Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1960-07-20 / 58. szám

Három év alatt az ötéves tervet

A zabolázatban Sajó gazdag völgyében egész éven pezseg az élet. Bányák, gyárak s a mezőgazdaság ontják kincseiket; kastélyok, várak, erdők, hegyek, barlangok vonzzák magukhoz a kirándulókat; nyáron pedig, még a gyerekek és az öregek is ellepik a szabad természetet. A városi dolgozók pihenésre vagy brigádra jöttek ide, az itteniek meg az időjárás viszontagságaitól igyekeznek megmenteni a takarmányt és a gabonát.

Esteledik. A csorda hazafelé húzódik a szalóci legelőkről, mélabús kolompszóval. Csunyocska Albert zootechnikus megelégedéssel szemlélgeti a teheneket, s ahogy azok tovább mennek, végzi az abbahagyott munkáját. A tehénistálló mellett kaszálja a burjánzó gyomot, amely hamar kiveszi a kasza élét. Ezen azonban könnyen segít. Fenőkövétől ünnepi méltósággal cseng a már eldobásra szánt öreg szerszám. Egy gyermek az útszélen utánozza a hangját és a kaszás mozdulatát. Bal karját kaszaszerüen maga elé hajtja és jobb kezének mutatóujjával végigfeni.

Kiszi-kasza kaszálj nekem, én is kaszálok neked ... Gyermekkoromban a kitépett póklábat biztattuk kaszálásra ezzel a mondókával. De sem a pókláb, sem a zootechnikus nem hallgatott a gyerekes kiszikaszára. Az egyik mozdulatlanná vált, a másiknak meg elfogyott a kaszálnivalója.

— Nem zootechnikusnak való a kaszálás — szólítjuk meg tréfásan a nyalkatermetű, de komoly tekintetű, s amellett csinos bajuszú Csunyocskát.

— Ha nem nekem, hát kinek? Én nem tölthetem valamiben a kedvemet, ha a munkámat elvégeztem? Nekem olyan ez az ócska kézi kasza, mint gyermeknek a játék, csak annyi a különbség közte, hogy nekem még kaszálás közben is a tervek jutnak az eszembe. Három év alatt akarjuk teljesíteni a harmadik ötéves tervet az állattenyésztésben.

SZÁZ TEHÉNTŐL SZÄZ BORJÚT

— S mi annak a feltétele, hogy sikerüljön?

— Elsősorban az, hogy felszámoljuk a gümőkórt és évente 100 tehéntől 100 borjút neveljünk. Ezekkel pedig az állatok termelékenységének növekedése együtt jár. Tavaly a tehénállományunknak még 60 °/o-a gümőkóros volt. Jelenleg már csak 50 %-a az. Ez is sok, de máról holnapra nem lehet ilyen problémát megoldani. Saját nevelésű üszőkkel fokozatosan felváltjuk a beteg tehenekét. Először azokat távolítjuk el, amelyek kevés tejet adnak, később pedig minden fertőzöttre sor kerül.

— Az istállózást hogyan oldják meg?

— Egyelőre nincs annyi istállónk, hogy a fertőzött állatokat külön ólazhatnánk. De reméljük, hogy rövidesen ez is megoldódik. Egyesültünk a vitelkei szövetkezettel, és úgy határoztunk, hogy odavisszük az egészséges teheneket, a fertőzötteket pedig itthon tartjuk.

— Szép dolog, hogy a gyengébb fél kapja a jobb teheneket.

— Az érdekünk közös; ami nekik jó, nekünk is hasznunkra válik. Bizonyára, hogy kedvességet is jelent a részükre, de amellett mindkét szövetkezetnek előnye származik belőle, mert nálunk könnyebben megy a védekezés, hisz sok tapasztalatot szereztünk ezen a téren. A zárt istálló ajtaját és egy sor ablakot állandóan nyitva tartunk, hogy mindig friss levegő legyen az istállóban. Az északi ablakokat nem nyitjuk ki, mert akkor nagy a huzat. Az istálló gyakori

szellőztetésén és fertőtlenítésén kívül az állatok téli takarmányozására fordítjuk a legnagyobb gondot. Amíg nem volt elegendő és elég jó takarmányunk, télen nagyon leromlott a jószág és rohamosan

terjedt a gümőkór. A közmondás is azt tartja, hogy ott szakad a kötél, ahol a legvékonyabb. A takarmányozás terén a széna okozza a legtöbb gondot, mert minden éven beiszapolja a Sajó. Ez ellen, amíg a folyót nem szabályozzák, nemigen védekezhetünk, de úgy oldjuk meg a takarmányozás kérdését, hogy vetett takarmányok termesztésére helyezzük a fősúlyt és főképpen azokat használjuk téli etetésre. Most igen jót tesz állatainknak a legelő; a tehenek több tejet adnak, a növendékállatok meg szépen fejlődnek és jól megedződnek.

