Szabad Földműves, 1960. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)
1960-10-12 / 82. szám
Az önköltség tényezőinek elemzése és csoportosítása Az önköltség csökkentésének kérdése feltétlenül megköveteli, hogy tisztában legyünk az önköltség fogalmával, összetételével. az egyes költségtényezők hovatartozásával és szerepével a termelés folyamatában. A termelés érdekében felmerült költségek pénzértékben kifejezve képezik az egyes termékek önköltségét. Legyen az munka- vagy anyagráfordítás, saját termelésű vagy vásárolt készletek felhasználása is. az önköltség kiszámításakor ezek mint költségek szerepelnek. Semmi esetre nem téveszthetök össze a költségek a kiadások fogalmával, hiszen a kiadások tényleges pénzkifizetést fejeznek ki, amelyek csak felhasználásuk után válnak költségekké. A jelen esetben a költségek fogalma a felhasznált munka és eszközök értékét képviseli. Az önköltség nagysága két tényezőtől függ, mégpedig a termelés költségeinek nagyságától és a hozamok mennyiségétől. Ha az önköltségcsökkentés lehetőségeit kutatjuk, eredményhez csak e két tényező széleskörű elemzésével juthatunk. A költségek tehát a termelés érdekében eszközölt ráfordítások pénzben kifejezve. Ahogyan a ráfordítások többféle természetűek, úgy a költségek is több szempontból osztályozhatók. Ez az osztályozás azért fontos, hogy ezáltal megvilágítsuk, melyik költségtényezőt kell csökkentenünk. ha önköltségcsökkentést akarunk elérni anélkül, hogy a termelés eredményességére is csökkenöleg hasson. Hiszen azt mondanunk sem kell, hogy az önköltségcsökkentés nem egyenlő a költségek összegszerű csökkentésével, mert azzal ellenkező hatást váltanánk ki. Mégpedig azt, hogy a költségek csökkentésével csökkenhetne a hozamok mennyisége is, s fgy az egy termékegységre eső rész nagyobb lenne. Vegyük hát sorra azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes költségfajták csoportosíthatók. Az eleven és holt munka ráfordításának megfelelően ismerjük az anyag- és a munkaköltségeket. Az anyagköltségek, illetve a holt munka-ráfordítás nem más, mint az előző termelési folyamatban előállított kész termékek, tehát munkánk eredményei, amelyek már kész értéket képviselnek s ezt az értéket viszik át az új termékre. Aszerint, hogy huzamosabb ideig állnak-e a termelés szolgálatában, vagy csak egyszeri folyamat alatt elhasználódnak, lehetnek vagy alapeszközök költségtényezői, vagy pedig forgóeszközök költségtényezői. Az alapeszközök elhasználódási ideje tartós. Például egy traktor vagy egy istálló több évig szolgálja a termelést. Ezek értékét több termelésre kell átszámítani, ami úgy történik, hogy értékük elhasználódásának megfelelő százalékával megterheljük a kérdéses terméket. Ezt értékleírásnak, illetve amortizációnak nevezzük. (Az istállótrágyázással is 3 — 4 éven át bizonyos arányban terheljük meg az előállított termékeket.) A forgóeszközök viszont egy termelési szakasz alatt elhasználódnak, mint pélilletve a munka-ráfordítás eredményezi. Megállapíthatjuk tehát, hogy az előállított termékek értékének a mérője a rájuk fordított munka, mégpedig az előállításukhoz társadalmilag szükséges munka. Megjegyzendő, hogy a termékek értéke nem egyenlő az egyik vagy másik üzem ténylegesen ráfordított eszköz- és munkaköltségeível. 5 ezért mindig azt vesszük alapul, hogy mibe kerül az a termék előállítása a társadalomnak. Ezzel arra mutattunk rá. hogy miből tevődnek össze a termelés költségei. Az üzem gazdálkodásában ez azonban még semmit sem árui el. Nekünk azt keli megállapítanunk, hogy ezekből a költségekből mennyi esik egy-egy termékegység előállítására, illetve mennyi a termék önköltsége, mivel ez képezi a gazdaság mérlegét. Sőt a célt követve, azokat, a lehetőségeket is kell kutatni, amelyek az önköltség csökkentését eredményezik. Határozott kijelentést tenni egyik vagy másik költségcsoport csökkentésére nem lenne célszerű, sőt nem is lenne biztos, hogy önköltségcsökkentést eredményezne. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy mi a belterjes gazdálkodás hívei vagyunk, amely szerint a termelés, illetve a hozamok növelése érdekében fokozzuk az egy területegységre eső befektetést. Az intézkedések egész rendszerét kellene itt felsorolnunk, de csak a fontosabbakat említjük meg. Önköltségcsökkentést érhetünk el: 1. A munkatermelékenység növelésével (idegen szóval: produktivitás). Főleg, ha az eleven munka (emberi munka) részesedését csökkentjük a bolt munka (gépi múnka) rovására, de úgy, hogy egészében egy termékegység előállítására csökkenjen a szükséges munkamenynyiség. 