Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)

1961-01-08 / 3. szám

Egy nemrég leleplezett emléktábla előtt

Beszélgetés a verebélyi sortüz színhelyén

Alig léptünk be az egykori járási székhelyre, Verebélyre, jobboldalt megakadt pillantásunk az egyemeletes sárga házon, mely a Főutca 32-es számot viseli, s melyet nemrégtől aranybetűs márvány emléktábla diszít. Alatta vörös és nemzeti színekkel átkötött ezüst koszorú látható. A táblát frissen szedett bukszusfűzér övezi. Már az első pillantásra is látszik, hogy legfeljebb néhány napja leplezték le.

— A sortüz nem itt volt, hanem kissé feljebb a Zsitva hídja mögött — magyarázta nekünk a majd 70 éves Holka Károly elvtárs, a verebélyi sztrájkbizottság egykori elnöke, akivel a véres tett színhelyét jártuk. — De hát ott nincsenek házak. Persze akkor még nem vezetett Verebélyre a mai modern kövezett országút, hanem poros út itta fel a halottak és sebesültek vérét.

Megálltunk az út baloldali védcölöpeinél.

— Ezen a helyen ömlött ki Spetier elvtárs vére — mutatott a földre Holka elvtárs — ma is szemem előtt van a kép, pedig azóta negyven esztendő pergett le ...

Azt hisszük, senki hivatottabban nem járhatta az egykori vérfürdő színhelyét, mint Holka elvtárs, s nemhiába állott az utóbbi napokban az újságírói érdeklődés központjában. Ö is résztvett a sztrájkban, sőt egyik szervezője volt, s később a sztrájkbizottság elnökévé választották. Ma pedig ő írta meg Mondok János elvtárssal együtt a sztrájk hiteles történetét, melyet a Hlas nitrianskeho okresu legutóbbi számához mellékletként csatolt. Ott volt, mikor 1920> ban a verebélyi és a verebélykörnyéki mezőgazdasági munkásság bekapcsolódott az általános sztrájkba. A masaryki „humanizmus“ azonnal munkába lépett. A járási főnök (akkoriban még szolgabírónak titulálták) azonnal mozgósította Zlaté Moravce, Velká Mana, Dolny Piai és Fajkürt csendőrségét, valamint a lévai hetes gyalogezredet. Ezek jogtalanul tartóztatták le a zsitva-utcaf volt Katona moziban ülésező sztrájkolókat, legfőképpen a vezetőket, többek közt M á t y ó Imrét, P a v 1 í k Istvánt, Lányi Artúrt, V e h é z Eleket, K o m 1 ó s i Ferencet, M i k 1 y a Jánost, Jozef Jesenskyt, Ján Sutkát és Augusztín D o s e k elvtársat, akiket azonnal Bratislavába szállítottak. Mikor ez a nép tudomására jutott, tüntető felvonulást rendezett és Verebély felé menetelt az Internacionálét énekelvén. A tüntetők között ott találtunk Veiké Chyndice, Maié Chyndice, Nová Vés nad 2itavou, Be-Iadice, Pusty Chotár, Mlynany, Klasov, Chrastany, Bábindol és Paiía szegényparasztjait, akikhez persze a verebéiyiek is csatlakoztak. A híd előtt lövetett közéjük Frantisek H a m c e k csendörőrmester. Hárman haltak meg a színhelyen: Spetier Vilmos zsitvaújfalusi cipész, B a t a Pavol chrast'anyi béres és C i b u 1 k a Mária verebélyi lakos. Magyar és szlovák vér egyaránt öntözte a verebélyi országutat. Itt kapta a tüdőlövést V o j t e k Mária, akit megmentettek a nyitrai kórházban s ma három boldog gyermek anyja.

— Ott voltak elbújva a csendőrök

— mutatott Holka elvtárs az első verebélyi házakra — s mikor a katonák nem akartak lőni, onnan ugrottak elő, hogy leadják a sortüzet.

— Ugyanaznap újabb sztrájkbizottsági tagokat fogtak el — folytatta az őszhajú ember —, mint Zábojníkovát, Prieloznát és Szende Máriát. Ät kellett szervezni az egész sztrájkbizottságot, s ekkor választottak meg engem a bizottság elnökévé, melynek Major István, az akkori nagyhindi tanító is tagja volt.

