Szabad Földműves, 1961. január-július (12. évfolyam, 1-53. szám)
1961-03-26 / 25. szám
£ nagyüzemi termelés gyorsabb fejlesztésével négy év alatt teljesítsük az ötéves tervet! (Folytatás a 3. oldalról) és tejjel takarmányozni, ami az állatok testében felhalmozott tápanyagok tartalékának kimerítését jelenti. Az egyoldalú takarmányozást az okozza, hogy főképp azt etetjük fel, ami éppen megtermett és a téli időszakban így túlsúlyba kerülnek a száraztakarmányok. A takarmányozásnak ez a módszere nem használja fel gazdaságosan a kitermelt takarmányokat és százmilliókra rúgó felesleges veszteségeket okoz. Az élenjáró EFSZ-ek tapasztalatai bizonyítják, hogy e kérdés megoldását elősegíti a kistermelési módszereknek a nagyüzemi technológiával való helyettesítése mind a takarmányok termelésében és tartósításában, mind magában a takarmányozás technikájában is. A takarmányalap és a takarmányozási technika nagyüzemi megszervezésének alappillére tehát az egész év folyamán kiegyensúlyozott egyenletes takarmányozás legyen, mely a jóminőségű szilázs egész évi takarmányozásán alapul, s amelyet a nyári időszakban zöldtakarmányozással, télen pedig széna etetésével egészítünk ki. • Még több szilázst! A szövetkezet minden vállalásából ezért nem szabadna hiányoznia az olyan silótakarmányok előállítását biztosító intézkedéseknek, amelyek lehetővé tennék, hogy a téli időszakban minden tehenet 40—45 kg és a többi szarvasmarhát 20 kg napi silóadaggal, a nyári időszakban pedig minden fejőstehenet 15—25 kg silóval takarmányozhassák. Az ilyen silóadagokkal való takarmányozás az eddigi gyakorlattal szemben sarkalatos változást jelent. Ilyen módon a takarmányokat jobban felhasználhatjuk, ami viszont a tejelékenységnek 6—7 %-os növekedésében mutatkozik meg és a takarmányozás költségei 10 — 15 %-kal csökkennek. Ezért a nagyüzemi takarmányalap kialakításának és a haladó takarmányozási technika megszervezésének alapját elsősorban a legtermelékenyebb takarmánynövény, azaz a silókukorica termesztésének lényeges növelése jelenti. Ez az egyik oka annak, amiért pártunk központi bizottsága e kérdésre állandóan oly nagy gondot fordít. A legutóbbi két év alatt a silókukorica vetésterületeit sikerült lényegesen növelni. Az idei évre tett vállalások azt mutatják, hogy termesztésének olyan elterjedését érjük el, amelyre eredetileg csak az ötéves terv utolsó évében számítottunk. Ne gondoljuk azonban azt, hogy a silókukorica kérdését nálunk már megoldottuk. Különösen tavaly mutatkozott meg, hogy nem mindén szövetkezetben fordítanak kellő gondot ennek az igényes növénynek termesztésére. Ezért a hozamok erősen ingadozó irányzatot mutatnak mind a szövetkezetek, mind az egyes járások között is. Tavaly országos méretben 294 mázsa átlagos zöldtömeg-hozamot értünk el hektáronként. Ezt a hozamot egyáltalán nem tekinthetjük kielégítőnek. Ilyen hozamok mellett a kukorica előnyei kellőképpen nem is mutatkozhatnak meg. A silókukorica termesztésénél döntő szempont a tej-viaszérettségű csövek lehető legnagyobb hányadának elérése. Ügy vélem, nem szabadna eltitkolnunk, hogy 300 mázsás hozam esetében a kukorica nem adja meg a tejviaszérettségű csövek szükséges 35 — 37 %-os arányát. Ilyen alacsony terméshozam mellett a kukorica nem is lehet jó minőségű. Nálunk sok kukoricát etetnek fel zölden, már akkor, amikor csövei nem fejlődtek még ki. Ezt fel kell számolnunk,, mert az ilyen takarmány a szarvasmarhának nem