A SZÁZBÓL MÉG ENGEDHETÜNK, DE A HUSZONEGYBŐL NEM

— Tavaly hány állat fertőződött meg azért, hogy a fertőzötteket az egészségesekkel együtt istállózták?

— Csak egy reagált a tuberkulin vizsgálatra. Azonkívül három borjút gyenge szervezetük miatt selejteztünk ki. A

gyenge állat könnyebben megkapja a betegséget, azért nem tűrjük meg. A fertőzött tehenek pedig a jó takarmányozás és jó gondozás révén ma már több tejet adnak, mint az egészségesek. De ezzel nem akarom üzt* állítani, hogy. minden jó tehénnek feltétlenül gümőkórosnak kell lennie. Mi azt szeretnénk, ha minden tehén jó tejelő és egészséges lenne. De amíg nincs elegendő utánpótlás, vegyék ki ők is részüket a tejtermelésből, hisz nálunk az összbevételnek sokkal több mint a felét az állattenyésztés képezi.

Csunyocska elvtárs beszédéhez nem kell kommentárt fűznünk, hiszen oly szakértelemmel beszélt, mint valami állatorvos. Az eddigi eredmények pedig még nála is jobban bizonyítják, hogy három év alatt teljesíthetik az ötéves tervet. Két éve még csak 70 borjút választottak el 100 tehéntől, a múlt évben már 80-at, ez évben pedig 90-re számítanak. Ezek alapján nem vonhatjuk kétségbe azt, hogy 100 tehéntől 100 borjút nevelnek.

— De valami kis eltérés lehet — szabadkozik a zootechnikus —, hiszen á gyengébb borjúkat nem hagyjuk meg és azokat csak az ikrek pótolhatnák, de azok közül csak egyet, a szebbiket hagyjuk meg. Ezért a 100-ból még engedhetünk valamit, de a 21-ből nem. A mi 21^ünk pedig nem más, mint a harmadik ötéves tervnek a három év alatti teljesítése. Cs. J.

A mihályfai szövetkezet legelőjén a csatornából forgó vitorla önti a vizet az itató-vályúba. A vitorlát a csatorna vize hajtja, akárcsak a vízimalom kerekét

Már 1962-ben teljesítik a tejtermelés ötéves tervét

A növendékállatok nyitott istállózása már nem újság. Ellenben kevesebbet lehet hallani a tehenek nyitott istállózásáról. Zsilincsik Márton, a stefanikovói EFSZ elnöke örömmel fogadja az új módszereket, mert növelik a jövedelmet és csökkentik a termelési költségeket.

Nézzük csak, mivel büszkélkedhetnek a stefanikovóiak:

A múlt héten befejezték a tehenek nyitott istállójának építését, és ezzel megváltozott az állatgondozók munkája is. A régi istállóban 7 fejő és 4 etető gondozott 100 tehenet, az új istállóban ezt a munkát három ember végzi. Az etetőknek nem kell már a trágyát naponta kihordaniuk, mert bevezették á mélyalmozást. Ezáltal a trágyahordásra évente csak kétszer kerül sor. Az új módszer révén lényegesen csökkent a nehéz testi munka. A fejést és a takarmányozás nagy részét géppel végzik.

A gépi fejés után kézzel utánfejnek. Ettől ugyan nem fájdul meg a kezük. A teheneket egyelőre még be kell terelniük a fejőketrecekbe, de rövidesen megszokják s maguktól sétálnak oda. A tej csöveken keresztül kerül a hűtőhelységbe.

Amióta a tehenek nyitott istállózását bevezették, nagyobb súlyt fektethetnek a takarmányozásra, s ezáltal magasabb tejhozamot érhetnek el. Ez pedig lehetővé teszi, hogy a harmadik ötéves terv feladatait a tejtermelésben már 1962- ben teljesítsék.

Krajcsovics Ferdinánd (Galanta)

1960. július 20.