közöljenek Danis Ferenc mérnök, az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanára már négy éve levelez lapunkkal. Levelezőink népes táborába a Szabad Földműves egyik konferenciája után lépett be. Szeretem az embereket Csaba Zoltán egyike a Szabad Földműves legrégibb levelezőink. Ezt tudva, idősebbnek gondolná az ember, pedig még csak 52 éves. A háborús évek tönkretették az ő fiatalságát is. Már 15 éves fejjel a füleki gyárban kellett dolgoznia: ő lett ugyanis a családfenntartó, mert apját elhurcolták frontszolgálatra. Egy pár évig bírta a nehéz megerőltető munkát, de aztán a gyenge szervezet felmondta a szolgálatot. Megbetegedett, s azóta (több mint tíz éve) az egyik betegség • követte a másikat. — Hogyan lett a Szabad Földműves levelezője? — Szeretem az embereket, a földet. Hogy nyékét érnek el, mint azok a szövetkezetek, amelyekről az újságban írnak, elhatároztam, hogy én is írok a mi vidékünk hőseiről. Hadd ismerjék meg mások is az itteni szövetkezetesek életét, eredményeit. Csaba elvtársat mindenki szereti a falujában. Tevékenyen kiveszi részét a kulturális munkából, tanácsokkal látja el a fiatalabbakat. A könyvtár rendszeres olvasója, s ezenkívül a „Sokol“ titkára is. Csaba elvtárs segít, dolgozik, szervez, s közben járja a környező falvakat, tudósítja az újságot a helyi viszonyokról, a szövetkezetben elért eredményekről.-t— Danis elvtárs, mikor fogott a kezébe tollat, hogy nekünk írjon? — Az ipolysági levelezökonferenctán a fő beszámolóban arra kértek bennünket a konferencia résztvevői, hogy leveleinkkel segítsük a szerkesztőség munkáját. Mint mezőgazdasági főiskolát végzett tanító kötelességemnek éreztem, hogy a szakmellékleten keresztül hozzájáruljak tapasztalataimmal a mezőgazdasági termelés növeléséhez. — A szerkesztőségtől milyen segítséget kap levelezői munkájához? — Minden negyedévben részletes munkatervet dolgozok ki a rovatvezető elvtársak útmutatása alapján. S azt igyekszem is mindig pontosan betartani. — Mit szól a lap színvonalához? — Színvonala állandóan emelkedik. Jó lenne, ha a jövőben a levelezőket szakosítanák. Tanulóink alaposan olvassák a szakmlléktetet, amely sokat segít nenne a tanuiasoan. Helyesnek tartanám, ha hetenként nagyobb terjedelemben jellene meg az újság és a szakmelléklet is. Mivel a mezőgazdaság előtt nagy feladatok állnak, a lap megjelenhetne naponta is. Nézetem szerint mostani terjedelmével már nem tudja kielégíteni a földművesek igényeit. Amikor arról van szó, hogy a szövetkezeteseket tömegesen iskoláziassuk, szükséges, hogy a Szabad Földműves naponta, nagyobb terjedelemben hasznos tanácsokkal lássa el a földműveseket. A magam részéről még csak ennyit: örülök, hogy részt vehetek a Szabad Földműves országos konferenciáján Szliácson. — b — Férj és feleség Több cikket várunk a talajjavításról Koronczy Évike, bár még csak 7 éves múlt s a népiskola II. osztályát látogatja, máris szorgalmas olvasója a Szabad Földművesnek. Öt persze még csak a mesék érdeklik, s ha az apukája megjön az újsággal, kiül a ház élé a kispadra, s ott olvassa végig a mesét, ha... Igen, ha talál benne. Szóvá is tette ezt a hiányosságot: — Miéjt nem tesznek minden héten a japba nekünk mesét? Én azt szejetnék nagyon sokat