Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-11-02 / 88. szám
A homok javítása és hasznosítása A termesztés biztonságára való törekvés elválaszthatatlan a csökkent termőképességű talajok termőértékének gyarapításától. Ugyanis a termésátlag-ingadozásokat nagy mértékben befolyásolja különösen az a körülmény, hogy hazánk termőterületéből 235 000 hektár homokos, könnyű talaj, amely javításra szorul, mivel a legnagyobb termésingadozás elsősorban itt jelentkezik. A sajátos módon kötött szikesek és a jellegtelen, ún. futóhomok és gyengén humuszos homoktalajok problémája szorosan véve azonos, azaz kolloid probléma A homoki termesztés sikere nagy mértékben függ az ásványi és szerves kolloidok mennyiségétől, minőségétől és elosztottsági viszonyaitól. Valóban, ha a homoktalajok tulajdonságaira, termőértékére nézve, akár gyors helyszíni, akár az elemző, laboratóriumi beható vizsgálatokat elvégezzük, azt tapasztaljuk, hogy az apró ásványi részecskék — elsősorban az agyag — mennyisége hű tükörképe a víztartó képességnek és a termés nagyságának is. De az ásványi kolloid és az iszaprészecskék termesztési értelemben vett előnyös tulajdonságaikat a szerves kolloidokkal együtt képesek kifejteni, elegendő tápanyag jelenlétében. Ez a homoki probléma lényege. A homokhasznosítási módszerek közé tartozik a felszínközeli agrotechnika egésze. A mély termőrétegű, jó víz- és tápanyagellátottságú humuszos homoktalajokon a felszínközcli szerves és ásványi trágyázással, főleg csapadékosabb körzetekben, illetve öntözési viszonyok között, kimagasló eredményeket lehet elérni. De egészen más képet kapunk, ha a tenyészidőszak alatt nem hull elég csapadék, vagy aszályos a nyár és öntözővíz sem áll rendelkezésre. Okszerű vetésforgó keretében a lazább jellegű homokon is jól alkalmazott szerves és ásványi trágyázással meglepően jó eredmény kapható, ha az adott körülmények nem kedvezőtlenek. A laza .homoktalajon a legsúlyosabb gondot az aszály okozza. Leküzdésére a felszínközeli agrotechnika nem bizonyult sikeresnek, mert a sekély mélységű (18 — 23 cm) talajmüvelés és trágyázás — öntözővíz felhasználása nélkül —, nemhogy csökkentené, hanem még súlyosabbá t^szi az aszálykárokat. Súlyosabbá azért, mert a felszínközeli szántás mélysége a növényzet hasznos életterének mintegy a határa. Abból, hogy a szántás mélysége befolyásolja a szerves trágyaféleségek és a műtrágyák elhelyezési mélységét, az következik, hogy a homoktalajban a növény gyökérrendszerének fő tömege is a nagyobb tápanyagkészlet helyén helyezkedik el. Aszályban a gyors transpiráció miatt a növény csakhamar „kiéli“ a feltalaj vízkészletét és hamarabb tönkremegy, mint a kevésbé, vagy egyáltalán nem trágyázott homok növényzete. Ekkor a szerves trágya %nyaga és a felső szántott réteg a növény számára holt közeggé válik. Köztudomású, hogy a laza homokban a szerves trágya aránylag rövid idő atett elbomlik, ásványosodik, A keverő- rotációs- felszínközeli művelés elősegíti a szerves anyag gyorsabb oxidációját, így a talajba vitt szerves anyag nincs arányban a szerves anyag gyarapodásával. Azaz gyorsabb az ásványosodás, mint a szerves anyag gyarapodása. Tehát tudatosan elősegítjük a szerves anyag gyors bomlását olyan talajnemben, melynek szervesanyagtermelő képessége csekély. Laza homokon (ásványi kolloidokká! nem dúsított) szerves trágyázással, sem pedig gyökérzettel a tartós humusz mennyisége nem növelhető. Az évtizedes rendszeres trágyázás — amint és ahogyan azt a hazai és külföldi adatok mutatják —, nincs befolyással a humusz mennyiségére, ellenben kihat a humusz minőségére. Tehát nem mennyiségi, hanem minőségi jellegű változást jelent. Először is az akadályozza meg a szerves anyag gyors feltáródását, hogy azt jóval a szántás mélysége alatt rétegesen helyezzük el. Ha ezt 50 cm mélyen szervestrágyával és műtrágyával kiegészítve rétegezzük, döntő mértékben megváltoztatja a homok, víz- és tápanyagháztartását. Ennek magyarázata abban keresendő, hotjy az alkalmas aljréteg anyaga nem mint trágya, hanem mint talajjavító szer érvényesül. Éspedig fizikailag a vizet a réteganyag felhalmozza, s ezáltal az azonos csapadék, vagy öntözővíz jobban hasznosul. Kémiailag a tápanyagkészletre hat. Élettaniig pedig a csökkent bomlás miatt hatása évekre terjed ki. Összhatását tekintve az aljréteg, mint talajjavítószer — tartós homokjavítás —. eredményességét az alapelvek helyes alkalmazásán kívül a növény kezdeti jó táplálása és a homokfelszín megkötése segíti elő. így és ilyen értelemben a mély termőréteg kialakításával együtt a homokszelvénv kedvezőbbé tételében fontos szerepet játszik a szerves-, szervetlen kolloid mennyisége, minősége és elhelyezése. A félreértések elkerülése végett meg kell említenünk, hogy az istállótrágya és a zöldtrágya hatásosságának elemi kelléke az elég mennyiségben adott műtrágya, illetőleg az utána alkalmazott helyes műtrágyázás. Ha ezt huzamosabb ideig teljesen elhagyjuk, vagy csupán csak „megsózzuk“ a laza homokot, akkor a várt eredmény igen szerény lesz. Ha tehát meg akarjuk oldani a homokproblémát és minél nagyobb laza homokterületet akarunk tartósan termővé tenni, akkor gondoskodjunk az eredményesség kibontakozásáról az alapelvek gondos végrehajtásával. Természetesen a homoki gazdálkodás egészének sikeres megoldása távolról sem könnyű feladat. De megvan a lehetőség arra, hogy céltudatos és megalapozott munkával a laza homokon is valóra váljék a termesztés biztonsága. A fent említett magyarországi, Egerszegi — módszer alapján a Csehszlovák Gazdasági Akadémia szintén kísérletezik, illetve a homoktalajok megjavítását célzó módszeren dolgozik, mely a mi helyi é* éghajlati viszonyainknak megfelelne. A Csenke-pusztai homokterületek tanulmányozása. Képünkön balról jobbra Vojtech Vlach, a Csehszlovák Tudományos Akadémia kandidátusa. Stefan Majercik az állami szőlészet vezetője, dr. Valentin Pospíiü botanikus és Stefan Sulgan a volt nyitrai kerület természetvédelmi bizottságának vezetője látható. — Második képünkön a homoktalajok feljavítását célzó kísérletek területét mutatjuk be. 1960. november 2.