Az irattári adatok mindenben igazolják az elbeszélteket. A főszolgabíró így írt róluk:

„A legveszedelmesebbek a köztársaságra. Bolsevikiek a szó legszorosabb értelmében, szemtelen izgatok. Matyó Imre és Vehéz Elek kegytelen magyarok. A többiek csendes bolsevikik. Volt már munkástanácsuk is, melynek tagjait eddig nem sikerült kinyomozni."

Rosenzweig Bertalan, verebélyi nagykereskedő azt vallotta, hogy üzletét azért csukta be, mert körlevelet kapott, mely magyar nyelven ezt tartalmazta:

„Felhívatnak a kereskedők és alkalmazottak, hogy üzleteiket zárják be, mert a következményekért nems vállalunk felelősséget. - Sztrájkbizottság.

A két kiragadott odmány eléggé jellemzi a verebélyi sztrájk terjedelmét.

— Szeretnék még rámutatni arra

— mondotta Holka elvtárs —, hogy a verebélyi sztrájkban résztvett dolgozók legnagyobb része rendületlenül tovább folytatta a harcot a kapitalizmus eilen. Nem magamról beszélek, mert én már 1918-ban mint matróz résztvettem a cattaroi lázadásban, hanem azokról, akiket 1941-ben összefogdostak és Kistárcsára szállítottak a horthysták* Az elsők között ment csaknem az egész verebélyi volt sztrájkbizottság. S a háború alatt is, az itteni emberek közül elég soknak

sikerült hazaszöknie. Azonban 1944 novemberében egy véreskezú nyilas Skamenka mészáros hajtóvadászatot rendezett a kommunisták ellen és gyújtőtáborba vitette Jozo Jesenskyt, Jozef Kravárt, Infner Istvánt és engem. Társaim hitték, hogy rövidesen összeomlik a front, de ők már ezt nem érték meg.

Holka elvtárs elmesélte, hogy ő Kovács törzsőrmester segítségével tudott megszökni és egy kecskeólnak álcázott bunkerban rejtőzött húsz kommunistával együtt Kerepesen, míg végül Gödöllőn keresztül sikerült hazajutnia.

Ismét a felsorolt tények bizonyítják, hogy a verebélyi sztrájkbizottság munkája valóban nem szűnt meg az 1920-as sztrájk letörésével.

Holka elvtárs a beszélgetés során gyermekeiről beszélt. Négy lánya és két fia volt. Mind a hatból kommunistát nevelt. Legfiatalabb leánya, Mária volt a felszabadulás után a párt titkárnője. Ferenc fia átment a szovjet hadseregbe és 19 éves korában esett el Ivanovnál. Béla, a volt mérlegkészítő, jelenleg a verebélyi HNB elnöke. Ott elnök, azt a városkát irányítja, ahol apja 1920-ban szervezte társaival a sztrájkot.

Búcsúzóul Holka elvtárs a gramafóngyárra mutat.

— Nézze, azóta már gyárunk is van — mondotta büszkén — sok más ipari vállalat is működik mifelénk, fejlett szocialista mezőgazdaság az egész környék, így hát — folytatta csendesen a régi harcos — ezen a vérrel áztatott földön boldog és békés élet növekedik. Nem volt hiábavaló az áldozat.

Mártonvölgyi László-36

A csákányházi kultúrház körül

Csákányháza hosszúra nyújtott falu a magyar határon. A területi átszervezés után a losonci járáshoz csatolták. Ebben a faluban is sok már a kész vagy a készülő új épület. Rohamosan megy az építkezés. Csak a kultúrház nincs még kész, bárha már két éve készül. 1958-ban kezdték. Pedig amint az életet, úgy szeretik az itteni emberek a kultúrát. Ezért is határozták el 1958-ban, hogy kultúrházat építenek. Üjat, megfelelőt. Meg aztán el is érkezett már ennek az ideje. Meg hogy ne zavarkodjanak a régi iskolában.

A rossz munkaszervezés miatt a helyi nemzeti bizottság részéről azonban még a jövő októberig kell várniuk a csákányházi fiataloknak a beköltözésre. Tóth CSISZ-elnök a huzavonáról így nyilatkozik:

— Kultúrmegmozdulás csak alig lehetséges. Két éven keresztül nagyon lassan haladt az építkezés. Pedig igazán mindannyiunk szívügye, hogy minél előbb berendezkedhessünk az új kultúrotthonban. A helyi nemzeti bizottság rosszul szervezte eddig a munkálatokat. Szétforgácsolódott így még az a kevés önkéntes munkaerő is, amely rendelkezésre állt. Ami a CSISZ helyi szervezetét illeti, ebben az évben 100 brigádórával segítettük elő az építkezést.