adja meg a szükséges tápanyagot. Ha zöldtakarmányozásra mégis kukoricát akarunk, akkor termesszük köztesként, éspedig leghelyesebb, ha hüvelyesekkel keverve termesztjük. Még mindig komoly hiányok mutatkoznak a kukoricatermesztő parcellák kiválasztásában, a trágyázásban, a vetési módszerekben és a nem kielégítő növényápolásban; óriási veszteségek mutatkoznak minden évben a betakarításnál valamint a silózásnál is. • • A komplex gépesítés munkacsapatai Az elmúlt évben a Szovjetunió élenjáró gépesítőinek példája szerint nálunk is megkezdtük a komplex gépesítés munkacsoportjainak kialakítását, mely munkacsoportok nagyobb kukoricatermesztő területeket gondoztak kezdve a talaj előkészítésétől, a vetésen keresztül a betakarításig. Az e munkaközösségek között kialakult szocialista versenybe 836 munkacsoport kapcsolódott be. így például a jicíni gépállomáson Knap elvtárs munkaközössége 313 hektáron vetett kukoricát négyzetesen, ebből az egész tenyészidő alatt 180 hektárt müveit meg és egy magyar gyártmányú kombájnnal 85 hektárról gyűjtötte be a kukoricát és 3400 tonna silóanyagot biztosított. Habár nem mindegyik munkacsoport tud ilyen eredményeket felmutatni, mégis értékes tapasztalatokat szereztünk, amelyek az ilyen munkaszervezés helyességét bizonyítják. A komplex gépesítés munkacsoportjai hatékony eszközt jelentenek a haladó agrotechnikának és technológiának a mezőgazdasági nagyüzemi termelésben való alkalmazásánál. A szervezés ilyen formáit gyorsan el kell terjeszteni és bennük az egész növénytermelés komplex gépesítésének kezdetét kell látni. Meggyőződésünk, hogy a dunaszerdahelyi járás szövetkezeti tagjai és állami gazdaságainak dolgozói már ez évben felhasználják Gitalov elvtárs tapasztalatait, aki nemrég ottjárta alkalmával részletesen megismertette őket, hogyan lehet komplex módon gépesíteni a silókukorica termesztését. A négyzetes vetésnél alkalmazható vetőgépek kapacitása már olyan, hogy egy gépnek 100 hektáros teljesítménye mellett több mint 300 000 hektár silóanyagot és szemtermést adó kukorica ilyen módszer szerinti vetését teszi lehetővé. Lényegesen növekszik a leszállításra kerülő silókombájnok száma, úgyhogy ez évben a kukoricatermesztő területek kibővítése mellett is egy kombájnegységre 16,4 hektár jut majd, míg tavaly még 18,8 hektár jutott. Szükséges lesz azonban a kukoricatermesztés terén tökéletesen kihasználni a gépesítés egész erejét. Elvárjuk, hogy minden szövetkezet és minden állami gazdaság magáévá teszi és elfogadja a kukoricatermesztők országos értekezlete résztvevőinek felhívását és ez évben legalább 500 mázsa silókukoricát és 50 mázsa szemeskukoricát termelnek ki minden hektáron. • Cukorrépát takarmányozásra A kukorica mellett igen nagy hozamú takarmánynövény még a cukorrépa is. Az elmúlt évben országos viszonylatban 347 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. A legjobb szövetkezetek helyes agrotechnika mellett nagy területeken is kiváló hozamokat értek el. Például a kelet-szlovákiai kerületben a trebisovi EFSZ, melynek elnöke Lopatník elvtárs, 240 hektáros területről átlagban 515 mázsát takarított be hektáronként, ebből egy 15 hektáros parcelláról csaknem 1000 mázsát. Hasonló hozamot ért el a svábenicei EFSZ is 154 hektáros területen. A cukorrépa magas hektárhozamaiért indított országos verseny győztesei között olyan szövetkezeteket is találunk, ahol az átlagos hektárhozam egész cukorrépatermelő területükön