ojvasni. (Foto: Tóth Elemér) fííÍMÍí/ff 3 1961. április 25. Ez is azt bizonyítja, hogy olvassák a lapot, s megjegyzik maguknak az érdekes és fontos dolgokat. Elbúcsúzunk. Ballagunk a város felé. Fölöttünk mint valami hatalmas aranytányér csillog-villog s szórja sugarát az esőre vágyó földre a nap. T. E. Útravalónak viszem napjaink hőseiről. Az első világűrutast folytatásos elbeszélésben kellene bemutatni. Ju rij Alekszejevlcs Gagarin az ifjúság eszményképe. Története sokkal magával ragadóbb, mint Verne fantasztikus regényei. Ilyen hősöket kell nevelni a mezőgazdaságban is, — ehhez pedig példakép kell. Pálinkás Gyula, Továbbra is hű olvasója és levelezője maradok a lapnak valamennyire meggyógyultam, járogattam a közeli falvakba, beszélgettem az emberekkel a szövetkezetről, az elért eredményekről, s amikor lájttam, hogy sokszor szebb eredmé-GÄL Bálint, a berzétei szövetkezet mezőgazdásza az egyik traktorossá ottjártunkkor épp az utolsó darabka rétet hozta rendbe. Elbeszélgettünl vele lapunkról. — Gál elvtárs, mit szeret az újságban és milyen cikkeket olvasna a jövőben? — A Szabad Földműves mindnyájunk kedves lapja. Főleg a szakmellék letet olvasgatom. Különösen érdekelnek az új búzafajták, amelyekről éléi sokat írnak, valamint a gyümölcsészet. Szeretném, ha az újság többe foglalkoznék a talajjavítással. Szövetkezetünknek 110 hektár rétje van amelynek több mint a felét alagcsövezni kellene. A múlt évben 50 hektáron kellett volna elvégezni a talajjavítást, de nem kerül rá sor. Idéi sem remélünk ezen a téren nagy eredményeket. Az újság foglalkozhatni a járási talajjavítási társulással, hogy munkáját javítsa meg. Nem ártana, ha az újság nagyobb terjedelmben, esetleg gyakrabbar jelennék meg, hogy több segítséget nyújtson a földműveseknek.-ba-Smajda József, mezőgazdasági mérnök, a Nagyidai Állami Gazdaság igazgatója lapunk régi olvasói közé tartozik és a levelezői munkából is kiveszi a részét. Nem sokat ír, de amit papírra vet, azt alaposan megfontolja. íróasztaláról nem hiányzik soha a Szabad Földműves. — Sokat tanulok belőle — mondja. Ez az újság kiegészítője az iskolában szerzett elméleti tudásnak és nagyon jó eszköz a tapasztalatcserére. Az eredményekről közölt hírei serkentik, buzdítják a dolgozókat, bíráló cikkei pedig hatékonyan segítenek a hiányosságok kiküszöbölésében. Nagyon kedvelem az újságot, különösen \ a szakmellékletet. De keveslem a terjedelmét. Legalább kétszeresére kellene bővíteni, s mélynyomással készíteni. A többi része pedig napilapként jelenhetnék meg, hisz a mezőgazdaság mindannyiunk ügye. Nemcsak a férj, de a feleség is levelezője a Szabad Földművesnek. Smajdáné ezt mondja: — A lap olvasása nálunk mindennapos dolog. Én itthon, a férjem pedig útközben olvassa el. És vacsora után elbeszélgetünk az egyes cikkekről. Legtöbbször a szakmellékletet veszszük bonckés alá, s abból is' az állattenyésztésnek szentelünk nagyobb figyelmet. De mint a legtöbb aszszony, én is szántam a férjemnek egy kis meglepetést. Küldöztem az írásaimat a Szabad Földműves mesepályázatára, s egyszer jön haza a férjem nagy örömmel: „Évikém, nem is sejtettem, hogy írói tehetség lappang benned. A „Zsák arany“ és „Kása Mihály“ című meséiddel megnyerted az első díjat.“ Cs. J.