Koronczi Géza bácsi sportelnök a faluban, de minden eseményről tud és meg tudja magyarázni úgy az előrehaladást, mint a lemaradást.

Szívén fekszik a község ügye.

— Az a vágyam — mondotta —, hogy fiamat s Erzsiké lányomat minél előbb elkísérhessem az új kultúrházba.

Élni, művelődni szeret itt minden ember. Itt vannak például a sportolók. Ők bizonyították be ez évben először, hogy nemcsak a pályán tudnak önzetlenül harcolni. 200 brigádórát vállaltak a barátság hónapjának tiszteletére az épülő kultúrotthonnál, s ezt elsőnek teljesítették.

Ami az építkezést illeti, Koronczi elvtárs is a rossz munkaszervezésben látja a lemaradás okát. A jövő esztendőben Darabos József, a helyi nemzeti bizottság elnöke és más elvtársak segítségével már másként szervezik meg a munkát. Szívesen fogadnak és kiaknáznak minden segítséget. Ez azt is jelenti, hogy különös gondot fordítanak az ellenőrzésre, ami. kizárja, hogy a jelentkező csoport aj kitűzött időben nem jelenik meg a munkahelyen, esetleg kevésbé értékes munkát végez.

Reméljük, hogy ez a módszer beválik és még október előtt beköltözhetnek a csákányházi fiatalok az új, modern kultúrházba.

Ferencz Béla

Hajóépítők

Kovács Laci vizsgálgatja az elkészült hajót.

Egyre többet beszélünk arról, hogy az iskolát közelebb kell hozni az élethez, s nemcsak beszélünk e fontos problémáról, de többé kevésbé már meg is valósítottuk ezt a mindenki által nagy megértéssel fogadott feladatot. Most már csak a tanítók leleményességétől függ, hogy ott is, ahol nincsen a helyben valamiféle ipari üzem a különböző szakkörök önállóan, sikeres és értékes munkát végezzenek.

A madari iskolában hajó-tnodelező kör alakult. A tantestület megkérte a komáromi hajógyárban dolgozó fiatalokat látogassanak el gyakrabban az iskolába, his en falubeliek s tanítgassák fiatal'polgártársaikat, hadd ügyesedjen a kezük. Talán mondanunk sem kellene mekkora lelkesedéssel fogadták a tanulók a kör megalakítását Ladányi Dezső, Kovács Zoltán, Margit Ferenc, Lami Bálint pedig nagy odaadással törődnek, magyarázgatnak a fiatal hajóépítőknek. Az iskola ügyesen berendezett műhelyében bezzeg folyik a fúrás-faragás, számítgatás. S ki tudja, hány kiváló hajóépítő kerül ki a most még néha ügyetlenkedő lurkók közül.

TRENKA TIBOR, Modrany

Munkában a kör. A lányokat is érdekli a hajóépítés.

(A szerző felvételei.)

BOLDOG GYERMEKKOR

Három mosolygó gyermekarc. Három a sok ezer közül, akik boldogan hancúroznak a puha hóban, s jóízűen majszolják utána a finom ebédet üdülőinkben.

S mennyi, de mennyi emlékkel térnek haza a hegyekből. Se vége, se hossza a mesélgetéseknek. S az élményeikről mesélgető gyerekek nem fájdítják meg társaik szívét. Azok csak örülnek. Lám milyen jó lesz. Jövőre mi megyünk. Évről évre ezrek, dolgozók gyerekek élvezhetik hazánk természeti szépségeit.

Ha a görög művészetről beszélünk, tudnunk kell összefoglalni és értelemmel felfogni a Földközi tenger medencéjében azokat a szigetcsoportokat, amelyek szétszórva az égéi tengeren Görögország egy részét körülövezik és itt kialakították az éghajlat befolyásával a csodálatos égéi kultúrát a régebbi mykenei és praehellén kultúrát. A később kialakult görög művészetre nagy hatással volt,az égéi művészet.