meghaladja a 600 mázsát hektáronként. Ez azt bizonyítja, hogy a szövetkezeteknek módjukban áll, hogy necsak ipari feldolgozásra, hanem saját takarmányalapjuk jelentős feljavítására is elegendő mennyiségű cukorrépát termeljenek ki. A szövetkezeti tagok számolhatnak azzal, hogy a takarmány termesztés céljaira kijelölt területeken kitermelt cukorrépa a mezőgazdasági üzemekben marad. Ha például a cukorrépa hatékonyságát a takarmányrépáéval hasonlítjuk össze, mely utóbbit még mindig csaknem“80 000 hektáron termesztjük, megmutatkozik, hogy 300 mázsás hozam mellett egy hektárról könnyen kitermelhetünk 6600 liter tej előállításához szükséges takarmányt, azaz kétszer annyit, mint a takarmányrépából. Nagy lehetőségeket nyújt a cukorrépa főképpen a sertéshizlalás terén, amint azt J. Ambrosnak a pohofelicei Takarmányozási Kutatóintézetben folytatott kísérletei bizonyítják. A cukorrépa váljék a takarmányélesztő és a folyékony fehérjetartalmú élesztőstakarmányok előállításának egyik alapfontosságú nyersanyagává. De a cukorrépa termesztésénél is az eddiginél sokkal bátrabban kell elterjeszteni termesztésének és betakarításának nagyüzemi technológiáját. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nagyobb mértékben kell elterjeszteni a cukorrépa hántolt magjának felhasználásával végzett pontos vetést, amely módszernél az összes kézzel végzett munkának legalább 30 százalékát takaríthatjuk meg. E téren a semcicei Répatermesztő Kutatóintézet dolgozóinak kellene mielőbb leróni a mezőgazdasági gyakorlat iránti adósságukat az egycsirájú cukorrépamag kinemesítésével. A cukorrépa betakarításának gépesítését a megosztott betakarítási mód alkalmazását elősegítő gépekkel oldjuk meg. Még mielőtt ezek az új gépek a gyakorlatban kellőképp elterjednének, javulást kell elérnünk az NH-100-A jelzésű rakodók módosításával a cukorrépa gépesített felrakásában. Mindez lehetővé teszi, hogy a cukorrépa a takarmányalap tartós részévé váljék és hogy más, kevésbé hatékony növényeket váltson fel, amelyek az adott termelési vidéken egy hektárról lényegesen kevesebb tápanyagot adnak. Ezt az irányvonalat a szövetkezetek termelési terveiben következetesen juttassuk érvényre. A terimés takarmányok termesztésének fokozásában nagy tartalékokkal rendelkezünk a rétek, legelők valamint a szántóterületen termesztett évelő takarmánynövények zöldtömegével. A nem kielégítő agrotechnika és főképp,a helytelen, elégtelen trágyázás következtében a hektárhozamok eddig alacsonyak, nem állandóak és az elkésett betakarításkor aránytalanul nagy veszteség lép fel mind a mennyiségben, mind a minőségben. Az idén érkező új gépi berendezések elősegítik a betakarítás újabb módszereinek elterjesztését. Főképp a fonnyadt takarmányok betakarításáról, hideg vagy meleg levegős utószárításáról, a 'nagy nyomású takarmánysajtolók segítségével végzett szénagyűjtésről és a füves növények silőzásának jelentős elterjesztéséről van szó. A betakarítás új technológiájának előnyeit a követendő példák egész sora igazolja. A Praha-západ járás lichocevesi célgazdaságában a széna utószárítását összesen a szántóterület 125 hektárén termesztett takarmányoknál alkalmazták, s így a takarmányok fehérjetartalmát 5-ről 7 %-ra emelték, a hagyományos betakarítási módszerrel összehasonlítva. Ezenkívül az új technológia alkalmazásakor ezen a területen 616 munkanapot takarítottak meg, éppen a legsürgősebb csúcsmunkák, a cukorrépa