2. A terméshozamok fokozásával (intenzivitás). Eleiterjes gazdálkodással, több termés elérésével. Az állattenyésztésben a nagyobb hozamokkal. 3. A komplex gépesítéssel, a termelés nagyüzemi automatizálásával. 4. A mezőgazdasági tudomány vívmányainak felhasználásával, az új technológia bevezetésével és a haladó szellemű tapasztalatok átvételével. 5. A haladó jutalmazási rendszer bevezetésével. főleg a premizálással, hogy a dolgozókat anyagi érdekeltség kösse nemcsak a hozamok növeléséhez, de az eszközök gazdaságis felhasználásához is. Az egyes költségtényezők vizsgálata megköveteli a költségeknek további szempontok szerinti csoportosítását is, mert a termeléshez való viszonyuk szerint vannak produktív és nem produktív költségek is. A produktív költségek közvetlen kapcsolatban állanak a termeléssel és növekedésük következtében növekszik a termelés is. Ide tartozik az anyag- és munkaráfordításoknak az a része, amelynek felhasználásával létrejön az új termék. Ide soroljuk például a munkások bérét, a felhasznált vetőmagvak és ültetőanyagok. trágyák, takarmányok, üzemanyagok értékét stb. Itt költségcsökkentést alkalmazni nem tanácsos, mert ez a hozamok csökkenésére vezetne. A nem produktív költségek közvetlenül nem befolyásolják a termelést. Ilyenek például az üzemigazgatás költségei és a vezető dolgozók bérének a kérdéses terméket terhelő része. Ezeket a költségeket állandóan csökkenteni kefl, hogy minél kisebb százalékát alkossák az önköltségnek. Csoportosíthatjuk a költségeket a termelés terjedelméhez való viszonyuk szerint is, hogy növekedésükkel vagy csökkentésükkel párhuzamosan változik-e vagy változatlan marad-e a termelés. Megkülönböztethetünk tehát állandó és változó költségeket. Az állandó költségek inkább a termelés tevékenységével állnak kapcsolatban. Függetlenül a hozamok nagyságától, nagyjából azonos értékkel terhelik a termelést. Például egy istállónak egyforma az értékleirása akkor is, ha teljesen ki van használva a férőhelye, vagy pedig csak részben. Vagy például az állatok takarmányadagjának a létfenntartásra eső rész ugyanakkora egy öt liter hozamú tehénnél, mint egy 25 literes átlagfejésünél, ha a testsúlyuk megegyező. Továbbá csoportosíthatjuk még a költségeket közvetlen és közvetett költségekre is. Л közvetlen költségeket a nyilvántartás adataiból állapítjuk meg. Ezek rendszerint egy termelési ágazatot vagy csak egy bizonyos terméket terhelnek meg. Például pontosan ismerjük a vetőmagvak és ültetőanyagok, trágyák stb. felhasználásának helyét és tudjuk melyik termésre kel! betermelni. A közvetett vagy általános költségeket viszont csak egy bizonyos felosztási kulcs alapján tudjuk az egyes termékekre elosztani. Ezek képezik a rezsiköltségek egész sorát. A felmerülő költségek továbbá lehetnek még egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerű költségekben csak egy költségfajta szerepel, például a műtrágya fogyasztás. Az összetett költségekben viszont több különnemű költség foglal helyet, például a gépek javítása, emberi munka, eszközfelhasználás stb. Ha egy termelési folyamat nem korlátozódik csak egy naptári évre, úgy megkülönböztetjük a folyó évi termelést terhelő költségeket és a következő év termelését terhelő költségeket. Ugyancsak külön tartjuk nyilván: 1. A saját termelésű eszközök felhasználását; ezek a természetbeni alapokat terhelő költségek. 2. A vásárolt eszközök költségeit; ezek a pénzjövedelmet terhelő költségek. Csoportosíthatók még a költségek a felmerülési helyük szerint is. például istállók, gondozók, táblák, termények, szervezési egységek, valamint más termelési csoportok szerint is. A költségelemzés gyakorlati alkalmazásánál fontos, hogy tisztában legyünk' ezekkel a fogalmakkal. Sáragh Endre tanár dául a vetőmag, a műtrágya, a föletetett takarmány stb. Ezek, bár eredeti formájukban megsemmisülnek, de értékük teljes egészében testet ölt az új termésben. Ezek teljes értékével terheljük a termelvényeket. Ezek szerint az anyagköltségekkel már meglevő értékeket viszünk át az új termékre. S hogy az új termék értéke mégis nagyobb a felhasznált alap és forgóeszközök értékénél, azt a munkaköltségek. 1960. október 12.