Az égéi művészet igen gazdag lelőhelyei a peloponézosi Argos, Kréta szigete, továbbá Knosos, Phaistos, Mykenoe. Innen sugárzott szét az egész kontinensre. Alapjában véve Kréta művészete i. e. 3000 év körül a neolitikum korát éli s ezután kezd csak művészete kifejlődni s éli három csodálatos nagy korát. A minosi kor

i. e. 3000-től 2200-ig, ez a régi bronzkor, ezután 22Ó0-től 1500-ig a krétai kultúra fénykora és a késői minosi kor 1550-től 1100-ig. És még további fejlődésről és korokról tesz említést a történelem.

A legérdekesebb és legjellemzőbb az ezen a földrészen kialakult művészeti kultúra, az építészet, a kerámia, az ötvösművészet és a monumentális dombormű, kő, bronz-szobrászat. Ezek közül kiemelhetjük a kisplasztikát és a glyptikát is. Az építészetben létrehozta a nagyvonalú és nagytömbű oszlopcsarnokokat, a palota típust ők teremtették meg. Ennek később a görög művészetben a templomokban jutott nagy szerep.

A prehellén törzsek építészete is nagy fejlődést ért el. Erről Trója, Mykene Akropolisai tesznek tanúságot. Homéros, görög költő is megénekelte Trójának és Priamos várának emlékét és pusztulását.

I. e. 1500-ban Egyiptommal kerültek kapcsolatba a XVIII. dinasztia ideje alatt. Ez a kapcsolat a falfestészet terén volt igen értékes kor. Ezek az emlékek az égéi művészet legérdekesebb és legértékesebb emlékei. Ezen a leletterületen a falfestészet hol kötöttebb formában, hol szabadabban

fejlődött. A tematikájuk is különböző. Hol naturalisztikus, hol realisztikus formában, misztikus, vallásos körmenetet ábrázolnak, vagy egyéb, mindennapi jelenetet.

Erős volt bennük a stilizálási hajlam is. Knosos falain megmaradt freskók teljes egészében dokumentálják az ebben a korban élő ember életörömét, jókedvét, mégpedig színben és formában is. Művészetüknek legértékesebb és leggazdagabb ága az ötvösség és a glyptika mellett a kerámia volt. A második évezred első felében és a középső minoszi korban emelkedik naggyá a krétai kerámia. Még egy kis művészetről akarok említést tenni, a kisplasztikáról, mely szintén nagy művészi készséget árul el. Meg kell emlékeznünk a gazdag égéi ötvösművészetről is. A felszínre került gazdag aranykincsek valóságos ámulatba ejtették a világót. Magasan felülmúlják az egyiptomi, Babilóniai, asszírjai e téren létrehozott munkákat. Meg kell említeni a glyptikát, azaz a vésett köveket, amelyek Kréta szigetén és Görögország több vidékén gyakran fordultak elő.

Az égéi művészet és kultúra végét a dór előretörés határozta meg, mély összeesik a mykenei krétai kultúra hanyatlásával. Az elpuhult és kifinomodott égéi műveltség nem tudott ellenállni a puritán, edzett északi törzsek friss szellemi erejének.

A görög művészet legfőbb témája és kifejező eleme volt az emberi alak, az emberi test, az emberi szellemnek legtökéletesebb jelensége.

A görög építészet fennmaradt emlékei nagyobbrészt templomok, oszlopcsarnokok. Ezek dokumentálják a görög városépítészet legnagyobb virágzásának idejét. Oszlopcsarnokok, bulleuterionok, bazilikák, színházak, stadionok bizonyították azt, hogy'az építkezésre milyen súlyt fektettek. Mindezen épületek stílusban, architektúra tekintetében óriási fejlődésen mentek keresztül.

Staudt Mihály, festőművész

UJ MOZI

Nemrégiben Fiíakovón is megnyílt az új szélesvásznú mozi. Amennyi bosszúságot okozott a régi mozi el-elszakadó filmjeivel, zörgő gépeivel, annyi örömöt nyújt az új. A fil'akovóiakat különösen azért is tölti el büszkeség, mert az 1 millió 600 000 koronából, amelyet az átépítési munkálatokra irányozták elő, 100 000-et megtakarítottak. Az új mozi központi fűtéssel, ruhatárral és falatozóval van ellátva s így a hlceneci járás legszebb moziai közé sorolható. A g 6 c s Vilmos