növényápolási munkáinak idején. A szénabetakarítás új technológiai eljárásainak kibővítése mellett mezőgazdaságunk a harmadik ötéves terv éveiben 10 000 nagy nyomású takarmánysajtolót, 22 000 univerzális, több célra felhasználható rendfelszedő kaszálógépet, 10 000 utószárító berendezést és 34 000 takarmányszállító, nagy ürtartalmú pótkocsit kap. Ez lehetővé teszi, hogy a betakarítás idejét az eddiginek nagyjából a felére és az emberi munkaszükségletet 40 — 60 %-kal csökkentsük. A takarmányalap fejlesztése kérdésének megoldásánál látni kell azt, hogy színvonalára lényeges befolyást gyakorolnak azok a növények, amelyek mind az ember tápanyagellátását, mind az állattenyésztés fejlesztését is szolgálják. Itt a gabonafélékre és a burgonyára gondolok, amely növények együtt az egész vetésterületnek több mint 60 %-át foglalják el. A legfontosabb elsősorban a lakosság .élelmiszer ellátásának biztosítása ezekből a növényekből. A gabona- és a burgonyatermesztés színvonala azonban közvetlenül befolyásolja a mezőgazdasági üzemek takarmányalapját is. A termelés minden növelése nemcsak a lakosság jobb ellátását jelenti ezekkel az alapfontosságú élelmiszerekkel, hanem a szövetkezetek takarmánybázisát is megerősíti. Ezért teljesen érthetetlen egyes mezőgazdasági üzemek éljárása, amelyek rövidlátóan és hibásan úgy vélik, hogy a gabonatermesztő területek csökkentésével megjavítják takarmányalapjukat. Ez az állapot az idén is fennáll, mert országos méretben csaknem 60 000 hektárt nem vetettek be őszi gabonafélékkel. A gabonafélék termesztésének növelésében jelentékeny tartalékokkal rendelkezünk az új, nagy hozamú fajták alkalmazásával. E kérdések megoldásában a minisztérium és a Mezőgazdaságtudományi Akadémia hibájából jelentősen megkéstünk. Az új tájfajták nagy termelési képességéről szövetkezeti dolgozóink már az elmúlt évben meggyőződhettek. így például a hradeckái a Novy smér EFSZ-ben, mely 830 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, tavaly rozsból 34 mázsás, búzából 43 és árpából 38 mázsás hektárhozamot érték el. A Hammerslébeni VIII. fajtájú őszi búzát termesztették, mely 8 hektáron 62,4 mázsás átlagos hektárhozamot biztosított, a Kasticei szálkás 57 mázsás és a Diana új fajta 53 mázsás hektárhozamot adott. A nezevesi EFSZ 384 hektáron gabonafélékből 44,36 mázsás hektárhozamot ért el. Minden kerületünkben találunk olyan szövetkezeteket, amelyek a gabonafélék nagyhozamú fajtáiból egész termesztési területükön több mint 50 mázsás hektárhozamot értek el. Ebből a tanulság egy lehet: vezessük be mielőbb a nagy termelékenységű fajták termesztését a gyakorlatban. Emellett meg kell változtatni a gabonafélék fajtaösszetételét, különösen a zab rovására több búzát és árpát kell termeszteni. • Csökkenteni a betakarítási veszteségeket A termelékeny fajták gyors elterjesztésével egyidőben gondoskodnunk kell a betakarításnál mutatkozó veszteségek, valamint az önköltségek lényeges csökkentéséről is, amit a nagyüzemi technológia bevezetésével érünk el. Tavaly e téren nagy tapasztalatokra tettünk szert, éspedig csaknem 30 000 hektáron az összes termelési körzetben. Míg a kévekötőkkel végzett és cséplőgépekkel kicsépelt hagyományos betakarítási módszernél a betakarítás költségei hektáronként 868 Kcs-t tettek ki, a megosztott aratásnál e költségek 492 Kcs-ra csökkentek. Még szembeötlőbb a különbség az egy hektárra számított emberi munkaszükséglet összehasonlításánál. Harminc mázsás hektáronkénti szemtermés mellett az emberi munkaszükséglet a betakarítás hagyományos módszerével 80 óra, a megosztott aratási módnál pedig 30 órát tesz ki. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a gabonabetakarítás terén egyre nagyobb mértékben kell felhasználnunk az új technológiai eljárásokat. A rendfelszedő cséplőgéppel végzett kétmenetes betakarítás valamint a rendfelszedő szecskázóval és cséplőgéppel végzett hárommenetes aratás felelnek meg legjobban szocialista nagyüzemi termelésünk feltételeinek, mivel elősegítik a termésbetakaritás komplex gépesítését, a teljesítmények jelentős növelése és az emberi munkaszükséglet lényeges csökkentése mellett. Idén két- és hárommenetes aratási módszerrel legalább 500 000 hektáron szervezzük meg a gabonafélék betakarítását. 1963-ig a két- és hárommeijetes aratást az egész gabonatermesztő területnek legalább 50 %-án és 1965-ben a betakarításnak e módszereit a komplex módon közvetlenül kombájnnal végzett aratás alkalmazásával együtt a gabonatermesztő területeknek legalább 80 %-án kell alkalmaznunk-A gabonatermesztés technikájának és gépesítésének jelenlegi színvonala lehetővé teszi számunkra, hogy e téren a termelési technológiában rövid időn belül a termelés ipari módszereit érjük el. • Rendkívüli figyelmet a burgonyára Ä termelés jelentőségének és színvonalának szempontjai megkövetelik, hogy szövetkezeteinkben nagyobb gondot fordítsunk a burgonyatermesztésre. Ez a mezőgazdasági termelés egyik legmostohább, legelhanyagoltabb területe nálunk. A termelés jelenlegi színvonala nem felel meg a burgonyatermesztési hagyományainknak és lehetőségeinknek sem. Az utóbbi években burgonyatermesztésünk színvonala jelentősen leromlott. Tavaly a tervezett 153 mázsás hektárhozam helyett az egész burgonyatermesztő területen csupán 92 mázsás átlagtermést értünk el, ami a tervezett termésmennyiségnek csaknem 4 millió tonnás csökkenését jelenti. Ez természetesen nemcsak a lakosság ellátásában okozott nehézségeket, hanem jelentősen befolyásolta takarmányalapunkat is, főképp a sertéshizlalás terén. Burgonyatermesztésünk siralmas állapotában mind növénynemesítőinket, mind pedig a Mezőgazdaságtudományi Akadémia dolgozóit is okolhatjuk. Hibát követett el azonban a minisztérium is, mely idejében nem fedte fel a hiányokat és a bajt nem orvosolta. A burgonyatermesztés terén mutatkozó sikertelenség okát ezenkívül kereshetjük abban is, hogy a szövetkezetek sem fordítottak kellő gondot a burgonyatermesztésre. A szomszédos és egyenlő termelési feltételekkel rendelkező szövetkezetek burgonyatermesztési eredményeiben mutatkozó lényeges különbségek azt bizonyítják, hogy a burgonya alacsony terméshozamainak okait nagyrészt a szövetkezetek maguk is kiküszöbölhetik. Azon. intézkedéseken kívül, amelyeket a kellő mennyiségű, nagyhozamú és egészséges ültetőanyag biztosítása érdekében foganatosítottunk, lényeges fordulatnak kell bekövetkeznie a burgonyatermesztés agrotechnikájában és tápanyagellátásában is. Ezeknek az intézkedéseknek hatása azonnal megmutatkozik. Ha a mezőgazdasági üzemek többsége a burgonyát istállótrágyával meg .nem trágyázott területeinek felére ülteti, nem várhat jó eredményeket. Ezenkívül elégtelenül végzik a növényápolási munkákat és nem harcolnak kellőképp a betegségek és a kártevők — elsősorban a burgonyapenész — ellen. Ez a betegség az elmúlt évben országos méretben hektáronként harminc mázsával csökkentette a terméseredményt. Az így keletkezett veszteség jelentősen több, mint a fogyasztásra és a feldolgozó ipar számára szükséges évi burgonyamennyiség. Jelentős veszteségek mutatkoznak a burgonya betakarításánál és tárolásánál is. A burgonyaterületek több mint felén szövetkezeteink és állami gazdaságaink a burgonyabetakarítás után nem végzik el az utólagos termésbetakarítást. Számos élenjáró szövetkezet eredményei bizonyítják, hogy a leggondosabb burgonyaszedés után is az utólagos betakarítással minden hektárról további 10 — 15 mázsa burgonyát nyerhetünk. így országos viszonylatban legalább 500 000 tonna burgonyát nyernénk. A jövőben rendkívüli figyelmet fordítunk a belföldi és külföldi legtermelékenyebb és legegészségesebb fajták gyors elterjesztésére. Ezeket a fajtákat mindenütt, mielőbb meg kell honosítani. Tudjuk azonban, hogy a burgonyánál ez nem a legegyszerűbb. Ezért legalább átmeneti időre ültetőanyagként fel kell használni az eddig termesztett egészséges és termelékeny burgonya fajtáinkat is. Kialakítjuk az előfeltételeket arra, hogy az ültető anyag tervezett cserélése a szaporító táblákon fokozatosan kiszélesedjen és a mezőgazdasági üzemekbe, a szaporító körzetekben minden három évben, a közepes körzetekben, minden két évben, a degenerációs körzetekben pedig minden évben új ültető anyag kerüljön az egész terület 20 százalékára. A korai fajták ültetőanyagát az összes körzetekben 75 százalékban kicseréljük, a korai burgonya termesztés minden területén. A burgonya termesztés kedvezőtlen helyzetének megjavítása mezőgazdaságunk egyik legfontosabb kérdése. Minden mezőgazdasági üzemnek fel kell használnia a legjobb burgonyatermelő szövetkezetek tapasztalatait és még ebben az évben a legnagyobb igyekezetei kell kifejteniük a burgonyatermelés tervének teljesítésére és túlteljesítésére. A legjobb fajták gyors szaporításával, jóminőségű ültető anyag termelésével, a szükséges növényápolás elvégzésével, vegyi kezeléssel, a betakarítási és raktározási veszteségek csökkentésével döntő fordulatott kell elérnünk ezen a termelési szakaszon még ebben az évben. • A sikeres gazdálkodás feltétele A takarmánytermesztés nagymértékű növelése a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésének alapvető kérdése. Azonban az EFSZ- ek nem minden vállalása irányul erre a kérdésre. így például a nyugatcsehországi kerület szövetkezeteinek vállalásai azt mutatják, hogy a szarvasmarhák számára szükséges takarmányfedezet 1965. évre száz százalékra van biztosítva, viszont a sertések és a baromfiak számára, tehát a burgonya és gabonafélék saját termelésből csak 80 százalékra. Pedig éppen a takarmánytermelés szakaszán találhatjuk a legnagyobb tartalékokat, melyek leginkább a takarmányalap összetételének megjavításában, a belterjesebb takarmánynövényekre való áttérésben, a hektárhozamok emelésében és a talaj teljes mértékű kihásználásában rejlenek. Ez utóbbit olymódon legkevesebb 15 százalékban köztes növényt és alávetést alkalmazunk. Kongresszusunkon őszintén el kell mondani, hogy némely szövetkezetben olyan vélemények uralkodnak, miszerint a tervezett termeléshez szükséges takarmányt az államtól fogják megvásárolni. A Párt Központi Bizottsága és a kormány határozatai világosan megmondták, minden mezőgazdasági üzemnek úgy kel] megszerveznie a termelést, hogy elegendő saját takarmánya és szükséges takarmánytar.taléká legyen. (Folytatás az 5. oldalon.)